Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)

1929-09-22 / 216. (2141.) szám

1929 szeptember 22. vasárnap. Hatvanhat éven át járta a Tátra bérceit, völgyeit Dénes Ferenc, a Kárpát Egyesület legidősebb turistája A Tátra fejlődése az erdei ösvénytől a legmodernebb autóutig „Nem voltam rekord-turista, hanem útjaimon tanulni akartam44 hegymászásnak nagyon sok veszedelme is van. és szükséges az óvatossági .szabályok betartá­sa. Szegény Zsigmondy nagyon szép könyvet irt a turisztika veszélyeiről és később a Fran­cia Alpesekben maga is halálos katasztrófa áldozata lett. A Tátra útjainak transzirozása és geoiogiai felfedezések —. Münnich Sándor, a poprádi evangélikus népiskolának tanítója, aki előbb Késmárkon középiskolai tanár volt, de kollégáival nem fért össze és igy Poprádra ment át, igen agilis tagja volt a Kárpát-Egyesületnek és ő vetette föl az eszmét, hogy Tátrafüred és Csorbató kö­zött használható közlekedési utat kell építeni Elmondotta, hogy ezer méter magasságban a Tátra oLdalán van egy Diebsteig, tolvajok lo- vaglóutja, amelyet liptói rablók régóta hasz­náltak. Ezen szálltak alá a szepesi vásárokra, Tátraszéplak, szeptember 21, (A P. M. H. munkatársától.) A Guhr-szanatórium társai- gótermének egyik falán egy érdekes emlék­tábla köti le figyelmünket. Három kép van ezen a táblán, ógbenynló hegyormokat ábrá­zolnak a képek és a feléjük, alkalmazott fel­írások ezeket mondják: „Dem áltesten Berg- srteiger dér Tatra — die Zipser Bergsteiger- jugend. Deine Spitze, Bein sdhönster Weg, Dein Denkmal“. A szepesi hegymászók ezzel a kedves figyelmességükkel állítottak méltó emléket a 84 éves Dénes Ferencnek, aki égés* életét a Tátra fejlesztésének, a Tátra felkutatásának, ismertetésének szentelte. és olyan korban is, amikor mások máT csak pihennek és multijuk emlékeiből éldegélnek, nem lankadó fiatalos buzgalommal, hasznos munkát végez kedvee hegységének ezen az idillikus pontján, amelyet méltán tartanak a Tátra gyöngyének. Dénes bácsi a tátraszép- laki meteorológiai állomás megfigyelője és korán reggel, délben, meg késő este nagy buzgalommal olvassa le az adatokat műszerei­ről, hogy azokat beküldje a prágai meteoro­lógiai központba és bevezesse a fürdő meteo­rológiai könyvéibe, amely ilyenformán nélkü­lözhetetlen forrásává válik a Tátra klimati­kus viszonyai tanulmányozásának. A kister­metű öreg urra igazán vonatkoztatni lehet Jókainak híres mondását: öreg ember nem vén ember, mert rajta nem igen látszik meg, hogy nyolc és fél évtized terhe nyomja a vállát. Háta nem hajlott, nem görnyedt meg, hallása kitűnő, szeme most is olyan éles, hogy tisztán látja az 50 km távolságban elfek­vő Gyömbért, hangja erőteljes, emlékezete kifogástalanul működik, érdeklődése ma is rendkívül sokoldalú, tudása a Tátrára vonat­kozó történelmi, turisztikai és természettu­dományi ismeretekben rendkivül imponáló, úgy hogy igazi élvezetemre szolgált az a két óra, amelyben lelkesülten beszélt nekem az ő szeretett Tátrájáról. Mellig érő ősz szakálla, fehér haja egészséges, piros arcot körit be, amelyből élénken villognak ki a beszédes szemek és a még mindig ép fogak. Turista­ruha az öltözete, hegymászó cipők vanuak a lábán, mintha minden pillanatban túrára ké­szülne. Hyen lelki és testi egészséget csak a tátrai levegő, a magas hegységi élet ád lako­sainak s a városi élei izgalmaiban megviselt fiatalok bizony megirigyelhetik Dénes bácsi derűs öregkorát. Kedves készséggel áll rendelkezésemre, hogy beszéljen az ő Tátrájáról. Ha magáról kell sz<T lamia, szerénykedik, érdemeit elhallgatja, de kifogyhatatlan bőségben buzog a szó ajkairól, ha a Tátra jégkorszakairól beszél, ha szépsé­geit magasztalja. Pedig Dénes Ferenc a Tátra tudományos felkuta­tásában. ismertetésében és az elméleti is­meretekre támaszkodó gyakorlati munká­ban is olyan nagy érdemeket szerzett, hogy a külföldi szakirodalom is megemlékezik róla, nem szólva arról, hogy a Pallas-lexikon a legkiválóbb Tátra ismerők közé sorozza. Aki három generációi neveli a ktassziha-íMologia és a természet szereseiében — Az én életem folyása? Egyeszerü. sze­rény élet ez* mint a többi dolgos emberé. 1845 ben születtem, egy esztendőben a nagy Apponyival, csakhogy ő három hónappal az öcsém. A Vörös Klastrom közeiében levő Tri'bs faluban születtem, egyszerű tisztviselő­család gyermeke vagyok. Az első elemi osz­tályt Eperjesen, a következő hármat a galíciai Neumarkion végeztem. Középiskolai tanul­mányai mát a lőcsei gimnáziumiban végeztem és 1864-ben tettem le kitüntetéssel az érett­ségit. Amikor az alsó osztályokat jártam, Ma­gyarországon a Thun-íéle kormányrendszer uralkodott, tehát csehországi német és németül beszélő cseh professzoraink voltak, úgy hogy amikor hetedikes lettem és az ok­tatási nyelv a magyarra változott, édeskeve­sei tudtam magyarul, de hamarosan elsajátí­tottam a magyar nyelvet is. A magyar állam 315 forintos stipendiumával a bécsi egyetem­re kerültem, ahol klasszika-filológiai stúdiu­mokat végzetem. Az utolsó egyetemi évemet Pesten töltöttem és itt szereztem tanári ok­levelemet is. Egy évig a soproni Ürményi családnál voltam házi nevelő, majd két éven át a pesti evangélikus gimnáziumban voltam kisegítő tanár, 1873 november élten helyettes tanárként Lőcsére kerültem, ahol két évig működtem, majd rendes tanárként Újvidékre helyeztek, itt azonban csak kilenc hónapig voltam, mert feleségem, aki lőcsei leány volt, nem tudta megszokni a délvidéket. így ke­rültem vissza Lőcsére, ahol a gimnáziumban latint és görögöt tanítottam, 1912-ben bekö­vetkezett nyugdíjazásomig. — A fordulat után bizony ez a nyugdíj ke­véske volt és igy 74 eres koromban mint kisegítő tanár újból a katedrára léptem a lőcsei német reális­kolában- f Néhány évi szolgálat után végleg otthagytam a katedrát és azóta itt élek a Tátrában, 1100 méterre a tenger szine fele/tt A Kárpátegyesülei legrégibb tagja — A K árpátegyesület alapitói között vol­tam és amikor az egyesület 1873-iban megala­kult, választmányi tagja lettem. Szenvedélye­sen szeretem a Tátrát és gyermekkorom óta a Tátra tanulmányozásának szenteltem élete­met. — Hogy milyen munkát végeztem? Hát bi­zony abban az időben, amikor én a Tátra ta­nulmányozásával foglalkozni kezdtem, a Tátra még nem volt az a turisztikailag, térkópileg, tudományosan feldolgozott te­rület, mint moet, nem voltak kiképzett utjai, csak ösvényei, amelyeket a környék népe használt. Egy-két villán kívül nem voltak telepek sem rajta, az üdülők, turisták raja sem árasztotta el any- nyira, mint mostanság. A Tátra északi része először Palocsay-birtok volt, akiktől a Sala- mon-családhoz került, tőlük pedig 1882-ben az öreg Hohenlohe herceg vásárolta meg 500 ezer forintért. Olcsó vételár volt, az erdőben álló fáért egy krajcárt fizetett eszerint az ár szerint. Később Hohenlohe herceg megszerez­te a Tátra nyugati felét is a Máriássy-esalád- tól három millióért. A fürdőtelepek 1880 kö­rül kezdtek kiépülni, egyszóval az én fiatalkoromban a Tátra még úgyne­vezett kuHurrádon volt. A katonai térképező intézet 1860-ban készí­tette el a Tátra első speciális térképét. Erre voltunk utalva, de én hamarosan rájöttem, hogy a térkép igen tökéletlen és sok hiba van benne. Ezeket a hiányokat, hibákat értekezés­ben állitottam össze és eljuttattam Münnich Aurél képviselőhöz, aki akkor a delegációban a hadügyi kérdések előadója volt Tizenöt éven át gyűjtöttem az adatokat és memorandumban figyelmeztettem az illeté­kes tényezőket, hogy a tökéletlen speciális térkép nagyon rossz hírbe keverheti a kato­nai térképészeti intézetet. Münnich memorandumomat eljuttatta Bilan- threit gróf hadügyminiszterhez, aki ennek alapján elrendelte a Tátra uj térképezését, ami 1896-ban meg is történt. Elkészült 1:25 ezer arányban a Tátra uj speciális térképe és ezt most a prágai intézet az egyes helyek cseh megjelölésével újból kiadta. Deine Spitze .,. — Ezen a térképen szerepel a Tengerszem csúcsról északnak kiinduló nyergen az a csúcs, amely a régi térképen nem volt rajta, amelyet én fedeztem fel és egészen egyszerű eszközzel, vízszintező és ameroid segítségével a Tengerszem-csúcsról én is határoztam meg a magasságát 2437 méterben. A katonai tér­képezek geometrikus mérése az én adatom­tól csak egy méterrel tér el, amennyiben a csúcsmagasságot 2438 méterben adja meg. A térképre ezt a csúcsot Dénes-csucs néven vezették be. Ez hát az én természetes emlékoszlopom a Magas Tátrában. —- Hogy mikor tettem meg az első tátrai turistautamatV Bizony, annak ide s tova hat­vanhét esztendeje Hetedik gimnazista koromban, 1863-ban egy barátommal, a podspadyi erdész fiával, Podspadyból kiindulva, megmásztuk a Mu- rány meredek falát. (1827 m.) Cipőbén nem sikerült a megmászás, mezítláb tettük meg az utat, mert igy a láb jobban ta­pad a szikla tal a jhoz. —• Hogy hány túrát tettem meg? Annak pontos számát nem tudnám megmondani. Csak azt tudora, hogy évről-évre sok túrát tettem meg. A legjobban sikerült, tufám az volt, ami­kor PmJzavitz clr. fö!s/.ó!:t.(-'ííra a 8/nposségrő! írandó ulikalaiiz tátrai . ' bt v.iü.-b-un és be­jártam a legmagasabb csúcsokat, hogy mind­KÍ8 Viszokát, a Gerlachfalvi csúcsot, a Szaló- kot, a Lomnici és Jégvölgyi osucsot. Negyed­óránkat leültem, hogy mindazt, amit utamon észleltem, lejegyezzem és igy egyáltalán nem volt fárasztó ez a hatalmas ut, a hetedik na­pon éppen olyan friss voltam, mint amikor ne­kiindultam. Leírásaim azután Podzavitz mü­vében, a Reiseführer durch die Zips-ben láttak napvilágot, amely magyar és német nyelven 1890-ben jelent meg. Nem a rekord, hanem a tapasz­talatok gyűjtése volt a cél. *. — Minden vakációmat arra használtam fel, hogy a Tátrát tanulmányozzam és igy az idők folyamán a liptói havasoktól a Béla-havasig a Tátra- vidék minden völgyét bejártam és bejártam mindazokat a csúcsokat is, amelyeket az átlag-turisták bejárhatnak. Nyaktörő utakra sohasem vállalkoztam, bravúrokra nem tö­rekedtem, mert nem rekord volt a célom, hanem tudásomat akartam kiegészíteni és turistautjaimon tanulmányokat végeztem. A Simontornyon például, amely Waíter turis­tának halálos zuhanásáról szomorúan emléke­zetes, nem voltam. Még most is elcsodálkozom, hogy például a Fehértó-csucsot keleti oldalá­rói sikerült megmásznom. Erősgyökerii fücso- mókba kapaszkodtam s igy jutottam mind föl­jebb és följebb, mig végül a tetőre jutottam. Hasonlóképpen jutottam föl a Vadorzó-há­góra. Dein schönster Weg •. • —■ Legszebb utamnak a jégvölgyi csúcsra tett túrámat nevezik. A jégvölgyi csúcsot odáig mindig északi oldaláról mászták meg, én kísérőmmel a déli oldalon vágtam neki, amely utón előttünk ember még nem járt. Pedig ez az ut nem is nehéz és minden veszély nélkül jutottunk föl a 2630 m. magas csúcsra, amely csupán négy méterrel kisebb a lomni- cinál. Az éjszakát az öttó alatt egy rétecskén töltöttük, amelyen még nem volt meg a men- ház, hanem törpefenyők borították. — Az úgynevezett kőparipáig könnyű volt az ut. A kőparipa egy obeliszkekből álló ge­rinc, amelyen a szó szoros értelmében lova­golva haladtam át. Ez volt az egyetlen nehéz rész, innen kezdve a hátralévő száz méter már semmi nehézséget nem okozott. Ez az utam 1870-ben volt. Leírása megtalálható az Ottó- féle kitűnő kalauzban. — Túráimra általában egyedül szoktam menni. Korán reggel indultam el, mert mennél korábban indul ki az ember, annál jobb. Négy órakor rendesen már utón vqltam. Elemózsiá­mat magammal vittem, óvatosan haladtam, so­kat pihentem és utamon mindent megfigyel­tem. így elértem azt, hogy túráim soha nem voltak fáradságosak, nem untam meg őket és mindig friss kedvvel indultam útra. Az utolsó hegyi túrám tavaly volt, amikor a szalóki csúcsra mentem föl. Egész könnyen sikerült. — Magassági turista tehát nem voltam ab­ban az értelemben, hogy nem törekedtem le­hetetlen bravúrokra. Az ilyen kísérletek kö­vetelik meg a turisztika halálos áldozatait. Rossz időben természetesen nagyon nagy a veszély, ködben a turista elveszti a tájékozó­dást. A múlt évben például egy magános hölgy haladt a zöldtavi utón, amikor ködbe kerüli, betévedt az erdőségbe, amely sok helyütt ős­erdő jellegű és többé azután nem is tudott ki- ta’álni. Az se jó, ha egy időben tulsokan men- : — k föl a csúcsra, mert a kövek meglazulnak ás a lezuhanó kő halálos balesetet okozhat. A kifosztották a vásárosokat és zsákmányukkal, portékával és lovakkal, ezen az utón tértek is vissza Liptóba. —< Münnich eszméjét a Kárpát-Egyesület magáévá is tette és engem bizott meg az ut transzirozásávaL Térképi tanulmányaim alapján egész hosszá­ban tanulmányoztam a terepet és kijelöltem a vonalat, amely természetesen még nem volt tekintettel az autóforgalom igényeire, hiszen autó akkor még nem volt. így jött létre először a lovaglóut, azután a szekérút. A megyét rábírtuk az útvonal átvételére, igy lett belőle megyei, majd országos ut. Most azután kifejlődött a Barlangliget—Csorbató közötti nagyszerű autóut, amely párját ritkítja Európában. Most folyik Felsőhági és Csorbató között az ut átalakítása, dombok átvágásával, völgyek kitöltésével a szerpentineket eltünte­tik és 1932-re készen lesz a legmodernebb, legtökéletesebb hegyi autóut. A völgyekbe ve­zető utakat én transziroztam. — Természetes, hogy ez a munka rengeteg tapasztalattal járt. Abban az időben állította föl Penck professzor Brücknerrel együtt gla­ciális teóriáját az Alpesek eljegesedésének ta­nulmányozásával kapcsolatban. Penck szerint négy jégkorszak következett egymásra, egy- egy jégkorszak periódusa 50.000 esztendőt tett ki és ugyanennyi volt az interglaciális korsza­kok periódusa is. Az első jégkorszak kezdete tehát legalább félmillió esztendővel ezelőtt volt. Az ut transzirozása közben a felkai völgy morénaköveinek tanulmányozása rávezetett arra, hogy Penck elmélete a Tátrára is vonatkozik, itt is megvolt a négy jégkorszak. Erről értekezést Írtam az Europáische Wan- derbilderbe, amely Partsch professzor kezeibe került. A breslaui egyetem földrajzprofesszorá­nak figyelme igy terelődött a Tátrára és öt éven át tanulmányokat folytatott itt, amikor én kisértem el őt útjaira. így irta meg a Die Tatra in dér Eiszeit cimti nagy munkáját, mely a Tátra glaciológiai jelenségeit földolgozta és ez a munka az én megfigyeléseimet is föl­említi. —< Később Uhlig professzort kisértem geoló­giai tanulmányútjain. Rájöttem arra* hogy a Tátrában a morénák alsó határa a Partsch által föltételezett vonalnál is mélyebbre, 1300 méterig nyúlik le, Ilymódon összefüggést le­hetett találni a. Riesengebirge és a Tátra gla­ciális jelenségei között. Uhlig kutatásai észle­leteimet megerősítették és ezt a Geologie des Tatragebirges cimü müvében kifejezésre is juttatta. Szorgalmasan jegyzem az adatokat, közben azonban nikotinra vágyom. —. Megengedi, kedves bátyám, hogy rá­gyújtsak? —> Parancsoljon kérem, sajnos azonban, én nem kínálhatom meg, mert sohasem dohányoz­tam. Hanem a pénzt, amit dohányra költöttem volna, félreraktam és harminc óv alatt annyira gyűlt, hogy kis házat vehettem magamnak Lőcsén. Ezt minden fiatal embernek ajánlom. Nem iszik, nem dohányzik, korán fekszik, korán kel, igy élt egész életében. Betegség nem bántja. Talán Dénes bácsi életmódja az örök ifjú élet. titka? Mágőcsy professzor ur tegnap a cigaretta miatt szidott meg és a pi­pát ajánlotta mint csalhatatlan módszert. Vi­szont ismerek aggastyánokat, akik vígan ci­garettáznak és az italt sem vetik meg és mégis makkegészségesek. A bölcsesség köve, ugylátszik, nem egyetemes érvényű és min­den egyéni ku istituciónak raás lehet az élet- szükséglete. yécsey Zoltán dr. azt, amit tapasztalok, leírjam az Útikalauz i számára. Ekkor hét nap alatt megmásztam a nyolc legma­gasabb csúcsot: a Krivánt, a Tengerszemet, a Tátra-csuesot, a Minőségek: * ** I Smyrna, Persia. , 0 • etesd. OcrtódN csomózással: n csehszlovák technika legnagyobb vívmánya! 9

Next

/
Thumbnails
Contents