Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)
1929-08-15 / 184. (2109.) szám
19219 augusztus 15, csütörtök. 3 Koza Matejov „értetülései" a Szlovemzkó eltzakitáiát célzó forradalmi mozgalomról, Tuka kétlakisásáról, ekrazitot merényletekről, forradalmi őttzeetküvétekröl Koza szenvedélyes vádjai Tuka ellen — Hz elnök Intése dacára Jegyzőkönyvből olvassa fel tanúvallomását - Koza hallomásból , szerzett adathalmazt terjeszt a bíróság elé gondoskodni a gyermekről és felnevelni őt. Ez lett volna tehát az én kötelességem, egy kémé? ön megfigyelt engem, de évekbe telt, mig elhatározta, hogy feljelent. Elhiszem, hogy nehéz küzdelmet vívott a Lelkiismereiével, ez azonban csak autószuggeszeié volt. Az elleneim folyó vad hajsza szuggerálhatta önnek, hogy én önt forradalom céljaira akarom felhasználni. Jól tudom, kapitány ur, hogy ön munkában kimerült, fáradt ember. Tuka ezután egy történelmi példát hoz fel, a Dugonics Tituszét. Midőn az ostromló török hadsereg egy katonája felkuszott Nándorfehérvár várfalára, hogy a vár fokáról lerántsa a zászlót/ Dugonics Titusz, a vár egyik hős védője, ölre kelt vele s a törökkel együtt levetette magát a vár faláról, ön a Dugonics Titusz szerepét akarta eljátszani, a nemzet érdekében magával akart engem rántani a mélységbe. A technika azóta sokat haladt, kapitány ur. A Dugonicsoknak ma ejtőernyő áll a rendelkezésükre, amely megmenti őket. Ez az ejtőernyő: a rendtörvény 29. paragrafusa, a töredelmes megbánás. ön nagyon jól tudja, hogy engem a romlásba taszít és önmagát megmenti, ön egy fanKoza Matejov tanúvallomása Pozsony, augusztus 14. (Pozsonyi sízorkesz- ttőségünk teiefonjelemtéee.) Délelőtt negyed- kilenc órakor nyitotta meg Terebeesy elnök a főtárgyalás tizenötödik napját, A tárgyalás megnyitása után az elnök bejelenti, hogy megérkeztek az iratok a Tolnai Világ Lapja, a Délibáb és a párisi Di vat szlovenszkói terjesztése ügyében, amiket Hanzalik nyújtott ibe az országos hivatalhoz. Ezután Koza-Matejov Györgyöt hallgatják ki, aki a Slovák felelős szerkesztője és a Slovensky Národ főszerkesztőije volt. Koza .iratokkal felszerelve kezdi meg vallomását és mindjárt az iratokba tekintve olvassa vallomását, úgy hogy az elnök figyelmezteti, hogy a bíróság előtt nem lehet a tanúvallomást felolvasni és az iratokat legfeljebb csak segédeszközül lehet használni. Koza-Matejov kijelenti, hogy jegyzetek nélkül nem tud vallomást tenni, úgy hogy az elnök jegyzőkönyvbe is véteti, hogy a tanú jegyzeteiből olvassa vallomását. Koza a következőképpen kezdi meg vallomását: „Egy legutolsó szolgálat" — 1926-ban, amikor a Slovensky Národot likvidálni kellett és amikor láttam, hogy a szlovák politikai életben egyelőre aktive nem vehetek részt, arra gondoltam, hogy még egy utolsó szolgálatot teszek a szlovák nemzetnek és eltávolítóm a politikai életből azt az embert, aki a legnagyobb kárt okozta Mit tud a tanú Tuka magyarországi összeköttetéseiről Egy rejtélyes tiszt beszélgetése a Szarvas-szállóban tómmal harcolt, kapitány ur és én itt csak azt mondhatom önnek, hogy az egész vonalon tévedett. Tuka beszédiét a terem hallgatósága meg- illetődött, néma csendben figyelte és ezt a meghatottságot csak az elnök kérdése szakította meg. Megkérdezte Belánskytól, akire Tuka beszéde láthatólag nagy hatást tett, van-e valami megjegyzése a vádlott szavaira? Belánsky remegő hangon válaszolt: Megmaradok amellett, amit mondtam. Minden szavam mögött mélységes meggyőződésem áll. De én leírnék a legboldogabb ember, ha a bíróság is úgy találná, hogy csupán egy fantommal harcoltam és ha Tukát felmentenék. A tárgyalás végén még Snaczky intézett pár szót Bélán skyhoz, azután Ga'lla dr. emelkedett szólásra és kijelentette, hogy Tuka fejtegetéseihez nincs hozzátenni valója. Indítványozza, hogy a bíróság ne eskesse meg a tanút. A bíróság rövid tanácskozás után kihirdeti döntését: Belánskyt nem bocsátja eskütételre, mivel fenforog az a gyanú, hogy résztvett a vád tárgyává tett bűncselekmények elkövetésében. a szlovák nemzetnek és még ma is árt neki. Cikket írtam, amelyben felvetettem azt a kérdést, hogy Tuka a magyar irredenta szolgálatában áll-e vagy sem. Rögtön meg is vár laszoltam rá, hogy igenis, Tuka a magyar irredenta szolgálatálban áll. Ezt állítom most is, itt a bíróság előtt, ebben a teremben, ahol az igazságnak kell győzedelmeskednie. Elnök: Nem kérünk mi e kérdésben véleményt arra vonatkozólag, hogy az igazság győzedelmeskedik-e vagy sem. Csak tényeket mondjon. Mikor ismerkedett meg Tuká- va-1? Koza: 1922-ben, mint a Slovák felelős szerkesztője. Együtt dolgoztam vele 1925 májusáig. Elnök: Milyen tényeket tud? — Tessék megengedni, hogy olyan elvi kérdéseket is érintsek, amelyek összefüggnek a tényekkel, mert a száraz tények ezt a problémát nem tudják megoldani. Felvetettem tehát a kérdést, hogy Tuka irredentát üzött-e, mert a néppártban nem lehetett soha irredentát űzni, ez a kérdés ott fel sem merülhetett. Elnök: Kérem, megjegyzés nélkül nem tudja a tényeket előadni? Itt nem a néppártról, hanem Tokáról, Snaezkyról és Machról van szó. —-Tíz mondatban is elmondhatom, de kérdés, hogy ez ugyanaz lesz-e, mint hogyha hosszasabban beszélnék. Ugyanannyi jogot akarok, mint a védők. (Derültség.) — Igen, Saxon azt mondotta nékem, hogy találkozott Gasparikkal, egy volt rendőrfel- ügyelővel és Gasparik kijelentette előtte, hogy Tokáról oly dolgot tud, hogy, ha akarná, kitörné a nyakát, mert ő is be volt avatva a Csadema Ferencsik-féle kémkedési afférba. Elnök (a tárgyalás .jegyzőjéhez): írja be, kérem, a jegyzőkönyvbe, hogy a tanú jegyzeteiből olvas. Koza Matejov elmondja, hogy Saxon nála dolgozott a Slovensky Národnál. Egy nap a Slovák megtámadta őt, hogy szélhámos. Pö- rösködött a Slovákkal és ő a pör folyamán kijelentette, hogy majd az elkövetkező pörben ki fog derülni, ki a nagyobb szélhámos. Erre gyűjteni kezdte az adatokat Tuka ellen. Elnök: Miért éppen Tuka ellen? —• Mert akkor a Slovák és a Slovensky Národ konfliktusáról volt szó és éppen Tukán keresztül akartam a Slovákot megtámadni. Pozsony, augusztus 14. (Pozsonyi szerikesz- főeégünk ibeleJonjélenté&e.) A Tüka-bünpör tegnapi tárgyalásának szenzációja Tuka ragyogó 'beszéde volt, amelynek jogi érvelése, felépítése és , szónoki lendülete trendkivüli hatást 'tett a hallgatóságra. Tuka borotvaéles logikával elemezte és foglalta össze Belánsky koronatanú vallomását s rámutatott azokra az ellentétekre, amelyek a vallomás értékét kétségessé teszik. Beszéde .remekmű volt és annak elhangzása után egyik védője a kővetkező kijelentést tette: ,,Nekünk már nem lehet sok mondanivalónk. Tuka a legjobb jogász é« a legjobb szónok S®lovenszkón.“ A P. M. H. tegnapi számában közöltük Tuka nagy beszédének első részét. Lapzárta után a vádlott tovább fűzte fejtegetéseit. Az állítólagos bécsi kémirodáról beszélt és konstatálta, hegy Belánsky vallomásában a kém- irodával kapcsolatiban is fogalomzavar mutatkozott. Belánsky azt mondta — fejtegette Tuka —, hogy őt akartam az én forradalmam katonai parancsnokává tenni. Kovácshoz küldtem volna őt és Kovács úgy mutatkozott be előtte, mint az én vezérkari főnököm. Azt is mondtam volna, hogy ő vegye át a titkos iroda vezetését. Állítása szerint Belánsky Kovácstól tudta meg, hogy ez az iroda már létezik, és működik. Kérdem, nem lett volna^® kötelessége a volt tüzérkapitánynak, hogy ebben a bonyolult ügyben tőlem szerezzen be információkat? Azt állítja a tüzér- kapitány ur, hogy ő Becsben százszázalékos bizonyossággal meggyőződött arról, hogy én az ottani kémirodával összeköttetésben állok. Ez a meggyőződése, úgymond, akkor vált teljes bizonyossággá benne, amikor velem Pozsonyban beszélt. Szerinte én e beszélgetés folyamán a következő kijelentést tettem: ,,ön tévedi, az nem kémiroda." Kérem a bíróságot, a jegyzőkönyvekből' állapítsa meg, hogy én tényleg megtettem ezt a kijelentést. Kitűnik ez. már az első jegyzőkönyvből, amelyet 1927-ben vettek fel Belánskyval. A tanú ugyan arra hivatkozik, hogy ez nem volt igazi jegyzőkönyv, hanem csupán irásbafoglalá- sa annak, amit ő a kávéházban a rendőrbiztosnak elmondott Nem hiszem, hogy egy rendőrtisztviselő annyira megfeledkezhetik magáról, hogy a tanú vallomását a valóság meghamisításával foglalja Írásba. A tüzérkapitány ur — folytatja Tuka — 1924-től 1926-ig egyáltalában nem gondolt arra, hogy én kémkedési tevékenységet fejtek ki. Erre vall velem szemben tanúsított magatartása. Már pedig neki nagyon jól kellett tudnia, hogy mi az a kémkedés s hogy egy kémiroda egyetlen esztendő alatt milyen mérhetetlen károkat okozhat egy államnak. Fel kellett volna engem jelentenie, de ő ezt nem tette és arra hivatkozott, hogy a félelem tartja vissza. Egyet azonban minden kockásat nélkül megtehetett volna: hogy felhívja a hatóságok figyelmét a bécsi kémirodára. De ha ezt nem tette, úgy mindenesetre szakítania kellett volna Tukával, a kémmel, ő ezt sem tette. Hanem mit tett? Barátom maradt, barátilag levelezett velem és meglátogatott engem. Tuka most Bel ár skyhoz fordulva egy árnyalattal emeltebb hangon folytatta: Kapitány ur, az ön lelkiiismerete parancsszavának jelentkeznie kellett volna Rózsahegyen a Hünka tiszteletére adott banketten, ön ott senkit sem óvott a veszedelemtől és tőlem. Éppen ellenkezőleg cselekedett ön 1925-ben egy kém mandátuma érdekébon fejtett ki tevékenységet, még hozzá igen hasznosan és jól. ön felvétette magát a jelölőlistára, második helyen közvetlenül egy kém után. ön 1926-ban Garamszentbenedeken rodobrane- eei élén ünnepélyesen fogadott engem. Komájának választott, saját szavai szerint azért, hogy bizalmamba férkőzzön. Kapitány nr, az ön kis fia ki fog menni az életbe és magával visz egy születési bizonyítványt, amelyen majd egy szégyenfolt éktelenkedik. A bizonyítványban az lesz, hogy gyermekének keresztapja egy kém volt. Pajtásai majd szemébe mondják a fiának: „A te keresztapád kémkedésért a lipótvári fegyházban ült. Ha M apa meghal, a keresztapa kötelessége Elnök: ön itt tanú, nem pedig védő. Mondja azt meg, tud-e valamit a bécsi kémirodáról? Tanú: Nem tudok erről. Elnök: Tud-e arról, hogy Tuka budapesti politikai tényezőkkel állott összeköttetésben? Tanú: Tudok erről. Már előbb említettem, hogy a néppártban nem lehetett irredentát űzni és amit Tukának budapesti összeköttetéseiről tudok, azt az ő munkatársaitól tudom. Elnök: Jegyzetek nélkül nem tudja elmondani vallomását? — Mondtam, hogy minden lehetséges. Elnök: Ez nem felelet. — Jegyzetek nélkül nem tudok vallomást tenni. Elnök: Tehát ön Tuka munkatársaitól megtudott bizonyos dolgokat és jegyzeteit dátumokkal is ellátta? Koza Matejov újból jegyzeteket vesz elő és tovább olvassa: — Amikor Tuka irredentájáról cikket írtam, Nácin, akivel bizalmas viszonyban voltam, volt a jobbkezem a Slovensky Národnál. Séta közben Nácin elmondta nekem, hogy tud egy igen érdekes dolgot. Majd elmesélte, hogy a Szarvas-szállóba hivatta mmmm un—t ----.me... .m* -jLaacwnwm. | Igyon minden étkezéaíitz | elsőrangú gyógy- és asztaivizet. g u—— imi11*11*1111 — wwn——a— őt egy ember. Megmondta ennek a nevét is, de én nem nevezem meg, nehogy ártatlan embereket keverjek ebbe az afférba. Elnök: Ki az? —. Dubravec. Nácin Dubrackyt, vagy Dub- riczkyt mondott. Ez a tiszt bemutatkozott Na- cinnak és azt mondta, hogy Tuka megbízta őt azzal, hogy valamelyik gyárban zavargásokat szítson. A tiszt annakidején Tukának kijelentette, hogy ezt nem lehet megcsinálni, mire Tuka azt mondotta, az a fontos, /hogy a katonaságot erre a helyre koncentrálják, mialatt megszállják majd a laktanyákat. A tiszt megkérte Nacint, beszélje le Tukát erről a tervről, mert lehetetlen Szlovenszkón bármit is szervezni, azt csirájában azonnal elfojtják. Azonkívül neki családja, felesége és gyermekei is vannak. A tiszt beszélgetés közben egy papírlapra rajzolt, amelyet azután a kályhába dobott. Elnök: Ezt Nácin ily aprólékosan közölte magával? —. Igen. Rögtön a cikk megjelenése után, 1926 novemberében. — Mikor találkozott Nácin a tiszttel. Ezt tudnia kell, hiszen maga mindent pontosan följegyzett? —• Detektivszerüen nem jegyeztem föl. Ezt neim tudom. Amikor cikkem Tukáról megjelent, mindenütt nagy föltünést okozott. Egyesek azt mondták, hogy Koza is gyanús, miért nem jelentette föl az esetet a rendőrségen. Majd a rendőrség is beidézett. Én ott vallomást tettem, azonban kértem a rendőrséget, hogy ne használják föl ezt a Nacin-féle közlést sem a tiszt, sem pedig Tuka ellen, amíg én ehhez beleegyezésemet nem adom. — Hogyan adhatott maga ilyen utasítást a rendőrségnek? A titokzatos tiszt: Dubravec — A rendőrség igen lojális volt velem szemben, hisz engem is lecsukhatott volna. Én azt mondtam a rendőrségen, hogy a tiszt nevét nem tudom pontosan, de a katonai sematizmusból meg lehetne állapítani. A rendőrségen azt mondták, hogy ők majd megállapítják. így nem is került bele ez a dolog a rendőrségen fölvett jegyzőkönyvbe, ebben szabadkezet tartottam fönn magamnak. Harmadnapra a rendőrség emberei közölték velem, hogy Dubravec lehetett ez a tiszt. A név tényleg passzolt is. Közöltem Belánskyval a Nacin-féle dolgot és megemlítettem neki, hogy tudom a tiszt nevét is, amire Belánsky nevetve jegyezte meg, hogy Dubravec. Erre azt mondtam, hogy azt is tudom, ki ajánlotta Dubravecet Nacinhoz. Belánsky ismét nevetett és azt mondotta, hogy Jostiák. Ez valóban igy is volt. Szomolányi 1926 augusztus 9-én hozzám jött. —• Miért jött magához, mondja ezt el jegyzetek nélkül. Hiszen erre csak emlékszik? — Nem emlékszem. Csak négyszemközt Koza Matejov tovább olvas a jegyzetekből: — Szomolányi azt mondta nekem, hogy tizennégy napra el van ítélve agitáció miatt. Emlitette, hogy a Rodobrana-organizációban Tukával együtt dolgozott. Tuka azt mondta, hogy mindenre föl kell készülni, írják össze a fegyvereket, Írják össze a kiszolgált katonák neveit. Külön jeleik voltak a fegyverekre is. Szomolányi elmondta, hogy a Rodobranát Tuka finanszírozza, Tukának titkos alapja van erre. Tuka az embereivel csak négy- szemközt beszél és nekik is meghagyta, hogy másokkal csak négyszemközt tárgyaljanak. Szomolányinak az volt a benyomása az egészről, hogy forradalmi akcióról van szó. Tuka egyszer Szomolányi előtt kijelentette, hogy Jehlicskával nem áll érintkezésben, de Hudec erre rögtön megjegyezte, hogy hiszen Jehlics- ka sokat használ nekünk, mire Tuka igy szólt: ez igaz, de a nyilvánosság előtt azt kell mondanunk, hogy Jehlicskával nem állunk összeköttetésben. Hanák, aki most a Nyitra melletti Nagycétényben valami egyházi birtoknak a bérlője... Elnök (félbeszakítja): Jegyzetek nélkül nem tudja ezt előadni? A biróság előtt nem lehet olvasni a vallomást, legfeljebb segítségül lehet venni a jegyzeteket. Legitimáció - magyar pénz felvételére Koza azonban tovább olvassa vallomását. — Hanák sokat járt hozzánk. Ő akkor a magyar keresztény szocialista párt tagja volt és hozzánk járt politikai dolgokat megtudakolni. ő emlegette, hogy Magyarországról sok pénz jön át Szlovenszkóra politikai célokra és Tuka is kapott pénzt, valami tanár, azt hiszem Lukovényi közvetítésével. Hanák mutatott nekem egy írógépen irt megbízólevelet, amely legitimáció felhatalmazta őt
