Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)

1929-08-30 / 196. (2121.) szám

1929 augusztus 30, péntek. 3 aőben is. Csehszlovákiának elfogadták a®t azt álláspontját, hogy a re páráéi ós bizott­ság által 30 milliárd csehszlovák koroná­ban megállapított kötelezettségeit Cseh­szlovákia reparáeiós igényei kiegyenlítik. Ezzel szemben még nincs megegyezés az ngynevezett felszabadjtási taksában, amely 75Ö millió aranyfrankot tesz ki. Az utóbbi napok tárgyalásai folyamán a csehszlovák delegátusoknak sikerült a hitelező államok­kal szemben némi kedvezményeket elérni. A kiszivárgott hírek szerint Csehszlovákia jelentékeny fizetési könnyebbségeket kap és csupán az összeg egvharmadát, mintegy másfél milliárd csehszlovák koronát kell megfizetnie. A kiürítés végső terminusa Hága, augusztus 29. A politikai bizottság ma délelőtti ülésének befejeztével közöl­ték a sajtó képviselőivel, hogy a bizottság a kiürítés végső terminusaként 1930 junius 30-át állapította meg. Ez a megegyezés a pénzügyi kérdésektől függetlenül jött létre, amelyekben ma délután négy órakor to­vább folytatták a tárgyalásokat. A politikai bizottság jelentéséiben közli, hogy Franciaország, Anglia és Belgánm a kiürítés kezdetét szeptember 15-ében állapi tóttá meg. A belga és angol csámpátok azonnal teljes egé­szében elhagyják a rajnai területet, úgy hogy ők már három hónapon belül befejezik a ki­ürítést. A franciáik szintén azonnal megkezdik a második zóna kiürítését. A.harmadik; zóna kiürítését a francia csapatok akkor kezdik meg, amikor a Yowng-férvét úgy a. francia, mint a német parlament ratifikálta. Ettől az időponttól kezdve a harmadik zóna kiürité- sét gyorsított tempóban folytatják. Briand ki­fejezetten hangsúlyozta, hogy a kiürítést nem teszik attól függővé, míg a Young-tervben ér­dekelt összes "államok parlamentjei végre­hajtják a ratifikálást. A Petit Párisién levelezője szerint Briandnak sikerült a Saar-teriilet ügyét a hágai konferencia anyagából kikapcsolni mert meg tudta győzni Hendersont arról, hogy ez a kérdés kizárólag német—francia ügy, amelyet a két kormány között beveze­tendő közvetlen tárgyalások utján kell sza­bályozni. Briand beleegyezett abba, hogy a német kormány ezt a kérdést felvesse és kon­krét javaslatokat tegyen, de kikötötte, hogy a Saar-terüiet lakosságának jogait szigorúan respektálni kell. A zárt tárgyaláson Hallgatott Stögeí Károly rendőri vallatásáról homlokegyenest ellentmondó állítások hangzottak el a Tuka-per főtárgyalásán A rendőrségen vallott Stőger mint a karikacsapás, a vizsgálóbíróra elmebeteg benyomását tette a szánalmasan dadogó delikvens — A hivatali titoktartás alól részben feloldott rendőr- tisztviselők nem akarnak tudni a „morális és fizikai presszió" alkalmazásáról — Stőger szerint állást és büntetlenséget ígértek neki, ha „töredelmes beismerő" vallomást tesz Pozsony, augusztus 29. (Pozsonyi szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) Ma délelőtt ne- gyedkilenc órákor nyitotta meg Terebessy elnök a Tuka-per főtárgyalásának huszonbe- tedi'k napját. A tárgyalás megnyitása után az elnök behívatja a mára beidézett tanukat, kik közül Holényi Terézt és Belánsky Károlyt azonnal elbocsátja, mivel kihallgatásuk feles­legessé vált. Ezután a bíróság Hanzalik Jó­zsefet hallgatja lei a nagyszombati kórházban kapott kórlelete felől. A tanú a következőket adja elő: Hanzaiikot szívességből deklarálták őrültnek? A diktatúra „áldásai** elől külföldre menekülnek a horvát nép vezérei Bécs, augusztus 29. Trumbics, Kossuties és Krnyevics horvát képviselők, a horvát parasztpárt vezetői, valamint Ciszlar, a zág­rábi Chrvát cimü lap főszerkesztője, Jugo­szláviából a .határon keresztül Ausztriába szökött. Az elmenekült vezérpolitikusok né­hány napi bécsi tartózkodás után Genfbe mennek, hogy ott a most megnyíló népszö­vetségi ülésszakon ismertessék a horvát nép sérelmeit. A politikusok Genfből Londonba szándékoznak menni, ahol folytatják a Jugo­szlávia elleni propagandájukat. A trenesénteplici nemzetközi teniszverseny harmadik napja Trencsónteplic, augusztus 29. A P. M. H. tudósí­tójának telefonjelentése. Nyugatszlovenszkó baj­nokságáért: Férfi-egyes: Zaoralek—Fisöher 6:1, 6:2, Novotny—Fesser 6:3, 6:4, Laczina—Papp 7:5, 3:6, 6:4, Zamarajesz—Weimelka 6:0, 4:6, 6-0. — Női-egyes: Deutscliné—Singer 6:1, 6:1, Sainová— Dohányi 6:4, 6:3, S'einová—Holczmann 6:2, 6:2. — Férfi-páros: Tuscany-Kovarovics győz Anderka- Graus ellen 7:5, 6:2, Artens-Nedbalek Bries--Dc- nat*h ellen 6:1, 6:1, Menczel-Klein Herzog-On­drioska ellen 6:1, 6:2, Artens-Nedbalek flavlí- csek-Hein ellen 6:3, 6:1, Rubeska-Benda Sebela- Sebela ellen 6:1, 6:1. Vegyes-páros: Munori-Men- czel Riplová-Fisoher ellen 6:2, 6:3, Hámos-Kre- csán Déryné-Pri esen dér ellen 6:0, 6:2, Deutschné- Kozseluih Vidor-Sebela ellen 6:0, 6:0, Graus-Klein Stein-WerUheámer ellen 6:4, 6:2, Singer-Bondy dr. Sdhwitzer-Danzig ellen 8:10, 6:4, 10:8. Trencsénteplic-fürdő vándorserlegéért: Zaora- lek-Drabek 6:0, 6:3, Novotny-Bondy dr. 6:1, 8:0, Nedbalek-Priesender 6:0, 6:1, Snevais-Benda 2:6, 8:6. 7:5. — Péter volt kommunista képviselő szo­ciáldemokrata lett. A csehszlovákiai kommu­nista párt — ugylátszik — kiesett a moszkvai intern aeionálé kegyéből, legalábbis erre en­gednek következtetni azok a pénzügyi nehéz­ségek, melyekkel a kommunista sajtó és el­sősorban a Rudé Právo már hónapok óta küzd. Most újabb hír érkezik arról, hogy a kommunista párt sajtója ismét egy orgánum­mal, nevezetesen a Máhrisoh-Ostrauban meg­jelenő Delnicky Dennik cimü napilappal fog meggyengülni. A Delnicky Dennik tulajdon­képpen Peter képviselőnek a lapja. Peter — mint ismeretes — az augusztus 1-i vörösnap csúfos kudarca után kilépett a pártból és be­lépett a szociáldemokrata pártba. Peter a kom­munista párt erélyes felszólításai dreárh sem adta ki a kezéből a kommunista párt pénzéin alapított lapot. — Az olasz frontról a nagyszombati köz- kórházba kerültem éc az idegosztályon nyer­tem elhelyezést. Székely dr. vizsgált meg, aki nem talált betegnek. Előírás szerint három­négy hónapig vizsgáit ég végül azt mondta nekem, hogy „maga egészséges ember, mienjen legalább irodába dolgozni44. Azután az irodába kerültem. Rövid idő alatt annyira bedolgoztam magam az irodai mun­kába, hogy később már megbíztak azzal is, hogy a beérkező betegeket szimptomáik felől kikérdezzem. Egy nap Pozsonyból az a pa­rancs jött, hogy a telegeket nem szabad há­rom-négy hónapnál tovább tartani az ideg­osztályon. Löw dr., az idegosztály helyettes vezetője ebkor közölte velem, hogy engem el kellene bocsátani, amit nem szívesen tenné­nek meg, mert én jó szolgálatokat teszek ne­kik, egy segítség azonban volna, ha engem az idegbetegosztályról a megfigyelés alatt álló elmebetegek osztályára tennének át. Nekem ez elle nnem volt kifogásom s igy áttették az elmebeteg-osztályra. Továbbra is Írnok maradtam az irodában. En magam írtam meg a saját kór történetemet, amit Goldberger dr. diktált. 1918 februárjá­ban Goldberger dr.-t elhelyezték a kórház­ból. Goldberger ekkor közölte velem, hogy hozzá is megérkezett a parancs, hogy engem mint pánszlávot (figyeljenek. Goldberger hoz­zátette még azt is, hogy jó, hogy itt vagyok, nvert ha máshol lennék, úgy üldöznének. Ek­kor arra kértem Goldbergert, hogyha 6 el­megy a kórházból, úgy ón is elmehe9sek in­nen. Ekkor állította ki Goldberger dr. azt az or­vosi szakvéleményt, amely engem százszá­zalékosan munkaképtelennek és Zwangs- neurose-ban szenvedő betegnek nyilvání­tott. Meg akarom még azt is jegyezni, hogy nem igaz az az állítás, mintha rólam Demkó Ist­ván dr. 1926-ban olyan orvosi fizonyitványt állított volna ki, amely szerint én elmebeteg vagyok. Weichherz dr. kérdésére Hanzalik kijelen­ti, hogy a szakvéleményt Goldberger dr. dik­tálta és ő irta. Weichherz dr.: Ki irta alá? Az elnök megnézi az iratok között és meg­állapítja, hogy Szítojanovics dr. és Dolesaldr. írták alá a kórleletet. Kedélybeteg... gyatra felfogóképességű... Ezután Demkó István dr. risnyóci állami körorvost hallgatják ki, aki a következőket mondotta: — ügy emlékszem, hogy két-három évvel ezelőtt Hanzalik részére kiállítottam egy or­vosi bizonyítványt arról, hogy Hanzalik be­tegsége miatt nem tudja vezetni saját ügyeit. Hanzaiikot már előbb kezeltem egyszer vagy kétszer. Hanzaliknak Risnyócon maradékbirtoka van négy-öt év óta és azóta ismerem őt. Az ideg- betegség tünetei mutatkoztak rajta. Alacsony értelmi felfogóképességet, me­lankolikus kedélyállapotot állapítottam meg nála. A kérdésekre ugyan elég nyu­godtan válaszolt, de mikor később a kérdé­seket megismételték előtte, már másképp felelt. Egyszer azzal a panasszal jött hozzám, hogy annyira beteg, hogy nem- tudja vagyonát kezelni. Ekkor állitottam ki részére a szóbanforgó or­vosi bizonyitványt. Elnök: Nem mondta önnek azt, hogy azérl beteg és azért van szüksége orvosi bioznyit- ványra, mert bérbe akarja adni a bili okát? Tanú: Nem emlékszem, csak azt mondta, hegy beteg. Elnök: Komoly volt ez a bizonyítvány? Tanú: Igen. Havié ázavuzóbirú: Hanzaliknak saját, rezsi­jében volt a maradékbirtok? — ügy tudom, hogy Simora gondnoknak adta át a birtokot, akinek a fia bérli. Gállá dr. védő: Megállapította ön egy bi­zonyos állapotnak objektív tüneteit? — Igen. Ügyész: ön pszichiáter? — Gyakorié orvos vagyok. Ügyész: Ön tehát egyszeri kezelés után sú­lyos betegséget állapított meg. Mysliiveesek ta­nárnak három hónapra van ehhez szüksége. Kérem a bíróságot, szólítsa fel Hanzaiikot, hogy mutassa be az orvos ur által kiállított orvosi bizonyitványt. Az elnök felolvastatja az orvosi bizonyít­ványt és kiderül, hogy az orvosi bízónyitvány szerint Hanzalik József a vese táján súlyos sérülést szenvedett, amely a járásban aka­dályozza és az objektív és szubjektív tünetek alapján Hanzalik munkaképtelen. Elnök: ön ezenkívül más orvosi bizonyít­vány i is kiállított? — Nem emlékszem. Nem tudom, hogy ami­kor Hanzalik nálam volt, ezt vagy más orvosi bizonyitványt állitottam-e ki. Naponta negy- ven-ötven paciensem van. Elnök: Emlékszik a diagnózisra? — Emlékszem, hogy valami volt az ide­gekkel is. Nem tudom, hogy a sógora járt-e nálam, vagy pedig másvalaki a családjából. Ezután Demkó dr. és Hanzalik párbeszédet folytatnak egymással és végül az orvos hosz- szas ingadozás után megállapodik abban, hogy nem Hanzaiikot, hcm&m Hanzalik sógorát kezelte villannyal. Hanzalik: Azért volt szükség a szóbanfoor­gó orvosi bizonyítványra, hogy a birtokot bérbeadhassam. Hosszabb utakat ugyanis nem tudtam tenni s ezért állíttattam ki a ma­gam részére ezt a sérülési leletet. Weichherz dr. indítványozza, hogy szerez­zék be az iratokat a katonai hatóságoktól, hogy milyen alapon szuperarbitrálták Han­zaiikot, vájjon nem a kórlelet alapján för- tént-e ez. A bíróság ez indítványt elveti, ami eben Weichherz dr. védő semmis égi panaszt jelent be. Elnök: Ezzel befejeződtek a tanúkihallgatá­sok. Ottlik dr. védő felemelkedik helyéről és a következő indítványt teszi: Stőger morális és fizikai kényszer alatt vallott? — Kérem, a bíróság hallgassa ki azt a tanút, aki arról számai majd be, miként tett vallomást Stö- ger Károly a rendőrségen és a vizsgálóbíró előtt, illetve miért és miképpepn térnek el ezek a val­lomások egymástól. Indítványozom, hogy a bíró­ság tanúként hallgassa ki a vizsgálóbírót, aki le­folytatta Stőger Károly kihallgatását. Elnök: Mielőtt indítványát megtenné, szíves­kedjék arra ügyelni, hogy a zárt tárgyalás anya­gából ne említsen semmit. Ottlik dr.: Ehhez tartom magam. Stőger azt mondta, hogy a rendőrségen előbb büntetlenséget és jutalmat Ígértek neki, később pedig súlyos büntetéssel fenyegették meg. A rendőrségen reg­geltől késő estig hallgatták ki Stőgert. Feleljen a vizsgálóbíró? Elnök: Kérem ezek nincsenek megállapítva, ezeket Stőger mondja. Ottlik: dr.: Szombaton került csak a vizsgáló­biró elé Stőger, holott már szerdán letartóztatták. Még a vizsgálóbinónak is feltűnt, hogy Stőger a rendőrség előtt tett vallomását őelőtte csak rész­ben tartotta fenn. Stőger kijelentette, hogy még a vizsgálóbíró előtt is morális és fizikai kényszer hatása alatt állott. Ezt a vizslágóbirónak is észre kellett venni abból, ahogyan Stőger a kérdéseire reagált. Mindnyájunk érdeke, hogy tisztázzuk ezt az ügyet. Indítványozom a vizsgálóbíró kihallga­tását arra vonatkozólag, hogy milyen látványt nyújtott Stőger, amikor a vizsgálóbíró elé került. Stőger azt is mondta, hogy azok a rendőrségi urak, akik vallatták, a vallomást kikényszeritették belőle és még a vizsgálóbíró előtt tett vallomásá­nál is jelen voltak. Fontos, hogy megállapítsuk a vallomás értékét. A vizsgálóbíró olyan fórum, amelyhez bizalmunk van, akit meg kell hallgatni. Kérem tehát a vizsgálóbíró nyomban való kihall­gatásának elrendelését. Volna még egy másik in­dítványom is. A tegnapi tárgyaláson a bíróság előtt felolvasták a pozsonyi rendőrség egy átiratát, amelyben bizonyos tényeket közöl a bécsi dolgo­kat illetőleg. Ebben az átiratban nincsenek köze­lebbi közlések arról, hogy az adatok honnan szár­maznak, csak annyi van megemlítve, hogy meg­bízható forrásokból. Szerintem, ha a rendőrigaz- gatóság ilyen bizonylatot belföldi dolgokról kiad, akkor ennek bizonyos súlya és garanciája van, megvan a lehetőség az adatok ellenőrzésére. A szóbanforgó bizonylat azonban külföldi territó­riumra vonatkozik. Hogy az ellenőrzés szempont­jából bizonyos támpontjaink legyenek, szükség volna az adatok forrásának megnevezé­sére, hogy ellenőrizhessük a rendőrségi bi­zonylatban foglaltakat, nehogy abszolút kritikus álláspontot foglaljunk el ezzel a rendőrségi átirattal szemben. Indítványo­zom, hogy a bíróság intézzen kérdést a pozsonyi rendőrigazgatósághoz, hogy honnan vette az adato­kat a szóbanforgó bizonylathoz. „A rendőrség illetékes a felvilágosításra** Boricky ügyész: Stőger a tegnapi tárgyaláson kijelentette, hogy a vizsgálóbíró előtt nem vont vissza mindent, amit a rendőrségen mondott. Mo­rális és fizikai kényszert is emlegetett Stőger. Úgy tudom, hogy senki sem kényszeritette őt val­lomására. A morális kényszert nem a vizsgálóbíró­nál kell keresni, hanem a rendőrségen. Indítvá­nyozom, hogy a bíróság kérje fel a rendőrséget, hogy Piszkacsek dr.-t és a többieket, akik Stőger kihallgatását foganatosították, mentse fel a hiva­tali titoktartás kötelezettsége alól. Ami Ottlik d-r. indítványát illeti, ennek elvetését javasolom, mi­vel a védelem is egy csomó külföldi államban szerzett be adatokat és jegyzőkönyveket, amelyek­kel a tárgyaláson előállott. „A rendőrség elfogult** Otttik dr.: Ami az ügyész ur ama indítvá­nyát illeti, hogy a bíróság a rendőrség embe­reit hallgassa ki, ellenzem, mert egészen bizonyos, hogy nem tudjuk meg a rendőrségi kihallgatás részleteit. A rendőrség embereinek érdeke, hogy tör­vényellenes dolgok ne derüljenek k,i. A vizs­gálóbíró azonban független ember és világos­ságot deríthet az egész ügyre. Óriási ellenté­tek vannak Stögernek a vizsgálóbíró és a rendőrség előtt tett vallomása között. Stőger azt mondta vallomásában, hogy ka­pott pénzt Tukától, néha ő, néha Kasztner hozta és nem volt oka feltételezni, hogy nem Tukától származik ez a pénz... Elnök (félbeszakítva): Kérem, ismerjük a vallomást és a két vallomás közti ellentéte­ket is. Ottlik dr.: Ami az ügyész urnák azt a cini­kus megjegyzését illeti, hogy mi külföldön kutattunk anyag után, rámutatok arra, hogy a mi jegyzőkönyveinket és a mi vallomásain­kat, amiket külföldről szereztünk be, nem ol­vasták fel, miig a pozsonyi rendőrségnek ezt a bizonylatát a tegnapi tárgyaláson felölvas- ták­A bíróság ezután tanácskozásra vonul visz- sza, amely közel egy óráig tart. Majd az el­nök bejelenti, hogy a bíróság elegei! tesz úgy a védelem, mint az államügyész indítványainak és elrendeli úgy a vizsgálóbíró, mint a ki­hallgatást foganatosító rendőrtisztviselőknek tanúként való kihallgatását. Az elnök még bejelenti, hogy Briska Péter beadványt intézett a bírósághoz, amelyben reflektál II1 inka vallomására. Majd az elnök közli a következőket: — A prágai rend őr igazgatóság átirt a bíró­ságnak s bejelenti, hogy Rothnagel mérnö­köt, Prága belvárosának polgármesterét ki­hallgatták, továbbá intézkedés történt azok

Next

/
Thumbnails
Contents