Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)
1929-08-04 / 175. (2100.) szám
isa „A KÜLÖNÖS RENDELTETÉS HÁZA* Alexandrovics Miklós, közlöm ©nőkkel, hogy valamennyinket kivégzik — Speranszhi proiesszor könyve a cári család kivégzéséről — A cári család meggyilkolásáról már nagyon sok könyv jelent meg. Minden oldalról megvilágították az események egész apró részleteit is, de ezek a részletek mindig njak voltak és soha sem egyeztek az előbbi könyvek részleteivel. Nem is szólva a pártszempontokról, amelyek a szerzőket vezették A cári család tragédiájáról tehát még mindig nem tudjuk a teljes igazságot. Hiszen még ma is vitatják például, hogy a cár egyik leánya-e az a Romániából előkerült Csajkovszkiné, aki legalább is azt állítja magáról, hogy ő a cár leánya. Talán eloszlatja kissé a ködőt, amely a sötét tragédiára reáfeküdt, a legújabb könyv, amely erről a kérdésről szól. Speranszki, volt szentpétervári professzor a könyv szerzője, a cár orvosának a fia. A könyv franciául jelent meg s cime: La Maison á destination epeciale. ság előtt az Ipatiev-háziba: hivtaik, hogy a padlókat felmossa, mesélte: — Miikor az első emeletre értünk, az egész családot egybegyülve találtuk az ebédlőben. A hercegnők azonnal a hálószobába futottak, hogy segítsenek nekünk az ágyak kihordásában. Mindhárman vidámak voltak, nevetgéltek és piros volt az arcuk. Jurovszki, a parancsnok, egy percre egyedül hagyott bennünket Abban a pillanatban, ahogy hátat fordított nekünk, a legfiatalabb szamárfület mutatott neki és kacagott A hercegnők szemmelláthatóan nagyon unatkoztak és felajánlották még azt is, hogy segítenek nekünk a padlősurolásban. Mikor ijedten tiltakoztunk, igy szóltak: —• A testi munka jólesik nekünk, nagyon keveset mozgunk és szenvedünk emiatt Július ió éjszakája Teljesen megegyező azoknak a tanúvallomása, akik ezekben a júliusi napokban kíváncsiságból vagy kötelességből a cári család közelében tartózkodtak. Valamennyien leírják ennek, a tizenegy embernek szánalmas exisztenciájót, a cári pár mély levertségét és a gyermekek minduntalan kitörő, de hamar múló jókedvét A cároé naplója világítja meg legélesebben ezeket a napokat és éjjeleket, melyeket a deportáltak kis helyen összezsúfolva és szellemileg megbénítva töltöttek. Feljegyzéseiben visszatérnek a kővetkező mondatok: „Baby (a trónörökös) beteg. Olvastam a bibliát Miklóssal a kertben voltam. Korán lefeküdtem". Még július 16-ról is találtak néhány sornyi feljegyzést, ezek a cámé utolsó Írott szavai: „Baby kissé meghűlt. Tatjana a bibliából olvasott fel nekem. A parancsnok minden reggel szobánkba jön. Néhány tojást hozott Baby számára. Este nyolckor ebédeltünk, utána rövid ideig kártyáztunk Miklóssal". Este hét órakor Jurowszki arról értesítette az őrség parancsnokát, Medvievet, hogy a fehér csapatok betörése minden percben várható és ezért „különleges intézkedéseket" kell életbeiéptetniők. Este 10 órakor összehívták a gárdát és közölték vele a tennivalókat. Pontosan éjfélkor felkeltették Az Ipatiev-ház La maison á la destination epeciale, (a különös rendeltetés háza). így nevezték parancsokban és titkos táviratokban azt a házat, amelybe 1917 tavaszán a cári családot elhelyezték. Ez volt a Tobolszk- utáni állomás, az utolsó állomás, Icka- terinoszláv. Az emberek ezt a házat az Ipatiev- háznak nevezik, mert Ipatiev nagykereskedő, műgyűjtő tulajdona, akit a vörös uralom ismeretlen helyre száműzött. Az Ipatiev-ház egyemeletes, kényelmes, ki; kert közepén álló villa. Tulajdonosa mintha csak megérezte volna háza különös fatális rendelteié sét, minden ablakra erős vasrácsot erősittetel . Ma egy kormányzósági tisztviselő lakik a házban, de csak az emeletet lakja, különösen egy nagy, középen fekvő termet nem használnak soha sem. Az első naptól fogva rendkívül szigorúan őrizték a foglyokat Az őrök nem csak a folyosón és minden bejáratnál álltak és ültek, hanem az utolsó hetekben még a szobák ajtóit is őrizték. Az őrök legnagyobb része a ■ zlokazowi gyár munkásaiból került ki. Részben a jó fizetés, részben az érthető kíváncsiság volt az oka, hogy erre a szolgálatra jelentkezzenek. Egyikük, a következőket mondta Speranszkinak: — Egy ember sem akadt volna közöttünk, aki a vezényletet átvegye, ha sejtettük volna, mit akarnak elkövetni ezek a banditák fa gyilkosságban résztvett őrök). A részegségnek teljes ön kivületében követték el a gyilkosságát és öntudatukat visszanyerve, vacogott a foguk félelmükben. Mikor megtudtam a történteket olyan borzalom vett rajtam erőt, hogy az volt az. érzésem, hogy a vízbe kell magamat fojtanom. Egy másik, egy fiatal művezető igy meséli: — Engem nem a különfizetés csábított, hanem nem tudtam ellenállni a csábításnak, hogy ezeket a hatalmasokat a közelből láthassam. Aztán megláttam a cárt és láttam, hogy bár ugyanolyan anyagból volt, mint mi, valami mégis megkülönböztette tőlünk. Néha, amikor sápadt arccal, lesütött szemmel ült a napon, az volt az érzésem, hogy titkos erőkkel rendelkezik. Nagyon udvarias volt velünk, nyájas hangja és jő modora volt. Ha egyikünk mámorában, vagy hencegésből trágár vagy goromba szót is mondott, 5 mindig szelíd és barátságos maradt. Ruhái foltozottak, cipői teljesen rongyosak voltak. — A cámé egész másmilyen volt, mindig gőgös, mindig zárkózott. Soha sem szólt hozzánk. Leányaival gyakran perelt, de mindig halkan, hogy mi ne értsük. Roppant lefogyott, mert éhség- sztrájkot akart kezdeni. Külön főztek számára, könnyen emészthető ételeket. A cári csatád pribékjei Speranszki ama kérdésére, mint viselkedett a gárda általában a cárral szemben, a kővetkezőképpen válaszolt a munkás: — őszintén megvallva, nagyon különbözőképpen, egyesek szemtelenek voltak, mások tisztelet- teljesek, amit. nem akartak mindig mutatni. Százszor hallottam, amikor egyik-másik udvariasan beszólt a cárral, mikor egyedül volt vele, de azonnal megváltozott tartása és hangja, amint valaki odalépett. Én magam kétszer beszéltem vele és elhatároztam, hogy atyai nevén fogom szólítani, de be kell vallanom, hogy soha sem birtam magam rászánni. Akaratom ellenére mindig felségnek szóllitottam. Legjobban a cárevicset sajnáltam. Olyan sápadt és sovány volt, hogy az ember azt hitte, hogy egyik napról a másikra meghal. Legvidámabb még a hercegnők látása volt, akik között Anasztázia valóságos kis ördög volt! Egy másik vörös gárdista meséli: — A cár őrizetére kirendelt különítmény parancsnokai Avdiev és Jurowszki voltak. Avdiev azelőtt lakatos és nagy propagandista volt. Jurowszki a háború alatt betegápoló volt és jól értett a gyógykezeléshez. Beleavatkozott a cárevics ápoláséba is, ami egyáltalában nem tetszett. Botkin doktornak. Nagyon becsvágyó és hiú volt. Mindketten bestiák voltak, akik semmitől sem riadtak vissza, de ha választanom kellene közöttük, még mindig inkább Jurowszkit választanám, aki legalább egy-egy pillanatra emberségesen érzett. Nem voltak zsidók sem ők, sem a mészárlás többi résztvevője, sem a parancsnokok, sem pedig Bieloborodov, Ermakov, Mediev, Nikuline, Va- gonov. Téves tehát n népnek az a hite, hogy a cárt a zsidók gyilkolták meg. Egy parasztakfcaony, akit egy mgfflil a. gyilkosA VILÁGMINDENSÉG FELÉPÍTÉSE NfliKBiniiMinink A P. M. H. CIKKSOROZATA A VILÁGMINDENSÉGNEK, AZ ÉLETNEK S AZ EMBERNEK FEJLŐDÉSÉRŐL Írja i VÉCSEl ZOLTÁN dr. Naprendszerünket az általános vonzás tartja egyben A világűrt megtöltő titokzatos aether — A vonzás a tömeggel egyenes, a távolság négyzetével fordított arányban áll Amikor megismertük a legnagyobb földi távolságot, a 40.000 km. hosszúságú egyenlítőt, elérkezett a kedvező pillanat, hogy bolygónk fölületét elhagyjuk s kimerészkedjünk naprendszerünkbe, a világmindenségnek abba a részébe, amely érzékeinkhez s igy értelmünkhöz is a legközelebb áll A távolság számszerű adatai céltalanok Már a naprendszerben is teljesen céltalan a méreteknek .s a távolságoknak számszerű megadása. Ugyan ki alkothat fogalmat arról, ha hallja, hogy szomszédunk, földünk bolygója, a hold 385.000 km. távolságra van tőlünk s a naprendszernek legtávolabbi égiteste, a Neptunus, átlagos mértékben 4467 millió km.-nyire lebeg az űrben. Talán itt is jobban kisegít, ha a távolságokat a menetelési napok tartamával hasonlítjuk össze. Az az ember, aki a földről a holdba akarna gyalogolni és szünet nélkül napi 40 km.-es úttal jutna előre, 26—27 év alatt tenné meg az útját. A naprendszer távolabbi égitestére való vonatkozásban azonban ennek a kisegitőeszköznek sincs sok értéke, mert mit használ az, ha tudjuk, hogy már a második szomszédunkra, a Venusra, 2800 év alatt gyalogolhatnánk el. Egyelőre abbahagyjuk ezeket a fejtegetéseinket. Az olvasó ebből a két számadatból is láthatja, hogy milyen térbeli dimenziókkal kell operálni már a naprendszeren belül is. Azonban a térbeli dimenziók még nem adnak elegendő tájékozódást naprendszerünkben, szükséges az anyag tömegének szemléltetése is, ami az égitestekben fölhalmozódott, különösen szükséges pedig annak a viszonynak ismerete, amelyben ezek a tömegek a rendelkezésükre álló térben megoszlanak. Az első esetben a fölfogás nehézsége az anyagnak borzalmas tömegében rejlik, a másik esetben pedig az a körülmény okoz nehézséget a fölfogásnak, hogy a rettenetes tömegeket egyesi!ö égitestek igen ritkásan vannak elszórva a világűrben. A naprendszer berendezése Tudvalévő, hogy naprendszerünk középpontja a nap, amely körül a rendszer tartozékaiba bolygók, köztük földünk is, csaknem körszerü pályákon keringenek. A bolygók pályái viszonylagosan csak kevésbé hajolnak egymás felé, úgyhogy az egész naprendszert meglehetősen laposnak, korongszerünek foghatjuk föl. A bolygók közti teret kémiai és fizikai értelemben üresnek vosszük, a napot, a bolygókat és a holdakat elszigetelt tömegfölhalmozódásoknak fogjuk föl. Ez a tér sem teljesen üres, aminthogy a világmindenség sem az, mert úgy képzeljük, hogy az ür egy bizonyos titokzatos anyaggal, az úgynevezett aetherrel van megtöltve, amely ,a legritkásabb formában jelentkező any^igg^l őzömben la elképzelhetetlenül ritkádnak tételezhető föl és amivel a többi anyag bizonyára valamelyes összefüggésben áll, ez az összefüggés azonban nem olyan, amelyet érzékeinkkel fölfoghatnánk. A tudomány kényszerült ennek az aethemek a fölvételére, mert az anyagnak bizonyos erőmegnyilvánulásait, igy például a fényt és a vonzást nem tudta máskép megmagyarázni és neon tudta elképzelni, hogy miképpen továbbítható ezí egy közvetítő közeg, az aether nélkül egyik égitestről a másikra. (Az aetherről való tudományos elképzelés természetesen szintén forradalmi átalakuláson ment át Einstein relativitási elmélete által, a kosmologiának einsteini elképzeléséről azonban külön részben szólunk.) Ennek a föltételezett aethernek tehát a tulajdonképpeni anyaggal, amely az égitestekben összontosult, semmiféle vonatkozása nincs és ezért egyelőre kikapcsolhatjuk, mi csak az égitestekben összehalmozódott tömegeket vesszük tekintetbe. Az általános vonzás A bolygók csaknem kör alakú pályákat írnak le a nap körül, olyan módon, mint ahogy a szálra erősített kő forog kezünk körül, ha azt testünk körül körbecsóváljuk. A szálra erősített kőnél a fonálnak erőssége tartja meg pályáján a követ és ez gátolja meg abban, hogy kirepüljön kormányzásunkból. Naprendszerünkben a bolygókat viszont az általános vonzás, vagy a nehézségi erő tartja meg pályafutásukon. Ha elszakad a fonál, a kő abban az irányban repül tova, amely felé a szakadás pillanatában fordult. Ha a nap vonzóereje valamilyen rejtélyes ok következtében megszűnne, a bolygók azon nyomban minden elképzelhető irányban kikerülnének a világűrbe. Ez azonban nem fog bekövetkezni, mert a vonzerő a legáltalánosabb erő, amelyet ismerünk, az anyagnak lényeges tartozéka és teljesen független annak fizikai és kémiai tulajdonságaitól. Naprendszerünkben ‘korlátlanul uralkodik és az embert épp oly szilárdan rögzíti a föld felszínéhez, mint ahogy a holdat pályafutására kényszeríti. Ennek az erőnek nagysága egyedül az anyag tömegétől és attól a távolságtól függ, amelyben az anyagnak vonzási viszonyban álló részei egymástól távol vannak. Az anyagnak tömege helyett a snly fogalmát vezette be a tudomány és ezt a súlyt csak a vonzás alapján határozza meg. Ha például a mérlegen egy kilogram húst mérünk le, ez azt jelenti, hogy ez a kiló hns éppen akkora tömeget tartalmaz, mint az egy kilogram snlyu vas- darab, raeTt az egy kilogram húst a föld éppen olyan erővel vonzza, mint az egy kilogram vasat. Hogy a kiló hns jóval nagyobb darab, mint a kiló vasdarab, nőm esik számításba, mert, a hús éppen hogy könnyebb, vagy ha exaktnbban akarjuk kifejezni magunkat, specifikusan köny- •nyebb, mint a vas. Ezen a meghatározáson nyugszik egész sulyrondszcrilnk: a föld egy 'köbcentiméter vizet olyan erőyel amit egy gramnak nevezünk. a foglyokat ée kérték őket, fáradjanak a föld- ezisiti nagy szalonba. Félóra múlva utrakéraan voltak, mert azt hitték, máshová akarják őket szállítani A cár ölében vitte a trón örökösi, akinek megint vérzékenység! (hémofilias) rohamai voltak. Akárcsak a fényképésznél A tizenegy foglyot a nagyterembe vezettek, miután nem volt benn elég ülőhely, Jurovszki még három széket hozatott és leülésre szólította, fel a nagyhercegnőket. Anasztázia, a legfiatalabb nevetve kiáltott oda testvérének: — Mintha csak fényképésznél lennénk! Az első sorban ült a cámé, mellette foglaltaik helyet a cár és a trónörökös. Mögöttük ült a négy leány. A falhoz támaszkodva álltaik doktor Botkin, Demidov, a komorna, Kharitonov, a szakács és két oselédleány. Jurovszki, aki nagyon sápadt lett, előlépett éo igy szólt: — Alexandrovics Miidós! Hozzátartozói mindent elkövettek, hogy kiszabadítsák önöket. Nem sikerült nekik. Engem bíztak meg azzal, hogy közöljem önökkel azt, hogy valamennyiüket kivégzik. A cár előrehajolt: — Mi... mit mond ... — hebegte. Ebben a pillanatban Jurovszki célzott és lőtt. A cár, nyakán találva a földre rogyott. A gárda többi tagja, Ernakov és Nikuline folytatták a tüzelést és néhány perccel később tizenegy1 holttestet raktak fel a ház előtt várakozó autóra. ★ Az autó vezetője, Lukhanov Szergiusz arcát a kormánykereket görcsösen fogó kezeire hajtotta és a felrakodás borzalmas ideje alatt fejét egyetlenegyszer sem fordította hátra. ——— ......... Ha tehát a viszonyba állítandó tömegek egyenlő távolságban vannak a vonzó tömegtől, mint ahogy ez a föld felszínén lévő tárgyakra vonatkozik, úgy a mérés, mint ezt mindenki tudja, nagyon egyszerű dolog. Ha azonban különböző távolságokban vannak, a föladat kissé nehezebb lesz. Itt már a vonzóerő más tulajdonságát is számításba kell vennünk, amely a vonzásnak a távolságtól való függését szabályozza' és azt mondja, hogy egyenlő tömegekre vaW vonatkozásban a vonzóerő négyszer olyan aso* kély, ha a tömegek kétszer olyan távolságra vannak egymástól és kilencszer olyan csekély, 'ha a távolság háromszorosra növekszik stb*, vagyis tételben összefoglalva: a vonzás a távolság négyzetével fordított arányban álL Ennek a törvénynek segítségével a vonzóerőből kiszámíthatjuk az égitestek súlyát és ilyen módon tömegüket kilogramokban fejezhetjük ki QCUMWilsaKSenaBMnUMMrVdMRnBnMMBBESnSRMMMI hKomáromi Lopok ötvenéves jubileuma -w Komárom, augusztus S. * ** A soraiban nagyon megfogyatkozott magyar sajtónak ünnepe van: most érkezett el ötvett-, évea fönnállásához egyik vidéki orgánuma, ti hetenkint háromszor megjelenő Komáromi Lapok, mely politikai pártkeretektől függetlenül, mindenkor a magyarság egyetemes érdekeiért küzdött és ezt a küzdelmet az elmúlt évtizedben nagy nehézségek közt is fokozott felelőin ségérzettel szolgálta. A Komáromi Lapok 1880. év nyarán indult el pályafutására. Megalapítója és évtizedeken keresztül szellemi vezére Tuba János, Komárom városának akkori aljegyzője, később takarékpénztári igazgató, majd. Komárom város választókerületének több cikluson át volt országgyűlési képviselője volt. Az első vezércikk két Hegedűs Sándor, a későbbi kereskedelemügyi miniszter és híres publicista irta. Munka-! társai sorában tisztelhette a Komáromból elszakadt irók szine-javát. Esztendőkön át irt benne tárcákat az öreg Szinnyei József, aki 45.000 magyarországi Írónak életrajzi adatait gyűjtötte össze megirt dolgozataik bibliográfiájával együtt és Takáts Sándor, a tudós történetíró, aki Komárom történetének ismeretlen lapjait tárta föl a lap hasábjain. A helyi lapok jobbára beleolvadnak. .1920 óta, mikor még bárom lapja volt Komáromnak, egyedül jelenik meg és évek óta hetenkint háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton keresi föl széleskörű olvasóközönségét, mely körülötte híven kitartott a legnehezebb időkben is. Csaknem negyedszázadon keresztül Kiss Gyula dr. komáromi ügyvéd szerkesztette, aki a lap nívóját biztosította. Kiss Gyula, mint iró és ember, egyformán® nagy értéket jelentett, 1920 elején halt meg, nemsokára. 1921 szeptemberében követte Tuba János is. Azóta Gaal Gyula dr. nyug. polgármester áll a lap ólén, szerkesztője Baranvay József dr., főm unkatársai Alapy Gyula dr. tartományi képviselő és Fiilöp Zsigmond bankigazgató, segédszerkesztője pedig Krepelka-Körnvei Elek. Félszázados fönnállását ünnepi szánénál ülte meg a lap és ebben a számban a magyar közélet politikai vezetői, a nagy magyar lapok vo- zérei, Komárom város és környékének számos kitűnősége kereste föl a lapot dolgozatával, vagy üdvözletével. A vidéki sajtóban eseményszámba megy ez a lapszám, amelyet a, lap nyomdájának személyzete is nagy ambícióval állított ölő Spltzer Béla kiadó áldozatkészsége utján, aki a lap színvonalának emelése körül nem kíméli a költséget és fáradságot. így jutott ol a mai nevezetes évfordulóhoz is, amely messze vidéknek kiemelkedő eseménye és a magyar nemzeti kisebbségeknek 1 jeleutős ünnepe. A. Gy. ihttmiiwhii min i ibwwbwbbbww—m— 10 1939 MgnDrfas 4 rorámaf inumm ii—iiimi ni iw in in i min—ii—iiim——
