Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)
1929-09-22 / 216. (2141.) szám
1029 szeptember 22, vasárnap. Tiso miniszter is tudja, hóm az Érsekújvár! körit; szégyene a csehszlovákiai kiiegészsegügynek, mégsem változtatnak az állapotokon Az illetékes tényezők nyilatkozatai Érsekújvár kórházprobSémájárő! Miért késik a renoválás? — A járványkőrház ügye Érsekújvár, szeptember 21. (A P. M. H. érsekujvári tudósítójától.) Az * elmúlt napokban komoly aggodalmat keltett az a hír Érsekujvárott, hogy úgy a városban, mint a vidéken egyre szaporodnak a tifusz- megbetegedések. Egyes lapközlemények már járványról beszéltek. Szívesen állapítjuk meg,' hogy járványról egyelőre nincsen szó, azonban illetékes helyen "szerzett információink szerint elérkezett az ideje annak, hogy az egészségügyi hatóságok minden komoly óvintézkedést megtegyenek, mert szórványos ti- fuszmegbeíegedések már előfordultak s az érsekujvári kórház, valamint magánorvosok kezelésében jelenleg 18—20 tifuszeest van. Amikor a tifuszesetek felléptek s járványtól lehetett tartani, az orvosi körök elsősorban az iránt érdeklődtek, hogy mikor nyílik meg a kórház mellett felépített fertőző betegek számára létesített pavillon? Eziránt érdeklődtünk mi is s valósággal megdöbbentő tapasztalatra jutottunk. 3© éwe nem fejlődik az érsekujvári kórház Érsekújvárnak régi-régi sérelme a kórháza. Azelőtt a „vármegye" kezelésében volt, ha ugyan azt az elhanyagolást kezelésnek lehet nevezni. Amikor' a tartományi rendszer életbeléptetésével a tartomány „vette át" a kórházat, az országos hivatal töbizben tauujelét adta érdeklődésének s jóakaratának. Egymásután szálltak ki bizottságok, mind megtekintették a kórházat, mindegyik bizottság tagjai megdöbbenve csapták össze kezüket a szomorú elhanyagolás láttára, mindegyik orvoslást ígért. Mindegyik bizottsági tag őszinte megdöbbenésének adott kifejezést, mert az érsekujvári kórház ma is alig van magasabb nívón, mint 80 esztendővel ezelőtt, az-, zal a különbséggel, hogy az épületek valósággal diiledezővé váltak. A tartományi költségvetés 180.0C0 koronája Az országos képviselőtestület végre megszavazott az 1929. költségvetés terhére 180.000 koronás javítási munkálatokat, legalább hogy villanyt vezessenek be, hogy kicseréljék a rozoga ajtókat s ablakokat, rend behozzák a padlózatot. Terveket dolgoztattak ki a falusi pajtához hasonlítható gazdasági ház átépítésére, a vályogból épült, valósággal roskadozó hivatalház átépítésére. Papíron legalább megindult a munka, de a valóságban semmit sem tettek, elmúlik az év s nemcsak a költségvetésbe beállított renoválást nem rendelték el. hanem a minden év augusztusában megszokott nagytakarítást sem engedélyeztek ... Van és m sincs Járványfcérház... A kórház szomszédságában azonban az elmúlt évben komoly munka indult meg. Soksok éves harc és kilincselés után végre elrendelték a fertőző betegek számára szükséges pavillon felépítését. Az egész város lakossága fellélegezve vette tudomásul, hogy végre valami alkotásra kerül" a sor a város nyomorúságos egészségügyi viszonyaival kapcsolatban. Azonban korai volt az öröm: Csaknem teljes esztendeje ajtónak, hogy tető alá került az emeletes, 36 ágyas kis pavillon s egyszerre megállt a munka, tavasz óta legfeljebb egy-két munkás piszmog hallatlan lassúsággal az épületen. A fenyegető tífuszjárvány arra késztetett, hogy kérdést intézzünk illetékes helyeken, micsoda bűnös mulasztás okozta azt, hogy amikor végre építenek valamit, azt sem fejezik be, azt sem tudják rendeltetésének átadni. Msúialtaik a kérSiizSgazgató Megkérdeztük Hűek] Ernő dr. kórház-igazgatót. A kérdésre egy tehetetlenséget kifejező gesztussal válaszolt: — Lejárom a lábam ebbon az ügyben. Szaladok Ponciustól Pilátusig s mégcsak azt sem tudom egészen biztosan, miért húzzák ki ilyen érthetetlenül ezt az építkezést. Valóságos ostromot intézek az illetékes hivatalok ellen s csak azt a választ kapom, legyek türelemmel, állami építkezések nem mennek „olyan “ gyorsan ... Én sajnos, tehetetlen vagyok. A költségvetésben biztosított 180.000 koronás renoválásról som esik szó. S közben mindenki engem ostromol és engem okol... Az igazgató megmutatja az épületet. Szép és modern, jól épített ház, világos, levegős kór- szobák, szanatóriumi fehérség mindenfelé ... És mégis üres még s messze van az az idő, hogy ide beköltözhessenek ... ... a Járási főorvos... Felkerestük Buckó Leonard ár. járási főorvost. A tífuszjárványra vonatkozólag megnyugtat, de a kórház viszonyaival ő sincsen megelégedve. — Magam is ismételten eljártam Pozsonyban is, Prágában is ebben az ügyben. Tárgyaltam az illetékes körökkel a dologról. Elvileg mindenütt és mindenki elismeri, hogy segíteni kell. S mégis késik a dolog. Azt kell hinnem, valahol hibák történnek. — Megemlítettem a dolgot’ a vasárnap itf- járt Tiso dr. egészségügyi miniszter urnák. Ő is informálva van arról, hogy az érsekujvári kórház talán a legrosszabb állapotban lévő kórháza az egész republikának. De azt mondotta, hogy az egész dolog a tartományi hivatal hatáskörébe tartozik. — Volpg megoldásom ebben az ügyben, meg is említettem már illetékes helyeken. Miután a tífuszjárvány szerencsére egyelőre egyáltalán nem fenyegető, a fertőző pavillont nem kellene berendezni. Szerintem sürgősen üzembe kell helyezni ezt az épületet, ideiglenesen odakölíöztetni a kórház belgyógyászati és sebészeti osztályát s ezalatt az idő alatt gőzerővel végrehajtani a mai kóyház alapos renoválását. Csak azután, ha ez megtörténne, kellene megnyitni a fertőző betegek számára a pavillont. ... a Járási főnök... Sándor István járási főnök ez ügyben a következőképpen nyilatkozott előttünk: — Úgy hallom, hogy október elsejére készül el a pavillon. A késedelemnek s a kórház elmaradt renoválásának az bizonyosan a legfőbb oka, I Nedves falak v> szárazzá tétele | „áramtó levegő* | módszerével, \ \ Teljes jótállással vállalja, felvilágosi- p é fással és dijtalan költségvetéssel szolgál: $ \ Schulz goztéglagyárak r. t. speciális $ osztálya, Bratislava, Leinburggasse 22. v $ ü hogy a tartományi hivatal költségvetése még nincsen jóváhagyva s addig meg van nehezítve a hivatal működése. így áll az ügy. A különböző nyilatkozatok szembeállításából is látni, hogy súlyos hibák történnek s a bürokrácia útvesztőjében kallódik ez a rendkívül nagy fontosságú kérdés. Miután a tél közeledtével nincs idő sok halogatásra, nagyon helyénvalónak találnék, ha a város és a járás közös akciót indítana s eljárna az országos hivatalnál, hogy nyomatékosan felhívják az illetékes körök figyelmét az érsekujvári kórház nagyon súlyos problémájára. * (s. a.) A csehszlovákiai német a német igazságügy minisztert vonja felelősségre a tragédiákra vezető f9kémÍogéosés* rendszeréért Az olmüízi fogház írogédíáfcs melleit fölsorolják Gröschl német könyvtáros, három bozeni nemei lakos „kémkedési“ esetét és eétziisí tesznek a szlovenszkói esetekre is — Aki Í52 évvel a holmi csaÉa után „kémkedett" Olmütz, szeptember 21. Bobon Norbert osztrák állampolgárnak az olmützi fogházban történt tragikus elhalálozása magára vonta az egész német sajtó figyelmét s az ásottéi kapcsolatban a német lapok rámutatnak arra a beteges félelemre, amely állandóan kémhajszára indítja a csehoszlovákiai hatóságokat. Ennek a hajszának leit egyik áldozata Bölvm Norbert, alcii tegnapelőtt temettek el az ofimiMsi fogházból, de ugya-csák áldozata az örökösen kémeket látó pszlhózisnak Bölvm kedvese, Steindl Margaréta is, aki összetört idegzettel, megroppant lélekkel hagyta el tegnap az olmützi fogházat, amelynek céliájában hat hónapot töltött vizsgálati fogságban. Mint tegnap megírtuk, a két osztrák állompolgár aránylag rendkívül csekély gyanúnk alapján került a fogházba, de hat hónapba telt, mig ártatlanságuk beigazolódott. A visszanyert szabadságot már csak Steindl Gréte élvezhette, mig barátját, aki egy fogházi verekedés alkalmával életét vesztette, az olmützi temetőiben hagyta. A leány tegnap délután védője társaságában hagyta el a fogházát s egyenesen az Olmützer Tagblatt szerkesztőségébe ment, ahol hálás köszönetét fejezte ki a lelkes és eredményes sajtó támogatásért. A leány szánalmas romja lelt egykori szépségének., Testileg teljesen tönkrement, pénze is kifogyott, úgyhogy a lég szükségesebb anyagi eszközöket ügyvédje bo- csájtoUa rendelkezésére. Az Emberi Jogok prágai ligájának megbízásából Friedrich Bili dr. ügyvéd vette kezébe az állattanul meghurcolt osztrák állampolgárnő ügyét. A prágai Neue Morgenpost éles támadást intéz a rémlátó és kémhajszoló rendszer ellen, amelynek — írja — számos ártatlan em- ber-áldozata van. A lap esetet sorol fel, a többi között három beutzeni polgár ügyét, akiket egy katona bosszúból jelentett fel. A kétdéses bautzeni lakosok lopással vádolták a katonát, aki viszonzásul ikémgyanulba keverte az ártatlan embereket. Mind a hárman hónapokig üllek a fogházban. cm kor kiderült, hogy a katona bosz- szuf el jelentése teljesen alaptalan. Rámutat a lap egy egészen újkeletű esetre: Gröschl Oszwald, a melsseini porcelláu-lera- kat könyvelőjének ügyére. Gröschl egy kirándulása alkalmával Kolin- han fényképfelvételeket, készített a naplementéről. A kép előterében egy domb állott, amelyről íí. Frigyes vezényelte annakidején csmaijait, Azonkívül a kép egyik sarkában egy vegyszer gyár: épületének egy része is látszik. Ez a fénykép szolgált a kémgyanu alapjául és Gröschl Oszwald még ma is viszgálcvti fogságban ül. ,Köteteket lehetne írni arról, — .folytatja a cikk — milyen hajtásokat termel a kémektől való rettegés a demokratikus köztársaságban. Uta’ívunk lehetne a szlovenszkói letartóztatásokra, de azt hisszük, hogy a felsorolt esetek is ik ellőképpen bizonyítják állításunkat. Szomorú, mélységesen szomorú dolog. S a lég szomorúbb benne az, hogy éppen a csehszlovák köztársaság német igazságügy m. íriszt ere az, aki a külföld és a közvélemény élőit ezekért az esetekért fellősséget visei. Ha talán Mayr-Harting igazs ágilgyiminis z- temek nincs is meg o módja, hatalma és joga letartóztatásokat megakadályozni, viszont az Ő köteles! ege vigyázni arra, hogy ne csal a cenzúra, hanem az igazságügyi apparátus is kifogástalanul működjön. Olcsó és elhibázott lenire az olmützi fogházban történtekért a íogházigazgatóra és a fegyőrökre hárítani az egész felelősséget. Itt nem a rész, O'oh tői, aa egészről van szó, a rendszerről, amely lehetővé teszi, hogy.embereket hat hórH'ig, vagy ho- iza>’K időre 5 megfosszanak szabadságukéi . Úgy Iát« V. csak egy botránynak kell kipattannia, hogy ezeknek az embereknek az ügyében eldőljön a bűnösség, vagy az ártatlanság kérdése. K; felelős ezért a rendszerért, ha nem az igazságügípvMiszter ? Beszéljünk nyíltan: a régi Au 7íriában, amelyet igazán nem lehetett dem okra t iker. köztársaságnak nevezni, egy ilyen botrány alaposan befütött volna az ígazságügymin’sz- ternek A k. u. k. rgazságvgyminiszter bizonyán levonta voina a koozek\enciákat. Ab bök bogv valaki jő professzor, nem köve‘ke- 7ik, hogy jő miniszter is." Német kritika az aeheüentés rendszeréről" A Prager l’agblattban rna B 11 Frigy is dr közvetlenül a vezércikk mán foglalkozik ugyannak ezekkel az esetekkel és éles tá na- dárt intéz Mayr-Harting igazságügyminis/Aer e'lon Utal arra, hogy a Bcbm-Steindl „kmr- kedési esetben" az emberi jngok ligája kSavéban volt a diplomáciát mozgósítani, hogy véget vessen az olmützi vizsgálatnak. Ha Steindl Grete kétségbeesésében elszökött volna, vagy pedig öngyilkossági kísérletét siker koronázta volna, úgy esetéről most semmit sem tudnék, ma .azonban Steindl Gr ve minden életrernényföl, állásától és anyagi eszköztő- megfosztva kétségbeesetten itt áll a nagy semmi előtt. Közel nyolc hete a kut- lenbergi kerületi bíróság fogházában ül Gröschl OswaidL, a meisseni állami parcellámul (ivek könyvtárosa. Katonai titkok elárulásával vádolják. Gröschl ugyanis szabadsága alatt, mint a történelmi emlékek szerelmese, a történelmi nevezetességű ko- lini harcteret lefényképezte s emiatt égy pa- rasztasszony följelentette őt. A kolini csata- 1757-ben folyt le. Minden csata előtt fel szolotok tűnni a kémek, ebben -az esetben 152 esztendővel később fogták el a „kémet", ez a fontos ténykörülmény azonban nem akadályozta meg a kulién- bergi áilamügyészt abban, hogy az eset törvényes megtorlását elő ne készítse. Nemrégiben három birodalmi német kirándulót beleztek szabadlábra kilencbe-ti vizsgálati fogság után, mégpedig csakis rever- zális aláírása után, amelyben ki kellett jelenteniük, hogy semmiféle kártérítési igényt nem támasztanak a csehszlovák állammal szemben. Előzőleg ez a három német egy cseh katonát lopással vádolt meg s erre a lopással gyanúsított katona „ellenkövetelés"- kóppen kémkedéssel vádolta meg a német kirándulókat. A tolvajt útjára engedték, a meglopottakat viszont katonai titkok elárulásának gyanúja miatt kilenc hétig vizsgálati fogságban tartották. Ezek mind csak véletlenül napvilágra került esetek. Számtalan eset. sohasem kerülhet a nyilvánosság elé. De ez a néhány eset is megfelelően jellemzi az elrettentésnek azt a mdszerét, amely miatt egy ártatlan külföldi sem érzi magát itt biztonságban. A jogbizonytalanság szemrehányása, amely- lyel a Pecha-esefcbén a magyar közbiztonsági hatóságokat a legélesebben és valószínűleg jogosan is illették, éppoly élesen az itteni hatóságokra is vonatkozik. Ha minden esetben, amikor az utolsó három hónap alatt itt külföldieket letartóz- taUa-lc és bebörtönöztek, az érdekelt szomszédos államok a vasúti forgalmat beszüntették volna, úgy Középeurópa állandó forgalmi válságban szenvedne. A cikkíró ezekkel az állapotokkal kapcsolatban éles támadást intéz Mayr-Harting igazságügy-miniszier ellen, aki eltűri azt, hogy az államügyész a vizsgálóbiró kizárásával folytatja le a rendtörvényes eljárást a kémgyanus egyének ellen s azt kérdezi <a minisztertől, hogy hajlandó-e a neki alárendelt államügyészt az indokolatlanul fogságban tartott Steindl Grete ügyében felelősségre vonni, hajlandó-e Steindl Gretét kártalanítani és hajlandó-e utasítani a k ültén- bergi államügyészt is, hogy Gröschl könyvelő ellen vagy emeljen vádat, vagy pedig azonnal bocsássa szabadon. Gondol-e egyáltalában arra az igazságügyminiszter, hogy saját reszortjának ügyeibe beavatkozzon? — hangzik az utolsó kérdés. __________________________7
