Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)
1929-08-15 / 184. (2109.) szám
2 1023 «ngu«yttii 18, cEfltflrttUt Összeütközések a kínai-orosz határon Megérkezett a budapesti diákkongresszusra a 40 tagú csehszlovák delegáció Budapest, augusztus 14. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A nemzetközi diákkongresszus elnökségében történt megbeszélések után tegnap megérkezett a negyrentagu csehszlovák delegáció Václav Palecsek vezetésével. A jugoszláv, valamint a román delegációk még mindig nem érkeztek meg, de Václav Palecsek úgy nyilatkozott, hogy a kisantant- államok diák-küldöttségei egyidejűleg akartak megjelenni Budapesten. Pozsonyban már indulásra készen állottak, amikor Belgrádbó! táviratot kaptak, hogy a masvar lapok barátságtalanul Írnak a kis- antant diákkiküldötteiről. „Tartottunk tőle, — mondotta Palecsek, — hogy politikai demonstrációra használják fel ittlétünket. Tudomásunk szerint azonban most már rövidesen megérkezik a román delegáció is, hiszen közösen beszéltük meg ideiövete- Hinket." A Mánia-kormány újabb kisebbségellenes rendeletet bocsátott ki Bukarest, augusztus 14. A legutóbbi rendkívül sérelmes kormányintézkedések főleg a római katolikus egyházat sújtják Erdélyben. A rendelkezések szerint az összes papi személyek, akik államsegélyt élveznek, kötelesek az állam nyelvét teljesen ismerni, az államnyelven tanitani és annak ismeretéről oklevelet bemutatni. Ez a rendelet még négy évvel ezelőtt készült és nyilván csak ijesztgetésnek szánták, mig most a Maniu-kormány a kisebbségek legnagyobb megdöbbenésére fel akarja eleveníteni. Több plébániahivatal már megkapta ezt a rendelkezést. A plébániák a magyar párt figyelmét hivták fel erre a rendelkezésre és egyelőre tartózkodó álláspontra helyezkedtek. — Meghalt egy cseh nemzeti szocialista szenátor. Brúnóból jelentik: Ma délben meghalt Macku dr. egyetemi tanár, Rmon volt polgármestere, a cseh nemzeti szocialista pért szenátora. - y : London, augusztus 14. Mandzsuriból érkező jelentések szerint harminc szovjetlovas átkelt az Argun folyón és kifosztotta Jurainor falut, öt benszülöttet a folyóba dobtak, ahol azok megfulladtak. Hétfőn a keletkinai vasúton hatvan szovjetalkalmazottat sztrájkra való bujtogatás miatt letartóztattak. Moszkva, augusztus 14. Az utóbbi napokban a határ különböző helyeiről több összeütközésről érkezik jelentés. A csetepatéknak halott és sebesült áldozatai vannak. Fehérgárdisták és kínai csapatok, amelyek nem érték be a határőrség lövöldözésével, helyenkint elő akartak nyomulni a szovjetterüieten. Többhelyütt megtámadták a szovjet határőrségeit. A szovjetPrága, augusztus 14. Az olmützi cseh néppárti Nasinec legújabb számában a választási problémával és a koalíció álláspontjával foglalkozik s többek között ezeket írja: — A polgári koalíció olyan tradíciót akar kiépíteni, hogy soronkivüli választásokkal ne lehessen a törvényhozás életét bármikor megszakítani, sőt olyan terv is fölmerült, hogy az eddigi szokásoktól eltérően, a parlamenti választás után sem kell azonnal kormányváltozásnak lennie. A törvényhozótestületek periódusa nem egyenlő. A szenátusé két évvel hosz- szabb, mint a képviselőházé. Most 1931-ben első alkalom lesz arra, hogy csakis a képviselőházi választást ejtik meg, a szenátusét meg majd két évvel később. A kormány összetétele a képviselőházi választás után változatlan marad és a mostani kormány mutatkozik be majd az uj képviselőháznak is és mindaddig megmarad az állam élén, amig a belpolitikai viszo- szonyok ezt megengedik, de minden valószi- nüség szerint legalább még két évig, azaz a szenátus választási periódusának befejeztéig. Egészen logikus és helyes is egy ilyen politikai tradíciót teremteni, mert eddig egyesek kénye- kedve szerint rendelték el a választásokat, ami a belpolitikára nagyon káros befolyással ▼olt csapatok erélyes föllépésükkel visszaverték a támadókat. London, augusztus 14. Shanghaiból érkező jelentések szerint Mandzsuri és Charbin környékén úgy az orosz, mint a kinai határseregeket megerősítették. A Times levelezőjének jelentése szerint a távol keleti szovjetsereg uj főparancsnoka valószínűleg azonos azzal a Gáláns tábornokkal, aki 1926. és 1927-ben a kinai nemzeti sereg tanácsadója volt és a Kantonból Hankatfba való győzelmes előnyomulásban hasznos tanácsokat adott. / A keletkinai vasúton tovább folyik a szabotázs. Több vonat kisiklott. A Lidové Noviny a néppárti lap cikkéhez megjegyzi, hogy nagyon furcsa a néppárti lap okfejtése, mert hiszen ily érveléssel a választások teljesen fölöslegessé válnának és minden kormány többség nélkül, sőt végeredményben még parlament nélkül is kormányozhatna. Bíróság előtt a „Skutari" francia ágyunaszád lázadó legénysége Paris, augusztus 14. A Le Ferrol-i katonai bíróság tegnap tárgyalta a Skutari francia ágyunaszád lázadó legénységének bünperét. Mint még emlékezetes, a fellázadt tengerészek a hajó kapitányát és első tisztjét a tengerbe akarták hajítani és csak hosszabb tanácskozás után álltak el szándékuktól. A lázadást a spanyol hatóságok közreműködésével fojtották el. A hadbíróság tegnap a lázadás valamennyi résztvevőjét bűnösnek mondta ki és kisebb-nagyobb szabadságvesztéssel sújtotta. Tornádószerii viharok Amerikában Newyork, augusztus 14. Felhő szakadás éa jégverés Pensylvániában súlyos károkat okozott s különösen Reading város szenvedte meg a pusztítást, Vermont államban tornádó- szerű vihar dühöngött, amely számos községben bedöntötte a házak falait. New-Mexifeo álla mban a felhő szakod ásókat követő árvíz: két községet elnyelt. Nyilatkozat A Ruszinszkói Magyar Gazda 1927 október 16-án kelt 42. számában „Beregszász város titkaiból" főcím és „A cionista és zsidópárt egységének ára" — „Amikor a kormánybiztos ajándékoz" alcímek alatt megjelent közleményben támadtuk Vincze Hugó Beregszász város azon időbeli kormánybiztosát. — Ugyanakkor és ugyanabban a számban „Harc a beregszászi főbírói székért" focim alatt megjelent közleményben ugyancsak támadtuk Vincze Hugó akkori kormánybiztost. E támadó cikkekkel kapcsolatban kijelentjük a következőket: 1. A Hartman Ferenc-féle utcanyitásnál a cikket téves információ alapján irtuk és meggyőződtünk arról, hogy ezen uceanyitás engedélyezését már a régi Beregvármegye törvényhatósága határozta el. 2. A régi törvényszék lebontásával kapcsolatban meggyőződtünk arról, hogy Vincze Hugó szabályosan járt el, mert annak a lebontását még Beregszász város képviselőtestülete határozta el 1925. éviben 481. száma rendelkezésével. 3. Megállapítottuk, hogy Beregszász város tisztviselői állásainak rendszeresítését Vincze Hugó felettes hatóságának a rendelkezésére eszközölte és a személyi kérdések tárgyalásánál pedig a sógorsági kapcsolat tárgyalásánál a termet elhagyta és ezen ügyben való határozathozatalnál részt nem vett. 4. A kulturelőadói állás szervezésénél a meglevő szabályok szerint járt el Vincze Hugó ur, a mi utóbb történt megállapitásunk szerint is és meggyőződtünk arról, hogy ez állásra csupán egy egyén adott be pályázatot, dacára annak, hogy a* állásra való pályázat több lapban megh irdettetett. E tényállások megállapítása után kijelentjük, hogy a fent hivatkozott cikkeket téves információ alapján irtuk; végtelenül sajnáljuk e tévedésünket és hirlapi elégtételt Vincze Hugó urnák saját kezdeményezésünkből ajánlottunk fel és kértük ót annak elfogadáséra. Bodáky latrán dr. Refehardt latrán. ii ................. A k oalíció hosszú életről álmodik... Két év múlva csak képviselőházi választás lesz, a szenátusit csupán 1933-ban ejtik meg? — Furcsa elmélet a mai kormány örök életéről FesteH- Icfroüij QdGőny irta t kSRÚDy-GUÜLG (13) — Egy őszi délután, amikor éppen a pozsonyiak borának átvételénél akartam segédkezni. egyszer csak integet messziről Scihliok kapitány, aki most a királyné testőrségének kapitánya, hogy jönnék elő a pincéből, egyéb dolgom is akadt a borfejtésnél, a királyné levelet kapott Bécsiből, Ferdinánd bátyjától, éppen abban a bizonyos ügyben, amely végett én most Pozsonyban a nyakamat töröm. Rendbehoztam magam, mint amennyire az itteni udvari ceremóniák megkövetelik és a királyné elébe járultam. A királyné gyász- ruhájában bizony nagyon sovány és sáppadt volt. Olyan halkan ejtegette a szavakat, minba egy olyan imakönyviből olvasott volna, amely először került kezébe. — Azt mond. a királyné, hogy igen nagy becsületnek és álma teljesülésének tartja, nagyjőuram hozzáintézett kérését, mert sziv- beli vágyakozása özvegysége óta benne van. Mond a királyné, hogy nagyjóuramat már a bölcsőben felemelte édesatyja, István nádor és csak gyermekmagasságiban tartván, igy szólott: „Volnál, fiam csak ekkora, most magyar királynak tennélek." És nagyjóuram anyja is mindennap azzal végzé imádkozását, hogy bár látná fiát már a magyar trónuson. Mond a királyné, hegy nem csodálkozik e szülői nevelés után, hogy nagyjóuramon magát trónkövetelőnek tekinti. Apai örökségében kapott hetvenkét várat a hozzávaló jószágokkal, 'kincsei felmérhetett enek . . . — Hát az 1505-iki rákost országgyűlés határozata? Arról nem tud a királyné? - - kérdezte még mindig egykedvűen a vajda. — A királyné mindent tud, mert a pozsonyi éhekórószoknak van gondjuk arra, hogy mindenre ki tanítsák, — folytatta az étekfogó arza! a csendes -ezignációval, amely erőt szokott venni az igazmondó emberen, amikor meggyőződése szerint hiábavaló dolgokról beszél. — Azt mond a királyné, hogy bér tudja, mily emberfeietti segedelmet találna nagy- jóuramnak a karjában, amely a Kárpátoktól a Kárpátokig ér: megpróbálkozik a maga szegényes, asszonyos, talán éppen azért is ügyefogyott módján segíteni akar a rettentő helyzeten, amelybe kora ifjúságába került ő érez magában annyi erőt, hogy tiszteletben i tartson bizonyos szerződéseket amelyeket ősei kötöttek a régi magyar királyokkal. — Magyar királyok? A Jagellók? — kérdezte alig hallhatólag a vajda, mint egy ugrásra készülő oroszlán, amely elhallgat a támadás előtt. Az étekfogó nyavalyásán folytatta: — Ferdinánd, Mária bátyja, aki magyar királynak volt kiszemelve, ezt a levelet intézte a pozsenyi udvarhoz, — volt időm megtanulni: „M;, a néhai fenséges Ulászló magyar és csehországi király veie, azon szerződések erejével, amelyek egykori szépatyánk, felséges Fridrich római császár és a boldogul Mátyás magyar király, — majd ugyanazon Fridrich, meg ennek fia, Miksa, a mi tisztelt oagyatyámk és az említett Ulászló között köttettek . . . mindezek felett pedig fenséges kedves hitvesünk, a már nevezett Ulászló királynak természetes leánya s azon Lajos királynak testvéménje, mind isteni és emberi, mind a származási jognál fogva is, mely ől mint szűkített kiráiya&szcnyt is természetes örököst illeti . . . — Mindezek legfeljebb azokat a németeket érdekelhetik, akik a pozsonyi udvarban a koncot lesik a királyné konyháján, — felelt még mindig nagyon csendesen a vajda, — német-párt az lehet kiváncsi Ferdinánd király levelire, — Nincs kétség benne, miszerint Magyar- országot és a kereszténységet a császári ház sikeresebben védheti meg, mint bármely más fejedelem. —Azt mond meg, te kukta, hogy mit üzent Mária ama kérésemre, hogy feleségem legyen? — kérdezte most Szapolyai. — Szószerint ezt üzente: „Bátyám, Ferdinánd, minap Hamburgban már megesktt- dőtt, hogy éimi-halni kész ezen ország birtokáéi!, én pedig testvérem árulója nem akarok lenni soha: inkább apácák közé állok, vagy koldulni megyek, semhogy azt legyem. Az étekfogő elmondó a könyörtelen szavakat a kérőnek, amely szavakat az láthatólag egykedvű közönnyel hallgatott végig. — Nem beszélt betegségemről a meddő kis zsarnok, aiki még gyermekének sem akart életet adni, nehogy valakivel meg kelljen osztania kenyérdarabját? Nem mondta most is, mint eddigi követeimnek, Ferenc deáknak és a többieknek, hogy nem akar betegápoló lenni az erdélyi vajda mellett, aki nála több mint tiz esztendővel öregebb? Nem mondta, szivéből csak a hazájabeli férfiakat szereti? A németeket, akik kandumyava 1 ygással járnak körülötte és hazudnak a szája ize szerint. Mond nekem, régi jó szolgám, nem mondó Mária királyné, hogy azért utasítja vissza közeledésemet, mert nyavalyatörés vagyok? — Nem mondta — felelt feszült csendben az étekfogó. — Azért mégis országgyűlést hirdetek Székesfehérvárra. Az én országgyűlésemet, amely megelőzi a királynéét. November elején gyülekezik a királyválasztó országgyűlés; Mária királyné azután elmehet apácának, — kiáltotta most a régi erőszakos, bosszúálló hangján az erdélyi vajda, ahogyan a megsebesült medve érdit a vadászra. — Hozzátok a fáklyákat és muzsikusokat, az álom elment szememből. III. FEJEZET A pozsonyi hifii Mária Pozsonyban többet varrt., mint valaha is életében. A varrótű és az olló foglalta le a „legszebb kezek" tennivalóját, amely kezek idáig bátor sólymokat vagy jó kutyákat simogattak. Többet varrt a királyné, mint amikor a menyasszonyi kelengyéjét állifgatta össze. Többet varrt, mint Budán, midőn az anyósa, de Folt Anna után maradt feiiénnomüeket átvette, persze, olyan állapotban, amilyenben egy csaknem huszeszlendő előtt, elhunyt asszony fehérneműi lehetnek. A királyné most is ruhát varrt, — még pedig férfi kabátokat, hosszú köpenyeket, bő köntösöket, amelyek a nyaktól a lábig betakarnak még olyan emberi is. akiknek egyébként más ruhája nem volna. Az olló, az asszonyok eme légi barátnője, szétbontotta azokat a ritka szép ruhákat, amelyeket az inebrucki apácakolostorban, & mindenfélék éppen megvasalt szekrényekben az apácák gyűjtöttek Mária királyné részére, miután gyermekkoráiban Lajos király menyasszonya lett. Mióta a trautmansdorfi erdőségben, ama nagy hársfa alatt megtörtént a találkozás Ulászló és Miksa császár között* akik egymásközt elintézték a két gyermeknek az ügyét: az insbrucki apácák gyűjteni kezdték a jövendőbeli királyné kelengyéjét A vásznakat, amelyeket végegben vettek meg a nyugat felől jövő kereskedőktől, mert azok inkább értik vala a finom gyolcs készítésének a módját, mint a Lengyelország felől jöttek, amerre a takácsok inkább a vásznak tartósságára, mint finomságára ügyelnek. A fland- riai posztókat, amelyeket Mária Rrüsszleben lakó rokonai küldözgettek, ugyancsak országjáró nagy szekerekkel, amelyeket a dologta- lauságtól elálmosodott katonák kisérnek végig Közép-Európán. A génuai bársonyokat, amelyek úgy szikráznak, mint csillagfényuél a tengeröböl, amelyeket az olaszoktól széles- hátú, munkabíró lovaikért kapnak cserébe a németalföldiek. És az ugyancsak lovakért cserélt orosz cobolyokat, medvebőröket is gyűjtötték a jövendőbeli királynénak az insbrucki apácák, mert hiszen ez a dolog volt. rájuk parancsolva a menyasszony nagyapja, Miksa róma' császár által. Ezenközben a vasalt ládák, természetesen, megteltek a legfinomabb csipkékkel is. Németalföld kincseivel, mret a herceglaki rokonság olyan jólöltözött királynét akart küldeni a magyaroknak, amilyen királynéjuk még nem volt. Hát most ezek a tizesztendejc gyűjtött, posztók, bársonyok, áltatbőrök, sőt selymek kerültek elő, amelyek már valaha Linzből Budára hajórakományszámra megtették az utat, amikor Mária Lajoshoz férjhezmenl és együtt jöttek el Máriával a budai palotából, amikor Máriának a mohácsi hírek hallatára Pozsonyba kellett menekülnie. Mindenttudó asszonyak nem kell magyarázni, hogy az ilyen régen őrzött ruhaneműéi* mennyire hozzá nőn-eik a szivéhez, de talán még a férfiember is megértheti, hogy lelki felindulás nélkül nem lehel elővenni egy vég vásznai, amely tizevsztemieig feküdt, ugyanazon a helyen ;» »#. sáli ládában. (Folytatjuk.)
