Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)

1929-08-20 / 187. (2112.) szám

1929 augusztus 20, kedd. 'PRAGAI-A^AGfeAR-HÍRIíAR 3 A Tuba-per tárgyalásán felolvasták az áílitőlasos titkos klauzula szövegét Buda* József dr. a Képviselőhöz alelnöke: Igenis szó mit róla, hogy a szlovákok kisebbségnek deklarálják magukat, mert minden eszközzel segíteni akartunk a szlovák nemzeten — Nagy- fontosságú vallomások a turócszentmórtoni deklaráció megszületésének körülményeiről és az autonómista mozgalom fázisairól — Medveczky Károly Antal prépost szerint Tuka sziovákeUenes magyar légkörben nevelkedett — Hiedelmek és vélemények az igazságszolgáltatás serpenyőjében Pozsony, aug'usz'tus 19. (Pozsonyi szork-eisz- toeégáiiTiik tetofonjele'n'téste-.) Délelőtt .nagy ed- Mfenic óraikor nyitotta meg Terebessy elnök a mai tárgyalást. Bejelenti, hogy a mára be­idézett HHinka András Mihallgatását augusz-1 tus 26-ra halasztottá el, amely nap az, utolsó j tanúkihallgatási nap lesz. Boxiczky ügyész azonban nyomban bejelentette, hogy ngy ő, mint valószínűleg a védelem is, augusztus 26-án, vagyis a bizonyítási eljárás befejezté­vel még újabb tanuk beidé zés ót fogja kérni. Közli továbbá, hogy eláll Vesely Valér és Janusek Ferenc beidézett tanuk kihallgatá­sától. A bíróság ezután megkezdi Buday József dr. ötvenkét éves nyitrai kanonok és képvi­selő, a szlovák néppárt alelnökének és a képviselőház alelnökének kihallgatását. Az elnök kérdésére Buday kijelenti, hogy a há­rom vádlott államiéi!emes űzőiméiről nem tud semmit. Arra vonatkozólag, hogy Tuká! >és Tomaneket a párt a külföldi propagandá­val bizta meg, a következőiket mondja: — Pártunk már régebben meg volt arról győződve, hogy az autonóm ista program ér­dekében külföldi propaganda szükséges. A párt megbízta Tukát a külföldi újságírók in­formálásával, hogy a valósághoz híven adjon nekik jelentést az autonómiáért folytatott hanoról. Elnök: Ki bízta meg ezzel? Magánnyomozás Tuka megbízhatósága után Buday: A pártelnökség, rögtön azután, amikor Tukát felvették a pártba. Tuka ép­pen e működése miatt nagy gyanúsításoknak volt kitéve. Emlékszem, hogy mielőtt Tukát a pártba felvették volna, HJlimka nálam ér­deklődött, hogy miit szólok ehhez. Én, mint a párt aleluöke, meg akartam győződni arról, hogy 'kicsoda ez a Tuka, akit neon isimertem és felkerestem őt a Slovák szerkesztőségé­ben, ahol Tuka velem folyamatos szlovák nyelven beszélt és beszédébe csak néha ke­verte a hontmegyei dialektust. Én kilenc éve ismerem Tukát, ezalatt mindig csak szlová­| €sím léd terém fürdő I S kérjen prospektust | Fürööigazgatósdq, Csizfürőö, 51au. | kul beszéltünk. Tuka ellen állandóan jöttek a gyanúsítások, majd a támadások. Mivel a szlovák politikai élet vezetőit ismerem és mivel állandóan szemünkre hányták, hogyan tűrhetjük azt, hogy ez az ember pártunkban legyein, hogy bizhatunk meg benne, elhatá­roztam, hogy utánanézek Tuka dolgainak. Beismerem, hogy volt idő, amikor magam is bizalmatlan voltam iránta és ezért elhatároz­tam, hogy megfigyelem őt. Tukát felkértem arra, hogy a Conrespomdence Slovaque min­den számát adja át nekem. Tuka eleget tett kérésemnek és a lapnak minden egyes szá­mát átadta nekem. Én Kmetyko nyitrai püs­pökkel nézettem át a francia szöveget, hogy ni ncsen-e 'benne valami áll a melllenes dolog. Elnök: Ki alapította a Coirrespondenoe Slovaque-ot? Csupán egyetlen kifogásolni való... Buday: Tuka és pedig Hl'inka megbízásá­ból. Kétésfélév alatt csak egy számban talált Kmetyko kifogásolni valót a lapban és pedig akkor, amikor Tuka leközölte Juriga Ferdi- nándnak a parlamentben elmondott igen radikális beszédét, de némileg kusza és rö­vidített formában. Megkérdeztem Tukát, mi­ért tette ezt, mire azt felelte, hogy Becsben irta a cikket és már nem volt elég hely a lapban. Buday képviselő ezután az elnök kérdésé­re elmondja, hogy HLinka bizta meg Tukát, Csehszlovákia eciyetlen szépirodalmi képe hetilapja a Képes Gazdag tartalommal elenik m«fj- cukidén csütörtökön hogy az eucharisztikus kongresszus alkalmá­val informálja a külföldi sajtót Parisban. Tuka Parisban beszédet is tartott, igen tisz­tességes beszédet, amelyben hangsúlyozta a szlovák nemzet sajátos jellegét és kiemelte a szlovák nemzeten elkövetett sérelmeket. Én ezt magam is cseh embertől hallottam, aki ott volt a kongresszuson és akinek azt válaszoltam, hogy Tuka ezeket a kijelentése­ket a párt programja alapján tette meg, kü­lönben is a cseheket a múltban nem érte olyan sérelem, mint a szlovákokat. Egy ró­zsahegyi pár [gyűlés alkalmával felszólal tam és azt mondtam, hogy nem azért, mintha mi Tukában nem bíznánk, de hogy a támadá­soknak elejét vegyük, szükséges lesz Tuka mellé egy íorradalomelőtti szlovák politikust adni a külföldi propaganda elvégzése oéljá­Buday: Nem tudok erről. Tuka szerényen elvégezte azt, amit a párt rábízott. Erre vo­natkozólag két szép dolgot mondok el. Az el­nökség megbízta Tukát, hogy a legszélesebb alapon dolgozzon ki egy autonómiatervezetet. Tuka ennek pontosan eleget tett, úgy ahogy ezt kívánták tőle. 1927-ben a klub Tiso miniszter ajánlatára, aki a köztársasági elnöknél tett audienciá­ján azt a benyomást nyerte, hogy itt az idő arra, hogy megpróbáljuk az autonómiának szerény keretek között az alkotmányba való beillesztését, megbízta Tukát, hogy dolgoz­zon ki egy ilyen szerény autonómiatervoze- tet, amely valamivel kiszélesítse a mostani önkormányzatot. Tuka nem vizsgálta, hogy vájjon megfelel-e ez meggyőződésének, ha­nem elvégezte a munkát és elkészítette a tervezetet és pedig összesen három para­grafusban. Mi ezt a tervezetet nem a kezdeményező bi­zottságihoz nyújtottuk be, mint az elsőt, ha­nem a pártnak, mint a koalíció tagjának, a javaslatot előibb a nyotcasbizottságban kel­lett benyújtani. Tuka tervezetét és ezzel egy­idejűleg Krosméry szenátornak a szlovenszkói iskolatanács felállításáról szóló tervezetét én mint a nyolca síbizottság tagja benyújtottam B rád ács elnöknek, hogy tárgy altassa le a nyolcasbizottsággal s nyújtsa be a parlament­nek. Bradáos elnök azonban ezt a tervezetet nem tűzte napirendre a nyolcasbizottságban. Én a bizottság üllésén nyilvánosan meginter­pelláltam Bradácsot, aki erre azt a kifogást emelte, hogy a tervezetet még nem tudták sokszorosítani és a nyolcasbizottság tagjainak széjjelosztaui. Hogy mennyire komoly volt részünkről ez az autonómiatervezet, bizonyítja az, hogy minden hónapban meginterpelláltam Bra­dácsot, végül is láttam, hogy Bradács a ter­vezetet egyszerűen szabotálja. Egy másik a következő: Amikor a párt par­lamenti klubja Tukát megbízta, hogy a frank- affér vitájában résztvegyen, előbb, mint ren­desen, a klubbizottság és pedig Ondercsó képviselőtársam és én elrendeltük, hogy Tu­ka a beszédet írásban dolgozza ki és azután mutassa be. B&nes elismerő szavai Ez meg is történt. Tuka elreferálta a beszédét és a bizottság azt jóváhagyta. Tuka azután úgy mondta el beszédét, ahogy azt előírtuk. Bár ott voltam és figyeltem, neim emlékszem, hegy Tuka valamit is kihagyott volna beszé­déből. A lapok 'tendenciózusan azt állítják, hogy Tuka tagja volt a parlament külügyi bizottságának. Ez nem áll. Pártunk részéről Ondercsó a tagja a külügyi bizottságnak, de megtörténik, hogy Ondercsó nem lehet jelen az ülésen és ilyenkor mást kell helyébe dele­gálni. így történt, hogy Ondercsó helyett egy- szer-kétszer Tukát küldtem ki, mert az elnök távol volt és mint alelnök intézkedtem. Ilyen eset volt akkor is, amikor a külügyi bizott­ságban a Rothermere-féle kampányt tárgyal­ták, Ondercsó helyett Tukát küldtem ki a bi­zottságba és azt mondtam neki, hogy figyel­jen meg mindent. Tuka a külügyi bizottság eme ülésén sua sponte megbízás nélkül szép beszédet mon­dott Rothermere lord akciója ellen, úgy hogy Benes miniszter is megdicsérte és jó­váhagyta Tűk.* Ejtegetéseit. Elnök: Mit tud Tuka külföldi útjairól? hói. így küldöttük ki Tomaneket is a kül­földi propaganda elvégzésére. Amikor nem gilt a levéltitok Tomanek itt a bíróság előtt tett tanúvallo­másában azt mondotta, hogy azokat a csoma­gokat, amiket Tuka rábízott hogy Bécsibe vigye, nem nézte meg és pedig a levéltitok szentsége miatt, holott neki ez kötelessége lett volna a párt megbízása alapján. Én azonban kijelentem azt is, hogy Tomanek két magánlevelemet, amit Jurigának és Ku- bisnak Írtam, az én megkérdezésem nélkül leközölte, igy tehát nem vette olyan komo­lyan a magánlevél titkát. Elnök: Nagy befolyása volt Tukának a pártra ? Buday: Ezekről mindig referált nekem is, de Hlinkának minden útjáról részletes jelen­tést tett. Elnök: Mit tud a Rodobrúnáról? Buday: A Rodobranának eleinte nem szen­teltem sok figyelmet, bár tudtam róla, hogy célja a népgyülések megvédelmezese. Az én népgyüléseimet, mivel a megfelelő hangne­met mindig el tudom találni, sohasem zavar­ták meg. 1923d>aiL, amikor Masaryk köztár­sasági elnöknek először kellett volna Kista- polcsányba jönnie, pártunknak Verebélyan volt népgyülése. Nem igaz az az állítás, hogy mi akkor de­monstratív célból rendeztünk népgyülést. Én biztosan emlékszem rá, hogy népgyüié- sünk már sakkal régebben volt hirdetve, még mielőtt ismeretessé vált volna a köztársasági elnök látogatása. Pártunk főtitkársága le is akarta tiltani a népgyülést, de én azt mond­tam, ne féljenek, ott leszek én, nem lesz olyan demonstráció, ami ártana az állam presztízsének. A népgyüiésen mintegy két­ezer ember volt jelen. Elhatároztuk, hogy elmegyünk az állomás­ra hódolatunkat kifejezni a Verebélyen át­utazó köztársasági elnök előtt. Kuntsdher akkori titkár volt egyedül ellene ennek a tervnek, illetve megjegyzést tett az elnökre, mire én azt mondtam, hogy pártunknak, mint katolikus pártnak tarta­nia kell magát Pál apostol szavaihoz, hogy minden hatalom az Istentől van és ezért minden államfőt tisztelni kell, igy Masaryk elnököt is, bár a pittsburgi egyezményt nem tartotta be. Elnök: Kérem, ne tessék a köztársasági el­nök nevét vallomásába belekeverni. A civilruhás csendőrtiszt provokációja Buday: A népgyüiésen én beszéltem. Beszé­dem közben észrevettem egy Velecky nevű maradékbirtokost és mellette még egy civilem­bert. Ezek állandóan beleszóltak beszédembe, mire kértem a járási főnököt, hogy védelmez­zen meg ellenük. A gyűlésen jelenlévő rodo­branecek ezt a két urat elvitték, az egyik ur revolvert rántott, de a revolvert a rodobranecek elvették. Az egyik ur, akit a rodobranecek elvezettek, civilruhája fölé egyszerre csak csendőrzubbonyt húzott és a járási főnök engedélye nélkül a csendőrök­kel a népgyülést szétszórta és a rodohrane- ceket elfogatta. A tömeg felháborodásában meg akarta ostro­molni a csendőrkaszárnyát, de én lecsendesi- tettem a tömeget. Másnap Kállay miniszternek jelentést küld­tem arról, hogy a csendőrfőhadnagy maga tett megjegyzéseket, amelyekkel provokálni akarta a tömeget és micsoda blamázs lett volna, hogyha a köz- társasági elnök első utján Szlovenszkót vér ön­tözte volna. Kállay miniszter azonban a jelen­tés alapján semmiféle intézkedést nem tett. A rodobrana-mozgalom egyébként délen erősebb volt, mint nyugaton. Trencsénben és máslitt is kérdeztem a rodobraneceket, hogy tudják-e, mi a célja mozgalmuknak? A túl­nyomó többségnek az volt a válasza, hogy megvédik a népgyüléseket. Egy kis rész azt mondta, hogy szlovák nemzeti szellemben kell nevelni a népet, egy még kisebb rész pe­dig azt felelte, hogy meg kell valósítani a „Szlovenszkó a szlovákoké** cimü jelszót. Tuka autonómiatervezete komoly, becsületes mű volt Arra a kérdésemre, hogy mit jelent ez a jelszó, azt válaszolták, hogy a cseheknek teljesiteniök kell ama Ígéretü­ket, hogy csak kisegítés céljából vannak Szlovenszkón és ha a szlovákok között van­nak alkalmas emberek, átengedik helyüket a szlovákoknak. Elnök: Voltak-e olyanok, akik Szloven­szkó elszakitását jelölték meg a Rodobrana céljául? Buday: Nekem egy sem mondta ezt. —• Föl voltak-e fegyverkezve a népgytilése- ken a rodobranecek? 2— Egyetlenegy esetben sem láttam. — Milyen alapból volt pénze a Rodobra­nának? — „A nemzet önmagának** cimü alapból utal­tak ki Tukának a Rodobrana céljaira. Buday ezután még a következőket jelenti ki: — Én nyomoztam Tuka külföldi munkássága után, a Rodobrana céljai után, de semmi gyanúsat nem vettem észre. Egy alkalommal, amikor Költ­sék egyetemi professzor megkérdezte tőlem, hogy képesnek tartom-e Tukát hazaárulásra, vagy sem, ugyanazokkal a szavakkal feleltem neki, mint most itt a bíróság előtt. ' Elnök: Mit tud arról a memorandumról, amit Belánsky terjesztett a néppárt bizottsága elé? A Belánskyak és a Lonskyak Buday: Belánskyval véletlenül találkoztam a vonatban, amikor népgyülésről jöttem. Ez egy nappal ezelőtt volt, hogy Belánskyt a bizottság elé idéztük. Belánsky a vonatban azt kérdezte tőlem, hogy mi lesz az álláspontunk Tukával szemben. Azt mondtam, hogy könnyű dolgunk lesz, ha ön elő­adja a bizonyítékait. Tukát kizárjnk a pártból és máris gratulálok önnek, mint képviselőnek. Belánsky ekkor azt felelte: „De mikor nekem nincs egyetlen egy biztos és pontos adatom se Tuka ellen**. Erre azt mondtam: „Hát mije van, ha bizonyíté­kai nincsenek. Hiszen ilyen állítások alapján nem lehet valakit a pártból kizárni**. Másnap Belánsky a bizottság előtt mindenféle ismert lappáliákról beszélt, majd a bécsi irodáról azt mondotta, hogy Tuka kiküldötte őt a bécsi irodába, ott két ur volt, egy birodalmi német alezredes és Lonsky nyugal­mazott honvédszázados, akik Belánsky szerint Szlo­venszkón lázadást akartak szítani. Én mosolyogva mondtam Belánskynak: Kapitány ur, ne tartson minket oly naivaknak, hogy elhisszük azt, hogy egy német birodalmi tiszt és Lonsky Szlovenszkón lázadást tudna és akarna szítani. Én Lonskyt még gyermekkoromból ismerem, Tren­csénben diáktársam volt, öt tárgyból bukott meg és olyan nehéz felfogású volt, hogy amikor a ma­tematika tanára ki akarta hívni a gyönge fel­fogású, ostoba tanulókat, mindig azt mondta, jöjjenek ki a Lonskyak. Arra a kérdésre sem tudott Belánsky válaszolni, hogy kinek kémkedett a bécsi iroda. Belánsky után kihallgattuk Tukát is, aki rámutatott Belánsky ellentmondásaira. Később külön irásbel jelentést adtunk ki arról, hogy a bizottság elégtelennek találta Belánsky ada­tait ahhoz, hogy Tuka homlokára a hazaárulás bélyegét rásüsse. Elnök: Mit tud arról, hogy Briskát kizárták a néppártból? Buday: Két évvel ezelőtt Sivák képviselőtől megtudtam, hogy volt idő, amikor Briska titkos összeesküvő társaságot akart alakítani. Tukáról tudtam, hogy mindig promptul, világo­san, biztosan felelt és sohasem jött zavarba, amikor válaszolni kellett. Kérdeztem tőle, hogy tud-e valamit arról a titkos társaságról, amit Briskával együtt alapított volna. Tuka azt felelte, hogy fiatal, tapasztalatlan papról van szó és ha én átolvasom az alap­szabályokat, úgy magam is meggyőződhetek róla, micsoda gyermekien ostoba terv volt az. Én át is olvastam ennek az úgynevezett titkos társaságnak az alapszabályait és rögtön láttam, hogy nem Tuka készíthette el ezeket az alapszabályokat, az ő keze alól ilyen gyermekesen naiv alapszabály nem jött volna ki. Politikailag ki akartam ezt használni és mond­tam Srámeknek, hogy önök állandóan támad­ják Tukát és most láthatják, hogy Tuka kezé­ben van Briska, az önök pártjának főtitkára, Tuka kezében van ugyanis a Briska által ké­szített titkos egyesületi alapszabály és Tuka nem használja föl Briska ellen. Később Srámek elmondta nekem, hogy Briska beismerte az alapszabályok készítését, de azt mondta, hogy Tuka vette erre rá. Briskáról egyébként nagyon rossz vélemé­nyen vagyok, ő például egy ízben többünk előtt szidalmazta Medveczky prépostot, amire Bielek kanonok szintén néhány élesebb szót mondott Medvecz­ky ellen. Briska ezt később visszamondta Med- veczkynek, holott ő volt az, aki Medveczky ellen kezdett beszélni. Elnök: Tuka amellett volt, hogy a kormány­ba lépjen a néppárt? Buday: Igen, csak Tománek és Juriga elle­nezték azt. A nép sürgette az autonómiát Gállá dr. védő: Letárgyalta a néppárt az első autonómia tervezetet? Buday: A klub tárgyalta le Tuka jelenlété-

Next

/
Thumbnails
Contents