Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)

1929-10-26 / 244. (2169.) szám

1929 október 26, szombat. *I>RKGMA\aG^ARHTPIjAI> 7 Pardon, egy percre, VOLKSBEGEHREN „Népmegnyilatkozás", amely hárommillió márkába kerül és amelyből mégsem lesz — népszavazás ha hosszú szünet után ismét kérnem szabad erre a békés kis szigetre, a nagypolitika és világ­szenzációk örvényei közölt. Arról volna éppen szavam, hogy a hírek sokszor mennyire átrobog­nak az események fölött s a hir, mely pontos ada­tokat hoz. néha egyáltalán nem képes ezzel magát az eseményt adni. Ez idén különösen sok és nagy tűzvész riadt a szépséges Tátra lábainál. Mintha ördögfiókák buj­kálnának a völgyben, megihasogatnák imitt-amotí a föld kérgét, hogy felcsap illőié a pokoli láng, hol keleten, hol nyugaton, hol délen festi veresre a balzsamos éjszakát. Néztünk Széplak felé: nagyon pirkad az ég alja. Talán a lámpák fénye? Nem, Késmárk mellett ég egy falu. Esti muzsiká­lás után hazatérőben néztünk Csorba felé: éj, de milyen erősen ki van világítva a tó környéke? Nem, Liplóban égett egy másik falu. Ismét máskor, vacsora után, elsőnek mentpm ki Hági étterméből, hogy utóételnek a holdas estéből falatozzam a soha el nem felejtésig s hogy ez hogy volt, hadd mondjam el, hadd lássuk, milyen egy faluégés ezer méter magasból, milyen egy rövid, napikir a so­rok mögött. Akkor Tapolca égett Poprád mellett. Fent csodálatos békével úszott a hold: halk ezüst hajó a csend vitorláival. Előttem szurok­feketén állottak a fenyők, néma illallehelők az egetkereső magasságokban. Ahogy zuhan a lejtő a völgynek, a szurokfekete fele Módik indigóvá, aztán még lejebb puha, álmos-kék lesz és belesi­mul a völgybe. S a vö’gy alszik, piheg, a lesiető patakok imádságos mormo'asa benne a lassú, ál­dott érverés. A kék térítőbe beleszórva földi csil­lagok sziporkái: egy marókkal, az Poprád, min­den lámpáival, — másik kis csipetnyi, mint mikor sóz az ember: Batizfalva, megint pár szem: Men­guszfalva és erre-arra számtalan kicsi életfény. A vö'gyön túl Dél-Szepes és Észak Gömör hegyeinek hullám-ritmusa, a kéknek hihetetlen árnyalatai­ban. mig felszívja, egészen magába oldja őket a holdaá ég s akkor már ezüsttel játszadoznak ők is. És a kék-fehér-ezijst harmóniát, a holdas este selymes testét meTbeszurta valaki: vérpiros, tüzes kis pont gyuladt rajta Kontraszt, szép, mint a ra ff inált műalkotáson a harmóniából kicsengő külön szin. Bájos, azt hiszem: pásztortüz. Talán szalonnát pirít mellette a pásztor s juhocskái csen­desen szuszognak mellette. Kis fekeíe pulikutya is van biztosan s az lesi, kap e a szalonnabőrből egy falásnyit? Gyönyörű ez a pásztortüz. Ni. most jól rárakott, hogy fel lobog! És igazán, mily csodaszép piro6 a kék holdfényes vö gyben. De — még egyre nő a piros seb. Rőzsetüz? Nem már annak is sok. És mielőtt a tudatom fel­fogta volna, mi lehet a növekedő láz a békés táj- 1 képen, végigfutott valami furcsa, könnyű borzon­gás. Ez a borzongá. e'őbb tudta, mint magam, hogy mii látok. A tűzpiros seb el kezdett vérezni. a vére felfelé folyt, az égre, ott szétterült és nehéz, fürtös habokban ülte meg a kékpornpáju eget. A tűz fészke mohón szeleseden, jobbra-balra bele­marta magát az éjsazkába, lihegő lángokat lobo­gott s min.ha egy rettenetes marék összefogta volna a lángszalagokat, megsodorta s felcsapta vad hujahóva: azt is az égre Fölötte nehezen ter­peszkedett a szétterült füstfelhő, 6 a felhők méhét ijedelmes vörösre festette a folyton szélesedő lángörvény. Hogy megváltozott minden! A hold belesápadt az ijedetelbe. majd minlha irtózva vonná el arcát az eléje hömpölygő füstfelhő elől. A lámpák sze­líd csillogása kifakult, gyáva, beteg, remegő kis mákszemek. A hegyek kék hulláma is eltűnt, mint­ha lezuhantak volna: mindent, mindent az az egy tilzörvény ural, fölötte a lángcsóva és pokoli füs'korona. Mintha átszállították volna az éjszaka kék selyem drapériáját s ez volt mögötte: most minél jobban meghasad a kárpit, annál jobban úrrá lesz a tüztenger s megeszi az éjszakát. Már jönnek ki a többiek is a vacsora mellől. Csoportokba verődnek, találgatják, hol ég, táv­csövek kerülnek, szám’álják, hány égő telő lát­szik: kettő, nem, már három. Már négy. Már hat.... Gyámoltalan, esengő. riadt harangszót ver fel a völgy, alig hallani, mint az ijed' ember szavát, akinek torkában ver a szive. A tüzes orkánban egyszerre megvilágosodik a falu temploma és tor­nya: rémült arcként emelkedik ki a sötétből, ő a falu szive, a falu remegése, a falu könyörgése: aí ő mellében ver riadtan a harangsziv. Aztán egy sziréna búg fel, — ez már erősebben haitik, kö- vetelőbb, parancsolóbb, ijesztőbb is. Ennyi minden, ami a tüzes zivatar recsegő-ropogásából hozzánk ér. És máris feltűnik Poprád felől egy rohanó csillag, utána egy másik, később harmadik is: a motorfecskendőkkel robognak a tűzoltók Tapolcá­ra. A parányi fénypontok nagy igyekezettel eszik a távolságot, dübörögve zugnak előre a gépek, innen csak szánalmas erőlködés a futásuk, a lán­gok pedig vad örömmel zabáiják a behordott éle tét. Megfalnak mindent, mire a mentő osillagok óéiba futnak?... Az égen már Alpesek tornyosul­nak a véres füslgomo'yokból. Egy óra telt. A lángok égrelobogása alábbhagy, aranyvere6 fatörzs izzik a tűz felett, minlha a le­égett házakban, csűrökben volna a gyökere s a füstfelhő a koronája. Már zuhog a viz a zsarátnok­ra: a fehér csillagok célhoz értek. Minlha la^su, szívós küzdelem indulna, hogy a rémületéből ma­gához tért éjszaka újra visszavegye Jogait • hely­Beríin, októbeT 25. A német politikai világ e pillanatban a sokat emlegetett Volksbegehren (népmegnyilatkozás) hatása alatt álL A nagy belpolitikai küzdelem e hónap közepén kezcő dött és 14 napig fog tartani. A küzdelmet Hu­genberg, a német nemzeti párt elnökének veze­tése alatt a jobboldali radikálisok vi-zik az ösz- szes többi pártok elleti, céljuk nyíltan a Stre- eemann által vezetett megértési politikát és a hágai konferencia minden eredményét megdön­tőm, a valóságban azonban a respublikát végleg aláásni. Á kísérlet, Hindenburg nevét és tetteit a harcba belekeverni, balul ütött ki, a biroda­lom elnöke tiltakozott ellene és kijelentet e, hogy amig a harc áll, amig a Reichstag az utolsó szót ki nem mondotta, neki kötelessé­ge a hallgatás. Beszélni csak akkor fog, ha a parlament dön­tött és törvényeit aláírás céljából elébe terjesz tik. Hogy mily éles és veszedelmes a pártok tü­lekedése, a legbeszédesebben bizonyítja a hivata nokok helyzete. Bár a kormány maga, a wei mári alkotmány alapján, a Volksbegehren el len törvényes kifogást nem emelt és bár az al­kotmány a hivatalnokok polgári jog-inak sza­bad gyakorlását védi, a porosz kormány migi- felfüggeszti ama hivatalnokait, akik nyíltan Hugenberg mellé mernek állani. A Volhsbegehrentöi a nép­szavazásig Mi ig az a Voiksbegehren? ... Még nem nép szavazás, hanem csak a nép óhajának megnyi­latkozása az általános népszavazás mellett vagy ellen. A weimári alkotmány nagyon libe­rális akart lenni, mégis fölötte megnehezítette a népjogok gyakorlását a parlamenttel szem­ben. Mielőtt egy-egy messzemenő, az ált lános po­litikát illető kérdésben ttép szavazásra kerül d i filézni a néo t, vájjon kivánja-e az alkotmány oda vonat­kozó paragrafusainak alkalmazását? Arra való a Voiksbegehren, amely kizárólag a.z indítványok költségére megy és abból áll, hogy ama választók, kik a népszavazást óhaj já*, nevüket a hivatalos helyiségekben kitett ivek re bejegyzik. Megnyilatkozniok tehát csak azok nak szükséges, akik az indítványt elfogadják, a többieknek ellenben kötelessége otthon raa radni. Ha a választóknak legalább egytizede megjelenik a választási helyiségekben és a á- irá-sát adja, akkor a népszavazás elé bocsátan­dó törvény — a Reichstag elé kerül. A birodalmi gyűlés még akkor is megakadá­lyozhatja a népszavazást, amennyiben jogá­ban áll a törvényjavaslatot elfogadni, íla nem teszi, akkor megkezdődik a nép meg kérdezése. Tehát egyelőre csak a Volkt-be- gehrennél tartunk, amely Hugenberg pártjának vagy három millió márkájába fog kerülni, és még kérdéses, vájjon négy és félmillió válasz­tót sikerül-e a nyílt aláírásra késztetni? Ugyan­is egészen más a titkos szavazás, meg a Vo-lks- betgehren-re való beiratkozás, és éppen ebben a pontban rejlik a hivatalnokoknak kénye® hely­zete. Az egyszerű statisztika azt mondja, hogy az utolsó választásnál a IIugenberg-csoport ok­ra több mint hatmillió választó szavazott, tehát lehetséges, hogy a VolksSegehrennek meglesz a kívánt hatása. Viszont az is lehetséges, hogy e hatmillió fele otthon marad. Különösen azért, mert úgy a birodalmi, mint a porosz kormány a legélesebb küzdelmet folytatják Huger.bergék ellen, nap,nap után miniszterek beszélnek millióknak a rádió ut­ján, hosszú felhívásokat adnak ki a pártok, a közélet neves vezetői nyilatkoznak sorra ellene és a baloldali szélső pártok, úgy a szo­cialisták, mint a kommunistáit teljes némaság­ra kényszerűik híveiket A külföldről szemlélve, nyugodtan lehet állí­tani, hogy Németországban minden csöndes, hi­reállitsa- a békét a tájképben, de a pokolból nőtt fatörzs még tüzesen izzik, csak a koronája terül szót e foszlik puha fátyollá. Már az ágyamban fekszem, onnan éppen a tűzhelyre látok: még egyre vérzik a megsebzett éjszaka. És egyre, még mindég. Az álom előbb kioltotta az öntudatomat, mintsem a tüzes fatörzs összeomlott volna. EH tudtam aludni. Odalent pedig hajléktalanul, üszkös romok körül őrjöngött hét család, minde­nének pusztulása fölött. Háromszáz méter magas­ság és huszonöt kilométer távolság volt közben a hangfogó az idegen fájdalomra: ennyi elpárnázza a legrémesebb sikoltást is. Csak a látvány meg­döbbentő szépsége jutott idáig, a sejtése valami nagy eze roncsé tlens égnek, a rémeké tó harsogná és szén a Hugenberg-akció valóban nem fenyeget külpolitikai válsággal, de aki itt él, csak azt konstatálhatja, hogy a belső nyugalom egyre csökken, a politikai világ idegessége fölötte nő. a politikai csoportok mind élesebb fegyvereket használnak egymás ellen ég a nemzeti sozeia listák izgatása egyre akcióképesebbé teszi az uccát. Apró és nagy uccaá harcok, melyek' során éles tőrök és élesre fent kések villannak fel a, lám­pák fénye alatt, majd mindennaposak és Bér linben valóban szükség van tízezer rendőrre, hogy a rend, meg a csend nagyobb meg-zaki tást ne szenvedjen. Mindez még kellemetlenebb és bántóbb jelenségekre vezethet, ha a Volks­begehren sikerrel jár és a valódi népszavazás ra kerül a sor. Mert ha a javaslat elvetése n- m is kétséges, Hugenhergnek a népszavazásnál legalább húszmillió szavazatra volna szüksége és ez az eredmény semmiképpen sem lehetséges, mégis maga a szavazás oly politikai izgalmak kai járna, hogy Németország a polgárháború örvényébe kerülne. Úgy tetszik, hogy Hug'm- berg és elsősorban a mögötte álló nemzeti szo­cialisták mást sem akarnak. A fél vagy teljes felfordulást a republika ellen. Le a Yowng-tervveS A nyílt harcot a köztársaság ellen a Húgén- berg-féle törvény maga bizonyítja. Hugenberg uj külpolitikai irányt követei, amennyiben a Young-terv törvénybe való iktatását ellenzi, szóval az eddigi német, politikától való telje- elfordulást. de hogy hová, azt senki sem tudja. Eddig azonban érthető volna állá-ponja és nem lehetetlen, hogy pármillió uj szavazóra is -zá­rni ihat na, mert az az érve, hogy a Young-terv jövő nemzedékeket köt. le mi'liárdok fizetésére, talán felette vonzó a tömeg-szemében. De Hugenberg tovább megy egy lépéssel, amikor törvényjavaslata negyedik pontjában fegyházbüntetéssel akarja sújtani mindazokat akik bármi p'y szerződést aláírnak, amely Né­metországot háborús fizetésre kötelezi volt ellenfeleivel szemben. Ez a szakasz, bárhogy tagadják is voltaképpen — Hindenburg ellen irányul és'e nem éppen ügyes taktikával Hugenbergék pénzzel fei sem értékelhető fegyvert adtak a mai rendszer hí­vőinek kezébe. Milliók fognak Hugenbertői el­fordulni, mert Hindenburg nevének varázsa még emelkedőben van. A háborús bűnösség Van még Hugenberg törvényjavaslatának egy vonzó pontja, amelyben újból és végérvénye­sen vissza utasítja a háborús bűnösség vádját. De mit ér ez az egyoldalú vissza utasítás, ami­kor az ellenfelek még mindig nem hajlandók a saját bűneiket belátni, vagy nyiltan bevallani? Ami a külföldet illeti, csak Franciaország ér­deklődik nagyon is érthető okokból. A Volksbegehren meg Fogja mutatni, hogy hány millió ellensége van német földön Stre- semann politikájának? Végre a kezünkben lesz a listák révén, írják Parisban, azoknak a névsora, akik Némeeor- szágban a háborút akarják! Ez a francia fel­buzdulás, amely elsősorban a rajnai megszállá- egv részét tovább fenn kívánná tartani, nem fog sok bajt okozni, ha sikerül a jobb radiká­lis izgatást a törvényes korlátok közé szorí­tani. Valami egészen más politikai betegség nyomai mutatkoznak azonban Németországban. A Hugenberg-féle mozgalom és a német, nem­zeti pártnak a nvilt küzdelembe való bevoná­sa lehetetlenné tette, hogy a német polgári kö­zéppártok a jobboldali pártokkal együtt újból, közös munkára egyesüljenek. A kis polgári pártok tehát teljesen az elvtár­sak hatalmi körébe kerültek, a szocialista párt tudja, hogy Németországban a mai kö­rülmények között csak vele lehet kormányoz­a riasztó sziréna üvöltése. De a hegyipatak zúgása itt a verandáin alatt akkor ie erősebb volt: a természet hihetetlenül közönyös az emberi pusztulás iránt Reggel első pillantásom arra felé sietett Du6 napfényben fürdött a völgy, Popiád felett halvány­kék pára s kicsit jobbra, TapoJcán mintha gyász­fátyol lengene. Csak kicsit szennyesebb a kék pára 6zine, mint Poprád fölött: ennyi az egész. S ez a kis árnyalat, egy szin a ragyogó őszi reggelben: embersorsok rémes összeomlásának egyetlen látható jele a felséges, közönyös, könyör­telen magasságokból nézve, lea pur ee homuv vogmuc... Tiellj Kálmáa. KARL LÖFTNER modern áruház háztartás, utazás és sport részére. Vételíénysz^ nélkül. A megnyitás alkalmából rendkívül olcsó aiak, 26 osztályban október 31-ig bezárólag ni és ez okból akaratát minden téren a pol­gári csoportokra rákényszeríti. Manapság német földön csak az történhet, amit az elvtársa.k kívánnak, és valóban túlnyomó ha­talmukkal megbénítják a polgári törekvéseket, így történt, hogy a belső politika teljesen a szocialisták és a kommunisták, meg a nemzeti szocialisták többé kevénbbé vtres leszámolásá­ból áll, amely harcoknál a polgárság csak a nem mindig kiméit néző szerepét játssza. így történt, hogy az égető pénzügyi problémákat nem lehet többé megoldani, mert az elvtársak a minden téren balkezü pénzügyi miniszterüket, Hilferdinget tartják és menni nem engedik és ez az oka, hogy Stresemann örökét sem fog­ják oly könnyen betölteni, mert a koa'.ic.os pártok megegyezése az mód kérdésében majd­nem lehetetlen. Az a sokféle és mindenféle ra­gyogó színben emlegetett demokrácia, Németországban odavezetett, hogy a polgári töredékek kényszerű támogatásával a szocia­lista párt uralma egyre erősödik és belé iha­tó időben majdnem megriönihetetlenné válik. Egy-egy pillanatra ugyan a túlságos demokrá­cia is megdöbben nagy sikereitől, amint azt a Sklarek-botrány is bizonyltja, de azután azzal a kiáltással, hogy a múltban sem volt másként, megmarad minden a régiben. A Volks­begehren sem változtat e helyzeten, de nem is kíván változtatni. Mert itt- nem arra volna r>ziik- sóg, hogy a respublikát megdöntsék. vagy ogv uj külpolitikai irányt segitesenek uralomra ha­nem, hogy a munkásság mellett, amelyet most már a kormányzásból kizárni hiba volna, a pol­gárság is megtalálja a helyét abban a mérőik­ben, amint az a német államban a több-égét joggal és alikotmányszerüen megilletné. De arra ki sem gondol, vagy aki gondolni mer, belátva a küzdelem sikertelen voltát, félreáll. Ezek a milliók, valóban a nemzet jobbjai, hiányoznak a politikai harcokból, a nemzet, a respublika és a? békés külső politika nagy kárára... UlaSsb terfenleteíarSóztaiás Hontonnán Kassa, október 25. (Kassai szerkesztősé­günk telefonálja.) A homonnai rendőrség le­tartóztatta Fabo János magyarországi gazdát, aki igazoltatása alkalmával csak leventeiga­zolványát tudta felmutatni. Arra a kérdésre, hogy miként jött át a határon és mit keres Csehszlovákiában, a feleletet megtagadta. Fa- bő Jánost beszállították a ka&s<ai ügyészség fogházába. 4S8.G09 koronás sikkasztással is csalással vádolnak egy pozsonyi építészt Pozsony, október 25. (Pozsonyi szerkesztő­ségünk tel efon jelentése.) Max Henrik pozso­nyi szállító az államügyészségen bűnvádi fel­jelentést tett Dous Ottó pozsonyiépítész el­len 400.000 koronás csalás és sikkasztás miatt. A feljelentés szerint Max Henrik házat akart épitettetni és Dous Ottó vállalta az építkezést. Az építész különböző részletekben 404.000 ko­ronát vett fel azzal, hogy a pénzt a szállított anyagokért és munkabér fejében kellett kifi­zetni. A pénzt azonban az építész magának tartotta meg és a szállítók, valamint a mun­kások Max Henriken követelték a nekikjáró összeget. Az ügyészség a feljelentés ügyében megindította a vizsgálatot. Dous Ottó férje Ja- natováuak, a pozsonyi szlovák színház príma­ballerinájának. Csehszlovákia eayetlen szépirodalmi képes hetilapja a Kénes Hét Gazdag tartatommal ,eleiuk mag minden csütörtökön 2-es lista mindazoké, akik Szlovenszkón és Ruszinszkóban * autonómiát, nemzeti egyenjoguságet, több kenyeret és több Murái akarnak!

Next

/
Thumbnails
Contents