Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)
1929-10-17 / 236. (2161.) szám
t95S ofcfébetr 17, csütörtök. >PRa:GAlA\\(AARHtRIiAI> 3 2-es lista jelzi a szlovenszkói autonómia diadalmas útját A szlovák vidékeken is ötömmel fogadják az autonómista választási szövetség 2-es számú listáját Jabloniczky és iStsm választási körútja — Stunda cseh agrérjelöitet sorozatos kudarc éri a magyar vidékeken Benes, az agitátor A hivatalnokminiszter, Benes Eduard, aki szocialista elvei ellenére végigszolgálta az úgynevezett polgári kormányzat éráját, most mint pártember veti magát a választási küzdelmekbe, a nemzeti szocialista pártnak Prága A. kerületében fölállított listáján a vezető helyet foglalja el és tevékeny részt vesz a választási agi- tációban is, amiből jogosan lehet arra következtetni, hogy a külügyminiszter a nemzeti koalíció hajnalhasadását ismeri föl a választási horoszkópból és talán magát szánja a megalakítandó kormány elnökének. Benes pártjának tábori választói gyűlésén, ebben a huszita hagyományok által át és áthatott városban, nagy programbeszédet is mondott, amelyben a Tuka-pör kapcsolatán a szlovenszkói problémára is kitért. Érdemes ennek a külügyminiszteri elmefuttatásnak minden részletét behatóan boncolgatni. Táborban beszélt, de Szlovenszkó felé szólt az az invokáció, amelyben kijelentette, hogy pártja, a nemzeti szocialista párt és különösen ő személyileg arra fog törekedni, hogy minden olyan kérdés megoldódjék, ami Szlovenszkón általános állami érdek szempontjából megoldásra vár. A Tuka-pör tulajdonképpen Szlovenszkónak a magyar szellem, magyar uralom maradványaiból való kiragadását jelenti. A fiatal szlovák generációért való küzdelmet négy-öt éven belül az egész vonalon abszolút biztonsággal megnyerjük, — mondotta a benne 'annyira megszokott rózsás optimizmussal Benes. A Tuka-pörről való nyilatkozatnak bizonyos auktoritást kölcsönöz, hogy az állam külügyminiszterének részéről hangzott el. Ebben a fölfogásban az a szempont domborodik ki, hogy a Tuka-pör az elkövetkező szlovák generációk leikéért folyt. Az örök vád hangzott el Tuka ellen, hogy megrontja az ifjúságot, mint Sokratestől kezdve minden idők filozófusát ezzel vádolták a hatalom képviselői. Most már nem kell félteni az uj szlovák nemzedéket, csendül ki a biztatás Benes szavaiból, megmentettük Tukának átkos befolyása alól, négyöt éven belül ez az ifjúság benn lesz a karámban. Vájjon igy lesz-e? Amit a külügyminiszter elmondott, az sok prágai szivnek pium desi- deriuma és általában fedi azoknak az álláspontját, akik a Hradzsin tövében ülve, arany- ködbe burkolva látnak mindent, nem ismerik Szlovenszkó viszonyait, nem ismerik a szlovák nép lelkét, nemzeti törekvéseit, életigényeit? Optimizmusukra alapos cáfolatot ad majd a közel jövő, egyelőre a küszöbön álló választások, majd a rákövetkező fejlődés. Benes négy-öt éven belül meg akarja nyerni a szlovák ifjú nemzedék leikéért vívott harcot? Erre a merész vágyra egy epizódot kell fölele- venitenünk. Néhai Ruman János kassai zsupán egy szép tavaszi reggelen egy Csehországból származott munkásvezérrel a kassai ligetben sétálgatott. Az egyik iskolavonat érkezett be, gyermekek siettek végig a liget főutján, a környező falvakból: Kosztolányból, Téhányból jöttek be iskolába. Ruman rámutatott a gyermekekre és igy szólt a cseh munkásvezérhez: — Nézze, itt van a jövő nagy veszedelme! Ez a sok szlovák gyerek mind középiskolát végez, mind egyetemre fog járni és diplomát szerez. Amikor majd a diploma a kezében van, el akar helyezkedni a szülőföldjén. És akkor úgy fogja találni, hogy minden állást mások foglaltak el előle. Ha a bábaképzőre szeretne menni primárnak, ott találja Frankenberg doktort. Az elmegyógyintézet élén ott van Stuchlik dr. A múzeumban ott ül az igazgatói székben Fóliák dr. Az ügyész, a bírák, a postahivatal vezetői, a vasút magasabb állású tisztviselői, a katonaság vezetői mind csehek. A szlovák ifjúnak meg kell elégednie azzal, hogy ügyvéd- bojtároskodik valamelyik magyar ügyvéd kancelláriájában. Hát azt hiszi, hogy az uj szlovák nemzedék beletörődik ebbe az állapotba? — És itt van a munkáskérdés, — folytatta a zsupán. — Korompa olyan, mintha ágyutüz alatt állott volna. A munkások egy része el- széledt és messze idegenben, Franciaországban, Prágában, Ostrauban kapott kenyeret. De hát azt gondolja, hogy ez a munkásság mindörökre békén fogja tűrni, hogy a Morván túlról jöttek egyék el előle a kenyeret? Amit Ruman zsupán ezekben a szavakban mondott, az a jelennek és a közel jövőnek problémája, amelynek jelszavát is megformuláz- ták már a szent kenyér politikájában. Ez a politika pedig egész ellentétes irányban vezérli majd Szlovenszkó népét, mint ahogy a külügyminiszter reméli. Az őslakosság egymásratalá- lása következik be majd a szent kenyér programjában és az egész vonalon ez a politika fog majd győzedelmeskedni! Egypár szóban megemlítette Benes Szlovenszkó szükségleteit is. Szlovenszkónak jó és állandó kulturális, meg gazdasági munkára és kifogástalan adminisztrációra van í szüksége. Aláírjuk minden állítását. De kérdjük, kitől várhatja ennek a rendszernek inaugúrálását Szlovenszkó népe? Amikor a külügyminiszternek ezek a szavai megjelentek a lapok hasábjain, egyidejűleg olvashatjuk ugyanezekben a lapokban Okánik Lajos dr.-nak, Pozsony viPrága, október 16. A polgári koalíció már csak képletesen van meg. Nem tudni, a választások után pártjai újból szövetkezni fognak-e, de ha meg is lesz ez a szándékuk, a koalició aligha tartja meg a Rosoh© és Kaffka csoportja meg a zsidó párt csatlakozása esetén is eddigi minimális többségét. Vagyis uj kormánytöbbségi kombinációra lesz szükség. Benes már meg is invitálta leendő kormányába a szocialisták mellé az agrárokat és a cseh néppártiakat, fityegőkül pedig a németeket, egyszóval a csehországi németekkel kiegészülő cseh blokk részére igényli az uralmat. Ez persze nem fog oly simán menni, mert a nyár folyamán a cseh agrárok, a cseh iparospártiak, a cseh nemzeti demokraták és a német agrárok véd- és dacszövetséget kötöttek egymással, hogy uj konstelláció esetén csak együttesen lépnek be egy uj többségi alakulatba, illetve szolidárisán maradnak ki abból. Benosnek tehát először ezt a zárt gyűrűt kell áttörnie, hogy az uj konstellációban az általa kívánt döntő befolyáshoz juthasson. A legnagyobb valószínűség szerint a lehetséges többségi kombinációk egyike sem lesz olyan, hogy a hatalmat átvevő koalició, akár a réginek a folytatása lesz, akár pedig uj alakulat lép a mostani helyébe, fölényes többséget képviseljen az ellenzékkel szemben. Az ellenzéknek viszont ilyen körülmények közt meg fog növekedni a súlya s pártjaink választási blokkjának reprezentánsai sokkal kedvezőbb körülmények közt, nagyobb átütő erővel vonulnak be az uj parlamentbe, amely hivatva lesz véglegesen rendezni a magyar kisebbségi kérdést és Szlovenszkó meg Ruszinszkó autonómiájának problémáját. Nagyon jól tudjuk, hogy ezeket a ránk nézve végzetesen fontos politikai, gazdasági és kulturális problémákat ellenünk és mi- inélkülünk szeretnék megoldani és ezért valamennyi kormánypárt, kezdve a cseh agrároktól, a cseh néppárton, a cseh iparosokon, cseh szociáldemokratákon át egész a német agrárokig egytől-egyig jelöltek és magyar szavazatokra pályáznak a magyar kerületekben, hogy ezzel a magyarság leendő parlamenti képviseletét gyöngítsék. De éppen azért, ennek a koncentrált cseh attaknak a láttára a magyarságnak annál nagyobb energiával kell összefognia, hogy Szlovenszkó és Ruszinszkó léte és nemléte fölötti kérdések parlamenti elintézésénél mennél nagyobb mandátumszámmal képviseltethesse magát a nemzetgyűlésben. Ma, amikor a kormánytöbbség élete 3—4 mandátum jobbra vagy balra tolódásától függ, minden magyar szavazó azzal a tudattal állhat az urna elé, hogy esetleg épp az ő szavazata lesz az a döntő szavazat, mely kormányt buktat és a magyarságot egy sorsdöntő mandátumhoz juttatja. Tudnia kell, hogy most a magyarság pártjaira adott szaros főpolgármesterének lemondó levelét. Ez a levél a leglesujtóbb kritikája annak a kulturális, meg gazdasági munkának, annak az adminisztrációnak, amelyet az eddigi kormányzatok Szlovenszkó földjén meghonosítottak. Perdöntő tanúbizonyság ez a nyilatkozat a centralizmus egész rendszere ellen és különös súlyt ad ennek a nyilatkozatnak az a tény, hogy a csehszlovák agrárpárt egyik vezető tagjának részéről hangzott el, akit teljesen megundori- tott a korrupciós afférok hosszú sora, a földreformmal, az erdőreformmal űzött visszaélések, a pénzintézetek nacionalizálása, körül végrehajtott üzelmek. Okánik nyilatkozatát a Benes programbeszéde mellé kell állítani, mint beszédes dokumentumát annak a kormányzási rendszernek, amely Szlovenszkó legszentebb érdekeit semmibe se vette. Ennyiben akartunk röviden reflektálni Benes vazata nem meddő tüntetés a magyarsága melleit, nem egyszerű tiltakozás a kisebbségi sors szenvedései ellen, hanem több ennél: a jövő biztosítása. Mert a jövő ciklus alatt dől el a magyar kisebbségi kérdés és Szlovenszkó mog Ruszinszkó sorsa. E kérdések elintézésénél törvényhozóinknak az itteni magyarság egészének teljes súlyával és erejével kell belekapaszkodniuk a történelem kerekébe. Óriási erőkifejtésre, nagy összetartásra van szükség. Valamennyi magyar választónak a matábori beszédének ama részére, amelyben Szlovenszkó problémájával foglalkozik. A csattan nós feleletet október huszonhetedikén Szlovenszkó őslakos választótömegei adják meg. Nem hagyhatjuk azonban szó nélkül beszédének a Tuka-pör kapcsán fölmerült azon reflexióit, amelyeket Magyarországgal szemben megkockáztatott. Az agitátor Benes megint csak nem tett jó szolgálatot a külügyminiszter Benesnek, amikor a régi magyar re~sim bűneiről s a sötét magyar abszolutizmusról beszélt. Ezek a frázisok Szlovenszkó népét nem tévesztik meg, ellenben a két szomszédos állam viszonyának megjavulását, jelentékeny mértékben hátráltatják. Benes konok makacsságával egyáltalán nem látja be annak az igazságát, hogy Csehszlovákiának legalább is akkora érdeke, hogy Magyarországgal jó viszonyban éljen, mint gyár kisebbség kipróbált, nagyszerű vezérkara mögé kell tehát fölsorakoznia, hogy vezéreink a sorsdöntő órákban a parlamentben az uj erőviszonyok közt ne elhanyagolható kisebb csoportként, hanem tekintélyes, erős szlovenszkói és ruszinszkó! magyar-német- szlovák autonomista blokk gyanánt léphessenek föl és hathatós súllyal vehessenek részt a reánk váró nagy politikai küzdelmekben. Minden magyarnak tudnia kell, hogy szavazatával egy-egy téglát visz a magyar jövő épületéhez. Hogy szavazatával magyar történelmet csinál'. (—) A 2-es számú lista győzelmes előnyomulása Nyitra szlovák falvaiban Utána Merre! István, a Vola Ludu szerkesztője emelkedett szólásra és hosszú, lendületes beszédben foglalkozott Szlovenszkó gazdasági helyzetének, valamint a politikai helyzetnek ismertetésével. Előadta, hogy a földreform révén földbözjutottak legnagyobb része protekciós, a földműveléshez nem értő pártexponens és behozott kolonista volt, mig az őslakos szlovákság, mely joggal tarthatott számot arra, hogy kivegye részét a földreform előnyeiből, a statisztika megállapítása szerint csak 12 százalékban lett kielégítve. A szlovenszkói őslakosság csak abban az esetben számíthat jogainak elismerésére, ha összefogva nemzeti és vallási különbség nélkül az őslakos összefogás jegyében vonul fel az urnák elé, hogy megadja a kellő választ a centralizmusnak az elmúlt tizenegy év alatt szenvedett sérelmekért. A szlovákság békés együttélésben él és kiván élni Szlovenszkó kisebbségeivel, a magyarokkal és a németekkel éppen azért, mert tudatában van annak, hogy az itt lakó népek egymásra vannak utalva. A tetszéssel fogadott beszéd után Trucihly Alajos körzeti titkár az adókérdésekkel és ezzel kapcsolatos gazdasági kérdésekkel foglalkozott. A gyűlés lelkes hangulatban az autonómia éljenzése mellett ért véget. az őslakosság összefogása megerősíti a bizalmat Szlovenszkó jobb jövőjében. Bonokós alá vette a csődbe jutott koalició gazdálkodását, amelyet, mint a cseh pártoknak a koncért való marakodását jellemezett. A földreform végrehajtása mindenkor szégyene lesz a Hodzsa-pártnak. A Hodzsa-párt főkolomposai politikai érdemeik jutalmazására ezerholdas maradékbiriokokat kaptak, de a magyarságnak osaík itt-ott szemkitörlésre adtak valamit. Követelnünk kell — úgymond, — a földreform revízióját s a maradékbirtokoknak ax arra érdemesek között való fölosztását. Zajos helyeslés követte szavait, majd Turchá- nyi Imre dr. vázolta megrázóan a hontalanok kálváriáját. A lex-Dérer nemhogy segített a helyzeten, hanem a bürokrácia magatartása miatt inkább összekuszálta azt, s jelenleg az a megszokott eljárás, hogy a kérvényezők túlnyomó százalékát elutasítják. Ezután azel- lenpártok működését kritizálta, s kimutatta azt, hogy a mai helyzetből csak egy mentség van a magyarság számára: az összefogás. Utána a magyar nemzeti munkáspárt kiküldöttje biztosította a szónokokat arról, hogy a magyar munkásság hü akar maradni fajához és az autonómista szövetség mellé sorakozik. Zachár helybeli plébános buzdító azavaJjvail éri véget a «ép8«i sátorait gyűlés. Nyitra, október 16. (Saját tudósítónktól.) Nyátramegye szlovák falvaiban egyre nagyobb tért hódit az országos keresztényszocialista párt, mely egymásután rendez népgyül'óseket ezen a vidéken. A nagysikerű aranyosmaróti, verebélyi és Nagytapolosány-kömyéki gyűlések után rövidesen sor kerül a vágvölgyi, valamint a P ri v i gye-kö r nyéki falvakra, ahonnan napnap után érkeznek levelek a párt nyitrai szlovák titkárságára. A levelek kivétel nélkül arról számolnak be, hogy a nyitra völgyi falvak lakossága a keresztényszocialista párt zászlaja alá akar tömörülni és az autonomista pártok 2-es számú listájára fog szavazni. Legutóbb Ürmény községben tartott nagyszabású, sikerült népgyülést a keresztényszocialista párt, melyen a környék falvainak lakossága is nagy tömegekkel képviseltette magát. A templom előtti nagy téren tartották meg a gyűlést, melyet Billek Rudolf plébános, elnök nyitott meg. Megnyitó beszédében rámutatott arra, hogy a szlovákság csak az autonomista keresztényszocialista pártban tud kellőképpen elhelyezkedni. Nekünk szlovákoknak — mondotta többek között — az autonómiáért kell harcolnunk, mert nagyon jól tudjuk, hogy az autonómia kivívása élet- szükséglet és további lehetőségeket nyújt, mindazon jogoknak elnyeréséhez, melyekre számot tarthatunk. Pozsony, október 16. (Saját tudósítónktól.) Az ipolymenti magyarság az országos keresz- tényszocialdsta párt és a magyar nemzeti párt vasárnapi népgyülésein oly impozáns számban vett részt, amely biztosítéka annak, hogy az autonómista választási szövetség 2-es listája is győzelemre számíthat. Ipolyszakállo- son Böhm Rudolf szenátorjelölt és Turchányí Imre dr. képviselőjelölt beszélt. Feszült érdeklődés mellett beszélt Böhm Rudolf. Hangoztatta, hogy Jabloniczky János és Böhm Rudolf a választók között
