Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)
1929-09-05 / 201. (2126.) szám
2 1929 szeptember 5, csütörtök. Kisebbség, amelynek nincsenek panaszai Beszélgetés Llewellyn angol képviselővel, aki a welsek nevében szólalt fel a kisebbségi kongresszuson Válasz a Slovensky Denniknek Felsöremplén, szeptember eleje. Igent tisztelt Szerkesztő Úri Engedje meg, hogy a Slovensky Denniknek, amelyik lap 188, számában „Szörnyű magyarositáei eset a kálvinista egyházban" személyem és a zempléni egyházaie» gye vezetősége ellen egy támadó cikket irt, — elkésve, mert csak most jutott a lap a kezembe, — a Prágai Magyar Hírlapban adjam meg a választ. 1. Nem igaz, hogy a trihovistei (vásárhelyi) szlovák kálvinista egyház kurátora visszaküldte nekem a magyar egyházi lapokat, azzal a kéréssel, hogy szlovák lapot küldjünk nekik és hogy én mindennek dacára elrendeltem volna a magyar lapra való előfizetést. Ellenben igaz az, hogy az egyetemes ref. egyház „Református egyház és iskola" címmel egy hivatalos lapot ad ki, Ez a hivatalos lap jellegénél fogva minden egyházra kötelező. Ez a lap természetesen magyar nyelven jelenik meg, mert egyetemes ref. egyházunkban 286 anyaegyházközség közül csak 12 anyaegyház a szlovák. 12 anyaegyházért a ref. egyház nem adhat ki szlovák nyelvű hivatalos lapot. E lapot az egyház hívei nem is olvassák, miután azonban a 12 szlovák anyaegyházban működő lelkészek mind precízen tudnak magyarul, a rendeleteket értik, ha szükséges, híveiknek szlovákul meg is magyarázzák. Ha a vásárhelyieknek valami panaszuk van, ne hozzám forduljanak, hanem az egyetemes konventhez. A statisztikán azonban az sem tud változtatni. 2. Nem igaz az, hogy én a trhovistei *ef. iskola tanítóját, azért, mert az evangélikus, a tanítástól eltiltottam volna, ellenben az az igaz, hogy Ko- pulják János evangélikus tanítót, aki különben állami tanító, tiltottam el a református istentiszteletek végzésétől, mert református templomban csak réformáus előkönyörgő kántor végezhet istentiszteletet, az egyházközséget pedig atasitot- taan, hogy a tanítói állásra, amelyet Kopulják Já- nosné evangélikus vallásu ideiglenesen töltött be, hirdessen pályázatot. 8. Nem iga* az, hogy — miután a presbiterek ezen rendeletnek érvényt nem szereztek, illetve nem akartak szerezni, azért én őket hivatalukból felfüggesztettem s Vomasula János bánóci református lelkészt is felfüggesztés terhe alatt köteleztem volna, hogy az egyház vezetését a nemsz’ovák .Várkondi Pálnak adja át; ellenben igaz az, hogy ss egyházmegyei bíróság végzése alapján utasítottam nevezett lelkészt, hogy VArkondi Pált, aki különben szlovák, mint a trhovistei egyház közgyűlése által törvényesen megválasztott gondnokot, hivatalába helyezze be, a lnteránus vallásu állami tanítónak az előkönyörgő-káütori teendők végzését ne engedje meg, a tanítói állásra, — mely csak ideiglenesen van betöltve, — pályázatot hirdessen, mert különben a neki is kikézbesiteít egyházmegyei bírósági végzés, illetve utasítás szerint, kötelességmulasztás és ax egyházi felsőbbség törvényes rendeletéinek nem teljesítése miatt kénytelen lessek a lelkészt fegyelmi eljárás alá vonni és állásától felfüggeszteni. A. Igaz az, hogy, miután a trhovistei egyház elöljárói felsőbbségüknek nyíltan ellenszegültek, az egyházi bíróság őket törvényes büntetéssel sújtotta, de nem azért, mert szlovákok, hanem engedetlenségük miatt. Az egvházi fegyelem cryakor- lása szlovákra és magyarra egyformán kötelező. ' Genf, szeptember eleje* Llewellyn Jones, az angol aásóház tagja, nemcsak politikai szempontból volt az ezévi kisebbségi kongresszus egyik fénypontja. A politikai súlyt, melyet jelentett, eléggé megmagyarázza a* ország, melyet képviselt s a szerep, melyet ott játszik. Llewellyn Jones azonban ezenkívül még rokonszenves jelenség: ■hatalmas termetű, ««ép öreg ur, rózsás, borotvált arccal, szelíden göndör ősz hajjal, halk, közvetlen beszédmodorral. Ezek tették öt külsőleg is a kongresszus érdeklődésének középpontjává. Llewellyn Jones, ki maga is wels s egy walesi kerületet képvisel liberális programmal az angol parlamentben, örömmel hajlandó részleteket ehpondani arról, hogy a világnak ebben a boldog kis sarkában hogyan oldották meg a megoldhatatlannak látszót, a kisebbségi kérdést: —1 Oh. igen, aki welsnek tartja magát, az ma is beszéli az ősi nyelvet és ilyen másfélmillió- tiái Is több van. Ezeknek a legnagyobb része, a falusi lakosság, nem is igen tud más nyelven. Magam is anyanyelvemet használom a családi érintkezésben s amikor a legutóbbi választáson Lloyd Georg-zsal a walesi kerületeket jártuk, a iegtöbb helyen ezen a nyelven beszéltünk. — Walesben kontinentális értelemben kisebbségi kérdés nincsen, vagy ha van, úgy meg van oldva tökéletesen, mindkét fél teljen megelégedésére. S nagyon tanulságos lehet mindenkinek, hogy a kérdés megoldásának rugói egyáltalán nem voltak politikai természetűek, hanem kizárólagosan kulturális szempontok mozgatták azokat. Ma Walesben mindenütt az ősi kelta nyelven tanulnak a gyermekek. Angolul csak a felsőbb osztályokban tanítanak és csak azokat a tantárgyakat, ahol a terminus technikusok azt indoklottá tették. — Azok ugyanis, kik az angliai közoktatás ügyét intézik, még mielőtt a walesi lakosság egyáltalán követelte volna., tisztán pedagógiai i szempontoktól vezéreltetve, bevezették a wels I S az i4 igaz, hogy az egyházi közigazgatást és a bíráskodást érvényéé egyházi törvényeik értelmében egyetemes egyházunk — mely, mint mondtam, 96 százalékban magyar, *— magyar nyelven gyakorolja, még a íemplésri egyházmegyében is Így, mert ebben is 28 anyaegyháaz közül osak 5 anya- egyház a szlovák, de ha ez sérelmes a trhovistei szlovák kálvinistákra, vigyék ki uj egyházi törvényeink megerősítését. Abban már ott van a szlovák egyházmegye e módjukban lesz akkor sgytanitási nyelvet, mert rájöttek orra, hogy a népiskolákban másképpen kielégítő eredményeket elérni nem lehet. S ez egész természetes iis. Az a gyermek, kinek előbb egy Idegen nyelvet kell elsajátítania, hogy azon aztán az alapismertetekhez eljuthasson, arra van ítélve, hogy messze elmaradjon kortársai mögött, kik a maguk anyanyelvén kezdhetik meg a birkózást a kultúra oehéz»égeivel. — Éppen ilyen. természetesnek találja mi- nálunk mindenki azt is. hogy a hivatalnok a néppel azon nyelvvel érintkezik szóban és Írásban, melyet az ért. Ez annál könnyebb, mert, mint egész Angliában, a hivatalok legnagyobb- része tiszteletbeli, hogy a munkát úgy vógr;i el, mintha fizetést kapna érte. Ezzel a rendszerrel együtt jár az, hogy a tisztviselő, miután választják, ezen a területen magától értetődően a wels nép fiai közül kerül ki. S mert ez igy van, egyetlen walesi sem ütközik meg azon, hogy a hivatalok belső ügykezelése s a felsőbatóságokkal való levelezése angol, miután viszont belátja, hogy ez igy egyszerűbb és gyakorlatiasabb. / — Szeparatizmus nincs. A walesi ugyan éppen úgy beszél Angolorszá^ról, mint akár a svéd g pontosan nyilvántartja, hogy hol végződik szükebb kis hazája s hol kezdődik Nagybri- tannia, azonban igen jól érzi magát ebben a környezetben. A legutóbbi választáson volt egy képviselőjelölt szeparatista programmal, a negyvenezer leadott szavazatból azonban csak GÖO esett reá. Azt hiszem tehát, hogy igazán nem túlzók, ha azt állítom, hogy szeparatizmus nincsen. Hogy ez a hatszáz mégis miért szavazott a szeparatista jelöltre? Talán, mert abban a hitben vannak, hogy amit megcsináltak Írországban, itt is meg kellene csinálni. Ezt a helyzetet akartam kifejezésre juttatni azzal a magatartással, melyet a kisebbségi kongresszuson tanúsítottam. Nem csatlakoztam a .kongresszushoz, mert Wales lakosságának kisebbségi panasza, követelnivalója Anglián nincsen, de felszólaltam, mert wels nép van s egyáltalán nem szégyenli létezését. házmegyéjüket szlovákul kormányozni. Míg azonban ez nincs meg, érvényes egyházi törvényeinkkel én kerülnék szöges ellentétbe. íme a Slovensky Dennik tele tüdővel felfújt magyarosítása és erőszakoskodásai Vajjón, ha ezeket az esetekét a* egyetemes egyházunkat ért sérelmekkel és elszlovákositáseal egybevetjük, nem a bárány és farkas meséje ismétlődik-e a Slovensky Dennik cikkében? Virág József, ref. esperes. Vasúti szerencsétlenség a Zágráb-belgrádi vonalon — Héj súlyos sebesült — Zágráb, szeptember 4. A Zágráb—Belgrád között levő közvetlen vasútvonalon, Novska község közelében egy személyvonat összeütközött egy tehervonatiak Az összeütközés következtében a tehervonat több kocsija egymásra torlódott, mindkét mozdony, valamint a személyvonat több kocsija kisiklott. A szerencsétlenségnek, miután a kora hajnali órákban kevesen utaztak a vonaton, csupán hét súlyos sobesültje van. A sebesülteket segélyvonattal szállították be a zágrábi kórházba. A kiszállott vizsgálóbizottság megállapította, hogy a szerencsétlenséget hibás váltóállítás okozta, de azt mégis el lehetett volna kerülni, ha a nagy ködben a vonatvezető észrevehette volna a ■szembejövő szerelvényt. A felsőbíróság jóváhagyta Prouza elitélését Kassa, szeptember 4. (Kassai szerkesztőséi günk telefonjelentése.) Emlékezetes még az a nagyszabású bünper, amelyet Prouza János dr., a kereskedelmi minisztérium ruszin- szkói referátusának volt vezetője ellen indítottak. Azzal vádolták, hogy 1920-ban elsikkasztott tízezer koronát, amit a minisztérium azért küldött Ungvárra, hogy ott pavillont építsenek a népművészeti termékek eláru- sitására. Prouza elsikkasztotta továbbá 1926 decemberében a ruszinszkói hadikárosultak állami hitelgaranciáinak fedezésére a minisztérium által leküldött 16.400 koronát, továbbá 1927 decemberében elsikkasztotta az ungvári ipari kiállítás céljaira kiutalt 30.000 koronás szubvenciót, azonkívül 1927 őszén a hadikárosultaknak kiutalt 30.000 koronát. Négyrendbeli sikkasztás miatt az ungvári kerületi bíróság egy évi börtönre, három évi évi hivatalvesztésre Ítélte Prouza dr.-t és az ítélet megfosztotta a volt referenst doktori címétől is. Felebbezés folytán ma került az ügy a kassai felső bíróság elé, amely az ungvári kerületi bíróság Ítéletét jóváhagyta, de a doktori címet meghagyta a volt referensnek. —1 Nagy idők tanúja. Kolozsvárról írják, hogy Alsójára községben a napokban 92 éves korában elhunyt Gajzágó László kereskedő, aki annakidején végigküzdötte a szabadság- harcot. Előbb a Jeney József őrnagy vezetése alatt álló vadászzászLóaljnak, majd a nagy- enyedi Bethlen-kollégium diákjaiból alakult csapatnak volt a tagja. Résztvett az 1848 november 16-iki szamosfalvi, a november 26-iki gyulai, a december 25-iki kolozsvári, majd 49- ben a bánffihunyadi ütközetben. 1849 telén és tavaszán résztvett a havasokban történt zendülések elfojtásában és végül Zsibónál tette le a fegyvert. Az öreg negyvennyolcas honvéd utolsó napjáig is teljes testi és szellemi frissességben élt. Irta í (CRÚDy-GUULa (30) — Minket nem hivott meg asztalához Várad y Pál egri püspök uram, mert nagytudo- rnányu ember ő. Esztergomi érsek lesz belőle. Jól tudja, hogy Mózes fiainak nem szabad keresztények főztjét enni. Tudós ember nem erőszakoskodik. Mi aztán ráértünk leske- dőd/ni Szerémy káplán uram dolgai után, mert la jeles doktor mindenáron meg akart szökni vigyázóitól, Basy és Horváth titkos tanácsos urakból. Egerben, a várhegy oldalában fannak mindenféle girbegurba kis uccák, 'ahonnan még nem jött le eleven ember anélkül, hogy kalapját félre ne csapta volna. Ide kívánkozott Szerémy uram is, mert bizonyára szerette volna lelki ismeretét megnyugtatni. A dalműd mondja, hogy az árulónak az első büntetése az, hogy keresi azokat a helyeket, ■ahol eszméletét elveszítheti és állati sorsában nem okoznak neki fájdalmat a gondoláitok. De Basy és Horváth uram a káplánt két oldalról megragadva a püspök asztalához cipelték. Irt is erről verset Menyhért, a tréfás Íródeák, amely verset táborban a katonák hangos hahotával olvastak. Estére Hat- ivamban háltunk. A csillagok nagyon ragyogjak odafent az égboltozaton és számos ezeknek nyitva voltak a táborban. Van az úgy né- *ha, hogy a katona éjszaka nem tud aludni: pedig már a mezei poloskák ideje is elmúljott. Jól lehetett volna lakni a köddel, amely •hajnal jöttével a mezőkre telepedett. — Hát mi már mikor csináljuk meg a vásárunkat? — kérdezgettük egymást, miután már hetek 'óta se nem vettünk, .se nem adtunk. Erre a haszontalan csavargásra rámegy annak a pozsonyi házikónak az értéke, amely házikót öregségünkre összekuporga ttunk. — A pozsonyi ház! — mondta Mária és szokása ellenére hangtalanul nevetett, mintha •valami jé tréfán törné a fejét. • A kaftános ember gyanaokdva hunyorított, de aztán csak tovább folytatta szavait: — Hatvanban azonban utólértek az ördögök, mert a vajda csizmája bakkecske bőréiből volt, amelynek szaga után akárhová eltalál az ördög, mondják a tudatlan magyarok. A vajda estére mind gyakrabban tapogatta a szivét . . . — Nem állhatom a beteg embert! — szélt Mária. — Mindenféle foltok jelentek meg az arcán, amelyeket ott azelőtt nem láttunk. Egyik folt fehér volt, mint a temető sarkában összegyűlt pókfonál, a másik folt rákveres volt. A harmadik folt olyan volt, mintha bévülrŐl harapta volna valamely komondor. Hiába egyenesítette ki derekát a vajda, mindig csak hajladozni kezdett az, mint az álmos katona ■szemhéjjá. A vajda egy fatörzsön ült. amelyről testét szökőkút módjára dobta a magasba a szive és felhördülése. De ugrásából nem iá két medvetalpára esett vissza, hanem, mint egy darab kő, a homlokára. Ha éppen a vak- iszemére esett volna, már itt állna a piacon •egy szénásszekér, feleséged ablaka alatt, tamély szekér belsejébe Szent István koronába volna elrejtve. Mári/a nem engedte magát ímegveszteget- ini a kalmár h izei kedésétől. (Ki tudja, merre iszökdösnek most az országhatárok felé?) A (királyné ridegen nézett maga elé: — így szokott a vajda betegsége kezdődni. Véres fehér hab tör ki a száján, arcát összetöri, mert addig veri a földhöz, amíg az csupa •vérként, Magyarország krisztusi sebeként ontja magából az eszméletét és életét. Dobban hányikédé teste alatt a föld, mintha odalantról a holtak is felelgetnének toérdé- tseiire. Azért nem mer a vajda sohasem négy- szemközt, maradni egy asszony! rendben levővel, mert szégyell váratlanul jövő betegségeit A mosolygós kereskedő igy felelt í — Én pedig éppen azt gondolom magamban (talán a vajda őkegyelme is), hogy éppen azért kellene megházasodnia, hogy egy iszerlemes, szerető, holtig, másvilágig való élettáré legyen mellette, ki az ördög ilyen támadásainál a hátára venné őt és elvinné a •rejtekhelyre; aki az ilyen halálos küzdelmekben átvenné kardját és azzal őrködne felette, mint az édesanyja. Mert Salamoneában, az egyetemen azt tanítják, hogy nincsen olyan erős férfi a világon, aki az élet némely körülményei között szivében s gondolatában ne szeretne édesanyja karján ülő gyermek lenni. — Mikor tehát a földrezuhant vajda hörgé- sel közepette egyszer azt kiáltotta: „Mutter**, -- nem a szegény boldogult schlezvig-holstei- ni hercegnő, a vajda anyja jutott az eszembe, hanem nyomban felséged, itt Pozsonyban. — Hogyan lehetnék én a vajdának az anyja! — kiáltott fel meglepetten Mária királyné és ha női szemmel valóiban lehelbe ölni (mint a szerelmesek állitják), a kaftános zsidónak ebben a pillanatban holtan kellett vo^a összeesni. Aim a kalmár tovább gyúrta a makrancos vevőt: — Régi de haszontlan szokásuk volt az óvatos királyoknak, hogy nemcsak álomfejtőket, de álomlesŐket is tartottak udvaruknál. Mert vannak olyan eszkomptőrők, akik álmukban tudnak osak hazudni igazán, az álomfejtő a földkerekség összes könyveit megtanulhatja, amíg az ilyen álomsvindlernek az álmát megfejti. Illetőleg ráeszmél, hogy az hamisítvány, Ugyanúgy járnak az ólonilesők, akiket a légi királyok az ágy alá, vagy a küszöbre fektetlek, akik lenyelték azokat a szavakat, sóhajtásokat, hangokat, amelyeket az úgynevezett gyanúsítottak álmukban mondtak. Én azt hiszem, csak a hadoklók szólják el magukat, vagy pedig azok, akiket az erdőszélen vakszemen dob váratlanul az ördög egy patkószeggel, aki aztán kínjában elkiáltja magát. A vajda azt •kiáltotta: Mária! A királyné azalatt, mig a kalmárok ördö- gösködtek körülötte, szépen, lassan, meggondoltan visszanyerte régi nyugalmát, olyan hűvösen, mint a hideg kutból felhúzzák a nagy heve előd oda leeresztett cserépedényt — Végeredményben mit akartok? — Azt az üzenetet akarjuk átadni, amelyet a vajda Budán, ahová Hatvanból másnap este megérkeztünk, azon a piacon, ahol mi sohasem jártunk szabadonbocsátásunk előtt sötét alkonyattal ránkparancsolt a vajda. — Amilyen parancsot nekünk adott mivel a keresztények naptára szerint: Mindszentek estéjén megérkeztünk vala Budára, egy piacra, ahol a rablóvezérből lett várparancsnok, Kun Gobthárd várta a vajdát hét kittinő férfivel és hét buzogánnyal, miként hajdan Álmost, a honfoglalót várta a hét vezér. „Vigyázzatok, semmi el ne maradjon az ősi magyar ceremóniákból** — kiáltotta Werbőczy uram, amint sánta lábával fed és alá bicegett és mindenről gondoskodott, amiről csak ő tudott a honfoglalás idejéből. — Vájjon csalni is úgy tudtak a honfoglaló magyarok, mint Kerepeczky uram? — dörmö- gött most hátúi Brandenburgi őrgróf. — Azok Is törvénycsavarással, fikáiis-fogással lökték ki a régi tulajdonosokat a birtokaikból? — Karddal, — szólt hátra Mária királjmé, akinek nagyon jólesett hallani most az őrgróf hangját, miután törvénytelenségekről volt. szó, amelyeket Ő is szeretett volna elkövetni, de nem volt hozzá Werbőczyje. 'EoIytalh'k.Y Ki f I i •i
