Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)

1929-10-02 / 223. (2148.) szám

7 W A 1929 október 2, szerda. 'KWCyU-MAC&AR-HIPtMP Hogy pusztult el három perc alatt Saint Pierre városa ? Harmincezer emberi gyilkolt meg a gáz — Leborotvált városrészek Az i902-es martiniquei katasztrófa — A Petée legutolsó kitörése Távirati jelentések arról adnak hirt, hogy világszerte nyugtalankodnak a tűzhányók. Ag­gasztó jelenségeket tapasztalnak a félelmes Krakatoa környékén és izgalmas pánikot oko­zott Martinque szigetén a Mont Pelée is. Mar- tinque és Mont Pelée!... Régi szörnyű em­lékeket idéz föl ez a két szó, az 1902-es bor­zalmas eurpció emlékezetét, amelynél drá­maibb lefolyású elemi szerencsétlenségről nem tud az emberiség Írott története. Három perc alatt pusztult el akkor egy hu­szonhatezer lakosú kikötőváros • a vulkán kitörésének következtében, elpusz­tult minden élőlény a város falain belül s a házak helyén olyan apró törmelék maradt, mintha — igy Írja egy szemtanú — egy hihe­tetlen méretű hidraulikus kalapács zúzott volna össze mindent. Évekig világszenzáció­képpen tárgyalták Saint Pierre városának katasztrófáját, azóta azonban olyan szörnyű­ségek áradata zudult a világra, hogy az em­berek lassanként elfeledkeztek róla. Most, hogy a Mont Pelée újból életjelt ad magáról, nem lesz talán érdektelen föleleveniteni ezt a régi történetet. A végzetes két hét Martiuique szigete a Kis-Antilláknak cső- porijába tartozik, francia gyarmat Közép- Amerika közelében. Fővárosa egész 1902-ig Saint Pierre volt, amelyet azonban ekkor a tőle északra fekvő Mont Pellée kitörése va­lósággal elsöpört a föld színéről, úgy, hogy a hatóságok átköltözködtek a jóval délebbre fekvő Fort de Francéba, amely azóta fővárosa lett a szigetnek. A Mont Pelée a nyugodtabb tűzhányók közé tartozott s igy senkinek nem jutott eszébe attól tartani, hogy a tőle több mint nyolc kilométerre fekvő Saint Pierre városát komoly veszedelemmel fenyegetheti. Időrendi sorrendben a következőképpen játszódtak le a szörnyű katasztrófa egyes fá­zisai: 1902 április huszonötödikén hatalmas füst- felíegek törtek elő a kráterből, közben hamu­eső és kőtörmelék is hullott a környékre kö­Tomeghalál — Ez a hirtelenség volt az, amely elsősorban magára vonta a természetkutatók figyelmét, aikk alapos vizsgálattal, tanúvallomások gyűj­tésével és mindenfajta bizonyítékok összeha­sonlításával iparkodtak a szerencsétlenség okát tisztázni. Hogy milyen gyorsan játszó­dott le a dráma, azt megítélhetjük egy Saint nevű tengerész előadásából, aki az egyik, Saint Pierre kikötőjében horgonyzó hajón volt a katasztrófa idején s mikor hirtelen süni hamu és kőeső kezdett hullani a födél- zetre, ijedtségében a vízbe ugrott. Mire a hullámokból fölmerült, Saint Pierre városa már teljesen lángokban állott. Ugyancsak ő adja elő, hogy a tenger vize annyira forró volt, hogy egész testét össze­égette. Saint különben csak a vizbeugrás- sal mentette meg az életét, mert a hajókon Levők mind elpusztultak. Ugyancsak érdekes Fém and Clerc kép­viselőjelölt előadása, aki a város környékén sétált, amikor arra lett figyelmes, hogy füs­tölgő tűzgolyó hömpölyög feléje a hegy irá­nyából. Szörnyű rémületében futásnak eredt, majd összeesett s mire magához tért és hát­ranézett, a város eltűnt a föld színéről. Hu­szonöt méterrel mögötte, ahová a gáz még elért, már holttestek feküdtek, a mezőn dol­gozó munkások hullái. Theodore Célisten még előző nap elmene­kült Saint Pierreből s a város környékén húzta meg magát egy nyaralóban. Az or­szágúton járva észrevette, hogy a város felől fekete felhő gomolyog, amelyből egyre sű­rűbben lángnyelvek törnek ki. Kétségbeesé­sében futni kezdett, a felhő azonban éppen a tengerparton el­érte, mire Célestin összerogyott s elkészült a halálra. A víz felől azonban hirtelen szól támadt, amely a felhőt visszanyointa neki pedig meg- menlőjévé lett. Háromszáz méterre attól a helytől, ahol Cél estin összeesett, minden föl volt égetve. Az egész jelen et Cél estin val­lomása szerint fél percnél nem tarthatott to­vább. C’sehszovákia eoyetlen szépirodelmi képes hetilapja a Képes Hét Gazdái; tarta'ommal 'elrn>k minden csütörtökrn rülbelül három-négyszáz méter magasságból. Ettől a naptól kezdve egészen május 2-ig ál­landóan kisebb földlökéseket lehetett érezni, május másodikán reggel pedig az eddig ta­pasztaltnál sokkal sűrűbben esett a hamu s a hegy oldalában hasadckok nyíltak, ame­lyekből kénes gázok törtek elő. Ugyanaznap este újabb füstfelhőt lövell ki a kráter, nagy dörgés és mindenfajta villamos jelenségek kíséretében, éjjel pedig a hegy csúcsa valósággal lángbaborult és szakadat­lanul hullott a hamu és a kő. Május harmadikán az egész atmoszférát sű­rű por és hamuréteg fátyolozta el. Negye­dikén rettenetes kitöréssel füstöt, hamut és forró sarat okádott a hegy, ez a gőzölgő massza széles folyamban höm- pölygött le a vulkán oldalán s mintent, ami útjába került, elpusztított. Hatodikán és hetedikén irtózatos dübör­géssel megint forró iszapot, füstöt és köveket dobált ki magából a Mont Pellée, amelynek kráteréből hajnalban és alkonyaikor messze világitó lángseprő szállt fel. A lakosság egy része előkészületeket tett a menekülésre, a másik része azonban bizakodóbb volt és ma­radt. Másnap azonban, május nyolcadikán, csü­törtökön hét óra ötven perckor hirtelen bor­zalmas kitörés támadt. Megmozdult a föld, azután valami fülsike­títő harsogás hangzott a hegy felöl s még ugyanabban a pillanatban, mint egy ször­nyű fáklya, tiizoszlop futott fel az égre, a Mont Pellée csúcsától a lábáig kettényilt és óriási mennyiségű gáztömeget lövclt ki magából Saint Pierre városára, amely pil­lanatok alatt teljesen ebbe a mérgező gáz- örvénybe került s mindenestől elpusztult. Pillanatok alatt fulladt meg minden élő lény, úgy, hogy a tűzvész, amely nyomban utána elborította az egész várost, már csak emberi és állati hullákat, perzselt szénné. Az egész katasztrófa mindössze három perc alatt játszódott le. pillanatok alatt Egy fórt de francéi kereskedő éppen tele­fonon beszélt egy saint pierrei barátjával. Ez leírta a vulkanikus jelenségeket: — Ha ez tovább igy tart — fejezte be a beszélgetést — fölkerekedem s egész csalá­dommal átmenekülök hozzátok. Ezeket a szavakat hirtelen szörnyű ordí­tás követte, maizd egy halkabb, hörgéssze­rű hang s aztán csend lett. Mindennek vége volt. Egy fórt de francéi telefonikezelő saint pierrei kollégájától összeköttetést kért Ajou- pa-Bouillonba, mire azt a választ kapta, hogy az összeköttetés már reggel óta megszakadt. A hivó tovább akart beszélni: — Halló, halló! — szólt bele a készülékbe, mire válaszképpen hajmeresztő sikolyt hal­lott, majd egy összeomló épület ropogását s a fórt de francéi központ összes csengői vadul megszólaltak és szikrákat lövelltek. Az összeköttetés Saint Pierre-vel örökre megszakadt. Egy cukorfinomitó igazgatója irta marseil- lei barátainak: — Ajz áldozatok úgy néznek ki, mintha vil­lám sújtotta volna őket. Egy hajó födélzetén ért a halál egy négert, aki olyan helyzetben ült a korláton, hogyha csak egy mozdulatot isi tett volna, beleesett volna a vízbe. Egy fiatal leányt egy fotelben nyugodtan ülve ta­láltak, másütt meg egy anyát, aki éppen gyermekét szoptatta. Mindnyájan meg vol­tak halva. Hogy gyilkolt a gáz ? Mi lehetett az a pusztító elem, amely ilyen gyorsan végzett áldozataival? Majdnem harmincezer ember halt meg a városban és környékén egyszerre s magában Saint Pierre-ben alig maradt, szinte csoda folytán két-három lakos életben. Camille Flammarion, aki maga is alapos ta­nulmányt szentelt a martiniquei katasztrófá­nak, arra a következtetésre jutott, hogy kü­lönböző hatóerők működtek közre. Az áldoza­tok egy része minden kínlódás nélkül halt meg. A Viotor Hugó-ucca egyik házában egy idős embert Íróasztala előtt ülve találtak, mellette egy fiatal nőt, valószínűleg a leá­nyát. aki átölelte a nyakát s előttük térdelve egv fiatalember, mintha bocsánatot vagy se­gítséget kért volna az öregtől. Mind a hár­man meg voltak halva. Az uccákon általában igen kevés holttest volt. az embereket nagyobbrészt lakásukban érte a halál. Voltak másfajta áldozatok is, ezeket hason- fekve lelték meg, amint kezüket a szájukra s az orrukra szorították, mintha valami mérges gáztól ipa Áodnának menekülni. Majdnem mindegyikük ruhátlan volt. Igen sok halottnak föl volt fujódva a hasa, egyrészüknél föl is repedt s beleik kilógtak. Számos halott volt, akiknek szétrepedt, való­sággal szétpukkadt a koponyájuk. Egy gyar­mati katona beszélte, hogy egyetlen szobában kilenc ilyen szétpukkant fejű és gyomru halottat talált. Mikor a vastag hamuréteg alatt ásni kezdtek, igen sok megfeketedett holttestet találtak, amelyeket azonban nem ért a tűz, mert körü­löttük az épületek farészei épen maradtak. Voltak azután egészen elszenesedett holttestek is és találtak olyanokat, amelyek első látszat­ra teljesen épeknek mutatkoztak, de ha valaki hozzájuk ért, a bőrük lehámlott. Szörnyű volt egy fiatal leánynak az esete, akit élve találtak meg a romok alatt, de az egyik karja el volt szenesedve. Minden képzeletet lötiilmutt a rombolás ereje Nagyon érdekes tanulmányozni azt a rom­bolást, amelyet a katasztrófa épületekben és egyéb tárgyakban vitt véghez. A világítótor­nyot a hihetetlen erővel Örvénylő gáztölcsér körülbelül három méter magasságban egysze­rűen kettévágta, a kikötőben egy óriási, tö­mör bronzból készült Mária-szobor állott, ame­lyet harminc méternyire dobott a légáramlat. A városban leomlottak a falak, a környéken a fákat tévéstől csavarta ki a pusztító elem. A tűzhányó felé eső városrészeket valóság­gal leborotválta a gáztölcsér, más városrészekben viszont csak összedőltek a házak, amelyek fölött épen maradt a kórház tornya, rajta az órával, amely pontosan hét óra ötven percet mutatott. Talán legjobban ■érzékelteti a szörnyű képet az Ulustration ki­küldött munkatársának cikke, amely a. követ­kezőket mondja: „A vérem megfagy. .Szédülök a borzalom­tól. Nincs emberi szó, amely le tudná írni a kép rettenetességét, amely egészen fantasz­tikus, földöntúli, olyan, mintha holdbéli vi­déken járnék. Igen, a halott égitest van előttem, a kialudt bolygó, mintha csak egy szörnyű lázálom egyenesen a Holdba röpí­tett volna. Nincs itt más, mint csupa hamu, végtelen kihalt terület, amelyet számtalan hasadék és rész tesz járhatatlanná. A hát­térben ott emelkedik a tűzhányó, ormán a füstfelleggel s egy-egy pillanatra elővillan az óriási repedés, amelyen a gáz kitört. A parton fatörzsek hevernek, mind észak-déli irányban, a régi gyárépületek helyén csak a gépek összelapitott kazánjai maradtak meg s két, félig földbe temetett harang jelzi, hogy hol állt a templom.4* Égy kertész, aki a Saint Pierretől hét ki­lométernyire, fekvő Morne Rougeban lakott, előadta, hogy a katasztrófa pillanatában a tűzhányón hét fénylő pont jelent meg, majd úgy érezte, hogy valami ellenállhatatlan lég­áramlat a heg yfelé húzza. A vulkán ebben pillanatban megnyílt és egy légörvényt vetett a város felé. A tudományos vizsgálat megálla­pította, hogy a kitörés pillanatában ez az óriási erejű légáramlat a város felé csapott s mindent, ami útjába került, összerombolt, pil­lanatokkal utána azonban légüres tér támadt ugyanezen a helyen s nyomban egy még erő­sebb légáramlat zudult most már ellenkező oldalról a Mont Pelée irányába. A történteket különben azért nagyon nehéz rekonstruálni, mert — mint mondottuk — a városban majd­nem mindenki elpusztult s ugyancsak elpusz­tultak legénységükkel együtt a kikötőben hor­gonyzó hajók is. Hogy milyen volt Saint Pier­re képe a katasztrófa' után, azt érdekesen il­lusztrálja Knigtnek, Martinique szenátorának előadása: — A szerencsétlenség napján a Marié Hele- ne, egy bordeauxi vitorlás, amely már évek óta tartotta fönn az összeköttetést Martinique szigetével, jelent meg a kikötő előtt. A kapi­tány, egy. öreg tengerész, láttávolba érve, ámulva és megdöbbenve nézett körül s teljes­séggel nem értette, hogy hová került. Olyan furcsa volt. az ismert és megszokott épületek •és városrészek helyén kietlen szürkeséget lát­ni. hogy hirtelen őrült félelem fogta el. EIő- kiáltotta egy matrózát s lemutatva a város felé, megkérdezte tőle: — Mit látsz ott? — Hogy mit? Semmit, parancsnok ur — hebegte a matróz, aki először volt ezen a vi­déken s nem értette a kapitány kérdését. — Semmit?! Semmi különöset?! — ka­pott a fejéhez a kapitány. — De hisz akkor én megőrültem! A virágzó város helyén tényleg üresség volt, semmi, mintha csak mindent elnyelt volna a föld. Hogy mennyire igaz ez a meg­állapítás, a következő tény is mutatja: Az 1891-iki ciklon után* újjáépítették a vá­ros vásárterét, még pedig ö fi tült vasrácsok­kal és harminc centiméternél vastagabb vas­oszlopokkal. Ez a vásártér teljesen eltűnt és sehol sem sikerült fölfedezni egyetlen darab­ját sem a vaskonstrukcióuak. Gázy elektromosság, íöidrengés ».. Mindebből kitűnik, hogy Saint Pierret nem a láva vagy hamueső, hanem csakugyan ször­nyű erővel száguldó gáztölcsér pusztította el.' A mérges gáz anyagára nézve a legvalószí­nűbb föltevés .az, hogy szénhidrogén volt, amely mechanikusan hatott óriási mennyisé­généi, vegyileg pedig gyilkoló összetételénél fogva. Hogy azonban a gáz nem volt egyet­len eleme a szörnyű rombolásnak, azt bizo- nyitja, hogy a kitörést megelőzően és köve- tőleg villanyos zavarokat is megfigyellek, éppen úgy, mint a Xrakotoa ismeretes erup- ciójánál. A pusztításban tehát elektromos erők is közreműködtek, éppen úgy, mint ahogy rombolt a földrengés is, amely a kitö­rést kísérte. A katasztrófát megelőző napokon tengeralatti ©rupciók is érezhetők voltak, amelyek a tengerfenékre fektetett kábeleket telje­sen szétroncsolták s a jelzőbójákat elsodor­ták vagy elsülyesztették. Rendkívül érdekes a kábel rakó hajó egyik tisztjének az előadása, aki mikor később a széttópett kábeleket fölszedette, kétezerhat- száz méter mélységben az egyik kábelbe csa­varodva egy még zöldelő levelű hatalmas fa­törzset talált. A katasztrófa részleteit természetesen pon­tosan tisztázni máig sem sikerült. Akárhogy is folyt le azonban, bizonyos, hogy hirtelensé­génél és pusztító erejénél fogva egészen kü­lönálló helyet foglal el hasonló szerencsétlen­ségeknek az újabb időben, sajnos, egyre gaz­dagabb sorozatában. — Ford-repülőgép európai körúton. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Tegnap dél­előtt Budapestre érkezett európai útjában égy há­rom motoros Ford-repülőgép. A gépen Couper igazgató egy bájos amerikai hölggyel utazik. A magyar Aeroszövetség ünnepélyesen fo.gad.tu az amerikai repülőgépet, amely ma Belgrád felé folytatja útját. — A budapesti pincérek memorandumban kö­vetelik a borravaló eltörlését. Budapesti szerkesz­tőségünk telefonálja: A szállodai és éttermi, va­lamint kávéházi alkalmazottak küldöttsége ke­reste fel ma Búd János kereskedelemügyi minisz­tert. A küldöttség szónoka Keyer Károly volt. aki ismertette a pincérek mozgalmát, majd me­morandumot nyújtott át a miniszternek, amely a pincérek kívánságait tartalmazta. A memoran­dumban a szállodai és kávéházi alkalmazottak a borravalórendszer eltörlését kérik és hivatkoz­nak arra. hogy a borravalórendszer idegenforgal­mi szempontból rendkívül káros. Ezenkívül a munkaidő korlátozását, a szaK dságidő és az ál­lásközvetítés revízióját kérik Búd miniszter vá­laszában kijelentette, hogy egyénileg ő is azon az állásponton van, hogy a borravalórendszert meg kell szüntetni és megígérte hogy ebben az ügyben rövidesen ankétet hív össze.

Next

/
Thumbnails
Contents