Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)
1929-09-15 / 210. (2135.) szám
8 1929w«ptamfb«r 1& rtfénutp TAMÁS LAJOS, HAJSZA Hervadó virág az ért, a hegy, mint óriás kuvasz Kémlel a napnyugastí felhők felé, Melyek jönnelc-jönnek szakadat lan Egymásba botló, fekete sereg cm k menetel egyre Város felett, mezők, feleit, az alkonyat pírját hordják Domború homlokukon Fájnak a felhők, fáj a sötétség. Nem igy néztem valamikor az egei, Mely nem volt probléma s ha e gy csepp hüllőit rám, Közönyösen mondtam: esni fo g, legföljebb azon sírtam, Hogy elmarad a kirándulás s a jól sütött tortából Nem jár Iá a szelet. Most eszembe jut a felhőkről a hajsza, Száz gondolat csatvarja az agyam s úgy irigylem a kövei, Mely nem érez, nem lát, nem akar semmit, Hallgat ebben a nyáresti egyve legben, Mint a boldogság és a nyugado m. Kedélyes páiinkázás egy valódi európai államfővel parlament i«, bíróság te, börtön te, meg levéltár CSÁRDÁS A TROCADERÓBAIV A címmel csak jelezni akarom, hogy az i hihetetlen és elhihető, kedves történet, amit e fogok mesélni, egy igen előkelő fürdői mula tóban zajlott le. Ha Ubrettista lennék, bemen ném az egész esetet, úgy ahogy van, készüli operettem obiigát második felvonásbeli mula tó jelenetébe, dzsessz&l, cigánymuzúkávm görlökkel és lilafénnyel körítve„ a bonyodcdon kellős közepébe, amikor a bonviván már sej teni kezdi, hogy a kalaposleány, akibe olyan halálosan belebolondult, nem is olyan egysze rü kalaposleány, hanem orosz rmgyhercegnt az eszemadla. Számi Trocadero. Szereplők: egy kedves cinikus vidéki ügyvéd, amolyan évelő növény; ebben a fürdőben eresztett gyökei'e vagy tizenötesztendeje és azóta rnindrn nyáron itt virágzik ki, fürdői flörtök, heccek, isméretségek napsugarában, egy szépasszony, aki otthon boldogtalan és rideg, it\ úgynevezett jópofa, egy bánáti asszony, erős ötvenes, de még kackiás és pajzán, jóUartott, ápolt kis özvegy és egy ur, vörös nyakkal és dagadt pénztárcáival Marhisch-Ostrarubál, valamint egyéb, szépasszonyok, szélhámosok, zenészek, pincér ele és a levegőben a ,rPor- dón pardón szenyómf‘ aromája. Ebben a színes és forró légkörben ügyvédünk, akii méltán, nevezhetek az együttes sztárjának, kedves és stimuláló vicceket mesél, eseteket és epizódokat, többek között egy Trade Schmidt nevű fiatal német színésznőről, aki a külvárosban lakik, nincs ruhája, brüliánm, betevő falatja szegénykének, de már játszott együtt Moissival és ha a pályáról beszél és azt mondja: „die Kunst“, felnéz az égre, mint az imánál. Ennyi hit és tiszta rajongást — csak egy német leány lehet ilyen álmodozóm rajongó — biztosan sokra viszi, — mondja ügyvédünk, de ebben a pillanatban füléhez hajlik egy pincér és diszkréten egy cédulát csúsztat a zsebébe. Amikor a levélkét ott érzi a kezében, ön- kénytelenül arra a fess, fekete asszonyra, gondol, akivel párszor érdeklődve összenéztek a reggelinél, mert általában nincs az a férfi, aki. ártatlan csodálkozás sál fogadna egy asszonyt üzenetet. Ev^oel a kellemes, melegítő izgalommal kivonul a foyerba, hogy nyugodtan eMua&sa a levelet, amely igy szól: dgen tisztelt uram! Ne vegye rossz néven, ha megkérem, táncolja velem a legközelebbi csárdást. Nagy örömet szerezne nekem vele. Ha táncra kér, tegyen úgy, mintha nem az én felszólításomra történne. Később mindent megmagyarázok. Váo'ja: X. Y.-né.u Főszereplőnknek — mint mondani szokás — leesett az álla. A levelet ugyanis nem az a bizonyos fess, fekete asszony, hanem az az ötvenesztendős, pajzán hölgy, a „bánáti kis özvegy“ küldte, aki egy dekoltázsban és egy parfőmfelhöben ült az említett vörösnyaku úrral egy asztalnál és a lábait mozgatta a fzene ütemeire, mert egyrészt hasznos, másrészt tradíció, hogy egy bánáti asszony tüzrőlpaUmt, eszemadla legyen. A lámpák felgyűltök a tangó után, a zenekar csárdáshoz készülődött és barátunk, akit lovagiassága a legnehezebb feladásiaknál sem hagyta cserben, kelletlenül, de elszántan megindult, az özvegy asztalához, olyan szájízzel, mint ahogy otthon szokott menni egy kellemetlen és kevés hasznot ígérő tárgyalásra . . . A bánáti asszony a helyzethez illően elpirult, kicsit úgy tett, mintha vonakodna, aztán kedvesen a gavallérja felé biccentett és csárdásba kezdett az ügyvéd úrral. Mihelyt messzebb kerültek a táncoló forgatag- ban, az asszony nevetve, bocsáamtkérő hangon fogott a magyarázkodásba: — Kedves Uram, ne haragudjon rám, hogy táncra kértem. Megtudlom, hogy ön magyar és azért mertem olyan bizalommal fodrukul önhöz. Nézze, itt van velem egy gazdag ember, aki el alcar vermi feleségül. Én négykézláb hozzámegyek, de azt akarom, lássa, hogy nekem másoknál is sikereim vannak és megajándékozom, ha feleségül m.egyek hozzá. Minden mulatóhelyen megkérek egy-egy magyar fiatalembert, hogy táncoljon velem. A vőlegényemnek tetszik, ha foglalkoznak velem és ha temperamentumosán járom a csárdást, ön is magyar, kedves Uram, tartsunk össze, kérjen Jel táncra máskor is. A máhri sch-o straui dugógyáros boldog büszkeséggel ült az asztalnál és dűli érit szemekkel, szerelmesen bámulta az asszonyt, aki csárdás közben ficánkolva haji gáttá kérd- lábacskán jobb válláról a bal vállára .. . , Sz. Nagy Mid. Andorra-la-Vieíta, szept. közepém. Romanoxó ut egy cigarettafajtát és a lett államot képviseli Marseilleben. Romanoxó ur ugyanis a „Nil“ cigarettagyárnak központi igazgatója, Lettországnak pedig a marseillei konzulja. Romanoxó ur ezenkivül andorrai állampolgár és mint ilyen, minden évben hazanéz a szüleihez. Az ez- évi látogatás éppen a napokban vált aktuálissá és a konzul ur lapunk munkatársát is magával vitte erre az igen érdekes kirándulásra. Provenoe síkságai után hamarosan Perpigman-t is elhagyjuk és fenyőfedte sziklák között kanyarogunk a spanyol-francia határszélen. Rátét felé, a Balaton északi részein látunk ilyen köves hegységeket és ha az útjelző táblák eszünkbe nem juttatnák, el sem hinné az ember, hogy nem a Bakony felé, hanem a Pyreneusok-ban barangol az autóval. Errefelé, amerre most járunk, semmiféle közlekedési eszköz sem közlekedik. A hegybeliek málhásállatokon oepeltetik kisebb-magyobb bugyraikat. Nagyritkán találkozunk hnitt-amott egy-egy ponyvával letakart oigánysátras hegyi- talyigával, amelyet nem egymás mellé, hanem egymáselé fogott hitvány kis lovacskával vontatnak. Andorrától negyven kilométerre tehát sem vasúit, sem másféle közlekedési eszköz nem közlekedik és akinek mégis Andorrában van dolga, az vagy megfizeti 300 kor. taxiilletéket, vagy pedig gyalogezerrel vág neki a negyvenki lom été- rés emelkedésnek. Ahol fák már alig látszottak a sziklákon és a háttérben fehéren csillogtak a Pyreneus havasai, ott léptünk be Európa egyik legelhagyatottabb államooskájába. ■ Az egyik kanyarulat mögött egy kis kőházacskát pillantunk meg az utmelletti szikla oldalában. A motor bugására egy ember lép ki a kőházból és az ut k'zepén állva marad mindaddig, amig az autó eleje busz centire ér a hasa elé. Magas, kövér, robusztus. Fejebubján piro6bóbitás viasz- koevászon komődesákó. A vámosok sárgaszegélyes kékzubbonya fölött erős vastag körgallér. Előbb a papírokat és az útleveleket kéri, majd az ülés alatt ezaglálódik. Leszáilunk, hogy ne zavarjuk felkutató munkájában. Az ablakon át benézünk a szobába. A falakon töredezett cseréptányérok, akárcsak minálunk. A sarokban rengeteg puska. A szoba közepén egy hatalmas kondér a földön. Körülötte négy vámos. Könyökük a térdükön, fejük a tenyerükbe, lábaik pedig — a piszkos, sáros, átázott bakancsokkal — a kondér peremére föl támasztva. Alusznak. Két országnak vazallusa Amint a hegyek felé tovább kapaszkodunk, Rc- manoxó ur sok érdekeset mesél a hazájáról. Az ötezer lelket számláló kis köztársaság 6zuveréni- tása 1278-ból, tehát még Nagy Károly uralkodásának idejéből való. Az andorraiak ama kis keresztény csoportnak a leszármazottjai, akik a szara- cénok támadásai elől a sziklák közé menekültek és itt energikusan ellenálltak a szaracénoknak. Nagy Károly jutalmul teljes autonómiát adott a járhatatlan hegyvidéknek, amely autonómiát azonban az idők folyamán a két szomszéd már csak bizonyos kötelezettségek fejében biztosította. Andorra ugyanis francia részről a foixi grófnak, spanyol részről pedig az urgeli érseknek a vazallusa. A francia forradalom eltörölte az előjogokat és a foixi gróf szuverénitása a francia köztársaság elnökére szállott. Spanyol részen azonban nem szállt át a spanyol királyra, hanem azt továbbra ő az urgeli érsek — jelenleg Mgr. Faustin Guitár — gyakorolja. Az Andorra köztársaság ezuverónitá- sának ilyen megoszlása azonban csak formai. Andorra évente 900 francia frankot fizet a francia államnak a perpignáni állampénztárba és 450 pezetát a spanyoloknak az urgeli érsekség pénztárába. Politikai tekintetben azonban abszolút szuverén köztársaság, saját hadsereggel, amely hadsereg azonban a szaracénok éta háborút még senkivel sem viselt., de összerezzen minden legcsekélyebb külföldi megmozdulásra. Minden családapa és minden lelnőtt fiú katona és tartozik Andorra-la-Viella főterén harcrakészen fegyveresen megjelenni, ha azt az andorrai kupak tanács elrendelni jónak látja. A kormány negyven andorrai polgárból áll, akiket maguk közül választanak és akik maguk közül viszont egy köztársasági elnököt választanak. üléseiket a köztársaság egyetlen kis ősrégi középületében tartják, amely kormányzóság is, is egyszemélyiben. Egy salamoni Ítélet A jog közönséges szokásjog, bizonyos ataviszti- kus ismétlődésekben. A szerződés például minden esetben szerződés marad, még akkor is, ha abban a szerződésben büntetendő dologra vállalt kötelezettséget a szerződő Nem r égiben például egy olyan dologTa vállalt kötelezettséget valaki, hogy bizonyos kötelezettségek fejében egy spanyol kereskedő lovát fogja átcsempészni a határon. Amikor azonban arra került a dolog, hogy a lovat tényleg át kell csempészni a határon, az andorrai megtagadta a szerződésben vállalt kötelezettséget. Az ügy a bíróság elé került és a bíróság úgy döntött, hogy ha valaki arra kötelezte magát, hogy egy lovat átcsempészni a határon, akkor tartozik azt a lovat átcsempészm a határon. Miután azonban a csempészés ténye maga büntetendő cselekmény, külön büntetést mértek ki az alperesre azért, mert egy büntetendő cselekményre vállalt szerződésbeli kötelezettséget. Büntetendő dologra szerződni----- azért tehát büntetés jár. Am ire azonban a szerződésben kötelezettséget vállalunk, azt minden esetben be is kell váltani. Ennél logikusabb Ítéletet elképzelni sem lehet. Pedig az andorrai conseillerek csak nyolc elemit végeztek... ha annyit te egyáltalában végeztek. A csempészés különben az andorrai lakosságnak egyetlen megélhetést jelentő foglalkozása. Amint Monaeő lakossága a szerencséjátékokbői eredő bevételekben találja meg életlehetőségeit, úgy az andorraiak csak a csempészetből tarthatják fent önmagukat. A terméketlen sziklákon sem földet művelni, sem állatokat tenyészteni nem lehet, a közlekedési eszközök abszolút hiánya miatt az ötezer lakosú államocskában ipar és kereskedelem sem fejlődhetik, marad tehát az egyetlen élet- lehetőség, a bor- és dohánycsempészet a francia és spanyol határ között. Minden andorrai a csempészetből élt, él és élni fog, amíg csak andorrai lesz a világon. Bonyodalom egy telién korül Mesélt azután Romanoxó ur még valami tehénről te. Három kis andorrai határközségnek, közvetlenül a spanyol—francia határ találkozásánál emberemlékezet óta elismert szolgalma volt teheneit spanyol legelőre hajtani, mert a három kis határfahinak egyáltalában nem volt semmiféle legelője. Tartozott ezért viszont minden évben egy tehenet küldeni Spanyolországnak. A dolgok azonban ugylátszik Andorrában te elég rosszul mehetnek, mert az elmúlt évben már a három kis falu nem tudta összeadná a tehénjárandóság költségeit Miután pedig tehenük úgysincs, elhatározták, hogy nem fizetnek. A spanyol kormány ráirt az andorrai kormányra, az andorrai kormány pedig elrendelte, hogy a három kis határ- község tartozik a tehén árát összeadni. Az érdekelt községek elöljárósága ez ellen az ítélet ellen a párisi közigazgatási bíróságihoz fellebbezett. A párisi bíróság, akárcsak a Népszövetség (ezt az eljárást különben mi már nagyon te jól Ismerjük), úgy határozott, hogy ez a per nem tisztán jogi kérdés, hanem fontos külpolitikai probléma és előbb a francia külügyminisztériumnak meg kell majd állapodni a spanyol kormánnyal, hogy azt a 'bizonyos tehenet, amit négyszáz éven keresztül eddig minden évben megfizettek, akkor te meg kelbe fizetni, ha az érdekelt községeknek már egyetlen tehenük sincsen, amit spanyol legelőre kii lőhessenek ? Amint látjuk tehát, a jogvégzett és nagy tudású bíróság és dipomatáik már koránt sem tudnak olyan talpraesett logikával ítélkezni, mint a negyven iskolázatlan andorrai oonseálíer. Meghívjuk a szuverént Amikor mór egészen felértünk az andorrai határszélre, magunk előtt látjuk az egész köztársaságot, amely úgy néz ki, mintha egy éles fejszével egy hatalmas tölgyet a közepén kettóhásították volna. Magunk mögött hagyjuk San-,lulient, az első határfalul és elérünk az első házhoz, az andorrai dohánygyárhoz. Az andorrai cigaretta — igen jó különben — egy „ral“-ba kerül huszonöté? csomagolásban. Ezért az árért azonban külföldi ritkán juthat hozzá az andorrai cigarettához. A magasból Idvehetjük még Encamp-ot, Ordiné I, Camilhá-'t, SoMeu-t, * melegvlzfl Esoaídes-t, és * llot a völgyben Andotn-te-Viellé-t, m ezer bakon fővárost. Romaaoxóéfcoál UMgunoanéactnnk, aaotán. átmentünk m elnök; úrhoz, dón. Roo Palléré* RoeeeR-bex, a Völgyeik Urához, az andorrai államfőhöz, aki ezivesen beleegyezett abba, hogy • kemeoeoe melegét odahagyva, fölhúzza a facipőit, magára teritee a nehéz gyapjakendőjét, fejébe vágja a lilaszioö brevetiijét és velünk Jöjjön a kocsmá ba egy kte péliufcáxáera. A kocama, ahova bementünk, az andorrai nagy- vendéglő, egy homályos kis~ csá rdabelyieég, a bor éa olaj kellemetlen illatával. Az elnök ur egy idősebb, de még mindig lóerőben lévő öreg ur, aki jóezrwel és megértéséé! kormányozza ötezernyi sujetteéjét. Beszélni keveset beszél, annál többet bólántgat azonban és nehéz lenne problémát találni, amelyhez ne adná a teljes beleegyezését. Mindenben igazat ad a vele beszélőnek. Mindenben, mondom, még a békeszerződések igazságtalanságában ie. Alighogy az első stámpedlivel lehajtottuk, már öten ültek körülöttünk. Azután mindig többen jöttek és amint ott látták ülni a „Völgyek Urát", eohsean látott idegennel (mér mint velem, mert Romanoxó ur odavaló ő közéjük), a többiek te odaültek asztalunkhoz. Itten ez a módja. Nálunk mindenki külön asztalt keres, ha beadódik a kocsmába. Azután hol az egyik, hol a másik mesélt ©1 valamit. Az eteő, San Gajoa elmesélte, hogy két nappal ezelőtt elcsípték a spanyol határon. Dohányt csempészett természetesen. Vele volt az öt éves fia te. A spanyolok bekísérték és bezárták a kóterbe. A dohánnyal együtt természetesen. A kis gyereket azonban kegyeletből kiengedték az udvarra. Amikor sötét lett... és a vámosok elaludtak, akkor az ötéves kisgyerek éjnek idején egymaga elszaladt az ötkilométerr* fekvő San Julienbe, föllármózta a rokonokat, akik különböző szerszámokkal fölszerelve a határőrházhoz siettek és ügyesen kiszabadították a kóterbe zárt San Cajoát. A dohánnyal együtt természetesen. A másik azt indítványozta, hogy jó lenne egy kis vadászatot tartami, mert a tó körül már nagyon elszaporodtak a vaddisznók. A harmadik a* erdőkonoessaáóról mesélt valamit. Andorra és a népszövetség Mikor mindenki mesélt már valamit, akkor én is megkockáztattam egy kis kérdezősködést. — Tagja-e Andorra a Népszövetségnek? — fordultam az elnökhöz. — Hát az micsoda? — csodálkoztak a többiek. —■ Az európai nemzetek kölcsönös szövetsége, összemértek. — Mennyit lehet attól kapni? — kérdezte ax, aki az állam pénzügyeit intézi. Nyilván valami szövetkezetnek gondolta a Népszövetséget . — Kapná attól semmit sem leheti — mondottam — ellenben a beléoőnek kell bizony elég kiadós tagsági dijakat lefizetni. * A diktatúra eltávolítja őket a spanyoloktól Beszélgetés közben tudom meg azt, hogy as elnöknek halálos ítéletet te szabad aláírnia. Amikor azonban olyan ügyben Ítélkeznek, amire a jogszokás a halálos ítélet kiszabását te megengedi, akkor a bíróságot 48 órára bezárják a tanácsterembe. Ha negyvennyolc óra leforgása alatt nem tudtak eredményre jutni, addig maradnak bezárva, amig ki nem hirdetői' az eredményt. Negyvennyolc óra leforgása előtt azonban nem szabad ítéletet hozni. Ugyancsak itt tudom meg továbbá, hogy az egész köztársaságnak csak egyetlen egy fizetéses tisztviselője van, aki jegyző te meg tanitó te egy személyben. Van ezenkivül még tíz állami csősz, az úgynevezett „Garde térré", akik szintén húznak valami fizetést az államtól. Ez a tiz csősz képezi a köztársaság'aktív hadseregétől a vidéken teljesít rendőri szolgálatot, három Andorra-la-Vieüában, a fennmaradó kettő közül egy levélkézbesitő, egy pedig a városházán tanács- szolga. A postaforgalom lebonyolítására a két szomszédállam tart postaügynökséget Andorrában. Ha az ember Spanyolországba akar valamit elküldeni, akkor a spanyol tisztviselőhöz megy art föladni. Ha Franciaország felé megy a levél, akkor a francia postásnál kell azt benyújtani. így mindkét ország felé belföldi tarifát lehet fizetni. Ha az ember fordítva csinálja és a franciáknak adja át a Spanyolországba szőlő levelet, vagy megfordítva, a spanyolok a Franciaországba szólót, akkor már a külföldi illetéket kell a küldeményért megfizetni. A két asztal azonban egymás mellett van, egy és ugyanabban a helyiségben. Most künlönben külön andorrai bélyegeket terveznek a kis köztársaságban. A bélyegeknek a spanyol bélyegekhez hasonló rajza lesz, igy a spanyolok is ki lesznek elégítve. A bélyeg közepén Alfonz király mellképe helyett valami andorrai tájkép lesz, igy Andor rra te ki lesz elégítve. A postahivatalt viszont teljesen a francia állam veszi majd kezelésbe, mert végeredményben mindig a: „La francé est, ce qui e’agrandát!** Amit ezenkivül a beszélgetésekből még kivettem, az az, hogy Primo de Rivera politikája nem tetszik az andorraiknak. A spanyol diktatúra lassan de biztosan hajtja át az andorraiakat a spanyol zónából a francia érdekekbe. Erre bnzditgat- ja őket Romanoxó ur is, amikor igy néha-néha átrándul a hazájába. Mert Romanoxó ur is, miként a többi andorai: katalán nemzetiségű. A katalán népből pétiig sokan élnek elnyomás alatt Spanyolországban te, meg Franciaországban is. Csakhogy amig Spanyolországtól az eddiginél te erősebb elnyomást remélhetnek, addig a francia kormány mindig több engedménveket ígér meg a katalánoknak. Mert Ígérni, ebbon bizony páratlanul nagy mesterek a franciák. Viszont mi sem könnyebb, mint. függetlenséget Ígérni a terméketlen szikiaheovek nép?' ének. Az senkinek sem kell! Bezzeg Szlovenszkó? Bezzeg Erdély? Bezzeg Horv ál ország? Köbig Károly.
