Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)
1929-08-23 / 190. (2115.) szám
1939 augusztus &á, péntaK. A szlovenszkói politikai dzsungel banditáiról, csirkefogóiról $ egyéb gavallérairól rajzol elrettentő képet lazoysky Lajos dr. Mát jő és áilamhű szlováknak ismeri, míg Belánskyró! a legrosszabb véleménnyé! van Autonómia a Szent kenyér jegyében — Bazovsky szerepe! a határmegállapitás körül — „A titkos klauzula bebizonyithatóan létezik" — Pozsony, augusztus 22. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefonjelentése.) Ma délelőtt félki- lenc órakor nyitotta meg Teret)essy elnök a Tuika-pör fő tárgyalásának huszonegyedik napját. A tárgyalás megnyitása után folytatták Völgyi nyugalmazott alezredes kihallgatását. Völgyi bejelenti, hogy ki akarja egészíteni tegnapi vallomását és a következőket mondja: Kovács alig ismerte Tukát Amikor Ivánka megbízásából elmentem Kovácshoz és tanakodtunk, hogy Ivnákának milyen választ adjanak, azt mondottam Kovácsnak, hogy lépjen érintkezésbe Tukával. Erre Kovács azt felelte, hogy Tűkét alig ismeri, csak egyszer érintkezett vele, amikor a PUtel és Brausewetter cégnek terveket kelleti csinálnia a Szent Szőrűd házának építkezése ügyében. Kovács nekem ez eset kivételével egyetlen egyszer sem említette Tuka nevét. Én Ivánkának a per folyamán azért írtam levelet, mert nem akartam Kovács ellen tanúskodni és Ivánkát is kértem aura, hogy ne jelentsen be tanúnak. Csak mikor az újságokból megtudtam, bogy a perrel kapcsolatban az én nevemet emlegették olyképpen, minthogyha én akartam volna Kovácsot rávenni arra, hogy tanúvallomása elől megszökjék, írtam Ivánkának, hogy ő jelentsen be tanúnak, vagy pedig önként megyek majd tanúskodni. Elnök: Nem tudná-e magyar nyelv helyett németiül folytatni vallomását, hogy valameny- nyi ur megérthesse? Völgyi ezután németül folytatja vallomását és kijelenti, hogy igen kényes volt neki Kovácsihoz elmenni, mert a régi tisztek között íratlan törvény az, hogy egymáson segítsenek. Gállá dr. védő: Hányszor volt ön Kovácsnál? Tanú: Kétszer kerestem fel él egyszer találkoztam vele az ucáu. A második találkozásnál Kovács igen brüszk volt hozzám. Mikor a Kovács-féle levél tartalmát közöltem vele, nem reagált erre. Gállá dr.: Nem mondta önnek, hogy a a® levél, amely Ivánkánál van, üzleti levél. — Az első 'találkozás alkalmával azt mondta nekem, hogy utána kellene nézni, nincs-e az üzleti iratok között a levél kópiája. Gállá dr.: Nem mondta-e Kovács, hogy egy losonci cég építkezett és hogy magánházat is kellett volna építeni? — Azt mondta, hogy középületeket építenek Losnocon és hogy Belánskynak províziót kellett kapnia. De magánház építéséről nem beszéltünk. Nekem az volt a benyomásom, hogy Kovács igen furcsán néz rám. Kémnek tart. Ezen nagyon felháborodtam és azt mondtam neki: Isten veled, tégy, amit akarsz. Gállá dr: Mit mondott Kovács arra vonatkozólag, hogy fog-e majd tanúskodni? TaTnu: Azt mondta, hogy nincs miről tanúskodnia, hisz Tukával csak egyszer érintkezett a Szent-Szőrűd intemátus építkezése ügyében. Elnök: Tud-e ön egyáltalán a bécsi irodáról? — Nem tudok. Elnök: Mondta-e Kovács, hogy Belánslky ott volt vele Becsben a provízió miatt? — Nem, csak azt mondta, hogy a provízió miatt kellett volna Bócsbe utazni ok és ezért Íródott a levél. Völgyi ezután a védő kérdésére kijelenti, hogy a bécsi irodáról csak egy évvel ezelőtt hallott Ivánkától. Kovács soha nem említette előtte Tukát és mindig csak Belánskyról beszélt. Klasszikus tisztek és csirkefogók Ügyész: Volt ön Kováccsal olyan viszonyban, hogy ő mindent bizalmasan elmondott volna önnek? — Bizalmas barátok sohasem voltunk. Ügyész: Miért árulta volna be Budapesten magát, a régi tisztet, Kovács? Tanú; A tisztek között a régi hadseregben voltak úgynevezett klasszikus tisztek és csirkefogók. Ez utóbbiak közé tartozott Hofrich- ter, aki feljebbvalóit megun érgezto és most olvasom, hogy egy másik ur is kopirozni akarta az ő eszméjét. Völgyi ezután igen izgatott hangon ezt mondja: Kérem, ón Magyarországon nevelkedtem, nekem semmi érdekem sem volt, hogy itt valami szolgálatot teljesítsek. Ügyész: Tett-e önre Kovács olyan benyomást, hogy ártatlan. — Nem alkothattam róla ítéletet, de később Kovács azt mondta nekem: „Ártatlan vagyok, de beteg ember, szívbajos vagyok és ezért el kell mennem". Ügyész: Ma mi a véleménye Kovácsról? Tanú: Teljesen megváltozott a véleményem, mert ahogy ellenem cselekedett, ez tisztára a kémek szokása. Elnök: Úgy látom, hogy az ön támpontja tisztára az a feljelentés, amit Kovács tett ön ellen Budapesten. Völgyi (izgatottan): Igen. Az ügyész kéri, hogy Völgyi mutassa be azt a két levelet, amelyet öccse irt neki Budapestről és amelyben közölte vele Kovács feljelentését. Völgyi kijelenti, hogy ezeket a leveleket otthon hagyta. Hu szükség van rájuk, elhozza és bemutatja a bíróságnak, de kéri, bogy a levelek tartalmát ne hozzák nyilvánosságra. A tanú rendkívül izgatottan, könnyekkel a szemében mondja: „Én nem akartam senkinek sem ártani és az utolsó pillanatig senkit sem akartam ebbe az ügybe belekeverni". Völgyit megesketik vallomására. Ezután kihallgatják Hilmer István dr. 66 éves losonci közjegyzőt. Elnök: Emlékezik-e arra, hogy ön Losoncon beszélt Belánskyval és Belánsky akkor állítólag vissza akarta vonni a feljelentést Tuka ellen? Tanú: Én BeMmskyval akkor találkoztam, amikor a Lidové Novinybam azt olvastam, hogy Tukát ő jelentette fel a szlovák néppárt klubja előtt. Kérdeztem tőle, igaz-e ez. 'Belánsky igennel felelt. Erre azt mondtam neki, hogy rivalitásnak veszik majd az ő feljelentését, amire Belánsky úgy felélt, hogy nem lehet, mert már levélben megírta, hogy nem reflektál a mandátumra. Arra is emlékszem, hogy azt mondtam Belánskynak: „úgy tudom, hogy valami Brisfca nevű pap •is bele van keverve ebbe az ügybe", amire Belánsky azt felelte, hogy ez jó, legalább nem lesz egyedül. „Ilyet korrekt ember nem tesz" Elnök: Emlékszik-e, hogy ezt a dolgot Pázmámnak elmondta? — Ahogy Pázmán itt a tárgyaláson vallott, úgy én nem mondtam. Pázmán rosszul emlékszik a beszélgetésre. Ügyész: Mondta-e Pázmánnak, hogy Belánskymak nincsenek bizonyítékai és még börtönbe kerülhet a Tuka elleni feljelentése miatt? — Nem mondhattam ezt. Hátimért ezután szembesítik Pázmánnal. Pázmán a következőket jelenti ki: — ön nekem azt mondta, hogy megkérdezte Belánskyt, van-e bizonyítéka Tuka ellem. Belánsky azt válaszolta, hogy nincsen. Erre ön azt mondta Belánskynak, hogy mint jogász és volt ügyvéd figyelmezteti, hogy ez a feljelentés őt börtönbe juttathatja. Ezt hallottam öntől, erre megesik üdítem és hajlandó vagyok erre újból is esküt tenni. Hilmer: Sine ina et stúdió vallók, de erre egyáltalán nem emlékszem. Pázmán: ön sohasem beszélt Belánskyról úgy, mint most a. bíróság előtt, sőt egyszer azt mondta nekem: „Csodálkozom Belánsky eljárásán, mert ilyet korrekt ember nem tesz." Hilmer: Kérem, itt is megmondom, sőt tegnapelőtt is megmondtam Belánskynak, hogy ha tudtam volna, hogy ilyen politikai ügyei vannak, akkor kerültem volna a társaságát. Az ügyész kéri annak a levélnek a felolvasását, amelyben Belánsky bejelentette mandátumigényérői való lemondását. Az elnök felolvastatja e levél másolatát, amelynek eredetije nincs meg s amely 1928 augusztusában kelt, mig Belánsky Tuka ellen a büntető feljelentést 1927 júliusában tette meg. A bíróság Hilmer megesketését mellőzi. A pozsonyi 9-ik nemzetközi Dunavásár 1929. aug. 25 — szept. 3. látogatói 33 %-os menetdijkedvezményt kapnak a csehszlovák vasutakon. Igazolványokat a képviseletek állítanak ki Grebács képviselő vallomása . Ezután Grebács Orlov Ignác árvanagy- falusi plébánost és szlovák néppárti képviselőt, az ismert szlovák költőt hallgatják ki, aki a három vádlott államelleaes űzőiméiről nem tud semmit, a Rodo.brana szervezetnek sem tagja, sem szervezője nem volt. ügy tudja, hogy a Rodobranát a népgyiilések védelmiére szervezték, az a néppárt alkotó része volt és a pártelnökség intézkedése folytán létesült. A Rodobranát 1926-ban a baloldali puccstervek ellensúlyozására tervezték. Mi néppárti képviselők, — folytatja a tanú, —• szintén szétszéledtünk a vidéken és az állam védelmére szerveztük a rodobraneceket és az orolokat, hogy készenlétben legyünk minden esetleges puccskísérlettel szemben. — Ami a bécsi irodát illeti, erről nem tudok, csak 'annyit tudok, hogy a külföldi propagandára szükség volt az autonómia kivívása érdekében, és hogy Tuka meg Tománek voltak megbízva a külföldi propagandával. A Rodobrana katekizmusa nem volt államellenes Gállá dr.: Tud-e arról, hogy a Rodobrana katekizmusát felolvasták a parlamenti klubban? Tanú: Igen, mert kifogások hangzottak el ez ellen. Azt mondották ugyanis egyesek, hogy túlságosan éles a katekizmus szövege, azonban a klub, miután megvizsgálta a katekizmust, úgy találta, hogy az semmit áll átellenest nem tartalmaz. Gállá dr.: Tud-e arról, hogy Tuka negativis- ta lett volna? — Nem tudok erről. Sokszor beszéltünk Tukáról a klubban, de ezt nem állapítottuk meg róla soha. Én egyszer beszéltem vele az evolúcióról és a revolueióról és Tuka kijelentette, hogy keresztény szempontból perhorreszkálja a forradalmat. Gállá dr.: Jánus-arcu ember volt Tuka a pártban? — Reám nem tette-e ezt a benyomást. CsenBazovsky Lajos Az elnök ezután szünetet rendel el, amely után sor kerül Bazovsky Lajos dr. 57 éves losonci ügyvéd, volt zsupán kihallgatására. Bazovsky kijelenti, hogy a három vádlott államellenes tízeiméiről nem tud, ilyen üzelmeket a három vádlottról, különösen pedig Tuka dr.-ról nem tételez fel. Ezt abszolút kizártnak tartja, nemcsak meggyőződésből, hanem tapasztalati tényekből kifolyólag is. TukávaJ, — mondja Bazovsky, — 1922-ben vagy 1923-ban ismerkedtem meg. Belánsky akkor felkért engem arra, hogy látogassam meg Tukát, mert arról volt szó, hogy a Slovendes tagja volt a klubnak, a politikába aktive sohasem avatkozott, a klub mindég szavazat- többséggel döntött az egyes kérdésekről és csupán az ellenséges érzelmű újságok és újságírók csináltak Tukából nagy embert. Grebács-Orlov kijelenti a védők kérdésére, hogy Tuka a pártban a kormányba való belépés mellett volt és csak Juriga és Tománek ellenezték ezt. A Rodohranában tiszta szlovák nemzeti szel- -lem uralkodott. A Rodobrana nem volt felfegyverkezve és nem tartott titkos üléseket. Az ügyész kérdésére a tanú elmondja, hogy egyizben Szomolányi Árvában járt, azonban olyan üzelmeket követett el, hogy vissza kellett hívni Pozsonyba. Egyébként Árvamegyében nincsenek magyarok és nem bízhatták volna magyarokra a Rodobrana vezetését. — Szomolányi nem kérte tőle a tisztek neveit és fegyvereket sem irt össze. A tanút nem esketik meg vallomására. í dr. vallomása ská Národná Jednota, az én lapom anyagilag nem tudott már prosperálni és Belánsky kijelentette előttem, hogy tudna pénzt szerezni, de részt akar kérni az újságból. Ekkor mentem el Belánsky ajánlatára Tukához. Kétszer a Slovák szerkesztőségében találkoztam Tukával, háromszor-négyszer a Reprezentációs Házban a néppárti képviselők asztalánál, azonkívül sétáltunk is együtt. Tukával legalább öt- ször-hatszor beszéltem hosszasabban, azonkívül számtalanszor futólag is. Snaczky Losoncon volt katona, innen ismerem őt. Azután egy losonci jó szlovák familia leányát vette el feleségül. Macb Sándort csak futólag ismerem, egyszer találkoztam vele Pozsonyban. tények és a pszihoiógia alapién arra a meggyőződésre jutottam, hogy Tuka teljesen átorientálődott, hű fia a szlovák nemzetnek, jó csehszlovák hazafi és hivő katolikus. Sok mindenről beszélgettünk egymással és Tuka mindig ilyen irányban nyilatkozott. Arra is kiváncsi voltam, hogy Tuka tud-e jól szlovákul és ezért mindig szlovákul beszélgettem vele. Nem mondhatnám, hogy Tuka valami túlságosan választékos szlovák nyelven beszélt volna, de látszott rajta, hogy mindenáron tökéletesíteni akarja magát a szlovák nyelvben. Egy-két év múlva már abszolút előrehaladást tapasztaltam, Tuka teljesen kifogástalanul megtanult szlovákul. Tuba elvetette a forradalom gondolatát Elnök: Ismerte Tulka szüleit? Bazovsky: Nem ismertem, de tudom, hogy Selmecbányán volt tanító, az én apám is tanító volt és ebben nagy jellembeli garanciát látok, mert ha valaki tanítói házból származik, a szülői nevelés hatása annál mindig megmutatkozik. Elnök: Beszélt Tuka a forradalomról? — Az első vagy második találkozásunk alkalmával, amikor vele és Belánskyval együtt voltam, Tuka beszéd közben igy szólt hozzám: — Mit gondol, lehetséges volna-e Szloven- szkón forradalom? — Én akkor tényleges forradalomra gondoltam és azt mondtam neki, hogy ez butaság és lehetetlenség. Ekkor Tuka odafordult Belánskyhoz és azt mondta: Látja, ugy-e megmondtam magának. Ebből azt következtettem, hogy Belánsky beszélt Tuka előtt a forradalomról és Tuka a forradalom gondolatát elvetette. Selánsky pályafutása Elnök: Ismerte-e ön Belánskyt. — Jól ismertem őt 1919 óta. Éh ekkor zsupán voltam, azonban mindig jó viszonyban
