Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)
1929-10-26 / 244. (2169.) szám
1929 október 26, srombat. * Sóiéi mágia világos századunkban Bocsássuk előre, hogy tévedés az egész. Képzelődés, idegek játéka. A modem, fel világosod ott ember, aki az ész diktatúrája alatt él, adci csak azt ismeri el, ami érzéki adottság, mhndemt megmagyaráz, mindent mutató és hüvelykujja közé fog, felállítja a tenyerére és úgy szemléli a hajdan legrejtettebb csodákat. Jön mégis olyan valami, amit nem tud megmagyarázni. Az ész diktatúrája szánalmas gyengeséggé válik, egy csapásra elporlad az adottságok fellegvára és a Misztikám, a Mágia huUámv-eréses szenvedély ess éggel önti el az értelein területét, lerombolva fogalmakat, világos filozófiai rendszereket, életek intellektuális túltengőkét. A mágia sötéten és meg- renditően izzó idegen napkorongja ilyenkor pillanatokra vaksággal veri meg a világos száz-adót és az ember ősi ösztön hatalma alá kei'ülve, percelcre tűz és napimádóvá lesz, lerogy az Érthetetlen előtt, amire nincs ma- gyaráz-at és várja a Harsona szavát, amelytől minden élet elmúlik . . . * C amar von lord halála még emlékezetes. Megmondták az egyiptomi mágusok, hogy évezredes nyugalmából kizavart Tut-ench Anion! király álokkal sújtotta. A világos eszü angol Lord mosolyogva folytatta ásatásait. Azután tragikus-váratlanul meghalt, mielőtt még ráeszmélt volna a halott egyiptomi Icirály és a halálosan mérges rovarcsípés közötti összefüggésre. A Koh-i-noor gyémántról mondották, hogy birtokosa halálnak halálával hal meg. Tiz esetben valónak bizonyult ez a babona. Tárgyilagosan gondolkodó emberek vagyunk, szeretjük a rendet az ész működésében. Nem ismerünk el mást a természetnél: ezért magyarázzuk meg a dolgokat természetesen, előírásosan, törvényeknek, fizikának hódolóan. Camarvon lord és a Koh-i- noor példáját a természettudós derűs indolenciával lökheti el Htjából, mondván: rovarcsípés Üzbégen is halálos, nemcsak Tut- ench Amon piramisának a belsejében. Ami pedig a Koh-i-noort illeti: akinek kedve telik az ilyen és hozzá hasonló misztikus játékokban, az minden tárgyra ráfoghatja, hogy átkoihozó. Nem törünk lándzsát a babona mellett, ha Rámutatunk.. egy jelentéktelen történetre, ■gmely most került nyilvánosságra. Londonban jelent meg az a könyv, amelyben e történet olvasható. A könyv Isadora Duncannak, a világhírű mezítlábas táncosnőnek megdöbbentő tragédiájával foglalkozik. A könyv címe: ,,Isadora Duncan utolsó napjai.“ Maria Desti, a nagy táncos-tragika legmegliittebb barátnője egy romantikus, filmesen érzelmes történetet mesél el ebben a könyvében. Emlékezetes, hagy Isadora Duncan két gyermeke, Patrik és Deirdre egy autóbaleset alkalmával a Szajnába fulladtak és később hadova Duncan maga is egy egészen érthetetlen és rendkívüli autóbaleset áldozata lelt Nizzában. A művésznő szeles időben indult autóutra egy fiatalember társaságában és amint kocsija a Promenade des Anglais-n végigröhögött, a nyakán levő sál vége beakadt a kocsi gyorsan forgó kerekébe és megfojtotta. Három évvel Isadora Duncan gyermekeinek tragédiája előtt — Írja Maria Desti — Isadorával egy párisi boulevardlon sétáltunk egy mozi csillaggal, aki Hollywoodban úgynevezett „vampir“-szerepeket játszott. A két nő hevesen összetűzött egy szerelmi vételkedés miall. A „vampir“ szemére vetette lsado- ra Duncannak, hogy elhódította egy filmpartnerét, majd dühtől reszkető hangon elkezdett kiáltozni a nyílt ucca során: — Elkapantottad a-zt, akit szerettem? Nem tudod, hogy gyermekemnek apja volt? Verjen meg az Ég gyermekeidben és magad is pusztulj utánuk! . . . Ez a zord, az ótstamenhem keménységére valló átok, ugy'l át szik, be is teljesült, mert három évvel utóbb ugyanazon a helyen, a párisi boulevardon, ahol a két művésznő civódott, fordult le a Szajnába az autó Isa- dora Duncan kél gyermekével. Őt magát pedig a sálja fojtotta meg, valóban megdöbbenni körülmények közt. * Világos századunk kifogástalant világossággal működő intellektusa a kettős autószerencsétlenséget be fogja sorozni az ezernyi hétköznapi autóbalesetek leözé. Az eset fölött nyugodtan napirendre lehet térni: megmagyarázható egyenlet ismeretlen nélkül. Mégis be- leborzongunk mintha egy óriási kéz felemelné a világot tárgyilagossággal gondolkozó embert agyv élőstül, kultúrástul, természet- ludomémyo;: és filozófiai rendszerével együtt, felemeim és belehajtaná az Űrbe, ismeretlen sikoJc, vonalak ét testek közé, egy világMit susog a...? Kassa, október. (—y.) Ez év Piros Pünkösdje napján, mikor a vajúdó parlamenti krízis a politikai Szentlélek sugallatából már nem volt többé titok a beavatottabbak előtt, megfestettem a P. M. H. olvasói részére egy helyzetképet, melynek címe két szó: Ellenzék kerestetik. — Egyúttal a rövid eszmefuttatás sujetje is ez. A cikk akkor csak arra volt jó, hogy futólag elolvassák s hogy hivatkozhatni lehessen rá. Politikai prognózist — ugyebár — nem szokás megszívlelni, de annál inkább hivatkozni reá, mikor már... eső után köpönyeg., A parlamentet tehát föloszlatták. Az okot még mindig találgatják. Az az okfejtés, mely nem a cseh néppárt által látszólag kiélezett agrárpárti miniszter kinevezésében keresi a házföloszlatás valódi okát, teljesen helyes nyomon jár. Ezért csakugyan nem lett volna érdemes a választások fegyveréhez nyúlni. Máskor is sokkalta lényegbevágóbb érdekellentétek fölött tudott megegyezni a cseh néppárt, mint hü viselője közismert jelszavának: megegyeztünk, hogy meg fogunk egyezni. Csehszlovákia egészségtelen pártpolitikai viszonyai mellett a mostani választásoktól se várható oly ’iedmény, mely valamely párt részére megtevő: thetné az abszolút többséget, az egészséges .'■rlamentarizmus eme fundamentumát. Sőt, még csak döntő eltolódás se várható a pártok eiőviszonyaiban, a kommunizmus helyenkénti visszaesésétől eltekintve. Ezt Monsignore Srá- mek nálunk sokkalta jobban érzi. A jelenlegi választás valódi oka: lehetőséget teremteni egy uj politikai rezsim, az agrárszocializmus bevezetéséhez. A szocialisták, mint a bukott koalíció ellenzéke, már eddig is ugrásra készen állva lesték a kormánybalépés pillanatát. De a módban mindig nagy volt a nehézség. A változtatáshoz a nemzetvédelmi tárca betöltése körüli cseh néppárti prüszkölés melett a Tuka-pör adta meg a döntő lökést. A kormány számolt a Tuka elitéltetése nyomában elkerülhetetlenül kiéleződő politikai válsággal. Monsignore Hlinka közismert Tuka-védő tanúvallomása után a kormányra erkölcsileg lehetetlen szituációt, jelentett továbbra is közös zöld asztalnál ülni a Hlinka-párt minisztereivel — Tuka elítélése esetén. Ennek a pártnak kiugrásával, vagy kiugratásával elkerülhetetlenné vált volna a demisszió. Ez a tény azonban hatalmasan növelte volna a Hlinka-párt tekintélyét, különösen a külföld előtt, mert kormánybuktató hatalmáról tett volna fényes tanúbizonyságot. E párt helyébe jöhettek volna ugyan a szocialisták a koalíció megmentése érdekében, de viszont ezeknek sehogysem ízlett a kormánybalépés eme egyszerű módja, melytől még a hátralévő két éven át nem várhattak semmi előnyt, sőt tartamok kellett egy ujabbi ellenszenves hangnlat-áradattól. A szocialisták semmiképp sem akarták kiaknázatlanul hagyni a Hlinka-pártnak a kormánvbalé- péssel megindult pozícióvesztését, a polgári koalícióból való általános kiábrándulást és a kommunizmus belső válságát, ők a mai választásoktól föltétien előnyt várnak s nem alap- taalnul. A Hl inka-párt eme kormánybuktató hatalmát volt tehát hivatva paralizálni a sürgős házföloszlatás. Ez volt az egyetlen kivezető ut, mely megmenthette a kormány presztízsét a külföld előtt. A készülő agrár—szocialista plattform folytatása akar lenni az 1920-as kísérleteknek, melyek akkor nem jártak eredménnyel. Az élre előreláthatólag Benes kerül. A cél: ennek a koalíciós formának rendszeres gazdasági kiépítése, vagyis tartósabb berendezkedés. Erre pedig elsősorban külpolitikai tekintetekből van szükség. A külföldet hidegen hagyják a cseh— szlovák koalíció politikai csete-patéi, kisded játékai a demokrácia jelszavaival és csalafinta összetartása, ha a kisebbség jogainak biztosításáról van szó. Mindez szürke beliigy, ami a külföldet kevéssé érdekli. Ma már ott is tudják, hogy a csehek mindig meg tudnak egyezni, ha cseh összérdekről van szó. Ezért a külföld szeme csakis az állam gazdasági bázisát keresi, mert önmaga is csak ebből húzhat hasznot. S épp ezt van hivatva menteni a tervbevett agrárszocializmus. A német és olasz kereskedelem ujabbi terjeszkedése kezdi a csehszlovák kivitelt könyörtelenül kiszorítani a külföldi piacokról s az utolsó idők erősen visszaeső kereskedelmi mérlegeivel szemben ma már minden szépitgetés hiábavaló a külföld előtt. Az eddig bevált hengernek az uj rezsimben jóval több lesz a dolga, különösen személyi téren. Hodzsán kezdték, Tukán folytatták 8 ki tudja, még, hányán kerülnek sorra — a javából. Mert csak ezekkel kell számolni. Gazdasági téren pedig Szlovenszkó és Ruszinszkó továbbra is megmarad az előre megszabott vegetációs keretekben. Hogy ki lesz az uj kormány ellenzéke: részba, ahol minden ismeretlen, ahol újra el kell kezdeni, az eliepizodás évezredes logikai munkáját, hogy megértsük az adottságok összefüggéseit, ... És a sötét mágia hatalma nyilvánul meg akkor, amikor értjük mindezt és mégsem ■értjük, megmagyarázzuk és nem magyaráztunk meg semmit és önmagunk jól- isuv:n, Énjével szembenézve idegenek vagyunk Hajá< magunknak, sötét mágiával leli- tettek világos századunkban. Neubctuer Pál. ben már nem is kérdés többé. Monsignore Hlinka ma már nem értheti félre pünkösdi levelem — ha ugyan elolvasta —, hogy tulajdonképp neki szólt. Pártja Tuka elitélése óta, akarva- nem akarva, újból belepottyant az ellenzékieskedésbe. De mennyivel értékesebb, hatásosabb és praktikusabb lett volna idejekorán megérteni az idők jelét és cselekedni. így most hiszékenységére alaposan ráfizetve, politikai presztízsében megtépázva, jó szolgálataiért aprópénzzel kifizetve, újból mászhatja a Golgotát. De hogy ne ringassa magát újból ábrándokba, megsúghatjuk neki már jóelőre, hogy oda csak eddigi rossz taktikai módszereinek sutbadobása árán fog följuthatni, am aequale azzal, hogy a múlt semmitmondó, üres fölhány- torgatása helyett megérteni a jelent és jövőt: ez az igazi poLitikai bölcsesség. Hlinkára mai helyzetében találóan illik Martialis mondása: bonus vir semper tiro — a jó embert könnyű rászedni. Amióta újból besétált az ellenzék táborába, bizonyára ismételten eszébe jutott a régi latin igazság: amicus certus in re incerta cernitur — bajban válik meg, ki az igazi jó barát! A Tuka-pör ennek a próbája volt. A dolgok természetes rendje szerint Monsignore Srámeknek is az ellenzék padsoraiban volna a helye. De őt valószínűen ez alkalommal is megmenti ősi jelszava: örökké kormányozni. Segitségére lehet még a ma is aktuálisnak tartott régi cseh koncepció, melyet különben köztársasági elnökünk is támogat: a nagy koalíció, az államalkotó pártok összessége. Ez a politikai formula korrektivuma akar lenni elfajult parlamentarizmusunknak. Az ab-! szolut többséget nélkülöző, egységes politikai I pártot van hivatva pótolni, mint fikció, egyben { a könnyebb kormányzás lehetőségét szolgálni. I Ez a teljesen empirikus elgondolás beéri a kommunistákból és a kisebbségek egy részéből rekrutálódó, úgynevezett: kényszerellenzékkel, ami azonban távolról se egyértelmű az egészséges alkotmányosság szerinti értelemben vett. ellenzékieskedéssel, mert a parlamentarizmus őseredeti értelmében az ellenzéknek is, hogy úgy mondjam, „államképes“-nek kell lennie, mely tehát az állam alapja és a nemzeti lét eszménye körüli fölfogásában teljesen egy a hasonfaju többséggel és attól csupán a salus rei pnblicae körüli harc módozataiban különbözik. A „nagy koalíció44 fermentumától nem fog magasra dagadni a kalács. A többi politikai párt szerepében változás nem várható. Csak a zsidóság, amelynek pár- toskodó szelleme ma sem tagadja meg magát s az őslakos kettes listát követő hü csapattól eltekintve,' kaalndos utakon tévelyeg, fog teljes csalódással kikerülni a kavarodásból. A „do ut des“ jelmondata náluk éppúgy nem fog beválni, mint Hlinkánál, aki a tartományi rendszer megszavazásáért még csak jófajta morzsát sem kapott cserébe. A zsidó szavazatoknak is mások fogják látni a hasznát. Majd ha sűrűbbek lesznek Szlovenszkó és Ruszinszkó politikai frontjai, akkorra tán a zsidóság is föleszmél és beleun a céltalan pártoskodásba. Az újból ellenzéki Hlinka-párt első komoly politikai sakkhuzása: a ruszinszkói zászlóbontás — sajnos — dugába dőlt. Pedig egy nagyon is aktuális és fölötte értékes politikai gondolat ment itt veszendőbe. Egy komolyabb politikai együttműködés kiindulási pontja. S a Hlinka-párt lett volna a ruszin autonómia egyedül bátor védelmezője. Mert bizony-bizony mondom nektek, bogy a ruszin autonómia holtpontra jutott és már kong is fölötte a lélekharang. Tiz év előtti, egykoron lelkes, saras apostolai ma a legsovénabb centralista pártok klubfotőjeiben koantrós feketekávé mellett viaskodnak érette, hirdetve, bogy a letelt tiz év még nem is oly nagy idő a várakozásból. Milyen rózsásan göröngyös lehetett az ut a viskótól a kényelmes, gondüző klubfotőjig! Benes ebben a választási kampányban is meghálálta már a centralista ruszinok birkatürelmét egy- egy ujabbi beigéréssel — ki tudja, hányadszor? Csakhogy rövidesen jönni fog. mert jönnie kell egy ujabbi — mondvacsinált — akadálynak, amely fölment az Ígéret alól. Minden halad szép csendesen az elévülés felé. Kurtyák is, a ruszin autonómia utolsó független harcosa, ugyancsak zsákuccába került a Kramár-párttal való választási kooperációjával. Ezt a tervet is ugyanabban a varázsüstben főzték, amelyből Hlinkáéknak tálalták föl a tartományi autonómia csalóka csemegéjét. Étvágytalanságuk tünetei hamarosan jelentkeztek is, do annál lassabban halad fölépülésük. Ja — jól mondja a német — dér Wahn ist kurz, die Roue láng. A Kramár—Kurtyák kooperációnak, melyet a prágai sajtó találóan nevezett el K. u. K. koalíciónak, nem kisebb volt az ár Kurtyák részéről, mint a párt genfi megbízottjának Örök elhallgattatása. Ezzel kihúzták az utolsó autonómista mozgalom méregfogát. Odahaza tehet-vehet Kurtyák ahogy akar, hisz ennek itthon amúgy sincs jelentősége, csak a külföldön ne mozgolódjék, mert viszont ennek van súlya. Most, hogy rájár a rúd a harcias autonómista képviselőkre és a tornyosuló sötét fel- legek árnyában 15 éves börtönök réme kisért, a Kramár-párt élt e kedvező lélektani pillanattal és nem riadt vissza az iniciativa nyomában járó kellemetlen invektiváktól sem. csakhogy megvalósíthassa koalíciós tervét, mert csak nyerhet vele. S nyert is. A prágai politikusok immár nyugodtan hajthatják fejüket nyugalomra, mert ma már minden csöndes a ruszinok egykor harcias hazájában. Ki ne érezné, mennyire sivár a jövő képe. A gömbölyödő centralisták és maradékbirtokosok lelkében tán még há’oorog az auri sacra fames, do már nincs messzire az idő, amikor ezek ajkairól is fölhangzik az első moraj. Bizonyára érzik ők ezt már maguk is. Ha köztársaságunk elnökének a múlt hóban lezajlott Vencel-ünnep alkalmából a mostani választásokról elmondott intelme mellől el is hagyjuk a kulisszák mögötti tervszerűséget, már az elmondott néhány tartalmas szó is —* Szlovenszkóra és Ruszinszkóra applikálva — rávezet minden objektíve gondolkozót a vég- konkluzióra: Itt cselekedni kell! Szükebb hazánkban újabb politikai platformra van szükség és nemcsak teljes mozgási szabadsággal rendelkező uj politikai márkákra. A csehek Locarno után megértették az idők szellemét és a nagy Stresemann szavát, egyhamar eltalálták: miken át vezet az ut a németekhez nemzeti presztízsük föláldozása nélkül. Csak Szlovenszkó és Ruszinszkó annyira egymásra utalt, ezer évig békésen megférő népe nem bírja megtalálni egymást egy egységes őslakos pártban, magyar, szlovák és ruszin tagozatokkal. Hogy eddig ez nem igy alakult, sohasem rajtunk mülott. Csak az uj evezősöknek volt tétova a tekintete, csak ők nem tudták átérezni a helyzet valódi súlyát, hogy mégis csak valamennyiünknek közös rög a hazája és az is marad. Közös haza, közös sors: ez a becsületes politikai jelszó. Az utóbbi napok döntő eseményeinek ereje fölrázta a szunnyadókat és ismételten ráterelte a közfigyelmet erre a jelentős elgondolásra, melyért most újból van alkalma sikra szállani, ezúttal talán több pozitív eredménnyel. Politikai berkekben élénk visszhangra talált az eszme és forr az üst. Sajnos, a választási időköz rövidsége megakadályozta e nagy koncepció megvalósulását, de a lelkek mélyén az eszme már élénken él és nem is fog elszunnyadni. Legyen hát a mostani választás fogadalmi alkalom. hogy meg akarjuk találni egymást. Mindenki kövesse el a tőle telhetőt-. A politikusoknak pedig szolgáljon különös figyelmeztetésül még e pár szó: Uraim, vigyázat, a henger munkában van! Jogerőssé vált Fillpftmek, a námesti gyilkosnak halálbüntetése Briinn, október 25. A legfelső bíróság ma foglalkozott Filipin Oldrich büuporévei, aki tavaly, mini ismeretes, a morvaországi Námesti ben megölte Ti He erdészt, feleségét és az erdészházaspár cselédlányát, azután a lakást felgyújtotta, hogy borzalmas büntette nyomait eltüntesse. Filipin az esküdtszék elé került, de a tárgyalást annakidején félbeszakították, hogy a vádlottat elmeorvosi vizsgálat alá helyezzék. Későbbi időpontban Filipin újra az esküdtszék elé került, amely a háromszoros gyilkost halálra Ítélte. Ma tárgyalta a legfelső bíróság Filipin semmisségi panaszát és azt elvetotte, igy Filipin halál- büntetése jogerőssé vált. A semmiségi panasz főképpen az állításra támaszkodott, hogy Filipin nem épelméjű. SZLOVENSZKÓ A SZLOVÁKOKÉ, — MONDJA A HLINKA-PÁRT. — SZLOVENSZKÓ A SZLOVENSZKÓIAKÉ, — HIBDETJUK MI. SZLOVENSZKÓI ÖSLAKóWK, SZAVAZZATOK A 2-ES SZÁMÚ LISTÁRA! szampan ^|yHigj|s Í Sokszor tapasztaljuk, hogy borotválkozás után arcbőrünk érdes és fáj, ez azért van, mórt rossz szappant vagy krémet használunk, amely elmarja a bőrt és nem puhítja meg a szakállt A cold Orr am IR és krém összetételénél fogva kizárja ezen bajokat. mert az arcon nem szárad, gyorsan puhít és a bőrt kíméli, amellett gazdaságos, mert sok vízzel kevés szappan, is kiadós habot ad. Tegyen kísérletet vele, bogy a Glbbs i>orotvas2aDpan és hrém tökéletes voltáról meggyőződjék 6
