Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)

1929-10-17 / 236. (2161.) szám

t95S ofcfébetr 17, csütörtök. >PRa:GAlA\\(AARHtRIiAI> 3 2-es lista jelzi a szlovenszkói autonómia diadalmas útját A szlovák vidékeken is ötömmel fogadják az autonómista választási szövetség 2-es számú listáját Jabloniczky és iStsm választási körútja — Stunda cseh agrérjelöitet sorozatos kudarc éri a magyar vidékeken Benes, az agitátor A hivatalnokminiszter, Benes Eduard, aki szocialista elvei ellenére végigszolgálta az úgy­nevezett polgári kormányzat éráját, most mint pártember veti magát a választási küzdelmek­be, a nemzeti szocialista pártnak Prága A. ke­rületében fölállított listáján a vezető helyet fog­lalja el és tevékeny részt vesz a választási agi- tációban is, amiből jogosan lehet arra követ­keztetni, hogy a külügyminiszter a nemzeti koalíció hajnalhasadását ismeri föl a válasz­tási horoszkópból és talán magát szánja a meg­alakítandó kormány elnökének. Benes pártjá­nak tábori választói gyűlésén, ebben a huszita hagyományok által át és áthatott városban, nagy programbeszédet is mondott, amelyben a Tuka-pör kapcsolatán a szlovenszkói problé­mára is kitért. Érdemes ennek a külügyminisz­teri elmefuttatásnak minden részletét behatóan boncolgatni. Táborban beszélt, de Szlovenszkó felé szólt az az invokáció, amelyben kijelentet­te, hogy pártja, a nemzeti szocialista párt és különösen ő személyileg arra fog törekedni, hogy minden olyan kérdés megoldódjék, ami Szlovenszkón általános állami érdek szem­pontjából megoldásra vár. A Tuka-pör tulaj­donképpen Szlovenszkónak a magyar szellem, magyar uralom maradványaiból való kiraga­dását jelenti. A fiatal szlovák generációért va­ló küzdelmet négy-öt éven belül az egész vo­nalon abszolút biztonsággal megnyerjük, — mondotta a benne 'annyira megszokott rózsás optimizmussal Benes. A Tuka-pörről való nyilatkozatnak bizonyos auktoritást kölcsönöz, hogy az állam külügy­miniszterének részéről hangzott el. Ebben a fölfogásban az a szempont domborodik ki, hogy a Tuka-pör az elkövetkező szlovák gene­rációk leikéért folyt. Az örök vád hangzott el Tuka ellen, hogy megrontja az ifjúságot, mint Sokratestől kezdve minden idők filozófusát ez­zel vádolták a hatalom képviselői. Most már nem kell félteni az uj szlovák nemzedéket, csendül ki a biztatás Benes szavaiból, meg­mentettük Tukának átkos befolyása alól, négy­öt éven belül ez az ifjúság benn lesz a ka­rámban. Vájjon igy lesz-e? Amit a külügyminiszter elmondott, az sok prágai szivnek pium desi- deriuma és általában fedi azoknak az állás­pontját, akik a Hradzsin tövében ülve, arany- ködbe burkolva látnak mindent, nem ismerik Szlovenszkó viszonyait, nem ismerik a szlovák nép lelkét, nemzeti törekvéseit, életigényeit? Optimizmusukra alapos cáfolatot ad majd a közel jövő, egyelőre a küszöbön álló választá­sok, majd a rákövetkező fejlődés. Benes négy-öt éven belül meg akarja nyerni a szlovák ifjú nemzedék leikéért vívott harcot? Erre a merész vágyra egy epizódot kell fölele- venitenünk. Néhai Ruman János kassai zsupán egy szép tavaszi reggelen egy Csehországból származott munkásvezérrel a kassai ligetben sétálgatott. Az egyik iskolavonat érkezett be, gyermekek siettek végig a liget főutján, a kör­nyező falvakból: Kosztolányból, Téhányból jöttek be iskolába. Ruman rámutatott a gyer­mekekre és igy szólt a cseh munkásvezérhez: — Nézze, itt van a jövő nagy veszedelme! Ez a sok szlovák gyerek mind középiskolát végez, mind egyetemre fog járni és diplomát szerez. Amikor majd a diploma a kezében van, el akar helyezkedni a szülőföldjén. És akkor úgy fogja találni, hogy minden állást mások foglaltak el előle. Ha a bábaképzőre szeretne menni primárnak, ott találja Frankenberg dok­tort. Az elmegyógyintézet élén ott van Stuchlik dr. A múzeumban ott ül az igazgatói székben Fóliák dr. Az ügyész, a bírák, a postahivatal vezetői, a vasút magasabb állású tisztviselői, a katonaság vezetői mind csehek. A szlovák ifjúnak meg kell elégednie azzal, hogy ügyvéd- bojtároskodik valamelyik magyar ügyvéd kan­celláriájában. Hát azt hiszi, hogy az uj szlovák nemzedék beletörődik ebbe az állapotba? — És itt van a munkáskérdés, — folytatta a zsupán. — Korompa olyan, mintha ágyutüz alatt állott volna. A munkások egy része el- széledt és messze idegenben, Franciaországban, Prágában, Ostrauban kapott kenyeret. De hát azt gondolja, hogy ez a munkásság mindörökre békén fogja tűrni, hogy a Morván túlról jöttek egyék el előle a kenyeret? Amit Ruman zsupán ezekben a szavakban mondott, az a jelennek és a közel jövőnek pro­blémája, amelynek jelszavát is megformuláz- ták már a szent kenyér politikájában. Ez a po­litika pedig egész ellentétes irányban vezérli majd Szlovenszkó népét, mint ahogy a külügy­miniszter reméli. Az őslakosság egymásratalá- lása következik be majd a szent kenyér pro­gramjában és az egész vonalon ez a politika fog majd győzedelmeskedni! Egypár szóban megemlítette Benes Szloven­szkó szükségleteit is. Szlovenszkónak jó és ál­landó kulturális, meg gazdasági munkára és kifogástalan adminisztrációra van í szüksége. Aláírjuk minden állítását. De kérdjük, kitől várhatja ennek a rendszernek inaugúrálását Szlovenszkó népe? Amikor a külügyminiszter­nek ezek a szavai megjelentek a lapok hasáb­jain, egyidejűleg olvashatjuk ugyanezekben a lapokban Okánik Lajos dr.-nak, Pozsony vi­Prága, október 16. A polgári koalíció már csak képletesen van meg. Nem tudni, a vá­lasztások után pártjai újból szövetkezni fog­nak-e, de ha meg is lesz ez a szándékuk, a koalició aligha tartja meg a Rosoh© és Kaff­ka csoportja meg a zsidó párt csatlakozása esetén is eddigi minimális többségét. Vagyis uj kormánytöbbségi kombinációra lesz szük­ség. Benes már meg is invitálta leendő kor­mányába a szocialisták mellé az agrárokat és a cseh néppártiakat, fityegőkül pedig a németeket, egyszóval a csehországi németek­kel kiegészülő cseh blokk részére igényli az uralmat. Ez persze nem fog oly simán men­ni, mert a nyár folyamán a cseh agrárok, a cseh iparospártiak, a cseh nemzeti demokra­ták és a német agrárok véd- és dacszövetsé­get kötöttek egymással, hogy uj konstelláció esetén csak együttesen lépnek be egy uj többségi alakulatba, illetve szolidárisán ma­radnak ki abból. Benosnek tehát először ezt a zárt gyűrűt kell áttörnie, hogy az uj kon­stellációban az általa kívánt döntő befolyás­hoz juthasson. A legnagyobb valószínűség szerint a lehet­séges többségi kombinációk egyike sem lesz olyan, hogy a hatalmat átvevő koalició, akár a réginek a folytatása lesz, akár pedig uj alakulat lép a mostani helyébe, fölényes többséget képviseljen az ellenzékkel szem­ben. Az ellenzéknek viszont ilyen körülmények közt meg fog növekedni a súlya s pártjaink választási blokkjának reprezentánsai sok­kal kedvezőbb körülmények közt, nagyobb átütő erővel vonulnak be az uj parla­mentbe, amely hivatva lesz véglegesen rendezni a magyar kisebbségi kérdést és Szlovenszkó meg Ruszinszkó autonómiájának problémá­ját. Nagyon jól tudjuk, hogy ezeket a ránk nézve végzetesen fontos politikai, gazdasági és kulturális problémákat ellenünk és mi- inélkülünk szeretnék megoldani és ezért va­lamennyi kormánypárt, kezdve a cseh agrá­roktól, a cseh néppárton, a cseh iparosokon, cseh szociáldemokratákon át egész a német agrárokig egytől-egyig jelöltek és magyar szavazatokra pályáznak a magyar kerületek­ben, hogy ezzel a magyarság leendő parla­menti képviseletét gyöngítsék. De éppen azért, ennek a koncentrált cseh attaknak a láttára a magyarságnak annál nagyobb energiá­val kell összefognia, hogy Szlovenszkó és Ruszinszkó léte és nemléte fölötti kérdé­sek parlamenti elintézésénél mennél na­gyobb mandátumszámmal képviseltethesse magát a nemzetgyűlésben. Ma, amikor a kormánytöbbség élete 3—4 mandátum jobbra vagy balra tolódásától függ, minden magyar szavazó azzal a tudat­tal állhat az urna elé, hogy esetleg épp az ő szavazata lesz az a döntő szavazat, mely kor­mányt buktat és a magyarságot egy sors­döntő mandátumhoz juttatja. Tudnia kell, hogy most a magyarság pártjaira adott sza­ros főpolgármesterének lemondó levelét. Ez a levél a leglesujtóbb kritikája annak a kulturá­lis, meg gazdasági munkának, annak az admi­nisztrációnak, amelyet az eddigi kormányza­tok Szlovenszkó földjén meghonosítottak. Per­döntő tanúbizonyság ez a nyilatkozat a centra­lizmus egész rendszere ellen és különös súlyt ad ennek a nyilatkozatnak az a tény, hogy a csehszlovák agrárpárt egyik vezető tagjának részéről hangzott el, akit teljesen megundori- tott a korrupciós afférok hosszú sora, a föld­reformmal, az erdőreformmal űzött visszaélé­sek, a pénzintézetek nacionalizálása, körül vég­rehajtott üzelmek. Okánik nyilatkozatát a Benes programbeszéde mellé kell állítani, mint beszédes dokumentumát annak a kormányzási rendszernek, amely Szlovenszkó legszentebb érdekeit semmibe se vette. Ennyiben akartunk röviden reflektálni Benes vazata nem meddő tüntetés a magyarsága melleit, nem egyszerű tiltakozás a kisebbségi sors szenvedései ellen, hanem több ennél: a jövő biztosítása. Mert a jövő ciklus alatt dől el a magyar kisebb­ségi kérdés és Szlovenszkó mog Ruszinsz­kó sorsa. E kérdések elintézésénél törvényhozóinknak az itteni magyarság egészének teljes súlyá­val és erejével kell belekapaszkodniuk a tör­ténelem kerekébe. Óriási erőkifejtésre, nagy összetartásra van szükség. Valamennyi magyar választónak a ma­tábori beszédének ama részére, amelyben Szlo­venszkó problémájával foglalkozik. A csattan nós feleletet október huszonhetedikén Szloven­szkó őslakos választótömegei adják meg. Nem hagyhatjuk azonban szó nélkül beszédének a Tuka-pör kapcsán fölmerült azon reflexióit, amelyeket Magyarországgal szemben megkoc­káztatott. Az agitátor Benes megint csak nem tett jó szolgálatot a külügyminiszter Benesnek, amikor a régi magyar re~sim bűneiről s a sö­tét magyar abszolutizmusról beszélt. Ezek a frázisok Szlovenszkó népét nem tévesztik meg, ellenben a két szomszédos állam viszonyának megjavulását, jelentékeny mértékben hátráltat­ják. Benes konok makacsságával egyáltalán nem látja be annak az igazságát, hogy Cseh­szlovákiának legalább is akkora érdeke, hogy Magyarországgal jó viszonyban éljen, mint gyár kisebbség kipróbált, nagyszerű vezér­kara mögé kell tehát fölsorakoznia, hogy ve­zéreink a sorsdöntő órákban a parlamentben az uj erőviszonyok közt ne elhanyagolható kisebb csoportként, hanem tekintélyes, erős szlovenszkói és ruszinszkó! magyar-német- szlovák autonomista blokk gyanánt léphesse­nek föl és hathatós súllyal vehessenek részt a reánk váró nagy politikai küzdelmekben. Minden magyarnak tudnia kell, hogy szava­zatával egy-egy téglát visz a magyar jövő épületéhez. Hogy szavazatával magyar törté­nelmet csinál'. (—) A 2-es számú lista győzelmes előnyomulása Nyitra szlovák falvaiban Utána Merre! István, a Vola Ludu szer­kesztője emelkedett szólásra és hosszú, len­dületes beszédben foglalkozott Szlovenszkó gazdasági helyzetének, valamint a politikai helyzetnek ismertetésével. Előadta, hogy a földreform révén földbözjutottak legnagyobb része protekciós, a földműveléshez nem értő pártexponens és behozott kolonista volt, mig az őslakos szlovákság, mely joggal tartha­tott számot arra, hogy kivegye részét a földreform előnyeiből, a statisztika meg­állapítása szerint csak 12 százalékban lett kielégítve. A szlovenszkói őslakosság csak abban az esetben számíthat jogainak elismerésére, ha összefogva nemzeti és vallási különbség nél­kül az őslakos összefogás jegyében vonul fel az urnák elé, hogy megadja a kellő választ a centralizmusnak az elmúlt tizenegy év alatt szenvedett sérelmekért. A szlovákság békés együttélésben él és kiván élni Szlovenszkó kisebbségeivel, a magyarokkal és a néme­tekkel éppen azért, mert tudatában van an­nak, hogy az itt lakó népek egymásra van­nak utalva. A tetszéssel fogadott beszéd után Trucihly Alajos körzeti titkár az adókérdé­sekkel és ezzel kapcsolatos gazdasági kérdé­sekkel foglalkozott. A gyűlés lelkes hangulatban az autonómia éljenzése mellett ért véget. az őslakosság összefogása megerősíti a bi­zalmat Szlovenszkó jobb jövőjében. Bonokós alá vette a csődbe jutott koalició gaz­dálkodását, amelyet, mint a cseh pártoknak a koncért való marakodását jellemezett. A földreform végrehajtása mindenkor szégyene lesz a Hodzsa-pártnak. A Hodzsa-párt főko­lomposai politikai érdemeik jutalmazására ezerholdas maradékbiriokokat kaptak, de a magyarságnak osaík itt-ott szemkitörlésre ad­tak valamit. Követelnünk kell — úgymond, — a földre­form revízióját s a maradékbirtokoknak ax arra érdemesek között való fölosztását. Zajos helyeslés követte szavait, majd Turchá- nyi Imre dr. vázolta megrázóan a hontalanok kálváriáját. A lex-Dérer nemhogy segített a helyzeten, hanem a bürokrácia magatartása miatt inkább összekuszálta azt, s jelenleg az a megszokott eljárás, hogy a kérvényezők túlnyomó százalékát elutasítják. Ezután azel- lenpártok működését kritizálta, s kimutatta azt, hogy a mai helyzetből csak egy mentség van a magyarság számára: az összefogás. Utána a magyar nemzeti munkáspárt ki­küldöttje biztosította a szónokokat arról, hogy a magyar munkásság hü akar maradni fajá­hoz és az autonómista szövetség mellé so­rakozik. Zachár helybeli plébános buzdító azavaJjvail éri véget a «ép8«i sátorait gyűlés. Nyitra, október 16. (Saját tudósítónktól.) Nyátramegye szlovák falvaiban egyre nagyobb tért hódit az orszá­gos keresztényszocialista párt, mely egymás­után rendez népgyül'óseket ezen a vidéken. A nagysikerű aranyosmaróti, verebélyi és Nagytapolosány-kömyéki gyűlések után rö­videsen sor kerül a vágvölgyi, valamint a P ri v i gye-kö r nyéki falvakra, ahonnan nap­nap után érkeznek levelek a párt nyitrai szlovák titkárságára. A levelek kivétel nél­kül arról számolnak be, hogy a nyitra völgyi falvak lakossága a keresztényszocialista párt zászlaja alá akar tömörülni és az autonomista pártok 2-es számú listájára fog szavazni. Legutóbb Ürmény községben tartott nagy­szabású, sikerült népgyülést a keresztény­szocialista párt, melyen a környék falvainak lakossága is nagy tömegekkel képviseltette magát. A templom előtti nagy téren tartot­ták meg a gyűlést, melyet Billek Rudolf plé­bános, elnök nyitott meg. Megnyitó beszédé­ben rámutatott arra, hogy a szlovákság csak az autonomista keresztényszocialista pártban tud kellőképpen elhelyezkedni. Nekünk szlo­vákoknak — mondotta többek között — az autonómiáért kell harcolnunk, mert nagyon jól tudjuk, hogy az autonómia kivívása élet- szükséglet és további lehetőségeket nyújt, mindazon jogoknak elnyeréséhez, melyekre számot tarthatunk. Pozsony, október 16. (Saját tudósítónktól.) Az ipolymenti magyarság az országos keresz- tényszocialdsta párt és a magyar nemzeti párt vasárnapi népgyülésein oly impozáns szám­ban vett részt, amely biztosítéka annak, hogy az autonómista választási szövetség 2-es lis­tája is győzelemre számíthat. Ipolyszakállo- son Böhm Rudolf szenátorjelölt és Turchányí Imre dr. képviselőjelölt beszélt. Feszült érdeklődés mellett beszélt Böhm Rudolf. Hangoztatta, hogy Jabloniczky János és Böhm Rudolf a választók között

Next

/
Thumbnails
Contents