Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)
1929-08-07 / 177. (2102.) szám
tttW aqgwsztus 7, szerda. ^KX<^M.A.€i^ARHtRIiAP bSl feudta a jeleket. Kocának is igy mondta, most pedig már nem emlékszik rá. Erre behozzák a Slovensky Národ egy bekötött példányát, amelybeh ezok a jelek a tanú bemondása a 1 apján megjelentek. Szóino- láuyi felismeri a jeleket és azt mondja, hogy ágyukra és egyéb harci eszközökre nem voltak külön jelék, csak puskákra és revolvereikre. A vízszintes vonás puskát jelentett, a függőleges revolvert. Gáttá: Kii állapította meg a jeleket Tanú: Tuka. Cédulám irta fe'l és mii az- tdán kivtölrői megtanultuk. Mondjon néhány szárnysegédet. — Nem emlékszem rájuk, csak Rehákot és Sbvrteckyt említhetem. Ezeket ki választotta meg? — Maga a csoport Minden szárnysegéd kapott parancsot a fegyverek összeírására? — Nem, csak kerületenként. Hogy történt az? — összeírtuk az egyes fegyverek számát, én azt feljegyeztem és Tulkának átadtam. „Az organizáció titkos volt“ Qaffla dr.: ön azt mondta a vizsgálóbíró előtt, hogy ezeket az összeirási iveket Tuka irodájába (küldték. Látta ott az összeírásokat ? IVumí: Nem. Akkor hogyan tudja, hogy ott voltak a* összeírások ? — A csoportvezetők küldték Tukán ak. Mondjon néhány csoportvezetőt. — Nem tudok, nem emlékszem senkire. Térképet látott az irodában? — Igen, Nyugta tszlovenszfkó térképe volt ott s ebiben voltak az egyes szárnyak bevezetve. Ki kéezátette est a térképet? — Én készítettem Tuka számára.. Hol volt ilyen szakasz? — Például Szakolcán. iKd volt a vezetője? — A titkos vezetője Mittag István dr. Miért mondja hogy titkos? — Mer titokban tartottuk az organizációkat, senki sem tudott a másikról. De hiszen öt azt mondta, hogy össze szoktak jönni. — Igen, Tukánál. Hogyan ismerte fel Tuka az egyes szakaszparancsnokokat, ha az egész organizáció titokban volt és egyik a másikat nem ismerte? — Kérem, én ezt nem tudom, magam sem tudtam megérteni. Az elnök ezután félbeszakítja a tárgyalást, délután négy óráig szünetet rendel el. A délutáni tárgyalás A délutáni tárgyalást Terebessy elnök Hegyied ötkor nyitotta meg. Gállá dr. folytatja kérdéseit Szomolányihoz, aki csaknem állandóan sztereotip „nem tudom, nem emlék- szem“-mel válaszol, vagy pedig végső szükség esetén Tukára hivatkozik, mint akitől azokat az értesüléseit kapta, amelyekre délelőtti vallomásában hivatkozott Gállá dr.: ön azt mondta, hogy Szakolcán Mittag dr. volt a titkos vezetője a Rodobra- nának? Miért állítja ezt? Szó malányi: Két vezető volt: egy paraszt- fiú, akinek a nevére nem emlékszem, a másik pedig Mittag dr., akit én szólítottam fel, hogy lépjen a Rodobrana élére. — Mit mondott Mittagnak, amikor hozzá ment? — Azt, hogy álljon élére a Rodobranának. — Azután élére állott? — Igen. Elnök: Mittag azt állítja, hogy ez nem igaz. — De igen, szemébe mondom. Gállá dr.: Ki volt jelen a szervezetek csoportjainak megalapításánál, neveket mondjon. — Nem elékszem. — Jelen volt maga az őrmesterek és szakasztvezetők tanácskozásain a Rodobrana ülésein. — Neon. ' — Honnan tudja, hogy voltak tanácskozások? — Én hívtam össze őket, de azután nem mentem el. Diákok jártak oda szónokolni. — Honnan tudja ezt? — Tuka mondta. — Mondjon egy tisztet vagy altisztet, aki ezeken a csoportgyüléseken résztvett? — Nem tudok egyetlen egy nevet sem. — Mi volt a kémosztag? — Nem tudok semmit róla, csak amit Tubától hallottam. — A bécsi iroda élén magyar tiszt állott? — Igen. — A vizsgálóbíró előtt azt mondta maga, hogy a bécsi iroda élén a Szent Család egy tagja állott? — Kérem, ügyvéd ur én akkor egész éjszaka utaztam Ungvárról. — Maga beszélt a folyosón egy orvossal? Kérdezte, hogy mit csinál itten? feen. — Miért? — Mert Sasvárról ismerem őt, a búcsúról. — Ez az a Loksik dr., aki a bécsi Szent Család alelnőke volt és akiről itt szó van, ő állott a kémiroda élén, magyar tiszt volt? — Nem tudom. — Hogyan szervezete Tuka a Rodobranában a verekedéseket? — Tuka megparancsolta* hogy csináljunk és provokáljunk botrányokat. — Kinek adott még parancsot? — Nem tudom. — Milyen alapon állítja maga, hogy a Rodo- brana titkos katonai szervezet volt? — Ha vallásos egyesület lett volna, nem kellett volna a fegyvereket összeírni. —- Maga azt mondja, hogy titkos vólt a Szervezet? Hol és kik voltak a tagjai, nevekét mondjon? — Nevekre nem emlékszem. — Hol volt titkos eskü? — Szakolcán. —• Maga azt mondta, hogy a parancsokat egyik csoport a másiknak küldte? Hol látott ilyen parancsokat? — Csak azt láttam, amit én küldtem. - v Gállá dr.: Hol állott Tukával, mikor Tuka kezével a Duna felé mutatott és a bécsi pénzről beszélt? — A Liszt-uccában, — Meg tudná-e mondani, hol van itt a Duna? — Nem, Pozsonyban ismeretlen vagyok. — Akkor hogyan tudja, hogy Tuka a Duna felé intett? Szomolányi nem válaszol, Gállá dr. ezután egy csomó kérdést intéz hozzá, de a tanú továbbra is zavarban van, alig válaszol, Tukára hivatkozik, végül is kiböki: — Nem vagyok jogász, nem tudok felelni. Nem tudom. Gállá dr.: ön azt állítja, hogy mindenki kapott utasítást fegyverek összeírására. Ki kapott még? Szomolányi: Nem tudom. Gállá: Tudja-e maga, mi az az irredenta? Pozsony, augusztus 6. A hő jegyében áll a pör. Ami villamos kisülés tiz év alatt kidördült a szlovák politika sötéten gomolygó leihói közül, amelyek forró, vak szelek hátán sokszor benyargalták a homályosan előcsillanó politikai tájakat; ami szikra kipattant, hogy ham vadtan aíáíhulljon: villanásnyira ismét megcsillan ebben a negyvenfokos hőségben, de már bírósági aktákból főnixként megélemcdve; de már vádlottak és tanuk, birák és ügyész száján; de már súllyal, eéllal okkal és embersorsok múltját és jövőjét kísértetiesen megvilágítva. A hő uralja ezt a pört, reggelenként a tárgyalás résztvevői rettegve latolgatják, rájuk tör-e a hőhullám és nem segít a ventillátor sem, amelyet a bírósági emelvény elé helyeztek. Gyenge ez a ventillátor, kicsiny a sugara, amit szele bejár, ki tudja, ma még senkinek sejtelme sincs róla, milyen sugárban fogja beszáguldani a politikát a pör kimenetele, az a roppant ventillátor, mely a politikai élet túlfűtöttségét, felesleges hőjét is hivatott eloszlatni. A három vádlott hazaárulás és kémkedés vádjával terhelten áll a bíróság előtt, de három ember sorsán túl és mögött politikai pártok, politikusok, politikai célkitűzések, politikai eszmék vigyázzák idegesen a pör kimenetelét. * Aki végigfut tekintetével a tárgyalás közönségén, megállapíthatja ezt. Aktív és inaktív politikusok, kik nyugdijuk felerészét már felették, ülnek a közönség padsoraiban és jogászok, — a tárgyalási termek ismert kiváncsiai közül csak kevesen és unatkozva, muszájból. Vájjon érdekfe- szitő-e a pör, messzeálló laikust is érdekel-e any- nyira, mint a politikust? Nos, hölgy is csak kevés van, egy-kettő jótékonyan elhintve a sok férfi között. Nem gyilkosságot, nem Vörösmarty-tragé- diát, Bognár-ügyet, Schustek-pört, cigány-gyilkosságot tárgyalnak, de mégis kissé elszomorító tünet ez a kevés kiváncsi, a kevés hölgy, — nem azért, távolról sem azért, mórt hátistennek nem érdekli őket a politika, hanem m«rt oly nagy számban szoronganak ők mindig a balta-, revolver-, hajmaradvány- és egyéb bűnjelek előtt, dul- tan és lihegőn. * Ugyanezért nincs is humora ennek a tárgyalásnak. Nincs^humora a tárgyalások szokásos izében, de mégis egy egészen speciális, újfajta humor csal elő néha nevetést a harsány torkokból. Hajszálfi- nom bizonyítékok mint éles tőrök vívnak itt harcot, acélos gondolatpengék csapnak időnként hangtalanul össze, a bölcs és higgadt, nyugodt és udvarias elnök keze mindig magasabb szintre tudja visszatéríteni a néha már-már sekélyességbe bukó tárgyalást. S a közönség önkéntelenül respektálja is ezt, de respektálná akkor is, ha nem politikusokból, jogászokból állana. Innen a különös színezetű humora ennek a tárgyalásnak. Nem a primitív nevetségességet nevetik meg, amiből amúgy is kevés jut csak ki, hanem akkor kacagnak fel hangosan, ha egy penge kibiesaklik, ha egv (őr meggörbül vagy amikor valakinek a siilvow szablyája csak fakardnak bizonyul. A vád és a védelem i- korrektül hadakozik egymással, itt mindenki pompásan viv. Az első tárgyalási uapokon csak fleurettel és epéevel viv- tők, de tegnap már nehéz kardokat is csattogtat— Magyarország támogatása. (Derültség.) — Ki volt még Tukánál, amikor ő maga előtt Jehlicska pénzét emlegette? — Kívülünk senki, ő mindig csak négy- szemközt fogadott bennünket. — Mi célja volt Tukának Loksik dr.-ral? — Nem tudom. Talán az, hogy menjek hozzá Bécsbe és szervezzem őt be a Rodobranába. — Maga tagja volt a Ferencieknek? Szomolányi az elnökre néz. Elnök: összefügg ez a kérdés a perrel? Gállá dr.i Igen. Meg akarom kérdezni, miért küldték el a Ferenciektől? Elnök: Nem köteles válaszolni. Szomolányi: Nem válaszolok. Gállá dr.: Mit akar maga Subiktól? Szomolányi az elnökre néz. Elnök: Nem köteles felelni, ha ez a kérdés nem a perre, hanem a személyére vonatkozik. Szomolányi: Nem felelek. Ezután Weichherz dr. védő intéz további kérdéseket hozzá és Szomolányi kijelenti, hogy nem tudja, hogy az egyes Rodobrana-szakaszok és csoportok gyakorlatoztak-e, nem tudja, hogy mely falvak tartoztak az ő körletébe, hol voltak még hasonló csapatszervek. Ő csak Malackát, Szakolcát és Szenicét organizálta. Weichherz dr.: A vizsgálóbíró előtt azt mondotta, hogy Árvamegyében és Hontmegyében is volt. — Nem tudok erről. összesen mennyi pénzt kapott Tukától és mennyi ideig állott a Rodobrana szolgálatában? — öt-hatezer koronát. Hogy mennyi ideig állottam a Rodobrana szolgálatában, azt nem tudom. —• Ki hívta össze a szárnyakat? —- Én, vagy Hudec, szóbelileg, vá.gy írásban. —■ Hogyan Írásban? —■ Levélben. — Kérem, a vizsgálóbiró előtt azt mondta, hogy levelezőlapon. Magyarázza meg ezt. — Nem tudom. Weichherz ezután tovább kérdezi Szomolá- nyit, aki az egyik kérdés nyomán beismeri, hogy a jegyzőkönyvet sem a vizsgálóbiró előtt, sem pedig a rendőrségen nem olvasták föl előtte. Lapzártakor a tárgyalás tart. tak. Néhány napon belül minden bizonnyal megindul a legnagyobb párbaj, bandázs nélkül, végkimerülésig. De akkor is a lovagiasság szigorúan megszabott szabályai szerint. A védők és az ügyész nem hivatkoznak ezekre a szabályokra, de e szabályok szerint dolgoznak, a vádlottak és az egyik tanú pedig egyenesen valószínűségi bizonyítéknak hozták fél'nevélésüket és a társadalmi illem előírásait. Tuka a modern jogra hivatkozva kijelentette védekezésében, hogy a pör egyenlő ellenfelek küzdelme, de itt csak gladiátori harc, vagy inkább középkori ordália folyik, egyik sisakosán és fegyveresen, másik fedetlen fővel és szál bottal a kezében harcol. Mégis, amikor bevezetik a terembe, kifogástalan, mély meghajlással köszönti azt az embert, aki szerinte sisakos és fegyveres: az ügyészt. * Tuka áll az érdeklődés középpontjában, taná- rosan hosszuhaju feje felé siklanak a tekintetek, vastag szemüvege mögé igyekeznek hatolni, ha valami váratlan vagy nagyon is várt esemény adódik elő. De a szürke szemek a szemüveg mögött semmit sem árulnak el, a hosszúkás, fehér kézben remeg csak meg néha a ceruza, mely sűrűn ró sorokat a papírra. Viselkedése a legkritikusabb percekben is előkelő és kifogástalan a bírósággal szemben épp úgy, mint az ellene valló tanukkal szemben. Arca, melynek sápadt színére belső tűz fehér izzása veti fényét, mindig egyformán zárt, merev, alig mosolyodik el néha kényszeredetten. Hangja szuggesztiv, mélyről zengő, kissé fátyolos irodalmi szlovák nyelv, választékos, folyékony és udvarias. Amikor kis asztal előtt ülve, papírlapra jegyzett slágvortokból, pohár vízzel a kezeügyében tartotta három órás védekezését, tanár volt gesztusaiban, hanghordozásában, minden szavában és idegében, egyetemi tanár, aki élete legnagyobb, legszemélyesebb dolgáról prelegált. Sznacky a kimért, halk szavaiban és gesztusaiban katonatiszt civilben, Maclion pedig túlságosan megérzik, hogy huszonegyévcs kora óta népgyülések rögtönzött pódiumán állott széles gesztusokkal a karjaiban, hangos szavakkal és lobogó bajjal. A tanuk a folyosókon Iélegzenek, ődöngve, de igzalommal eltelten, az egyik sarokban felállított büffét látogatják sűrűn, egyet e sorok Írója az uj- ságirók részére- fentartott szoba pamlagán mély, jóizü álomban talált. Ismerkednek egymással, kölcsönösen bemutatkoznak. Mindegyik már túl szeretne lenni a dolgon, a tanuzás feszélyezettsége érződik rajtuk, ahogy a terembe lépnek. Vannak közöttük is sztárok és komparzok, szerepükhöz képest viselkednek és szívesen állanak modellt a rajzolóknak. * Az ügyész temperamentumos és ügyesen védelmezi posztját. Nyílt, szabályos vonalú arc, de olvasni lehet benne, tekintete visszatükrözi állandóan a tárgyalás minden mozzanatát. Az elnök egyetlen hangsúlyt sem nyom meg, egyenletes, egyformán nyugodt hangon kérdez és megállapít és ha valaminek fontosságot tulajdonit, úgy nyíltan megmondja: „Kérem, ez fontos" vagy pedig: „Lehet, önt ez a részlet nem érdekli, de minket igen". Amikor időnkint kénytelen valakit rendre- utasitani, u embef úgy érzi, nem a tirgyalásvezető elnök rosszal itt valamit, hanem a korrekt úriember Ítél el hangosan valami illetlenséget. * Meddig tart a pör? Ezt latolgatja mindenki, különösen az újságírók, akik szép számmal gyűltek össze. Első nap megjelent a külföldi sajtó is, beült a tárgyalóterembe, monoklit nyomott a szemébe, kissé túlságosan éreztette jelenlétét, talán azért, mert egy szót sem értett, aztán e$te betelepedett egy heurigerbe s másnap elutazott. A belföldi újságírók a köteles kollegialitáson túl eléggé éreztetik egymással, hogy milyen párthoz tartoznak lapjaik. Két ellenlábas szlovák lap embere a nyílt tárgyaláson veszett össze, úgyhogy a elnöknek is közbe kellett avatkozni. Kölgy-ujság- iró is van, a belgrádi Politikát látja el, egyébként hamisítatlan prágai akcentussal beszél. Az újságok nem sok kalamitást okoznak, mindegyik a maga szájaize szerint referál s amennyire meg lehetett állapítani, a vádlottak egyikkel sincsenek talán megelégedve. Mindjárt első nap kellemetlen lapszusa történt az egyik pozsonyi lapnak: Sznacky képét hozta s a kép alá odaírta: Bofioky államügyész... A szwjetkonsiáPj? demtintáUa a Kieával walé távgyaüsek hírét Moszkva, augusztus 6, A szovjetunió távirati ügynöki?,égé hivatalosan , közli, hogy azok a kínai forrásokból származó információk, hogy az oroszok inai határ mentén előzetes tárgyalások folynak, nem felelnek meg a valóságnak. Éppen úgy netm felel meg a valóságnak az a jelentés sem, hogy legközelebb megkezdődik a két állam konferenciája, amelyre mindkét állaim kiküldte volna képviselőit. A szovijetkormány álláspontja a Karachán által Kimának küldött válaszjegy- zékbep kifejezésre jut. Franciaország hm Ssizfitit Jugoszlávia és luieSfii liiiit Belgrád, augusztus 6. A lapok jelentése szerint a francia kormány visszaút ásította Burov bolgár külügyminiszternek azt a kérését, hogy a jugoszláv-bolgár konfliktus ügyében vegye át a döntőbíró szerepét. A francia kormány ehelyett közvetlen tárgyalásokat ajánl a két állam között. Hérát tanulmányútja Görögországban Pária, augusztus 6. Herriot volt miniszter- elnök ma autón Görögországba indult. Tér-, ve szerint augusztus 16-án ér Athénbe. Üti impresszióiról könyvet szándékozik írni. Szállítás Miami és Duia közit!? Bukarest, augusztus 6. A romján politikai életben teljes szélcsend uralkodik, de a beavatottak szerint a kulisszák mögött jelentőségteljes események készülnek. Politikai körökben valószínűnek tartják, hogy a liberális párt két vezére, Bratianu Y int illa és Dúca között régóta lappangó ellentét rövidesen kitör. Dúca a jövő hétre összehívta politikai barátait külön értekezletre, amelyen hír szerint azt a határozatot fogják hozni, hogy Bratianut felszólítják, mondjon le a liberális párt elnöki tisztéről. Amennyiben Dúca frakciója tényleg ily határozatot hozna, feltétlenül bekövetkezne a pártszakadás, mely Románia legnagyobb ellenzéki pártját osztaná ketté. Kosiuiuelslu zavargások Columbiában Newyork, augusztus 6. Columbia köztársaságban kommunista zavargások törtek ki. Különböző városokban súlyos összeütközésekre került a sor a felkelők és a rendőrség közöt. A hatottak száma eddig tiz, de nagyon sokan sebesültek meg. Százötven agitátort letartóztattak. A helyzet rendkívül komoly, mert a csapatok egy része megtagadta az engedelmességet. Sztrájk és várai smimsászavargás lupéaybasi Bukarest, augusztus 6. A lupényi bányatelepen tegnap reggel általános bányász-sztrájk tört ki. Háromezer bányász lépett sztrájkba és a reggeli turnusra alig néhány sztrájktörő jelent meg. A délelőtti órákban a. sztrájkoló bányászok körülvették a bányákat és meg akarták támadni a sztrájktörőket. A dolgozó munkások védelmére csendőrséget, rendeltek ki, amely többszöri hiábavaló föíszólitás után sőrtűzzel oszlatta szét a munkásokat. Egy munkás súlyosan, ketten pedig könnyebben sebesültek meg. Feljegyzések a pozsonyi nagy pör margójára 5
