Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)
1929-09-25 / 218. (2143.) szám
'PRflMVŰrMACÍAR-Hlm^ _____ _______ 5 A G ENJFJ MERLEG A né»ss6v«$e#9 bizottságai befejezték műnké lakat Holnap-holnapután berekesztik a tizedik ülésszakot — ki eredmények — A Jogi, a leszerelés!, a biztonsági bizottságok Jelentései Gyilkolt a mancipium Egy huszonötéves ruszin parasztlegény áll most Ungvárott bírái előtt, hogy számot adjon arról a borzalmas cselekedetről, amelyet május 22.nek reggelén követelt el, amikor asszonyát, Paclik tüzér-alezredesnek áldott állapotban lévő, fiatal feleséget több késszu- r ás sál meggyilkolta. Négy hónapja történt a gyilkosság, négy hónapon át ült a legény a szigorú vizsgálati fogságban s az időközben megjelent hírlapi cikkekből, de a tárgyalásról közölt tudósításokból is értesültünk róla, hogy ez a négy hónap nem törte meg a legényt, aki fogságában gyakran őrültséget szimulált, zsoltárokat .énekelt, majd ok nélkül harsányan és hosszasan nevetett, de ugyanilyen viselkedést tanúsít a tárgyaláson is, amelyen életéről vagy haláláról döntenek. Nem ismerjük közelebbről ezt a szerencsétlen embert, aki a legszörnyübb bűnnel, embertársának még gyilkolásával fertőzte meg lelkét, nem tudjuk, i>ajjon magaviseleté tettetett cinizmus, mesterkélt érzésekből táplált, vagy pedig — ami valószínűbb — Beleba István tüzér egészen primitiv lélek, olyan, aminőt sokat termel ki a ruszinszkói Kárpátok őserdeje: nincsen tisztábem a bűnnek és az erénynek fogalmával, vad szenvedélyei uralkodnak rajta és éppen szenvedélyének kitörései vezetik minden tettében, ezek adják a gyilkos kést is a kezébe, amikor legelemibb szenvedélye, szexuális érzése támad fel benne. Egy köztüzérről vám szó, akinek ügyét hadbíró sági tárgyaláson döntik el, ezek a körülmények tehát nem igen alkalmasak arra, hogy a nagyközönség érdeklődése teljes mértékben forduljon ennek a bünpemek motívumai és kisérő jelenségei felé. Egy ruszin pa- rasztfiuról van szó és nem Erdélyi Béláról, a pesti aszfaltnak divatos hőséről, akikből ugyancsak problémát csinált magárnak a közvélemény. Beleba István esetében nem fogják részletesen kutatni a lelki motívumokat, nem fognak bevilágítani azokba az örvénylő mélységekbe, amelyek ebben a primitiv lélekben forronghattak és annelyből a végzetes esemény felfakadt. Nem egyetemi professzorok végezték az ő lelkének analízisét, egyszóval a Beleba István gyilkossági esete csupán háromnapos szenzáció, amely az Ítélet kihirdetése után nagyon gyorsan elvész az emlékezetből. Pedig társadaA mn-lélektani szempontból nagyon sok érdekes megfigyelésre és elmélkedést anyagra nyújt alkalmat az ungvári hadbirósági tárgyalás. Ebből az anyagból kiragadunk most egy szempontot, hogy rámutassunk arra, mennyire nem változott meg korszakok erkölcsi felfogása, annak ellenére, hogy évszázadok sőt évezredek ékelődnek közéjük. Az Offiziers-Damenak és a tiszti szolgának a viszonya domborodik ki éles kontúrokban a bünpörböl. Ez a viszony, amely évezredek óta nem változott. A római korszak asszonyainak is voltak ilyen szolgái, egyszerű, műveletlen parasztfiuk, akiket Ázsiából, Afrikából hurcoltak be győztes háborúk után és adták el Róma rabszolgavásárain. A Nápolyban lévő Pompeji-muzeum falfestményein nagyon érdekes jeleneteket látunk, amelyek jellemzőek a h4z asszonyának és a rabszolgának viszonyára. Látunk fürdőszoba-jeleneteket, amelyek mutatják, hogy a római patricia, áld igen tisztességes és erkölcsös asszony lehetett, egyáltalán nem veszi tekintetbe, hogy a fürdőszobában rajta kívül emberi lény, férfilény tartózkodik, úgy tesz-vesz, úgy viselkedik, mintha egyedül volna. És ezt nem erkölcstelenségből teszi, hanem azért, mivel szolgáját egyáltalán nem tekinti értelmes emberi lénynek, hanem állatnak, tárgynak, dolognak. A római rabszolga neve: manci- pivm, annyit jelent, mint dolog, semleges nemű szó, tehát a rabszolgának ebben az erkölcsi felfogásban nincs neme. Mindenféle munkát végeztetnek vele, állandóan a ház asszonya körül sürög-forog, az asszony masz- sziroztatja magát vele, meztelen testét vízzel locsoltatja általa és nem veszi tudomásul, hogy ez a mancipium is érző ember, szervekkel és idegekkel, vágyai, kívánságai vannak, amelyek annál hevesebbek, minél kevésbé tudja őket kielégíteni, minél inkább vissza kell ezeket fojtania. Nem tehetek róla, de a Pompeji-muzeum fali festménye jut az eszembe, ha az ungvári bünpör személyeire gondolok, a szerencsétlen áldozatra, az asszonyra és gyilkosára, a szenvedélyein uralkodni nem tudó ruszin paraszt fiúra, aki fölött, nemsokára kimondják, az Héletel. Ugyanazt a viszonyt ismerem fel a tiszti asszony és a tiszti szolga között, mint, amilyen a patricia és a mancipium viszonya volt. A varannói alezredesné is hálóingben siet kinyitni az ajtót a tejei hozó tüzt&zolga elóUt Géni, szeptember 24. A bizottságok kéthetes tárgyalása után a népszövetség holnap vagy holnapután befejezi tizedik közgyűlését és az azt követő részletes tanácskozásokat. A delegátusok utolsó ünnepélyes ülésre gyűlnek össze, az elbocsátó beszéd elhangzik és a világ államférfiái hazamennek, hogy jövőre ugyanebben az időben ismét megjelenjenek Gemfben a népszövetség tizenegyedik közgyűlésére. A jubileumi ülésszak nem tért el a népszövetségi tanácskozások eddigi praxisától és nem állította befejezett tények elé a világot. Elegendő tétel volt, amit meg kellett volna oldani, de a delegátusok, mint mindig, most sem mertek hozzákezdeni a munkához és újra az, elnapolás kényelmes eszközét választották a komplikációk kikerülésére. Mindazonáltal a jelenlegi közgyűlésen elhangzott néhány olyan indítvány és történt néhány olyan nagyjelentőségű esemény, amely felpezsdítette a genfi testület mega'l- vaöni látszó vérét. A három legjelentősebb esemény, amely szeptemberben Geníben történt, kétségtelenül a következő: Briand Páneurópa-esz- méje, Lord Róbert Cecil lefegyverzési javaslatai és Wu kínai delegátus indítványa, amely a népszövetségi paktum 19. pontjának pontos kidolgozását kérte a delegátusoktól. E bárom tartalmi jelentőségű eseményen kívül a népszövetség életében az uj palota alapkőletétele is szerepet játszott s mintegy7 szimbolizálta azt a fejlődést, amelyet a genfi institúció az elmúlt években befutott. Briand Páneurópa-eszméje, amilyen nagy port vert föl a zseniális szónok nagyhatású beszéde után, oly. hamar elhalványult a következő napokban és ma az albizottságokba sülyedrve alig esik többé szó róla. A briandi eszme nem az, ami hivatott volna az európai hibákat megoldiaui és békét,teremteni a kontinensen. A francia Páneurópa nem egyéb, mint zseniális kísérlet a francia imperializmus megörökítésére és arra, hogy Franciaország a jövőben sehonnét sem fenyegetve megtarthassa azt a vezető helyet, melyet ma tölt be Európában. A francia Páneurópa imperialista eszme már annyiban is, hogy határozottan más kontinensek ellen irányul. Azok az államok, amelyekkel a békeszerződésben igazságtalanság történt, sohasem fogják elfogadni, de azok a nagyhatalmak sem — Amerika, Japán, Oroszország, esetleg Anglia — amelyek ellen irányul. Lord Róbert Cecil lefegyverzési indítványával kapcsolatban néhány napig úgy látszott, hogy az előkészítő lefegyverzési bizottság nagy nehezen kivívott lefegyverzési bázisa megdől és a hatalmak újabb, becsületesebb módon látnak hozzá a militarista államok lefegyverzéséhez. Az angol delegátus nem követelt kevesebbet, mint az eddigi eredmények teljes revízióját, mert véleménye szerint az eddigik hipokrizisen épülitek föl és nem alkalmasak a valódi béke megteremtésére. Cecil indítványát Franciaországban és a kisantant-államokban óriási felháborodás követte, úgy hogy az angol delegátus, aki tudomásul sem veszi, hogy az jelen van az előszobában, úgy tesz-vesz, mintha ott sem volna. Ingerli, azt mondja neki, hogy olyan a hangja, mintha kutya volna, ugat. Amikor látja, hogy a legény mérgeskedik, gorombákat mond neki, feltámad benne a játékos kedv, s amint gyermekkorában örömmel kergette a kutyát, úgy tetszik neki most is a veszedelem, a tisztiszolga morgása, lássuk csak, fog-e harapni, ha tovább mérgesíti9 Odahajol hozzá, incselkedik vele, tüzpirosság szökik a. legény arcába,, a düh és a visszafojtott szexuális érzés erőt vesz a műveletlen leiken és ’me, kirobban a végzetes szenvedély, megtörténik a szexuális gyilkosság. A római társaalom történetének lapjait forgatva szintén találunk rá esetet, hogy egy mancipium metfedekezik osztályhely zei ér öl t nem a legdiplomatikusabbaa járt el a kényes ügyben, a francia diplomácia nyomása alatt kénytelen volt indítványát elejteni és egy selejtes kompromisszumot elfogadni, amely se nem használ, se nem árt a leszerelés ügyének. Meglepetésszerűen jött Wu kínai delegátus indítványa. A népszövetségi paktum 19. paragrafusa fölhatalmazza a delegátusokat, hogy olyan szerződéseket, amelyek használhatatlanokká váltak vagy ártanak a békének, revideáljanak és módositsanak. Kína a nyugati hatalmakkal a világháború előtt számos olyan szerződést kötött, amely ma elvesztette értékét és alkalmazhatatlan. Wu elsősorban ezekre az ázsiai szerződésekre gondolt indítványának megtételekor, de a vita csakhamar általános mederbe csapott át és természetszerűleg leginkább a békeszerződésekkel foglalkozott. A német és a magyar delegáció a kínai indítvány mellett foglalt állást és követelte, hogy a 19. paragrafus hatáskörét és a Ik a lm a za ndóságá t pontosan megállapítsák. A népszövetség jogi bizottságában, ahol ez a kérdés szóba került, Rolin belga delegátus kiegészítő indítványt tett és kérte, hogy az ügy elintézését bízzák a plénumra. Wu javaslatát elsősorban a kieantant képviselői támadták. A kisaai tamt-m égéi zottakat egyedül Franciaország támogatta, d© az sem nyomatékosan és döntően. .4 kis antant-megbízó llak kénytelenek voltak eddig Genfben alig ismert eszközökhöz nyúlni, hogy álláspontjuknak érvényt szerezzenek. Kivonultak a bizottság üléséről, amely addig nem hozhatott döntést, amig egyhangúan meg nem egyezik egy bizonyos határozat elfogadásában. A népszövetség kénytelen völt ismét kompromisszumokkal dolgozni s Wu javaslata elődjeinek sorsára jutott: elsülyedt az albizottságokban. A népszövetség tizedik közgyűlésének kiemelkedő államférfim között elsősorban Briandt és MacDonaldod kell megemlíteni. A francia miniszterelnök és külügyminiszter örök ragyogó figurája marad a genfi gyülekezetnek s ha tevékenysége nem is más, mint csillogás és szeilemeskedés, kétségtelen, hogy ő kapná meg Genfben a „legnépszerűbb államférfiu“ jelzőjét, ha e kérdést szavazás alá bocsátanak. MacDonald őszintébb és következetesebb, de ezidei genfi beszédében föltűnő óvatosságot és határozatlanságot mutatott. Bizonyára nem eléggé ismeri az anyagot és túl fiatal miniszterelnök áhhoz, hogy döntő lépésekre ragadtassa magát. Különben is jóvá kellett tennie azt, amit Snowden hevességével és határozottságával Hágában elrontott. Stresemann ez alkalommal nem jutott szóhoz. Beszéde érdekes és komoly volt, de inkább rekapituláció, mint korszakalkotó újítás, szenzációs bejelentés. Feltűnő sikert ért el ezidén Apponyi gróf magyar delegátus is, akit legújabban „a népszövetség élő lelkiismeretének“ kezdenek nevezni Genfben és aki szokatlan őszinteséggel és nyíltsággal párosult lendülettel szói hozzá a világproblémákhoz. Magas kora tiszteletet parancsol és nincs megkívánja úrnőjét és merényletet követ el ellene. Büntetése borzalmas, szétnégyelik, keresztre feszítik, darabokra vágják. De sorsából senki sem marit tanulságot. Elszigetelt jelenség, az élet folyik tovább rendes medrében. A varannói véres eset szintén azzal a tanulsággal szolgálna, hogy nem helyes dolog az, ha Offiziers-Dame mellé tiszti szolga kerül a mindenes szerepének betöltésére. Tejet hozni, a szobát kitalcaritani, az asszony körül a szükségs házi dolgokat elvégezni cseléd- leányoknak a feladata. Ha már a milícia dc-\ makmiikus gondolatát el is vetették, a tiszti-' zolga-intézményt igazán ideje volna az emberi méltóság szent, érdekében megszüntetni. Ha ez előbb megtörténik, a varannói tragédiának most nem volna köt áldozata. V, Z; dr. az a delegátus, aki ne hallgatná meg szívesen mindig érdekes és mindig megszivlelendő fejtegetéseit. Ha azokat a tényeket citáljuk, amelyek Genfben most valóra váltak, elsősorban a hágai döntőbíróság fakultatív záradékának tö- mtoges aláírásáról keli megemlékeznünk. A legtöbb nagy- és kishatalom a tizedik jubileumi közgyűlést választotta, hogy bejelentse, hogy ezentúl aláveti magát a hágai döntőbíróság Ítélkezésének. A legtöbb hatalom azonban annyi fentartást kötött aláírásához, hogy a hágai döotőbiróság elismerése nem jeleod* „uj érá*“ mint a genfi ünnepi szónokok és optimisták hangoztatják és bizonyára nem fog változtatni a világ eddigi menetén. A tegnapi vita Genf, szeptember 24. Tegnap este három napos vita után a népszövetség első bizottsága megegyezett Wu kínai delegátus javaslata fölött, amely — mint ismeretes — a népszövetségi paktum 19. paragrafusának alkalmazhatóságáról szól. A megegyezés természetesen iámét kompromisszum és semmi újat nem mond. Rolin belga delegátus közvetítő ajánlatát sem említi meg, s nagyjában csak olyanokat állapi meg, amik már ezelőtt is magátólértetődő tényeknek számítottak. A vitás kérdéseket a határozat nagy ívben kikerüli. A harmadik bizottságban Massigli francia, delegátus fölszólaláa keltett nagy izgalmat s a leszerelő urak között a feszültség oly óriásivá vált, hogy a bizottság elnöke kénytelen volt fölfüggeszteni az ülést, ami Genfben párját ritkító esemény. Massigli a francia katonaság nevében azt követelte, hogy a harmadik bizottság mondja ki, hogy az előkészítő lefegyverzési bizottság döntésein lehetetlen változtatni és a revízió nem megengedett eljárás. Lord Róbert Cecil természetesen hevesen ellenezte Massigli indítványát és az egyre tűrhetetlenebb hangnemben lefolyó vitát az elnök kénytelen volt rövid időre felfüggeszteni. A mai plenáris ülés A népszövetség ma délelőtt teljes ülésén fölolyasták a népszövetség harmadik, vagyis lefegyverzési bizottságának munkájáról szóló jelentést. A jelentés természetesen rövid és semmitmondó. A belga delegátus beszámolója után Lord Róbert Cecil emelkedett szólásra és bejelentette, hogy Anglia ratifikálta a fegyverkereskedelemről szóló konvenciót. Cecil figyelmeztette a gyülekezet tagjait, hogy kövessenek el mindent az előkészítő lefegyverzési bizottság munkájának meggyorsítása érdekében. A lefegyverzést nem szabad kis politikai tranzakciónak tekinteni. Tiltakozik az ellen a beállítás ellen, hogy az előkészítő lefegyverzési bizottság munkájának revizióját kérő javaslata parancs akart lenni, amely direktívákat ad a független előkészítő lefegyverzési bizottságnak. Az sem igaz, hogy javaslatának éle egy bizonyos hatalom ellen irányult. Előtte csak egy fontos, az, hogy a hadianyagot mindenütt csökkentsék és a fölös számú katonákat hazaküldjék. Javaslatának négy pontja alkalmas volna a lefegyverzés mara- déknélkiili .megoldására. Sajnos, az előkészítő bizottság e téren teljesen csődöt mondott. Lord Róbert Cecil beszédének további folyamán kitartott álláspontja mellett és azt hangoztatta, hogy nemzetközi ellenőrzés nélkül lehetetlen érvényt szerezni a lefegyverzési bizottság döntéseinek. Ha nincs nemzetközi ellenőrzés, a népszövetség könnyen hiszékenységének áldozatává válhat és a legközelebbi háború szörnyű meghazudtolá- sát jelentené a mostani munkának. A legközelebbi háborúnak csak egy áldozata lesz: az egész emberiség. — A tizedik népszövetségi közgyűlésen figyelmeztetni szeretném a világ valanieny- nyi népét — kiáltotta a terembe Cecil —, hogy a veszedelem nagy és a legközelebbi háború borzalmas lesz. Az angol delegátus fölszólalása után a közgyűlés a harmadik bizottság jelentését egyhangúan elfogadta, valamint a következő jelentést is, amely a háború mcggáilására alkalmas eszközökről szólt. Ebben az utóbbi jelentésben a biztonsági bizottság fölszólitja a tanácsot, hogy vizsgálja meg, vájjon a német javaslatot, amely a háború elhárítására szolgáló eszközök megerősítésére vonatkozik, nem kellene-e általános konvenciói rangra emelni 1929 sreptemiber 25, szerda. _____
