Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)
1929-09-19 / 213. (2138.) szám
t rPPA'r: M-/V> AftVAtt- H t RIiAP 1929 szeptember 19, c»E törtük. Status quo a Tuka-itélet kihirdetéséig a kmiwkoalició és a szlovák néppárt viszonyában Hlinka prágai nyilatkozatait még külpolitikai okokból is elitéli a félhivatalos lap A eseti agrárpárt tegnap döntött a nemzetvédelmi miniszter személyére nézve! Prága, szeptember 18. A csehszlovák belpolitika tegnapi napját Hlinka személye dominálta. Tiso és Labay bevonásával — mint jelentettük — hosszasan tárgyalt Udrzal miniszterelnökkel és Srámek miniszterelnökhelyettessel s a tanácskozások eredményeképpen úgy határozott, hogy a Tuka-itélet kihirdetése napjáig, illetve a szlovák néppárt Eperjesen tartandó Vencel-napi kongresszusáig a szlovák néppárt a koalícióval szemben fentartja a status quo viszonyát, vagyis a szlovák néppárt a kormánytöbbség bizottságaiban továbbra is képviseltetni fogja magát. Ezzel a döntéssel a koalíció sorsa kimondottan is egybekapcsolódott a Tuka-pör sorsával, mert Hlinka kijelentése szerint az eperjesi kongresszus az ítéletnek le fogja vonni a konzekvenciáit. Hogy ezek a konzekvenciáik milyenek lesznek, erre vonatkozólag Hlinka a nyolcas bizottság tegnapi ülése után a parlamenti újságírók előtt a kővetkezőket mondotta: — Egyhangú határozatot várok, mert nálunk fegyelem van. Én alapítottam a szlovák néppártot, én vezetem és mi rendbontókat nem tűrünk a pártban. Megnyugtathatom önöket, hogy a kongresszuson egyetlen hang sem fog elhangzani ellenem. — Hlinka a köztársaság alapján áll. A Tuka-pört Hlinka párhuzamba állította á Kramár-féle pörrel. Mind a kettő politikai pör volt s Kramárt halálra Ítélték, pedig semmit sem tudtak bizonyítani ellene. Tukát jó szlováknak tartja. Hlinka nyilatkozatai fájnak a félhivatalosnak Hlinka tegnapi két prágai interjúja rendkívül kellemetlenül érintette a kormányköröket. A Prager Presse nem is késik kifejezni ©feletti rosszalását. — — Arra készek lehettünk — írja a lap, — hogy a beszélgetés egyes szakaszai újabb disszonanciát fognak kiváltani. Véleményünk szerint nagyon rosszul választották meg az interjú közlésének időpontját. Maga az interjú olyan benyomást keltett, mintha a szlovák néppárt elnöke a Tuka-pör ügyészével polemizált volna és pedig pont a vádbeszéd napján. S azonkívül ugyanazon a napon jelent meg, amikor Hlinka a Tuka-pörrel kapcsolatosan fontos politikai konferenciát tartott a miniszterelnökkel. Hlinka úgy az általános politikai helyzetnek, miad pedig a szilvák néppárt helyzetének sokkal többet használt vcüna, ha ezt a beszélgetését nem engedi a nyilvánosság elé. Mert akármennyire óvatosak legyünk is, az interjú a szenzáció benyomását kelti, még ha Hlinka mint politikus bizonyos tudatos tartózkodást tanúsít :s A pillanatnyi helyzet néni alkalmas szenzációk támasztására, mert mo4 nagymérvű önmérséklésre van szükség. A beszélgetés a koalició első ülésének előestéjén történt, alig néhány nappal a parlament újabb ülésezése és a költségvetés beterjesztése elő11. Ezek és más külpolitikai momentumok is az ellen szóltak, hogy ezt a beszélgetést egy politikai lapban ne közöljék. Ami a beszélgetés tartalmát illeti, meg kell jegyezni, hogy mégsem tisztán pártérdekekről, vagy amint Hlinka szemrehányólag mondja, maradékbirtokokról és szubvenciókról van szó. És azonkívül nemcsak egy vallásnak, ebben az esetben a csehszlovákiai katolicizmusnak az érdekei forognak a játékban. Azonkívül nem bizonyos koalíciós érdekek. hanem a szlovák és ezzel a csehszlovák egyetemes érdekei, mert a szlovák nép érdekei soha jobban nem érvényesíthetők, mint Csehszlovákia keretében. Hlinka maga is ismételten kifejezést adott ebben a maga becsületes meggyőződésének, amikor különösen a régi Magyarország szlovenszkói politikáját rekriimnálta. Aki mindezt nem érti meg és a dolgok állását úgy fogja fel, mintha itt a szlovák protestánsok komplottot csinálnának a szlovák katolikusok ellen, az egyszerűen nincs tisztában a dolgokkal és a demokratikus alkotmány lényegét egyáltalában nem értette meg. De ha igy áll a helyzet, akkor nézetünk szerint — írja a Prager Presse — jobb lenne mindkét oldalról nagyobb tartózkodást tanúsítani, különösen akkor, aráikor Hlinka képviselő Szlovemszkóról Prágáig hosszú és nehéz útra vállalkozott azért, hogy a miniszterelnökkel érintkezésbe lépjen. A németnyelvű félhivatalos csavartstilusu köntörfalazása semmitmondó tartalma dacára elárulja, hogy Prágának mennyire elevenébe vágtak Hlinka egyes megállapításai. A félhivatalos visszautasítja Hlinka célzását a maradékbirtokokra és szubvenciókra, nem veszi azonban ugyanakkor észre, hogy Hlín- kának ezek a szavai nem annyira a szlovák néppárt ilyesféle igényeit és mentalitását tükrözik vissza, mint inkább súlyos erkölcsi kritikát tartalmaznak a többi koalíciós pártok, nevezetesen a maradékbirtokokban meg szubvenciókban dúskáló agráriusok mentalitása ellen. Hasonlóképpen humoros az, hogy a félhivatalos lap Hlinkát inti tartózkodóbb magatartásra, amikor éppen a félhivatalos hírforrásokat és a kormánypártok lapjait vádolja a néppárt azzal, hogy a Tuka-pörben nem őrizték meg a szükséges rezerváltságot és objektivitást. Az agrárpárt tanácskozása A tegnapi nap másik politikai eseménye az Genf, szeptember 18 A politikai kérdésekről tárgyaló VI. fő bízol'-Ságban a gyarmatügyi megbízatásokról szóió jelentéssel kapcsolatban ‘öbb delegátus szóba hozta a Palesztinái zavargások ügyét. A főbizottság tegnapi ülésén Apponyi Albert gróf is felszólal1 ebben a kérdésben. Az ad jogcímet felszólalására, — mondotta — hogy olyan államnak a polgára, amelynek sokezer zsidi vallásu alattvalója van. A magyarországi izraeliták természetesen izgalommal nézik, hogy hitsorsosaik milyen veszedelmeknek vannak kitéve Palesztinában. A magyarországi izraeliták körében eltérő a vélemény, vájjon célszerü-e, vagy sem a pa- iesztinai kísérlet; éppen ezért a maga részéről nem kíván ennek a kérdésnek a részleteibe belebocsátkozni, ügy véli azonban, hogy ha már egyszer ezt a kísérletet megtették, aikkor becsbetből s emberies érzületből .folyó kötelesség, — kiül ön őse u azoknak a hatalmaknak a részéről, akik a palesztinai gyarmat megteremtésében közreműködtek — hogy a zavargásoknak véget vessenek és hasoniló események megismétlődését megakadályozzák. Nem szabad megengedni, hogy azok, akik a rábeszélésre hallgatva Palesztinában letelepedtek, most áldozataivá váljanak ennek a kísérletnek. Udrzal miniszterelnök beszámolt a politikai helyzetről s expozéjához Bradáos, Malypetr, Beran, Stanek, Vrany, Donát, Stetfánek, Srdin- ko és Masata szóltak hozzá, mire a miniszterelnök jelentését egyhangúlag tudomásul vették. Az ülésen a kormány részleges rekonstrukciójának kérdését is megvitatták. Udrzal miniszterelnök ugyanis a nemzetvédelmi tárcát valamelyik agrárius exponensnek kívánja átadni. Ezzel a megoldási móddal azt is célozzák, hogy az agrárpárt a kormányban erősebb képviseletet nyerjen. A leerfdő nemzetvédelmi miniszternek Viskov- sky képviselő mellett újabban Bradács képviselőt is kombinálják. Az a hir, hogy a nemzetvédelmi minisztérium élére katonát, nevezetesen Podhajsky hadseregíeltigyelőt neveznék ki, akit Syrovy tábornok helyettesítene, minden alapot nélkülöz. Abból, hogy Udrzal másnak engedi át szivéhez nőtt nemzetvédelmi tárcáját és egyedül a miniszterelnökséget tartja meg kezében, világosan látható, hogy az agrárpárt végleg földata azt a reményt, hogy Svehla visszatér a kormány élére. Apponyi Albert gróf utalt arra is, hogy Palesztinában százezer keresztény él, akiknek biztonságát szintén érintik ezek az állapotok, másfelől a kereszténység legszentebb kegyhelyei vannak Palesztinában. Ebből a szem- pántból is nagyon kívánatos tehát, hogy ott rend és nyugalom legyen. Mindezek alapján Apponyi Albert gróf a magyar delegáicó nevében csatlakozik azokhoz a delegátusokhoz, akik a vitában felszólalva, Palesztina rendjének biztosítását sürgették. Bizák benne, hogy Nagybritannia megteszi a szükséges intézkedéseket és erélyes rendszabályokhoz fog nyúlni a bék© helyreállítása érdekében. Magyarország képviselői a keleti jővátételi tanács kozásokon Budapest, szeptember 18. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelen lése.) Hir szerint a magyar delegációt meghívják a Pári9ban szeptember 20-ára összehívott keleti jóválételi tanácskozásokra. Magyarország megbízottja a tárgyalásokon Korányi Frigyes báró, Magyar- ország volt párisi követe lesz. agrárpárt elnökségének ülése volt. Az ülésen Apponyi Magyarország nevében sürgette ienfben a palesztinai rend biztosítását EH festeti:- Icíráiu RdG^ny ^ írta í ICRÚDy-Gyilia (42) — Mehetünk, fiá n ! — szó!* hátra a „püs- ipök“ a mögötte meghúzódó Máriának. Egy-két pe.c műi.-a nyeregben ültek. A „püspök1* elő', mögötte Mária. Mária észrevette, hogy nyc-gelés közbon a „püspök” hosszuesövü spanyol lőfegyvert csatolt a nyereg szí"vámjához. A „püspöK” megsimogatta lova nyakát, majd oldalába vágta sarkantyúját aztán repülni kezdtek a lovagok lovastul együtt A sáncárkon túl harmatos, viztől gőzölgő füvesben hagyott nyomott a paripa patkója, ha ugyan reggelre megtalálja vi* valaki. MÁSODIK FEJEZET A holt király panasza — Nini, HuTnágel, a borbély is itt van, aki a mohácsi csatatéren kiemelte gazdája. Móré, bécsi püspök derékövéből a száz darab Mátyás-aranyat, amelynek terhével a főtiszteien- dő ur nem tudott menekülni: úgy látszik, ligaza van a fámának, a vajdának legelőször a rablók s tolvajok csaptak fel, — dönnögte a luteránus a maga mély hangján, amikor a székesfehérvári Boldogasszony templomának hajójába bepillantott azon a négyszögletes nyíláson át, amely a prépostsági épület padlásáról észrevétlenül mutatta a templom belsejét, a hívőikkel és az oltárral együtt. Mária, aki különös lovagja mellett ágaskodott a poros padláson, már megszokta ennek az embernek a rejtélyes mindenttudását. Nem csodálkozott tehát azon sem. hogy min- VJcnféle vad, abg járható erdőségeket átbódorgva: egy éjszakán a fehérvári prépost- ’ság épületébe érkeztek és titokzatos lovagjának árnyékában az apródkülsejü Mária ‘királyné is észrevétlenül végigmehetett azokon a visszhangos, fehérre meszelt folyosókon, ahol már javában takarították, fűtötték, szellőztették azokat a szobákat, amelyekben a másnap érkező vajda lakni fog a koronázás idején. A királyné hét * szobát olvasott meg, amelyet állandóan fütöttek tár- 'va-nyitva lévő ablakok és ajtók mellett. Minden kályha mellett állott egy fütő, aki kormos tekintetét a tűzre meresztette. Mig rongyos, alig felismert!tő nőszmélyek súroltak és takarítottak mindenfelé a pazarlóit melegségben. „Legalább egy nagy szekér fát el- tüzetlneik itt naponta!” — mormogta maga elé 'Magyarország királynéja, amikor a „püspök” az ódon kolostor labirintusában végre egy ajtóihoz ért, amelynek zárját egy meggörbített szeggel felnyitotta. Poros, sötét lépcső vezetett a magasba. — Itt tanultam valaha a Kánon jogot, — ■mondta egykedvűen a „püspök” és visszanézett a prépostsági épület bolthajtásos fo lyosójára, amelyet kályhák lángja világított, mint másvilági Iá töményt ée a seprők, su- rolók hangja ugy hallatszott idáig, mintha bűnös lelkeket tisztogatnának. A rej'tek-ablakból most Mária is kihajolt, hogy szemügyre vehess©, mi történik éjtsza- kának idején Boldogasszony templomában. A „püspök” a királyné háta mögé került és vasmarkával megfogta a Mária köpönyegét, mint egy kiváncsi gyermekét szokás. Mária tekintete a templom boltozatából nyíló ablakocskából, a sokölnyi mélységben, természetesen, a kivilágított főoltárt vette észre, — mit bánta ő Hufnágelt, a tolvaj borbélyt, akinek jelenléte felett úti társ a még mindig elégedetlenül csóválta a fejét a háttérben. Ennél az oltárnál koronázták magyar királynévá alig néhány esztendő elölt én könnyei elborították szemét, araikor kiszámította magában azt a helyet az oltár Lépcsőjén, ahol térdepelve, fehér menyasszonyi fátyolban, szinte menny béli boldogsággal, soha vissza nem emlékezhető fohászkodások sziv- iringatásai közepette várta, hogy a veszprémi ipüspök mikor érinti meg vállát a koronával. ;Ugy emlékezett most, hogy akkor volt a legszebb életében . . . Barna, feketeségre hajlamos hajából aranyszikrák röpködtek. A íbarna nők kis galambpihéi, amelyek nőiessége első évétől, már az innsbrucki apácakolostorban mutatkoztak, szinte eltűntek, vagy pedig napsugaraikká váltak. Bizonyára nagyon igézetteljes volt, hiszen még a bámult, szinte a hátérbe húzódott régi szentképék is előbbre jöttek rámáik között, hogy az uj magyar királynét megcsodálják és megáldják. Különösen egy régi szentkép, amelyet még Il-ik András király hozott Jeruzsálemből és akasztott a templom falára, hajolt előre és megelégedés látszott a szent mindig szomorú arcán, hogy végre ilyen szép királynéjuk van a magyaroknak. A királyné könnyeit és Jélekzsibbasztó emlékeit most kopácsolás, lárma, kövek gör- getése zavarta meg. Mésztől, portól, egykedvűségtől egyforma kőművesek estek neki a templom falának csákányaikkal és a borbély útmutatása szerint kezdték bontani Boldogasszony templomának fajlát, mintha hirtelen mindazt lerombolni akarnák, amit odafent a magasban, az angyalok helyén a királyné álmodozva épített. Porzott, omlott, rengett 'Boldogasszony teánidomának fala a kőm Ívesek csakányü'tései alatt, a kettős toronyban felébredlek az ott fészkelő vércsék, csókák és más madarak amelyek ijedt, vésztjósló vijjogással röpködték körül a templomot, j mintha tűz ütött volna ki a városban, Dene- j vérek árnya mutatta a méghaboritott lelkek ú tját a templom fehér falán. A kőm ívesek az, a boltozatot bontották, amelybe a magyar királyokat temették. Itt feküdt Il-ik Lajos koporsója is, egyelőre tölgyfából, atyja, 11-i'k Ulászló oldalán. Szomszédjában Szent Imre herceggel. A márványlömböt, amelyből a király véglegesen nyugvóhelye készül, még odakint faragták az olasz kő metszők a székesegyház udvarán. De Mária királyné még mindig rendűiét és ijedelem nélkül nézte az eseményeket nagy ablakából. Sőt megfigyelte, hogy a templom boltozata aíatt egy kőpárkány futamodik végig a templom egész terül étén, korlát nélküli, alig egy-két lépésnyi párkány, amelyen bizonyára csak a kísértetek tudtak volt végigsétálni vagy pedig azok a nem mindeunapi hazáin etm re kijelölt emberek akik a tornyok tetőit szokták befesteni vagy pedig messzelő- vel járnak tíz öles magasságokban. A párkán yzaton legalább lábnyi magas por feküdt, amiből Mária most utólag megáll api tóttá, hogy még az ő koronázása alkalmában sem seperték ki teljes alapossággal a székesegyházat. „Ugy látszik, már akkor se szerettek a magyarok!” — gondolta magában. Máriának nagy kedve lett volna a padlás- ablakból klkuszva, erre a keskeny párkányra ereszkedni és körben járni a magasságban a te rajiam hajóját hogy a magasból mindent jól szemügyre vehessen. De a „püspök” a hátán fogta a köntösét, nem sok reménye lehetett arra nézve, hogy a vasmarokból kiszatódulhat. * \ Az agyvelőt és szivetráző dörömböl és ódáién most elhallgatott, miután a holt nyitva volt és négy liszteszsákkülsejü férfi vállra emelve a templom hajójába hozta a király koporsóját a mélyből. — Ezt csak nekem lett volna jogom paran- esolni, engem pedig nem kérdezett senki — szólott kísérőjéhez Mária hirtelen át tüze sédé tt arccal. — Ila már elvették tálem Il-ik Ludovicus életét a magyarok, haló Maiban visszaadhatnák.
