Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)

1929-08-15 / 184. (2109.) szám

<l^GMMAG^PVRFfTRLAI> arra. hogy magyar pénzt kapjon. Ezt a legiti­mációt Tukának is alá kellett volna írnia, de aláírásra nem került a sor. Hamák azt mond­ta, hogy nem akar készpénzt a magyaroktól, mire váltót állítottak ki neki. Egyébként eze­ket a pénzifolyósitáőokat mindig álneveken Írták alá, igy Lelley álneve Toldi volt, Pefcro- galláé pedig Hunyadi. Ezt mind Hanák mond­ta el nekem, aki azt is megemlítette, hogy a magyarok a szlovénnak ói irredenta finanszi- rozá&ára pénzt is hamisítanak, csehszlovák ötezer koronásokat akartak hamisítani. Ha­jrák közölte velem, hogy örülne, ha ezt a pénzhamisító nyomdát Szlovén-szkon létesíte­nék, mert akkor ő az egész társaságot lelep­lezné. Elnök: ön a vizsgálóbíró előtt azt mondta, hogy Hanák ötvenezer koronát kapott a ma­gyaroktól? „Említették, hogy Tuka kém“ — Én akkor is jegyzeteimből vallottam és amit akkor mondtam, azt fen tartom. Hanák mondta nekem, hogy egy csoport váltotta volna be Szlovenszkón a hamis pénzt, de az irredenta vezetői maguk jó pénzt kaptak volna. Minderre azonban nem került a sor, mert hamarosan kitört a frankhamisitási affér. Hajnak közöltté még azt is, hogy az ir­redentapénz Béosen keresztül jön. Tuka Lu- kovényi közvetítésével akkor pénzt kapott és az ezzel kapcsolatos dolgok is akkor tör­téntek, amikor Tuka még nem volt tagja a néppártnak. Hanák említette, hogy Tuka a magyarok kémje, mert Budapesten is úgy hallotta emlegetni, mint Magyarország bizal­masát. Azt is mondta, hogy Hlinkának is milliód vannak Magyarországról. Én azt mondtam Hanákn.ak, hogy talán a kassai káptalan pénze ez. Hanák közölte végül azt, hogy valami népgyülésen adták volna ki a parancsot, az általános forradalmi mozgalom­ra, amely Szlovenszkó elszakifását célozta volna. Elnök; "Nem mondta Hanák, hogy magas helyről kapott megbízást, hogy kutasson •Tuka után? — Nem mondta. Elnök: ön vagy Klíma rendörigazgató nem küldte Hanákot Budapestre? — Nem. Majd emlegette Hanák, hogy Bu­dapesten az egyik mán iaztériumlban látott egy forradalmi tervet s ezt meg ie tudná szerezni, de nincs pénze rá. Erre mondtam, 1 hogy men jen el a rendőrségre vagy a telj­hatalma minisztériumba. Később Hanák el­mondotta, hogy volt a minisztériumban, ahol azonban nem vették komolyan vallomását. ( Ko®a ezután Ceadernáról kezd beszélni és a következőket olvassa fel1: ] — Csadernát már régebbről ismertem a Slovensky Ochrany Svazból. Egy nap, mikor . találkoztam vele, említettem neki, hogy pe- ; r-rekedem a Slovákkal. Erre Csaderna azt mondta, hogy neki is van adata Tuka ellen. Van nála egy forradalmi terv és ezt be is tudja mutatni. Csaderna később felkeresett éj; hozott nekem egy tinta ceruzával irt pa­pírlapot, amelyről azt mondta, hogy ezt Be- lánsky küldte Csaderna utján Tukához azzal, hogy Tuka hagyja jóvá a tervet, vagy lég- alább is korrigálja. Csaderna akkor közölte j velem, hogy Tuka nem egyezett bele a terv­be. mert Anglia és Franeiaország beleegyező- ( -e hiányzott. A tervet a magyarok csinálták ] és arról szólt, hogy dunai konföderativ köz- lársaságot kell alapítani, amelyben Szlovén­eké önálló állam formájában elválaszthatat- ( lan rész len De és meg volt pontosan állapit- ' '•a, hogy milyen ügyek, így a külügy, had- ügy lennének közösek. Szlovenszkó önálló kereskedelmi szerződéseket kötött volna stb. En ezt a tervet három példányban legépel- ^ lem és a bíróságnak átnyújtok egy példányt, j Elnök: Az eredeti példány hol van? Tanú: Csadernának is már csak kópiája . volt i Az elnök nézi a papirost és ezt mondja: — De hiszen ez nem forradalmi terv, ez va­lami tervezet az önálló Szlovenszkóra vonat- , í.ozólag. j Az elnök ezután felolvassa ezt a tervezetet, 1 ;inely igen rossz magyarsággal van fogai- ? mazva. Koza folytatja vallomását: Csaderna sze- j rint ezt a tervet Belánsky küldte Tukának. J Egyúttal Belánsky két forradalmi felhívást is ml ott Csadernának, az egyik a belföldhöz, a másik a külföldhöz szól. A forradalmi terv * \ égrehajtásához Magyarország segítséget ^ nyújtott volna és a nagyhatalmak is támogat­lak volna. A pénzt a magyarok küldték volna, de a magyarok sem értettek egyet ezzel a tervvel, különösen ami a nagyhatalmak tá­mogatását illeti Ezért a tervet elejtették és elhatározták, hogy zendülést szítanak. Elnök: Sem Hanák, sem Csaderna nem mlékeznok ezekre a dolgokra, amikel itt ön '1 mondóit. ... ők mondták nekem­®!aök: Belánsky fa azt adta elő vallomásá­- bán, hogy soha semmiféle forradalmi tervet 5 írásban nem dolgozott ki. — Amit itt mondtam, azt fenntartom. Elnök: ön tehát mindent Saxontól, Szomo- ’ lányitól, Csadernától és Hanáktól hallott? Té­nyei nincsenek? 1 Tanú: Tónycim nincsenek, én mindezt hal- ■ lottam. Még valamit akarok elmondani. Ami­- kor a Rodobranát a kommunisták ellen orga­nizálták, Koreny cikket irt egy kommunista . lapban, amelyben azt irta, hogy Tuka vigyázzon magára, mert eltörheti a lábát. Elmentem Korenyhez és mondtam neki, hogy nekem szükségem volna adatokra Tuka ellen. Koreny kijelentette, hogy a kommunista párt a prágai központ alá tartozik, ez pedig a moszkvai centrum parancsnoksága alatt áll. Volna ugyan dokumentum Tuka elleu, de ezt csak Prága engedélyével adhatja ki. Később Koreny Prágába utazott és mikor visszajött, azt mondta, hogy a kommunista párt nem ex­ponálja magát sem Tuka mellett, sem Tuka ellen, és a dokumentumokat nem adja ki. Elnök: Koreny ezt másképpen mondja el. Ö azt mondja, hogy ön elment hozzá, hogy adjon anyagot Tuka ellen, mert nagy politi­kai kampányt indít ellene. Tanú: Nem mondtam ezt, hanem azt, hogy Slovák elleni perhez kell nekem ajz anyag Tuíka ellen. Kosa békeajánlata Az elnök ezután szünetet rendel el, majd szünet után felolvastat egy levelet, amelyet Koza Matejov Hlinkához irt és amelyben Koza közli Hlinkával, hogy a néppárt ugyan őt (Kozát) a világ legaljasabb emberének je­lentette ki, plakátokat ragasztatott ki ellene, de vájjon tudja-e Hlimka, hogy micsoda pénz jön a párton keresztül, tudja-e, hogy ki tár­gyal külföldi tényezőkkel. A levél végén Koza Matejov kéri Hlinkát, hogy szüntesse be ellene a támadásokat. ő kímélettel van Hlimka iránt, ezért Hlinka is kímélje őt. Elnök: Vonatkoznak ezek a vádak erre az ügyre is? Koza: Nem. Ügyész: Ön szerint Hanák beszélt az itteni magyar politikusok budapesti összekötteté­seiről. Beszélt Hanák arról, hogy a szloven- szkói magyar politikusok direktivákat kap­nak Budapestről? — Igen. Ügyész: Neveket említett? — Lelley, Pebrogalli, Lukovényi tanár ne­vét és ezzel kapcsolatban Tuka nevét. Ügyész: ön a vizsgálóbíró előtt a pozsonyi Concordia nyomdáról is beszélt? — Igen, azt hallottam Hanáktól, hogy a Concordiát magyar kormánypénzből finanszí­rozzák. Ügyész: Hanák a forradalmi tervvel kap­csolatban emlegette Tuka nevét? — Körülbelül úgy említette Tuka nevét, hogy mindazok, akik a tervbe voltak avatva, Tukával összeköttetésben álltak. Az ügyész felolvastatja a vizsgálóbíró előtt Koza Matejovval február 19-én felvett jegyző­könyvet, amely szerint a forradalmi terv alapján Zsolnán elvágták volna a csehek útját, azonkívül Rózsahe­gyen nagy népgyülést tartottak volna, ame­lyen proklamálták volna Szlovenszkó el­szakadását a köztársaságtól. Ennek a terv­nek végrehajtásán dolgozott volna Szappa­nos, Kaiser és valami László nevű trencsé- ni alezredes. Koza kijelenti, hogy mindezeket Hanáktól hallotta, majd vallomását igy folytatja: — Egy napon Weber volt párttitkár Csa- dernához jött — amint ezt nekem Csaderna később elbeszélte — és kérdezte, hogy mennyi ekrazit kel] egv hid felrobbantá­sára. Csaderna nevetett erre. Weber kijelentette, hogy azért kell neki az ekrazit, mert állítólag Masaryk köztársasági elnök utazik arra­felé és ők egy vasúti hid felrobbantásával akartak a külföld felé demonstrálni. Én mindezeket az értesüléseket készenlét­ben tartottam. Bizonyos mértékben tisztel­tem és sajnáltam Tukát. Még a cikk megjele­nése előtt kértem Hlinkát, szembesítsen Tu­kával. Azt mondtam, liogy hajlandó vagyok hallgatni, ha Tuka kiválik a politikai életből. Én a Vacuum jnris cikk megjelenése után Hodzsát és Budait levélben kértem, hogy mi­vel szerintük Tuka százszázalékosan bűnös, intézzék el úgy a dolgot, hogy a szlovák nép­párt és a koalíció ne szenvedjen emiatt és adjanak Tokának valami csendes hivatalt. Ügyész: Beszélt Tuka 1922-ben szlovákul? — Erre nehéz felelni. Bon a ven túra páter­től tanult szlovákul és ő fordította a óik- ' keit is. Koza kétlakisággal vádolja Tukát Majd az ügyész kérdésére Koza elmondja, hogy a néppárt keretében Tuka semmit sem csinálhatott a köztársaság ellen, a nép- ( pártban sohasem lehetett irredenta mozgal­mat folytatni. Tuka a legengedelmesebb tagja volt a néppártnak. A határozatoknál miadig fejével bólogatott. Intenzív politi- < kai életet egy egész más csoportban élt és pedig a Bittera, Csaderna, Bazovskyék társaságában, akik közül egy sem volt tag­ja a néppártnak. Snaczkyval és Bélánsky- val pedig mint tisztekkel érintkezett. Tuka lojálisán viselkedett a pártfórumok előtt. Kijelentette, hogy sohasem csinálhat a szlo­vénekéi pártokkal közös ellenzéki politi­kát, mert most is magyarónnak tartják és mit szólnának akkor, ha ezekkel a pártok­kal együtt dolgozna. Meg vagyok arról győ­ződve, hogy Tuka az az ember, aki a nép­pártban és az autonómista mozgalomban a felfordulást, a bomlást előidézte. Gállá dr.: Ezek a tanú ur magánvélemé­nyei, nem bizonyítékok. Ügyész: Mit tud Lockhardról, Tissayrerről és ezeknek Tukánál tett látogatásairól? Vádak, vélemények - tények nélkül Koza: A néppártban arról volt szó, hogy a külföldet informálni kell, hogy tudjanak ró­lunk s igy közvetlen nyomást gyakoroljunk a kormányra. Hogy Tuka egyéb tendenciát is követett, amikor ezeket az újságírókat is fo­gadta, ez más lapra tartozik, mentségére szob gáljon azonban, hogy ezeket a külföldi újság­írókat mindig a párt utasította hozzá. Az elnök ezután a Rodobrana mozgalomra vonatkozólag intéz kérdéseket Kozához, aki elmondja, hogy a Rodobranát még Hamaj, a szlovák néppárt volt titkára kezdte szervezni, a morvaországi lidák népgyülésrendezők min­tájára, a népgyülések védelmére. A Rodo­brana feloszlatásáig tényleg hasznos műkö­dést fejtett ki. Később a Rodobrana célja más lett. Szerintem Tuka tartaléknak tartotta a Rodobranát bizonyos célokra. Elnök: Tényei vannak erre vonatkozólag? Tanú: Nincsenek. A Rodobrana később ön­álló szervezet lett é9 Tuka volt a titkos szer­vezője. < Koza ezután az ügyész kérdésére kijelenti, hogy Szomolányi sokat járt Tukához, egyszer nyulat is vitt neki ajándékba. Arról, hogy Tu­kának titkos pénztára volt, nem tud. Ezután a védők intéznek kérdéseket Koza Matejovhoz. Gállá dr.: Érdeklődött ön később a rendőr­ségen, hogy milyen eredménnyel végződött a rendőrség nyomozása? — Ez nem érdekelt engem. Gállá dr.: De hiszen ön nem volt azsan- provokatőr. Miért nem érdeklődött, hogy ada­tai megfelelnek-e a valóságnak? — Ezt önnek kellett volna megtenni, mint védőnek. Az elnök szigorúan rendre utasítja Koza Ma- tejovot, hogy ne vitatkozzék a védőkkel. „Mi­csoda modor ez“ — mondja az elnök Korának. Gállá dr.: Miért nem jelentette fel Hanákot a rendőrségen? Koza: Miért menjek én minden aprósággal a rendőrségre? Gállá dr.: Ez magának csekélység? — Nem akartam Tukának minden apróság­gal ártani és politikai szempontból sem tartot­tam szükségesnek a feljelentést. Minden politi­kusnak vannak titkai és nem mehetnek ezekkel a titkokkal a rendőrségre. Gállá dr.: ön komolyan vette Hanákot? Hogy ő, mint a keresztényszociallsta párt tagja le akarja leplezni a budapesti összeköttetéseket? Tanú: Ö komolyan állította mindezt. Egyéb­ként is tudtam róla, hogy olyan politikai stallu- mot szerzett, ahol anyagilag is jól elhelyezke­dett. Gállá dr.: Ön is foglalkozott, mint politikus a dunai konföderativ állam eszméjével? Irt erről cikkeket? Tanú: Igen, de az én föderatív állam elkép­zelésem egész más volt. A Slovensky Národ pénzforrása Gállá dr.: ön komolynak látta azt a tervet, amit Csadernától kapott? — Adott pillanatban minden lehetséges. Gállá dr.: Miért ne mjelentette ezt a rendőr­ségen? — Anyagot gyűjtöttem Tuka ellen. Gállá dr.: Kinek a pénzéből csinálta ön a Slo- vensky Národot? Elnök; Ez a kérdés nem tartozik ide. Koza: Én mindent a saját kezdeményezésem­ből csináltam és a magánügyeimhez senkinek semmi köze. Gállá dr. semmiségi panaszt jelent be e kér­dés feltevésének meg nem engedése miatt. Gállá dr.: Tud-e arról, hogy Lockhart. angol újságíró Dérer, volt miniszternél volt és azután önnél is? — ügy emlékszem, hogy Lockhart kérdéseket tett fel Déremelk és ezekre kapott válás®!. Tuka felszólítására azután én adtam válaszokat, ame­lyek feleletek voltak Dérer válaszára. Dérer a kormány szem p ónjából adott választ az interjúban, én pedig szlovák szempontból. Gállá dr. átnyújtja a bíróságnak Kozának ezt az interjúját annak bizonyítására, hogy a külföldi újságírókat nem egyoldalúan informálták. A titkos klauzula GaIIa dr. ezután a turócszentmártonj titkos cián­csillára vonatkozólag tesz fel kérdéseket. Énnek kapós áh Koza kijelenti, hogy a. titkos clausula elnevezés Tukától ered. Gállá dr. bemutatja a b inki vígnak Koza egyik cikkéi, amelyben i 1929 augusztus 15, csütörtök. ! a legnagyobb dicséret hangján védi meg Tukát Husek, a Národny Dennik főszerkesztője táma­dásával szemben. Koza a védők kérdésére kijelenti, hogy azért irta ebben a cikkében azt, hogy Huseknak fel keli jelentenie Tukát az ügyészségen, ha bizonyí­tékai vannak, mert azt akarta, hogy Husek, aki állítólag tudott ada­tokat Tuka ellen, álljon elő ezekkel az adatok­kal. Ottlik dr. védő: Mit mondott önnek Klíma ren- órigazgató, amikor megtette a feljelentést a rend­őrségen? t-t. Azt mondta nekem', hogy a Tuka-ügy igen nehéz ügy, amikor hosszú évekig dolgozik rajta, adatokat gyűjt és amikor azt hiszi, hogy már-már megvan Tuka, akkor mindig kisiklik a kezei közül. Ezután Tuka áll fel szólásra és a következőket mondja: — Koza nem saját meggyőződéséből és tapaszta­lataiból meríti vallomását, hanem mások elmon­dásából. Ezekhez az urakhoz volt már szerem csém és lesz is szerencsém, csak Hanákhoz nem. Ezekre a tanúvallomásokra nem terjeszkedem ki, csak Hanákra vonatkozólag megjegyzem, hogy an­nakidején a keresztényszocialista párt meg akart engem nyerni a maga számára. Két-három ülésü­kön ott voltam, de azután nem mentem el közé­jük. Én Hanákot ekkor ismertem meg, de 1921. óta a magyar keresztényszocialista párttal meg­szakítottam a® összeköttetést. A bíróság ezután az ügyész és a védők meg­hallgatása után úgy dönt, hogv elrendeli Koza Matejov megesketését. A védőik ez ellen semmiségí panaszt jelentenek be. A következő tanú Varecha József, a ma­gyar nemzeti munkáspárt losonci titkára. Varecha kijelenti, hogy nem tud semmit a három vádlott állam- ellenes űzőiméiről­Elmondja, hogy 1924-ben, milkoT az autonó­mista radikális párt végrehajtó bizottsága Nagyszombatban .összeült, Belánsky levelet küldött Csadernának, amelyet ő vitt el. A' levelet átadta Michalusnak, mivel Csadernát nem találta. Michalus azután a levelet kikéz- basitette Csadernának. Hogy mi volt a levél tartalma, arra nem emlékszik. Valószínűleg néni olvasta a levelet, mert ha elolvasta vol­na, akkor emlékeznék annak tartalmára. Előadja továbbá, hogy Belánsky említést tett neki arról, hogy Tuka elleni vádjaira vonat­kozólag kihallgatták a losonci rendőrségen. „Sző sem igaz a forradalmi tervből*' A bíróság mellőzi Varecha megesketését. Majd kihallgatják Csaderna Gusztáv tiszolci születésű hivatalnokot, a pozsonyi közmunka­ügyi minisztérium tisztviselőjét. Csaderna el­mondja, hogy Tukát még a Národny Ochrany Svazból i&meri. Tuka államellenes tevékenysé­géről nem tud semmit. A Rodobranának nem volt tagja, a néppártnak sem volt tagja, inkább szocialista érzelmű volt és ezért a néppárt nem viseltetett iránta bizalommal. Snaczkyt két é.v óta ismeri, de közelebbi érintkezésben nem volt vele, Machnak nevét pedig csak az újságokból ismeri. Kijelenti, hogy nem igaz Kozának az az állítása, mintha ő forradalmi tervet adott volna át neki. 1925 márciusában, mikor a radikális autonó­mista párt Nagyszombatban ülésezett, Belán­sky Varecha utján felhívásokat küldött, ami­ket Michalus neki átadott. Belánsky azért küldte ezeket, hogy sokszorosítsa és terjesz- sze. ő a felhívásokat otthon átnézte és mikor látta, hogy miről van szó, eldugta íróasztalá­nak titkos fiókjába, mert félt a házkutatástól. Belánskyt régebbről ismerte, de nem tudja, miért adja neki a felhívásokat. Három felhí­vást kapott, az egyik felhívás a nemzethez, a másik felhívás a külföldi hatalmakhoz szólt, a harmadik egy tervezet volt, amelyet lemásolt és Koza Matejovnak adott át azért, hogy bizonyitéka legyen arról, hogy ezt a tervet Belánsky küldte neki. Később, mikor a rendőrségre beidézték, az eredeti példányt elégette. Csa­derna vallomásában elmondja, hogy Kozát egy ízben felkérte arra, hogy szerezze meg neki Hodzsa miniszter svájci címét. Koza el is hozta a címet é*s elekor panaszkodott neki. hogy a néppárt diszk redi tál ni akarja őt. Megkérdezte, hogy ninos-e valamilyen adata Tuka ellen. Csaderna azt felelte, hogy nem Tuka, de Belánsky ellen van valami­lyen adata. Koza át is vette tőle ezt a tervet és mikor látta, hogy Koza Belánsky helyett Tukára gondol a tervezetet illetőleg, azt hit­te, hogy Koza összetéveszti Belánskyt Tuká­val. Ekkor irt egy éleshangu levelet Rózá­nak, amelyben szemrehányást tett neki, hogy máért mártja bele ebbe az ügybe Tu­kát, amikor Bolánskyró] yan szó. Ami Belán- sikynak azt az állítását illeti, hogy ő tagja lett: volna a földalatti organizációnak, ez nem felel meg a valóságnak, Tukával nem állott üss zek öt tét ősben. Elnök: Koza-Matejov öntől hallott Tuka állam ellenes tevék eny ségéről ? Oaderna megcáfolja Kozának azt az álli­Elnök; Koza azt állítja, hogy a Ferencsik- Csüderna-iféle ügyben maga szerint Tuka is szerepelt. — Sohasem mondtam ezt Kozának. Csaderna mogoáíolja Kosának art az állá­4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents