Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)

1929-08-18 / 186. (2111.) szám

19S9 mgasgfegg 18, vasárnap. 11 Egy ártatlanul halálraítélt ember életét az utolsó pillanatban mentette meg két ujjlenyomat A gyanúsított Fratson György beismerő vallomást tett, hogy megmene­küljön a vizsgálat gyötrelmeitől — A védetem utolsó akciója London, augusztus 17. Az igazságszolgáltatás és a kriminalisztika történetében párját ritkitja az az eset, amely rendkívüli feltűnést keltett az angol közvéleményben. Nem kevesebb tör­tént, mint hogy egy ártatlanul halálraitélt em­ber életét az utolsó pillanatban sikerült két ujjlenyomat által megmenteni. Fratson György úgyszólván az akasztófa alatti állt már, amikor megérkezett az igaz­ságügyminisztérium kegyelme s a gyilkosság­ért halálraítélt ember lelkében az utolsó na­pok borzalmainak helyét a szabadulás remé­nye foglalta el. Bezárul a kör Fratsont azzal vádolta az angol ügyész, hogy egy manchesteri kereskedőt a saját üzletében vasbunkóval agyonvert, azután kifosztotta a kereskedő pénztárát. A vizsgálat során felszínre került indiciumok zárt kört alkottak, amelyből a gyilkossággal vádolt ember nem tudott kiszabadulni. Annál kevésbé lehetett kétséges bűnössége, mert Fratson pár hónappal ezelőtt kihallgatásra je- lenkezett, a biró elé vezettette magát és bűn­bánó, töredelmes beismerő vallomást tett. Az a tény, hogy később a törvényszéki főtár­gyaláson visszavonta vallomását, nem változta­tott a bírák meggyőződésén és nem tudta ere­jét venni a-z előzőleg tett töredelmes beismerő váll o másnak. Fratsont rablógyilkosságért halálnaitélték, az Ítéletet a felsőbb birói fórum jóváhagyta, a kegyelmi kérvényt elutasították és kitűzték a kivégzés napját. Már megérkezett a hóhér és megmozdult a.z igazságszolgáltató apparátus, hogy a következő nap végrehajtsa a halálos ítéletet. A halálraitélt utolsó órái Fratson a kivégzés előtti napokat leírhatat­lan rettegésben élte át. Minduntalan a fegy'ház igazgatója elé akarta vezettetni magát., hogy még egy kísérletet tegyen a kegyelem elnyeré­sére. Egész éjszaka fel s alájárt cellájában és magánkívül ordítozott: Ártatlan vagyok, ártatlan embert végeztek ki! így virradt rá az utolsó nap, amikor már min­den reményt feladott és készülődni kezdett a halálra. Mialatt a halálraitélt letargiába sülyed- ve pergette le „utolsó óráit“, ügyvédje AUan dr., egy kitűnő angol bünte­tőjogász, lázason dolgozott a londoni bűn­ügyi rendőrség daktiloszkópiai osztályának vezetőjével, Batley főbiztossal. Minden percet kihasználtak, hogy az utolsó na­pokban megszerzett nyomot az ártatlanul ha­lálraítélt ember érdekében hasznosítsák és meg­akadályozzanak egy jóvátehetetlen birói téve­dést. Két véres ujjlenyomat Ez a nyom: két véres ujjlenyomat volt, ame­lyet az ügyvéd a meggyilkolt kereskedő üzle­tébe® egy kalapdobozon talált. Eleinte nem tu­lajdonítottak neki jelentőséget, mért azt hitték, hogy vagy a kereskedőé, vagy Fratsoné, de egyik esetben sem látták értel­mét, hogy az ujjlenyomatokat összehasonlít­sák. Az ügyvéd azonban ötletszerűen visszatért rá­juk, újból átvette a bűnügy egész vizsgálati anyagát s miután megállapította, hogy az ujj­lenyomatok idegen kezektől származnak, az a meggyőződés alakult ki benne, hogy nem Fratson a gyilkos, hanem azok, akik ujjlenyomataikat a kalapdobozon hagyták. Ez a feltevés az utolsó napon bizonyossá vált. Az ügyvéd előtérjesztette bizonyítékait a tör­vényszéken. Elhalasztják a kivégzést Sürgönyváltás következett és pár órával a ki­végzés előtt megérkezett az igazságügyminiszter sürgönyi parancsa, amellyel a kivégzést elhalasztották. Az igazságügyminisztérium ezzel egyidejűleg időt adott a védelemnek a perújítás előkészité- sére. A páratlanul érdekes bűnügy újabb fordula tárói az ügyvéd az alábbi képet rajzolta: A gyilkosság — Armstrong Györgynek a meggyilkolt ke­reskedőnek egy divatáruüzlete volt. A keres­kedő nemrég elbocsátotta két alkalmazottját és csak a harmadik segédet tartotta meg, aki délután öt órakor távozott az üzletből, ahol az üzletzárásig maga a kereskedő szolgált ki. A gyilkosság a késő esti órákban történt, az üz­letihelyiség mögötti raktárba®. Ebben az idő­pontban senki sem tartózkodott a kereskedés­ben. Később egy vevő jött s minthogy az üz­letben senkit sem talált, a hátulsó helyiségbe ment. A raktárban hatalmas vértócsa közepén hol­tan feküdt a kereskedő. A gyilkosság időpontját könnyű volt megálla­pítani. Az egyetlen alkalmazott délután öt óra­kor távozott, a vevő egynegyed hétkor jött az üzletbe, tehát a bűncselekménynek a két idő­pont közötti órában kellett történnie. A gyanú . . • A nyomozás szálai Fratson felé vezettek, aki az egyik elbocsátott alkalmazott volt és an­nakidején heves szóváltások közben életve­szélyesen megfenyegette a kereskedőt. Fratson tagadott, de számos gya.nuok bűnössé­gére vallott. Kísérletet tett alibije igazolására, Varsó, augusztus 17. Az itteni társaságokban nagy derültség mellett* beszélnek egy tragiko­mikus betörőkalandról. Markovsky dr. Var'ó egyik ismert ügyvédje a közelmúlt nap éjsza­káján arra riadt, hogy a lakásában idegen ke­zek motoszkálnak. Felkelt ágyából revolvert vett a kezébe és lábujhegye® ment át a szom­szédos dolgozószobába, ahol egy jól öltözött fiatalemberrel találta szemben magát. A fiatal­ember abban a pillanatba® éppen a páncélszek­rény körül foglalatoskodott. Midőn az ügyvéd revolvert szegezett mellének, mosolyogva kért bocsánatot az éjszakai csendháboritásért. Azt állította, hogy eszeágában sem volt betömi, ha­Pardubifz, augusztus 17. 1926 tavaszán nagy feltűnést és izgalmat keltett az a gyilkosság, amelyet Kucsera Ferenc Pardubitzi vidéki fiatalember tizennyolc éves kedvese ellen kö­vetett el. A fiatalembernek a leánnyal való rövid ismeretsége rövidesen szerelmi viszony- nyá alakult át. Kucsera szegény fin volt s a leány szülei ellenezték a házasságot, mert a leánynak gazdag kérni is voltak. Egy napon Kucsena a kedvesével táncmulatságon vett részt, majd késő éjszaka faazakisérte a leányt. Félúton azonban elvált tőle, mert nem akar­ta, hogy az ismerősök s főleg a leány szülei együtt lássák őket. Másnap reggel az éjszakai bucsuzás színhelyétől néhány lépésnyire a leányt holtan találták. A holttest az erőszakos halál nyomait viselte magán: a tettes áldozatát megfojtotta és valami tompa tárggyal agyba-föbe verte. A gyanú Kucsera ellen irányult, mert nagyon sokan tanúsították, hogy ő kísérte haza a leányt. Ártatlanul elitélve Kucsera a obmdini esküdtbiróság elé ke­rült, azonban ott is, valamint az előzetes nyo­de nem tudta bebizonyítani, hogy a kritikus időpontban máshol tartózkodott. Ekkor elhatározta, hogy beismerő vallomást tesz, mert idegei nem bírják a vizsgálat gyötrel­meit és a bizonytalanságot. A védelem mindent megtett, hogy az ártatlan embert megmentse a felületesen dolgozó igaz­ságszolgáltatás kezeiből. Erőfeszítései azonban nem jártak eredménnyel. Kimondták a halálos Ítéletet, de az ügyvéd imég ezután sem adta fel a. harcot. Eszébe jutott, hogy a gyilkosságot követő napon a helyszínen két véres ujjlenyomatot találtak, amelyeket a rendőrség nem vett figyelembe. A kalapdobozt, amelyen az ujjlenyomatok voltak a védő Batley főbiztoshoz, a londoni rendőrség daktiloszkópiai osztály főnökéhez juttatta, aki könnyű szerrel megállapította, hogy ezek az ujjlenyomatok sem a meggyilkolt kereskedő, sem Fratson ujjlenyomataival nem egyeznek. A védő ezzel a bizonyitékkal a kezében sürgö- nyileg halasztást és kegyelmet kért. Az utolsó pillanatban megakadályozott jus- ticmord egész Angliába® óriási feltűnést kel­tett. A közvélemény s a sajtó az esetből azt a tanulságot vonja le, hogy az angol igazságszolgáltatást sürgősen meg kell reformálni, mert a jelenlegi perrend nem védi meg az ár­tatlan embereket hasonló tévedések következ­ményei alól. nem csak fogadásból kúszott fel a falon és ug­rott be az ügyvéd dolgozó szobájának ablakán. Most, hogy a fogadást megnyerte, távozni sze­retne. Az ügyvéd nem hitt a tréfálkozó fiatal­embernek és értesíteni akarta a rendőrséget. A fiatalember azonba® gyorsabb volt, egy ugrással a balkonon termtet és levetette magát a második emeleti balkonról. Végzeté­re az erkély alatt ugyanebben a pillanatban haladt el egy rendőr, aki az égből lezuhanó embert ölébe kapta. Midőn szemügyre vette, felismerte benne Zak- zevskyt a rége® keresett hírhedt betörőt. mozás során is állandóan ártatlanságát han­goztatta. A bíróság előtt többször is azt állítot­ta, hogy a csendőrségi kihallgtaás során sú­lyosan tetlegesen bántalmazták, ennek elle­nére sem ismerte be azonban a gyilkosságot. Hiába való volt minden védekezése, az eskűdtbiróság gyilkosság bűntettében bű­nösnek mondotta ki s ennek alapján a bíró­ság huszévi súlyos börtönbüntetésre ítélte. Kucsera a börtönben rettenetes kínokat ál­lott ki, mert az ítélet teljesen ártatlanul érte. Ennek ellenére példás magavisletet tanúsított s a fegyházi hivatalnokok és őrök teljes meg­elégedését és bizalmát sikertilt kiérdemelnie. A természettől halálraitélt igazi gyilkos levele A múlt napokban egy levél érkezett a ohru- dini ügyészségre, amelynek írója, egy pardu­bitzi fiatalember bevallja azt, hogy gyilkosságot nem Kucsera, hanem 6, a levél írója követle el. Az igazi tettes súlyos tű- dővészben szenved s nem valószínű, hogy még hosszú ideig maradna életben. Kucsera ártatlan elitéltetése óta állandóan A második emeleti erkélyről vélet­lenül a rendőr karjai közé ugrott egy varsói betörő Négy évi bebörtönzés után kiszabadult egy husártatlanul elitéit cseh fiatalember Kedvese meggyilkolásáért Ítélték el ezelőtt négy évvel — Az igazi gyilkos egy tüdővészes pardubici legény, aki most följe­lentette magát a chrudimi ügyészségen | Nedves falak | ISzárazzá tételei | „áramló levesd" f módszerével. Teljes jótállással vállalja, fetvilágori- |> ^ fással és díjtalan költségvetéssel szolgál: ő Ú Schulz gőztéglagyárak r. t speciális o osztálya, Bratislava, Leinburggasse 22. v leik i ismereti und alása i voltak, amelyek most őszinte vallomásra késztetik. A levél részle­tesen elmondja a gyilkosság elkövetésének módját is. A végzetes éjszakán a tettes Ka­cséra és a leány után lopózott, majd mikor Kucsera elbúcsúzott a leánytól és visszafor­dult, hátulról-toj ‘dijbdd&fojrpjol ‘jAup&i » vjpvtávjuojfjof togatt-a, végül agy bunkóval agyonűidtta. A gyilkosság elkövetése után visszatért a táncmulatságra. A gyilkosságot azért követte el, mert a leány nem volt hajlandó meghall­gatni szerelmi ajánlatát. Az ügyészség a levél alapján azonnal elren­delte Kucsera Ferenc szabadláhra-hedyeaésót, aki négy évig ártatlanul szenvedett börtönlbön- tetés után leírhatatlan örömmel tért vaseza övéihez. I Wagner Sándor t I IIIM imH—TWIW Jfí Wagner Sándor, Losonc város nyugalmazott pol­gármestere augusztus 14-én, életének 74-ik érvé­ben rövid szenvedés után Losoncon elhunyt. Ha­lála őszinte gyászba borította Losonc város közön­ségét, amelynek javáért, boldogulásáért egy em­beröltőn át fáradhatatlanul tevékenykedett. Wag­ner Sándor 1878. évben mint fiatal aljegyző ál­lott a város szolgálatába. Nemsokára rendőrkapi­tánnyá, majd Török Zoltán képviselővé választása után polgármesterré választották. Negyvenéves közigazgatási szolgálata alatt csodálatos munka­bírásával és istenadta tehetségével olyan alkotá­sokat produkált, olyan közintézményeket terem­tett, amelyek Losonc városát országszerte ismertté tették. Alig van Losoncon közintézmény, amelynek életrehozása ne az ő nevéhez fűződnék. Vezetője volt a város kulturális életének is. Egymásután alapította a közművelődési, szociális és emberba­ráti célokat szolgáié egyesületeket e azoknak fco- molyirányu működését mindig biztosítani tudta. Saját kezdeményezéséből, gyűjtés utján állította fel a losonci Kossuth-szobrot. A város polgársá­gának hazafias érzületét követve a március 15-iki szabadságünnepet a város hivatalos ünnepévé avatta. Szerencsés kézzel, bámulatos tapintattal tudta egyensúlyban tartaná a város társadalmi és felekezeti békéjét s kitűnő összhangot tudott teremteni a polgárság és katonaság között. Ilyen kedvező atmoszféra mellett virágzott városában a vállalkozási kedv. Polgármestere >e alatt szinte gombamódra szaporodtak különféle gyárak és egyéb ipari és kereskedelmi válallatok. Általában megállapítható, hogy Wagner Sándor polgármes­tersége alatt élte Losonc városa tulajdonképpeni fénykoráL Huszonötéves közigazgatási szolgálata után leg­magasabb helyről is elismerték érdemeit s királyi tanácsosi oimmel tüntették ki, inig a város közön­sége ugyanakkor hálája és elismerése jeléül dísz­polgárává választotta. Halálának hírére a város középületeire, templo­maira gyászlobogókat tűztek e állandó harangzú­gás siratja a város nagy halottját. A város ható­sága az elhunyt polgármestert saját halottjának tekinti, külön gyászjelentést bocsátott ki. Temetése augusztus 17-én délután ment végbe a részvét megnyilvánulása mellett. A gyászszertartást a r. kát. templomban Miihalovits Gyula esperesplébá­nos végezte. A temetőben a sir szájánál a város magyar társadalma és barátai részéről Sörös Béla ref. lelkész mondott megható beszédet, míg a vá­ros tanácsa, képviselőtestülete és tisztikara nevé­ben Keszler Lipót dr. városi tiszti főügyész mon­dott búcsúbeszédet. Szc szór tőkésítés az 1928—29. évi idényben. 1928 szeptember 1-től 1929 julius 31-ig össze­sen 511.100 hl. szesz fogyott el, vagyis 12.300 hl.-rel több, mint az 1927—28. évi kampány­ban. Ebből a kontingensből az adóval terheit szósz mennyisége 243.700 hl. Az ecetgyártás céljaira 18.400 bl.-t használtak fel s mint de­naturált szesz 178.000 hl. jött forgalomba. Ipari oélokra 17.000 s dynalkolgyáirtásra 48 ezer hl.-t használtak fel. A szeszkivitel mint­egy 16.000 hl.-rel volt kisebb, mint a múlt évben, minek oka magukban a szeszgyáraik­ban kereshető, mert ezek az export iránt cse­kély érdeklődést tanúsítottak. előfizetni a Képes Hétre

Next

/
Thumbnails
Contents