Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)
1929-08-24 / 191. (2116.) szám
1980 augusztus 24, szombat. A századik tanúvallomás a Tuka-bünperben A Rodobrana fegyvertelen önvédelmi szervezet volt — vallják a Tuka-pör tanúi Szomolányi felelőtlen kalandozásai és fantazmagóriái - Az „autonómista bugylibicska" rendeltetése - Tuka négyszer visszautasította a magyar katedrát — Hétfőn befejezik a tanúkihallgatásokat — Pozsony, augusztus 23. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefonjelentése.) A tegnapi tárgyalást Bazovsky Lajos dr. és Belánsky szembe- tsitése fejezte be. A szembesítés alkalmával Be- lánsky megismételte állításait és részletesen beszélt azokról a pénzügyekről, amelyek őt állítólag Bazovskyval és Tarján Ödönnel ösz- szekapcsolták. —• 1923-ban a községi választások előtt — mondotta többek közt Belánsky — Tarján felkeresett engem azzal, hogy szeretne Petrogallival együt Bazovskyval tárgyalni. Bazovsky akkor Fenyőházán volt. Én írtam neki, hogy Petrogalliék augusztus 17-én szeretnének vele összejönni. Erre vonatkozólag kaptam Bazovskytól azt a levelet, amelyet itt délelőtt felolvastak. Ezen a találkozáson elhatározást nyert, hogy az elmúlt hónapokban ki nem fizetett hozzájárulások fejében tízezer koronát adnak, az azután következő hónapokban pedig havonta háromezer koronát fognak adni. A tízezer koronát én vefttem át, de ma már nem tudom, mennyit adtam ebből Bazov<sky- nak és mennyit adtam a lap céljaira. Azt hiszem, hogy Bazovskynak kétezerötszáz koronát adtam át. A háromezer koronákat mindig Dortsák hozta, gyászkeretes névjegyboritékban. Az utolsó havi részletet 1924 február 1-én fizette le. Az 1923-i községi választásokra vonatkozólag nem fogok kitérjeszkedni minden apróságra, csak arra térek ki, hogy miért váltunk mi szét Bazovskyval. A választásokhoz pénzre volt szükségünk, ez pedig nem volt. Erre Bazovsky felkért, hogy hozzak két váltót és a Losonci Hitelbanknál felvesz tizenkétezer koronát. Én mint szegény ember sohasem írtam alá váltót, azt sem tudtam, hogy első vagy második helyen kell aláírni, s amikor a tizenkétezer koronát átvettük, a bankban Bazovsky, mint jó ügyvéd engem az első helyen íratott alá, mig ő máso- sodik helyen irta alá nevét. Bazovsky azzal vigasztalt, hogy a pénzt össze fogjuk gyűjteni, de ez a pénz nem gyűlt ösz- sze. A választások lezajlása után egy napon a banktól levelet kaptam, hogy fizessek. Én akkor elmentem a bankigazgatóhoz, aki azt mondta, hogy a váltóért egyaránt felelősek vagyunk Bazovskyval, de óvatolás esetén elsősorban én. x Erre elmentem Bazovskyhoz és mondtam neki, hogy rendezze az ügyet, de ő kijelentette, hogy hagyjak neki békét. Én később a Národna Jednota pénzéből rendeztem a váltót. Belánsky most átnyújtotta a két váltót. —i Bazovskyval ezért szakítottunk — folytatja vallomását. — Később ki akartam adni egy Novy Svet cimü hetilapot. Varechától azonban megtudtam, bogy Slávik zsupán Ba- zovskynál érdeklődött, hogy megadja-e nekem a laphoz az engedélyt. Varechától tudtam meg azt is, hogy Bazovsky Slávikot úgy informálta, hogy ne adja meg az engedélyt, mert a pénz Magyarországból jön. Ekkor nyilt levelet akartam intézni Bazovskyhoz és Slá- vúkhoz. Bazovsky erről valahogy tudomást szerzett, magához hivatott, s amikor én nem mentem el, ő maga jött el hozzám. Én a felhívást elolvastam és később kívánságára változtattam rajta. Ez a nyilt levél a Slovákban meg is jelent. (Átnyújtja a nyilt levél fogalmazványát és a nyomtatást.) Elnök: Beszéljen arról,, kapott e Bazovsky pénzt a magyaroktól? Tanú: Nem állítottam azt, hogy saját személyi céljaira kapott, hanem állítom azt, hogy kapott a Národná Jednota céljaira és kitartok amellett, amit mondtam. A pamfletre vonatkozólag pedig újból kijelentem, hogy azt Bazovsky diktálta, a kéziratot elém tette, az utolsó oldalakat már nálam diktálta és én azt legépeltettem. Bazovsky tanácsára elvíttem az ellenzéki pártok irodájába, sőt most úgy emlékszem, bogy Tuka közvetítésével Szalai mérnök Pozsonyban mégegyszer lekopogtatta. Petrogalli egy nap azt mondta nekem, hogy a kefelevonat már kész, megadta Lonszkynak, mint mondta, jjóbarátjának bécsi címét s erről Bazovsky is tudott. Ami a ciankálit illeti, csak annyit mondhatok, hogy ha valaki ilyen nagy bűnt akar elkövetni, akkor azt nem viszi a nyilvánosság elé: Pázmán családja és Bazovsky elé. Bazovsky: Meghallgattam, hogy Belánsky miket beszél, sokat beszél és szokásához híven a valót a valótlanságokkal keverte össze. Elnök bejelenti, hogy Ivánka elhozta azt a levelet, amelyet vallomásának megtételekor nem akart nyilvánosságra hozni, mert intim levél volt. Bazovsky irta ezt a levelet Ivánkának, még amikor jóbarátságban voltak. Ennek a levélnek egy részére hivatkozott Belánsky is és erre a levéltöredékre vonatkozólag akarták délelőtt' Bazovskyt kihallgatni. Belánsky: Úgy emlékszem, hogy amikor Bazovskyval Tukánál voltunk, akkor a lap átvétele ügyében nem Tukához, hanem Tománek- hez fordultunk. Bazovsky: Minden, amit itt mond, csupa mese. Belánsky: A Tarján-féle négyszázötvenezer koronás kölcsönre vonatkozólag megjegyzem, hogy Tomásek rendőrfogalmazónak annakidején jelentést tettem a dologról. Amikor Tarján felkínálta nekem a keresztényszocialista párt szlovák osztályának vezetését, vagy pedig egy önálló akciót, akkor azt mondtam Tarjáidnak, hogy nekem önnel rossz tapasztalataim vannak, azért anyagilag kell előbb biztosítani engem. Tarján azt mondta, hogy jó, majd legközelebb indítványt tesz a városházán, hogy emeljék fel a polgármesteri fizetést. Én visszautasítottam azt, hogy ilyen célokra közpénzeket használjanak fel s ekkor mondtam neki, hogy inkább szerezzen a mozira négyszázötvenezer koronás kölcsönt. Elnök ezután felolvastatja Bazovskynak Ivánkához irt levelét és Ivánkát is beidézi. Bazovsky még kijelenti, hogy szó sem igaz lábból, hogy a magyarok részére memorandumot szövegezett volna, amit aztán Scotus Via- torhoz juttattak, mire a bíróság megesketi vallomására. Az elnök berekeszti az ülést és a tárgyalás folytatását péntek délelőttre tűzi ki. A pénteki Pozsony, augusztus 23. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefon jelentése.) A Tuka-pör mai tárgyalását délelőtt félki lene órakor nyitotta meg Terobessy elnök. A tárgyalás megnyitása után az elnök bejelenti, hogy Dérer Iván dr. nemzetgyűlési képviselő levelet intézett a | biróság elnökéhez. Ondercsó István képiviselő ugyanis tegnap történt kihallgatása alkalmával azt vallotta, hogy Dérer Iván dr. Tulkának a frankaifférban elmondott beszédére votárgyalás natkozólag kijelentette volna, hogy ez a beszéd volt a legkomolyabb megnyilatkozás az egész ügyben. Dérer Irán dr. az elnökhöz intézett levelében azt írja, hogy soha ilyen nyilatkozatot nem tett, sőt Tukának ezt a beszédét a ma- chiavellizmus csúcspontjának tartotta. Bejelenti továbbá az elnök, hogy Becsből isméit névtelen fenyegető levelet kapott. Diszszázad vagy forradalmi fegyverkezés? Ezután kihallgatják Tocsfus József 54 éves pozsonyi városi hivatalnokot. Kérésére a kihallgatást német nyelven folytatják le. Előadja, hogy az 1924. évi pozsonyi eucharisztikus kongresszus előkészítő bizottságának tagja volt. Az előkészítő bizottságban azt az indítványt tették, hogy a kongresszus alkalmával diszlövéseket adjanak le, de ő mint a bizottság egyetlen volt tiszttagja ellenezte azt, mert attól tartott, hogy ha a diszlövések nem sikerülnek, álékor nevetséges színben tűnik fel az egész kongresszus. Uigy tudja, hogy Hidvéghy jezsuita páter tette ezt az indítványt. Ügyész: Fegyveréket is gyűjtöttek e célra? Tanú: Magánosoktól kellett volna beszerezni ezeket a fegyvereket. Elnök: Nem voltáé arról szó, hogy a fegyvereket ezután a Rodobranának kell kiadni? — Nem tudok erről. A tanú megesket és ét mellőzik. Schnitzler Sándor 52 éves pozsonyi római katolikus lelkész ugyancsak németül teszi meg vallomását. Az elnök kérdésére elmondja, hogy szintén rendezője volt a pozsonyi eucharisztikus kongresszusnak. A diszszázad ügyében kijelenti, hogy tudomása szerint a kapucinusok volt gvárdiánja említette az előkészítő bizottságban, hogy Szent György vidékéről húsz embert tudna hozni, akik vadászfegyverekkel diszlövése- ket adhatnának le. ő azonban ezt nem tartotta méltónak az ünnepséghez és Jantausch püspök is ellenezte a dolgot, úgy hogy a diszlövésekből nem lett semmi. Ügyész: Milyen emberek lettek volna ezék a vadászfegyveresek? Tanú: Környékbeli parasztemberek. A bíróság a tanú megesketését mellőzi. Gépfegyverek betonágyban Ezután Fazekas Lajos 37 éves holicsi plébános kihallgatására kerül a sor. Fazekas tanúvallomásában előadja, hogy 1924-ben a véres holicsi népgyülé9 után beállított hozzá egy ismeretlen, gyanúsan viselkedő, rongyos fiatalember. Azt mondotta, hogy fegyvert jött gyűjteni. Rászóltam, — folytatja vallomását a tanú — hogy ki ő és mit akar, amire azt felelte, hogy ő a Rodobranát organizálja. Felszólításomra, hogy igazolja magát, előhúzott egy legitimációt, amelyet Maháesek dr., a néppárt főtitkára irt alá. Kérdeztem tőle, hogy micsoda fegyvereket akar gyűjteni, amire azt felelte, hogy Mann 1 ieher-fegyvereket és más fegyvereket. Erre ráripakodtam, hogy ilyet ne merészeljen tenni, különben is én elég gyakran vagyok Pozsonyban és nem tudok arról, hogy a néppárt ilyen utasítást adott volna ki. Nekem ez az ember gyanús volt, úgy hogy be sem engedtem a szobába, hanem csak az előI szoibában beszéltem vele. Ekkor mindenféle ! iveket mutatott nekem, hogy Egbelen és más községekben a fegyvereket összeírta. Azt kérdeztem tőle, mi célja van a fégyverösszeirás- naik, amire azt felelte, hogy itt nemsokára lázadás lesz, a cseheket kiűzik és 6 lesz a vezér. Mondta azt is, hogy nemcsak fegyvereik vannak, hanem gépfegyvereik is és pedig Kuk- lón egy kertben elásva. Erre azt mondottam, ha el vannak ásva ezek a gépfegyverek, akkor, ha egy kis esőt kapnak, meg is rozsdásodnak. Szomolányi, mertgimint később megtudtam, ő volt az illető, azt felelte, hogy betonba helyezte el ezeket a gépfegyvereket és igy nem fognak megrozsdásodni. Szomolányi még azt is mondta, hogy mindent titkosan csinál és igy nem jöhetnek rá a dolgaira. Italami zöld legényke... Én azonban azzal a kijelentéssel, hogy Őt nem ismerem, betettem az ajtót előtte, úgyhogy a fiatalember hosszú orral távozott. Néhány nappal később Rovemsky rabosóoi dekán és Klicskó János káplán azit mondták nekem, hogy ■járt náluk valami zöld legényke és borzalmas dologokat beszélt, például, hogy a cseheket ki kell kergetni Szlovenszkóról és igy tovább. A gépfegyverek összeírását előttünk nem említette. Mocsidlányban is mesélték nekem, hogy valami fiatalember, akinek személyle- irása megegyezett azzal, aki nálam járt, ösz- szeirta az embereket és azt mondotta, hogy ki fogják kergetni a cseheket, összeírják a fegyvereket, tüzek fognak kigyulni a hegyeken és ehhez hasonlókat. Én érdeklődni kezdtem Szomolányi után és megtudtam, hogy az apja kuklói szabó, ő is szabóinas volt, az apa és a fia hasonlók völtak egymáshoz, az apa szintén heves magatartást tanúsított a népgy ülés eken. Amikor legközelebb Pozsonyban jártam, beállítottam Mahácsekhez és szemrehányást tettem neki, hogy micsoda szamarakat küld ki a vidékre. Erre Maháesek felizgult és azt mondta, hogy itt van éppen Tuka, aki a Rodobrana ügyeivel foglalkozik és hogy módjain meg neki a dolgokat. Elmondtam, Szomolányi esetét Tukának, aki azt mondta, hogy majd közbe fog lépni. Később a vonatban találkoztam Szomolányi- val, aki hozzám jött és azt mondta: „Tisztelendő ur, maga ugyan megadta nekem, feljelentett és befeketített Tukánál és különösen ez a feljelentés járult hozzá, hogy engem kidobtak a pártból.“ Weichherz dr. védő: Tud-e arról, hogy Re- háloiak, aki a Tuka-perben vallomást tett, megígérték, hogy megjutalmazzák, ha Tuka ellen fog vaLlani? Tanú: Hallottam, hogy maradékbirtokot fog kapni és nemrégiben a szomszédok mondták nekem, hogy valamit már kapott is. Elnök: Nem mondta-e Tuka, vagy Mahá- csek, hogy olyan utasítást nem adtak Szomo- lánymak, hogy fegyvereket írjon össze? Tanú: De igen, azt mondták, hogy nem adtak ilyen utasítást és nagyon fel voltak háborodva emiatt. Ezután Tuka tesz fel kérdést a tanúhoz. — Szomolányi azt mondta a tárgyaláson, hogy a Rodobrana főparancsnokai között ön is szerepelt és pedig olyan formában mondta ezt, hogy ezek a parancsnokok mind magyarok voltak és ön is közülük volt. Milyen funkciója volt önnek a Rodobranában? Tanú: Höli csőn én a katolikus ház titkára vagyok és ott a kezemen keresztül ment minden, a Rodobrana szervezése is, de semmiféle parancsokról és semmiféle titkos parancokról nem tudok. Ottlik dr. védő: Nem kutatott ön a falvakban, hogy Szomolányi teényleg összeirta-e a fegyvereket, vagy csak légből kapott adatok voltak ? Tanú: Nem kérdeztem, csak emlékszem arra, hogy az iveken ismerős neveiket láttam. Az ..aufonómista bugylibicska" Ezután Fazekas Lajos, a holicsi véres nép- gyülésről számol be, majd kijelenti, hogy a rodobraneceknek bugyli-bicskájuk volt. Mindgyárt elő is húz a zsebéből egy ilyen kétkrajcá- ros bugylibicskát és hozzáteszi, hogy a nép ezeket „autonómista bugyli-bicskáknak“ nevezte él. Az ügyész indítványozza, hogy a biróság szerezze be a holicsi verekedésre vonatkozó bírósági aktákat. Az elnök bekéri a tanútól a bugyli-bioskát és a periratokhoz csatolja. A tanút vallomására nem esketik meg. Ezután kihallgatták Vermem Béla 27 éves galgóci káplánt. Elnök: 1927 júliusában Szomolányi és valami diák a szakolcai Ferenc-rendi kolostorban, az Orlovnában szónokolt az orolok előtt. Tud-e erről valamit? Tanú: Az a bizonyos diák én voltam. Szomolányi, aki akkoriban azon a vidéken járt, Szakolcára jött, joghallgatónak adta ki magát, olyan sapkát is viselt, amilyent a pozsonyi szlovák jogászok hardanak. Mi nem hívtuk meg Szomolányit Szakolcára, de mivel a Ro- dobranára akkor szükség volt, beleegyeztünk, hogy megszervezze. Az orolok éppen gyakorlatoztak az Orlovnában, amikor ő bemutatkozott nekem és azt mondta, hogy a magyar rezsim alatt sokat szenvedett, ki is dobták az iskolából, akkor Amerikába ment, ott elvégezte a középiskolát, onnan visszajött és azóta a Rodobrana megszervezésén dolgozik. Én a többieknek nemzeti mártír gyanánt mutattam be Szomolányit. Én rögtön a viselkedéséből láttam, hogy nem egy akadémikus benyomását kelti. Kikérdeztem jogi tanulmányai felől és nyomban megállapítottam, hogy minden egyéb lehet, de jogász nem. Később megtudtam azt is, hogy csak négy elemi iskolája van. Elnök: Emlékszik, miről beszélt Szomolányi az Orlovnában? — Én csak a magam beszédére emlékszem. Én a valláshoz és a nemzethez való hűségről beszéltem. Nem igaz az, amit itt a tárgyalás folyamán állítottak, hogy én azt mondtam volna, hogy amiként a dőzsölő rómaiak és görögök, úgy a csehek is el fognak pusztulni. Én mindenféle népről és nagy általánosságban beszéltem. Elnök: Hányán voltak ott? — Nem tudom. Én a forradalomról nem beszéltem, viszont Szomolányi beszéde alatt nem voltam jelen. Elnök: Tud-e arról, hogy Szomolányi megeskette azokat az embereket? — Csak most, a tárgyalás első napján tudtam meg, amikor a vádiratot elolvastam. A tanú megesketését mellőzik. Ezután kihallgatják Subik Ferenc 26 éves kuklői születésű pozsonvi orvostanhallgatót, akit az elnök Szomolányiről hallgat ki. Szomolányi hánytvetett élete — Gyermekkorom óta ismerem őt és a családját is — mondja a tanú, — nyugtalan vérü ember, aki állandóan változtatja a foglalkozását. Először szabóinas volt, azután Göding- ben fráternek állott be a misszionáriusokhoz, majd Galgócon a Ferenc-rendieknél lett fráter, azután a szlovák néppárt titkára lett, onnan elkerült a szakolcai irgalmatokhoz fráternek, majd a Micsura-párt titkára lett, azután Kassán rendőr volt, most pedig Ungváron fogházőr. Elnök: Tud-e arról, hogy diáknak adta ki magát? — Igen. Gyakran láttam rajta jogász-sipkát is. Elnök; Milyen volt Szomolányi karaktere? — Nehéz Szomolányi karakteréről beszél3 —«—mm
