Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)
1929-08-23 / 190. (2115.) szám
<iti mgnaytns 88, péntek. 5 Borzalmas vonatszerencsétlenség Ausztriában — % gyorsvonat összeütközött egy személyvonattal a kisgazda vagy a magyar nemzeti párthoz tartozott. Én vele nem mint magyar politikussal érintkeztem, hiszen másokkal is beszéltem a gyáriparosok közül és mondtam, hogy a. gyáripar tekintetében nincs különbség felfogásunk között. Tarján intelligens, tudós ember, jó közgazdász, tőle sokszor kértem adatokat, amiket feldolgoztam. Esek a gyáriparosok mondták, hogy Belán- sky kért a lapra pénzt. Elnök: Ezek a gyáriparosok magyarok voltak? — Szlovenszkóiak voltak. Ez olyan: ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes, mellékes, hogy milyen nemzetiségűek, szlovenszkóiak és szlovákok is voltak. Elnök: Belánsky szerint ön Gillertől negyvenezer koronát kapott. Igaz ez? — Nem kaptam egy fillért sem, ő kapott pénzt. Elnök: Belánsky szerint ön Tuka politikai organizációjába tartozik és ezért nem fog vallani Tuka ellen. — Én nem tudom, micsoda organizácója volt Tukának, én csak egyet ismerek: a Hlin- ka-pártot s ennek nem voltam tagja. Belánsky, aki a tanuk padján ül, most közbeszól: Kérem, tévedés van, a memorandumban orientációról van szó és nem organizációról. Az elnök megállapítja, hogy a memorandumban organizáció szerepel. Bazovszky: Orientációról sem tudok. Az angol ujságiró látogatása Elnök: Tuka hozta Lockhardot önhöz és Tarjánhoz? — Lockhardot Belánsky hozta és 5 plebis- citumről kezdett beszélni. Elnök: Mondta Belánsky, hogy Tuka levele alapján jött önhöz? — Nem emlékszem. Lockhard különböző szlovenszkói ügyekről kérdezősködött, majd megkérdezte, hogy mit mondanék a határmenti map^arok népszavazásához. Éu elutasító álláspontomat hangoztattam, mire ö leforrázva ment el tőlem. Elnök: Tarjánhoz is elvitték? — Nem tudom. Elnök: Térjünk vissza a pamflethez. Belánsky azt állítja, hogy ön ismertette meg Petrogallival és Tarjánnal. Akkor ellenzéki akció indult és önnek kellett volna megírnia a pamflettet. Petrogallinak és Tarjánnak kellett volna finanszírozni az ügyet, amit 1923 júliusában Fenyőházán perfektuáltak. Belánsky vallomása szerint a pamflettet Bazovszky irta, az adatokat Tuka, Machácsek, Koza és Tománek adták, Becsben kellett volna kiadni, Belánsky Becsben korrigálta ki és Lonszky- nak adta át. Tanú: Kérem, ez nem igaz. Mivel azonban rólam van szó, kérem tessék kihallgatni ezeket az urakat, akiktől én állítólag az információkat kértem, ők majd meg fogják mondani, hogy mi igaz. Én a pamflettet olvastam, mert Szlovenszltón terjesztették, de az abszolúte nem igaz, hogy én Írtam, vagy én diktáltam volna. Elnök: Ezeket az urakat már kihallgattuk, de ők erről nem tudnak. 1923 júliusában találkozott ön Belánskyval Fenyőházán? — Lehetséges. — Itt van a levél, amelyet ön Belánekylhoz irt, igy szól: Kedves Károly, én nem írtam, s ez azt jelenti, hogy egyetértek augusztus 17-ével. Irdd meg, hogy mikor jösz. Mire vonatkozik ez? — Valószínű, hogy augusztus 17-én akart engem meglátogatni, erre vonatkozik. Elnök: Tehát nem a pamflettre? — Nem. Egyébként Belánsky és mások is többször voltak nálam Fenyőházán. Bnonkjf indulatos kirohanása Elnök: Belánsky szerint 1923-bam Bitterával és önnel beszélgetése volt Losoncon és akkor Bit- leTa azt mondotta, hogy „ti szlovákok puíhák vagytok én tudnék embereket, í\kik majd elhatározzak magukat a tettre**, Belánsky pedig azt mondta, hogy ha a magyarok jönnek, akkor a rokkantsága ellenére is ai üteg élére állana. — Bittera volt nálam s azt mondotta, hogy rok- kantegyesületet akar szervezni és éníhozzám utasították. Erre én őt Belánskyhoz, a rokkant tiszthez utasítottam. Ilyen diskurzusra én nem emlékszem. Az ellen a leghatározottabban tiltakozom, hogy előttem Bittera vagy bárki más arról beszélhetett volna, hogy a magyar katonaság bejön. Ez teljesen lehetetlen, mert ha előttem ilyesmiről mert volna valaki említést tenni, én azt az embert kirúgtam volna. Bazovsky még erősebb kifejezést használ, amire az elnök leinti. Elnök: Itt olvasom Ivánka feljelentésében, hogy Bazovszkyt hallgassuk ki, mert neki is van tudomása Tuka dolgairól. Bazovszky (izgatottan közbevág): Ilyen meséket és butaságokat csak üresfejiieknek mondhatnak, de nem nekem, aki ntévégre is intelligens ember, ügyvéd vagyok, elvégre is nem vagyunk gyerekek, banem felnőttek. Elnök: Volt ösezeköttejése Sznaczky Autonómiájával? Nem. csak annyiban, hogy első előfizetője voltam. Elnök: Volt része a lap alapításában? — Nem. Elnök: Tud arról, hogy Jestiák Kassán szlovák asztaltársaságot szervezett? Tudom, mert Jostiák felkért arra, hogy a megnyitásra elmenjek. Én is ott voltam. Bécfi, augusztus 22. Ma délelőtt féltiren- két órakor Sehawarzaoh st. Veit és Loiiara között szörnyű kimenetelű vasúti összeütközés történt. A B. 115. számú gyorsvonat a nyílt pályán összeütközött a 716. számú személyvonattal. A katasztrófáról még nem érkezett részletes jelentés, de már az első hírekből is megáBapitható, hogy rengeteg emberáldozata van. Az első híradások öt halottról és 20 súlyos sebesültről számolnak be. a szerencsétlenség előidéző okát abban látják, hogy a személyvonatot hibásan indították legutóbbi állomásáról. A forgalom a vonalon szünetel. NacDonald októberben Washingtonba utazik Washington, augusztus 22. Ugylátszik, hogy a tengeri leszerelésre vonatkozó angol-amerikai tárgyalások közvetlen befejezés előtt állanak. Legalább is most már határozott tény, hogy MaeDonald október elején Washingtonba érkezik. Diplomáciai körökben azt mondják, hogy MaeDonald látogatását csupán a megegyezés utánra tervezte. A jelentések szerint a kompromisszum abban áll, hogy Anglia és Amerika egyenlő számban építhet tízezer tonnás cirkálókat, mig Angliának megadják azt a jogot, hogy kereskedelmi kapcsolatainak védelmére nagyszámú kisebb cirkálót tarthasson fenn. Ezeket a hajókat, amelyek rendőri szolgálatra vannak szánva, a kompromisszum nem tekinti hadihajóknak. Négyszáz millió leies sikkasztás a bukaresti pénzügyminisztériumban Bukarest, augusztus 22. A pénzügymlniisz- tériumíbain négyszáz nrillió lejes sikkasztást fedeztek fel. Ez a horribilis ősszeg a nyugdíjalapból hiányzik. A sikkasztás egészen leplezetlenül folyt, minthogy az eltűnt milliókról seammiifée nyugtát sem találtak a minisztérium könyvvezetésiében. Amerikában minden reményt feladtak a svájci rendítik föltalálására Newyork, augusztus 22. Az amerikai szakkörök minden reményt feladtak a svájci repülők feltalálására. Tegnapig még úgy hitték, hogy a hírek elmaradása a repülőgép rádiójának hibájából történik. Ma már tudják, hogy a repülőgépnek el kellett vesznie, mert hetven órája van távol és mindössze kétezer liter benzint vitt magával, ami legfeljebb negyven órára elegendő. fcult Prágában, amely a mi kormányunk 'is. Erire néhai Rubin au. János, a későbbi kassai Erre néhai Rurnan János, a későbbi kassai van, die kérdés, hogy a csehekkel minden kérdésünk rendezye van-e már és van-e garanciánk Szlovenszkót illetőleg a csehek tői. Dula Máté erre kijelentette, hogy ez már el van intézve, van már egy külön határozat is, amelyet átadtak Prágában és amely arról szól, hogy tiz év múlva külön fogunk tárgyalni a szlovákok és csehek viszonyáról. Dula Máté hozzátette azt is, hogy ezt oppor- tunus okokból nem lehetett nyilvánosságra hozni, de a határozat Prágában van. Megjegyzem, hogy a budapesti tárgyalások után Paulimy, Dula Máté és én Becsen keresztül a magyar kormány engedélyével Prágába mentünk. Amikor Bécsben voltam, Tusar, a csehszlovák köztársaság bécsi megbízottja, aki nekem régi ismerősöm, közölte, hogy éppen megérkezett a Vix-féle demarkációs vonalra vonatkozó jegyzék. Érdekelt engem a jegyzék, megnéztem azt és láttam, hogy Losonc Magyarországhoz van csatolva. Ez reám személyi és nemzeti katasztrófát jelentett. Említettem a dolgot Tusárnak, Tusár erre telefonált Prágába, ahol erről tanácskoztak is és fejtegetéseimet, amelyet a minisztertanács előtt, mint szakértő előterjesztettem, Versailleshe továbbították. Nemsokára, december 4. vagy 5-én megjött a Vix-jegyzék korrekturája, de az Ipoly folyó éke még ebben is rosszul volt kirajzolva. Dula Máté ekkor azt mondta, hogy Kramár kijelentette neki, hogy a szlovákoknak fehér lapot kell átadni és arra Írják fel követeléseiket. Dula azt is mondotta, hogy Karmáinak ez a kijelentése az úgynevezett jegyzőkönyvvel, a titkos clausulával van összefüggésben. Erre azt mondtam, hogy mi semmi körülmények között sem ülhetünk le tárgyalni ebben az irányban, mert kifelé azt a látszatot keltené, hogy a csehek és a szlovákok között nincsen egység. Dula Máté ezért azt mondta Kramár- nak, hogy mi teljes bizalommal vagyunk a csehek iránt. Bazovsky ezután vallomását így folytatja: Többször voltam TurócszentmáHonban és rájöttem arra, hogy a turócszentmárto n i deklarációt megváltoztatták. Erről többször Írtam. Azt mondták nekem- azok az urak, akik informáltak, hogy az eredeti jegyzőkönyv Turócszentmái'ton- ból eltűnt, amint eltűnt az a határozat is, ami október 31-én hoztak és ami tiz év múlva újból rendezendő viszonyról szól. Azt mondták, hogy ez a második határozat talán Prágában van, de az első eltűnt. Ezután szembesítik Belánskyt Bazovskyval. Lapzártakor a tárgyalás tart. Találkoztam Belánskyval és Csademával és szónoklatot is tartottam. A gyűlésen ismeretlen fiatalemberek lármázni kezdtek, akikről kiderült, hogy detektívek. Én akkor igazoltam magam, majd elmentem a szállodámba és a dologból nem lett semmi. Elnök ezután felolvassa Snaczky levelét, amelyet 1925 junius 5-én Belánskyhoz irt. Azt írja, hogy szimpatikus neki a felmerült személyiség. A levélre Belánsky ceruzával irta, hogy Bazovszky az a személyiség. Elnök (Bazovszkyhoz): Igaz ez? — Nevem nincs is említve a levélben, lári- fári az egész, ha Bethlen és Horthy irt volna rám vonatkozólag ilyeneket, annak sem volna értelme, végül még talán Tukára fogják, hogy ő volt az a személyiség. Cirkusz az egész. (Emiatt a kijelentése miatt rendreutasításban részesül). Az elnök most egy újabb levelet mutat fel, amelyet Bazovszky irt a néppárthoz. Azt Írja benne, hogy a mártoni deklarációra vonatkozólag olvassák el cikkeit, sokat még elhallgatott, bár az anyag össze van gyűjtve, de nincs itt még az ideje, hogy azt nyilvánosságra hozza. A deklaráció nem két emberé, mint Hlinka írja, hanem az egész nemzeté volt. Ha két emberé lett volna, ezeknek jogukban lett volna azt meghamisítani. Bazovskzky: Ezt a levelet ón irtani. Ez a turócszeuitimiártoni dekilairácnó inegválitoz- ífiaitásának kérdésére vonatkozóik. A kérdést ■én vetettem fél és mivel a néppárt rám hivatkozott, írtam néki. hogy ne fecsegjenek annyit, ha nem tudnak bizonyosat. Magam is sokszor írtam a deklarációról. Most az ügyész áll fel és több (kérdést intéz Bazovszkyhoz. — Miért törődött maga Belániskyval, mikor azt mondták róla, hogy ő jó magyar? — Meg akartam menteni a szlovák nemzeti ügynek, hiszen tiszt volt és nem vettem készpénznek a különiböző mendemondáikat. Ügyész: ön azt mondta, hogy Belánsky tével ygett. Tanú: Napóleon akart lenni, vezér, diktátor, miniszter vagy legalább képviselő akart lenni, idönkint azonban rendes ember volt. „A Tuka-orientáció" — ön választatta meg Belánskyt a magyarokkal együtt polgármesternek ? — Igen, mert a két rossz közül a kisebbik rosszat akartaim választani. Belánsky ugyan miég ma sem jó szlovák, nincs megértése a szlovák nemzeti ügyek iránt, de azért vá- laszttattam meg, nehogy a magyarok széjjel- kiáltsák a világiba, hogy Losonc Magyarországhoz tartozik, mert magyar polgármestere van. — Ön i« volt szociáldemokrata? — Soha1, csak szociális orientációjú ember vagyok. A délutáni tárgyalás Délután negyedöt órakor folytatták a tárgyalást. Az elnök felszólítja Bazovskyt, hogy beszéljen a turócszentmártoni deklarációról, s hozzáteszi még: Ügyvéd ur kérjük, ne izgassa fel magát. — Nagyon nehéz, — mondja Bazovsky, — egy nyolcgyermekes családapának fel nem izgatni magát, ha azt Írják róla, hogy húszezer koronát kellett volna kapnia a magyaroktól és a gyermekeit is felkínálta a magyaroknak és amikor a lapok még ma is állandóan rendszeresen támadnak. Egy tfirténelmi fejezet Majd vallomását a következőképpen folytatja: — 1918-ban, október utolsó napjaiban forradalom volt Losoncon is. Október 29.-én a csőcselék megtámadta a házamat, amelyet, le akartak rombolni, ablakaimat is betörték. Október 30-ára tehát Turócszentmártonba nem mehettem el. de Dula Máténak siirgönyöztem, hogy lélekben ott vagyok. Ily körülmények között ugyanis családomat, beteg feleségemet nem hagyhattam magára. Turócszentmárton- ban tehát nem is voltam. November 28-án j azonban Losoncon a felsönógrádi nemzeti ta— ön mint zsupán is hirdette azá, hogy az autonóm dia a szánt kenyér ügye? — Igen, elveimet akkor is hangoztattam. — Tudta azt, hogy BeMnsky Bécsben volt? — Belánsky később mondta, hogy Radics- csal együtt volt Bécsiben, de irodáról nem beszélt. A Slovenská Národna Jednota az öné volt? — Tény az, hogy ezt a lapot kiadták, de nem volt bejelentve, hogy ki adta ki, mert ez fiz államfő rduhat utáni időben volt s csak nálunk volt lehetséges ilyesmi, Csehországban ilyesmi nem történhetett volna meg. — Belánsky gyűjtött pénzt az újságra? — Dehogy, én adtaim pénzt, Belánsky tudto- mon kijvüil kért pénzt Tulkától és a gyáriparosoktól és kapott is. — Ön Tuka-orienlációju volt? — Nem tudom, milyen orientációja volt Tukának, csak azt tudom, hogy 6 is cmtonomista és én is. Ennek alapján lehetek én is Tukar orientációjú, de lehet Tuka is Bazovsky-orientációjú. Elnök most felolvas egy levéltöredóket, amelyet állítólag Bazovszky irt valakinek. Bazovsky: Kérem tessék az egész levelet, micsoda csalafintaság ez? Elnök: ügyvéd nr, ön a bíróság előtt van! — Kérem, én meghajolok a bíróság előtt, de azokra gondolok, akik ezt az egész dolgot csinálták. Az elnök most felolvassa Snaczkynak Bé- lánskyhoz irt levelét, amelyben azt Írja, hogy vigyázzon Bazovszkyra. Különben rögtön égesse el a levelet, nehogy a kézéibe kerüljön. „Az egész csak humbug...“ Bazovszky: Hogy ez a két katona, a filozófus és politikus mit tárgyalt egymással, az engem nem érdekelt. — Majd az ügyész egyik kérdése kapcsán kijelenti, hogy az egész affért humbugnak tekinti. Weiohherz dr.: Mit gondol, miért haragudott Belánsky Snaczkyra? — Azért, mert Snaczky került a Slováfc szerkesztőségébe és nem ő. Belánsky pedig főszerkesztő és főtitkár akart lenni. — Belánsky tiltakozott az ellen, hogy Hlimkának táviratot küldjenek? — Igen, de akkor még nemzeti párti vált. Belánsky különben szubjektív forradalmár volt és képzelődő, ezért fogta rá Tukára is ezeket a kifejezéseket, hogy kém, hidrob- bantás gtb. Ugyan, kérem, az egész csak humbug, de a kémkedés az Falout. Az elnök erre erélyesen rendreutasitja. Ottlik dr. védő kérdezi most a tabutól, hogy mit tud még a mártoni deklarációról, de mivel Bazovszky kijelenti, hogy ennek megválaszolása hosszabb időt igényelne, az elnök egynegyed kettőkor félbeszakítja a tárgyalást és annak folytatását délután négy órára halasztja. nács, amelynek elnöke voltam, népgyülést tartott, amelyen azt a határozatot hoztuk, hogy Nógrád és Losonc az önrendelkezési jog alapján elszakadnak Magyarországtól és csatlakozunk cseh testvéreinkhez, akikkel együtt, egy köztársaságban akarunk élni. Az akkori magyar nemzeti katonatanács, amelynek tagjai a népgyülésen jelen voltak, még aznap délután összeültek és halálraítéltek. Este nyolc szuronyos katona jelent meg lakásomon, elvezettek és azt mondták, hogy a laktanya udvarán hajtják végre a halálos Ítéletet. Ezzel egyidejűleg az történt, hogy Károlyi Mihály vagy pedig másvalaki telefonon felhívott, hogy menjek fel Budapestre tárgyalni a szlovákok és a magyarok kiegyezése ügyében. Még aznap este vonalra ültőitek, egy Pu!- man-kocBibg, amelyben ott voltak Dula Máté, Faynor Vladimír, Pauliny Vilmos, Mako- viczky Péter, Ru,ma-n János. Heggel érkeztünk Budapestre, Azt mondtam a többieknek, minek tárgyaljunk ml a magyar kormánnyal, hiszen ismert dolog, hogy október 28-án már legális csehszlovák kormány ala-
