Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)

1929-09-08 / 204. (2129.) szám

'PRAK^MiWS%^flroM» 5 Az érsekujvári diákkongresszus i magyar ifjúság nemzeti egységét demonstrálta Richter szenátor az intelligencia sorsdöntő hivatásáról és felelősségéről — A diákság vezérszónokainak felszólalásai a megértés szellemé! erősítették meg Érsekújvár, szeptember 7. (Bajit tudósítónktól.) Az érsekujvári magyar dfákpariament munkája tovább folyik. Pénte­ken délelőtt a különböző bizottságok tartották éléseiket s délután a nagy érdeklődéssel várt iwitaelőadásokra került a sor. Elsőnek Dobossy Imre (Érsekújvár) olvasott IBI rövid, tömör tanulmányt a szociális kér­désről, amelynek elhangzása után Richter János szenátor onelkedett szólásra s általános, feszült figye­lem mellett megkapó érdekességgel foglalko­zott a diákság problémáival. Rátérve a mo­dern fiatalság mozgalmaira, bölcs élné zéssel mutatott rá arra, hogy amikor ő fiatal volt, ő sem értette meg az öregeket s amíg a világ világ lesz, addig a fiatalok és a* öregek között mindig tesznek nézetkü­lönbségek. De meggyőző erővel mutatott rá — a diák- kongresszus minden résztvevőjének lelkes tet- •zésnyilvánitáeától kisérve *—, hogy a múlttól elszakadni még sem lehet, mert a jövő építésé­nél nem nélkülözhető a ráült tapasztalása. Be­széde további részében a következőket mon­dotta: — És láttam és látok egy irtózatos nagy «ür)te és amorf tömeget millió és millió em­berből, amely akarat nélkül ide-oda hányódik. ÍE tömegben vannak fiatalok és öregek, gazda­gok és szegények, tudósok és tudatlanok, jók és gazemberek. S amint az arányialann! kicsiny kormány­lapát egy hajóóriást kormányoz, úgy dobál­ja egy „valaki*4 a tömeget jobbra, egy „Senki4* egy egyszerű gesztussal ugyanazt • tömeget balra. Ugyanaz a tömeg az, amely rlrágvasárnapon ac Üdvözítőt diadalmámorban hozsannával fo­gadta és nagypénteken már arcába köpte s feléje ordította a rettenetes „feszitsd megu-et. Ugyanaz a tömeg az, amely a cárt lelkesen Oovözölte, atyuskájának becózgette s hat hó­nappal később feleségével és összes gyerme­keivel együtt revolverlövésekkel lemészárolta. — A világtörténelem lapjai tele vannak írva d tömeg hirtelen nézetváltozásaival, amely egymásután hol egy ártatlan bárány, hol pe­dig egy vérengző tigris, a Schiller-féle: nDas eohrecklicbste dér Sohrecken: Dér Mensch in aoinem Wahn**. A világtörténelem de sok lapja [vértől ázik, ártatlan emberek vérétől! De mél­tán kérdezzük: ilyen hirtelen, szinte ugrás­szerű nézetváltozásoknak kell, hogy valami mélyebb oka legyen? — Egész biztos, hogy van! rA tengeren a viharok azok, az élet tengerén pedig a jó, vagy rossz intelligencia. Aszerint, amint az egyik intelligencia erősebb a másiknál, a kormánykerék vagy jobbra, vagy balra fordul, a rendszertelen tömeg, amelyről Goethe azt mondja, die Masse ist von JNabur árus folgsam, kifejlődik azután szintén vagy jobbra, vagy balra. Mert egy matemati­kai törvény az, hogy az erő formálja a világot: a fizikai erő, az ideák ereje, a szeretet, vagy a gyűlölet ereje. 8 ha egy országban egy nép évtizedek óta tervszerű mozgással a gyülölség felé hajlik s odáig jut, hogy az osztálygyülőlet förtelmes elvének rabszolgája lesz, ez onnan eredt, hogy a szeretet ereje nem állott föladatának magas­latán. ■—• Jól vigyázzunk és disztingváljunk, ked­veseim: Ez nem jelenti azt, hogy a szeretet ereje gyengébb volt a gyülölség erejénél, ha­nem azt, hogy a jó emberek nem álltak föladatuk magas­latán. 'A gyűlölet ereje mélységekbe ránt, segítségül hívja a legaljasabb ösztönöket s azért képes aránylagos kis fáradsággal sokakat magával ragadni s a lavinák romboló útjára vezetni. — A szeretet hatalma ezzel ellentétben szik­lás és göröngyös utón fölfelé tör s hogy a nagy tömeget magával ragadhassa, százszoro­sad) energiával kell küzdenie, mint a gyülöl­ség hatalmának. A gyűlölet letaszít, a szeretet fölemel. Egy arravaló intelligencia nevelése és kikép­zése tehát a legfontosabb föladat a városban és faluban. —■ „Das Wohl und Wehe“, — z boldogság és a szerencsétlenség tehát az intelligenciától függ, — mondotta mélyhatásu beszéde további részében a szenátor. — Ezen a világon minden a logika szigorú szabályai szerint játszódik le. (Ha alább kerülünk, akkor az csak azért törté­nik, mert azt megérdemeltük. A sors kegyet­len körülményei sokszor emberfölötti áldoza­tokat követelnek: Az ideiglenes földi javak,, a haza, az élet elvesztését. Bekövetkeznek ret­tenetes sorscsapások és ezek csak hősök, csak vértanuk által háríthatok el, vagy tehetők jóvá. — Tíz igaz ember megmenthette_ volna So- domát. Igen, de ennek a szónak „igaz“ mily (mélységes értelme van! A valódi „igaz“ nem elégszik meg a külső látszattal, nem egy gyö­nyörű homlokzattal. „Katonának lenni — mondja Kleber — annyit jelent, mint nem enni, ha éhes az ember, nem inni, ha szomjas, annyit jelent, mint megsebzett társát cipelni még akkor is, ha már önmagát is alig tudja tovább vonszolni.*1 —i Ez jelent igaznak tenni » még többet Igaz lenni annyi, mint az életáldozás, lelkes szeretet egy nemes ügy iránt, az ember két ikoze a mindenható Isten kezében az oltáros fölkiáltásával: Mindent, ó Uram, amit Te akarsz! A szenátor végül ragyogó elokvenciával is­mertette Assisi Szk Ferencnek ma is korsze­rűen aktuális életművét, szociális tanítását és önfeláldozó példaadását. Az akkori kor és álla­potok nagyban hasonlítanak a maihoz azzal a különbséggel, hogy ennek a kornak még nincs meg az a prófétája, aki képes volna kiemelni a sülyedtségéből és züllöttségéből. A kongresszus Richter János szenátort be­széde végén melegen ünnepelte. Egy egyszerű gazda hozzászólása az irodain! problémákhoz HccrváCh Ferenc (Érsekújvár) riAx ifjúság és a tradíció", majd Lányi Baba „Ifjúság és iro­dalom dmü előadása után rendkívül nívós vita indult meg az irodalmi felfogások között Hornyánszky és, Dénesdy Pál hozzászólásai után rendkívül nagy hatást gyakorolt egy egyszerű udvardd gandaembernek, Pintér Bé­lának józan, okos felszólalása, aki a modern irodalommal fogallkozva, egyszerű szavakkal mutatott rá arra, hogy a magyar irodalomnak az a hivatása, hogy minél szélesebb rétegeknek szerezze meg az irodalmi munkák élvezetének örömét. Ha a régieket olvasta a falusi ember, Petőfit vagy mást, akkor öröme volt belőle, de bi­zony, sok modern írót olvas az egyszerű em­ber és nem igen ért meg belőle alig egy-két szót. Horváth Ferenc (Érsekújvár) szólalt fel elő­ször s hálás örömmel regisztrálta a népből jövő hangot. Rámutatott arra, hogy a modern magyar ifjúság régen érzi már ezt a panaszt s azért él és tanul, hogy hozzájáruljon a szé­les magyar tömegek szociális és kulturális viszonyainak megjavításához, hogy a kultu­rális nivó emelésével minél nagyobb tömege­ket szerezzen a magyar kultúra számára. Kessler-Balogh Edgár a témakörhöz hozzá­szólva leszögezi, hogy a sarlósok voltak azok, akik mint regősök már régen felismer­ték azt, hogy a falu népe között csakis olyan kultúrát szabad terjesztem, ami azt érdekli. Aki valaha résztvett a regősök 150 faludél­utánjának valamelyikén, (ennyit tartottak a regősök, amíg a hatóságok be nem tiltották azokat), azok meggyőződhettek arról, hogy a regősök Petőfit, Czuczort, Bendek Ele­ket, Pósát terjesztették a falu népe között s erre a működésükre mindig büszkeséggel fognak visszaemlékezni. Az irodalomnak és az ifjúságnak a viszonyáról szólva; ahhoz az ifjúsághoz való viszonyáról, melyet az élet uj és ismeretlen problémái foglalkoztatnak, hangsúlyozza, hogy erre az ifjúságra azok a költők hatnak a legmélyebben, akik progra­mot jelentenek. Hangoztatja, hogy az uj ma­gyar ifjúság jórészének nincsen egyéb vágya, minthogy segítsen a nehéz helyzetbe jutott magyarság során. Ez a legszentebb magyar kötelesség s ezt az ifjúságot, mely magyar­nak született, a magyar kultúrát ápolja fa­natikus szeretettel s mely komoly, szociális munkát kíván végezni a magyarság minden rétege érdekében, ezt az ifjúságot nem lehet magyartalansággal vádolni. A magyar diákegység Kessler-Balogh nagyhatású beszéde után Dénesdy Pál (Prága) emelkedett szólásra, aki a nem-sarlós ifjúság egyik legszívósabb szónokának bizonyult a kongresszuson. Meleg szavakkal üdvözölte Kessler-Balogh kijelen­téseit. Nobilis hangú felszólalása alatt már érezhető volt, hogy a hónapok óta tartó feszültség egyszerre megenyhüli s mindenki örömmel, lelkesen tapsolt a rég áhított béke megteremtésének. — Ha Kessler-Balogh Edgár felszólalása — mondotta Dénesdy — annak a frakciónak a programját jelenti, amelynek ő az általunk is mindig nagyrabeosöit szellemi vezetője, ha a* a nemes lelkesedés, mely szavait most áthatotta, őszinte volt, akkor nincs és nem is tehet többé közöttünk ellentét. (Vi­haros taps.) Ami eddig volt, az csak félreértés lehetett. (Úgy van 11 Lelkes taps minden oldalon.) Són most boldogan üdvözlöm na érsekujvári diákkon­gresszuson az itt megjelent diák egységet! (Szűnni nem akaró taps és éljenzés minden oldalon). — Megvallom — folytatta Dénesdy rendki- vül hatásos s szinte mondatonként lelkes tapssal félbeszakított beszédét — evekre a félreértésekre a Vetés harmadik máma adott ajkaimat, amely olyan terminus-teohnfkusokat használt, amelyekkel előzőleg csak szociáldemokrata pártok szótárában találkoztunk. Mi azonban Kessler Edgár most hallott programadása után mindent felejteni akarunk, mi elismer­jük, hogy a Sarló sokat és szépen dolgozott, mi nem kritizálni akarunk ebben az ünnepé­lyes, békés hangulatban, mi együtt akarunk dolgozni a Sarlóval, minden magyar réteg jobb jövőjéért. Cottely István dr. elnök Kessler szavaira reflektálva kétségbevonja azt, hogy valaki, aki magyarnak született és magyarpl beszól, az feltétlenül magyar. Az a kérdés, hogy mit beszél, az a kérdés, hogy miképpen cselek­szik. Sajnos, vannak olyan magyarok, akik magyarul beszélnek s a magyar ügy számára mégsem tekinthetők magyarnak. A diákság szónokai egy véleményen Kessler-Balogh Edgár azonnal válaszol Cet­tel y dr. szavaira. — Igaza vau Cottelynek — mondotta Kess­ler válaszában —, vannak magyarok, akik magyarul beszélnek és mégsem magyarok. De köztünk ilyenek nincsenek! (Viharos taps és helyeslés.) Mi mint Sarló­sok kapcsolatot tartunk a középiskolai fiatal­sággal is. Olyan magyar diákokkal is, akik szlovák középiskolákba járnak. Ezeknek a magyar kultúrával való kapcsolatát ápoljuk s erre a munkánkra osak büszkék lehetünk. (Helyeslés.) Sajnos, sokat foglalkoznak a Sarlóval a kongresszuson s ezen kívül is. Bármennyire megtisztelő ez számunkra, ne­künk nem ez a fontos. Akik velünk éreznek,' ne a Sarlóval azonosítsák magukat, hanem azokkal az égető magyar problémákkal, ame­lyeket felvei ettünk. Fábián Dániel dr. (Budapest) a következő felszólaló. Meleg szavakkal üdvözli Kessler- Balogh Edgár kijelentéseit. Albrecht Dezső (Kolozsvár), az erdélyi diá­kok delegátusa hangsúlyozza, hogy a távolból tele elragadtatással szemlélik az erdélyi diá­kok a szlovénszkói ifjú generáció magyar munkáját, amely megtermékenyiíőleg hatott az ottani diákmozgalmakra. Annál jobban fájt neki, hogy ideérve azt hallotta, hogy itt is széthúzás van a diákok között. Most bol­dog, hogy jelen lehetett abban a felemelő pil­lanatban, amikor a félreértések megszűntek s köszönet mindkét oldalnak, hogy visszaad­ták a hitét a szlovenszkói diákmozgalomban. Javasolja, hogy > építsék ki az erdélyi és a szlovenszkói ma­gyar diákok együttműködésének lehetősé­geit, hogy a közös nagy hivatásnak, a magyarság megerősítésének programján közös erővel dolgozhassanak. Egy helyreigazítás A vitaűlés ezután lovább folyt. Az esti órákban ismét izgalmas jelenetedre Került a sor. Duka-Zólyomi Norbert sajnálkozását fejezte ki afelett, hogy a* egyik pozsonyi délutáni lap olyan formá­ban közölt tudósítást a megnyitó ülésről, mint hogyha a diákkongresszuson pártok volnának és széthúzás lenne. Ezekben az ünnepélyes órákban, amikor mindenki örö­mére sikerült a közös plattformot megtalál­ni, fokozott módon sajnálatosnak tartja, hogy a közvéleményt az igazságnak nem megfelelően tájékozatták. Kessler-Balogh EdgáT felszólalásában hangsú­lyozta, hogy ő is kénytelen elítélni a Lapkőz­le mén y szellemét, amely félreértésekre adhat alkalmat. Bejelentette, hogy a Sarlósok részé­ről cáfolatot fog közzétenni s hozzájárult Du­ka-Zólyomi javaslatához is, hogy a kongresz- szras az üggyel kapcsolatban hivatalos kom­münikét helyezzen el a lapokban. (s. d.) [/jobb kémkedési pert tárgyalt a pozsonyi törvényszék Szörényi Emánuel, volt Ksod-hivatalnok másodszor a bíróság előtt — Felmentés 3 évi legyház után! Pozsony, szeptember 7;- (Pozsonyi szer­kesztőségiünktől.) A pozsonyi törvényszék (kerületi bdrÓ6ág) Pollák büntető tanácsa pénteken egész nap egy kémkedési büinper szálait bogozta. A vádlottok padján Szörényi Emánuel 29 eszlendős volt Ksod.-hivatalnok üli, akii a törvényszék egyizben már elitéit kémke­désért t*árcm évi f egyházra. Ezt az Ítéletet a pozsonyi felsőbíróság is helybenhagyta, a brünn legfelső bíróság azonban meg­semmisítette és uj tárgyalás megtartására utasította a pozsonyi kerületi bíróságot. A kerületi bíróság Pollák tanácsa reggel 9 órától este nyolc óráig tárgyalta újból Szö­rényi Eimánuel ügyét és pedig a katonai szakértők kihallgatásáig nyílt ülésben. A vádlottat fogháziőr vezette fel a terem­be. Elmondta, hogy a trencsénmegyei Bi­céié községben született, csehszlovák állam­polgár, hat évig voU a Kassa-aáerbergi vasúi tisztviselője, majd szalonzenekar karmes­tere lett Iglón és mint üyen bejárta Bu­dapestet, Bécset, Komtantinápolyt. A vádirat szerint Szörényi, akinek bátyja, Béla, Magyarországon rendőrügynök, Ma­gyarország javára kísérelt meg kémkedést és pedig 1928. márciusában, amikor Budapesten egy Hangéi nevű kapitány ar­ra bírta volna rá, hogy szerezze meg a csehszlovák hadsereg 37. mobiUzációs ter­veit és kémlelje ki a Párkány-érsekujvári vasúti hálózatot. Ezért Hangéi kapitány állítólag 4000 koro­nát Ígért Szörényinek. A fiatalember 1928. máricus 28-én átlépte a magyar-csehszlovák határt, itt azután jelentkezett a katonai pa­rancsnokságon és feljelentette önmagát, hogy odaát kémke­désre akarták rábírni. Erre még a múlt év junius 4-én letartóztatták és azóta vizsgálati fogoly. Ártatlanságát hangoztatta az újabb főtár­gyaláson és elmondta, hogy eszeágában sem volt a rábízott feladatot elvégezni, meri eltökélt szándéka volt mo- ziszinésznek menni és már aláirt szerző­dése is volt az Ufa filmgyárral. A letar­tóztatás kettétörte filmszinészi karrierjét. A vádhatóságot Múlás dr. államügyész kép­viselte, a védelmet Kavecska dr. volt tábla- biró látta el. A két katonai szakértőn kívül tanuk ént hallgatták ki Habán Károly rend­őrigazgatósági titkárt is, zárt ajtók mögött. Érdekes, hogy a brünni legfelső bíróság azért semmiisit ette meg az elsőfokú Ítéletei, hogy nem forog-e fenn a rendtörvény 27. paragrafusa, amely büntetlenséget biztosit a vádlottnak abban az esetben, ha a megkí­sérelt kémkedést fölfedi. A bíróság este 7 órakor hirdette ki az Íté­letet, nyílt ülésben. Szörényi Emánuelt az ellene emeli vád álól a rendtörvény 27. paragrafusa alap­ján fölmentette és elrendelte azonnali szabadlábrahelyezés ét. Az ügyész a felmentés miatt fellebbezett és Szörényinek a táblai tárgyalásig való fogva- tartását indítványozta mert megszökhet. A bíróság az indítványt elvetette és így Szö­rényi még ma kiszabadul egyévi fogság után. Ami a tüdőnek az ózon az a fehérneműnek a TERPENTIN!! I Használjon tehát 1 Pocsatko Terpentin szappant y Mindenütt kapható!! tn> aneptcniher 8, vasárnap.

Next

/
Thumbnails
Contents