Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)
1929-10-10 / 230. (2155.) szám
1839 október 10, csütörtök. 'PIWGAlMAGtARH'IULAP Régensváiasztás Bukarestben Nagy rendőri előkészületek — Ellentét Marin és a régenstanács között — Jorga leleplezései meggátolhatják Mária megválasztását — Bukarest, október 9. A ma éjjeli háromórás minisztertanácson, amely reggel három óráig tartott, Maniu miniszterei a ök vázolta azokat az okokat, amelyek miatt nem hajlandó a liberálisok és az Averescu-párt vezetőivel a régenskérdésről tanácskozni. A minisztertanácson a megüresedett réjsns- ségnek három jelöítje volt: Mária anyakirályné, Presan tábornok és egy harmadik név, amelyet nem közöltek a nyilvánossággal. Tekintettel a mai nagyszabású eseményekre, a román fővárosban messzemenő biztonsági intézkedéseket foganatosítottak. Délelőtt tiz órakor valamennyi képviselő és szenátor a kamarába gyíilt, hogy a közös ülésen megejtse a régensválasztást. Jorga titkai Bukarest, október 9. Maniu miniszterelnök nem osztja Christea pátriárka és Miklós herceg regényeknek határozott nézetét és nem hajlandó Mária anyakirálynő megválasztásába ] beleegyezni. A miniszterelnök kijelentette, hogy a királynő jelölése esetén Jorga tanár a kamarában szenzációs beszédet mondana, amelynek következménye valószínűleg az lenne, hogy a királynőt nem lehetne régenssé választani. Maniu meg akarja kímélni Máriát a kudarctól s ezért nem egyezik bele jelölésébe. Ezenkívül számos más inditóoka is van, amely miatt nőm hajlandó a régonsek kívánságát támogatni. Mária megbízatásának első következménye az volna, hogy Károly herceg visz- szatérne az országba, rógenssé válna, vagy visszaszerezné elvesztett rangját, ami veszedelembe döntené az országot. Bukarest, október 9. A ma délelőtti parlamenti ülés megnyitása után a kormány Sarateanu Konstantint, a legfelső bíróság egyik elnökét ajánlotta régensnek. Az ellenzék tiltakozik Bukarest, október 9. Legújabb jelentések szerint a liberális párt és Averescu pártja elhatározta, hogy nem vesz részt a régensvá- lasztó nemzetgyűlésen, mert azon az állásponton van, hogy, van király, tehát a kormánynak nincs joga a királyi hatalom gyakorlását átvenni. A kormány eljárása ellen a néphez intézett manifesztumban fognak tiltakozni. A régensek Máriát akarják Bukarest, október 9. Politikai körökben elterjedt hírek szerint Miklós herceg és Christea Miron régensek közölték a kormánnyal és az ellenzéki pártok vezetőivel, hogy legszívesebben vennék, ha a nemzetgyűlés Mária özvegy királynőt választaná meg régensnek. Passzív mérleggel zárult a ludákok háromesztendős kormánypolitikája A prágai cseh sajté nem mer véleményt mondani Hlinkáék exodusának következményeiről Prága, október 9. A köztársasági elnök elfogadta Tiso és Labay szlovák néppárti miniszterek lemondását és az egészségügyi minisztérium vezetésével Srámek népjóléti minisztert, az uniiikációs minisztérium vezetésével pedig Stefánik i6kolaügyi minisztert bízta meg. Tiso József dr. 1927 január 15-tól volt tagja a Svehla-kormánynak, Gazsik Márk dr.-al együtt.. Gazsik ez év elején lemondott és helyébe 1929 február 27.-én Labay Lajos dr.-t nevezték ki uniiikációs miniszternek. A kimúlt polgári kormányzat A két néppárti miniszter lemondásával befejeződik a prágai parlamenti élet egyik korszaka, amely a polgári pártok kormányzása jegyében 1926-tól a tegnapi napig tartott. Hlinkáék közvetlenül a választások előtt felborították azt a polgári koalíciót, amelyet Hodzsa és Kramár annak idején a cseh, német és szlovák pártokból a szocialisták ellen alakítottak. 1926 nyarán, amikor hivatalnok- kormány vezette az állam ügyeit, Hodzsa és Kramár elérkezettnek látták az időt arra, hogy a szocialisták kihagyásával alakítsanak többséget és megtörjék az eddigi szocialista hegemóniát Az első attakot a szocialisták ellen a gabonavámokról szóló törvényjavaslattal kezdték, a második támadás a kongrua- törvénnyel indult meg. Ekkor Kramár és Hodzsa azt a célt tűzték maguk elé, hogy Kramár végiképpen megnyeri a szlovák néppártot a megalakítandó polgári többség számára, Hodzsa pedig a német agráriusokat és tapogatózni fog a magyar nemzeti párt felé. A tárgyalások hosszú ideig tartottak, Kramár szónleg elfogadta Szlovenszkó autonómiájának gondolatát és látszatautonómia-tervével megnyerte Hlinkát, aki pártjával együtt minden előzetes garancia nélkül a kormánytöbbségbe lépett. Hodzsának ugyanez sikerült a német agráriusokkal. Egyedül a magyar nemzeti párt nem volt hajlandó puszta ígéretekre és garanciák: nélkül a kormány többségbe lépni és a német kormánypártok hámoéves kormánypolitikájának meddősége s Hlinkáék csődje fényesen igazolta a magyar politikusok előrelátását és Spináókkal meg Hlinkáék- feal szemben való fölényét. Az uj kormánytöbbség megalakult és Svehla 1926 novemberében már az uj polgári kormánnyal mutatkozott be, amelyben azonban a szlovák nép pártnak és a nemzeti demokrata pártnak még nem volt miniszteire. A kormány bemutatkozásakor Svehla Masaryk elnök szavait idézve lóriénelmi pillanatnak mondta ezt a napit, amikor először foglal helyet a kormányban német miniszter js. Tető alá hozták a költségvetést, majd hozzáfogtak a köz- igazgatási reform tárgyalásához. A tárgyalások nagyon lassan haladtak előre, mert a szlovák néppárt első pillanatban nem tudta mitévő legyen és miképpen tejesitse koali- oife kötelességét anélkül, hogy választói előtt utólag ne kompromittálja az autonómia jel-, szavait. S ekkor ismét Kramár ügyes taktikája fonta be Hlinkáékat Maga Juriga, aki ma az autonómia ellen ágál, akkor a koalícióból való kilépéssel fenyegetőzött, ha a közigazgatási reformban Szlovenszkó teljes közigazgatási autonómiáját nem biztosítják. A szlovák néppárt azonban minden garancia nélkül hitt Kramárnak és a cseh pártoknak és belement abba a közigazgatási reformba, amely az autonómia helyett az autonómia árnyékát adta. Nevet adtak ugyan a gyermeknek, megengedték, hogy Szlovenszkót, mint önálló közigazgatási országrészt Slovenská Krajinának nevezzék, de autonómija olyan, hogy az országos kép viselőtestület mindem egyes határozatát megsemmisítheti a belügyminisztérium egyikmásik osztályfőnöke. A közigazgatási reformmal kezdődik a szlovák néppárt politikai tragédiája. A párt beleegyezett akkor abba, hogy megszüntessék a szlovenszkói teljhatalmú minisztériumot, belenyugodott abba, hogy a kormány egyharmad arányban darabontokat nevezhessen ki az országos képviselőtestületbe s mindezt azért az árért, hogy országos elnöknek az ő jelöltjét nvezték ki. A szlovák néppárt csillogó üveggyöngyökért föláldozta Szlovenszkó autonómiáját. Abban a reményben ringatózott, hogy most már örökké ben- maradhat a kormányban. Politikai rövidlátásra vallott ez, mert most egyszerűen kitelték a szűrét és a jövőben ennek a bürokratikus közigazgatási reformnak a súlyát éppen úgy, vagy talán még jobbom fogják éreztetni a szlovák néppárttal, mint Szlovenszkó többi őslakosaival. Hlinkáék 1927 február 27.-től kezdve két taggal voltaik képviselve a kormányban. Szlovenszkó legerősebb pártja két jelentéktelen miniszteri tárcát kapott s jellemző, hogy ugyanakkor a cseh iparos párt, amely tiz mandátummal gyöngébb volt a szlovák néppártnál, a fontos vasutügyi tárcát kapta. A szlovák néppárt kormány- politikájának mérlege A szlovák néppárt a kormáuyban és a kormánytöbbségben mindig a koalíciós szekér nyolcadik kerekének a szerepét játszotta. Megszavazott mindent, amit a cseh pártók kívántak, de ugyanakkor, Hlinka saját bevallása szerint, Szlovenszkó számára semmit sem tudott kiharcolni. Elvakultságában annyira ment, hogy elfordult Szlovenszkó többi őslakos pártjaitól, szinte ellenséges viszonyt teremtett a szlovenszkói magyarsággal. A mór megtette kötelességét, a mór mehet s a cseh kormánykörök most hálából Hlinka két miniszterét lemondásra kényszeritették Tiso József dr., aki minisztersége előtt a néppárt egyik legszimpatikusabb törvényhozója volt, ahelyett, hogy Szlovenszkó egészségügyi helyzetén javított volna, ahelyett, hogy Szlovensakón kórházakat építtetett volna, az ugyn-evereit le* Tátra-tervezettel éveben keresztül állandó bizonytalanságban tartotta a Tátra vidékét és lehetetlen törvénytervezetei erősen ártottak az idegenforgalomnak. Ugyanakkor, amikor elvakultságában tönkre akarta tenni a Tátra magán fürdőit, nem tudta keresztülvinni azt, hogy a Szlovenszkó szivében fekvő Treneséntépiic szlovákok és szlovenszkói őslakosok kezében maradjon. A fürdőben a tar- tománygyűlési választások előtt maga Tiso miniszter megígérte, hogy a községnek megszerzi a fürdő részvényeinek egy részét, ígéretét azonban nem tartotta be s ma Trencsénteplic fürdő részvényeinek többsége cseh kézben van. Hiába volt nagy hírvágya, a Tátrában nem £bgnaik neki emlékszobrot állítani, viszont, most, hogy le kellett mondania, fönnáll a veszély, hogy a saját törvénytervezetét egészségügyi miniszter minőségében valamely cseh képviselő fogja megvalósítani és csohesiteni fogja a Tátrát, mint elcseliesitelték Szlovenszkó számos fürdőit. A szlovák néppárt közel hároméves kormánypolitikájának mérlege semmi pozitívumot nem mutat föl. Hlinkáék elszámitották magukat és beugrottak a centralisták ígérgetéseinek, Az ősz Hlinka három éven keresztül nem látta azt, amire többizben is figyelmeztették, hogy Hodzsáék csak azért kötöttek vele egyezséget, mert a Hl inka-párt 1925 novemberi választási győzelme olyan nagy volt, hogy az autonómista párt könnyen kiszoríthatta volna a cseh pártokat Szíovenszkóból. A szlovák néppártot kelepcébe csalták, hogy a kormányban lejárassák és a pártót különböző intrikákkal gyengítsék, hogy a most elkövetkezendő választáson győzelmét megakadályozzák. Persze, amit a cseh polgári pártok a szlovák néppárttal csináltak, a legcsunyább politikai szemfényvesztés volt, melynek keserű gyümölcseit mo9t a szlovák néppártnak kell megennie. Azokat a hibákat, amelyeket a szlovák néppárt Szlovenszkó őslakosságával szemben hároméves kormánypolitikájával elkövetett, egyhamar jóvátenni nem lehet. Kéméibe tő azonban, hogy Hlinka okult saját pártjának kárán és a jövőben a centralista pártokkal való kooperálás helyett most már Szlovenszkó őslakosságának pártjaival fog együttharcolni Szlovenszkó tényleges és teljes autonómiájáért. (—per.) A prágai sajté búcsúztatja Hlinkáékat A két szlovák miniszter lemondása folytán most tulajdonképpen egy kisebbségi kormány uralkodik. Ez az anomália azonban nem bír különösebb jelentőséggel, mert hiszen ez a kormány már csak báTom hétig él és három hét múlva egészen uj belpolitikai konstelláció fog kialakulni. A cseh sajtó feltűnő rezer vált Sággal foglalkozik a két miniszter lemondása által előállott politikai helyzettel. A legtöbb lap csupán a tegnapi eseményeket regisztrálja, anélkül, hogy a napi eseményekhez politikai kommentárt fűzne. Ez a bizonytalanság csak azt mutatja, hogy a prágai politikai centrum egy nagy kérdőjel éllé került s ez a kérdőjel Szlovenszkó. Most mindenki csak arra-kiváncsi, mit fog mondani Szlovenszkó? Mindenki attól tart, hogy Hlinka régi radikalizmusával fog dolgozni és a külföld előtt oly sokszor hirdetett szlovenszkói konszolidáció komoly lejtőre kerül. Feltűnő, hogy Kramár sajtója, a Národini Listy és a Národ egyetlen szóval sem kommentálja a két miniszter lemondását. Értesülésünk szerint .Kramár le van hangolva, mert igen kényes helyzetbe jutott. A választásokra való tekintettel nem meri magát exponálni Hlinka kormánybantarfásáért, akit az ellenzékbe tulajdonképpen Kramár embere, Ivánka Milán kergetett A Národmi Politika igazat ad Udrzsalnak azért, hogy a nemzetgyűlést még a Tuka- itélet előtt feloszlatta, mert a szocialisták kijelentették, hogy választások nélkül semmiféle kormányba nem lépnek be és most az állam többség nélkül állott volna. Nem volt tehát más kivezető ut, mint a választás. A polgári koaliciő betartotta alapelvét — írja a lap —, hogy az ellenzék által nem engedi szétrobbantani magát, hanem mindaddig az állam élén marad, amíg a kormánypártok közül valamelyik ki nem lép. Miután ezt most a szlovák néppártiak megtették, uj helyzet állt elő, amelyet az uj választás eredménye fog majd megoldani. A cseh iparospáirt lapja többek között ezeket Írja: A kormánykörök nyomására a szlovák néppártnak választania kellett a kormányban való képviselet és Tuka között. A párt választási okokból Tuka mellett döntött, mert nagy veszteségtől félt s éppen ezért Tukát akarják fölhasználni arra, hogy Keletszlovenszkő tudatlan lakossága között szavazatokat mentsen, mert azok máskülönben a magyar irredenta pártokra esnének. Hogy mit szólnak ehhez a szlovák választók, az más, kérdés. A cseh néppárti Prazsky Veoernik megái-, lapítja, hogy valószínűleg párt szervezési okok is közrehatottak, hogy a szlovák néppárt a kormányból való kilépésre határozta el magát. Most már a ludákoknak szabad kezük van, hathatósabban agitálhatnak. Azt azonban nem lehet állítani, hogy Hlinka döntése a köztársaság hasznára válnék. Sőt ugylátszik igen komoly pillanatok jönnek és nagyon jól kell mindent meggondolni és semmit sem szabad elhamarkodni. 1919 1929 A Böhemia vezércikkben a következőképp kommentálja a szlovák néppárt ellenzékibevonulását és Hlinka harcias állásfoglalását: — Ha a szlovák autonómia régi harcosa a maga elhatározásaiban néha ingadozó és kiszámíthatatlan volt is, ez alkalommal a cseh centralizmus ellen bejelentett hadüzenetét véresen komolyan gondolja. Sziklaszilárdan meg van győződve a pozsonyi államfogházban ülő párbhivének ártatlanságáról, erős a meggyőződése, hogy Tuka professzor a centralizmus áldozata. Tuka elítélésében a maga politikai müvének szánalmas, brutális szétrombolását látja s úgy véli, hogy a történelemi kerekét 1919 ama szürke, reménytelen őszi napjaiban forgatták vissza, amikor maga is a rniavai börtön cellájából tekintett ki sóvárogva a szlovák tájékra, a Slovenská Krajiinára. Ma, 1929-ben meg kell érnie, hogy egy férfi, aki semmi mást nem követett el, mini amiért őt magát is tiz évvel ezelőtt a börtönbe vetették, mint hazaárulő kerül zár és lakat mögé. Az az érzés kell hogy vegyen rajta erőt, hogy a harc eme tiz esztendeje és a Prágával való békés együttműködés két utolsó esztendeje hiábavaló volt, hogy ezt a harcot elölről keli kezdenie és végig kei! harcolnia. Hlinka, aki a cshek véleménye szerint áz állam első két évében politikai desperádő volt, aki útlevél nélkül kelt át a határon és a párisi békekonferencián a nagyhatalmak delegátusait memorandumokkal bombázta, ezúttal ugylátszik valóban el van határozva arra, hogy a legvégső konzekvenciákat is levonja, beleértve meg azt a kockázatot is. hogy a Tukával való politikai szolidaritása miatt 1929-ben ugyanaz a sors sújthatja, amilyenben 1919-ben volt rés/e. Miiéképp nerii magyarázható a pozsonyi bíróság előtt Toka érdekében tanúsítót! energikus föllépése és az Ítélet utáni magatartása. Gondolt-e vájjon Prága arra, hogy a po3
