Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)
1929-10-02 / 223. (2148.) szám
6 •PRXGAl-AVAGtaRHrRIiAP 1929 október 2, szerda. Egy albán tizenhét év után szörnyű vérbosszút állt egy montenegrói törzsön A törzsnek a szandzsákba vándorolt gyarmatosai közül nyolcat lemészároltak — A Balkán erkölcsei kiirthatatlanohs — Az állatok átértékelése Az ember Minden állattan as emberrel kezdődik, igy én is ezen kezdem. Azt tanították az emberről, hogy a gerincesekhez tartozik. Tudatosan és következetesen gerinces emberről beszéltek, pedig sokkal több a gerinctelen, mint a gerinces. Ez éppen olyan, mintha azt mondanám, hogy a tynkok az „alsó nadrágosok“ rendjéhez tartoznak, mivel egynéhánynak van alsó nadrágja. Aztán meg azt mondták, hogy uralkodásra született. Hát nem mondom, hogy egy-kettő neve arra, de a legtöbb: nem arra! A való tény az, hogy az ember adófizetésre született Plátó szerint az ember kétlábú tollatlan állat. Az öreg görög bölcselőn meglátszik, hogy magányban volt. A tudomány mai állásával cáfolom meg az öreget. Köztudomású ugyanis, hogy néhány ember igen megtollasodotí, azután meg magamról, illetve magunkról tudom, hogy mennyire szeretünk ékeskedni idegen toliakkal, A szarvasmarha Az emberről már beszéltem, igy mehetünk tovább. Még csak annyit teszek hozzá, hogy régen fejték, t. i. a tehenet, ami azonban igen fáradságos munka volt. Ma már csinálják. T. i. a tejet. A ló Az ólban lakik. Igen érdekes állat. A fejénél van az eleje és a farka felé a hátulja.. A farka szőre sok élvezetet nyújt az embernek. Díványt tömnek ki vele, meg avval muzsikálnak. Az autó konkurenciája miatt kiveszőiéiben van, azért az emberek egymást teszik lóvá. Legnagyobb bajban a virsli-gyárosok vannak emiatt. Nemsokára autógázt kell majd nekik töltelékül használni. A zebra Cirkuszainkban a csíkosra festett lovat nevezik igy. Divat-állat. A szamár A lóval az autó konkurál, ezzel a szegény állattal meg igen sok ember. A iövő fogja eldönteni, hogy melyik lesz a győztes. Egyebekben úgyszólván a legintelligensebb állat. Beszélni tanul. Már két magánhagzót ki is tud mondani. A többi már esak a gyakorlat dolga. Lehet, hogy ő lesz a győztes. A kutya Kezd haszontalan állat lenni, értékük elveszett, mert bőrük már senkit sem tesz nemessé. A macska Azt tanították róla, hogy nincs nadrágja. Ez igaz. Szegénynek még ma sincs nadrágja. És ha a posztógyárak leépítése tovább tart, tán soh‘se is lesz. De az embernek mégis van macskanad- rágja. A nyúl Azt mondják, hogy vadállat. Ki az a gyáva, aki tél a nyultól? Mert teszem fel vadállat az oroszlán, tigris, egér, pólós stb. sz>' ,1 amelyektől félünk. Aki fél a nvultól, az mondja ez után is vadállatnak. A medve Sebők Zsigmond szerint nagy világjáró utazásokat tett, sőt állítólag az északi sarkon is volt. Lásd: Mackó nr utazásait. Formátlan és éppen ezért iparművészeti remekmű. A kaméleon Tulajdonképpen az emberek fajtájához tartozik. Különösen a forradalmakat kövc'.i időkben voltak találhatók azon emberek közt, akik magukat politikusoknak nevezték. Színüket változtatták. A tyuk A házi tyuk. Gondoljanak most a tollas kot- kodácsoló tyúkra. Tojik. Ez a tyuk tojása, amely nem azonos a Kolumbus tojásával. A liba égen & kis leányokat gondolták annak, de ma már tudjuk, hogy nem azok. Szegény *ibákra mit rá nem fognának! A gólya Régen csak egyféle gólyáról tettek nekünk említést, pedig két fajtája van. Az egyik az, amelyikről tanultunk. Ez a konzervatív gólya, amelyről azt tanultuk, hogy tavasszal jönnek és ősz- szél elköltöznek. Mindenki meggyőződhetett ró- ra hogy ez nem mindenben fedi az igazságot. Hisz a gólyák, ezek a konzervatív gólyák még télviz idején is el-ellátogatnak némely jól Kilőtt lakásba. A másik fajtája, amiről nem tanultunk, a modern gólya. Azokat nevezik igy, akik az egyetem első évfolyamán iratkoznak be. Ezeket nem elégít i ki a nádas kultúrája, ők a tudomány vizeire szomjaznak és az egyetemeken próbálgatják szárnyaikat. Különös ismertető jelük, hogy a leányos házakat szeretik felkeresni. A poloska A legkedvesebb házi állatunk. A szerénység megtestesítője. Ennek a szerénységnek tudható be, hogy a bútor legkisebb repedésében is hallandó meghúzódni. A háziasszonyok azonban még innen is kipiszkálják, csakhogy látbasásk. Hasz Belgrád, október 1. Albániában, Montenegró hegyei között, a régi Szandzsák területén az ott lakó törzsek között még mindig dívik a vérbosszú tradicionális szokása, amely egyes vidékeken annyira elfajult, hogy egy-egy törzs férfitagjainak 20—40 százalékát elpusztítja. Gyakran a legcsekélyebb ok elegendő arra, hogy azok, akik sértetteknek érzik magukat, bosszút esküdjenek, legtöbbször azonban birtok- és határvillongások váltják ki a törzsek, vagy a családok közötti összecsapásokat és ezek a szülőokai a vérbosszúnak is. Ilyenmódon azután a vérbosszú mindig újabb és újabb táplálékot talál, mert nemcsak azokra vonatkozik, akik a sértést, vagy jogtalan cselekedetet elkövették, hanem a törzsnek és családnak minden férfitagjára a legtávolibb elágazásig. Mivel pedig minden áldozat bosz- szuállást kiván, a bosszú kötelessége apáról fiúra, családról-családra, törzsről-törzsre öröklődik és olykor egész törzseket kiirt. Ilyen végzetes vérbosszút követett el most legújabban a Szandzsákban egy albán törzs, az albán határ közelében, az ipeki országúton. Ezen a helyen montenegrói gyarmatosok települtek le nehány évvel ezelőtt és békésen művelték földjeiket. Váratlanul egy albán törzs támadta meg őket és nyolc montenegrói gyarmatost lemészárolt. A holttestek mellett cédulák feküdtek és ezeken a cédulákon nagy ákom-bákom betűkkel a következő szavak voltak fölirva: „Bosszú az 1912. esztendőért.44 A bosszú szörnyű módja igazolja, hogy csaknem két évtized elmúlása nem volt elegendő arra, hogy elfeledtesse a múltban szenvedett sérelmeket. 1912-ben történt, hogy egy albán és egy montenegrói törzs határvillongásba keveredett és az összeütközés alkalmával az albán törzsnek több tagja elesett. A törzs tagjai vérbosszút esküdtek és szörnyű boszujukat most hajtották végre, amikor a montenegrói törzsnek a Szandzsákba gyarmatosokként elszármazott tagjait váratlanul megtámadták és meggyilkolták. Az albán támadók különben semmiféle nyomot nem hagytak hátra az Íráson kivül és valószínű, hogy véres tettük elkövetése után visszatértek az albán hegyek közé. Huszonkilenc szlovákkal Sevillában Ma: Hungaricus Viaíor Sevilla, szeptember. A giraldát készülteim megmászni s a torony eldugott lépcsöaj táját kerestem. Csomó turista-féle kerülgette velem együtt a gyönyörű alkotmányt. — Nem tudják kérem, hol a Mjárat? — kérdem úgy találomra francia nyelven. — Mi is azt keressük. Idegenek vagyunk, ma érkeztünk — felel egyikük, középkorú, jóvágásu úriember s kiejtésén látom, hogy nem francia, sem angol. — Szlovákok vagyunk, a Pax Romma holnap megnyitó ülésszakára érkeztünk. —• Bozsedaj soeszce! — üdvözlöm vidám sár ősi nyelven. — Még talán velem egy tájról, Kassa, Eperjes vidékéről valók az urak? — Ez itt egy kassai fiú, én magam Zemplénből származom, máskülönben i Szloven- szkó minden vidékét képviseljük. Biz‘ Isten őszinte szívvel örültem nekik. Egy-kettőre összebarátkoztunk, magyarul beszélő is akadt köztük s mire a Fernando- térre érkeztünk, csakúgy ropogtak köztük a zamatos, jó szlovenszkói mondások és viccek. Ezeket akarná valaki régi magyar testvéreikkel szembe állítani? Itt a távolban éreztük, micsoda veszedelmes luxus egymás ellen pazarolni az erőket, mennyi munka vár -mindnyájunkra, mennyi szépet kell látnunk és tanulnunk, közös otthonunk a szép Szlovénnak ó alapjának megerősítésére dolgozunk, ha méltó tagjai akarunk annak a másik közös családnak lenni, melyet most ragaszt- gatnak, hoznak mindközei ebb egymáshoz Európa bölcsei. Páneurópa, népek testvériesütéee, baráti együttműködése és ehhez hasonló témák merültek fel többszöri együttlétünk alatt a következő napok folyamán s különösen -egy est, kedélyes vacsora, amelyet szlovák barátaim társaságában töltöttem, mindég kedves emléke lesz spanyol földön töltött időzésemnek. A Pax Roman-a megnyitó ülésén a szlo- venszkói delegátus francia nyelven mondott beszéde az elhangzott beszédek egyik legsikerültebbje volt. Zugó taps honorálta a szimpatikus tónusban elmondott szavakat. Egyazon autóbuszon utaztunk másnap egy gazdag spanyol, Don Jósé Anatasio Martin' birtokára, -ahol a háziúr úgynevezett anda-lu- z-iai népünnepélyt rendezett a kongresz- szisták tiszteletére. Cortijo Quintello a birtok neve. Fő jövedelmét a bikaviadalok számára szállított bikák tenyésztése képezi. Fiatal bikákkal tréfás bikaviadalt rendeztek tiszteletünkre. Ez volt tulajdonképp a népünnepély egyetlen progiramszáma. Ezt is érdekes volt -látni, de mivel tulhosz- szura nyújtották -a dolgot, -a végén mindenki női nem hajt ugyan, ilc álmot igen és ezzel fizeti a, lakbért. A méh Demokratikus köztársaságban élnek. Királynéjukat a változott viszonyoknak megfelolőleg detronizálják. A hangya Katonaállamhan élnek. Csodálatos az az önmegtartóztatás, mellyel minden fájdalmat elviselnek, Gondoljanak csak arra kérem, hogy ez az apró állat négyszer olyan nagy tojásokat tojik, mint, saját maga és mégsem csap olyan „gezé- reszt“ mint a tyuk, pedig hol az arány? Orosz Imre. unta, csak a spanyolok nem, akik ilyen ök- lömnyi bikákkal is akár reggeltől estig volnának képesek a bikák ugrándozásaiban gyönyörködni. Mi többiek, szíves-ebben a bir.ok berendezését, gazdasági egyéb ágait tanulmányoztuk volna, erre azonban már nem jutott idő, mert a bik-aviadal befejezte után a tágas gazdasági udvarra vezették a sok száz tagból álló társaságot, s hideg bal- és rákosén: egéket s nehéz andaluzi-ai borokat szolgáltak fel. A bikáktól felpaprikázódott, a nehéz boroktól azonban megvadult a jó spanyolok -kedve s akkora tomboláit, egymást éltető kurjongatást, ugránlrzást vittek véghez, hogy a rendezőség tanácsosabbnak vélte « hosszú sorban várakozó autóbuszokat előrendelni s a berúgott spanyolokat beléjük gyömöszölni. Velünk néhány spanyol és francia pap is utazott. Útközben énekelni kezdtek a szlovák fiuk, sze.bbnól-szebb dala-ik annyira megnyerték a papok tetszését, hogy Sevilláig abba se lehetett hagyniuk s ha egy -közzéük keveredett spanyol nem zavarta volna bolero táncával a rüg'önzött koncertet, ez a kis úti hangverseny lett volna az „andalu- ziai ünnepély'4 l-egsikeiültebb prográmszáma. Egy nagyon kedves és nagyon szép magyar d'.ákleány, Friedrich Sárika is velünk utazóit, -akiért annyira lelkesedett a társaság, hogy itt az autóbuszban a szlovák-magyar barátság, Sevillában pedig a spanyol-ma gyár közeledés egyik legfőbb előmozdítója lett. ' Mintegy a vendéglátás utolsó akkordjául Sevilla városa a XIII. Alfons nevéről elkeresztelt luxusszállodában hét órai teát rendezett a kongresszus résztvevői tiszteletére. Virággal, csipkével, -ezüsttel gazdagon terített 4—-5 személyes asztaloknál nyert elhelyezést a társaság. Ez volt a kongresszus utolsó előtti estélye s igy az cssz-es nevezetesebb emberül at már ismertük. Teázás után általános asztallátogatás kezdődött. Hol az angol delegáció vezetőjével* egy cambridgei tanárral, majd a délamerikaiakkal, majd ismét a franciák kis csoportjával, egy abbészerii finom magyar pap vezette öttagú magyar küldöttséggel, majd ismét a szlovák urakkal folyttá ttunk érdekesnél érdekesebb társalgást, afféle rögtönzött genfi atmoszféra fejlődött az Alfouso XIII. oszlopos halijában s ha valaki tudta volna a különféle nyelven folytatott sok százny-i fecsegést jegyezni, valóságos nemzetközi potpurit szerkeszthetett volna, amelynek sok érdekes gondolata ki tudja hány jövőbeli bistó’iai megmozdulásnak lehet még magja. Valami komolyodik úgy látszik Páneurópa eszméje körül a levegőben, mert mindenkinek ezen jár az esze s bármely külpolitikával kapcsolatos léma végezetül is az osztrák gróf: által megindított s Moin-s-ie-ur Bri-and állal folytatott gondolat niegvdlágitásáná-1 lyukadt ki. Az angolok ugyan lemosolyogják, az oroszok támadják, azonban sokan komoly reménykedéssel várják az európai államok tervbe vett gazdasági egyesülés-ét. Sajnos, rövid néhány nap állott csak rendé fkezésü-nk re, a hatodik nap az érdekes nemzetközi társaság szétbucsuz-oll. A másnapi bucsuülésen mondtunk mi is, szlovákok, magyarok egymásnak Isten hozzá dót. Idegenben találkoztunk és semleges helyen, úgy látszik, könnyebben meg a megértés. Nem politizáltunk, s ez volt a legjobb politika, de mintha éreztük volna, hogy ezeréves, egymásbafonódott gyökérszálak igazi egymáehoztartozásáról van szó ... Nem volt frázis, utszéli udvariasság a kézfogás, az utolsó búcsúszó: „viszontlátásra!44 $faii?ür leányotthon Prágában A Prága-Smichov, HavliSková ul. 10. szám alatt levő, magyar főiskolai hallgatónők részére létesített, Róza-Otthon név alatt vezetett leányotthonban az 1929. évi iskolai évre 4 hely üresedett meg. Az otthon Prága legegészségesebb helyén, 4 nagy, egészséges, világos, száraz, elsőemeleti szobában van elhelyezve. Az ebben való bennlakásra pályázhatnak olyan magyar nemzetiségű leányok, akik tanulmányaikat Prágában levő egyetemeken vagy egyéb főiskolákon végzik. Fizetendői legkésőbb minden hő 5. napjáig előzetes havi részletekben a Róza-Otthon titkárnője kezéhez havi 200 (kettőszáz) korona. Ezért az ellenérték: lakás, • fűtés, világítás, takarítás és reggeli. (Szegénysorsu és jótanuló egyetemi hallgatónők ebédet és vacsorát a prágai magyar diákmenzán kaphatnak jutányosán). Ágyneműt (párnát, párnabajat), lepedőt és takarót a növendékek maguk hoznak. Mosásról maguk gondoskodnak. Zongorahasználat ingyen. — Kötelező továbbá, hogy az otthonban ingyen nyújtott angol vagy német nyelvórákon a bennlakók résztvegyenek. Az Otthon vezetősége fenntartja azon jogát, hogy a nem megfelelő viseletű, összeférhetetlen, a házi rendet be nem tartó, esetleg ragálvo6 betegségben szenvedő hallgatónőkkel az Otthont elhagyathassa, a bennlakó növendékek részéről azonban felmondásnak csak a tanév végére van helye. Kivétel ez alól, ha valaki a II. szemeszterben tényleg más városban fo’ytatja tanulmányait és ezt a más egyetemen való felvétellel igazolja, vagy betegség miatt tényleg nem folytathatja tanulmányait. A felvételt kérők ez iránti kérelmüket küldjék be dr. Irmán Klára, a Ró/i-Otthon titkárnője címére (Praha-Sniichov, Havlicková ul. 10. I.) A kérvényhez csatolandó: 1. iskolai bizonyítvány; 2. erkölcsi bizonyitvány; 3. egy kötelező nyilatkozat, hogy a folyamodó a jelen pályázatban irt feltételeket és a házirendet betartja; 4. egyj a -ziilő vagy a gy részéről kiállít olt kötelező nyilatkozat, úgy e feltételek tudomásulvételét illetően, valamint arra vonatkozólag, hogy a fizetési feltételek pontos betartásáért készfizető kezességet vállal; 5. hatósági bizonyitvány arról, hogy a folyamodó, illetve szülő vagy gyámja a fönt körülírt fizetési kötelezettségüknek eleget tenni képesek. A felvétel tárgyában a Róza-Otthon veztősége a legjobb belátása szerint határoz. A szlovenszkói magyar egyetemi hallgatók támogatására alakult társadalmi nagybizottság 1929. évi augusztus 2-án tartott üléséből: Dr. Grossehmid Géza, szenátor, a bizottság elnöke. Dr. Irmán Klára, a Róza-Otthon titkárnője. Őszintén — Hallotta, hapy Jancsi megkérte Paula kezét? Non. IIo(lH történt a dolog?- Paula azt kérdezte tőle: De hál igazán nem tud nélkülem élni? És Jancsi mit mondott? Csuk annyit: Megélni s'emmáesetrc s£*m. a Képes Hét i répirodalmi képes hetilap. Egyes szÁm éra 3 korona. «r
