Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)
1929-08-17 / 185. (2110.) szám
2 1929 augusztus 17> szombat A itankíngi kormány nem teljesíti ax orosz követeléseket 60.000 főnyi kínai sereg vonul a határra — Kisebb-nagyobb ütközetek az ellenséges erők között Pép ing, augusztus 16. Karibiin! jelentéseik szerint az orosz-kínai viszály megszüntetése céljából uj közvetítő kísérletek indultak meg. Ezen jelentések szerint a kínai kormány újból azzal a kéréssel fordult az idegen hatalmakhoz, hogy figyelmeztessék Oroszországot azokra a kötelezettségekre, amelyek a KeliloggHpaktum aláírása következtében rája is háramlóit ak és ebben az értelemben szorítsák Oroszországot az egyezkedési konferencia megtartására. Az Oroszország és Kina között kitört ellenségeskedésekről szállongó híreket Amerika és Japán képviselői megcáfolják. London, augusztus 16. Az Exchange Tele- graph tokáéi jelentése szerint japán politikai körökben nem veszik túlságosan komolyan a kínai és orosz csapatoknak egyre megismétlődő kisebb összecsapásait és inkább azzal számítanak, hogy a konfliktus rövid időn belül Kínának a legfontosabb vitapontokban bekövetkező engedékenysége által befejeződik. Moszkva, augusztus 16. Abból az alkalomból, hogy Moszkvába állandóan olyan hírek jutnak, amelyek szerint a keletkinai vasúton teljes a dezorganizáció és a kinai hatóságok külföldi bankokkal igyekeznek megegyezésre jutni a keletkinai vasút helyreállítása érdekében, Karachan külügyi népbiztos a sajtó képviselőinek a következőket jelentette ki: A kinai hatóságok erőszakos intézkedései következtében a keletkinai vasút a teljes összeomlással határos állapotba jutott. Mi ismételten figyelmeztettük a kinai kormányt az 1924. évi szerződés brutális megszegésének súlyos következményeire. Természetesen a felelősséget minden következményért a kinai kormányra hárítjuk. Egyúttal figyelmeztetjük az összes külföldi kormányokat és mindazokat a személyeket és hbtóíAgokat, amelyeknek valamilyen közük van a kínai vasúthoz, hogy a szovjetkormány semmiféle olyan megegyezést nem ismer el, amelyet a kinai hatóságok a szerződés megszegése után kötöttek és semmiféle kötelezettséget ebben az irányban nem vállal magára. London, augusztus 16. Gsangsuel'jan tábornok a nanikingi kormánytól kapott rendelkezések értelmében kiadta a parancsot, hogy hatvanezer főnyi hadsereg induljon a szibériai határra. Ennek a seregnek a felét a nyugati fronton parancsnokié Vansisen marsall parancsnoksága alá rendelik, akinek főhadiszállása Mandzsukban van. A másik seregrósz a keleti frontra kerül Hojk van generális parancsnoksága alá, akinek főhadiszállása Suj- fenkóban van. Az a háromszáz szovjetkatonából álló csapat, amely tegnap a Sungari folyó mellett két falvat megszállt, mára visszavonult. Az Técső, augusztus 16. A magyar nemzeti párt most tartotta meg rendes évi közgyűlését,* amelyen Némethy Károly szervezeti elnök vezetése alatt mintegy nyolcszáz ember jelent meg. A gyűlésen résztvettek Siménfalvy Árpád dr. és Hokky Károly tartományi képviselők és Bodáky István dr. és Köszörű Károly ügyvezetők. A tartománygyülósi képviselők beszámoltak munkájukról, melyet a tartománygyülés porondján eddig kifejtettek. Munkájuknak ezideig összeütközésben hat orosz és két kinai elesett. Sanghaj, augusztus 16. Karbioból érkező hivatalos távirat szerint egy szovjetállampol- gárok által szőtt összeesküvést fedeztek fel, amelynek a célja az volt, hogy a Sungari folyón átvezető vashidat felrobbantsa és a kikötőt megsemmisítse. A rendőrség az összeesküvést idejében leplezte le, behatolt az összeesküvők tanyájára és ott tizenegy gépfegyvert, továbbá jelentékeny mennyiségű bombát foglalt le. Az összeesküvőknek azonban sikerült idejében elmeneküloiök. A keletkinai vasútnak mintegy kétszáz szovjet- alkalmazottját nyomban letartóztatták és azonnal áttoloncolják őket a határon. Nanking, augusztus 16. A nemzeti kormány hivatalosan kijelenti, hogy Kina a keletkinai konfliktus ügyében a szovjet által felállított követelésekkel szemben sziláid álláspontot foglal el és semmiben sem fog engedni. nincsen látható eredménye, mert a tartománygyülés egyrészt nem rendelkezik azzal a széles jogkörrel, amely megilletné, másrészt a kinevezett tagok mindent megakadályoznak, amit ők az őslakosok érdekében el akarnak érni. Mint jellemző példát fölhozták, hogy a tartománygyülés kétszázezer koronát szavazott meg a máramarosi bikaistállók fölépítésére. Ugyanakkor azonban elvetették az ellenzéki képviselők azon indítványát, hogy a Máramarosban lakó szegény kéziiparosokat támogassák. Impozáns közgyűlést tartott a magvar nemzeti párt fécsői körzete Siménfalvy és Hokky tariománygyülési képviselők beszámolót mondtak — A fécsői erdőtulajdonosok sérelme o FesteW;- [drailu c&GZny ^ Ha: ICRÚDÜ-GyULa (14) És Mária Pozsonyban, a főtéren, amikor beköltözött vala ama ódon, ablakfaragványos, de igen nyikorgó ajtóikkal felszerelt egyemeletes házba, amelyet Fischer, a pozsonyi főbíró kijelölt részére, (miután a régi pozsonyi királyi palotát nem lehetett elvenni a bennlakó morva és ausztriai idegenektől), az ódon ház első emeletén varrómühelyt rendezett be és habozás nélkül elővette a posztókat és vásznakat, amikor a pozsonyi főtéren, erdőből tört fagalyakra támaszkodó, bizonytalankodva tévelygő, sántiikáló, a végletekig lerongyolódott ruházatú zarándokokat látott közeledni, akik félénken kérdezték meg a téren ácsorgó tábori strázsát, hogy merre is lakna Magyarország királynéja. A strázsa a háta mögé bökött az emeletes házra. — D ie Ilunger kön ige wunt dórt. (A magyar királyné ott lakik.) A királyné az ablakában állva, néha felismert az elvadult, elem bertel enedeit, megkövült arcvonások között arcokat, amelyeket valaha >roág alakban látott maga előtt. Olyan felismerés volt ez, mint holtakat viszontlátni, akik. 'nőnapok óta a föld alatt feküdtek; viz- befuUadtukkal, elégettekkel találkozni. Ennek a Brodaricsnak, a szerémi püspöknek kell lenni! — kiáltott fel Mária királyné főtéri ablakában, amikor egy derékig szakállas erdei remete ballagott végig a főtérén és tarisznyájából kökényt majszolt. A strázsa az erdei remetének megmutatta a királyné házához vezető utat és Mária nem csodálkozott, amikor a mindig körülötte lévő Logus Tamás jelentette: — No, megérkezett Brodarics uram is a bakonyi bnmniák fogságából. — Láttam őkegyeimét. Egy szál papucs, meg egy kokliii-köpenyeg a ruházata, - felelt sóhajtva a ki rá L né és már keresett is megfelelő asszonyi ruhaneműt,, amelyet moijd átalakítva (az asszonyok akkor is értettek az ilyesmihez), férfiassá lehet tenni. Ebédnél, ahol a püspök ur az őt megillető helyet foglalta el, (másodiknak az aszatlfőtől) már mintha a szakálla sem lett volna olyan bozontos, mint az erdei manóké. Hűségesen elmondta hogy mit látott a mohácsi csatán, ötödik helyen harcolván, királyától, amire a királyné hirtelen felindulással asztalt bontott, hogy az ebédelők csak hirtelen való felállással és főhajtással alig tudtak tőle elbúcsúzni. A sánta nádorfspán rá is prüszkölt a szer érni püspökre. — Szentatyám, akasztott ember házában nem szokás kötélről beszélni. Mi már mindennap meghallgat in* eddig a csata történetét. — Én meg nem akadtam olyanra a haramiák között, aki elad te volna. Magukhoz hasonlónak mondják a bitangok a mohácsi hősöket, — vágott vissza a püspök, mert hisz tudnivaló volt, hogy azok az urak, akik Máriát Pozsonyba kisérték, nem voltak Lajos királlyal a csatában. N Persze, hogy a szerémi püspök után feltünedeztek más rongyos emberek is, akik eleinte félénken nyomakodtak be a városiba, majd mikor észrevették, hogy itt senki sem bántja őkét. sőt helyet kapnak a királyné asztalánál, hangosan kezdtek beszélni. A mindennapi érkező jövevények láttára csak Mária királyné és Logus Tamás, a humanista, nem veszítette el a fejét. Mária nyomban vurrnivalót adott a tucatnyi pozsonyi polgár- lánynak, aki most udvartartásában volt, miután a vele nevekedett budai frájjait Esztergomban feltartóztatták Orbáné kapitány huszárjai. Még Logus Tamás, akinek bármely európai udvarház szives fogadtatása lett volna a tudományossága miatt, egykedvűen légy in tge tett: — Mindig ilyenek voltak a magyarok, amikor bajba jutottak. Nyomban hűségesek lettek a királyukhoz. Már András királyt is szeretni kezdték, aimikvr attól féltek, hogy az adósságai miatt menekül a szentföldre, dehogy is eresztették volna egyedül bosszú útjára. Ugyanezt telték Béla királyukkal, amikor az rom akart visszajönni a tengermellékről a félig tatárrá lett országba. Most Máriában vau minden bizodalmiuik, mert azt hiszik, hogy a külföldi atyafiak majd adnak némi gubát az ország talpraáilitásához. Akik Pozsony felé veszik a célt, azoknak nincs egy lyukas tallér a zsebükben, innen akarnak vinni. így bökselkedett a humanista és ámbátor gyermekkora óta nevelője volt a királynénak, — még az álom országba merült brüggei Herceglakban, — Mária nem igen hallgatott a bölcs ember prédikációira. Sőt néha méltatlankodva felelt: Csak nem azt akarja főtisztelendő atyám, hogy mezítlábas és rongyos emberek királynéja legyek? Szólt a királyné és tovább felruházta, pártolta, magáhoavette azokat, akik azzal a hírrel jöttek, hogy Mohácsnál a király oldalán harcoltak. — A negyede se volt a hunefutoknak — — káromkodott magában az öreg humanista és őszre járván az idő: elment hordókat olvasni a pozsonyi bíróval. S igy nem is lehetet tanúja a Logus Tamás főtisztelendjő ur ama arany-pirosba öltözött hétköznapnak, amikor a Szent Mária torony harangjai megkondultaik, mintha valami ünnepély készülődne a városban. A toronyablakból azonban hatalmas lobogót tűztek ki, amelybe nyomban úgy belekapaszkodott a szél, mint a csatamóu sörényébe. A torony- őrök a zászlóval a napnyugat felé mutattak. Arról kellett valakinek közelegni, akinek a pozsonyiak általában jobban megörülitek az eddigi kenyérpusztitó vándorlóknál. Valóban úriember lovagolt be a város nyu- goti kapuján: a Markaláb gróf, amint a köznép nevezte, másnéveu Brandenburgi György őrgróf, akinek jövetele mindenütt örömet jelentett. — Az őrgróf az élet ura volt, — mint Logus Tamás, a simanyelvü humanista elnevezte, aki kedvenceinek tudott szép neveket is adni. Ugyanezért bizonyára nagyon fogja sajnálni majd a humanista, hogy nem foglalhatott helyet ott a főtéri ablakban, amikor válogatott csapatával a Markaláb a piacra lovagol. Úgy ragyogtak ezek a vitézek, mintha egyenesen Granadából vagy Ferenc francia király csapatából jöttek volna, ahol akkoriban kezdték a karuszszerek a fegyvertáncok 1 és a legnemesebb lovagjátékokat kultiválilni S bizony mig a bikák betonos, tiszta istállókban fognak lakni, addig a lakosok egy részének állatjaival együtt kell egy szűk helyiségben szorongania. Némethy Károly rámutatott arra a jogtalanságra, amely most a téesői erdőtulajdonosokat érte. Técsőn mintegy száz gazdálkodó közbir- tokossági tulajdonban birja a község határában levő erdőségek egy részét. Most ennek a közbirtokosságnak élére kormánybiztost neveztek ki, holott ez teljesen jogtalan volt, mert ezzel a magántulajdonjogot sértik. Azonban az agrárpárt érdekében ezt is végrehajtották. Most az a helyzet, hogy a magántulajdonban levő erdőségek ügyében a kormánybiztos nem a tulajdonosoknak, hanem a hatóságoknak felelős és a tulajdonosoknak a saját javaikhoz semmi beleszólásuk nincs. A közgyűlés végül bizalmat szavazott Srmén- falvy és Hokky tartománygyülési képviselőknek, Korláth Endre dr. nemzetgyűlési képviselőt és Egry Ferenc szenátort pedig táviratilag üdvözölte és ragaszkodásáról biztosította a ru- szinszkói magyarság két törvényhozóját. Lovastól a Vág-Dunába zisharrf és életét vesztette egy komáromi tisztiszolga Komárom, augusztus 16. Kedden délután Komáromban a Vág-Dunán különös szerencsétlenség történt Amforosz őrnagynak Voith nevű tisztiszolgája eétalovaglásra vitte gazdája lovát. A Apáli szigettel áteJlenben a part mellett lovagolt és nem vette észre, hogy a part azon a helyen mélyein alá van mosva. Egyszerre a part földje megindult, leszakadt s a tisztiszolga lovastul együtt a vízbe zuhant. A hirtelen zuhanástól eleresztette a ló kanta rszárát, lefordult a nyeregből é$ nyomtalanul eltűnt a Vág vizében. A ló átúszott a folyón és & sziget partján megrekedt az iszapban. Az odasiető emberek kiszabadították a lovat s a tisztiszolga keresésére indultak, de ekkorára a hullámok már elnyelték áldozatukat. Valamivel későbben a kormáromi halászok találták meg a szerencsétlen katona holttestét, amelyet beszállítottak a katonai kórházba, ahonnan katonai pompával temették eh —Bgr-iniiflJiMPBBW—a—b—a—a—wawnBM az eddigi nyaktörő viadalok helyett. Pedig nem jöttek olyan messziről Markalábék, csak innen a morva határszélről, ahol állomást tartottak, miután Lajos király segítségéire, a mohácsi csatá'ba már úgy sem mehettek volna. Eljöttek tehát az özvegy királyné támogatására. Csak azt a tizenhat markos csatamént kellett megnézni, amelyről a Brandenburgi leugrott a pozsonyi főtéren, hogy az embernek mindjárt több bizalma legyen a jövendőhöz. A mén patkójával csaknem kikaparta az évszázad óta földbehelyezett követ és a Brandenburgi leugoirván róla, a kantárt szabadon a paripa nyakába vetette, úgysem fog elmenni az, amíg ő vissza nem tér. Kihez lehetne hasonlítani a Bamdenburgit, amikor násznagy-léptekkel végigment vala a piactéren, báirsonyköpenyege az aranyhimzés miatt akár oltárteritő is lehetett volna egy kisebb apátság templomában, nyakában háromszoros vastag aranylány, amely kinyújtva bizonyára hosszabb lehetett egy ölnél, valamely csodálatos remdejelet az inge felett viselt, amely messzire vakított. Fekete bársony barettjén ugyancsak arandyánc volt, mig kezén hófehér kesztyűik, mintha még soha sem fogott volna kezet olyan emberrel, akiről szenny tapadt volna a kesztyűhöz. Ábrázatáról tehát bízvást azt lehet mondani, hogy álma lehetett volna minden lovagi kornak. Igen, minden bizonnyal ilyenek szerettek volna lenni azok az urak, akik ebben a korban is a lovagságról álmodoztak. És a tünemény közelebbről sem veszített jelentőségéből, mint a hamis kövek szokták, ha azokat bővebb vizsgálódás alá vesszük. Brandenburgi már elmúlt öt ven esztendős, könnyedén átlépett azon a mesgyén, ahol a legszebb lovagokra is az az Öregember szokott hivakozni dióverő botjával, amellyel kikergeti az ifjúságot a különböző testrészekből, ragyás-erő^ bocsát a sima arcokra, megkoptak a a hajak fényét. Brandenburgi ama boldog emberek közé tartozott, akik észre sem veszik ötvenedik születésnapjukat. Csak átmennek rajta és másnap nyújtózkodnak: — Ejnye, be bolond álmom volt az éjszaka — mondják nyújtózkodva. (Folytatjuk.)
