Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)
1929-09-04 / 200. (2125.) szám
lfl®9 eeptember 4, szerda. *PBK<IMtA\AGfe\R-HlRIiAI> A Slorasky Oennik két szerkesztője saját költségén Pozsonyba kozott két bécsi tárat, akiknek egyike Tokában felismerte a Kolschitzkygassei lakás bérlőjét Újságírók és állítólagos detektívek rejtélyes magánnyomozásai Bécsben — A tanuk ezer koronát kaptak útiköltség-megtérítés címén — Schramm Fáni a Koíschitzky-uccaí lakás volt gazdasszonya lukéban és Slágerben ráismer az egykori bérlőkre, Kovács alezredes fényképében pedig az átutazó vendégre — Tuka dr. leghatározottabban megmarad amellett, hogy sohasem járt a Kolschitzky-uccai lakásban Pozsony, saeptemb-etr B. (Pozsonyi szietr- kesztőségíink tel©f<mjelentése.) Ma délelőtt íélfcilenc órakor nyitotta meg Terebeesy elnök a Tuka-per mai tárgyalását, amelyen folytatták az iratok felolvasását. Több irat felolvasása után Tuka első autonómiatervezetének felolvasására is sor kerül, amelyet Hlinka utasítására áHitott össze és amely a „Szlovenszkó védelméről szóló törvénytervezet* cámet viseli. Ezen nyomtatott javaslat az alkotmány megváltoztatását kívánja és a két testvérnemzet, a csehek és a szlovákok szét nem választható szövetségi államáról beszél, amely az önkéntes szövetségben álló szuverén államok minden attribútumát magán viseli. Tuka ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy erről a tervezetről látni/ hogy csak úgy csepeg a teóriától és célja nem volt más, mint hogy alapul szolgáljon egy további, a gyakorlatban megvalósítható tervezet számára. Az iratok között az elnök felmutat egy levelezőlapot, amelyet Tuka, külföldről irt Szalainé- nénak Pozsonyba és azt igy címezte meg: Brattólava, Ungarn. Tuka mosolyogva ezeket mondja: Kérem, én a külföldről egyszerre negyven levelezőlapot is írtam ismerőseimnek. Valószínűleg tévedésből Írhattam oda az Ungarn szót, mert ilyen ostoba módon mégsem árultam volna el magam, ha valamit csináltam volna. Megérkeztek a bécsi tanuk Ezután az ügyész a következő indítványt teszi: A per eleje óta akörül folyik a kérdés, hogy tisztázzuk, vájjon a bécsi Kolsobitzky- gasse 30. szám alatt volt-e kém iroda vagy sem. A védők maguk ellenezték a ház házmestereinek kihallgatását, a bíróság a kihallgatást engedélyezte, de a tanuk nem jöttek el. Van szerencsém bejelenteni/ hogy Hoferik házmester és von Seibel gazdasszonya, Panni Schramm itt vannak, tessék őket kihallgatni a szóbanforgó fontos körülményre vonatkozólag. A védőik nem ellenzik a két tanú kihallgatását, amit azonban nem lehet megkezdeni, mivel az iratok felolvasásának megkezdésekor a gyorsírókat elküldték, úgy hogy vámi kell, amíg azok visszaérkeznek. A bíróság addig az Autonómia cimiü lap több cikkét olvastatja fel, A „titokzatos" bécsi ház házmestere Ezután behivatják Hoferik Ferenc 31 éves bécsi születésű, felekezetnélkiili városi villamostársasági alkalmazottat. A tanú kijelenti, hogy 1924 február 18-ika óta lakik a Kol- schitzkygasse 30. számú házban, ahol a ház- mesteri munkát látja el. Az elnök kérdésére a házimester leírja a házat és elmondja sorjában/ hogy kik laktak a ház földszintjén és emeletein. A második emeleten, ahol azelőtt von Seibel lakott, most Knak Rudolf fogász lakik. Ez háromszobás lakás, amelyhez előszobái, fürdőszolba, cselédszoba és konyha járul. Azt nem tudja megmondani, hogy ki lakott ott 1924 február 18-ika-előtt, mert akkor még nem volt házmester. Amikor ö beköltözött, a lakásban még von Seibel lakott, aki zenekritikus és tanár volt. Seibelt nem látta és sohasem ismerte. Csak azt tudja, hogy a bérlőn bivül egyedül Fanni Schramm tartózkodott a lakásban mint gazdasszony. Elnök: Ki adta bérbe a lakást? Tanú: Azt hiszem, akkor már bérbe volt adva, amikor beköltöztem. Pontos információm erről nincs. Nem tudom, hogy ki lakott ott. Elnök: Seibel tehát albérletben lakott? — Nem tudóim. Elnök: Más nem lakott ott? — Nem tudom. Elnök: Látott-e a lakásba különböző urakat bemenni? — N em. Az elnök kérdésére a tanú elmondja, hogy az újságban olvasott arról, hogy von Seibel öngyilkos lett, a lakás ezután Seibel nevén maradt, továbbra is a gazdasszonya tartózkodott benne. Azután lakott benne még egy Fleischmann nevű magyar, hogy meddig, azt nem tudja. Ez a Fleischmann bejelentőlapja szerint a terménytőzsde cégvezetője volt. Elnök: Ki járt fel a lakásba? Ki bérelte a lakást? — Én csak azt mondhatom, amit Schramm Fannitól tudok, Elnök: A bejáratnál látott-e valami kis fekete-sárga zászlót? — Nem, bár biztosan látnom kellett volna, ba ott lett volna. Elnök: Ismeri Stöger Károly nevét? — Schramm Fanni utján, ő mondta nekem, hogy Seibel értesítette őt, hogy jön majd Pozsonyból egy tanár egy másik úrral a lakás bérbevétele céljából. Ez a tanár el is jött. Én nem tudom, hogy Seibel ott volt-e, de Stöger akkor bérbevette a lakást. Elnök: Látta-e ön ezt a tanárt vagy Stö- gert? — Nem. A tanú az elnök kérdésére kijelenti, hogy az osztrák törvények szerint a bejelentőlapokat a házmesternek is alá kell Írni. Ő nem irta alá Stöger bejelentő lapját, ő csak egy bejelentőlapot irt alá és ez a Fleischmanné volt. Elnök: ön mindezeket Schramm Fannitól tudja. — Igen. Elnök: Mit tud még? — Stöger pénzt kölcsönzött ki egy szer-két - szer Schrammtól. fi „kövér ur" és Haitka szerkesztő kapacitáiták a tanút Az elnök kérdésére, hogy a bírósági idézés kézhezvétele után miért nem jött el kihallgatásra, Hoferik kijelenti, hogy akkor pénzkifizetéssel volt elfoglalva. Érdeklődött a csehszlovák konzulátuson, hogy Pozsonyba jöjjön-e, ahol azt felelték, hogy jó volna, ha Pozsonyba menne tanúkihallgatásra. Elnök: Most ki hozta magát ide? — Jöttek hozzám urak, újságírók, nem tudom, hogy külföldiek-e, vagy osztrákok. Jött hozzám egy kövér ur, akin szürke ruha volt és szemüveget visel. Én akkor nem voltam otthon és ez az ur a feleségemet kikérdezte, hogy ki lakott ott a házban. Néhány nap múlva újra jött ez az ur és von Seibel gazdasz- szonya után tudakozódott. Én mondtam neki, hogy Fanni Schramm nem lakik itt, hanem másutt lakik. Ez a kövér ur kérte a feleségemet, hogy jöjjön Pozsonyba tanúvallomást tenni, de a feleségem elutasította őt. Majd Elbensdhütz dr. jött hozzám és azt mondta, hogy a bécsi járásbíróságon is tehetek vallomást és autón elvisz engem oda. Kérdezte tőlem, mit tudóik az egész esetről. Én azt feleltem, hogy semmit. Ezután ismét meglátogatott a kövér ur és arra kért, hogy feleségemmel együtt menjünk el Fanni Sehrammihoz, akit meg is látogattunk. Ez a kövér ur másnap bemutatta nekem Hanka szerkesztő urat. Hanka azt mondta, hogy igen fontos, hogy én is elmenjek a tárgyalásra. Elnök: Mit mondott az a kövér ur, hogy honnan jön? — Azt mondta, hogy Pozsonyból jön és egy republikánus lap szerkesztője. Mivel Fanni Schramm egyedül nem akart Pozsonyba jönni, Hanka elvitt hozzá és én rávettem Fanni Schrammot, hogy jöjjön el a tárgyalásra. Csak az igazat... Elnök: Nézze, a bíróság magasabb fórum, mint egy újságíró. A bíróság idézésére nem jött el, de Bankával mégis eljött ide. Mit mondott magának Hanka? Tanú: A kövér ur azt mondta, hogy csak az igazat mondjuk. Én csak azért jöttem ide, mert az emberi érzületemre appellált. Hanka azt mondta, ha segíteni tudunk a vádlottakon, akkor jöjjünk el. Szombaton is nálam volt a kövér ur és azt mondta, hogy a perben kolosszális fordulat állott be és a vallomásom óriási jelentőségű lesz. A kövér ur ezután elvitt Hankához, a Muzcum-kávéházba. Ez vaElső Szlovák Leánykiházasitó Intézet m. sz. KoSice, Hlavné (Fö-u.) 7. Képviseletek Szlovenszkó és Podkarpatszka Rus minden nagyobb városában. Hozományról gondoskodunk, ha tagul belép. Kérjen prospektustsárnap történt. Mivel Fanni Schramm akkor sem akart jönni, felkerestük és azt mondtuk neki, hogy nagyjelentőségű lenne a vallomása. A tanuzás költségei Hoferik ezután acc elnök kérdésére kijelenti, hogy még hétfőn találkozott Hankávai és a kövér úrral a kávéházban. Fanni Schrammal utazott Récsből Pozsonyba, a határon várta őket Hanka és ma reggel jöttek el a törvényszékre. Elnök: A költségeit ki fizette? Tanú: Hanka megfizette az útiköltséget előre. Elnök: Nyílt kérdést adok fel, nyílt választ kérek. Volt ott valami kémiroda a házban? Tanú: Legkevésbé sem. Elnök: Tisztek összejövetele volt-e ott? — Semmit sem tudok erről. Elnök: Kivel érintkezett von Seibel? Nem tudom. Sokat utazott. Elnök: A kövér ur is pozsonyi volt? Tanú: Igen. A tanú ezután az ügyész kérdésére elmond- 11 hogy fekete-sárga zászlót nem látott sem a folyosón, sem máshol és különben is Seibel szomszédja. Harlein, aki szociáldemokrata kerületi elöljáró volt, ezt a feketesárga zászlót nem tiirte volna és feltétlenül utána nyomozott volna a dolognak. Ügyész: Mit mondott Fanni Schramm, hogy milyen viszonyban van az a bizonyos pozsonyi tanár Stöger Károllyal? — A pozsonyi tanár unokaöccsének adta ki Stőgert és Fanni Schramm azt is mondta, hogy 1923 december 5-én látott egy urat a lakásban, aki ott éjszakára meghált. Gállá dr. védő: Mit mondott magának Hanka és a kövér ur, hogy a vád vagy a védelem tanúja lesz-e ebben a perben? — Nem mondtak semmit, csak azt, hogy képzeljem el magam abba a helyzetbe, amiben a vádlottak vannak és ha valamennyire segíteni tudok, akkor segítsek ezeken az embereken. Kérdezték tőlem, hogy mit tudok a Tuka-afférről, amire én azt válaszoltam, hogy semmit. Gállá dr.: ígértek magának valamit? Tanú: Csak azt mondta Hanka, hogy megfizetik az utat Pozsonyba. Felmutatták inég Tukának és Stőgernek a fényképét cs még egy fényképet is, amely azt az urat ábrázolja, aki 1923. december 5-én ott hált a lakásban. Szembesítés a fényképekkel Az ügyész ezeket a fényképeket felmutatja, két fénykép Tukát ábrázolja, egy fénykép Stőgert, egy fénykép Kovácsot és egy másik fénykép Fleischmannt. Hoferik kiválasztja azt a fényképet, amelyik Kovácsot ábrázolja és kijelenti, hogy ez az ur volt az, aki a lakásban 1923. december 5-én meghált. Weiehherz védő kérdésére ezután a tanú kijelenti, hogy nincs útlevele, határátlépési igazolvánnyal jött át a határon, amelyet ő macm szerzett. Weiehherz dr.: Hogyan nevezte Hanka a kövér urat? — Kolléga urnák. Weiehherz dr.: Nem Stelovskynak? (Ste- lovsky mint Hanák is a Slovensky Dennik szerkesztője. A szerk.). — Nem. Ezer korona - útiköltségre Weiehherz dr.: Mit kapott a költségek fejében? Tanú: Tegnap Bankától Bécsben kaptam ezer csehszlovák koronát az útra. A határtól együtt utaztunk Pozsonyba, itt Hanka elvitt egy szép kávéházba és onnan ide hozott. Weiehherz dr.: Fanni Schramm mennyit kapott? Tanú: Eddig semmit. Az elszámolást én fogom végezni. Weiehherz dr.: ön azt mondja, hogy nem tud semmit a Tuka-afférról. Miért jött hát ide vallani? Tanú: Mert meggyőződésem, hogy amit Fanni Schramm mond, az igaz. Senki sem tudott a bécsi irodáról Ezután viharos incidens keletkezik Weich- herz dr. és az ügyész között. Weiehherz kijelenti, hogy a tanú csak azért jött ide, mert ezer koronát kapott. Az ügyész erre fölugrik és kéri a bíróságot, hogy ne engedje meg, hogy a védő a tanút sértegesse és Weiehherz dr.-t oktassa ki, mit szabad és mit nem szabad mondani. Hoferik az elnök kérdésére kijelenti, hogy Stőgert nem ismeri, sohasem látta. A Tuka-perről a Neue Freie Pressében olvasott. A ház lakói is eljöttek hozzá újsággal a kezükben és mondták neki, hogy semmit sem tudnak a kémirodáról és megkérdezték őt is, hogy ő nem tud-e. ö azt válaszolta, hogy ő sem tud a kémirodáról semmit. Az ügyész kéri a tanú megesketését, a védelem sem ellenzi. A tanút, mivel felekezetnél- küli, nem esketik meg, hanem fogadalmat tétetnek le vele. Szünet után megkezdik Fanni Schramm kihallgatását. Fanni Schramm az elnök kérdésére elmondja, hogy 45 éves, bécsi születésű, katolikus, foglalkozására nézve házvezetőnő és jelenleg Pollak dr.-nál van alkalmazásban a Wiedner Hauptstarssén. 1911 október 31-től 1924 október 31-ig volt Dr. Georg von Seibel házvezetőnője. Elnök: Ki volt ez a Seibel? Tanú: A filozófia doktora, színházi és zenekritikus és iró. —< Tiszt volt? —■ Nem. Az elnök kérdésére a tanú elmondja, hogy Seibel a háború előtt, 1915-től 1920-ig Svájcban élt. Seibel anyja Bécsben lakik, apja nagyiparos volt. A lakást von Seibel 1911 májusában bérelte ki, de csak októberben költözött be. Egy lakás története A lakás a háború alatt zárva volt és a tanú ez alatt az idő alatt Seibel anyjánál lakott. 1920-ban Seibel visszatért Svájcból és a lakásába költözött, ahol körülbelül egy évig lakott. 1925-ben von Seibel Amerikába ment, ott szintén egy évig tartózkodott, majd visszajött Bécsbe. 1919-ben a lakást kiadták Reininghaus dr.-nak, aki egy biztosítási intézet igazgatója volt. Ez egy évig lakott ott, amíg Seibel vissza nem jött Amerikából. Mig Seibel otthon volt, addig a lakásban más nem lakott. Amikor Rei- ninghaus kiköltözött a lakásból, unokaöccsét ajánlotta maga helyett, aki csak rövid ideig lakott ott. Azután Seibel sógorának, Ringhof- fer bárónak egy barátja költözött be. Azután lakott ott egy Rein nevű bankhivatalnok a feleségével és pedig 1923 júliusáig. Júliustól augusztusig bérlő nélkül állott a lakás, azután Stőgernek adták ki. Von Seibel akkor éppen Bécsben volt, mert volt egy pere a lakás miatt, el akarták venni lakását, de a pert megnyerte. Ekkor mondta, hogy Amerikába megy, de van neki egy uj bérlője a lakásra éspedig egy filozófiai tanár Pozsonyból. Később azt mondta, hogy nem ez a tanár, hanem ennek unoka- öcsse veszi ki a lakást. Tényleg jött két ur, megmutatta nekik a lakást, az egyik ur Stöger volt, aki azután a lakást bérbevette. Elnök: Hogy nézett ki ez az ur, aki Stőger- rel jött? Az uj bérlőn Tanú: Idősebb ur volt, szürkés hajjal, középmagas, karcsú termet, művész: külseje volt és a haja hátra volt fésülve. Hogy szemüveg volt-e rajta azt nem tudom. — Stöger kivette a lakást, megfizette a bért. majd beköltözött és a másik ur elment. Stöger 1923. agusztus 22-től 1924. április elejéig lakott a lakásban, két szobában, a harmadik szoba le volt zárva és ennek a kulcsa nálam volt. Hogy mivel foglalkozott Stöger, azt nem tudom, azt mondta, hogy elektromérnök, dél3
