Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)

1929-08-23 / 190. (2115.) szám

v »iéuk-ri a UhAv ivav fe.UgiUO«*U« Mi, voltam a losonci in agyar ofkkail és zsidókkal, hiszen harminc éve élek együtt velük. A ma­gyar pártok figyelmeztettek egyszer, hogy tu­dok-e arról, hogy van a losonci katonák kö­zött egy főhadnagy vagy kapitány, aki na­gyon jó magyar ember, közéjük, a magyarok közé jár és azt mondotta, hogy a Károlyi-forradalom kitörésekor szolgálat­ra jelentkezett Budapesten a hadügyminisz­tériumban, azonban akkoriban Linder volt a hadügyminiszter, akinek az az elve, hogy nem akar katonát látni, az egész vonalon érvényesült és Belánskyt nem fogadták be a magyar hadseregbe. Erre Belánsky Prá­gába ment, ott is jelentkezett szolgálatra és felvették a hadseregbe. Belánsky a Vigadó magyar társaságaiba járt, a Vigadó egyik helyiségében olyan emberek jönnek máig is össze, akikről nem tények­kel bizonyitottan, de intim társaságban azt mondjuk, hogy irredenták. Ezt a helyiséget én Britanniának neveztem el a budapesti Bri­tannia mintájára és ez a tréfás elnevezés azóta is megmaradt Losoncon. Mikor a lo­sonci magyarok közölték velem, hogy Be­lánsky az a bizonyos jó magyar ember, ak­kor bemutattattam magamnak Belánskyt. Napóleoni pózok Elnök: Tehát Belánsky a Britanniába járt? — Igen. Én azután megismerkedtem Be- lánskyval és láttam, hogy gyöngén beszél szlovákul, kevéssé verzált ember, egyoldalú katona, de egyébként tehetséges és ezért fog­lalkoztam vele. Mondtam neki, tanuljon szlo­vákul, ismerkedjék meg a szlovák üggyel, mert fogalma sem volt a szlovák ügyről, nem szerette soha a szlovák népet és a szlovák nép iránti szeretetne máig sem tett szert. Adtam neki könyveket, hogy megismerked­jék a szlovák szellemmel és a szlovák iroda­lommal. Ezután szünet állott be ismeretsé­günkben, jött a bolseviiki betörés, Belánsky elkerült Morvaországba, Ruszinszkóba is. Ez­után megint visszajött Losoncra, ekkor már jobban tu­dott szlovákul és kezdett már a politikával is foglalkozni. Különböző dolgokat olvasott, napóleoni pózu ember volt, Napóleon volt az ideálja, azután egyszerre össze-vissza olvasott. Gandhival, a spiritizmussal, transzcenden­tális dolgokkal foglalkozott, a nirvánáról beszélt és egy tévelygő ember benyomását keltette. Később azonban lehiggadt, rendesen lehe­tett vele beszélgetni. Egy nap mondta ne­kem, hogy belép a 6zlovák nemzeti pártba. A községi választások idején mi a szlovák nemzeti párt, illetve a Slovenská Národná Jednota pártjának listáján kandidáltunk, amely párt a szlovák nemzeti pártnak radi­kális szárnya volt. Három-négy mandátum­hoz jutottunk Losoncon. A polgármester vá­lasztás alkalmával a losonci magyarok ki­mondottan magyar embert akartak polgár- mesternek. Erre azt mondtam, hogy amíg én Losoncon leszek, elvi okokból nem enge- j dem, hogy magyar ember legyen a polgár- mester. Én ekkor már nem voltam zsupán. Tanácskozni kezdtünk, hogy kit válasszunk meg polgármesternek. Én Belánskyt akar-1 tam, akit valamennyi párt ellenzett. Egyet- len csehszlovák orientációjú ember sem j akart hallani BelánskvróL azonkívül a szó- j cialisták és a kommunisták burzsoának tar­tották. Mit lehetett tenni, a magyarokkal álltam ossz© és azt mondtam nekik: Évek­kel ezelőtt ti mondtatok azt, hogy van itt a katonaságnál egy jó magyar ember, Belán­sky, szavazzatok rá a polgármesterválasz­tásnál. Keresztül is vittem, hogy valameny- nyi magyar párt Belánskyra szavazzon. A választáson Belánsky 18 szavazatot és ellen- jelöltje szintén 18 szavazatot kapott. Sorshú­zásra került a sor és a sorshúzás Belánsky- nak kedvezett és igy ő lett a polgármester. Kevéssel rá Belánsky ellenem és a szlovák nemzeti párt ellen fordult, összeköttetősbe lépett a szociáldemokratákkal, önálló szo­ciáldemokrata pártot akart alakítani, eljárt a szociáldemokraták gyűléseire. Elnök; Nemzetközi, magyar vagy szlovák szociáldemokrata pártot akart-e alakítani? Politikai színváltozások — Ez nem volt nála lényeges/ meri pél­dául Sastinban, amely szlovák község, szlo­vák, Léván pedig magyar színezetű volt ez a párt. Később a kommunisták iránt érdek­lődött és tudom róla, hogy bátyját, akit el- itéftek, átcsempészte Oroszországba. Egy­szerre azonban néppárti lett. mert vélemé­nye szerint képviselő csak Hlinka pártjában lehetett, már pedig ö minden körülmények között képviselő akart lenni, hogy rövidesen miniszter lehessen. Az 192 -ön váalsztások előtt nagy munkát fejtett ki a kassai mandátum érdekében. A Választások lezajlása után Belánsky azt mond- ; akadályok merültök fel a képviselőségére nézve, egyszerre azt kezdte mondogatni, hogy ő nem akart képviselő lenni. Ezzel éppen azt bizonyította be, hogy igenis mindenáron képviselő szeretett volna lenni. Mikor a második szkrutiniumiban sem került be a parlamentbe, arról kezdett beszélni, hogy Tubának át kell engednie neki a mandátumot, Tuka menjen el akárminek, egyetemi ta­nárnak, de neki adja át a mandátumot. Belánsky állandóan fenyegetődzött, hogy a néppárt becsapta, Tulka is becsapta, de majd csinál ő rendet. Ekkor már nem volt néppár­ti és a szlovák nemzeti párttal kezdett pokláim. Nekem és Vieszt Bronislavnnk, a szlovák nemzeti párt losonic titkárának bejelentette, hogy a szlovák nemzeti pártba szeretne belépni, de csak azzal a feltétellel, ha a legközelebbi választások alkalmával az első helyet bizto­sit j dk neki és keresztülhatja, hogy képvi­selő lehessen. Azt mondtam Belánskymak, hogy Turácszent- mártonban meg kell beszélni a dolgot János­kával és Vancsóval. Egyszer csak hallom, hogy Belánsky tényleg volt Vámosénál, aki azt mondta neki, hogy jelenítse be belépését Írásban Jánoskának. Úgy tudom, hogy Belán­sky ezt a levelet meg is irta. Köziben megindult az akció, amelyet én a Tuka el­leni komplottnak nevezek. Elnök: Ilyen kifejezést ne használjon! Az aknamunka Tomi: Tehát megindult az akció. Felmerült a lehetősége annak, hogy Tuka elvesztheti mandátumát Tuka után Belánsky követ­kezik és igy Belánsky képviselő lesz. Belán­sky ekkor hozzám jött és közölte velem, hogy a szlovák nemzeti pártba való belépése ez idő szerint már nem aktuális. Megtudtam köziben, hogy a Tuka elleni akciót ő irányította és pedig olymódon, hogy Tuka pozícióját előbb a néppártban akarta aláásni és azután felje­lentette önmagát, azt gondolva, hogy ö mint feljelentő büntetlenséget élvez, de bizo­nyítékaival Tukát eltávolítja a politikai életből és ő képviselő lesz. De történt egy non putarem, a néppárt ki­zárta Belánskyt, úgy hogy elvesztette lehető­ségét a mandátumra. Hogy ezután mi tör­tént, az már ismerete®. Belánsky említette nekem, hogy Tukának mennie kell, ő majd elintézi ciankálival vagy mással. Amikor megkérdeztem, hogy mit ért ezalatt, kijelentette, hogy az már az ő dolga. Később hallottam, hogy Pázmán és annak családja előtt emlegette a ciánkáli dolgot. Egy önmagán uralkodni nem tudó, min­denáron magasratörő embernek ismerem Belánskyt. Mikor látta, hogy én elszörnyedek az ő kije­lentései felett, úgy intézte a dolgot, hogy el­lenem fordult és mert számított arra, hogy én igazat mondok, ellenem, a családom és a fiaim ellen in­dult meg egy hatalmas kampány. A Lido- vé Noviny, a Robotniek© Noviny, a Sloven- sky Dennik agyon akartak ütni, azt Írták rólam, hogy a magyarok negyvenezer ko­ronát adtak nekem és hogy a fiaimat felkí­náltam a magyaroknak. Ez nemcsak Belánsky, hanem barátai akciója is volt, akik meg akartak engem semmisíte­ni, tönkre akartak tenni. Én a Národni No- vinyben nagyon éleshangu cikket írtam, de ez sem használt, ezek a banditák... Elnök: Ilyen kifejezést ne használjon! Tanú: Ezek a banditák, pardon gavallérok nem reagáltak rá. írtam még egy cikket, me­lyet átnyújtok a bíróságnak. Ebben a cikk­ben felszólítottam ezeket a gavallérokat és különösen a Lidové Noviny „ot“ jelzésű cikk­íróját és Belánskyt, hogy tegyenek ellenem bűnvádi feljelentést, azonban ekkor már le- osendesedtek. Elnök: ön ellen mikor kezdődött a kam­pány? A szent kenyér gondolata —• Én ellenem már 1900-ban kezdődött a kampány, amikor a magyar zsentrik gyerme­keimre, akik iskolába mentek, kutyákat uszí­tottak, hogy igy távolitsanak el engem Lo- eoncról. A forradalom után, mert nem értet­tem egyet a centralista politikával, uj kam­pány kezdődött ellenem, nevezetesen azért, mert én a konszolidáció embere voltam, a ma­gyarokat és zsidókat meg akartam nyerni a csehszlovák politika számára és barátokat csinálni belőlük a köztársaság számára. Ami­kor erről beszéltem a magyarokkal és zsidók­kal, ezek azt mondták, hogy ez mind igen szép, de itt van a mi Iparunk, mit csináljunk a szlovenszkói Iparral, hiszen a cseh iparnak az a törekvése, hogy a ml iparunkat megsemmisítse. Csakhamar meggyőződtem róla'., hogy ez tény­leg igaz és most már nyilvánosan védeni kezd­tem a szlovenszkói ipart és felvetettem a szent kenyér gondolatát azt mondva, hogy a konszolidáció kérdése a szent kenyér kérdése. Ekkor azt mondták nekem egyesek, miért vé- ded te a szlovenszkói ipart, hiszen ez nem szlovák, hanem magyar és zsidó kézben van. Erre kijelentettem, hogy az ipar már ötven év múlva szlovák lesz, a tulajdonosok szlová­kok lesznek, különben is a munkásság szlovák, a gyáriparosok adóalanyok, tehát rossz politi­ka volna megsemmisíteni a szlovenszkói ipart, csak mert a gyárak és vállalatok tulajdonosai magyarok és zsidók. Elnök: Ismerte Petrogallit? — Régi intim barátom volt még Budapest­ről, amikor ő Polomyinál jelöltösködött és én is Pesten voltam jelölt: Elnök: Tud Petrogalli bécsi irodájáról? — Petrogalli nem mondta nekem, hogy Bécsiben irodája volna, e másoktól sem hallot­tam. A rágalmazás! per Elnök: Ön 1924 februárjában pamfletét küldött Loniszkynak, amelyet Belánskymak kellett volna korrigálnia? — Én Belánskymál mindig azt láttam, hogy ő állandóan alibit igyekezett biztosit ani ma­gának. Sok dolgot elmondott erre is, arra ás, két-három embernek, hogy aztán ezekkel alibijét igazolja. 1929 júliusában Vieszt Bro- niszláv mondotta nekem, hogy Belánsky említette előtte/ hogy Bazovsky és Tarján őt Bécsibe küldték. Én erre egyideig nem adtam semmit, mendemondának tartottam s gondoltam, hogy nem perelek, viszont azon­ban rájöttem, hogy ha nem reagálok most, akkor Belánsky ebből azt következteti, hogy neki van igaza. Ezért azután Belánskyt a, lo­sonci járásbíróságon rágalmazás miatt be­pereltem. Rögtön kaptam levelet Belánsky- tóL amelyben azt árja, hogy értesülést szer­zett arról, hogy én -rágalmazás miatt pert indi toltam ellene és kijelenti, hogy ilyen formában a közlés helytelen, sohasem állí­totta ő rólam, hogy én küldtem őt Récebe, még kevésbé egy bécsi irodába. Én Belán­skyt Bécsibe sem Lonszkyhoz, sem máshoz nem küldöttem, mert Lonszkyt nem is is­mertem. A pamflet-háború Elnök: ön irt valami pamfletét? — Én nem Írtam, mert ha írtam volna, nem tiltakoznék itt; ellene. Ellenem is szá­mos pamfletét irtaik. Annyit tudok, hogiy amikor még zsupán voltaim, de később is számos pamfletét írtak. Az egyik ellenem is szólít, valószínűleg Magyarországról került Szlovemazkóra. Ebben arról volt szó, hogy engem és Srobárt meg kell gyilkolni. Ami­kor Belánsky szerkesztett© a Slovenská Ná­rodná Jednotát, ő hozott hozzám öt pamfle­tét, néhányat kéziratban, másokat nyomta­Csizi Jód brónt fürdő kérjen prospektust Fűrőöigazgatósdg, Cslzfüröö, 51ou üz autonómia kérdése is csupán kenyérkérdés Elnök: Mi volt Belánsky szerepe az ön ellen indított kampányban? —• Megtudtam, hogy Belánskyt Pozsonyba hívták, álljon elő az adatokkal. Belánsky azt mondta, hogy bizonyítékai nincsenek ugyan, de tanúskodni fog ellenem, abban a perben, amelyet majd Dérer fog megindítani ellenem. Viest említette, hogy Jánoska mondta neki, hogy beszélt Janotával, a Lidové Noviny cikk­írójával, aki kijelentette, hogy őt félrevezették felhasználták Bazovsky ellen és efölött sajnál­kozását jelentette ki. Ekkor a-j újságírók padsorából feláll Janota és jelentkezik az elnöknél, aki leinti őt. „Tuka nem lehetett irredenta" Bazovszlcy: Lehet azonban, hogy Janota jó­hiszemű volt. Én ezek után Belánskyval már nem beszéltem. Az első kampány ellenem az állam-fordulat után folyt, a második Belán- skynak ez a kampánya, de Belánskyval akkor már nem beszéltem, mert láttam, hogy nemcsak Tuka, hamm az én családom megsemmisítéséről is szó van. Belánsky azért támadott engem, mert sokat tudtam róla s azt gondolta, hogy nem fogok Tuka ellen vallani, mint akivel jóbarátságban vagyok s már-többször felléptem Tuka mel­lett, amit inos-t a biróság előtt is állítok, hogy a vacuum juris nem olyan „ohn-e“. Elmondom ezt a biróság előtt is és meglátja bíró ur, hogy holnap, vagy holnap után ismét a legnagyobb támadások fog­nak ellenem megindulni! Ezután kis szünetet rendel el az elnök, amely után felolvassák Völgyinek benyújtott két levelét, amelyeket öocsétől kapott. Völgyi azonban ezeket a leveleket visszakéri. Völgyi: Én ezeket a leveleket nem vagyok hajlandó ideadni, öcsém érdeke, az én érde­kem, családom érde-ke ez! Elnök: Pedig én szükségesnek tartanám, hogy ezek a levelek nvelékelve legyenek a per­bálokhoz. Ha azonban nem hajlandó őket ide­adni, kénytelen vagyok az ügyész ur Figyelmét tásbau, sőt gépírásosai A® együk ilyen gép­írásos mindössze két-három oldalnyi terje­delmű pamflet rosszul volt olvasható. Ezek­ből a pamfletokból én jegyzeteket csinál­tam. A rosszul olvasható gépírásos plamfe- tet Belánsky korrigálta s mikor én lemásol­tam, segített Harmadnapra azután ©lkérte tőlem a lemásolt és eredeti példányt s aztán nem hozta vissza. Ennek tanúja volt fiam, Bazovszky Albert dir., aki most a pozsonyi járásbíróság gyakornoka. Szlovenszkó nagy­jainak arcképcsarnokát nem én írtam, pe­dig rámíogfák, de én nem nyilatkoztam, nem törődtem vele. Azt -is mondták rólam, hogy én Machácsektől szereztem értesülést és anyagot ehhez a pamflethoz. Nos hát ké­rem, hallgassák ki Micháoseket, ő majd megmondja, igaz-e ez. „Egyetlen fillért sem...“ Elnök; A Slovenská Národná Jednotának r Tuka adott tizenötezer koronát? — A -lapot én finanszíroztam. Szélsőséges autonomiiista lap volt. Egy nap nem volt pén- zunk a lapra s erre Belánsky részben loson­ci magyarokhoz, részben Tukához fordult és bizonyos jövedelmet akart magának biz­tosítani a lapból. Mikor Tokánál voltam, ő kijelentette, hogy mivel a Slovenská Národ- ná Jednota autonomista lap és nem agitál sem a katolikusok, sem a néppárt ellen, esetleg tudna pénzt szerezni. Nekem azonban nem adott, Belánskynak úgy hiszem, igen, de hogy mennyit, azt nem tu­dom. Belánsky vezette a Slovenská Národna Jednota könyveit, nekem a számlákat soha­sem mutatta. Itt például azt mondta, hogy a Slovenská Národna Jednotánál 1500 koronás fizetése volt. Erről én nem tudok. Ami azt illeti, — mint azt Belánsky mondotta, — hogy én a losonci magyaroktól negyvenezer koronát kaptam volna, ki kell jelentenem, hogy én nem negyvenezer koronát, de nem is negyven fillért, hanem egyetlenegy fillért | sem kaptam. (Losoncon létezik a nógrádmegyei gyáriparo­sok szövetsége cimü egyesület, amelynek el­nöke Tarján. Ez az egyesület látta, hogy én Szlovenszkó ipara érdekében dolgozom, látta, hogy mit írok s akkor mondta nekem Tarján, högy Belánsky hozzá fordult. Y~ Ki az a Tarján? r— Tarján gyáriparos és mérnök, ina nem ‘ tartozik semmiféle politikai párthoz. Azelőtt La nekem, hogy Hlinka megígérte, hogy a má- j felhívni arra, hogy tegye meg indítványát a le- sodik szk rutin hunban képviselő lesz. Miiko-r vetek lefoglalására. Ügyész: Kérem, én a leveleket holnapig lefordirtatom szlovákra, átnézem őket s akkor f ogom m e-gt enni indi tvá n yo ni at. Elnök (most Bazovskyhoz fordul): Tud Tu­ka bécsi irodájáról? Bazovsky: Abszolúte nem tudok. Elnök: A földalatti organizációról tud? — Nem tudok semmit. Elnök: Tud Tuka akciójáról, amellyel Szlo- venszkót el akarta szakítani? Tanú: Mondtam már, hogy ezt abszolúte le- htetlesnégnek tartom. — Tud arról, hogy Belánsky a magyar pár­tok vagy a magyarok szolgálatában állott vol­na? — 1927-ben, vagy 1928-ban, pontosan nem emlékszem, de akkortáj bán volt, hogy Tarján barátom figyelmeztetett arra, hogy Belánsky negyvenezer koronát kért tőle kölcsön mo­zira, liogy igy önállósítsa magát, független le­hessen és a magyar kér. szoc. pártnak dol­gozhasson. Tarjánnak akkor azt mondottam, hogy egész természetes, hogy én inagam sem­miféle magyar politikával közösséget nem vál­lalhatok és nem dolgozhatok velük. Tarjáu- nal és Belánskyval azután együtt is beszél­tünk, de amikor láttam, hogy miről van sző, r ög t ön v i ss zavon u líani. Elnök: Ismeri Louszky/P — Nem, csak a per folyamán hallottam a nevét. Szilárd meggyőződésem, hogy Belánskynak a képvise­lőség felé vaiő beteges és határtalan tőrtetése okozta azt, hogy Tuka ellen az akciót megindította és irányította.

Next

/
Thumbnails
Contents