Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)

1929-10-23 / 241. (2166.) szám

(

^ima:C&!A\ACiVARHrKLa>

1929 október »,

Grosschmid Géza, Jabjoniczky János és Bfihm Rudolf törvényhezóielöllek

pozsonyi programbeszédei

Pozsony, október 22. (TGküldlÖtt nmnika- Gáreunktól.) Az országos kereszt ényszocia- Üsta párt és a magyar nemzeti párt pozsonyi választási nagygyűléséről közreadott beszámolónkban Szüílö Géza dx. és Törköly József ár. országos pártelnökök beszédeit közöttük. Ma ismertetjük Grosschmid Gésa dr.

szenátorjelölt, Jabloniczky János dr. képiviselőjelölt és Bökm Rudolf szenátor jelölt beszédeit.

Grosschmid Géza dr. általános figyelem mellett elmondott közérdekű beszédében a következőket mondotta:

Grosschmid Géza beszéde

Bár régóta vágytam arra, hogy az érsek- újvári választókerület nyugati részében és különösen itt Pozsonyban is beszámoljak arról, hogy az önök nagyon megtisztelő bizalma folytán viselt állásomban miként iparkodtam án is kisebbségi sorsban élő honfitársaim jogos panaszainak orvoslásán közremunkálni, vágytam arra, hogy pártpolitikai működésünk irányát és végső célját önök előtt én is megvilágíthassam, azok után, amik ezekre vonatkozólag most itt ma már elhangzottak és amit épp e tárgyban Kassán elmondani már szerencsém volt, nem akarom szives türelmüket túlságosan hosszan igénybe venni.

Legyen szabad azonban itten is utalnom arra, amit Kassán részletesebben kifejtettem, hogy mily igaztalan az a beállítás, amelyből ellenfeleink politikai törekvéseinket bírálják, amikor államellenes magatartást vetnek szemünkre, holott mi eleget teszünk állampolgári kötelmeinknek és éppen a kormányzás az, amely csak papíron létező jogainkat is mind szükebb térre korlátozza, — legyen szabad itt is kiemelnem azt, hogy éppen azért, mert Ígéretekből meg nem élhetünk, törhetetlenül küz- denünk kell továbbra is jogaink megvalósulásáért.

Ha valaki azt mondja erre, hogy ellenzékieskedésből, idealizmusból nem lehet megélni, erre azzal a megállapítással válaszolok, hogy:

„Politikai haladás csak ideális ellenzéki programmal lehetséges.'4

njk történelem tanulsága az, hogy az elvek föltétlenül győznek, ha azok hirdetői el is buknak, vagy az elvek diadalát meg sem élik. Ilyen elv az is, hogy

csak az egyes nemzetek önkormányzata adhatja meg egy különböző nyelvű és fajú népekből összeverődött államban élő lakosság nyugalmát, életképes jövőjét és ezzel az állam biztonságát is.

Az ezen elvet elnyomni akaró kormányrend- szer ellen tehát mindaddig törhetetlenül ellenzékben kell lenni, amig ez az elv köznapi, úgyszólván banális igazság lesz, amely elől a legkonokabb ellenség sem tud többé kitérni.

Szlovenszkó Monroe-elve

Nyugodt önérzettel hivatkozhatunk arra, hogy minden kulturális és gazdasági elnyomás közepette is

kitartottunk és kitartunk a mi elvünk, vagyis politikai nyelven szólva, a teljes közjogi autonómia követelése mellett és ezen általunk hirdetett és egyedül célravezetőnek tartott politikai törekvés minden üldözés ellenére ma már kezd az a „banális4* igazság, tehát a megvalósulás felé közeledni is, mert minden hivatalos ellenakció dacára Szlovenszkónak is meg van már a maga Monroe-elve, az t. i. hogy Szlovenszkó a szlovenszkóiaké: szlovákoké, ma^aroké,

németeké és ezt a lelkekben élő és onnan feltörő egyszerű igazságot nem lehet többé a föld alá temetni, elcentralizálni, nem lehet a nemzetközi fórumok elöl sem elsüllyeszteni, mert mélyebb gondolkodók már ott is rájöttek arra, hogy a nemzetiségi és kisebbségi problémák megoldásának csak ez és nem a beolvasztási kísérletek a járható ntja.

Okánik igaza

Hogy ezzel ellentétben az a politika, amit eddig itt folytattak, nemcsak hogy bennünket akar elnemzetleniteni, hanem hogy a korrupció mocsarába fullasztja az egész itteni közéletet is. azt nem én mondom, hanem az ország fővárosának polgármestere, Okánik dr„

aki a hatalmon levő legnagyobb pártnak exponense, szenátora és vezető embere volt és aki épp most, a választások idején keserű és lesújtó szavak kíséretében távozik a közéletből, mondván, hogy: „Nem akarom támogatni azt a politikai rendszert, amely Szlovenszkón nem volt más, mint a korrupciós átférek egész sorozata." Hiába akarják Pozsony város polgármesterének ezen lépését sértett ambíciókból fakadónak feltüntetni, az ilyen felelősség- teljes állómban levő és intelligens ember tudja, hogy mit beszél és ha előttünk rejtve is vannak az egyes tények, amikből ő elhatározását leszűrte és magát e lépésre szánta, akkor, amikor a földreform, az erdőreform, a pénzintézeti és ipari vállalatok nacionalizálása körüli visszaélésekről beszél , éppen mi mutathatunk rá arra, hogy panaszaink igazak voltak, hogy mindezt mi kétszeresen érezzük, mert hisz a földreform végrehajtása egyrészt a mi birtokosainkat sújtotta, másrészt a mi népünket mellőzte, — a mi pénzintézeteink roppantak össze, a mi iparvállalataink szűntek meg, — ime nem is a hirdetett „magasabb" célokból, de maradékbirtokokat és egyéb földi jókat hajhászók szempontjából és ránk nézve már majdnem elkésett Okániknak „a politikai élet erkölcsi megtisztításának szükségességéiről nyilvánított óhaja, amelyet mi már régóta hirdetünk, amelynek szükségét mi már a minket elnyomoritó tények súlya alatt nyögve, oly nagyon érezünk.

Érezzük ezt különösen most, újra azért is, mert éppen annak a pártnak a képviselőjelöltjei, akiket az ilyen előkelő pozíciót betöltő párthivük ilyen súlyosan elitéi, — a Bodrogközön tartott választási kortesutjukban, — hogy a be nem váltott Ígéreteikről és a beváltott üzletekről eltereljék a figyelmet, — a mai magyar kormányzás és az itteni magyar pártok lebecsm éri ésével akarják e váratlanul feltárt fekélyekről a figyelmet elterelni.

Fölöslegesnek tartom velük vitába szállni, de azt hiszem, hogy soha jobbkor és indokoltabban nem ajánlhatnám ezeknek az uraknak, mint ma, hogy seperjenek csak a maguk portája előtt, úgy látszik, akad ott is elég dolguk. (Úgy van!)

A nemzetgyűlésnek volna voltaképp feladata, hogy mindezekért az illetékes tényezőket felelősségre vonja.

Ámde a forradalmi konvent, amely a nemzetgyűlési választási törvényt is megalkotta, a választási geometria utján már annak idején gondoskodott arról, hogy a nemzetgyűlés ne lehessen a népakarat és a népfenség valódi megnyilvánulása és fegyvere. A lista-rendszer pedig megkövesitette a párturalmat és tudvalevő dolog, hogy a nemzetgyűlésen csak az mehet keresztül, amit az éppen hatalmon levő pártok koalíciója akar. Hiába az ilyen akarat ellen minden jóakarattal és tudással felfegyverkezett érvelés, ezek az urak a hatalom gőgös mámorával mentek és egyelőre még mennek is a maguk utján, az egységes nemzeti állam kiépítésének mondott munka takarójával fedve el a dolgozó tömegek elől az egyéni érdekek ápolásának üzletes útját.

Amig igy a parlamentben az uralmon levő pártok ée azok tagjainak hatalma erősödött és kikezdhetétlenné vált, — bármilyen paradoxonként hangozzék is —

épp a biztonságérzetnek ez a tultengése dönti fel a legyőzhetetlennek vélt koalíciót.

Ez a legyőzhetetlenség illúziója az a beállítás, mintha ők „nemzetfenntartó" munkát végeznének. Amikor azonban erről a hipocrita beállításról egy ember, akár erkölcsi felháborodásból, akár sértett hiúságból, de lerántja a leplet, megmutatja igazi arcukat, akkor a legnaivabb, legjóhiszemiibb, vagy talán még helyesebben a nemzeti gyűlölködésben teljesen elfogult ember is, el kell hogy forduljon tőlük..

Akadhat-e ezek után azonban a mi sorainkból egyetlenegy ember is, aki végkép ki nem gyógyult vplna abból a tévhitből, hogy népünk jövője a hatalmat ek éppen kezelők utján biztosítható lenne és nem-e mindinkább beigazolódik az az állításunk, hogy

csak önmagunkban bizhatunk, hogy saját sorsunkat csakis önkormányzatunkkal láthatjuk biztosítva

ég nem a centralisták ilykép leleplezett őnbizto- sitó érdokszövetkozetóvel?

Benes politikájának mérlege

Ezek után igazságos népitélet az lenne, hogy az eddigi kormányzó pártokat a nép szava, e választásokon teljesen visszautasítaná, megbuktatná, — ámde tudom nagyon jól, hogyha sokaknak lelke mélyén él is az említetten ideális cél megvalósulása iránti vágy, — a politikában ridegen reális tényezőkkel kell számolni és az érdek szálak egyezerre ol nem téphetők. —r .Tudja ezt nagyon jól az itteni politikai élet legnagyobb taktikusa: Benes külügyminiszter ur is, aki e zavaros ég sötét helyzetet most a maga előnyére használja ki és egy olyan uj erőcso- portositágt jelent be, amely uj orientáció naprendszerének központjába, mint miniszterelnököt is, magát helyezve, a sok apró bolygót vinni akarja az uj pályára.

Ha igaz a belgrádi „Politika4, cimü lap részére adott interjúja, ez úgy állítja be mostanáig való külpolitikai tevékenységét, mintha annak eddigi fejezeteit azzal a sikerrel zárhatná le, hogy a hágai konferencia után likvidáltnak tekinthető a jóvátétel és a békeszerződések revíziójának kérdése és bejelenti, hogy erre való tekintettel most már hozzákezd a „konstruktív gyakorlati politikához."

Messze vezetne e benesi külpolitikai „sikernek" magának Csehszlovákia szempontjából való beható bírálata. Legyen szabad ezt más alkalomra tartanom fel, — egyet a tehető sok kritikai megjegyzés közül azonban már itt is terhére kell írnom és ez

a külkereskedelmi mérleg erős rosszabbodása,

amelyet az előző sokkal rosszabb gazdasági

évek jobb mérlegei mellett nem lehet az általános világgazdasági helyzet rovására Írni, hanem ez igenis csakis annak tulajdonítható, hogy csak most, külügyminiszterségének tizenegyedik évében jut eszébe hozzákezdeni „a konstruktív gyakorlati politikához44, amelyet mint a Népszövetség egyik „békeangyalának44, a szomszédos államokkal való valódi barátságos viszony megteremtésével kellett volna kezdenie.

Akkor bezzeg tizenegy év után más volna es a sok milliós mínuszt feltüntető külkereskedelmi mérleg is!

Hogyha pedig ezt a bejelentett „konstruktív

gyakorlati politikát" a miniszter ur ezentúl a belpolitikában akarja inkább valóra váltani, akkor ennek a politikának a tábori választógyü- lésen ránk vonatkozott része bennünket már előre is nem sok jóval biztat. Az mondja ugyanis — az újsághírek szerint — a miniszter ur, hogy

„Szlovenszkónak a magyar befolyástól való mentesítésétől várja a szlovák nemzet uj reneszánszát és a Tuka körüli harc is ezt célozza.44 (!) Az én szerény véleményem szerint ennek az országrésznek reneszánsza inkább az itt élő népek összemelegedésétől, nem pedig az egyik, a magyar, még további letörésétől várható, — és nem tudok, nem is akarok jóslásokba bocsátkozni, de emberi érzésem azt diktálja, hogy a szlovák nép lelkének is nem éppen szerencsés megértése az, hogy ilyen elmagyarázással és egy elrettentő példával akarja egy nép leghőbb vágyának megvalósulását megakadályozni. ídeig-órá g mehet ez még igy, de örökké nem. A politikai mesterkedések gátolhatják az egészséges kibontakozást, de a népek nem olyan kiskorúak, mint ahogy azt a hatalmasok gondolják és az intrikusok feje fölött is megtalálják maid eorvtnás UptAí. íHelvcsíés 1

Nem azért vagyunk itt, hogy nemzedékeken at egymás eleiét megkeserítsük, hanem hogy politikai formulák és intrikák félretolásával a békés együttélés napjának melegétől felfrissülve, egészséges nemzeti, társadalmi, kulturális és gazdasági életet élhessünk.

Miért, van az, hogy az utolsó tíz esztendőben alig-alig mutatkozik akár irodalmi, akár művészeti téren itt jelentősebb, európai vonatkozásban is értékes alkotás? — Csakis azért,- mert a m#pek természetes életének és igy erői szabad kifejlődésének lehetőségét kizárja a gyűlölködő nemzetiségi politika, — Ennek a gyógyítási, módja pedig nem ezen nemzeti érzékenységnek továbbfütése, vagy kikezdése. — ezért mm tartom tehát szerencsésnek a. miniszter ur belpolitikai terveinek ilyen kiinduló pontját.

A ruszinokéi probléma

Érdekes jelenség említett programbeszédjében az is, hogy az uj parlamenti ciklusra jelenti be a ruszinszkói probléma megoldását is.

Ruszinszkó most úgyszólván az összes pártok mandátumkeresőinek vadászterülete.

A lenézett, a semmibe vett, a politikai önállóságra eddig éretlennek tartott Ruszinszkó! Ez a Ruszinszkó annakidején kellett Magyaror-zág teljes bekerítéséhez és akkor a békeszerződés nagykorúnál? tartotta ahhoz, hogy e célból, mint önkormányzatra alkalmas terület Csehszlovákiához csatoltassék. A békeszerződés aláírása után azonban mindmáig alkalmatlannak minősítették „ügyei önálló vitelére". A kiskorúságát meghosszabbították. Okánik dx. talán meg tud-á mondani, hogy időközi gondnokai ügyeit eddig miként vitték! Most, amikor gazdasági, vallási, társadalmi és politikai harcok egészen elerőt- lenitették, újból elérheti nagykorúságát! — A listák kapcsolása ennek az oka, vagy az, hogy

Nem tudom!

Eleve óvást emelünk azonban e váltó oly beváltása ellen, amelynek a költségeit esetleg újból csak az ott élő őslakos magyarságnak kellene megfizetni.

Ezeket a nagy nemzeti pereket nem lehet

— hogy a váltójogi hasonlatnál maradjak

— fizetési meghagyással megoldani.

Ezekben csak egyezség dönthet. — Egyezség, amely a néplelkek egymásratalásából fakad és nemcsak az uj parlament, de ez a ciklus is el fog jönni, ha hiven és bátran kitartunk igazunk mellett

A miniszter ur négy-öt évet tart még szükségesnek arra, hogy a szlovákok és általában Szlovenszkó népének mentalitása az általa óhajtott irányba kanyarodjék. — Tuka védője pedig azt hozta fel a vádlott védelmére, hogy semmiféle lelkesedés és idealizmus nem tarthat tiz évig.

Én ezekkel a terminusokkal szemben hivatkozom arra, hogy ezer óv viharai között is meg tudta népünk őrizni önmagában való hitét és ez a hite megsegítette. — Forti nihil difficile, — ha kitartunk, megsegít az Isten!

Grosschmid Géza dr. mélyhatást kiváltott beszéde után Jabloniczky János dr. emelkedett szólásra. Folyon ismétlődő lelkes helyeslésekkel kíséri beszédének első felét németül, második felét magyarul mondotta el. Bevezetőben rámutatott arra, hogy a gyakorlati élet őt arról győzte meg, hogy a politika üzlet, amely sok embernek jó hasznot hoz s ennek a politikának bizony semmi köze sincsen sem a művészethez, sem a tudományhoz. Most, hogy választások előtt állunk, megint itt van az Ígéretek ideje, de a választások után nem jut eszükbe a nagy igérettevöknek beváltani az ígéreteiket. A csehszlovákiai első nemzetgyűlési válaszlásokon 1920-ban a szociáldemokrácia volt az uralkodó csillagzat, mely a népszuverenitást hangoztatta s azt, hogy minden jognak a nép a forrása.

A szociáldemokrácia vezérei kaptok is miniszteri székeket és sok egyéb ját, meg — mint Srámek lapja megállapítja — 59 maradékbirtokot, de magárnak a népnek nem jutott semmi,

csak a militarizmus fokozódott, az adók és a megélhetés nehezedett. Az 1925. évi választás megtizedelte a szocialistákat, az agráriusok és a néppárt győzött az előbbi a föLd, utóbbi az autonómia jelszavával A vezetők ismét miniszteri székekhez és sok egyéb jóhoz jutottak, de a nép tovább szegényedett, az adók ismét, növekedtek és a rnilitanzmus is.

Az agrárpárt emberei ellenben 1400 mara- dékbdrtokot kaptak. A nép tehát most megváltást vár, amit csak más rendszer hozhat meg.

Sok ezeréves tapasztalat eredménye, hogy az államokat csak polgáraik megelégedett- sége tarthatja fenn.

Az állam költségvetésében rendkívül nagy tételt jelentenek a hadügyi kiadások (14 százalék), ami annál kevéshbé megokolt, mert a környező államok mind le vannak fegyverezve, az egyetlen Lengyelországot kivéve, amely azonban szláv állam. A megadóztatás nehéz súllyal terheli a lakosságot és a jelenlegi körülmények között

a tőkegyűjtés lehetetlenné vált.

Az 1926. évi uj a dót örvények nem hozták meg a várt enyhülést, mert a végrehajtásuk itt nem történik úgy, amint a történelmi országokban talán igen. Hiányzik Szlovenszkón az a magas szakképzettségű pénzügyi tisztviselői kar, amely nélkül az adóreform köny- nyitései a gyakorlatban nem hajthatók végre. Az adók behajtása terén viszont a legki- méletlenebbül járnak el. A régi monarchia iparáuak több mint 80 százaléka került a csehszlovák államba, aminek konzekvenciája az kellene, hogy legyen, hogy a kormánypolitika a belföld által fenn nem tartahtó iparnak raegfe’e.ő nagy külföldi piacot teremtsen. Ehelyett azonban a csehszlovák kormányok gazdaságpolitikája az elzárkózás útjára lépett, aminek azután szomorú következménye lelt a szioveuszkói és ruszinszkói ipar lesorvasztása. Ennél a tragikus folyamatnál a történelmi omaágok iparérd ekeit

j.

„Csak az egyes nemzetek önkormányzata adhatja meg egy különböző nyelvű és fajú népekből összeverődött államban élő lakosság nyugalmát"

a Dexeszerzoaeses vaito lejárt es be Ken vasiam!

Jabloniczky: SCI Mell tartanunk! Az igazság végűi is eléri célját!