Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)

1929-10-11 / 231. (2156.) szám

6 <TOXGM-MAG^ARHIKLflt» JVoé őseinek országát hozza napfényre az ásó Mezopotámiában Uj angol-amerikai expedíció indul felszínre hozni a viz- özönelőtti Ur ország négyezer évesnél idősebb kultúráját Parasztlázadás Szovjetmandzsuriában Párig, október 10. A francia lapok char- bini jelentése szerint a* oroszmandzsuriai határvidéken, de orosz területen, a paraszt­ság hosszabb idő óta forrong és elégedet­lensége az elmnlt napokban kirobbant A lázadás központja a Zcya folyó vidékén van. A szovjet energikus akciót vezetett be a lázongó parasztok ellen. Kínai jelentések szerint a Csóka emberei több mint száz pa­rasztot kivégeztek, sok százat pedig letar­tóztattak. Egy pekingi jelentés szerint a le­tartóztatottak száma eléri a kétezret. Pénzügyőrök afférja magyar-csehszlovák határon Pozsony, október 10. A csehszlovák távi- ati iroda jelenti: Az óktóber 8-ról 9-re vir- adó éjjelen a Párkány melletti Szokolovban Ilomásozó csehszlovák pénzügyi őrséget uagvar pénzügyőrök megtámadták. A tá­madás csehszlovák területen történt és a magyar pénzügyőrök a határt átlépve ju­tottak Szokolovba. A csehszlovák pénzügy­őrök „állj“-t vezényeltek, mire a magyarok !iz lövést adtak le. Egy csehszlovák >énzügyör megsebesült és a komáromi kór- ázba szállították. Az esetet fölülvizsgál- ák. Buzdugán utóda Bukarest, október 10. Tegnapi számunkban intettük, hogy a román kormány a parla­got tegnapi ülésén Sarateanu Konstantint, legfelső bíróság biráját, ajánlotta régensnek. parlament a kormány jelöltjét 445 szavazat­megválasztotta. Presan tábornok 22, Ká- y herceg 9, Radolescu főbíró 3, Jorga és eanu miniszter 1—1 szavazatot kapott. ; szavazócéduLa üres maradt, egy szavaza- pedig, amely a köztársaság bevezetését bánta, megsemmisítettek. A régenstanács uj tagja 1863-ban született ■? régi hivatalnoki családból származik: Apja -államügyész, volt. Sarateanu negyven év a áll a román igazságügy szolgálatában. A 'ború alatt Avarescu első kabinetjében bel- sryminiszter volt. Ez a kormány Jassyban lékelt és nem volt politikai színezete. Le­mondása után Sarateanu visszatért az állami -olgálatba. Pártpolitikával sohasem foglal- ozott. Megválasztása után a sajtónak kije- ntette, hogy elődjének és barátjának nyom- iokaiba lép és teljes erejével követni fogja buzdugán nemes példáját. „Rosszabbul bánnak Montenegróval, mintha ellenség volna r London, október 10. A Times belgrádi levelezője hosszabb cikkben mutatja ki, hogy a jugoszláv alkotmányváltozás \z összes nemzetiségeknél nagy csalódást keltett. Kitekintve bizonyo közigazgatási előkészítő mun- ;álatoktól, a diktatúra nem váltotta be egyetlen géretét sem. Az adóvégrehajtó és a csendőr keze még súlyosabban nehezedik a parasztságra, mint alaha. Egyáltalában nem észlelhető a korrupció .iirtása sem és a diktatúra tulajdonképpeni lét­jogosultsága, a szerbek és hurrátok közötti viszony megjavítása sem sikerült. Az uj területi beosztás komoly bajok kutforrása lehet Jugoszláviában. A Daily Express munkatársa beszélgetést foly­atott a Londonban tartózkodó Péter montenegrói herceggel. A herceg panaszkodott, hogy Monte­negróval a szövetségesek rosszul bánlak el, mint­ha elelnség lett volna. A. szerbek lefoglalták a montenegrói királyi család egész magántulajdo- nálí műkincseit, bankszámláit, holott az osztrák­magyar megszálló csapatok semmihez sem nyúltak. A jugoszláv parlament annak idején megígérte, hogy mindent vissza fognak adni. — Unokaöcsém, Sándor király, — mondotta Pé­ter herceg, — szintén megerősítette ezt az igére* 1et, de még sem tartotta be. Péter herceg ezután kijelentette, hogy jugoszláv körök Londonban is kémekkel figyeltetik minden mozdulatát, de ő nem törődik az ilyen „kártékony rovarokkal". — Abd el Krim vezérkari főnökének fivére el­lopta Richard Strauss felöltőjét. Berlinből jelen­tik nekünk: A berlin-schönebergi biróság előtt állt tegnap Peter Klems, egy nagyon intelligens, de annál agyafúrtabb szélhámos. A Kleme-név nem lehet ismeretlen a nagyközönség előtt. Klemsnek ijiivták Abd el Krim egykori vezérkari főnökét, akinek Peter Kleme — a fivére. Klems hosszú időt töltött börtönben. Hat nyelven beszél és nagyszerűen fest. Legutóbb szabadulása után uj szélhámosságot talált ki. Felcsapott régi. ké­pek restauráljanak. Ezen a címen bejutott a legelőkelőbb helyekre, ahonnan rendszerint ed­emelte az értékes tárgyakat. lg’* került Deutsoh titkos tanácsos feleségéhez is. Nem tudott ellopni semmit tehát felkapott egy felöltőt és sélapálcát, ázzál szökött meg. A felöltő véletlenül Siráüss Kichánlé, a világhírű zeneszerzőé volt, aki éppen meglátogatta Deutseb titkos tanácsosokat. Nom- . okára elfogták Klérusét. N-éháuy nappal ezelőtt Klems felvágta ereit, cellájában, de igy 1® megtar­tották a tárgyalást. Klóméért az orvoesznkértö ÁraMi^mitfiatatlanul terheltnek, tartotta. London, október 10. Az angol főváros — ée pe­dig nemcsak a tudományos világ — lázban ég. ment néhány nap múlva indul útnak az angol­amerikai expedíció, hogy Mezopotániábam folytas­sa eddig szenzációs eredménnyel végződött ása­tásait. Az expedíciót Woolley Leonard profes­szor vezeti és ez les® a nyolcadik vállalkozás, amikor a Britisch Múzeum a Pennszilvánia egye­beimmel karöltve vége® tudományos kutatásokat. A legutóbbi ilyen expedíciót tudvalévőén egészen váratlanul meglepő eredmény koronázta és igy érthető, ha az angol közvélemény, — amelynek különben is igán nagy az érdeklődése a régészeti kutatások -s a prehisztorikus idők iránt, nagy vá­rakozással néz Woolley professzor újabb vállal­kozása elé. A professzort valósággal megrohan­ták a kérdezőeködők és ő szívesen nyilatkozott az expedíció eddigi eredményeiről és céljáról. — Legutóbbi fölfedezésünk — úgymond — szá­munkra épp olyan meglepő volt, mint a. laikus számára. Most, hogy voltaképpen csak egy meg­kezdett munkát akarunk folytatni, annyival köny- nyetbb helyzetiben vagyunk, hogy máT ma nagy­jában látjuk, mit várhatunk a további ásatások­tól. Legutóbb egy csapással több egymást követő kulturkorszak nyomaira bukantunk. Ur országának hozzánk legközelebb eső korát „Ábrahám kortársai korának" nevezhetném. Ezt követi az úgynevezett „vizözönkorezak44. Végül a puszta homokja alatt mélyen ráakadtunk egy harmadik időszak nyomaira, mert megtaláltuk Ur úgynevezett óriás falért, amely a Krisztus születése előtt több mint négyezer évvei élt vizözönelőtti korszakban, Ur aranyko­rában épült. Elegendő bizonyságára akadtunk annak — foly­tatta a professzor — hogy Ur országában már a vízözön előtt pompás épületeket tudott produkál­ni az építőművészet. Az akkori civilizációnak lég-, Becs, október eleje. Egy orosz író, Marc Aldanoff, „Kortársak44 cí­mű most megjelent müvében rendkívül plasztiku­san és érdekesen rajzolja meg a 88 eeztendös Clié- menceau pályafutását. Annyi kétségtelen, hogy Clémenceau egykor Franciaország léggyülöltebb férfia volt, mint ahogy egy évtizeddel ezelőtt a gloire nemzete senkit sem vett oly rajongással körül, mint éppen őt. Clémenceau életének leg­tragikusabb része a múlt évszázad 90-es éveiben játszódott le. 1892-ben tört ki a panamabotrány. Részletesen erre aligha keld kiterjeszkedni, a mostani gene­ráció még ismeri a/zt e a korrupció egy nemének a megjelölése: a „panama44 örökké fennmarad, amíg az emberek, elsősorban politikusok meg nem változnak. Két nagyistilü pénzember., Herz Kor­nél és Reinach báró, francia képviselők, tömeges megvásárlásával, a Panama-csatorna részvény­társaság révén óriási arányú szédelgést követett el. A megvesztegetett képviselők névsora később nyilvánosságra került, abban Ölémenceau nem szerepelt e a megvesztegetés vádjával közvetle­nül nem ig illették őt, de a szerkesztésében meg­jelenő J’Ustice című lapnak a főrészvényese ~ Herz Kornél volt. A Juetice a Herz-afférral egyáltalán rtem fog­lalkozott, Herz a pénzét a lap fenntartásához hiú­ságból adta oda ós talán azért is, mert a radiká­lis párt vezérének, Ölémenceaunak hódolói .és bá- mülói közé tartozott. Herz típusa volt a nagystílű kalandornak, fantaszta és feltaláló egy személy­ben, Cagliostro egy kései utódja, akiire Olémen- ceau egyénisége lenyűgöző hatással volt. Szinté határtalan bizalommal viseltetett iránta, s ami­lyen mértékben értékelni tudta a nagy politikus tehetségeit, ép oly mértékben bízott szerencsé­jében is. Herz és Reinach báró, aki szintén- nagy tiszte­lője volt Clémenceannak, élénk üzleti összekötte­tésben állottak egymással. A panamistákra nézve a legkritikusabb pillanatban, midőn a botrány ki­pattanása úgyszólván már csak percek kérdése volt, Reinaoih bárót rendkívül elegáns párisi la­kásában holtan találták meg. Minden valószínű­ség szerint, meginérgezte magáit. Az utolsó, aki­vel életében tárgyalt és beszélt: Clémenceau volt. Reinach tőle kért tanácsot, tőle remélt segítsé­get, de hiába. Könnyen elképzelhetjük, hogy Glé- menceau ellenfelei mennyire igyekeztek a reá nézve annyira kellemetlen és szerencsétlen hely­zetet ellene kihasználni. Nem kevesen voltak azok, akik a sorok között magát Clémence au t vádolták meg a gyilkosság elkövetésével. Mások viszont, azt állították róla., hogy Clémenceau ide­gen hatalmak érdekében buktatta meg a francia kormányokat egymás után ós pedig Hor« kedvé­ért. akj külföldi hatalmak szolgálatában’ állott, olyanokéban, amelyeknek egéez politikája Fran­ciaország ellen irányul. Abban az időben Francia- ország Angliát tekintette legnagyobb ellenségé­nek. Éh miután Clémenceau egész életén kereS’/g érdekeeebb tanú jeléi azok a lenyomatok, amelyek vázák ós konyhaedények oly lenyomatát mutat­ják, amelyek igen fejlett diszitőmüvée® étről ta­núskodnak. Ebhői arra következtetünk, hogy leg­közelebb majd feliratok lenyomatára is fogunk bukkanni. — Ez volna az első eset, hogy a Noé előtti időkből írott emlék tárulna a ma fia elé. Igaz ugyan, hogy a tudománynak már elegendő doku­mentuma van arról a civilizációról, amely már négyezer évvel Krisztus szüle téee előtt csakugyan megvolt, szóval a® úgynevezett vízözön előtti ci­vilizációról, azonban ezek a dokumentumok egé­szen más vüágtájakról erednek és eddig egyetlen dokumentumra sem tudtak akadni éppen azon & vidéken, ahol a vízözön de facto pusztított. A biblikus Noé-történetet illetőleg ma már határo­zottan állíthatjuk, hogy a biblikus elbeszélés oly eseményről 6zól, amely csakugyan megtörtént és amelyet igy történelmi ténynek kell elkönyvelni. És azt hiszem, hogy nemsokára Noé elődeiről, akik'Ur országában a nagy vízözön előtti időben éltek, ugyanannyit fogunk tudni, amennyit ma utódairól, Ábrahámról és Ábrahám kortársairól tudunk. Woolley professzor még néhány érdekes apró­ságot mondott magáról az expedícióról, amely mint mondta, mindössze öt személyből áll. És pe­dig Woolley professzorból, nejéből, asszisztensé­ből, egy epigrafiistából -és egy műépítészből. Az expedíció költségeit, hatezer fontot, részben a British M-uzeum, részben a Pennszilvánia-egye-tem és részben magánszemélyek adták össze. Hogy az angol publikum mennyire érdeklődik az ása­tások iránt, a legjobban bizonyítja, hogy napról napra érkeznek önkéntes adományok az expedíció vezetősége címére. Van olyan, aki két shillinget, de akad olyan is, aki többszáz fontot küld. A ki­ásott műemlék fele a bagdadi múzeumé, másik fele pedük megoszlik a British Muzeum és a Penn- szilvánia-egyetem között-. jnUBSUUSM——i—WBaeawai—aa—w ' tül egy francia-angol szövetség mellett kardosko­dott, igy a következtetés egészen logikusnak lát­szott: a kormánybuktató Clémenceau — Anglia ügynöke. Miként válaszolt erre Clémenceau, — „Abban az időben még reagáltam a rágalmakra44 jelentet­te ki később. Ez a reagálás leginkább abból ál­lott, hogy az ellenfeleit párbajra hivta ki. Ez rendkívül nagy port vert fel' és nem is bizonyult rossz taktikának. De ami végeredményben a tö­megek emlékezetében megmaradt, az sehogy sem lehetett kedvező Clómenceaura nézve, nevezete­sen: Reinach öngyilkossága — és Clémenceau, Herz — és Clémenceau, angol pénz — és Clé- ménceau ... a panama-botrány — és Clémenceau. A hamisított angol okmányok Jóllehet a valóságban a legkisebb köze sem volt a panamabotráuyhoz, hirtelen annak egyik legfőbb szereplője lett. Ellenfelei elérkezettnek látták az időt, hogy véglegesen leszámoljanak vele-s hogy ezt megtehessék, előidézték a „Nor- - ton-affért44. Ez a Norton egy néger volt, saját szavad szerint „brit alattvaló, de a szivében fran­cia44. Azt állította, hogy az angol nagykövetségen mint fordító volt alkalmazva. Az angol nagykö­vet- ezt az állítást a vizsgálóbíró előtt megcáfol­ta ugyan, de elismerte, hogy Norton saját ügye­iben több izbem megfordult a nagykövetségen. A néger, a brit alattvaló, de szivében francia, egyébként igen intelligens ember, egy napon fel­kereste a francia nacionalista párt vezéreit, Alii - levoyet, Deruul édet és Morest s a legnagyobb titoktartás kötelezettsége mellett közölte velük, hogy az angol nagykövetség irattárából rendkí­vül fontos okmányokat sikerült ellopnia és pedig a®, angol külügyminisztérium és a párisi nagy- követség között Clémenceau személyét illetően folytatott levelezést. Az okmányok minden két­séget kizárólag. Clémenceau hazaárulása mellett tanúskodnak. Az ellopott okmányokból nem ke­vesebb derűit ki, mint az, hogy a radikális párt vezére hazáját 20.000 angol fontért árulta el An­giiénak. A néger 100.000 frankot kért az okmányok kiszolgáltatásáért, de engedett az árból és meg is legyőztek vele. Elkövetkezett a nagy nap. Clé- juenceau kivégzésének a napja. Az óriási szen­zációt a párisi sajtó egy része mesteri módon készítette elő. Pontosan bejelentették a napot ée az órát, amelyben Millevoiís képviselő a par­lament szónoki emelvényéről az angol nagykö­vetség okmányait felolvasni fogja, amelyekből kiderül, hogy ..Clémenceau ur a íegaljasabb em­ber a viliágon.41 A sajtó beharangozására a pár Jement előtt' óriási ember tömeg gyűlt össze, azért persze., hogy az „emberiség salakját44,- á „haza árulót", egyenesen a ‘Szajnába dobják. Az álta­lános rokouiszeuv természeteden Miliővois felé fordult. Szem la ouk ál Utána szerint, a kamara ük­ödnél; o Kifolyása egyenlőn tragikus volt. A köni'iHöy hiába tiltakozott az ellopj.t okmá yok ru A „győzelem mint „hazaáruló“ és „panamista“ Életrajz George: Clemenceauról Az Economist a magyar jóvátétel kérdéséről London, október 10. Az Econoenist róBzIeteMB foglalkozva & keleti jóvátéteM tárgyaiás okk a!, iá-; mutat arra, hogy Magyarország jóvátétel! kötele­zettsége még tizenöt érre meg Állapítva. t hogy e megállapítás alapjául a népszövetség ál­tal kiküldött pénzügyi bizottság rekonstrukciós jelentése szolgál, azon ennélfogva nem Igen le­het változtatni. Másrészt Magyarországnak az el­csatolt területeken lévő állami tulajdonon ala­puló ellenkövetelései különösen Románjával él Jugoszláviával szemben jelentékenyen meghalad­ják a jóvátéteM tartozásokat. Az angol kereske­delmi miniszter által a legutóbbi népszövetségi ülésen javasolt általános vámtarifaszünet essmé- jét Magyarországon örömmel üdvözölték, ment az összes utódállamok közül egyedül Magyaror­szág követi az 1927-üki genfi világgazdasági kon­ferencia javaslatait. Búd János dr., kereskede­lemügyi miniszter a javasolt gazdasági konferen­cia céljaira emlékiratot készít elő, amely nem­csak a tarifák szabályozására tartalmaz javaslato­kat, de egyszersmind a vasúti tarifákba és állat­egészségügyi szabályokba burkolt külkereskedel­mi akadályokat is leleplezi A cikk végül hangoz­tatja, hogy a magas kamatláb ée a nagyobhará- nyu külföldi kölcsönök ritkasága ellenére Ma­gyarországon a gazdasági tevékenység nem mu­tatja a pangás nyomait. A vas- és szénhasználat az év második negyedében növekedett e a mun­kabérek 4majdnem valamennyi iparágban válto­zatlanok maradtak, a terméskilátások is elég kedvezőek, úgy hogy a gazdasági helyzet, elte­kintve a magas kamatlábtól, kielégítő. felolvasása ellen. Millevois már elfoglalta bolyét a szónoki emelvényen és izgatott hangon fogott hozzá az okmányok felolvasásához. Nem messze tőle a falhoz támaszkodva ált Ölémenceau, egye­dül, mindenkitől elhagyatva. Oly sápadt volt, mint maga a halál s minden egyes mondatot fel­kiáltásokkal szakított félbe: Hazugl... gazem­ber!... canaille!... De mennél jobban eíőhbre- haladt Millevois az ellopott okmányok, ismerte­tésében, annál világosabbnak látszott, hogy az okmányok közönséges hamisítványok. Norton még csak nem is mutatkozott túlságosan ügyes hamisítónak, az angol külügyminisztérium egyik­másik iratában csak úgy hemzsegjek a durva hibák, az aláírások még csak nem is hasonlítot­tak túlságosan az eredetiekhez. AmMőn a kama­ra tagjai ráeszméltek arra, hogy hamisítás tör­tént, a Clémenceau ellen irányuló gyülölett alább­hagyott, az izgalom is kezdett ©1csendes ülni, hogy aztán végül óriási felháborodás zúgjon fel a rá­galmazók ellen. Derouléde, aki szentül hitt az okmányok hitelességében, azonnal levonta a hely­zetből eredő konzekvenciát ós még az ülésben . lemondott képviselői mandátumáról. A rágalom öl Az ügy folytatása egy nagy büoper lett. Nor­tont Henri Róbert védte, vádlóként maga Clé­menceau lépett fel. A néger beismerte a hami­sítást, a bíróság három évi börtönre Ítélte. Clé- menceaunak, mint felperesnek, a szokásos egy frank erkölcsi kártérítést ítélte meg a bíróság. Ráadásul néhány párbajkihivást is kapott. A ka­mara ülése előtt ő volt a kihívó fél, ellenfelei azonban a kíhivást azzal a megokolással utasí­tották vissza, hogy egy hazaárulással gyanúsí­tott egyén nem párbajképes. Most Clémenceau utasította vissza a kihívásokat, aszal a megoko- Jással, hogy akik hamisításokkal küzdenek ellen­feleikkel, becstelen emberek. És nem párbajozott •velük. Ha ellenfelei nem is tudták véglegesen elintézni Cl érne óceánit, a harcot még mindig néni adták fel. Közeledett a választások ideje. Egy újságot alapítottak, amelynek minden betűje Clé- pienceau ellen irányult. Azt millió és millió pél­dányban terjesztették. Választó kerületében, Var­ban csak a rendőrség védelme alatt jelenhetett meg az uceán. Ha választóihoz beszédet akart intézni, ellenfelei szóhoz sem engedték, minde­nütt maoskazenével fogadták. A refrén mindig ugyanaz volt, „Aoh yes!“ Mindössze egy Ízben, Salerne községben., tudott szóhoz jutni, sőt itt be is fejezte beszédét. Áttekintést nyújtott egész életéről. Az’t mondják, hogy ez volt Olémenceiau legszebb és legjobb szónoki teljesítménye. Ezt a (beszédet azonban csak néhány ezer ember hal­lotta, az újságokat azonbán milliók olvasták. Az „Aoh yes!“ ellen nem lehetett érvekkel harcolni. S a választási harc Clémenceau bukásával vég­ződött. Clémenceau megbukott a saját kerületében amely a radikális párt legerősebb bástyája volt minden időkben. A lapok felujjongtak: „Glémen- ceau ur örök idökau el van intézve. Áldatlan kar­rierjéből csupán egy áldatlan emlékezet marad vissza.44 Életpályája kettébe töirt. Megsemmifiült­nek látszott egész élete. Mindent elvesztett: par­lamentet, pártot, családot, barátokat és vagyont. Van föltámadás Hogy hitelezőitől megszabaduljon, eladta kép­tárát, eladta japán antikvitásait, amelyeket éve­ken át gyűjtött. Addig nem foglalkozott fráeeel, még akkor sem, amikor a Justice ezerkeeztője volt. Most irni kezdett. Irt egy regényt, mely vi­lágszerte feltűnést keltett. Irt egy drámát, amely­ből az emberek végtelen megvetése áradt ki. Cikkeket irt és rövidesen Franciaország legjobb publicistájának számított. A politikusok időelőtt eltemették, a művészek egy nagy 6» megértő embert tis/.teltek benne. Híres fostok igyekezték megfesteni a portréját. Rudin mogmintází* mell- "'■''o■•'üi. Közeledőit a feltámadás órája... é* dé- m'M"'eau csakugyan feltámadt. i * 1S39 tfctéfrar fi, yéwldL

Next

/
Thumbnails
Contents