Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)

1929-08-20 / 187. (2112.) szám

1929 augusztus 80, iceJd. ben a pozsonyi kapucinusoknál. Gállá dr.: Miben különbözött ez a tervezet a Labay tervezetétől? Buday: Tukáé teoretikus tervezet volt. inig a Labayé praktikus szempontból világosabb volt. Gállá dr.: Hogyan került sor az autonómia­ié rveset kidolgozására? Buday: A nép sürgetett és türelmetlen volt, mire Hlinka többeket bízott meg az autonómia­tervezet kidolgozásával, de csuk Tuka végezte el a munkát. Gállá dr.: Lehetséges-e az, hogy Tuka Ma­gyarországtól kért volna észbeli segítséget eh­hez a tervezethez? Buday: Ez kizárt dolog* ő észéit nem magy á szomszédba. (Derültség.) Gállá dr.: Megbizták-e Titkát avval is, hogy memorandumokat adjon át a külföldi nagykö­vetségeken és a nagyhatalmak konferenciáján? Buday: Igen, Tuika a párt megbízásából iárt el. Gállá dr.: Van-e tudomása, arról, hogy Juriga követelte hogy Tuka a frankafférról elmondott- beszédébe vegye be azt a passzust, hogy „le­számolt múltjával4'* és hogy Tuka ezt kihagyta. Buday: A klubban erről nyilvánosan nem volt szó. a bíróság ezután felolvastatja a Hétfájdalmu Szűz Mária cimü egyesület alapszabályait, ame­lyet Briska készített el és amely egészen fan­tasztikus és gyermekes gondolkodásra vall. Buday: Tuka még azt is mondotta nekem, hagy azt vetette a szemére Briskának, hogy vallási színezetet akart adni ennek az egész-en fantasztikit® egyesületnek. Gállá dr.: Tud-e arról, hogy Tuka negáitívista irányba vezette pártját? Buday: Erről nincs tudomásom. „Légy szives, röpíts a levegőbe egy hidat" Gállá dr. egyik kérdésére Buday kijelenti, hogy Tuka akkor is hiven teljesítette a kapott parancso­kat, ha nem értett egyet a párt határozatá­val, mert fegyelmezett képviselő volt. Buday ezután a következőkét mondja: A ta vasai ülésszak folyamán már folyt az eljárás Tuka ellen és hirt kaptunk arról, hogy Kutas terhelőén vallott a vizsgálóbíró előtt Tuka el­len. " Kubis azt vallatta, hogy Tuka rábeszélte, hogy röpítsen légbe egy hidat. Én Ondercsónak említettem a dolgot, ée még hozzátettem azt is, hogy úgy emlékszem, hogy Kubis körülbelül háromnegyed évvel ezelőtt mondta nekem, hogy Tuka ezt a nyilatkozatot egy harmadik személy előtt tette. Onderesó közölte velem, hogy neki » mondta Kubis, hogy Tuka ezt egy zsolnai vasutas előtt mond­ta. Kizárt dolognak tartom, hogy Tuka, aki rossz viszonyban volt Kutassal és aki amellett zár­kózott természetű ember volt, Kubis előtt ilyen kijelentést tett volna. Gállá dr.; őszinte volt Tukának a forrada­lom után a szlováksághoz való csatlakozása? Buday: Határozottan állítom, hogy őszinte. Halik végő: Volt-e arról szó, hogy Rádiós mintájává a szlovák politikusok kivonuljanak a parlamentiből? Buday: Én a horvát tengerparton nyaraltam és amikor hazafelé utaztam, meglátogattam Ra- dicsot. Három-négy napig voltam nála. Rádiós beavatott akcióiba, falukra, népgyülésekre vitt­el és a passziv rezisztenciáról beszélt. Teljesen meggyőzött politikai felfogásáról ós mikor ha­zajöttem, a klubban referáltam erről az ügy­ről. A vita folyamán az az álláspont kristályoso­dott ki, hogy ha Radics passziv rezisztenciája sikerrel jár, úgy mi is követjük. lArról is szó volt, hogy csak gazdag, független embereket választunk meg képviselőknek, hogy a passziv rezisztencia ideje alatt nélkülözni tud­ják képviselői diétáikat és függetlenek marad­hassanak. Kijelentem, hogy nem Tuka, hanem én propagáltam a pártban a passziv rezisztencia gondolatát. Gállá dr.: Volt-e arról szó, hogy a szlovákok kisebbségnek deklarálják magukat és a nép-; szövetséghez fordulnak? Buday: Volt erről szó. Mi a szlovák nemzeten minden megengedett eszközzel segíteni akar­tunk. Weichherz dr.: A Rodobranának az lett vol­na-e a célja, hogy Szlovensakót Csehország tői elszakítsa? Buday: Teljesen kizárt dolog. Hlínkának nagy neve van, de ha ő adna ki ilyen jelszót, a nép ő utána sem menne. Weichherz dr.; Tud-e arról, hogy 1926jban a várt baloldali puccs esetére a jobboldali körök | is szervezkedtek ? Buday: A parlamenti kuloárokban és ma-j gánbeszélgetésekben volt szó arról, hogy a kormánypártoknak is fel kell készülniük; 1 Sok ólokról és orolo król volt ezé. Úgy emlék­szem, hogy a Rodobranáról nem. Weichherz dr.: Mi volt azzal a levéllel, amit Kutasnak irt és amit Tomamek le­közölt? j Buday: Nézetem szerint ez a dolog néittl j tartozik ide. Amikor Tomaíiek engedélyem nélkül a nyilvánosságra hozta magánlevele-' ni el, ez a párt kizárólagos belső dolga voltJ De m ist látom, hogyan használják ki egye sok ezt a pert a párt gyengeségének kiírni tatására. Politikai eredőmal a következők-. ben mondom el: Szerintem csak a csehszlo­vák köztársaság keretén belül lehet a szlo­vák nemzetet felvirágoztatni, de csakis a po­litikai autonómia keretében. A legnagyobb örömmel láttam, hogy az első választások idején megválasztott tizenkét néppárti kép­viselő egységesen dolgozott és ennek kö­szönhettük, hogy a második választás után már huszonhármán lettünk. EkkoT sajnálat­tal állapítottuk meg, hogy a klubban kezd megszűnni az egység és az összetartás. Rá­jöttem arra. hogy ellenfeleink, miután nem tudtak nyílt harcban legyőzni, ahhoz folya­modtak, hogy a forradalom utáni szlováko­kat igyekeztek megnyerni maguknak ás ná­luk vettük észre, hogy az autonómiáért való harci kedv kezd lehűlni. Az volt a meggyő­ződésünk, hogy Hlinka is kezd elhúzódni a forradalom előtti szlovákoktól. Azt a megál­lapítást tettük, hogy erről nekünk, a forra­dalom előtti szlovákoknak tanácskoznunk kell. így jött létre a szóbanforgó két levél, mert az embereket vagy levélben vagy szó­belileg hívtuk össze a tanácskozásra, ame­lyet Tomanek pozsonyi lakásán tartottunk. A tanácskozáson elsőnek Juriga szólalt fel és azt mondotta, hogy ha Hlinka megtudja, hogy mi tanácskozásra gyűltünk össze, úgy néhányan esetleg mandátumukat is elvesz­tik és ezért becsületszóval kell hallgatást fo­gadni. Ő volt az első, aki becsületszavát adta és utána mi többiek, és ő volt a* első, aki ezt a becsületszót megszegte, amikor lapjában az egész dolgot pertraktálta. Memorandumot intéztünk Hlinkához, amelyben Tubáról is van szó. A memorandum Tukáról a követ­kezőket mondja: ,,Nem kételkedünk abban, hogy Tuka őszintén csatlakozott pártunkhoz és semmit sem akarunk értékéből levonni. Kívánjuk azon munkatársaink eltávolítását, akik a forradalom előtt nem tartoztak hoz- zánk.“ Ezt a memorandumot Kubis, Juriga, Tornán ék is aláírták. Buday ezután emelt hangon a következőket je­lenti ki: így gondolkozott Tukáról eddig a klub vala­mennyi tagja. Ennek bizonyítéka a klub valamennyi jegyző­könyve. A pártban senki sem hitte, hogy Tuka bűnös, meg voltunk győződve arról, hogy ezek a támadások csak egy részét képezik annak a gigan­tikus küzdelemnek, ami az autonómizmus és a csehszlovákizmus között indult meg és amely utóbbi abszorbeálni akarta a szlovák nemzetet. Mi deffenzivára szorultunk, ellenünk olyan offen- zira indult meg, amely minden eszközt igénybe vett, dokumentumokat és aláírásokat hamisít, pénzért söpredéket fogad fel oly célból, hogy az autonómia gondolatát kiirtsa. Mivel Buday eaavait valósággal szónokolva mondja, az elnök mérsékletre inti. Buday: Amit elmondtam, az hozzátartozik ahhoz a miliőhöz, amelyben ez a per folyik. Ezután Tuka szólal fel, de csak néhány kisebb megjegyzést tesz. Ezután az ügyész intéz kérdéseket a tanú­hoz, aki elmondja, hogy Tuka maga kérte, hogy adjanak valakit mel­léje a bécsi propagandához. Ügyész: Tuka autonómiatervezete széle­sebb alapon állott, mint a pittsburgi szerződés? Buday: Igen. —■ De hiszen önök a pittsburgi szerződés alapján állanak? —- Ez igaz, de mi úgy gondoltuk, hogy majd a tárgyalások során amugyis sok cl fog ma­radni a tervezetből, különben is az erről való disputálás minden demokrácia ellen van. ■—• A bécsi irodáról mit tud? —- Csak annyit, hogy amikor 1925-ben, vagy 1926-ban Amerikában jártam, nagyon fájt a szivem, hogy annyian vándorolnak ki Szlovén- szkóról. Említettem Kosiknak, az amerikai szlovákok vezérének, hogy irodát kellene létesíteni, amely ezeknek a kivándorlóknak maradék­birtokokat közvetítene Szlovenszkón. Kosik is mondta, hogy ő is gondolt már egy ilyen iroda megszervezésére. A továbbiakban Buday elmondja, hogy Tuka nem látott minden cikket, ami a Slovákban megjelent. Kubis kizárására vonatkozólag pe­dig kijelenti, hogy ez azért történt, mert köte­lességét elhanyagolta, amire vonatkozólag a párt jegyzőkönyveit is a bíróság rendelkezésé­re tudja bocsátani. Kutasnak a vizsgálóbíró előtt tett vallomása egyáltalában nem volt ösz- szefüggésben az ő kizárásával, hiszen Kubis ellen a pártban már négy esztendeje mord volt a hangulat. Buday dr. képviselőt vallomására a biróság megesketi. UtánaMedveczky Károly Antal ötvenhárom­éves bajmóci prépost kihallgatása kerül sorra. Elnök: Ön azt mondta a vizsgálóbiró előtt, hogy Tuka apja szlovák—magyar egyházi éne­keskönyvet adott ki. Mit tud erről? Medveczky átnyújtja ennek az. egyházi éhe- keskönyvnek egy példányát, amely azonban csak a melódiákat tartalmazza. Elmondja, hogy t.iz évig volt Selmecbányán és emlékszik arra. hogy emiatt az énekeskönyv miatt meglehetős botrány kerekedett. Tiz magyar énok volt borino ós az volt a tendenciája, hogy a szlovák lakos­ság körében magyar énekel honosítsanak meg. Az egyik ének például ez volt: „Ah, hol vagy ma­gyarok tündöklő csillaga? ..Ez az ének sértő volt a szlovákokra. A magyar papok használták ezt az énekeskönyvet. Selmecbányán különben is nagy propagandát fejtettek ki a magyarok. A há­ború alatt a magyar tisztek a kávéhézaklban ne­vetve beszélték, hogyan becstelen!tették meg a szerb asszonyokat és aztán felmetszették a ha­sukat. Elnök: Mi köze van ehhoa Tokának vagy Tuka apjának ? Medvecky: Mert valósainö, hogy ebben a Mel­lemben nevelkedtek ók is. Selmecbányái lakótár­sain, valami Zamboj István, ha valami véres szlo­vákellenes beszédről volt szó, mint legfőbb fórom­ra, mindig Tnká.ra hivatkozott. Elnök: Többet nem tud Tuka családjáról? Medvecky: Neon. Elnök: Tud arról, hogy 1918 október 30-án To- rócssentmártonban titkos jegyzőkönyvet irtuk? Hogy készült a mártoni deklaráció? Medvecky: A dolog kérem igy volt. 1918 októ­ber 30-án történt a deklaráció. Nem vettek fel jegyzőkönyvet. Különben is előre megfogalmazott szöveget olvastak fel, amit aklamálással fogadtak el és azután a deklaráció kéziratát a nyomdába vitték. Valószínű, hogy ott is maradt. Mivel azon­ban a közlekedési vonalak el voltak zárva, de lel­kesedésből is többen még ott maradtak a dekla­rálok közül Turócszentmártonban. A Nemzeti Tár­ná cs a Tátra-Banka nagytermében működött, míg aa oldalsó helyiségben as öreg urak gyűltek ös*- sze. Mi a nagyteremben voltunk, s csak néha ug­rottunk be a szomszéd helyiségbe beszélgetni. Le­het, hogy ott különböző terveket kovácsoltak a jö­vőre vonatkozólag, de hogy ott rendes összehí­vott tanácskozás folyt volna formális mandátum­mal, most már nem tudom megmondani. Csak azt tudom, hogy az öreg urak ültek ott Arra sem em­lékszem, hogy jegyzőkönyvet vettek volna. Nemi hiszem, hogy jegyzőkönyvet vettek volna fel, leg- .-alább is sem a tanács elnöke, sem én, mint fő­titkár nem tettük azt. Elnök: Milyen szerepet játszott Hanzalik a már­toni deklaráció alkalmával? Medvecky: Csak az újságokból tudom, hogy ál­lítólag ő vitt Prágába valami jegyzőkönyvet, de erről közelebbit nem tudok. Elnök: Hanzalik benyújtott eg~ gépelt Írást, amely ugyan nem dokumentum, mert nincs hite­lesítve, de azért felolvasom. Ezután az elnök felolvastatja az állítólagos titkos klauzula másolatát, amelyet Hanzalik adott át. Az irat formája rendes jegyzőkönyvi stílus. Eszerint Hodzsa, Stodola, Slavik, Juri­ga, Markovios, Dula, Zoch, Bella, Lehoczky és mások vitája után határozatot fogadtak el, hogy az átmeneti idő leteltéveí tiz év múlva Szlovenszkó és a történelmi országok legitim megbízottai egyezséget kötnek arra vonatko­zólag, hogy miképpen kívánják a szlovákok és csehek viszonyát rendezni. Az Írás szerint a határozat a nép között is publikálandó. Elnök: Tud ilyen jegyzőkönyvről? Medvecky: Nem tudok erről, de a benne szereplő termimi stech nikusok a mi aikkori frazé ol ógiánkra emlék e ztetn ek. Elnök: Lehetséges-e a®, bogy ei a papírlap másolat lenne? Medvecky: Lehet. Elnök: Lehetséges, hogy hamisítvány? Medvecky: Azt nem tudhatom. Elnök; ön tudott erről? Medvecky: Nem tudtam. Ügyész: Ismerte Ön Tűkét? Medvecky: Nem ismertem. Ügyész: Tudott ön arról, hogy a Nemzeti Tanács valami ilyen határozatot hozott volna, amelyet itt az elnök ur felolvasott? Medvecky; Nem tudok ugyan róla, de lehet­séges s nincs kizárva, hogy az öreg urak hoz­tak valami határozatot. Én azonban nem vol­tam jelen. Mivel pedig itt felolvasták előttem, lehet, hogy ezt a határozatot hozták. Majd az ügyész további kérdésére elmond­ja, hogy nagyon perihorreskálja, hogy Tuka éppen a katolikus üggyel kapcsolta össze az irredentát és a forradalmat és az egész ka­tolicizmust mintegy az állammal szembe fordította. Ma olyan a helyzet, mintha min­den katolikus egyúttal az állam ellensége is volna, mert Tuka éppen a legérzékenyebb katolikus kultuszt, igy a Szent -Vér tiszteletét és mást, használta fel. Elnök: ön mint történész, vagy mint tanú állítja ezt? Medvecky: Annyit tudok az újságból, hogy a Rodobrana Szentbénedeken gyűlést tartott és a tagok ott esküt tettek. (Derültség.) Ezután hosszabb vita támad a tanú, a vé­delem, az elnök és az ügyész között, hogy az „Ah, hol vagy ...“ cimü egyházi ének ben sze­repel -e abban az énekeskönyvben is, amely bekötve és szöveggel a védelem kezében van és amelyet szintén Tuka Antal, Tuka Béla apja állított össze. Végül az elnök megálla­pítja, hogy mindkét kiadásban benne szere­pel az ének. Sem igen, sem nem Hűlik: Itt azt mondták, hogy ön irta saját kezével az állítólagos titkos jegyzőkönyvet. Medvecky: Nem tudok sem nemet, sem igent mondani. Nem emlékszem. Halik: ön azt mondta, hogy Tuka irreden- tista, mire alapítja ezt? Medvecky: Kérem, Tuka egész uj iskolát teremtett, amit az irodalomból, vett át. Az irodalomban is használnak olyan kifejezése­ivel, amelyek azelőtt nem létezlek. Itt is sok olyan dolog van, ami tisztára iovenlum doclo- ris Tuka. így például azt mondja, hogy a szlo­vák nem pánszláv; Hűlik: Igaz, hogy ön mar a forradalom után Budapesten nyom Alt a ki egyik könyvéi? Medvecky: Pozsonyban érdeklődtem, hogy hol nyomassam ki a könyvemet. Bezdech is­merősöm ajánlatéra a budapesti Atheneumhoz fordultam, amely a legolcsóbban nyomatta ki a könyvemet Én ebben nem láttam saját elveim megsérté­sét. Weichherz: Az ön templomában nem éne­kelték azt az éneket? Medvecky: Ahol megvolt, ott énekelték. Weichherz: Nem a papoknak tulajdonítja ezt? Medvecky: Kérem* a papnak a gyakorlat­ban nincs imgerenciája az egyházi énekekre* csak az orgonistának. Legenda kerekedett... Otllyk: Igaz, hgoy ön mondta Rózának, hogy tiz év múlva újonnan rendeyik a vi­szonyt a csehekkel? Medvecky: Ebben a formában nem. Lehet, hogy mondtam neki valamit és Koza szavaim­ból ezután ezt a benyomást nyerte. Ottlyk: Minek tulajdonítja azt, hogy any- nyit beszélnek erről a titkos klauzuláról? Medvecky: Legenda kerekedett a mártoni deklaráció körül, minit minden történelmi ese­mény körül. Elnök: Hanzalik és Dérer vitték el az állí­tólagos jegyzőkönyvet. Tud erről? Medvecky: Valószínűleg csak a deklaráció tervezetét vihették. Elnök: A Nemzeti Tanács ezután már nem létezett? Medvecky: Azt hiszem, hogy többször nem üit össze, legalább is legálisan nem. Medveckyt ezután megesketik vallomására, majd az elnök rövid szünetet rendel el. Mégegyszer: a Belánsky revolvere ( Szünet után az elnök mindenekelőtt beje­lenti, hogy egy levél érkezett Kadlecovics Béla dr. komáromi jegyzőtől. Kadlecovics dr. ebben a levélben megírja, hogy egy alkalom­mal Losoncon valamilyen szlovák egyesület­ben, ahol Dzurányi Dezső dr., Bazovszky dr„ ő és mások is jelen voltak, Belánsky még mint aktív katonatiszt ki­jelentette, hogy ha a szlovákoknak nem si­kerülne jogaikat másképp kivívni, akkor revolverrel kel] azt kiharcolni. Elnök még bejelenti, hogy Farkas János, a Slovák kiadóhivataM igazgatója két írásos jegyzőkönyvet nyújtott be annak bizonyítá­sára, hogy Ivánkának nem beszélhetett Tokáról olyan szellemben, ahogy azt Ivánka előadta. Ezekben a benyújtott jegyzőkönyvekben Far­kas panaszkodik a Slovák kiadóvállalatának, hogy a Szlovák szerkesztőségében nincsen megfelelő adminisztratív erő, Tukának kevés a tekintélye és sok más dologgal is el van foglalva.Farkas kéri a Slovák kiadóvállalatát, hogy a tekintély megóvására más adminisz­tratív szerkesztőt nevezzenek ki. Sivák képviselő Ezután Sivák József népárti képviselő, a Slovák felelős szerkesztője és főszerkesztő- helyettese mondja el tanúvallomását. Sivák nem tud arról, hogy Snaczky a Ro- dobranát szervezte volna, nem tud a fegyver- összeírásokról, sem a Rodobranában volt ran­gokról. A három vádlott üzelmeiről sem tud semmit. Elmondja, hogy Tukával négy esztendeig dolgozott. Szobájuk szomszédos volt, de ő soha semmi gyanúsat nem vett észre arra vonatkozólag, hogy Tuka kémkedett, vagy államellenes tevékenységet fejtett volna ki. Forradalomról sohasem beszéltek. Elnök: Milyen volt Tuka politikai iránya? Sivák: Autonomista volt. Elnök: Nem akarta Tuka Szlovenszkót el­szakítani? Sivák: Soha ilyen beszélgetésünk nem volt. Elnök: önnél vannak valami eredeti ira­tok, amelyek a perre vonatkoznak. Hol van­nak azok? Sivák: Galliának adtam át Őket. Elnök: Milyen volt Belánsky és Tuka vi­szonya? Sivák: Bedánskytól távodtartottam magam, mert figyelmeztettek iá, báír tudtam, hogy, jó barátságban van Tukával és komája neki. Elnök: Hanzalifcról és a titkos klauzuláról mit tud? Sivák: Tavaly egyszer azizal jött hozzám Tuka, hogy megjelent * nála Hanzalik s kije­lentette. hogy tud a titkos klauzula létezésé­ről, azt meg is tudná szerezni, de tízezer ko­ronát kér. Erre én azt mondtam Tukának, hogyha a párt az utolsó ingét is eladná, a pénzt elő keli teremteni éis oda kell adni 4

Next

/
Thumbnails
Contents