Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)

1929-10-11 / 231. (2156.) szám

1929 október 11, péntek. 'wwGM-MAcfaatmraiAR 7 Halóit vőlegényének emlékét védi önmaga vádolásával Monroy Helga grófnő Szicíliai arisztokrata nő a berlini bíróság előli — Amikor a szerelmes férfinek nincs pénze s az üzletben sincs szerencséje Berlin, október 10. A liehterfeldei bíróság ma kezdté meg a rendkívül nagy érdeklődés­sel várt Mónroy-büapör tárgyalását. ' A fiatal grófnőt a vádirat azzal vádolja, hogy két lopást követett el, még pedig nagynéniétől, Hermersberg grófnőtől elra­bolta 70.000 márka értékű ékszert tartal­mazó dobozát és a ház szolgájától, Abra­kain tói ellopott egy 50 márkás bankjegyet. Ebben a bűnügyben már augusztus folyamá­ra volt kitűzve a tárgyalás, de az utolsó pil- lanatba.ni az állam ügyész az elhalasztást kér­te, mert uj vád merült fel a grófnő ellen, tudniillik az okmányhamisitás és csalás is. A vádlott grófnő ugyanis hamis okiratokkal az Emden berlini bankházat rá akarta venni, hogy vőlegényének, Wedell kapitánynak na­gyobb hitelt nyújtson. A ma megkezdődött tárgyalás iránt is igen nagy érdeklődés nyilatkozik meg Berlin leg­előkelőbb társadalmi köreinek részéről. A tanuk között vau Hohenlohe János herceg, azután von Klee"eld kamarás, az elhunyt Stresémánn dr. egyik sógora. A tárgyalás Monroy grófnő személyi ada­tainak felvételével kezdődött. Szülei a házas életükben fellépő egyenetlenségek miatt el­váltak és ő 1923-ban édesanyjával Németor­szágba jött. Atyja otthon maradt Szicíliában, ahol ő iá gyermekéveit töltötte. Németország­ban a két nőt rokonuk, Hermersberg gróf vette magához, aki bőkezűen támogatta is őket A vádlott 1926 tavaszán ismerte meg We­dell kapitányt, akivel az ősz folyamán ti­tokban eljegyezte magát. A család azonban tudomást szerzett a kapi­tánnyal. való ismeretségéről, amit nem vet­tek szívesen, különösen pedig nagynénje, Hermersberg grófnő volt az ismeretség ellen. A kapitány nagyon kis nyugdijat kapott, ezért pénzszerzés céljából üzleti vállalatok­ba kezdett, de nem volt szerencséje. Az elnöknek arra a kérdésére, hogy vájjon a vádlott támogatta-e pénzzel a kapitányt, a grófnő tagadóiag válaszolt. Wedell az Emden bankháznál r, 300 márkás kölcsönt vett fel, ami azonban folyton növekedett. 1927 márciusában a grófnő cedálta a bank­háznak e~Tr életbiztosításból származó jogait, de csakhamar ez is elégtelennek bizonyult a fedezésre és igy 1928 júliusában egyrész­ről a bankház, másrészről Wedell kapitány és Monroy grófnő között szerződés jött létre, amelynek értelmében Wedell még egy ösz- szegben kap 4000 márkát, amviel adósságainak teljes összege 32.000 márkára emelkedik. s ezt a pénzt 1929 végéig vissza kell fizet­nie. A grófnő olyan állítólagos értékeket, amelyeket atyja biztosított számára, bizton­ságképpen lekötött a bankháznak és Wedell hiteléért teljes kezességet vállalt. A szerző­déshez egy okiratot is csatoltak, amelyből ki­tűnik, hogy Monroy József gróf Helga leá­nyának az örökség egynegyedét ajándékkép­pen átadja. A vádi*' tt azt mondja, hogy biztosan számí­tott az ajándékozásból várható pénzre, az át­utalás azonban a családban dúló egyenetlen­ségek miatt egyre késedelmeskedett. Ezen a réven ő 40-000 márkát számított s ezzel az összeggel akarta fedezni Wedell kapitánynak a banknál fennálló adósságát. Amikor a bank elsőizben küldött figyelmeztetést, a vádlott átadta az intézetnek Hohenlohe herceg nyi­latkozatát, amely szerint a grófnő egy örök­ségből 6000 márkát fog kapni. A tárgyaláson a grófnő kijelentette, hogy ezt a hatezer már­kát tényleg meg is kapta, de nem adta át a bankháznak, hanem nagybátyjának, Her­mersberg grófnak. A gróf az összeget vissza akarta’ neki szolgáltatni, de mielőtt ez meg­történt volna, 1928 novemberében meghalt. Amikor a bankház most kifejezetten követel­te a részletek megfizetését, a grófnő zálog gyanánt egy hétezer márka értékű brilliáns nyakéket ajánlott fel, me­lyet nagynéniének ékszerszekrényéből lo­pott ki. Elnök: Mi bírta önt a lopásra? Vádlott: Nem magam miatt követtem el. Egymásután vettem kj az ékszerdarabokat nagynénéin dobozából és végül az egész do­bozt magamhoz vettem. Az ékszereket rész­ben én, részben Wedell kapitány értékesítet­te, a kapitány azonban azt gondolta, hogy az ékszerek az én tulajdonomat képezik. Az Ernáeii-bankház értékesítette a zálogként át­adott nyakéket és kis idő múlva újabb fize­tést követelt. Mivel nem tudtam másként se­gíteni, a bankháznak átadtam egy iratot, amelyben nogynéném, Hermersberg grófné a llohenlohe-örökség egy részét, 150.000 márkát cédái nekem­A vád -erről a oessaiós okiratról állapította meg, hogy hamisítva volt. Elnök: Kételkedem benne, hogy a hamisí­tást ön követte volna el. Kérem, utánozza mégegyszer Hohenlohe herceg aláírását. A vádlott most egész testében reszket és nem képes a felszólitásnuk eleget tenni. Ép­pen ezért az iráspróbát későbbi időre halaszt­ják. Monroy grófnő szilárdan kitart amellett, hogy a hamisítványt ő követte el és halott vőlegénye nem tudott arról. Most a védő áll fel és kijelenti, hogy az egész hihetetlen dolog. Felszólítja az elnököt, fi­gyelmeztesse a vádlottal, hogy inkább tagad­ja meg a vallomását, minthogy mértéktelen önvádolással magái sodorja bajba, hogy vő­legényének emlékét tisTlázaa. Amikor az el­nök a vádlottat figyelmezteti erre, Monroy grófnő kijelenti, hogy1, nem akar több feleletet adni. Ezután felolvassák az Emden-bankbázzal folytatott levelezést, amelyből kiderül, bőgj' a vádlott a bankházat egész tervszerűen hi­tegette és szedte rá. Egyhónapi iogházra emelte íel a ielsőbiróság Rosenberg Mór dr, büntetését rendtörvényes ügyében Kr«n>sa, október 10. (Kassai szerkesztősé- j günk telefonjelentése,) A kassai felsőbíró­ság ma tárgyalta Rosenberg Mór ügyvéd-1 r«k, a n sjyar renzeti |árt eperjesi s.er-j vecete ügyvezetőjének rendtörvényes ügyét. A múlt évi jubileumi ünnepségekkel kapcsolatban az eperjesi önkéntes tüzoltó- és roentőegyesület félszázados fönnállását ünnepelte. Az ünnepségre meghívták Ro­senberg Mór dr,-t is, aki udvarias formában kimentette távolmaradását. Levelében töb­bek kőzett azt irta, hogy .,bár örömmel vett volna részt" e régi egyesilet ünnepsé- g-ein, de miután a köztársaság tízéves fönn­állásának jubileumi ünnepségével kapcsol­ták egybe, ennek ünneplésére pedig lelki szükséget nem érez, ennélfogva udvariasan visszaküldi a mellékelt zászlószögeket“, A lemondó levél tartalma Rosenberg egyik politika! ellenfelének fülébe jutott és ennek révén az államügyészség eljárást indított Rosenberg dr. ellen közbéke elleni izgatás címén. Az eperjesi kerületi biróság annak­idején hétnapi fogházra és 500 korona pénz- büntetésre ítélte az ügyvédet. A kassai fel­sőbíróság ma ezt a büntetést egyhónapi fogházra emelte föl, amely ellen Rosenberg dr. semmiség! panasszal élt. Pumpr dr. ál- lamiígyész az ítéletben megnyugodott. 3 WEIMAR LELKE Wcimar, október hő. Weimar egyik könyvesboltjának kirakatában gondosan összeválogatott weimari és Goethe iro­dalom van összegyűjtve. A középső, díszhelyet, egy nemrégen megjelent könyv foglalja el. Ez a munka Goethét mint terhelt, perverz jelenséget tünteti fel és működését ebből a szempontból igyekszik magyarázni. Ezzel a torzhajtássa! nem érdemes foglalkozni, de szimbólumot vélnénk benne az ifjúság mai gondolkozására nézve fel­fedezni: Minden nagyot a sárba rántani és a tekin­télyeket eredetiségéből lerombolni. Már Bode mondja „Has Leben in Alt-Weimar“ cimü könyvében: „Weimarban is megvetik a fiuk apáikat, és a leányok anyáikat. Ez annyit jeleni, hogy az ifjúság más módon óhajt tevékenykedni, boldogulni és az elődöket félretolják Ahol a „megvetés" talán erős szó, ott „elfeledés" állhat­na helyette." Aki olyan naiv, vagy annyira öreg, hogy le nem küzdheti az áhitatos meghatódottságot, ami­kor azokra a helyekre lép, ahol Goethe, Schiller, Liszt éltek és alkottak, az mepérdelmi, hogy a mai fiatalok mosolyogjanak felette. De boldogok ők a maguk maradi idealizmusukban. Az utasok univerzális vezetője Beedecker, Nürn- berg megtekintésére elégségesnek tart két napot és Weimart egy nap alatt, véli elintézhetőnek. Ta­lán igaza van, mert egy átlagutas akár egy hétig tartózkodhatnék ezekben a városokban és még sem lát belőlük többet, mint akár huszonnégj óra alatt. Idő, elmélyedés és kegyelet kell ah­hoz, amíg ilyen megszentelt hely, mint Weimar is, összeforr az emberrel. Mig nemcsak ódon házakat látunk, hanem a lei­kébe is hatolunk ennek a városnak. Beszélik, hogy az özvegyi palotában, ahol Amália nagyhercegnö, a széplélek, festett, muzsikált, szavalt és művé­szetet pártolt, Goethe, Schiller, Wieland, Herder, Gr aun és más nágyok társaságában, nemrég, amerikai tudósok tiszteletére, egy estére vissza­állították a régi intim hangulatot. Gyertyák vilá­gítottak. A hirés kerek asztal körül, Kraus ké­pe nyomán, kosztümös színésznő1: és színészek ültek, hogy az egykori intim udvari életet vissza­varázsolják. A régi színház és koncertteremben, ahol a műkedvelő előadásokon fiatalabb korában Goethe is sokszor fellépett, Elly Név német zongo­raművésznő, az ismert Chopin-játszó, koncerte­zett. Ez a terem, ahol később a szabadkőműves páholy tartotta munkáit, szintén gyertyák fényé­ben tündökölt. Amikor a vendégek autókon és villamoson tá­voztak, vonakodva tértek vissza a mai prózába. Weimar rég letűnt klasszikus korának hangulatát a belső városban mo6t nehezen találjuk meg. Az őszi enyészetben különösen megkapó parkon áthaladva Goethe kerti házéig kell kimennünk. A kis kertben szeretett dolgozni Goethe S'tein asszonynak barátnőjének hangját véljük hallani, pedig csak a gondnoknő figyelmeztet, hogy besötétedett és ki kell takarodnunk az idillikus kőitő-parádicsomból. Goethe és Schiller házában nagyon zavar a ve­zetőnek szajkószerü egyhangú darálása. Elihisz- szük, lélekölő mesterség, napról-napra ugyanazt J elmondani. Vezetőnek jobbak Bode könyvei. Ál- | tala megelevenedni látjuk a híres lakó- és dol­gozószobák szuette bútorait. Goethe, öregkorában, sokszor hétszámra sem hagyta el dolgozószobáját. Az udvari könyvtár­ban látható egy régi kép: Goethe titkárának (nyilván a derék Schuchardtnak) tollba mondja alkotásait. Sehuchardt volt az, akinek a „Wühelm Meisters Wanderjahret" is diktálta. Mint hiteles tanú beszéli a következőket: „Olyan biztosan és folyékonyan diktált, mintha nyomtatott könyvből olvasta volna. Hogyha ez. minden háborgatás nélkül ment volna végbe, aligha veszem észre, de közben jött a borbély, a fodrász, (Goethe minden nap fésültette magát és minden második nap süttette a haját), a könyv­társzolga, valamelyik titkár, udvari tisztviselő, akik bejelentés1 nélkül léphettek be hozzá. Mikor a kopogtatásra az erőteljes „szabad" felhangzott, befejeztem a mondatot és vártam, amig az illető el nem távozott. Akkor esetleg ismételtem any- nyit, amennyi az összefüggéshez szükséges volt és a diktálás folyt, a legközelebbi megzavarásig, mintha semmi sem történt volna. Körülnéztem sokszor a szobában, hogy nincsen-e valahol könyv, vagy jegyzet, amelyikbe Goethe időnként beletekint. Sehol sem láttam. Diktálás közben szünet nélkül az asztal körül járkált. Sohasem vettem észre segédeszközt. Sokszor láthatatlan alakokat igazgatott. Mig meg nem szoktam, szinte félelmetes volt, amikor képzeletbeli alakjaival társalgó tt.“ Goet!hé kicsiny, szüli hálószobájában ott áll a nagy karosszék, amelyikben nagy lelkét kilehelte. Még egy csésze, amelyikből utoljára ivott és az orvosságos üvegcse is ott van az asztalkán. Mint­ha csak tegnap történt volna. Még korán délelőtt, amikor „Schiller ház“-ába beléptem. „Most min­dent nyugodtan megtekinthet, mondotta a barát­ságos házmesterné. Nemsokára jönnek az isko­lák és akkor itt nagy elevenség lesz." Ez kell nekem. Érdekel, hogyan hatnak ezek az emlékek a német fiatalságra. Schiller egyszerű dolgozó­szobájában ott áll az ablak mellett kopott író­asztala. Ezen irta a „Wilhelm Tell“-t, a „Braut von Messina"-t, „Demetrias“-t és számö6 költe­ményét. Halálosan clgyengülve oda vitette magát áz ablakhoz és hosszasan nézett le az „Esplaua ■ de" fáira,, Egy levélből, amelyiket távollevő feleségének irt, látom, hogy a nagy költő aprólékos háztar­tási ügyekkel is szívesen foglalkozott. Közben beszámol arról is, hogy a „Teli" befejezéséhez közeledik. Akik rövid ideig maradnak Weimarban. aligha érnek rá arra, hogy a Kirms-féle házba is ellá­togassanak. Pedig az is a régi Weimar hangula­taihoz tartozik. Dán Paul, az egykor igen kedvelt német re- j gényiró Ki miséknél lakott. Andersen, a nagy ■ dán mesemondó néhány hónapig tartózkodott itt, amikor Németországot beutazta. „Kirms asszony, az ön kertje valóságos virágos­kosár" mondotta Andersen. Sok szép meséjét rögtönözte fogékony hallgatóságának. Auguszta császárné és Frigyes császár is sokszor felkeres­ték est a bájos helyet, ahol gyermekkorukban játszadoztak. Weimariak figyelmeztetik esetleg a kertre az idegent, útikönyvben nyomát sem találni. Hogyha beesteledik, az árnyékok megnőnek és még nagyobb csönd és nyugalom bornl Weimar uccácskáira, azt képzeljük, hogy a titánok lábai­nál ülve, közelebb Jutottunk azokhoz a nagy szel­lemekhez, akik itt éltek, alkottak, küzködtek ős meghaltak. A „régi jó időket" talán csak a századok távol­sága szépíti meg előttünk, de úgy véljük, egy pil­lanatra megfogtuk Goethe Weimarának lelkét. Péteríi Jenő. TtT-rm-inii iwm—nan—r wmiyemi'ii i ni'^n—i Szövetkezett pártjaink közös gyűlései Pozsony, október 10. Az országos keresztényszocialista párt és a magyar nemzeti párt nap-nap mellett Sílovenszkó minden részében rendes válasz­tási népgyiilést rendezeke. Tardoskedden csü­törtökön, október 10-én lesz nagyszabású népgyiilés, amelyen a keresztényszocialista párt részéről Turehányi Imre dr. és Néder János, a magyag nemzeti párt részéről pe­dig Holota János dr. szónokoltak. Hasonlóan fényes sikerűnek ígérkező gyűlés lesz szombaton délután félbárom Urakor Udvar- dón, ahol Turehányi Imre dr. és Mikulka János, a magyar nemzeti párt részéről pe­dig Bolota János dr. és Jaross Andor fog­nak beszélni. I franci! fcözSársssigi elnök Brüsszelben Btüsszel, október 10. Doumersrue, a francia köztársaság elnöke, Bríand külügyminiszter társasagában ma Brüsszelbe érkezik. A láto­gatás hivatalos és állami jellegű. A francia köztársasági elnök fogadtatására 14 óra 30 perckor a pályaudvaron nagy ünnepséget ter­veznek. Bankfúziók Variéban is Varsó, október 10. A legutóbfi idők bank- fúziós politikája Lengyelországban is érezteti hatását. La,pjelentések szerint a varsói Ke­reskedelmi Bank a közeljövőben fuzionál az Angol—Lengyel Bankkal. Herriot előadássorozata Páneurópáról Berlin, október 10. Herriot volt francia mi­niszterelnök, a francia radikális párt egyik vezére, mia Berlinbe érkezett, ahol este a Kroll-Operában Páneurópáról beszél. Berlin­be érkezése után Herriot első útja Strese- mann sírjához vezetett. A francia államférfin Berlin után Középeurópát fogja meglátogatni s Prágában is előadást tart Páneurópáról. A svéd kommHnistB párt is kettévált Stockholm, október 10. A 6véd kommunista tá­borban hónapok óta egyre növekvő feszültség mu­tatkozott, amely tegnap kipattant. Ölvén radikális kommunista benyomult a párthelyiségbe és össze­zúzta a berendezést. A többségi párt időközben elősiető tagjai a rombolókat kiűzték a helyiség­ből. A baloldali kommunisták azután megkísé­relték, hogy a Folkets Dagblad Politiken kommu­nista pártlap szerkesztőségébe nyomuljanak, de a szerkesztők és az időközben értesített rendőrök visszaszorították őket. A kommunista párt mér­sékelt szárnya továbbra is felül marad. Svédor­szágban a kommunista párt ugyanolyan meghason- lást mutat, mint a több? európai államban: a többség nem hajlandó alávetni magát Moszkva pa­rancsainak és önálló politikát követ, mig a Mosz­kvából pénzelt radikálisok csoportja mindent el­követ a többség megbontására. A Rajnavidéken feloszlatták az Acéisisak-szövetség alosztályait Berlin, október 10. A porosz belügyminiszté­rium a rajnai tartományban és Westfaliában el­rendelte az Acélsisak-szervezet alosztályainak fel­oszlatását. A rendeletet a birodalmi kormány már­is megerősítette. Az Acéisisak-szövetség szeptem­berben nagyarányú manővereket tartott a Ra;'na- vidéken s gyakorlatainak méretei oly aggasztókká váltak, hogy a kormány jónak ’átta a katonailag szervezett és bizonyára puccsokat előkészítő szö­vetség megrendszabályozását. Szakértők szerint az Acólsisak a délnyugati tartományokban oly rend­szeresen van megszervezve, hogy bármely pilla­natban katonai szempontból kifogástalan hadse­reggé alakulhat' át. A porosz belügyminisztérium rendelete Német­országban mindenfelé nagy feltűnést keltett. Hug- genberg hivei szerint a kormány tervszerű akcióba kezd a jobboldali szervezetek ellen, hogy a nagy huggenbergi népszavazást szabotálhassa. A kor­mány természetesen tévesnek tartja ezt a beállí­tást és szerinte az Acélsisak-szövetséget azért kel­lett megfékeznie, mert a külföldön rossz vért szült folytonos gyakorlatozása és Franciaországban a Rajna-vidék kiürítését éppen az Acélsisak-szerve­zetekre való hivatkozással késleltették.

Next

/
Thumbnails
Contents