Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)
1929-10-02 / 223. (2148.) szám
7 W A 1929 október 2, szerda. 'KWCyU-MAC&AR-HIPtMP Hogy pusztult el három perc alatt Saint Pierre városa ? Harmincezer emberi gyilkolt meg a gáz — Leborotvált városrészek Az i902-es martiniquei katasztrófa — A Petée legutolsó kitörése Távirati jelentések arról adnak hirt, hogy világszerte nyugtalankodnak a tűzhányók. Aggasztó jelenségeket tapasztalnak a félelmes Krakatoa környékén és izgalmas pánikot okozott Martinque szigetén a Mont Pelée is. Mar- tinque és Mont Pelée!... Régi szörnyű emlékeket idéz föl ez a két szó, az 1902-es borzalmas eurpció emlékezetét, amelynél drámaibb lefolyású elemi szerencsétlenségről nem tud az emberiség Írott története. Három perc alatt pusztult el akkor egy huszonhatezer lakosú kikötőváros • a vulkán kitörésének következtében, elpusztult minden élőlény a város falain belül s a házak helyén olyan apró törmelék maradt, mintha — igy Írja egy szemtanú — egy hihetetlen méretű hidraulikus kalapács zúzott volna össze mindent. Évekig világszenzációképpen tárgyalták Saint Pierre városának katasztrófáját, azóta azonban olyan szörnyűségek áradata zudult a világra, hogy az emberek lassanként elfeledkeztek róla. Most, hogy a Mont Pelée újból életjelt ad magáról, nem lesz talán érdektelen föleleveniteni ezt a régi történetet. A végzetes két hét Martiuique szigete a Kis-Antilláknak cső- porijába tartozik, francia gyarmat Közép- Amerika közelében. Fővárosa egész 1902-ig Saint Pierre volt, amelyet azonban ekkor a tőle északra fekvő Mont Pellée kitörése valósággal elsöpört a föld színéről, úgy, hogy a hatóságok átköltözködtek a jóval délebbre fekvő Fort de Francéba, amely azóta fővárosa lett a szigetnek. A Mont Pelée a nyugodtabb tűzhányók közé tartozott s igy senkinek nem jutott eszébe attól tartani, hogy a tőle több mint nyolc kilométerre fekvő Saint Pierre városát komoly veszedelemmel fenyegetheti. Időrendi sorrendben a következőképpen játszódtak le a szörnyű katasztrófa egyes fázisai: 1902 április huszonötödikén hatalmas füst- felíegek törtek elő a kráterből, közben hamueső és kőtörmelék is hullott a környékre köTomeghalál — Ez a hirtelenség volt az, amely elsősorban magára vonta a természetkutatók figyelmét, aikk alapos vizsgálattal, tanúvallomások gyűjtésével és mindenfajta bizonyítékok összehasonlításával iparkodtak a szerencsétlenség okát tisztázni. Hogy milyen gyorsan játszódott le a dráma, azt megítélhetjük egy Saint nevű tengerész előadásából, aki az egyik, Saint Pierre kikötőjében horgonyzó hajón volt a katasztrófa idején s mikor hirtelen süni hamu és kőeső kezdett hullani a födél- zetre, ijedtségében a vízbe ugrott. Mire a hullámokból fölmerült, Saint Pierre városa már teljesen lángokban állott. Ugyancsak ő adja elő, hogy a tenger vize annyira forró volt, hogy egész testét összeégette. Saint különben csak a vizbeugrás- sal mentette meg az életét, mert a hajókon Levők mind elpusztultak. Ugyancsak érdekes Fém and Clerc képviselőjelölt előadása, aki a város környékén sétált, amikor arra lett figyelmes, hogy füstölgő tűzgolyó hömpölyög feléje a hegy irányából. Szörnyű rémületében futásnak eredt, majd összeesett s mire magához tért és hátranézett, a város eltűnt a föld színéről. Huszonöt méterrel mögötte, ahová a gáz még elért, már holttestek feküdtek, a mezőn dolgozó munkások hullái. Theodore Célisten még előző nap elmenekült Saint Pierreből s a város környékén húzta meg magát egy nyaralóban. Az országúton járva észrevette, hogy a város felől fekete felhő gomolyog, amelyből egyre sűrűbben lángnyelvek törnek ki. Kétségbeesésében futni kezdett, a felhő azonban éppen a tengerparton elérte, mire Célestin összerogyott s elkészült a halálra. A víz felől azonban hirtelen szól támadt, amely a felhőt visszanyointa neki pedig meg- menlőjévé lett. Háromszáz méterre attól a helytől, ahol Cél estin összeesett, minden föl volt égetve. Az egész jelen et Cél estin vallomása szerint fél percnél nem tarthatott tovább. C’sehszovákia eoyetlen szépirodelmi képes hetilapja a Képes Hét Gazdái; tarta'ommal 'elrn>k minden csütörtökrn rülbelül három-négyszáz méter magasságból. Ettől a naptól kezdve egészen május 2-ig állandóan kisebb földlökéseket lehetett érezni, május másodikán reggel pedig az eddig tapasztaltnál sokkal sűrűbben esett a hamu s a hegy oldalában hasadckok nyíltak, amelyekből kénes gázok törtek elő. Ugyanaznap este újabb füstfelhőt lövell ki a kráter, nagy dörgés és mindenfajta villamos jelenségek kíséretében, éjjel pedig a hegy csúcsa valósággal lángbaborult és szakadatlanul hullott a hamu és a kő. Május harmadikán az egész atmoszférát sűrű por és hamuréteg fátyolozta el. Negyedikén rettenetes kitöréssel füstöt, hamut és forró sarat okádott a hegy, ez a gőzölgő massza széles folyamban höm- pölygött le a vulkán oldalán s mintent, ami útjába került, elpusztított. Hatodikán és hetedikén irtózatos dübörgéssel megint forró iszapot, füstöt és köveket dobált ki magából a Mont Pellée, amelynek kráteréből hajnalban és alkonyaikor messze világitó lángseprő szállt fel. A lakosság egy része előkészületeket tett a menekülésre, a másik része azonban bizakodóbb volt és maradt. Másnap azonban, május nyolcadikán, csütörtökön hét óra ötven perckor hirtelen borzalmas kitörés támadt. Megmozdult a föld, azután valami fülsiketítő harsogás hangzott a hegy felöl s még ugyanabban a pillanatban, mint egy szörnyű fáklya, tiizoszlop futott fel az égre, a Mont Pellée csúcsától a lábáig kettényilt és óriási mennyiségű gáztömeget lövclt ki magából Saint Pierre városára, amely pillanatok alatt teljesen ebbe a mérgező gáz- örvénybe került s mindenestől elpusztult. Pillanatok alatt fulladt meg minden élő lény, úgy, hogy a tűzvész, amely nyomban utána elborította az egész várost, már csak emberi és állati hullákat, perzselt szénné. Az egész katasztrófa mindössze három perc alatt játszódott le. pillanatok alatt Egy fórt de francéi kereskedő éppen telefonon beszélt egy saint pierrei barátjával. Ez leírta a vulkanikus jelenségeket: — Ha ez tovább igy tart — fejezte be a beszélgetést — fölkerekedem s egész családommal átmenekülök hozzátok. Ezeket a szavakat hirtelen szörnyű ordítás követte, maizd egy halkabb, hörgésszerű hang s aztán csend lett. Mindennek vége volt. Egy fórt de francéi telefonikezelő saint pierrei kollégájától összeköttetést kért Ajou- pa-Bouillonba, mire azt a választ kapta, hogy az összeköttetés már reggel óta megszakadt. A hivó tovább akart beszélni: — Halló, halló! — szólt bele a készülékbe, mire válaszképpen hajmeresztő sikolyt hallott, majd egy összeomló épület ropogását s a fórt de francéi központ összes csengői vadul megszólaltak és szikrákat lövelltek. Az összeköttetés Saint Pierre-vel örökre megszakadt. Egy cukorfinomitó igazgatója irta marseil- lei barátainak: — Ajz áldozatok úgy néznek ki, mintha villám sújtotta volna őket. Egy hajó födélzetén ért a halál egy négert, aki olyan helyzetben ült a korláton, hogyha csak egy mozdulatot isi tett volna, beleesett volna a vízbe. Egy fiatal leányt egy fotelben nyugodtan ülve találtak, másütt meg egy anyát, aki éppen gyermekét szoptatta. Mindnyájan meg voltak halva. Hogy gyilkolt a gáz ? Mi lehetett az a pusztító elem, amely ilyen gyorsan végzett áldozataival? Majdnem harmincezer ember halt meg a városban és környékén egyszerre s magában Saint Pierre-ben alig maradt, szinte csoda folytán két-három lakos életben. Camille Flammarion, aki maga is alapos tanulmányt szentelt a martiniquei katasztrófának, arra a következtetésre jutott, hogy különböző hatóerők működtek közre. Az áldozatok egy része minden kínlódás nélkül halt meg. A Viotor Hugó-ucca egyik házában egy idős embert Íróasztala előtt ülve találtak, mellette egy fiatal nőt, valószínűleg a leányát. aki átölelte a nyakát s előttük térdelve egv fiatalember, mintha bocsánatot vagy segítséget kért volna az öregtől. Mind a hárman meg voltak halva. Az uccákon általában igen kevés holttest volt. az embereket nagyobbrészt lakásukban érte a halál. Voltak másfajta áldozatok is, ezeket hason- fekve lelték meg, amint kezüket a szájukra s az orrukra szorították, mintha valami mérges gáztól ipa Áodnának menekülni. Majdnem mindegyikük ruhátlan volt. Igen sok halottnak föl volt fujódva a hasa, egyrészüknél föl is repedt s beleik kilógtak. Számos halott volt, akiknek szétrepedt, valósággal szétpukkadt a koponyájuk. Egy gyarmati katona beszélte, hogy egyetlen szobában kilenc ilyen szétpukkant fejű és gyomru halottat talált. Mikor a vastag hamuréteg alatt ásni kezdtek, igen sok megfeketedett holttestet találtak, amelyeket azonban nem ért a tűz, mert körülöttük az épületek farészei épen maradtak. Voltak azután egészen elszenesedett holttestek is és találtak olyanokat, amelyek első látszatra teljesen épeknek mutatkoztak, de ha valaki hozzájuk ért, a bőrük lehámlott. Szörnyű volt egy fiatal leánynak az esete, akit élve találtak meg a romok alatt, de az egyik karja el volt szenesedve. Minden képzeletet lötiilmutt a rombolás ereje Nagyon érdekes tanulmányozni azt a rombolást, amelyet a katasztrófa épületekben és egyéb tárgyakban vitt véghez. A világítótornyot a hihetetlen erővel Örvénylő gáztölcsér körülbelül három méter magasságban egyszerűen kettévágta, a kikötőben egy óriási, tömör bronzból készült Mária-szobor állott, amelyet harminc méternyire dobott a légáramlat. A városban leomlottak a falak, a környéken a fákat tévéstől csavarta ki a pusztító elem. A tűzhányó felé eső városrészeket valósággal leborotválta a gáztölcsér, más városrészekben viszont csak összedőltek a házak, amelyek fölött épen maradt a kórház tornya, rajta az órával, amely pontosan hét óra ötven percet mutatott. Talán legjobban ■érzékelteti a szörnyű képet az Ulustration kiküldött munkatársának cikke, amely a. következőket mondja: „A vérem megfagy. .Szédülök a borzalomtól. Nincs emberi szó, amely le tudná írni a kép rettenetességét, amely egészen fantasztikus, földöntúli, olyan, mintha holdbéli vidéken járnék. Igen, a halott égitest van előttem, a kialudt bolygó, mintha csak egy szörnyű lázálom egyenesen a Holdba röpített volna. Nincs itt más, mint csupa hamu, végtelen kihalt terület, amelyet számtalan hasadék és rész tesz járhatatlanná. A háttérben ott emelkedik a tűzhányó, ormán a füstfelleggel s egy-egy pillanatra elővillan az óriási repedés, amelyen a gáz kitört. A parton fatörzsek hevernek, mind észak-déli irányban, a régi gyárépületek helyén csak a gépek összelapitott kazánjai maradtak meg s két, félig földbe temetett harang jelzi, hogy hol állt a templom.4* Égy kertész, aki a Saint Pierretől hét kilométernyire, fekvő Morne Rougeban lakott, előadta, hogy a katasztrófa pillanatában a tűzhányón hét fénylő pont jelent meg, majd úgy érezte, hogy valami ellenállhatatlan légáramlat a heg yfelé húzza. A vulkán ebben pillanatban megnyílt és egy légörvényt vetett a város felé. A tudományos vizsgálat megállapította, hogy a kitörés pillanatában ez az óriási erejű légáramlat a város felé csapott s mindent, ami útjába került, összerombolt, pillanatokkal utána azonban légüres tér támadt ugyanezen a helyen s nyomban egy még erősebb légáramlat zudult most már ellenkező oldalról a Mont Pelée irányába. A történteket különben azért nagyon nehéz rekonstruálni, mert — mint mondottuk — a városban majdnem mindenki elpusztult s ugyancsak elpusztultak legénységükkel együtt a kikötőben horgonyzó hajók is. Hogy milyen volt Saint Pierre képe a katasztrófa' után, azt érdekesen illusztrálja Knigtnek, Martinique szenátorának előadása: — A szerencsétlenség napján a Marié Hele- ne, egy bordeauxi vitorlás, amely már évek óta tartotta fönn az összeköttetést Martinique szigetével, jelent meg a kikötő előtt. A kapitány, egy. öreg tengerész, láttávolba érve, ámulva és megdöbbenve nézett körül s teljességgel nem értette, hogy hová került. Olyan furcsa volt. az ismert és megszokott épületek •és városrészek helyén kietlen szürkeséget látni. hogy hirtelen őrült félelem fogta el. EIő- kiáltotta egy matrózát s lemutatva a város felé, megkérdezte tőle: — Mit látsz ott? — Hogy mit? Semmit, parancsnok ur — hebegte a matróz, aki először volt ezen a vidéken s nem értette a kapitány kérdését. — Semmit?! Semmi különöset?! — kapott a fejéhez a kapitány. — De hisz akkor én megőrültem! A virágzó város helyén tényleg üresség volt, semmi, mintha csak mindent elnyelt volna a föld. Hogy mennyire igaz ez a megállapítás, a következő tény is mutatja: Az 1891-iki ciklon után* újjáépítették a város vásárterét, még pedig ö fi tült vasrácsokkal és harminc centiméternél vastagabb vasoszlopokkal. Ez a vásártér teljesen eltűnt és sehol sem sikerült fölfedezni egyetlen darabját sem a vaskonstrukcióuak. Gázy elektromosság, íöidrengés ».. Mindebből kitűnik, hogy Saint Pierret nem a láva vagy hamueső, hanem csakugyan szörnyű erővel száguldó gáztölcsér pusztította el.' A mérges gáz anyagára nézve a legvalószínűbb föltevés .az, hogy szénhidrogén volt, amely mechanikusan hatott óriási mennyiségénéi, vegyileg pedig gyilkoló összetételénél fogva. Hogy azonban a gáz nem volt egyetlen eleme a szörnyű rombolásnak, azt bizo- nyitja, hogy a kitörést megelőzően és köve- tőleg villanyos zavarokat is megfigyellek, éppen úgy, mint a Xrakotoa ismeretes erup- ciójánál. A pusztításban tehát elektromos erők is közreműködtek, éppen úgy, mint ahogy rombolt a földrengés is, amely a kitörést kísérte. A katasztrófát megelőző napokon tengeralatti ©rupciók is érezhetők voltak, amelyek a tengerfenékre fektetett kábeleket teljesen szétroncsolták s a jelzőbójákat elsodorták vagy elsülyesztették. Rendkívül érdekes a kábel rakó hajó egyik tisztjének az előadása, aki mikor később a széttópett kábeleket fölszedette, kétezerhat- száz méter mélységben az egyik kábelbe csavarodva egy még zöldelő levelű hatalmas fatörzset talált. A katasztrófa részleteit természetesen pontosan tisztázni máig sem sikerült. Akárhogy is folyt le azonban, bizonyos, hogy hirtelenségénél és pusztító erejénél fogva egészen különálló helyet foglal el hasonló szerencsétlenségeknek az újabb időben, sajnos, egyre gazdagabb sorozatában. — Ford-repülőgép európai körúton. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Tegnap délelőtt Budapestre érkezett európai útjában égy három motoros Ford-repülőgép. A gépen Couper igazgató egy bájos amerikai hölggyel utazik. A magyar Aeroszövetség ünnepélyesen fo.gad.tu az amerikai repülőgépet, amely ma Belgrád felé folytatja útját. — A budapesti pincérek memorandumban követelik a borravaló eltörlését. Budapesti szerkesztőségünk telefonálja: A szállodai és éttermi, valamint kávéházi alkalmazottak küldöttsége kereste fel ma Búd János kereskedelemügyi minisztert. A küldöttség szónoka Keyer Károly volt. aki ismertette a pincérek mozgalmát, majd memorandumot nyújtott át a miniszternek, amely a pincérek kívánságait tartalmazta. A memorandumban a szállodai és kávéházi alkalmazottak a borravalórendszer eltörlését kérik és hivatkoznak arra. hogy a borravalórendszer idegenforgalmi szempontból rendkívül káros. Ezenkívül a munkaidő korlátozását, a szaK dságidő és az állásközvetítés revízióját kérik Búd miniszter válaszában kijelentette, hogy egyénileg ő is azon az állásponton van, hogy a borravalórendszert meg kell szüntetni és megígérte hogy ebben az ügyben rövidesen ankétet hív össze.
