Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)

1929-09-08 / 204. (2129.) szám

4

192$ szeptember 8, vasárnap

A magyar népművészet

nemes hadiáraiét szervezi csendben egy kassai iparmüvésznő, az ízléstelen kézimunkák garázdálkodása ellen

— Az otthon kultúrája —

Alapi!** im T«l»£ou 3&>

. « s ' "!

^ — * 1

A tng« porc«lbbi

mgrfaw«>iA<i4iw. •

^ I

KOS! CE, Fő-utca 19.

Mmgy válasstfk JatáayM áraik

KÉTSÉGBEN

/ Kassa, saeptemfoer 7.

ütem teamé főttem sasép, ha a* * olvasó ideget bármelyik, a* otthonára vonatkozó játszó temetőit ImngBidyQKásával termőm próbá- xsl ügy gondolom, aa otthon és a szép otthon fontosságénak kérdése ax egyetlen tenné- imm, ahol mindnyájan -egy véleményen vagyonik és naiv munka, lenne olyan -eszmének tiobca-omi híveket, amelyik a modem ember igényed közit armigyis mint elsőrendű kívánság szerepel.- Ez a jelenség bér logikus, mégis bizarr és különös kissé: a modem

embere aki hétköznapijait munkában, vasárnapjait vízben, sítalpon vagy hegyek közt tölti, tehát szabad, élénk és mozgékony életet él, evvel & tiszta, szabad és mozgékony élettel egyidejűleg' átszervezte az otthonát, törődik vele, ápolja és dászdígetá és ha többet oösa tehet, legalább apróságokban igyek- ' szák á jonff termi az egészséges és tószáa ízlés kívánalmaiban. A bábom utáni ember változott karakterével egyazon időben megváltozott, sőt megfrissüJt az otthona is: téreeebb, naposabb és nyíltabb lett Régi polgári lakásokra gondolok, ahol rendszerint lehetőleg az alkóvok és ablaktalan mellékszobák képezték sz alvás, pihenés, öltözködés színhelyeit és a vendégek téKkafoátjáí ugyan- 1 csak ebben a szobában rakták fel az-ágyak tetejére és ugyancsak ebben a szobában kapó ^ helyet a vizemborka is, Jénai a szekrényeken, lehetőleg bordó srövetMggon yök árnyékában, hámzett házi áldással és jelszavas íörülköeőtertóval egyetemben.

2&bcm a korszakban, amit egészséges és B&taöelikü ember boldogan efonalteftk tekint általában, tehet mondani „sok volt a szöveg", a disz és a hókuszpókusz a lakásokban, kendre a lábtörlőtől a diványpárinóig, csakhogy gyakorlati értéküket és stílusukat tekintve nemigeai értek többet a mesebeli vörös krajcárnál. A bátorokról szándékosan nem tettem említést, azok ha tofaotían fara- gották vagy túlméretezitek is voltak, ma is elfogadhatók egy világosra festett, tágas szobában, virágok ée önöm kézámraskák között, mert az Ízlés, szív és Jóakarat-lehelte BŰanszoknak itt is megvan ta átalakító és ktegyenltő ereje.

A bútorokról tehát nem szőlők. A modem, sima, könnyen kezelhető szobaibe rendezések eléggé beszélnek magukért s ha kevéepéuzü polgárembernek aat ajánlanám, hogy & régi bútorait rakja M és a praktikus, hipermodern divat szerint rendezkedjék be, úgy énezném magam, mint az az orvos, aki a vagyontalan 'betegeit svájci üdülésre küldi. Mondom, a lakásban a nüanszok érvényesülnek, finom párnák, könnyed térítők és élő virágok, hiszen aki a német lakájsberendező művészet lapjait figyelemmel kiséri, láthatja sokszor, hogy egy-egy lakószoba minden komplett bútor nélkül., csupán néhány fotel, élénk diványpárma, könyvespolc és pár tré- fástestű kaktusz derűjétől beragyogva van olyan meleg és hívogató, mint bármelyik szabályos nyomtávú, gőzüzemű nappali.

Ezekkel az egynevezett nüansaokkal aztán úgy áll a dolog, hogy sokan félreér tik. Ismének asszonyokat, akik a lakásuk intim hangulatát, melegét, derűjét úgy akarják fokozni, hogy lehetőleg sötét és búbaboralt kelimmonkáknak adják a tejüket, vagy spórolt pénzen megszerzik a ,jlabszolgavá6ár“ vagy „Genovéva és gyermeke" oknü másfél- méteres gobelint és gályarábokhoz méltó keserves munkával elkészülnek vele egy-két esztendő alatt A vége az, hogy pL a Rab- Bzolgavásár már — hogy úgy mondjam — minden polgári, család asztalán megtalálható 1986-ik kiadásban és jórzlésü ember elfordul tőle sértő iszonyattal. Mindezt nem elítélő szándékkal mondom, magiam is jól ismerem a kézianunkaüziletek raktárait és bársony stílusos darab alig akad közöttük, már pedig értékes kézimunkát csak az szerezhet, aki, ha utánjárással is, ihletett művészemberhez fordul

A szkívénszkói otthonok szópitkezö kedve oem kell hogy hamvábaholt igyekvőé maradíjon. Van -egy Ipaarmüvésznőnk, aki az elhivatottak kedvével szivével és tehetségével szervezi meg a magyar népművészet had'járatát a stílustalan kézimunkák ízlés- és harmónia romboló aeregie eliten. Ez az ipairmű- vésznő fider Elza. Nem én fedeztem fel, csak én le rájöttem, hogy ő az, aki a nemes hatw

rhoz tebeteégónek és telkésaülteégéttek arae- náljából bőven és könnyödén vonhat ki aay- nyi harcos eszközt amennyi a szlovénszkói

otthonok meghóditÓBához szükséges. Be a harc nem indul zajosnak, aki ember egyszer is nyugodt szemlélője tehet az iparművéeznő klasszikus, magyaros kézimunkáinak, amiket-hosszas tanulmányok és tervezések érleltek bódfltóan tökéletessé, önkéntelenül is frissülte® fordul él a pőrére vetkőzött Rabszolganőtől egy primitív vonala tulipán vagy egy félszeg kiskakas kedvéért, amelyek egy Bánközi vagy egy kalotaszegi írásos" fli- tésű párnáról viriitanak feléje. Csak meg kell nézni: fülledt és kókkadt, olcsó gobelin- virágokkal és bonyolult kelirn omameneek- kel szemben milyen üdém, életerősein, rangosán ős örökérően égnek nyers báatezőtte- ®ek mezejében a somogyi, matyó ős csángó virágok, BtfflsáH mese-állatkák, lombok, vonalak, szirmok és cirádáik. Ennek a gazdag virágoskertnek a magvetője Éder Elza és a kassai Kazinczy Társaság női szakosztályának néhány szorgalmas és lelkes asszonya, akik a matyó csokrok , és kalotaszegi virég- girlandok tiszta illatát viszik be megértő úri otthonokba, örömmel, jóakarattal ó* hegy kelendőbb legyen — talán hiba is — a lég- szerényebb anyagi eBenértékénL

Eder Elzát meglátogattam a minap. Az előszobában egy hatalmas, modern perforáló gép és egy karcsú, régi rokka a szál ón sarkában, frappáns szimbólumai annak a bő és termékeny munkának, aand a magyar népművészeit érdekében folyik e háziban. Éder Elza, aki a tavalyelőtti berni kiállításról meleg sikerrel és rengeteg megrendeléssel tért haza, ujaibb kiállításra készít anyagot. Ez év október végén a Protestáns Nőszövetség rendez hatalmas kiállítást Budapesten, a Vigadóban és ezen ő is résztvesz. Van még egy kedvenc terve: egy paraszttárgyu vígjátékot játszani el a kassai számipadan, eredeti ruhákban, s hegy lássam, ez nemcsak távoli és tétova terv: étólbóm rakja a hímzett váezon- csikokat, amelyek rövidesen egy matyó legónying hetyke vállát fogják díszíteni.

Egy rokka és egy perforáló gép... Kell-e még erőteljesebb és biztatóbb szimbólum a népművészet örökké élő értékeire, mint az, hogy a rokka idejében borult virágba és ma robusztus és józan perforáló gépek is az ő marad andóságán dolgoznak egy kulturált iparmüvésznő keze alatt?

Sí. Nagy Miéi.

Kérdened, szeretlek-e még?

Mig szemedre nézek: szememben mcgrezxen rá[gyam fénye.

ajkadat látom: ajkammal kívánom betakarni, kezedet megfogom: kezemben felejtem s megremegek: az ölelésben dadogom beléd: csak ez az élet s nem több! — kár kérdezned, hogy szeretlek-e^még?

Ha nem szeretlek többé,

ngy sem tudsz múltadban megölni engem s megmert szerettelek. [siratod magad,

Környei Elek.

szék és rendezők és ügyelők közt, akikről nem jutott eszembe eddig megtudni, hogy i? van csak az életük — miközben elmagyaráztam 'nekik, hogy gondolja az a színész, aki éocaka felkeresett, a belépést, azon vettem észre mv gam, hogy ama bizonyos dolgok, élet és halálról, amiknek terhével idejöttem, nagyon jelentéktelen apróságok ahhoz a kérdéshez képest, vájjon jobboldalról, vagy baloldalról jöjjön be a szobalány, jelentvén, hogy tálalva van.,

*

Ekkor végre eszembe jutott, hol éreztem én valami nagyon hasonlót.

Napfényes térség, sorjában áRÓ barakkok: efőtt. Éles, dallamos kürtjei — az ezred sorai kozilc. Vörös képpel, izzad tan szaladgál egy százados, a sapka- aranyrózsája megcsillan- Dobbanó léptekkel vonulnak fel a csapatok. Aztán kürtjelek, sípolás, kiabálás — darabokra szakadt az egész, néhány perc múlva bosszú sorban, kiásott dombocskák előtt, heve-* rósz a tarka sereg, előreszegezett fegyverrel. Csönd. Lassan ugrálnak, szuronyt szegezz!... aztán lelkes kiabálás „hurrá! hurrá!“ és neki, vad hévvel, kipirult arccal, lihegve — a semminek.

Tudniillik ez ceak próba.

Hadgyakorlat.

Éveken át naponta folynak a próbák, sok

százezer és millió szereplővel, szerte a világon. •Rendelkező próba, jelmezpróba, teljes próba, díszletekkel — a kellékek: ágyupark, gázboui-' ba, repülőpark, Zeppelin.

A darab címe: háború, népek csatája.

Előadás: tíz évben, húsz évben, harminc évben egyszer.

De aíld katonák köz*t élt, ha csak rövid ideig ős, nagyon jól tudja, ho&f a béke húsz és harminc éve számunkra átmenet csak, lázas készülődés, folytonos, megfeszített gyakorlás, •egyre növekvő szabatossággal — a nagy előadásra, ahol valaminek majd el kell dőlni valaminek, amihez képest gyerekség és mellékesség élet és halál, vér és velő, magánügy, család, boldogság, szerelem,

A katona így hívja: győzelem.

A színész: siker.

*

Nem érzem erőltetnek a hasonlatot.

A legsűrűbben kétféle hivatás vértanúival kapcsolatban emlegeti a legenda azt a bizonyos frázist: ott halni meg a hivatás mezején. Az egyiknél természetesnek találjuk. De megértjük Moliére-t is, aki a színpadon ros- kad össze, előadás közben — s Bajazzo világ- sífoeTe, aki összeomlott élete romján átugrik a deszkára, hogy folytassa megkezdett szerepét, vájjon nem azonos ama japán katona hírével, aki megölte imádott asszonyát, hogy a honvágy ne gyengítse el, odakint, a harci színpadon?

igen ám, csakhogy a katona tudja, miről vám szó — ország és haza világos fogalmak? megfogható valóságot jelentenek.

Á színész csak sejti. De nem csalhat sej- i telme — hatezer év kultúrtörténete igazolja a nagy megismerést, hogy amit illúziónak és fikciónak nevezünk, mindaz a boldogságban való hit, amit a művészet jelképez és Kövotit; a képzelet világa osrakolyan erős, ha nem erősebb alakítója és teremitője és lényege és -célja és értelme a világnak, mint az agyoniniádotft és túlbecsült Valóság — világot teremt, győz/ vagy bukik, aki nevében harcol szebb és lángolóbb fátomás okért.

*

Mint a harmadik, nagy szervezet tagja —« a legnagyobb fikció, legmerészebb látomás hirdetője, harmadik e kettő fölött, ki szintén jelmez mögé rejti önmagát megtagadó hitét hivatásának — a pap, az Egyház katonája.

És isten srin játék átrak hőse.

SZÍNÉSZ és katona

(S talán még ennél is több) - Mát KARINTHY FRIGYES

Néhány sáp Óta gyakran vaa dolgom wdnószekkel, színpaddal, sziopadá próbákkal. A* ország sok kis és nagy szinÉhizából összeverődött, lelkes kis társaság, köztük néhány nagynevű, kipróbált, régi színész, olyanok, akiknek hangját, modorát, mozdulatait azok is femet ik, akik sohee látták őket játszasd; a kaba- részfaiháziak, műkedvelő előadások utinsóko- mikuminak rendes programszámaiból.

Reggel féltizkor gyülekeznek.

A társalgóban vidám, feszült hangulat, viccelődés, enyelgés. Jól öltözött fiatal emberek, néhány csinos hölgy. így polgári minőségükben egyiket se ismerné meg a laikus. Csak az tűnne fel neki, hogy milyen kedves gyerekek, jóm odorunk, amellett szabadon és könnyen

tudnak beszólni mindenről, szeretik egymást, élvezet köztük lenni Valami különös szaknyelvet beszélnek, de korántsem azt, ahogy Intim Pista nyomán képzelte volna. Az emberismeretük kitűnő, percék alatt tisztában vannak vele, ki az, akivel beszélnek. Egymás közt fesztelenül bizalmasak, mégse indiszkrétek. És mikor megjelenik köztük az író, vagy a nagy művész, akit már fényképei után is tel lehet ismerni, tisztelettel é« komoly figyelemmel hallgatnak el.

A hangjuk egyszerű, természetes, póztalan.

De ime, csengetnek és ax egész társaság felkerekedik, mennek ki a rendetlen szinpadra, üres nézőtér elé, melynek első sorában egy komor férfin ül, kezében jegyzőfüzet, előtte lámpa. Motoszíkálás, fészkelődé# — aztán egy erélyes hang.

— Kezdhetjük! Második felvonás. R. kfeasz- szony — még egyezer, onnan hogy „Á, maga

az?"

Tte pete múlva nem ismernél rájuk.

Az egyik mély, recsegő hangon beszól, biceg, rikácsol, méregbe jön. A másik üveges szemekkel mered maga elé, rögtön megőrüL A harmadik sápadtan, sikoltozva veti földre magát. Egy kéfcszeurü, szerény, tűnődő fiatalember, áld imént, a társalgóban, éppen azt adta elő büszkén, hogy egy kosár szagos szőlőt kapott vidéki rokonoktól és behozatja a többieknek, gyűlölködve ezfezeg, a szeme vérben forog, veri a mellét és foJyton azt kiabálja, hogy ő a római császár és mindenkit leszúr.

Aztán szünet következik. Egy csomóba összeverődve, roppant komolyan tanácskoznak' valamin. A nézőtéren ülő ur áll most középen, kezében ceruza, azzal bökdös a nézőtér felé, magyaráz valamit, leszalad a kis hídon, hátralép, ordít az ügyelőnek, kulisszák szaladnak le meg fel — kérem, három lépéssel előbbre, onnan nem látni, úgy, most jól vanl mégegyszer, mégegytraer! egy fokkal hangosabban 1 nem jól volt! még egy árnyalattal! úgy, most elég! é« ott tcsflék állva maradná!

*

Ha a Csendes óceán v»íamelyik' lakója, Mrtelenében megjelenne itt, egén nyugodtan el lehetnie hiteted vele, hogy ax őrültek házában van, ahol adott jelre mtedenkin kitör * téboly és hadarni kezdi rögeszméjét, elképzelvén magát királyfinak és koldusnak, boldognak é® boldogtalannak^

A tébolydában pedig magam jegyeztem fel múltkor, mikor ott jártam — pillanatokra azi az érzésem volt, hogy színházi próbán vagyok, ahol szerepeiket magolják és memorizálják és próbálgaják, makacsul lelkiismeretesen, a jelenlevő urak és hölgyek.

*

És mégis, nem ez az igazi hasonlat.

Mert tizenkettőkor éjjel, fáradtan érvén lakásom elé, egy ur szalad utánam — nini X.. Színész, aki az egyik szerepet játssza: Hogy kerülsz ide? Kérlek, megvártalak, okvetlenül beszélnem kell veled. Az ágyból keltem fel, nem tudtam elaludni. Kérlek, gondolkodtam a dolgon, ott, a harmadik felvonásiban én nem jöhetek be közvetlenül a bankár után — hiszen akkor ez azt jelentené, hogy már a folyosón találkoztunk — és akkor semmi értelme a meglepetésnek! Pedig ezen áll vagy bukik a darab és főként az én szerepem! Kérlek, ezt meg kell változtatni, vagy másnak kell játszani a dolgot, különben nem felelek a sikerért! Azért jöttem, mert tudom, reggel korán méssz be a színházhoz, ezt okvetlenül el; kell intézni, próba előtt.

Megnyugtatom, aztán barátságosan kérdezősködni kezdek, hogy van, mit csinál mostanában? Legyint, sóhajt, hadd el, barátom, borzasztó bajok vannak — kevés pénz, sok gond! aztán meg, hiszen te tudod, a családom'... és ex a nő! — de hát mit tegyek? nem vehetem el — rémes dolgok voltak délután — becsületszavamra, öngyilkossági gondolataim vannak folyton... meglátod, az lesz a vége ... na sietetk, a város túlsó végén lakom, talán toóg találok viHamoet — hát ne felejtsd ell okvetlenül! a második felvonás közepén, szervusz! .

És nem felejtettem el, pedig velem is történt egy-kót dolog közben, amiktől az ember el szokta felejteni nemcsak apróbb teendőit, de sokszor azokat a titkos, nagy célokat és vágyakat is, amikért, úgy hisszük, a világon vagyunk. Ami történt velem, amit megtudtam délután, amit közölt velem az orvos, a bankár, a főnök, a gyerek, az asszony — mindenki, akitől az életem függ, életről és halálról döntő események, amikhoz képest jelentéktelen kfe szórakozásnak, feleslegnek, „Überbau“-nak és haszontalan felületnek szoktuk tartani a „komédiát" meg a könyveket, zenét, az úgynevezett, művészetet, illanó tükörképét a komor és komoly valóságnak.

Mégse felejtettem el és mikor reggel ott volkam megint, a szánpsdon, a* ágáló rztné-i