Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)
1929-08-14 / 183. (2108.) szám
1929 augusztus 14, szerda. ■KHBnaaES3GE3i?3ci:iii 'tjarvwm 'Wtss^-MftfflfeaR.-iítriesp uraival nem volt és nincs sem közvetlen, sem közvetett összeköttetésem. Hanzalik két esztendőn át járogatott saját vallomása szerint Bécsbe és Budapestre. Hihető-e, hogy oly komoly ügyeket, mint amilyenekről Hanzalik vallomásában szó van, megtárgyaltak volna az én jelenlétem nélkül, amennyiben az én személyemről volt szó? Ha én ezeken a tárgyalásokon ott lettem volna, Hanzalikról olyan információt adtam volna az uraknak, mint amilyet itt adtam és amilyen véleménynyel voltunk róla mindnyájan, akik őt ismerték. Kérem a tisztelt biróságot, rendelje el az 1918 október 31-én Turócszentmárton- ban tartott ülés jegyzőkönyvének beszerzését és csatolását a birósági iratokhoz. Engem azzal vádoltak, hosszu éveken keresztül, hogy én gondoltam ki ezt az egész jegyzőkönyvet, a titkos klauzulát, azzal a céllal, hogy újabb ékeket verjek a csehek és a szlovákok közé. Hanzalik azzal is gyanusit, hogy Budapesten kínáltam ezt a titkos klauzulát azért, hogy ebből a magyar irredentizmus újabb tápot merítsen. Jön majd egy tanú, aki viszont azt fogja vallani, hogy ez a titkos klauzula nem létezett. Ez a tanú Medveczky Károly, aki Hanzalik szerint saját maga irta a turócszéntmártoni ülésen a jegyzőkönyvet. Ha ez igaz és ez a klauzula nem létezik, akkor én revízió alá veszem vacuum juris-cik- kemet és mi autonómisták is levonjuk a konzekvenciákat. De ha bebizonyosodik, hogy a jegyzőkönyv létezett, akkor azok az urak, akik tagadják létezését, szintén revideálják nézeteiket. Az lesz ennek a pörnek történelmi jelentősége, hogy ezt a jegyzőkönyvet megmutatják-e, vagy sem. Ezután Sznaczky intéz kérdéseket Hanza- likhoz. Mindenekelőtt kijelenti, hogy sem Jehlicskával, .sem más magyar tényezőkkel nem állott összeköttetésben. Rámutat továbbá arra az ellentmondásra, amely Hanzalik vallomásában mutatkozik, amikor egyrészt kijelenti, hogy Sznaczky mozgalma mögött Jehlicska állott, de a továbbiakban ismét azt állitja, hogy Jehlicska nem tudta, hogy milyen irányban halad Sznaczky mozgalma. Ha Jehlicska állott volna mögötte, lehetetlen, hogy ne tudta volna, milyen áruval kereskedik. Ezután Hanzalikhoz fordul: Azt is mondotta, hogy Tuka állott mögöttem. Én kijelentettem, hogy szerettem volna Tukát megnyerni mozgalmamnak, de közöttünk áthidalhatatlan világnézeti ellentétek vannak még ma is. Támogatott volna Jehlicska egy antiklerikális irányzatot? Nullifikálják a katonai megállapodásokat — követeli Bethlen a KeSlogg-paktismról irt kritikáiéban Bécs, augusztus 13. Az itt megjelenő Das neue Európa cimü folyóiratban Bethlen István gróf: „Magyarország békeakarata“ cimü cikke jelent meg. A magyar miniszterelnök cikkének bevezetésében részletesebben foglalkozik a népszövetség, Locarno és a Kel- log-paktum körülményeivel. Rámutat arra, hogy a semleges szerződések nem veszedelmesek a békére, vannak azonban katonai szerződések, amelyeket bemutatnak a nép- szövetségnek, de azok egy pontot tartalmaznak, amely szerint egynémely rendelkezések keresztülvitelét műszaki szakértőkre bíznak. Ez a pont katonai megállapodást jeleni éspedig olyant, amelyről a népszövetségnek tudomása nincsen. A magyar közvéleménynek tudomása van olyan megállapodásokról, hogy Magyarországot, ha két más állam közötti háború esetében az semleges is volna, mégis megtámadhatják, vagy megszállhatják. Bethlen miniszterelnök cikkében nem állítja azt, hogy ezek a szerződések a valóságban léteznek, de éppen azért, mert a katonai megállapodások titkosak, támadási jellegüeknek lehet tekinteni. Magyarország aláírta a Kel- log paktumot anélkül, hogy a biztonsága Hanzalik: Azt nem tudom, ez az ő dolga. Sznaczky: Tehát maga szerint Jehlicska intenciói ellen vezettem a mozgalmat. Hanzalik: Bizonyos mértékben igen. Sznaczky: Miért ajánlotta magának akkor Jehlicska, hogy lépjen be az én mozgalmamba? ' — Hogy az én irányom letörje a magáét. Sznaczky: Feltételezhette Jehlicskáról azt az elővigyázatlanságot, hogy az uj akciójába engem vonjon be, aki esetleg az egész dolgot később bosszúból elárulhatom? — Nem önt kellett volna félretenni, hanem az irányát letörni. Sznaczky: ön azt mondta, hogy én nem szlovák, hanem szlovenszkói általános autonomis- ta pártot akartam létesíteni. — Igen. Sznaczky: Majd benyújtom ellenbizonyité- kaimat. Milyen véleményen voltak Budapesten az itteni magyar pártokról? Ezt azért kérdezem, mert az uj párt konkurrenciát csinált volna az itteni magyar pártoknak, hiszen én maga szerint szlovenszkói általános autono- mista pártot akartam alapítani. — Nem tudom, milyen véleménnyel voltak. Sznaczky végül bejelenti, hogy az Autonómia cimü lap pénzei felől fentartja mindazt, amit a tárgyaláson elmondott vallomásában állított. Elnök (Sznaczkyhoz): A becsületszó alól még mindig nem mentették fel? Sznaczky: Részben igen, részben nem. Most szembesítik Hanzaiikot Snaczkyval, majd Tukát és Hanzaiiket, de valamennyien megmaradnak eredeti vallomásuk mellett. Az elnök ezután megkérdezi az ügyészt és a védőket, hogy kívánják-e a tanú megesketé- sét. Ügyész: Kérem a tanú megesketését. Ami pedig a turócszéntmártoni titkos klauzulára vonatkozó jegyzőkönyv beszerzését illeti, azt nem indítványozom, de nem is ellenzem. Gállá dr. a védők nevében kijelenti, hogy ellenzik a tanú megesketését, mert szerintük a tanú elfogult, résztvett maga is azokban az akciókban, amelyekről vallomást tett és különben sem hihető .hogy normális ember olymódon dolgozzék, ahogy azt a tanú előadta. Hanzalik ugyanis elment Magyarországra, elárult titkokat, hogy megtudja azt, hogy milyen viszonyban állott Sznaczky és Tuka a magyarokkal. Ez nem normális embernek a viselkedése. Bejelenti, hogy 1917 és 1918-ban Hanzalik a nagyszombati elmegyógyintézetben hat hónapig állott kezelésben. Indítványozza, hogy a bíróság szerezze meg a nagyszombati katonai parancsnokság utján az ottani elmegyógyintézetből Hanzalik akkori kérlel étét és idézze be kihallgatás végett Ciprok nagyszombati őrmestert, aki ma is ott lakik. Indítványozza továbbá a turócszéntmártoni jegyzőkönyv ügyében Rothnagel mérnöknek és Prokus titkár tanukkénti beidézését is. Hanzalikot nem esketik meg A bíróság ezután rövid tanácskozásra vonul vissza, majd az elnök bejelenti, hogy eláll a tanú meges- ketésétől, mert az a gyanú merült fel, hogy résztvett azokban a bűncselekményekben, amelyekről kihallgatták. Egyúttal felszólítja a bíróság a tanút, hogy adja elő útlevelét. Elnök bejelenti még, hogy a bíróság döntése szerint Rothnagel és Prokus kihallgatására vonatkozó védői indítványt a bíróság elutasította, ugyancsak elutasította Tukának indítványát a turóc- szentmártoni jegyzőkönyv beszerzésére vonatkozólag, de eleget tett a bíróság a védők ama indítványának, hogy Hanzalik nagy- szombati kórleletét beszerezzék és kihallgassák Ciprok őrmestert. Az ügyész és a védők semmiségi panaszt jelentenek be a bírói döntés mindazon részéi ellen, amelyekben indítványaikat elvetették. A délelőtti tárgyalás ezzel befejeződött. A délutáni tárgyalás Délután négy órakor folytatták a tárgyalást, amelyen Belánsky 'került ismét tanúiként a bíróság elé. Ottlik dr. védő intézett hozzá kérdéseket. Ottlik dr.: Kikről szólt az a pampflett, amelyet a bécsi irodába magával vitt, melyik politikai személyiségekről? Belánsky: Mindenkiről, aki valamikor kormánypolitikát, úgynevezett centralista politikát csinált és pedig Hodzsáról, Srobárról, Medveczky Lajosról, Okúinkról és másokról. Ottlik: Volt-e a bécsi irodában térkép? — Nem volt. Ismét hangsúlyozom, hogy ez nem iroda, hanem magánlakás volt. Ottlik dr. Feltételezte volna-e Tubáról azt, hogy forradalmi akcióját olyan tervre építette volna fel, amely maga szerint is kivihetetlen? — Beszélgetéseink teoretikusak voltak. Később, az eucharisztikus kongresszus után, amikor Tuka emlii-ctíe, hogy a külföldön azt mondották, hogy Szlovenszkón semmi sem történik, azt gondoltain, hogy Tuka kisebb akciókkal is megelégszik, meri abban az időben voltak n ám estói, holicsi és egyéb zavargások. 1926-ban láttam, hogy Tuka lerve komoly fasiszta terv és akkor közbe léptem és tiltakoztam a Rodobrana igénybevétele ellen. Ottlik dr.: Tett-e ön valamit azirányban, hogy a bécsi kémkedést megakadályozza? — Megfigyélesemet közöltem Tulkával. Azt gondoltam, ez hatni fog. Ottlik: ön csak a bécsi irodában történt beszélgetésiből tudta meg, hogy ott kémkedés folyik? — Igen. Ottlik dr. Ha rögtön megnézte volna a házat és az uocá't, ismerősei vagy a vezérkar emberéi megmondták volna, hogy ott mi vám. Erre nem gondolt? — Nem. Különbem sem hiszem, hogy a vezérkar emberei tudtak volna mindenféle bécsi kémcsoportokról. Ottlik dr.: Négy év után hogyan jött rá mégis, hogy hol van ez a bécsi ház? — Négy év után visszaemlékeztem h ház külső képére. S jegyzeteim között is megtaláltam az uccu nevét. Ottlik dr.: De a házszáiiiot hogy jegyezte meg? , — Az utolsó ház véli abban az uocáiban, Ég a Scheiihl név aiapján. Ezután Weiohherz dir. tesz fel kérdéseket Belánskyhoz. Weiehherz dr.; Miért lépett ki a hadseregből? — Kiszuperál'tak rokkantság miatt. Weiehherz dr.: Miért mondta a Kassai Naplónak adott interjújában, hogy a hadsereg cseh szelleme miatt lépett ki. — Ez nem tartozik ide. Az iratokból megállapítható, bogy kiszuperáltak és nyugdíjaztak. Weiehherz dr.: Miért tárgyalt Snaczkyval később oly komolyan az ő mozgalmáról, ha tudta, hogy Snaczky kém? Tanú: Mert a néppártból kivált elemeket meg akartam menteni, nehogy a magyar ke- resztényszo'cialista pártba jussanak. Weiehherz dr.: Rázusnak is szerep jutott volna ebben az akcióban? — Nem. Woicihiherz átnyújt egy levelet ennek igazolására, amit a bíróság felolvastat. A levélben Belánsky azt írja Snaczkynak, örül, hogy a vezető személyt illetőleg megegyeznek. Az akcióba Rázust is szívesen belekapcsolná-. Örül, hogy Snaczkyval egy irányban halad. A levél 1928 januárjában kelt. Belánsky e levélre a következőket1’ jegyzi meg: Ez az akció akkoriban valahogyan egybeesett Tarján akciójával. Ugyanerre az időre esik ez a levél is. Weiehherz dr.: Mondta-*© Rózsahegyen, hogy vérrel és karddal kell kiküzdeni az autonómiát? — Ezt már a többi tanú elmondta. Weiehherz dr.: ügy volt-e, ahogy a tanuk mondták? Elnök; Nem köteles a kérdésre válaszolni. Belánsky nem válaszol. Ezután Tuka áll fel szólásra és a következőket mondja: Tekintetes bíróság! Belánsky kapitány vallomására vonatkozólag az a válaszom, hogy az utolsó betűig fenntartom mindazt, amit a vizsgálóbíró előtt és a főtárgyaláson elmondtam. Amikor a vizsgálóbíró közölte velem Belánsky vallomását és kérdezte tőlem, miért vádol meg ilyen súlyos bűncselekménnyel Belánsky, azt mondtam, hogy ez titok előttem. A mult szombaton Belánsky szájából itt a bíróság előtt egy fájdalmas kiáltás hangzott el. Belánsky pateti- kus hangon saját magát vádolta meg, hogy ö velem együtt résztvett abban az államellenes forradalmi munkában, amit én -végeztem, ő ezt megbánta és úgyszólván belső lelki szüksége volt arra, hogy lelkiismeretét valamiképen megnyugtassa. Legyen szabad nekem kettőnk ezen állítólagos bűncselekményével foglalkozni. Mit csinált Belánsky? Fegyvereket gyűjtött? Nem. Tiszteket toborzott? Nem. Államtitkokat árult el? Nem. Kidolgozott egy tervet? meg lenne. A Kellog-paktum bizonyos háborút nem zár ki, másik hibája pedig az, hogy a békéltető szerveket nem ismeri el. Ha a kisantant államai feltett akarata Magyarországgal a jóviszonyt választott döntőbirósági szerződések megkötésével megteremteni, úgy annak első feltétele, hogy a titkos katonai megállapodásokat nullifikálják. Csak ilyen feltételek mellett biztosítható Magyarország biztonsága, és javulhat meg a helyzet a kisantant államai és Magyarország között. Igen, egy gyermekes, ártatlan tervet. Mi tehát az ő bűne, mi a mi közös bűnünk? Belánsky ezt két pontban foglalta össze. Az egyik lett volna a földalatti organizáció. A másik a bécsi iroda. Ami a földalatti organizációt illeti, Belánsky kijelentette, hogy nem egy közönséges organizációról van szó, hanem szélesebb organizációról és hogy egy személy vezetése alatt többen dolgoztak. Az ilyen organizációnak három alkotórésze van. Az egyik hogy vezető személy legyen benne. Ez lettem volna én. A másik alkotórész, hogy több munkatárs legyen , ezek Belánsky szerint 75-en lettek volna, később azonban már csak három-négyre csökkent ezek száma éspedig Jcstiák, Sida, Stenzinger és Sznaczky lett volna ez a négy munkatárs. Belánsky szerint Jostiák tagja volt a földalatti organizációnak. Azt kérdeztem, honnan tudja, mire Belánsky azt felelte, hogy Jostiák, Sidát elvezette Tukához. Belánsky szerint Sida is tagja volt a földalatti organizációnak és arra a kérdésemre, hogy honnan tudja ezt, azt felelte: „Sida elvezette Jostiákot Tukához“. Belánsky szerint Snaczky is tagja volt a földalatti organizációnak, amit Belánsky onnan tud, hogy Tukával Becsben volt. Stenzingerre és a többiekre vonatkozólag feleletet nem tud adni s arra a kérdésre, hogy honnan tudja-, hogy ezek a földalatti organizáció tagjai voltak-e, azt felelte: „azt gondolom ... az veit a meg- győződésem“. A földalatti organizációnak harmadik alkotórésze a kifejteit munka. Mi , volt ez a munka? Kérdést intéztek itt Belánskyhoz, hogy mit csináltak, hogy tiszteket toboroztak-e, Belánsky azt felelte, nem tudja. Micsoda anyagot szállítottak? Belánsky azt felelte, nem tudja. Fegyvereket gyűjtöttek? Azt Téíelíé, nem tudja. Talán állandóan találkoztak az emberek egymással? Belánsky azt felelte, hogy nem találkoztak egymással, sőt nem is ismerték egymást. Micsoda organizáció az, amelynek tagjai nem is ismerik egymást, amelynek munkájáról sem tudjuk, hogy micsoda? A földalatti organizáció elnevezéséről Belánsky azt mondja, hogy én ugyan nem használtam ezt a kifejezést, de két esetre hivatkozott. Egyszer az én szájamból hallotat volna, mikor felszólítottam, hogy dolgozzék a néppártban és legalább a földalatt dolgozzék, ha már nyíltan nem akar. A másik eset pedig, amire hivatkozik, hogy Krizsán losonci párttitkár állítólag szintén felszólította Belánskyt, hogy legalább a földalatt dolgozzék. Azután Belánsky azt is mondta, hogy én kijelentettem neki, hogy legalább az „asztal alatt“ dolgozzék. Ez végzetes félreértés. Ha én ezt a kifejezést használtam, nem gondolhattam egyebet, mint amit a politikai életben gondolnak ez alatt, azaz, amikor például különböző állami hivatalnokok az újságokban, vagy a politikai életben működést fejtenek ki, anélkül, hogy nevüket a nyilvánosság megtudná. Tuka ezután a bécsi kémpedési irodáról beszél. Lapunk zártakor a tárgyalás még tart. Kálmán Imre legújabb saját házassága egy orosz opereíí-g&rlíei Szövegéi szerezték Brammer és Grünwald, zenéjét és hősnőjét pedig a véletlen v Réos, augusztus 13. Kálmán Imrét, a világhírű magyar operett-szerzői, utolérte az operettkompon isták sorsa. Megnősült-, olyan regényes és szentimentális előjáték után, amilyent csak a Kálinán-operettek két. librettis- tája, Brammer és Gíüiüwald áldhatott kiagyalni. Kálmán Imire libretlistái társaságában nyaralt Ischl fürdőben, ahol a legújabb sláger operett szövegén és zenéjén dolgozlak. A fürdő egyik barijában megismerkedett egy elragadóan bájos oro s leánnyal, aki az előkelő fürdő vendég előtt az exotikus hercegnő szerepét alakította. Az ünnepelt operettkomponistanak rendkívül megtetszett a leány, akivel félrevonult és hosszú, bizalmas beszélgetésbe merült. A leány meggy ón fa neki, hagy ö nem exotikus hercegnő, hanem csak egy bécsi színház operettársulatának tagja, egy gür!, aki legnagyobb sikerét a Csikágói Hercegnő operettben aratta. Kálmán nem teketóriázott soká. Annyira rokonszenvesnek találta a fiatal leányt hogy párnapi ismeretség után megkértr ry-ét. A leány elre-begte a boldogító igent. > lobbit a komponista rábízta librettistáiiw akik megtették az előkészületeket az esküvőre, amelyen tanúként fognak szerepelni. 5
