Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)
1929-08-24 / 191. (2116.) szám
4 1920 awguwiuig 24 wriM*, TMWia-MAG^AR-IHnrKLAP ni. Megbízhatatlan ember volt, aki mindenáron, bármelyik párt utján álláshoz akart jutni. Egy nap el akarta kérni tőlem az én hatodik osztályos gimnáziumi bizonyítványomat azzal, hogy majd lemásolja és egy hamisítványt csinál róla, én azonban nem adtam oda. Azt is tudom róla. hogy sokat lumpolt. A biróság mellőzi a tanú megesk élését. Vasek Antal dr., 24 éves pozsonyi városi titkár a következő tanú, aki kijelenti, hogy nem volt tagja a Rodobranának és nem vett részt annak szervezésében. Elnök: Tud-e a Rodobrana titkos tanácskozásairól ? — Még diákkoromban sokat foglalkoztam a Rodobranával. 1926-ban a diákok elhatározták, hogy Graziam olasz tábornokot, aki Pozsonyba volt érkezőben, üdvözölni fogják. Erről sokat tanácskoztunk, más szlovákok is jártak ezekre a tanácskozásokra, nemcsak a Ro- dobrana-diákok. Sorfalat kellett volna állni az állomástól be a városig és hogy ez mennél jobban sikerüljön, többen a Szent Szórád internátus udvarán menetelni tanultunk. Azonban valami intrika jött közbe, Weber volt a főintrilais, mire őt kizárták és az üdvözlésre nem is került sor. Elnök: Tud-e arról, hogy Weber azsant provokátor volt? — Nem tudtam ezt róla, csak azt láttam, hogy betegesen ambiciózus ember és a Ro- dobranán keresztül akart volna valami pozícióra szert tenni. A Rodobrana szelleme és céllal Elnök: Snaczky tagja voltáé a Rodobranának, vagy résztvett-e ezeken a gyűléseken? — Egyszer láttam Snaczkyt, amikor mi diákok arról tanácskoztunk, hogy milyen uj eszmei tartalmat adjunk a Rodobranának. Többen nemzetgazdasági nevelést és szellemet akartunk adui a Rodobranának és Snaczky is ily értelemben tett indítványt. Mások azt indítványozták, hogy a katonai előképzés feljogosítására kell kérni engedélyt a nemzetvédelmi minisztériumtól. Ezt a kérést, úgy tudom, azután a nemzetvédelmi minisztérium elé is terjesztették. Elnök; Snaczky tehát nem volt tagja a Rodobranának? — Egyáltalában nem volt. Különben sem tudom, hogy parancsnokok vagy alparanosno- kok lettek volna a Rodobranában. A diákok önként, a maguk szakállára dolgoztak és direktívákat senkitől soha sem kaptak. Tanácskozásaink, gyűléseink nem voltak titkosak, ezeken az üléseken mindenki, aki letelepedett az asztalunkhoz, rész tvehetett. Elnök; Maguk akadémikusok voltak tehát és nem rodobranecek? v — Akadémikusok voltunk, akik a Rodobrana - m o zga lomm al fog! alk oztu,nk. Vasek Antal dr. ezután emel t hangon a következőket jelenti ki: Itt a tárgyalás folyamán azt mondták, hogy a szlovák ifjúságot megmcrgeziók. Kijelentem, hogy a mi ifjúságunk nincs megmér- gezve. Mi voltunk azok, akik a Rothermcre- akció ellen az elsők között a legélesebben tiltakoztunk és mi, szlovák katolikus ifjúság. amikor Krakóban a nemzetközi kong.reszuson támadták és megsértették a csehszlovák köztársaságot, oszíenta.ive kivonultunk olyannyira, hogy még a testvér cseh delegáció is azt mondta később, hogy ez túlságosan heves és meggondolatlan lépés volt részünkről. Weichlierz dr. védő: Szó esett önök között a forradalomról? Tanú: Sokkal reálisabban neveltek bennünket, semhogy a forradalomra gondoltunk volna. A biróság mellőzi a tanú megesketését. A REKLÁM Irta: MARAI SÁNDOR I icidstopg Ku-Xüux-Cfan? Ezután Hnisa Ágoston 39 éves tapolcsányi plébánost hallgatják ki. A Rodobranáról csak annyit mond, hogy annak megszervezésére szükség volt. Erre vonatkozólag rámutat arra, hogy amikor Hlinkát, a szlovák nemzetnek ezt a legnagyobb fiát Nagyszombatban kövekkel megdobálták és a püspököknek is csak az ablakon keresztül sikerült megmenekiil- niök a szomszédos gimnázium épületébe, akkor azoknak, akik a köveket dobálták és a püspököket megtámadták, semmi bajuk sem történt Ez is mutatja, hogy szükség volt a Rodobranára. ő maga nem volt tagja, csak támogatója. Tukát régebbről ismeri Machácsek dr. révén. Tanú régi, úgynevezett hírhedt pánszláv volt, amiért számos kellemetlensége akadt. Tukát ismeretségük óta közelebbről megfigyelte és az a meggyőződés érlelődött meg benne, hogy Tuka őszinte, jó szlovák. Tuka több ízben nyilatkozott előtte bizalmasabb kérdésekről, amik őt is feljogosították arra, hogy Tubához bizalmasabb kérdéseket intézzen. Egy alkalommal Tuka kijelentette előtte, hogy a politika merő huncutság és az ember sohasem tudja, hogy mikor kerül bajba. Ekkor ő azt mondta Tubának, hogy: „professzor ur, hiszen ha bajba kerül, akkor egyszerűen elmegy Magyarországra tanárnak.*4 Tuka erre igy válaszolt: „Nagyon téved, fő- tisztelendö ur, én sehogyansem mehetek Ma- -országra; az államfordulat után négyszer hívtak meg Magyarországra, de én a meghívást elutasítottam s ők azóta hara- gusznak rám, úgyhogy Ma^arorszá^on semmiképpen sem tudnék katedrát kapni. Most Tuka áll fel és a következőket mondja a tanúnak: — Tisztelendő uram, itt a Rodobranát holmi titkos alakulatnak, Ku-Klux-Clan-nak tartják, mondja meg néhány egyszerű szóval, mi volt a Rodobrana. Tanú: Nálunk gyűlései alig voltak a Rodobranának, alig is volt megszervezve, katonai gyakorlatokat nem tartottak, csak a Rodobrana cimii lapott szerették és olvasták. En magam a Rodobranát holmi madárijesztőnek tartottam, amely jó szolgálatokat tett abból a célból, hogy az ellenséges pártok megijedjenek a mi állítólagos erőnktől. A tanút nem esketik meg vallomására. II századik tanú vallomása Závodsky Nándor, a Zsolnán megjelenő Hlas Slovenskych Zelezniciarov cimü vasutas lap harmincéves szerkesztője a következő tanú. Snaczkyék zsolnai gyűlésének szétrob- bantására vonatkozólag hallgatják ki, de semmi újat és lényegeset nem mond. Weichherz dr.: ön jelen volt azon az ünnepélyen, amelyet Hl inka hatvanadik szület ésnapja alkalmával Rózsahegyen tartottak? Be- lánskv beszélt ott? — Igen, ott voltam. Belánsky, akit látásból ismertem már akkor, beszédében azt mondotta, hogy a szlovákok csak karddal és vérrel küzdhetiik ki szabadságukat s ő, jóllehet egyik késs: béna, de abba revolvert, ép kezébe pedig kardot ragadna. Ottlik; Tud ön arról, hogy a zsolnai hidat légbe akarták röpíteni? Tanú (nevetve!: A zsolnai hid lygbe ni fűtéséről csak emelkedett hangulatban, úgynevezett jóhangulatban beszéltek mindig. Mikor Kubis ezt a dolgot a nyilvánosságba dobta, akkor nevetség tárgya lett. Ottlik: A Rodobrana Zsolnán meg volt szervezve? Tanú; A Rodobranát Zsolnán abból a célból szervezték meg, hogy az ottani magyarokra és zsidókra, akik, jóllehet, jól beszélnek szlovákul, a magyar nyelvvel állandóan provokáltak, nyomást gyakoroljunk. IJgy volt, hogy előbb felszólítjuk őket, hogy szlovákul beszéljenek^ ha pedig ez nem használt volna, akkor valami módon kényszeritettük volna őket a szlovák beszédre. A tanút, aki különben a nagy per századik kihallgatott tanúja volt, vallomására nem esketik meg. Most Tullner Katalint hallgatják ki. Németül mondja el vallomását. Bittera trafikjában volt alkalmazva mint elárusítónő 1923 áprilisától 1924 októberéig. Az ijedt asszony zavartan válaszol a hozzá intézett kérdésekre s csak nehezen lehet belőle kivenni a vallomást. Elmondja, hogy Bittera trafikjába sokan jártak. Tulkát nem ismeri, tudomása szerint nem járt oda, noha ő reggeltől késő estig az üzletben volt. Bittera mindig az irodájában ült, amely a trafik egyik sarkát alkotta. Ebbe az irodába a kapualjból is be lehetett jutni, A látogatókat nem láthatta és az irodába sem lehetett belátni, mert az üvegajtó be volt deszkázva. Lénártot ismerte. A rokka nt egyesületben dolgozott, de később elbocsátották állásából, mert mindig részeg volt és az irodából is elmaradt. Ezután a zavart tanú hol a védők, hol az elnök, hol az ügyész kérdéseire válaszol, akik a trafikbeli irodára vonatkozólag intéznek hozzá kérdéseket: be lehetett-e oda látni, volt-e ablak és ajtó rajta stb. és mikor az asszony mindenkinek más feleletet ad, végül is elbocsátják. Kérem, én készültem. Megtanultam szappanok, bérétvapengék, kölnivizek, szájmosóvizek, fogkrémek, hajkefék, kopaszság elleni szerek, köhögés elleni pasztillák, arckrémek, kebeltartók, autó- hűtők, lökőfékek, ciipőpaszták, cigaretták, szopókák, hűtőszekrények, megszámlálhatatlan autómárkák, bajuszpedrők, illatos olajok, regényírók, színésznők és színészek, hideg lakkok nevét. Tudom mindegyikről, hogy az a legjobb. Mindezzel megterheltem életemet és emlékezetemet, melyben versek, verssorok, katasztrófák dátupai, regén ycimek, elméletek és adomák nyüzsögnek, fölöslegesen és a legnagyobb rendetlenségben s ha néha valami uj dolognak helyet kerestem, tucatjával kellett kidobálnom régi tanokat. Rám nem panaszkodhatnak,* volt már úgy, hogy álmaimban bizonyos szappanok és harisnyanevek szerepeltek, melyeket a reklám vert belé. Küzdöttem ellene, de aztán megadtam magam, egy ideig szabotáltam mindent, amire a reklám beszélt reá, aztán egy napon, fáradtan és szégyenkezve, íejbesujtva és kábultan beléptem a drogistához és én is olyan borotvapengét kértem. Most már készen vagyok. Ez volt a nagy harc, a század harca. Sikerült, a reklám minden fronton győzött. S most tartja Berlinben diadatünnepét, olyan Tart pour Tart demonstrációt, reklámot csinál a reklámnak. Ötven évvel ezelőtt az emberek még olyan szappant vettek, amilyet akartak. Ma olyan szappant veszek, amilyet a reklám parancsol. Kár lázadozni, kár letagadni. Dühös individualisták fogcsikorgatva, de mégis azt a szájvizet kérik, amelyet kérniük kell, ha egyáltalán igényt tartanak szájvízre. Filozófusok kénytelenek auióhüiők címeit őrizni sokkal finomabb portékák felvételére berendezett agyukban, a szerelem, a hálák a test és a lélek minden afférját megkörnyékezte a reklám, bemászott a magánlakások legdiszkrétebb helyiségeibe s iköztudemásszerüleg felmászott a természet exkluzív csúcsaira, a hegyek tetejére, ráhemperedett a virágos mezőkre, tavakban csillogtatta meg ötleteit, felírta nevét tüzes füsttel a levegőbe. Győzött, övé a világ. Amiilyen mértékben győzött s övé a világ, abban a mértékben szorult ki egyéni Ízlésem, kedvem, spleenem, hogy úgy mondjam, lényem localcouleurje a világból. Már rég nincsenek vágyaim és ötleteim, csak címeim és márkáim. Az ember egy napon megadja magát Ez az első reklámcikk, amit életemben irok. Ezt ie önzetlenül, a reklám, különben a legnagyobb gavallér, nem ad ért© semmit, sajnos. Gyerekkoromból őrzöm néhány régi plakát ingerlő 'és nyers színeit, egy bajuszpedrő brillantinszagu rábeszélését, egy pemetefű cukorka csalogató képzetét. Aztán, észrevétlenül, összecsaptak a hullámok, a' reklám, mint egy tornádé, átfutott a tengeren, Amerikából Európába, mindent elsöpört, kiütött a házak homlokán, vörhenyes fénnyel lehelte be a városok éjszakáit, mindent felfalt, háborút éppen olyan kevéssé lehetett árulni segítsége nélkül, mint a forradalmat. Csak a béke nem kapóit reklámot. Goethéi ma már éppen olyan kevéssé lehet eladni reklám nélkül, mint a hindu szerelmi csodaszereket. A szerelem éppen úgy reá- lcapotit, mint a politika, a házasság éppen úgy reklámra szorul, miiái a temetkezés. Az élet, ne is vitassuk, sokkal egyszerűbb igy. Igaz, valamivel unalmasabb. Módom lenne az elemi kérdésekkel foglalkozni, annyira .nem kell törődnöm semmivel!: a reklám megtanított, hogy gondolkozás nélkül mit igyák, mit egyek, hol keressem a boldogságot, az egészséget, nem kell tennem hozzá semmit, én alszom és a hashajtó, vagy egy uj politikai elmélet dolgozik. Regénytémákat öles reklámok hirdetnek olcsón szaklapokban, sőt kész regényeket, osak alá kell irni a nevet. Ha holnap kitalálom azt, hogy az emberiség ne élőiről hátrafelé fésülje a haját, hanem hátulról előlre, a reklám pártfogásával sok pénzt kaphatok a ked- . vés ötletért. Egyáltalán, nagyon mindegy, hogy mit találok ki: egy cigarettát, ami fehéríti a fogakat, vagy beszéd helyett az ugatást, semmi seon lehetetlen. Ötven esztendő alatt a hétköznapi élet technikája a reklám jóvoltából ötven százalékkal egyszerűsödött. Azt is tudom, hogy a reklám jóvoltából többet fogyasztok, tehát emelem az általános jólétet. / Elismerem őt, felnézek rá és szájtátva bámulom. Nem lehet nélküle és muszáj vele. Csak izé .., Egész bizalmasan mondom, hogy nem lettem boldogabb: a * reklám ugyan kísérletezett már ebben az irányban is, szuggesztiv plakátokkal utasított arra, hogy ne lógassam a fejem, hanem gyorsan térjek át a boldogságra, lehetőleg még ma. Nem lettem boldogabb, engedelmeskedem, de egy kis megvetéssel és rossz szájizzel. Titokban gondoltam már arra, hogy csinálok magamnak egy fésűt, vagy főzök egy egyéni szappant. Néha a birka is topog. Most már elhittem és megtanultam mindent, osak éppen nagyon unom. Unom a terrorját, stentori hangját, kéjes és nyers színeit. Hagyjon békében. A reklám, tudom, érzi ezt; tudja, hogy az idegeimre mászott s finom és kitűnő ösztönével mindent elkövet, hogy megengeszteljen s uj eljárással, egészen váratlan támadással, uj köntösben és idegen arccal lép elém, hogy megejtsen újra. A reklám nemcsak diadal- mámoráhau rendez világünnepélyt Berlinben. Tanulni akar, uj cseleken töri a fejéi, uj offenziva fejlődését beszéli meg a makaó? emberiség ellen. Ha nem elég a betű és a szín, akkor fénnyel és hanggal, élőszóval, álruhában, mennyei jelekkel, de el fogja ne kém adni azt az uj hajkefét. S én meg fogom venni s hozzá azt a hajnövesztő szert, amitől csakugyan kinő a haj, csak azt nem lehet tudni, hol? Zaklat, nyúz, dögönyöz, magyaráz, felkeléskor és elalvás előtt a fülembe suttog, fáradtan bólogatok neki, igen, hogyne, holnap elmegyek és megveszem. Tudom, hogy az életem rövidíti, mikor reám pairancsol, hogy hosszabbítsam meg az életemet. Hajam, fogaim, gyomrom- életkedvem, siri nyugalmam ellen tör, mikor bebi- 1 zonyitja, hogy eddig mindent hibásan csináltam s most az utolsó pillanatban az ő jóvoltából még jó útra térhetek. Az élet, a föld, a levegő megtelt' vele. Azt csinál velem, amit akar. Ha az utolsó pillanatban előhívnák a felvételeket. melyeket eszméleteim az élet során csinált, a fele reklámkép lenne. Egész galériát hordok magamban bajuszpedrő- ábrándból, Írógép-idiiilből. Felvevőképességem a továbbiakban minimális. Az ember megtelt. Szives elnézést kérünk. Tessék védeni az ízlésemet a reklám ellen, persze a reklám utján, mint az állatokat és a gyümölcsfákat. Lehet, hogy csak* perceim vannak hátra, szeretnék zavartalan maradni. Kötelességünket, amit a reklám reánk parancsolt, pontosam végezzük: fogyasztunk és emeljük az általános jólétet. Készültem, készültem, az összes kebeltar- tókból és harisnyafajtákból: csak ezekben az években, amiig készültem, szórakozott abb lettem s kezdek elfelejteni valamit. Miért wolf szükség a iodobrauára! Ezután rövid szünetet rendel el az elnök, majd szünet után Durcsánszky János dr. huszonhét éves pozsonyi ügyvédjelöltet, Durcsánszky szenátor fiát hallgatják ki. Elmondja, hogy amikor tanulmányait befejezte, akkor a pozsonyi diákok megválasztották a Ro- dohrana megszervezésére alakult választmány elnökéül. Később Graziam olasz tábornok fogadtatására készültek, de a dologból nem lett semmi, mert Csehszlovákiának akkor konflik tusa keletkezett Olaszországgal; a nemzeti szocialisták az egyház ellen foglaltak állást, úgyhogy Olaszország nem küldötte el vendégeit. Az elnök kérdésére elmondja, hogy Snaczkyt sohasem látta azokon a gyűléseken, amelyeken ő elnökölt. Olyan gyakorlatokat tartottak, mint az oro- lok, vagy szokolok. Azért vállalkozott örömmel a Rodobrana szervezésére, folytatja tovább Gállá kérdéseire válaszolva, mert régebben a, néppárt kassai szétvert gyűlésén egy cseh légióimrus odakiáltotta HUnkának, hogy ■menjen a Dunántúlra, neki ott a helye, ttt nincsen keresnivalója. Ezen a gyűlésen atyját, Durcsánszky szenátort is bántalmazták. Ekkor határozta el magát, hogy minden tehetségét a néppárt ügyeinek fogja szentelni. Ezért fogadta örömmel a diákok meghívását. A Rodobranának semmiféle forradalmi céljai nem voltak, sőt azokat az Irányelveket, amelyeket Juriga és Kubis képviselők hira szlovák katolikus diákság nómís'a Ügyész: Wcbernek milyen tisztsége volt, a \ áiasztmányban? — Semmilyen. Én semmilyen szereppel nem bíztam meg. Hogy egyáltalában tagja volt-e az organizációnak, vagy sem. azt sem 1 udom, mert névjegyzékünk nem volt. Egyébként egy-két gyűlésen ott láttam. dettek a népgyüléseken a csehek ellen, később elvetették és Tuka, valamint Filkorn dr. Intenciói szerint dolgoztak a katolikus diákszövetségben, amely ma nemcsak Csehszlovákia, hanem az egész szláv katolikus diákszövetségeik föderációjában az első helyen áll. A szlovák katolikus diákság jól tudja, hogy u csehszlovák köztársaság keretei között kell élnie, de kijelentheti, hogy ortodox katolikus és auto- szlovák? Ügyész: Ki adott önöknek instrukciókat, amiket, továbbítottak? — Senki. A tanút nem esketik meg vallomására. A tárgyalást ezzol befejezték és annak folytatását holnap reggelre tűzték ki.
