Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)
1929-10-17 / 236. (2161.) szám
t T>KA3(™-/V>ACtoR-mRIjflE> 1923 október 17, eltörtök. ipöfc úriról tudjuk, hogy nemrégiben ünnepelte 30 éves lelkészi jubileumát, amióta állandóan mostani helyén lelkészkedett. Idrányí Barnabás és Gyalókay László esperes uraik ugyancsak túl vannak mostani paróehiá juhion a 30 éves lelkészi szolgálatuknak. Igazán a legmesszebbremeuő kedvezmények azok, hogy még ennyi idős szolgálat után is, amit istenes és derék munkában töltöttek, annyira engedékeny volt az agrárpárt, hogy tisztüket eddig lehetetlenné nem tette. A referens ur azonban a Prágai Magyar Hírlapra utalva a továbbiakra nézve ennek az engedékenységnek is úgy látszik könnyen véget vetne. Az ötvenikét református lelkész — közülök igen sokan hosszú szolgálattal — igy függött és függ most is az engedékenység mindennap elszakitással fenyegető fonalán. Szóval az állampolgárságot és a kongruát a csehszlovák agrárpárt monopóliumaként kell felfogni! Megvádolja a Prágai Magyar Hírlapot és vele egyben a csehszlovák köztársaság kormányát, amikor a lappal szemben azt veti oda, hogy ez a magyar nép barátait a magyarság ellenségévé teszi, a kormánnyal szemben pedig azt állítja, hogy a hontalan lelkészek jelentékeny része csak a csehszlovák agrárpártnak garanciája mellett szerezte meg az állampolgárságot. Szegény Európa! A nagyhatalmak békéről és leszerelésről álmodoznak. A csehszlovák köztársaságban pedig a csehszlovák agrárpárti kortes, a künn bókét kereső külügyiminiszterrel szentben, idehaza a kormány felett álló csehszlovák agrárok garanciájával dicsekszik, aztán az egyik nap áldást oszt és protezsál, másnapra pedig készen áll az engedékenység minden fonalának elszakitására. Mindezt pártérdekből. Van még Stundának egy állátása, melyik nagy érdekeket akar igy fonálra függeszteni és azokkal zsonglőrködik: .,A református egyház konszolidációjáért, — ha tető alá kerül — en-j nek a pártnak f érfiait fogja illetni az el isme- i rés. Elég csak néhány nevet említenem: Káillay dr., Zoch Sámuel dir., Slávik György dir. és a többiek, akik Hodzsa Milán dr. munkatársai." Hát még lehet mindig úgy beszélni: „ha tető alá kerül"? Igaz, hogy tényekről még nem tudunk. Hogy az itt megnevezett csehszlovák agrárpárti előkelőségek megtették-e azt, amit Ígérték, azt tagadom! De azt tudjuk, hogy közérdek volna az, ha az általunk konszolidáltnak ismert református egyházat a köztársasági kormány sem tartaná a maga részéről tovább is rendezetlen, függő állapotban. Most már nyilvánvaló, mert a referens „képviselőjelölt" ur elárulta a titkot, hogy minden a csehszlovák agrárpárt ténykedésétől függ. Tehát ettől függött az eddigi nyo- morgattatás is. Ettől függ a gyors cselekvés is. A Prágai Magyar Hírlap soha sem nézte jó szemmel az ehhez hasonló sebeket. Nem teregette ki, mert a fájdalmukat nem akarta növelni. A „kutmérgező" vádjával szemben éppen ez a mulasztása a legteljesebb védelme. A jövőben azonban teljes figyelmet fordít arra, hogy az agrárpárt .itt kiteregetett kulisszatitkai után, lehet-e még szó ennek táborában a felelősségérzetről, akár a magyar kisebbségnek tett Ígéretekre nézve, akár pedig a soviniszta cseh és soviniszta szlovák pártokkal szemben, amelyeket itt mumusként megjelölni a cikkíró jónak talált?! Egy bizonyos, hogy a református egyház jog szerint meglévő autonómiája, alkotmánya nem lett eddig kortmáriybatóságilag elismerve. Az is bizonyos, hogy a kortespolitika ezt a jogfeltfüggésztést is sikeres eszközként akarja felhasználni, mert úgy állítja be a kérdést, hogy ha ti, református magyarok, csehszlovák agráriusok vagytok, akkor lesz alkotmányotok; kálvinista papok, ha csehszlovák agrár kortesek lesztek, akkor lesz állampolgárságtok és kongruátok; református szavazók, a kilátásba helyezett anyagi előnyöket Prága, október 16. Benes külügyminiszter tábori beszéde jó alkalmat adott Benes ellenfeleinek arra, hogy támadást intézzenek a „pótolhatatlan" külügyminiszter^ ellen, aki most már az állam belügyeit is vezetni akarja. Az agrárpárti Venkov Benes beszédéből | főleg azt a részt emeli ki, amelyben megjósolja, hogy az egyre erősödő nemzeti szocialista pártnak 1935-ben már negyven mandátuma lesz. Ki biztosítja Benesnek és Stránskynak — kérdezi a Venkov, — hogy olyan hosszú ideig bennmaradnak még ebben a pártban? Vájjon tényleg szocialisták-e ők? Mi lesz hat év múlva azzal a párttal, amely olyan heterogén? Benes már most figyelmezteti a szocialistákat, hogy október 27-én nem szerezhetnek olyan győzelmet, hogy egyedül átvehessék az állam vezetését, éppen ezért arra kéri az agráriusokat, a cseh néppártot és á németeket, hogy vegyék fel a kormányba a szocialistákat a nemzeti demokraták és a szlovák néppártiak helyett. Jellemző, hogy Benes ugyanabban a beszédében éles támadást intézett a nemzeti demokraták ellen, de már pártjának hivatalos lapja második kiadásában beszédének ez a része törölve van. Ez csak azt bizonyitja, hogy Benes még huszonnégy óráig sem állja a szavát. megkapjátok, ha megtagadjátok a magyar- ságtokat és csehszlovák agráriusok lesztek! Hiszen ott a kiáltó példa: Stundia is megkapta a maradókbirtokot. Magyar reformátusok, ne higyjetek a kísértésnek! Szegény magyarnak lenni sokkal becsületesebb, mint nemzetünket elárulni. És a krisztusi igazság győzni fog! Benes csalogatja az agráriusokat és néppártiakat, hogy hagyják el a nemzeti demokratákat és alakítsanak kormányt a szocialistákkal és a németekkel. Micsoda kiábrándulás ez a Ceské SÍ ovo olvasói számára, akik éveken keresztül folyton csak támadásokat olvastak az agráriusok, cseh néppártiak és a németek ellen és Benes október 27-ike után ezekkel együtt akar kormányt alakítani. A nemzeti demokrata Národni Listy többek között ezeket irja: Benes beszéde egy képviselőjelölt és egy külügyminiszter nézeteinek a vegyüléke volt. A hallgatóságban a beszéd azt a benyomást keltette, mintha az egész köztársaság Benesó volna, ő lenne az egyedüli ur, aki az államban osztogatja a hatalmat, a többséget, a minisztériumokat. Elfelejti, hogy még nem vagyunk a választás után és még nem olyan biztos a két szocialista párt győzelme, hogy i már élőre politikai terveket szőhessen, kormányt formálhasson, vagy kormányt össze is állithasson. Támadta a koalíciót, pedig erre nem lett volna joga, mert hiszen ő is tagja a kormánynak. Különböző kormánytöbbségi lehetőségekről is beszélt. Mindezek a kijelentések csak azt mutatják, hogy Benes túlbecsüli önmagát. A cseh néppárti Lidové Listy kifogást emel az ellen, hogy egy aktiv miniszter a kormány politikáját kritizálja. Megkérdezi, miért nem érvényesítette Benes nézeteit bent a kormányban, avagy miért nem vonta le a konzekvenciákat és nem hagyta ott a koalíciós kormányt. Egy másik férfi, Englis volt pénzügyminiszter, aki sok dologban egyetért Benessel, ezt az utat-módot választotta és kétségtelen, hogy ez az ut volt a becsületes. Benes tagja a polgári kormánynak, amelynek egy nyilvános uépgyülésen olyan hibákat vet a szemére, amelyek miatt a koalíció szétesett. Benes azonban az utolsó napokig együtt tartott a koalícióval s igy föl kéll tételezni róla azt, hogy a kormánykoalíció hibáit csak a választások kiírása után vette észre. A koalíciós sajtó megnyilatkozásai kapcsán meg kell még jegyeznünk, hogy Benes egy uj kormány alakítását célzó tervekkel már tapogatózott is egy nagy cseh pártnál, de ez a párt nem volt hajlandó tárgyalni vele a kérdésről. VÁLASZTÁSI NAPTÁR Október 20-tól október 27-ig a választói névjegyzékek a községi hivatalokban ismét ki vannak téve közszemlére. Október 24-ig a községi hivatalok az ezernél több Lakossal bíró községben minden választónak a lakására kézbesítik a szavazólapokat és a választói igazolványokat Október 25-ig a községi hivatalok az ezernél kevesebb lakóssal bíró községekben is kézbesítik minden választónak a lakására i szavazólapokat és a választói igazolványokat Október 27-én reggel nyolc óráig a körzeti választási bizottságok elnökeinél bejelenthetik a párt-bizalmi személyek. Október 27-én reggel nyoe órakor minden választási helyiségben megkezdődik a szavazás. Október 29-én délelőtt ti* órakor székhelyeiken összehívás nélkül összeülnek a kerületi választási bizottságok (I. skrutinimn.) November 4-én délelőtt ti* órakor a központi választási bizottság összehívás nélkül összeül Prágában (II. és III. ekrutiniuro). Ekkor nyújtják be a pártok a II. és III skrutinlun- részére jelöltlistáikat. November Il-ig, (illetőleg a választás eredményétől számított 1' napon b-lfil) benyújthatók a választási bírósághoz a választáso’ • elleni felebbe- zések. lenes ii egyik nagy cseh pártnál kormányalakítási tervekkel tapogatózott — de elutasították A koalíció sajtója nagyon ingerülteE reagál Benes tábori beszédére — A badakonyi utón méltóságos ur, — mondta a soffőr ... Ott most csinálják az utat s belefordultunk az autóval az árokba. A főorvos végignézte az embert s látta annak összeszoritott száját. — Várjon kérem egy kicsit. Mingyárt megkapja a kötést. A főkapitány átment a hivatalába. A kapu előtt állott egy rendőr, alki abban a pillanatban szoborrá lett. — Kié ez az autó? — kérdezte a főikapitány? Egy soffőr előlépett. — ÁHited elő, — mondta a rendőrnek a főkapitány s bement az épületbe. A rendőr intett a soffőrnek, aki lehajtott fejjel ment előre. A főkapitány visszafordult. — Egy legény menjen azonnal a közikórházba. Ott van egy piros autó, annak a soffőrjét hozza be. Várja meg), mig bekötözik a fejét. •— Igenis. A rendőr benyitott az őrszobáfba s egy kollégáját szólította elő. A főkapitány rohanva ment fel a lépcsőn s sietve nyitott be a hivatalába. — Ki van bent? Az előíróba ajtaja előtt álló rendőr mereven szalutált: — Méltóságom főkapitány urnák alázatosan jelenteni, egy urínő. Bement. Az előszoba sötét volt. — Mért van itt sötét? Benyitott a szobába. Egy eaéfcen ott tűt Awttryoé, fejé* kiét kürtbe szorította s már nem sínt, úgy látszik, kifáradt. A főkapitány bel épbére kiú jult a zokogása. — Óh, kedves, kedves, — mondta a főkapitány rekedten, — mi volt ez? . . . Mit mondott maga a telefoniba nekem; hogy kerül ide, hogy történt, egyáltalán mi ez? — Én nem tudom, én nem tudom. — Rettenetes/ — Rettenetes, — s kitört a zokogás. A főkapitány hozzálépett s levette a kalapját. — Nem lesz semmi baj ,— mondta — drága Vilma, drága Vilma ... Tegye le ezt a kabátot, hisz borzasztó meleg van. De az asszonyka nem bírt megmozdulni. — Akar valamit?... Egy pohár vizet?... Csengetett. A rendőr belépett. — Friss vizet. A rendőr elment. — No ne sírjon, kedves, ne sírjon, peim bírom a sírást és nem lesz semmi baij, biztosítom, nem lesz semmi baj. Majd meglátja, hogy semmi baj se lesz. Vigasztaló szavakkal igyekezett a szegény nő csillapodni nem bíró rémületét eloszlatni. Aztán hozta a rendőr a vizet vastag pohárban a tenyerén. — Mossa meg a homlokát. Iluzza le a kesztyűjét és mossa meg a homlokát . . . így.... — Vizet ömiixVtt a pohárból az asszony rózsaszínű kis tenyerébe. Aztán ráerőszakolta a poharai. — Vegyen a szájába egy csöppet... Milrwr törtésniC — Én nem tudom, lássa, ez valami rettenetes. — Nem kell sietni, van elég idő. Ez rettenetes, de már ón elintéztem mindent, maga nem is képzeli drága angyal, mit csináltam magáért ... Ez borzasztó, ez borzasztó, hogy az a Pista ilyen egy szeles fickó . .. Az asszony hallgatott, megszűnt a sírása. — Fegyverrel lőtt rá?? — mondta a főkapitány. — Ki? — Pista. — Pista nem lőtt. —i Hát ki? — Azt nem tudom. A főkapitány kemény hangija: — Nem Pista lőtte le? — Nem. — Dehát fegyvert vitt magával, — Dehogy. — Nem volt nála semmi fegyver? — Semmi. A főkapitány csöngetett. — Kérdezze meg a soffőrt, hogy volt-e fegyver a fiatal uraknál? Ha volt, hozza fel. Mind a kettőt. A rendőr elment. Az asszony rémülten nézett — Miért lett volna nála fegyver? — Volt, — mondta a főkapitány. — De az mindegy. Biztosítom kedves drágaságom, hogy az teljesen mindegy. Itt a tényállás semmit sem számit. Már én rendbe szedtem az egész szerencsétlen esetet. Az asszony maga elé borult s újra sirni kezdett. Hosszú porköpeny volt rajta, nagyon finom köpeny, nyakig be volt gombolva s kis kalapja le volt húzva a szemére. — Hol történt? — A vierandán. —* A kerti verandám? — Igen. Újra kitört a zokogása. — Laci mikor ment el délután? Az asszony megborzongott.. — Uzsonna előtt. * — Ivott? — Igen. — Szeszt? — Ahogy szokott. —Miért nem feküdt le ebéd után? — Kiment a munkásokhoz, aztán visszajött, valószínűleg le akart feküdni, akkor szólt a telefon, valakivel beszólt, igen rosszkedvű lett befogatott s lement. —i Maga egyedül volt? — Egészen. — Szegényke... Miikor jött Pista? — Vacsorához hívtak, de nem volt kedvem enni. / Ekkor a rendőr kopogtatott s bejött— Méltóságos főkapitány ur itt vannak a fegyverek. A főkapitány intett néki, hogy tegye le s menjen. — Más nincs? — szólt utána. — Semmi sincs, méltóságos főkapitány ur. A főkapitány erélyesen intett s a rendőr elment. Akkor felállott s odament a kis asztalhoz, amire le voltak téve a fegyverek s megnézte őket. Felvette egyiket a másik után. A lámpához közel vitte, megnézte. Felvett, egy lupát az asztalról s azzal gondosan megvizsgálta a csöveket, ki nyitotta a závárókat, igen apróléíkosan vizsgálta meg a szerkezetet. Konstatálta, hogy minden töltény bennük van s füstnek, lőpornak semmi nyoma. Ezekkel a fegyverekkel ma valóban senki egy lövést se tett. — Hát akkor ki voltr Az asszony kiapadt szemmel nézett maga elé. — Nem tudom, nem tudom. A főkapitány jéxfcáioá beadott. FORRÓ ÜSZŐK RE6ENY (9) Irta: MÓRICZ ZSS«ü®§§® /
