Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)
1929-08-18 / 186. (2111.) szám
10 rPR\GAI-A\\Gfagt-HfWWl> 1989 *»g**it*g 18, TM&nwg. Az ezeréves garamszentbenedeki apátság magyar történelmi emlékei között Négyszáz év múlva isméi szerzetesek költöztek a garamszentbenedeki vármonostorba — Weekenda száműzött Salamon király helyén — A benedeki révész Beethovent hallgatja a réten Léva, augusztus 17. Az utasok az ablakokhoz tólulnak, a reggeli fényben csodás szépségű látvány a garamszentbenedeki vármonostor középkori épületének kibontakozása. Az ősi apátsági templom nemes kontúrjai várbástyákkal és lőréses bás- tyatornyokkai övezve a magas hegyoldalról tekintenek a mélyben hömpölygő Garamra. A lőrések most már üresen ásítanak, az ágyuk a magyar szabadságharc idején tűntek el belőlük, midőn a császáriak elkobozták őket. A benedeki vár a Rákóczi-korszakkal, midőn Bercsényi Miklós hódította, meg, elveszítette hadászati jelentőségét s utána már csak dézs- maszedésre használták föl a vár párfőnyi katonáját. Különösen tavasszal szép a monostor környéke. A zöldelő hegyekről ragyogó szinpompa és illat árad. Valóságos orgonaerdő, ezer meg ezer lila virágfürttel. Olaszországban láttam ehhez hasonló szép látványt. Én itt leszállók! Garamszentbenedekben, a mai kis szlovák faluban a középkor ódon levegője szinte ránehezedik az ember lelkére, amikor a szalmafödeles kis házak közül föltekint a hatalmas méretű vármonostor évszázados történelmi harcait átélt barna falaira és a gótikus apátsági templomra, óbars és Léva mellett ez a hely Bars- vármegye rendkívül mozgalmas történelmi életének a leggazdagabb korát jelképezi. Egyben Magyarország legrégibb történelmének egy darabja áll előttünk, önvédelmi harcok véres dicsőségéről, keresztény hittérítő munkáról, őserdőkbe rejtett kis falvak kultúrájának az akkori fogalmak és szellemi lehetőségek között való ültetgetéséről, majd a középkor lobogó vallási életének mélységes és csodálatos misztikumáról regélnek ezek a falak. Néhány év óta a plébániai hivatal a monostorban van elhelyezve. A folyosókon középkori festmények tekintenek alá a falakról. Bekopogok az irodába. Két szaléziánus szerzetes atya fogad. Ódonkötésü régi fóliánsok a polcokon, párszázéves matrikulák kaligrafikus Írásokkal. A falon a szaléziánus rend atyja: Don Bosco képe, mellette a lengyel hercegprímásnak: Hlond Ágostonnak a szaléziánusok részére dedikált arcképe. Csupán a ludtollak és az iniciálékat pingálgató barátok hiányoznak, (hogy teljes legyen az ősrégi monostori hangulat. — Bizony történelmi jelentőségű esemény ez — mondja az egyik szerzetes atya —, hogy négyszáz év múlva ebbe a monostorba ismét szerzetesek kerültek. A további terv pedig a.z, hogy itt papnevelőt, kis szemináriumot létesítsen ek. Többet nem igen tudok mondani, mert tmi csak mostanában jöttünk ide, még nem ligen vagyunk ismerősök a viszonyokal. Tessék csak mindent megtekinteni, a sekrestyés elvezeti. Sajnálkozásomnak adtam kifejezést, hogy Tégi kedves ismerősöm, Haiczl Kálmán dr. plébános már nincs itt, aki az államfordulat előtt •évtizedeken keresztül vezette a benedeki plébániát s a vármonostor miljője kiváló történetírót fejlesztett ki belőle. Az apátsági levéltár anyagából sokat földolgozott, ami Barsvármegye középkori történelmének megismerését lehetővé tette számunkra. A történetíró plébánost az államfordulat után Szőgyénbe helyezték át, pedig itt még nagy történetírói munka tvárt volna reá, —• Igen, Haiczl plébános ur nagy ismerője az apátság történetének — mondja a szerzetes tatya —, könyvet is irt róla. —Ismerem, ez a könyv igazán nélkülözhetetlen vezető a vármonostor és az apátsági templom megtekintésénél. Mikor a monostorból kijöttem, észrevettem, hogy az apátsági templom nyitva van. Bementem egyedül. Kapuja a XIV. század építészetének remekműve, a jáki templom kapujához hasonló. Krisztus-szobor, az evangélisták és a próféták képmásai diszitik. A templomba a festett üvegablakokon keresztül gyéren szűrődik he a napsugár. A borongós rembrandti félhomályban a rég letűnt kor művészetének szépségei és a történelmi vonatkozások megelevenedő emlékei ejtik rabul a lelket. Itt az Anjou- foáz címere, amott Nagy Lajos királyé, odább Mátyás király gyűrűt tartó hollós címerében régi történelmünk nagy emlékei élnek s évszázadok óta hirdetik az utókornak Szt. István államférfim bölcsességét, aki a harcoséletü pogány magyarságot bekapcsolta a keresztény kultúra nemes lelkiségébe. Ennek a gondolatnak a szimbólumát látom a benedeki ősi apátságban. Alapításáról Haiczl dr. azt mondja, hogy a történelmi monda szerint a mogyoródi csata után, midőn Géza herceg legyőzte Salamon királyt, aki ezzel koronáját is elvesztette, remeteségbe vonult a Garam partjára. Történetesen Géza, a magyarok uj királya is idejött vadászni, mikor is egy éjszaka fölvilla,nó gyönge fényt pillantott meg az erdőben. A kutatásra induló király barlangban imádkozó remetére bukkant, akiben a trónjától megfosztott szerencsétlen Salamonra ismert. A drámai találkozás annyira megindította Géza királyt, hogy azon a helyen apátságot alapított és monostort építtetett, melyet Bencésekkel népesített be. Ez a benedeki apátság és monostor. Az alapitó levél szerint az apátság első templomának föl- szentelése 1075-ben történt. Természetesen azóta az épületekben már változások történtek. Az apátságot nagy birtokkal ajándékozta ímeg a király. Később a monostor védelme ,alatt kifejlődött Benedek városa részére pedig a budaihoz hasonló polgárjógokat adományozlak a magyar királyok. A tatár és török dulá- sok után azután Benedek városa szintén visszafejlődött, aminthogy a középkor vérzivata- iros viharai ezen a vidéken minden fejlődést tmegakasztottak. Mátyás . király a benedeki apátságnak számos ereklyét ajándékozott, ezek között van a II. Pál pápától kapott szent ereklye is, a szent vér ereklyéje, amely Krisztus /vérének néhány cseppjét tartalmazza. Az ereklyét az apátsági templom külön kápolnájában őrzik, pünkösdkor nagy ünepéllyel hordozzák körül körmenetben a vidéki nép ezrei- tnek kíséretében. Az ereklyét a törökök elől a XVI. században egy évig a lévai várban tartották elrejtve. Az ereklyét egy időben Benedekről elvitték, de a nép követelésére vissza kellett adni. Barsvármegye 1715-ben a pusztító pestis megszűnésének örömére az apátsági templom közelében lévő sziklán fogadalmi kápolnát emeltetett a szent vér tiszteletére. A vármegye törvényhatósága, amig létezett, két évszázadon keresztül minden év május 3-án fogadalmi ünnepet tartott itt. A Tuka-pörből 'tudjuk meg, hogy a feketeinges Rodobnana ebben a monostorban tett esküt Krisztus szent vérére. Kár, hogy néha érzéketlen vezetők is álltak a templom élén. így egy ízben, midőn a her- cegprimá.st várták, a templom falával együtt ’a régi freskókat is bemeszelték. Egy XIV. századbeli falfestményt azonban sikerült meg- tmenteni. Szent György küzdelmét ábrázolja a sárkánnyal, a primitiv mester naiv fölfogásában. Két freskó azonban végleg eltűnt a mész- réteg alatt egyházmüvészeti történelmünk végtelen kárára. Súlyos fogantyú karikákkal ellátott címeres márványlap a templom padlatán jelzi a keresz- íténység nagy védelmezőinek, az itt nyugvó Koháryak sírboltjának bejáratát. Az egyik .mellékoltár mellett ott van a lévai csatában elesett Koháry István hadilobogója. Sötét kelmébe van burkolva, hogy megóvják az enyészettől. A templom déli hajójában áll a lévai •hős várkapitány művészi kivitelű szarkofágja, melyet Ferdinánd bolgár cár, a Koháryak leányági dédunokája, emeltetett, aki Haiczl plébánossal állandó levelezésben állt s gyakran kereste föl itt őseinek sírboltját a háború- előtti időkben. Utoljára a világháború alatt járt itt. A többi Koháry között itt nyugszik /István, a költő és országbíró is, aki 713.000 forintos egyházi és jótékony alapítványt tett: hallatlanul nagy összeg volt ez a maga korában. Koháry István uj szarkofágját 1909-ben avatták föl Ferdinánd cár jelenlétében. A régi síremléken, mely az uj emlék fölött áll, festményben meg van örökítve a lévai csata ama jelenete, midőn Koháry megsebesülve lebukik lováról, amely tovavonszolja őt Garamkeszi határába. Haiczl Kálmán főijegyezte a bolgár cár beszédét is, melyet az emlék beszentelésén mondott. Az egykori magyar huszártiszt természetesen magyarul beszélt: — Eljöttem Hozzád szittnyai és csábrági első Koháry István. Én a vándor messzi kelet- A*ől, a Te vérednek ivadéka, eljöttem, hogy Neked és tetteidnek méltó nyugvóhelyet adhassak ... A szarkofágon fölül a Koháry-cimer, a latin szöveg után alól a bolgár királyi címer diszlik. Innen a sekrestyébe mentem. Fölnyitom az ablakmélyedésben álló emlékkönyvet. Az egyik oldalon néhai Rudolf trónörökös özvegyének, Stefániának markáns aláirását látom, mintha nem is a tollal, hanem a tollszárra] irt volna, alatta Auguszta főhercegasszony, Jó* zsef főherceg, majd Stefánia férje: Lónyay Elemér gróf neve olvasható. Más alkalommal (Auguszta főhcrcegasszony Zsófiával, József Ferenc főherceggel járt itt. Itt látom László főherceg kezdetleges gyermekirását is,_ majd az uóvarhölgyek. D'Orsay Mária, Majthényi Anna aláirását. Ahányszor átrándult, a közeli Kistapolcsányból a főhercegi udvar, annyiszor beírták nevüket az emlékkönyvbe. Bosznay István festőművésznek nagyon tetszett a vidék, mert 1914 nyarán érzékenyen búcsúzott, búcsúzóul ezt irt á könyvbe: Isten veletek erdők, hegyek, már én most innen messze elmegyek ... Más oldalon ott, találom Haiczl dr. ismerős Írását: 1917. VI/27. 1. Ferrlinánr] bolgár cár őfelsége részt vett az utólsó Koháryért tartott évforduló szentmisén kíséretével együtt. Itt találkozom még többek között Micsura teljhatalmú miniszter és Hlinka aláírásával i6. Merengésemből súlyos vasajtónak dübörgése riaszt föl. Istenem, engem most bezártak & templomba, — villan föl bennem. Megdöngetem a vasajtót, szerencsére meghallják és kiszabadulok az évszázadok levegőjének fogságából, de csak azért, hogy átmenjek a XV. századbeli folyosóra. Itt a hajdani szelepcsényi jobbágygyerekből Esztergom érseki székébe került Szelepcsényi György, Barsvármegye volt főispánjának síremlékét nézem meg, amelyet bátyja, Szelepcsényi Mihály, a benedeki konvent jegyzője, állíttatott 1676-ban. A sok latin főiirat után végre itt magyar táblára is bukkanok, amely igy szól: E helyről, amely Gérse király kegyeletes emlékét őrzi, vétetett föld IV. Károlynak 1916 dee. 30-án magyar apostoli királlyá történt koronáztatásához. A márványtábla szövege fölött korona nélküli magyar cimerpajzs van vésve, a koron* helyére trágár kéz mocskos rajzot karcolt. Most jöttem rá, hogy nem minden lelket tód egyaránt megfogni a helynek a mindennapi gyülölség fölé emelő hangulata, nem mindenki érzi meg benne egy évezred nagy történelmének, a magyar kereszténység hőskorának itt lappangó súlyos levegőjét, amely kegyeletes tiszteletet parancsol még a hitetlen emberre is. Lesétálok a Garam partjára. Az itt weekeo- dező lévai társaság harsány hurrával fogad és már küldik is értem a túloldalról a kompot. A révész beveti hálóját a’ Garamba, pér perc alatt meg van a zsákmány, a révháziban már süstörög a zsir, sül a hal. A tálalás a réten folyik. A Garam partján fölszerelt rádióban a budapesti Operaház zenekara Beethoven harmadik szimfóniáját intonálja. Az erdőben a a vércsék nem akarják föladni ősi jussukat, a betolakodók elleni tiltakozásul ellenhangversenyt rendeznek, ősi primitívség természetes hangja keveredik össze a technika legmodernebb vívmányának csodálatos hangjával. A révészgazda hasrafekszik a fűben és úgy hallgatja Beethovent, hogy még életének legnagyobb öröme: a pipa is kialszik a szájában. Halk szellő simítja végig a Garam tükrét, csöndesen megremeg a viz, úgy néz ki most a folyó, mintha visszafelé folyna a medrében; révedezve nézek én is vissza elmúlt évszázadok homályába, mig a Garam túlsó partjáról gyönyörködve merülök el az ezeréves apátság romantikus épületeinek csodás tájképében. Koperniezky KornéL Amikor a Hím beszélni kezd . •. Beszámoló az első prágai beszélőtilm-bemutatórót Prágai augusztus 17. Fényes külsőségek között mutatta be a sajtó és a hatóságok képviselőinek, valamint a meghívott közönségnek a Lucerna-mozi Csehszlovákia első beszélő filmjét, a Komédiáshajót, Fehórkeztyüs jegyisaedők egész légiója szorgoskodott az estélyi ruhába öltözött közönség 'körül s a rekkenő hőség ellenére kíméletlenül elálliták annak az útját, aki nem vette komolyan a meghívónak ama passzusát, hogy ,.estélyi öltözet kőtelező “ és könnyű, sőt — horribile diefcu — világos nyári (ruhában mert a moziba eljönni. Forró premierhangulat uralkodott a fülledt moziban, amilyenhez hasonlót csak a nagy és elegáns berlini bemutatók szoktak produkálni, amikor egy-egy Ufa-film premierjén a főszereplők, a rendezők és a vállalat vezetőségének tagjai személyesen jelennek meg a többezer főnyi közönséget befogadó hatalmas mozi fentartott páholyaiban. Az Universál nem küldött Prágába senkit sem, a főszereplők pedig éppen úgy Amerikában maradtak, mint a rendezők és operatőrök; helyettük a mozi igazgatója méltatta a történelmi pillanatot, a beszélő film prágai bevonulását, melynek időpontja a Lucerna-mozi fennállásának huszadik esztendejével esik egybe. Az ünnepi közönség feszült érdeklődéssel várta a történelmi pillanatot, mely a kissé hosszúra nyúlt beszéd és egy orgonaszóló miatt késett. A kiváncsi aTook kérdőjellé merevedtek, amikor a misztikus sötétségben megjelent az első fénysugár, a vásznon peregni kezdett a beszélő Fox-hiradó és megszólalt a beszélő masina, mely egyelőre csak kísérő zenét adott a képhez, később meglepő étethüségge! és úgyszólván mellék- zörejmentesen reprodukálta a Vezúv dörgését, fürdőző ifjú elefántok pajzán trombitálását, a csengettyüszót s egy kínai énekesnő kedves kis dalát. Valahogyan úgy éreztem magam, mint gyermekkoromban, amikor húsz évvel ezelőtt az első néma filmet láttam. Akkor is csintalan elefántokat és dühöngő Vezuvot. meg ügető lovacskát láttam, csakhogy akkor maga a mozgás volt a szenzáció, mig most nemcsak látom a lovacskát, hanem hallom de, amint patkója odacsap az aszfalthoz. A híradó lefut, a csillárok lágyulnak s az emberek nem tudják, most lelkesedni kell-e, avagy be szabad vallani a csalódást. Egy percnyi kínos csönd, azután dörgő taps jelenti, hogy a közönség előlegezi a bizalmat a beszélő filmnek s nem akar abba a hibába esni, mint amilyenbe a harminc év előtti publikum esett, mely felháborodva utasította vissza a mozit. Lehet, hogy a dörgő taps mögött némi óvatosság is van; talán nem akár senki sem abba a hibába esni. hogy lekicsinyelje a beszélő filmet, mikor annak néma testvére annyira rácáfolt a kritikusok prófétai ihletére. Rövid szűnt után a Komédiáshajót vetítik. Laura la Plante és a fiatal Sohildlkraut játszók a főszerepeit. A Show Boát-rak előjátéka van, mely néhány jelenetet mutat be a newyorki Ziegfeld-sziinház Show Boát előadásából. Már ez * prológus igazolja a közönség előlegezett tapsait, mert a tíhp megdöbbentő élethüséggel adja vissza az énekesek játékát és hangját; Láttam egy jeleneteit, amikor egy énekesnő egy sanzómt ad e#ő. Yvette Guálbert, Trade Heetenberg vagy * Medgyaszay Vilma sem tudná különbül csinálni s a művésznő minden szavát, minden sóhaját és mosolyát abszolút precízen lehetett hallani. Láttuk és hallottuk a The Plantation Sh>- gers cámü néger énekeseket. Egy tucat pompás baritonistát, melyek mindegyike egy-egy Robeson. A gramofonlemezekről Ismert né- gerdalók egyikét énekelték s a mozi optikailag és akusztikailag pompásan reprodukálta a dalt. Maga a Komédiásba jó nem száz százalékban beszélő film. A java egyszerű néma. film, osak itt-ott halljuk a szereplőket beszélni, énekelni, valami hangszeren játszani, nevetni vagy sírni. De ez is elég. Hihetetlen, hogy a kellő pillanatban elmondott egyetlen szó, avagy egy 6Óhaj, mennyire fokozza a film hatását, mennyivel őszintébben hat, ha nemcsak látjuk a kicsorduló könnyet, hanem halljuk is a feltörő zokogást. A legfontosabb talán a kísérő zene, mely immár szerves része lett a filmnek, amennyiben elválaszthatatlanul hozzá van kapcsolva a filmtekercshez. A kísérő zene mesterien festi alá a cselekményt, árnyalatokat ad néki, lehelet- finomságu és halk a szentimentális szerelmi jeleneteknél és viharzó, amikor a képen viliáimilik, meamydörőg és a szolid Mississippi dühöngő démonná változva emberáldozatot szed. A kisérő zenét természetesen elsőrendű művészekből összeállított hatalmas zenekar szolgáltatja s minőség tekintetében össze sem hasonlítható a mai mozázeneka- rokkal. A perspektíva, amit a beszélő film nyújt, szédületes. Nem beül jóstehetségnek lenni ahhoz, hogy az ember nyugodt lelki- ismerettel áüithassa, nemsokára már Ku- tyabagoson is valóban művészi élvezetben lesz a publikumnak része. A Show Boát egy komédiéshajó, mely a Mississippi partjain elterülő kisvárosok szerény művészi igényeinek kielégítésére szolgál. A kapitány egyszersmind a színigazgató. Van egy lánya, Magnólia, akibe beleszeret a hősszerelmesnek amgaasált Gaylord Révüknél. Magnólia ugyancsak megszereti a szép- 6zavu csinos fiút s a felesége lesz. Az ifljn férj azonban szenvedélyes hazandór és ej- kártyázza az asszony pénzét. A nyomor crwa- kodást és a házas társak eihidegüléeét idé» elő. Magnólia anyja ráveszi a fiatal házasokat, hogy váljanak el egymástól. Nem tudnak egymás nélkül élni s az anya haMka után ismét egybekelnek. Gaylord ünnepélyes Ígéretet tesz, hogy nem vesz többé kártyát a kezébe, Magnólia megbocsát és a komédiásba jó pattogó négerdalok muzsikád* mellett vág neki a nagy folyamnak. Laura La Plante és Joeeí Schildkraut, a két főszereplő, kitünően állta meg a hely® és mind a kettőnek meglepően szép. dallamos hangja van, ami eddigi szereplésük során — sajnos — nem tűnt (ki.
