Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)
1929-10-11 / 231. (2156.) szám
1929 október 11, péntek. 'wwGM-MAcfaatmraiAR 7 Halóit vőlegényének emlékét védi önmaga vádolásával Monroy Helga grófnő Szicíliai arisztokrata nő a berlini bíróság előli — Amikor a szerelmes férfinek nincs pénze s az üzletben sincs szerencséje Berlin, október 10. A liehterfeldei bíróság ma kezdté meg a rendkívül nagy érdeklődéssel várt Mónroy-büapör tárgyalását. ' A fiatal grófnőt a vádirat azzal vádolja, hogy két lopást követett el, még pedig nagynéniétől, Hermersberg grófnőtől elrabolta 70.000 márka értékű ékszert tartalmazó dobozát és a ház szolgájától, Abrakain tói ellopott egy 50 márkás bankjegyet. Ebben a bűnügyben már augusztus folyamára volt kitűzve a tárgyalás, de az utolsó pil- lanatba.ni az állam ügyész az elhalasztást kérte, mert uj vád merült fel a grófnő ellen, tudniillik az okmányhamisitás és csalás is. A vádlott grófnő ugyanis hamis okiratokkal az Emden berlini bankházat rá akarta venni, hogy vőlegényének, Wedell kapitánynak nagyobb hitelt nyújtson. A ma megkezdődött tárgyalás iránt is igen nagy érdeklődés nyilatkozik meg Berlin legelőkelőbb társadalmi köreinek részéről. A tanuk között vau Hohenlohe János herceg, azután von Klee"eld kamarás, az elhunyt Stresémánn dr. egyik sógora. A tárgyalás Monroy grófnő személyi adatainak felvételével kezdődött. Szülei a házas életükben fellépő egyenetlenségek miatt elváltak és ő 1923-ban édesanyjával Németországba jött. Atyja otthon maradt Szicíliában, ahol ő iá gyermekéveit töltötte. Németországban a két nőt rokonuk, Hermersberg gróf vette magához, aki bőkezűen támogatta is őket A vádlott 1926 tavaszán ismerte meg Wedell kapitányt, akivel az ősz folyamán titokban eljegyezte magát. A család azonban tudomást szerzett a kapitánnyal. való ismeretségéről, amit nem vettek szívesen, különösen pedig nagynénje, Hermersberg grófnő volt az ismeretség ellen. A kapitány nagyon kis nyugdijat kapott, ezért pénzszerzés céljából üzleti vállalatokba kezdett, de nem volt szerencséje. Az elnöknek arra a kérdésére, hogy vájjon a vádlott támogatta-e pénzzel a kapitányt, a grófnő tagadóiag válaszolt. Wedell az Emden bankháznál r, 300 márkás kölcsönt vett fel, ami azonban folyton növekedett. 1927 márciusában a grófnő cedálta a bankháznak e~Tr életbiztosításból származó jogait, de csakhamar ez is elégtelennek bizonyult a fedezésre és igy 1928 júliusában egyrészről a bankház, másrészről Wedell kapitány és Monroy grófnő között szerződés jött létre, amelynek értelmében Wedell még egy ösz- szegben kap 4000 márkát, amviel adósságainak teljes összege 32.000 márkára emelkedik. s ezt a pénzt 1929 végéig vissza kell fizetnie. A grófnő olyan állítólagos értékeket, amelyeket atyja biztosított számára, biztonságképpen lekötött a bankháznak és Wedell hiteléért teljes kezességet vállalt. A szerződéshez egy okiratot is csatoltak, amelyből kitűnik, hogy Monroy József gróf Helga leányának az örökség egynegyedét ajándékképpen átadja. A vádi*' tt azt mondja, hogy biztosan számított az ajándékozásból várható pénzre, az átutalás azonban a családban dúló egyenetlenségek miatt egyre késedelmeskedett. Ezen a réven ő 40-000 márkát számított s ezzel az összeggel akarta fedezni Wedell kapitánynak a banknál fennálló adósságát. Amikor a bank elsőizben küldött figyelmeztetést, a vádlott átadta az intézetnek Hohenlohe herceg nyilatkozatát, amely szerint a grófnő egy örökségből 6000 márkát fog kapni. A tárgyaláson a grófnő kijelentette, hogy ezt a hatezer márkát tényleg meg is kapta, de nem adta át a bankháznak, hanem nagybátyjának, Hermersberg grófnak. A gróf az összeget vissza akarta’ neki szolgáltatni, de mielőtt ez megtörtént volna, 1928 novemberében meghalt. Amikor a bankház most kifejezetten követelte a részletek megfizetését, a grófnő zálog gyanánt egy hétezer márka értékű brilliáns nyakéket ajánlott fel, melyet nagynéniének ékszerszekrényéből lopott ki. Elnök: Mi bírta önt a lopásra? Vádlott: Nem magam miatt követtem el. Egymásután vettem kj az ékszerdarabokat nagynénéin dobozából és végül az egész dobozt magamhoz vettem. Az ékszereket részben én, részben Wedell kapitány értékesítette, a kapitány azonban azt gondolta, hogy az ékszerek az én tulajdonomat képezik. Az Ernáeii-bankház értékesítette a zálogként átadott nyakéket és kis idő múlva újabb fizetést követelt. Mivel nem tudtam másként segíteni, a bankháznak átadtam egy iratot, amelyben nogynéném, Hermersberg grófné a llohenlohe-örökség egy részét, 150.000 márkát cédái nekemA vád -erről a oessaiós okiratról állapította meg, hogy hamisítva volt. Elnök: Kételkedem benne, hogy a hamisítást ön követte volna el. Kérem, utánozza mégegyszer Hohenlohe herceg aláírását. A vádlott most egész testében reszket és nem képes a felszólitásnuk eleget tenni. Éppen ezért az iráspróbát későbbi időre halasztják. Monroy grófnő szilárdan kitart amellett, hogy a hamisítványt ő követte el és halott vőlegénye nem tudott arról. Most a védő áll fel és kijelenti, hogy az egész hihetetlen dolog. Felszólítja az elnököt, figyelmeztesse a vádlottal, hogy inkább tagadja meg a vallomását, minthogy mértéktelen önvádolással magái sodorja bajba, hogy vőlegényének emlékét tisTlázaa. Amikor az elnök a vádlottat figyelmezteti erre, Monroy grófnő kijelenti, hogy1, nem akar több feleletet adni. Ezután felolvassák az Emden-bankbázzal folytatott levelezést, amelyből kiderül, bőgj' a vádlott a bankházat egész tervszerűen hitegette és szedte rá. Egyhónapi iogházra emelte íel a ielsőbiróság Rosenberg Mór dr, büntetését rendtörvényes ügyében Kr«n>sa, október 10. (Kassai szerkesztősé- j günk telefonjelentése,) A kassai felsőbíróság ma tárgyalta Rosenberg Mór ügyvéd-1 r«k, a n sjyar renzeti |árt eperjesi s.er-j vecete ügyvezetőjének rendtörvényes ügyét. A múlt évi jubileumi ünnepségekkel kapcsolatban az eperjesi önkéntes tüzoltó- és roentőegyesület félszázados fönnállását ünnepelte. Az ünnepségre meghívták Rosenberg Mór dr,-t is, aki udvarias formában kimentette távolmaradását. Levelében többek kőzett azt irta, hogy .,bár örömmel vett volna részt" e régi egyesilet ünnepsé- g-ein, de miután a köztársaság tízéves fönnállásának jubileumi ünnepségével kapcsolták egybe, ennek ünneplésére pedig lelki szükséget nem érez, ennélfogva udvariasan visszaküldi a mellékelt zászlószögeket“, A lemondó levél tartalma Rosenberg egyik politika! ellenfelének fülébe jutott és ennek révén az államügyészség eljárást indított Rosenberg dr. ellen közbéke elleni izgatás címén. Az eperjesi kerületi biróság annakidején hétnapi fogházra és 500 korona pénz- büntetésre ítélte az ügyvédet. A kassai felsőbíróság ma ezt a büntetést egyhónapi fogházra emelte föl, amely ellen Rosenberg dr. semmiség! panasszal élt. Pumpr dr. ál- lamiígyész az ítéletben megnyugodott. 3 WEIMAR LELKE Wcimar, október hő. Weimar egyik könyvesboltjának kirakatában gondosan összeválogatott weimari és Goethe irodalom van összegyűjtve. A középső, díszhelyet, egy nemrégen megjelent könyv foglalja el. Ez a munka Goethét mint terhelt, perverz jelenséget tünteti fel és működését ebből a szempontból igyekszik magyarázni. Ezzel a torzhajtássa! nem érdemes foglalkozni, de szimbólumot vélnénk benne az ifjúság mai gondolkozására nézve felfedezni: Minden nagyot a sárba rántani és a tekintélyeket eredetiségéből lerombolni. Már Bode mondja „Has Leben in Alt-Weimar“ cimü könyvében: „Weimarban is megvetik a fiuk apáikat, és a leányok anyáikat. Ez annyit jeleni, hogy az ifjúság más módon óhajt tevékenykedni, boldogulni és az elődöket félretolják Ahol a „megvetés" talán erős szó, ott „elfeledés" állhatna helyette." Aki olyan naiv, vagy annyira öreg, hogy le nem küzdheti az áhitatos meghatódottságot, amikor azokra a helyekre lép, ahol Goethe, Schiller, Liszt éltek és alkottak, az mepérdelmi, hogy a mai fiatalok mosolyogjanak felette. De boldogok ők a maguk maradi idealizmusukban. Az utasok univerzális vezetője Beedecker, Nürn- berg megtekintésére elégségesnek tart két napot és Weimart egy nap alatt, véli elintézhetőnek. Talán igaza van, mert egy átlagutas akár egy hétig tartózkodhatnék ezekben a városokban és még sem lát belőlük többet, mint akár huszonnégj óra alatt. Idő, elmélyedés és kegyelet kell ahhoz, amíg ilyen megszentelt hely, mint Weimar is, összeforr az emberrel. Mig nemcsak ódon házakat látunk, hanem a leikébe is hatolunk ennek a városnak. Beszélik, hogy az özvegyi palotában, ahol Amália nagyhercegnö, a széplélek, festett, muzsikált, szavalt és művészetet pártolt, Goethe, Schiller, Wieland, Herder, Gr aun és más nágyok társaságában, nemrég, amerikai tudósok tiszteletére, egy estére visszaállították a régi intim hangulatot. Gyertyák világítottak. A hirés kerek asztal körül, Kraus képe nyomán, kosztümös színésznő1: és színészek ültek, hogy az egykori intim udvari életet visszavarázsolják. A régi színház és koncertteremben, ahol a műkedvelő előadásokon fiatalabb korában Goethe is sokszor fellépett, Elly Név német zongoraművésznő, az ismert Chopin-játszó, koncertezett. Ez a terem, ahol később a szabadkőműves páholy tartotta munkáit, szintén gyertyák fényében tündökölt. Amikor a vendégek autókon és villamoson távoztak, vonakodva tértek vissza a mai prózába. Weimar rég letűnt klasszikus korának hangulatát a belső városban mo6t nehezen találjuk meg. Az őszi enyészetben különösen megkapó parkon áthaladva Goethe kerti házéig kell kimennünk. A kis kertben szeretett dolgozni Goethe S'tein asszonynak barátnőjének hangját véljük hallani, pedig csak a gondnoknő figyelmeztet, hogy besötétedett és ki kell takarodnunk az idillikus kőitő-parádicsomból. Goethe és Schiller házában nagyon zavar a vezetőnek szajkószerü egyhangú darálása. Elihisz- szük, lélekölő mesterség, napról-napra ugyanazt J elmondani. Vezetőnek jobbak Bode könyvei. Ál- | tala megelevenedni látjuk a híres lakó- és dolgozószobák szuette bútorait. Goethe, öregkorában, sokszor hétszámra sem hagyta el dolgozószobáját. Az udvari könyvtárban látható egy régi kép: Goethe titkárának (nyilván a derék Schuchardtnak) tollba mondja alkotásait. Sehuchardt volt az, akinek a „Wühelm Meisters Wanderjahret" is diktálta. Mint hiteles tanú beszéli a következőket: „Olyan biztosan és folyékonyan diktált, mintha nyomtatott könyvből olvasta volna. Hogyha ez. minden háborgatás nélkül ment volna végbe, aligha veszem észre, de közben jött a borbély, a fodrász, (Goethe minden nap fésültette magát és minden második nap süttette a haját), a könyvtárszolga, valamelyik titkár, udvari tisztviselő, akik bejelentés1 nélkül léphettek be hozzá. Mikor a kopogtatásra az erőteljes „szabad" felhangzott, befejeztem a mondatot és vártam, amig az illető el nem távozott. Akkor esetleg ismételtem any- nyit, amennyi az összefüggéshez szükséges volt és a diktálás folyt, a legközelebbi megzavarásig, mintha semmi sem történt volna. Körülnéztem sokszor a szobában, hogy nincsen-e valahol könyv, vagy jegyzet, amelyikbe Goethe időnként beletekint. Sehol sem láttam. Diktálás közben szünet nélkül az asztal körül járkált. Sohasem vettem észre segédeszközt. Sokszor láthatatlan alakokat igazgatott. Mig meg nem szoktam, szinte félelmetes volt, amikor képzeletbeli alakjaival társalgó tt.“ Goet!hé kicsiny, szüli hálószobájában ott áll a nagy karosszék, amelyikben nagy lelkét kilehelte. Még egy csésze, amelyikből utoljára ivott és az orvosságos üvegcse is ott van az asztalkán. Mintha csak tegnap történt volna. Még korán délelőtt, amikor „Schiller ház“-ába beléptem. „Most mindent nyugodtan megtekinthet, mondotta a barátságos házmesterné. Nemsokára jönnek az iskolák és akkor itt nagy elevenség lesz." Ez kell nekem. Érdekel, hogyan hatnak ezek az emlékek a német fiatalságra. Schiller egyszerű dolgozószobájában ott áll az ablak mellett kopott íróasztala. Ezen irta a „Wilhelm Tell“-t, a „Braut von Messina"-t, „Demetrias“-t és számö6 költeményét. Halálosan clgyengülve oda vitette magát áz ablakhoz és hosszasan nézett le az „Esplaua ■ de" fáira,, Egy levélből, amelyiket távollevő feleségének irt, látom, hogy a nagy költő aprólékos háztartási ügyekkel is szívesen foglalkozott. Közben beszámol arról is, hogy a „Teli" befejezéséhez közeledik. Akik rövid ideig maradnak Weimarban. aligha érnek rá arra, hogy a Kirms-féle házba is ellátogassanak. Pedig az is a régi Weimar hangulataihoz tartozik. Dán Paul, az egykor igen kedvelt német re- j gényiró Ki miséknél lakott. Andersen, a nagy ■ dán mesemondó néhány hónapig tartózkodott itt, amikor Németországot beutazta. „Kirms asszony, az ön kertje valóságos virágoskosár" mondotta Andersen. Sok szép meséjét rögtönözte fogékony hallgatóságának. Auguszta császárné és Frigyes császár is sokszor felkeresték est a bájos helyet, ahol gyermekkorukban játszadoztak. Weimariak figyelmeztetik esetleg a kertre az idegent, útikönyvben nyomát sem találni. Hogyha beesteledik, az árnyékok megnőnek és még nagyobb csönd és nyugalom bornl Weimar uccácskáira, azt képzeljük, hogy a titánok lábainál ülve, közelebb Jutottunk azokhoz a nagy szellemekhez, akik itt éltek, alkottak, küzködtek ős meghaltak. A „régi jó időket" talán csak a századok távolsága szépíti meg előttünk, de úgy véljük, egy pillanatra megfogtuk Goethe Weimarának lelkét. Péteríi Jenő. TtT-rm-inii iwm—nan—r wmiyemi'ii i ni'^n—i Szövetkezett pártjaink közös gyűlései Pozsony, október 10. Az országos keresztényszocialista párt és a magyar nemzeti párt nap-nap mellett Sílovenszkó minden részében rendes választási népgyiilést rendezeke. Tardoskedden csütörtökön, október 10-én lesz nagyszabású népgyiilés, amelyen a keresztényszocialista párt részéről Turehányi Imre dr. és Néder János, a magyag nemzeti párt részéről pedig Holota János dr. szónokoltak. Hasonlóan fényes sikerűnek ígérkező gyűlés lesz szombaton délután félbárom Urakor Udvar- dón, ahol Turehányi Imre dr. és Mikulka János, a magyar nemzeti párt részéről pedig Bolota János dr. és Jaross Andor fognak beszélni. I franci! fcözSársssigi elnök Brüsszelben Btüsszel, október 10. Doumersrue, a francia köztársaság elnöke, Bríand külügyminiszter társasagában ma Brüsszelbe érkezik. A látogatás hivatalos és állami jellegű. A francia köztársasági elnök fogadtatására 14 óra 30 perckor a pályaudvaron nagy ünnepséget terveznek. Bankfúziók Variéban is Varsó, október 10. A legutóbfi idők bank- fúziós politikája Lengyelországban is érezteti hatását. La,pjelentések szerint a varsói Kereskedelmi Bank a közeljövőben fuzionál az Angol—Lengyel Bankkal. Herriot előadássorozata Páneurópáról Berlin, október 10. Herriot volt francia miniszterelnök, a francia radikális párt egyik vezére, mia Berlinbe érkezett, ahol este a Kroll-Operában Páneurópáról beszél. Berlinbe érkezése után Herriot első útja Strese- mann sírjához vezetett. A francia államférfin Berlin után Középeurópát fogja meglátogatni s Prágában is előadást tart Páneurópáról. A svéd kommHnistB párt is kettévált Stockholm, október 10. A 6véd kommunista táborban hónapok óta egyre növekvő feszültség mutatkozott, amely tegnap kipattant. Ölvén radikális kommunista benyomult a párthelyiségbe és összezúzta a berendezést. A többségi párt időközben elősiető tagjai a rombolókat kiűzték a helyiségből. A baloldali kommunisták azután megkísérelték, hogy a Folkets Dagblad Politiken kommunista pártlap szerkesztőségébe nyomuljanak, de a szerkesztők és az időközben értesített rendőrök visszaszorították őket. A kommunista párt mérsékelt szárnya továbbra is felül marad. Svédországban a kommunista párt ugyanolyan meghason- lást mutat, mint a több? európai államban: a többség nem hajlandó alávetni magát Moszkva parancsainak és önálló politikát követ, mig a Moszkvából pénzelt radikálisok csoportja mindent elkövet a többség megbontására. A Rajnavidéken feloszlatták az Acéisisak-szövetség alosztályait Berlin, október 10. A porosz belügyminisztérium a rajnai tartományban és Westfaliában elrendelte az Acélsisak-szervezet alosztályainak feloszlatását. A rendeletet a birodalmi kormány máris megerősítette. Az Acéisisak-szövetség szeptemberben nagyarányú manővereket tartott a Ra;'na- vidéken s gyakorlatainak méretei oly aggasztókká váltak, hogy a kormány jónak ’átta a katonailag szervezett és bizonyára puccsokat előkészítő szövetség megrendszabályozását. Szakértők szerint az Acólsisak a délnyugati tartományokban oly rendszeresen van megszervezve, hogy bármely pillanatban katonai szempontból kifogástalan hadsereggé alakulhat' át. A porosz belügyminisztérium rendelete Németországban mindenfelé nagy feltűnést keltett. Hug- genberg hivei szerint a kormány tervszerű akcióba kezd a jobboldali szervezetek ellen, hogy a nagy huggenbergi népszavazást szabotálhassa. A kormány természetesen tévesnek tartja ezt a beállítást és szerinte az Acélsisak-szövetséget azért kellett megfékeznie, mert a külföldön rossz vért szült folytonos gyakorlatozása és Franciaországban a Rajna-vidék kiürítését éppen az Acélsisak-szervezetekre való hivatkozással késleltették.
