Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)
1929-08-13 / 182. (2107.) szám
1929 augusztus 13, kedd. ^BA!GAfr.MA'&-fcAR-HtRT>A!> A bíróság elnöke névtelen levelet kapott, melyben „hnsiezer katolikus ökör halállal fenyegeti ülsigirők éi tönrényftozék famnralkinrósai a Tuka-biinperben — Habácsek képviselő zárt tárgyalást kér — Sidor: J forradalom után Szlovenszkőn csak nyolcvan ember tudott helyesen beszélni és írni szlovákul" — Klimkó szenátor szerint furiga képviselő volt a Redobrana vezénylő tábornoka Pozsony, augusztus 12. (Pozsonyi szerkesz- •tőség'üiiik telefonj ellen lésé.) A Tu'ka-p-er mai tárgyalásán néppárti politikusok és újságírók vonultak fel tanukként A tárgyalásnak megvolt a maga szenzációja, amennyiben ma került először sor zárt tárgyalásra, amelyet a tanúként kihallgatott Macháosek Pál szlovák néppárti képviselő ként. Az elnök a tárgyalás megnyitása után a beérkezett iratokból megállapítja, hogy Adamec Aulai tanú, akii a bíróság beidézett, beleg, mire a védelem eláll kihallgatásától és ugyancsak eláll Ambriska Bertalan és Sandrik Antal kihallgatásától is. Ezután megkezdődött a tanuk kihallgatása. Az első tanú Benják Fiilöp kozarovoei munkás. Tanú az elnök kérdésére elmondja, hogy annak idején a Rodobranának tagja volt. A Rodobranál a népgyülések védelmére szervezték meg 'és a Rodobrana nem volt felfegy ver kéz ve. A kridlár vallomása Ottlik dr. védő bejelenti, hogy a tanút annak bebizonyítására idéztette be, hogy azon a levelezőlapon, amelyet a tanú Maoh Sándornak Irt, nem kémkedési ügyiben fordult hozzá, hanem intervencióra kérte elbocsátása ügyében. A bíróság ezután, felolvas egy Ben iákhoz intézett körlevelet, amely a Rodobrana bizalmasainak szól és tanácskozásra hívja ösz- sze őket Pozsonyba. Elnök: Mi volt azon a tanácskozáson? Tanú: Arról volt sző, hogy a Rodobrana cimii lapot terjesszük. Elnök: De ezen a körlevelén az is áll: „Munkára fel!" Bemják erre nem tud választ adni, miire Mach a következőket kérdezi: — A fekete-fehér könyvre is vonatkozott ez a megbeszélés ? Tanú: Igen, most már én is emlékszem. Az ügyész kérdésére Benják kijelenti, hogy a Rodobranában ő kridlár volt, négyes sorokban meneteltek a Rodobranában, ő maga esküt csak Garamszentbenedeken tett, a templom előtt. A tanút nem esketik meg, ami ellen a védelem semmiségi panaszt jelent .be. A következő tanú Sidor Károly, a Slovák szerkesztője. Elnök: Tud-e arról, hogy Maoh Sándor 1924-ben katonai természetű dolgokról cikkeket irt a Slovákba, amelyekből ön több részletet kénytelen volt kihagyni? Mach idézett többek között egy katonai parancsot is. Sidor: Maoh elég sűrűn cikkezett és cikkeiből igen sokszor és igen sokat töröltem. Elnök: Tuka leveleit ki bontotta fel, mikor Tuka nem volt Pozsonyban? — Oly leveleket bontottam fel, amelyek kézírásából láttam, hogy ismerős emberek, képviselők cikkei. Tuka minden levelét nem bontottam fel. Elnök: Nem látott ön ezek között a levelek között fcridlárjelentéseket? — Nem. Halik védő: Beszélgettek Tokával a forradalomról ? — Nem. Tuka azt mondta egyszer, hogy az autonomista mozgalmat fiatalos elánnal kell megindítani. Halik védő: Tsmeri-e Jakabot, a nagyinihályi vendéglőst? — Igen, volt nálam, elmondta, hogy űtöt- ték-venték, azért, hogy azt vallja, amit kívánnak tőle. a nagymihályi népgyülésről. Vérre! és vassal . . . A védő kérdésére Sidor elmondja, hogy a Ziisfca halála című színdarab előadásán történt botrány előtt ő maga figyelmeztette Nedbal igazgatót a veszélyre. Kijelenti, hogy a demonstrációt ő szervezte, a saját pénzén vett egy csomó fii tyűtől és belépti jegyet. A demonstráció nem Tuka müve volt. Sidor ezután a rózsahegyi TfM'nka-ünnepélyről beszél, amelyen Belánsky felállt és többek között a következőket mondotta: Mi páriák, j Iieloíák vagyunk, most már mindegy, vérrel, karddal kell kivívni az autonómiát. Es nem dohányzással... Weichhorz dr. védő: Tett ön előtt Snaczky államellenes k i jelentéseket ? — Igen, egyszer azt mondta nekem, mikor látta, hogy sokat cigarettázom, hogy .,minek cigarettázol annyit, minek támogatod az államot". Sidor ezután Hanzalikra vonatkozólag kijelenti, hogy Hanzalik gyanús ember volt előtte. Félévig szerkesztette a Slovákban a közgazdasági rovatot. Nagy volt ellene a bizalmatlanság, de enn ek ellenére mindig bejé rogat ott a szerkesztőségbe. Nem lehetett ilyen látogatások ellen védekezni. Elnök: Tud-e arról, hogy Tuka Hanzalik- kal csak négyszemközt akart tárgyalni? — Nem tudok erről. Ezután Tuka áll fel és A következőket kérdezi: — Kérem, tanú ur, mi évekig együtt dolgoztunk a Slovák szerkesztőségében. A tárgyaláson a szemembe mondták nekem, hogy megmérgezíem a szlovák fiatalságot. Mit tart erről? Sidor: Már sokszor megmondtam és meg is irtani, hogy Tuka nevelése és befolyása minden tekintetben a legiidvösebb volt a szlovák fiatalságra. Halik dr. védő: Tudott-e Tuka szlovákul? Sidor: A forradalom után igen kevesen, talán összesen nyolcvan ember tudott Szlo-1 venszkón szlovákul helyesen irni ég beszélni. Én Tokával 1922-ben, mikor megismerkedtem vele. szlovákul beszéltem és még kisegítésül som vette igénybe a magyar nyelvet. Szlovák helyesírást Tuka már akkor tudott, amit sokan még ma sem tudnak. Sidor Károlyt vallomására nőm esketik meg. Ezután az elnök bejelenti, hogy megérkezett a losonci 25. gyalogezred átirata. Az átirat szerint Snaczky Antal 1918 október 1-től 1918 október 28-ig az osztrák-magyar hadseregben szolgált mint katonatiszt, 1919- ben belépett a csehszlovák hadseregbe, 1920 februárjától oktatótiszt volt. Még az 1920. év folyamán kilépett a hadseregből, 1921-ben reaktiválták és 1925-ig mint. szakaszparanes- nok működött. 1922-ben tizenhárom napig gáztaníolyamon volt. Egyéb tanfolyamokat is végzett kitűnő eredménnyel, de azután Pozsonyban megbukott egy vizsgán, amikor knlturtörténelemből és a csehszlovák történelemből kellett vizsgát tennie. Az -elnök -ezután bejelenti, hogy névtelen levél érkezett hozzá, amely húszezer katolikus ököl nevében halállal fenyegeti meg öt. Gall-a dr. védő is nevelve mutat fel egy névtelen levelet, amit ő kapott. Ezután kihallgatják Bobula Ede iglói nyugalmazott vasutast, a szlovák néppárt szenátorát. Az elnök az 1928 évben Nagymibályon tartott nópgyülésre vonatkozólag intéz hozzá kérdéseket. Bobula elmondja, hogy Tuka az iglói állomáson az üdvözlő beszédekre adott I rövid válaszában kijelentette, hogy Tengerész-lázadás esi finn mim fedélzetén- A legénység megkéselte a Kiél, augusztus 12. A Smut finn gőzös fedélzetén vasárnap véres tengerészzendülés játszódott le. A gőzös a Kaiscr Wilheim-csatornában haladt. A kapitány felelősségrevonta a hajókazán fűtőit, mert tulalacsony volt a gőznyomás, ugyfcogy a hajó nem tudott megfelelő sebességet kifejteni. A fütőszemély.zet és a kapitány között össze- szólalkozás támadt, amelybe beleavatkozott a kapitányt és a kormányest legénység is. A kapitány erélyes szavai felkorbácsolták a kedélyeket. A matrózok megrohanták a parancsnoki hidat és késekkel vetették magukat a kapitányra és a kormányosra. Percekig tartó vad küzdelem következett, amelynek során a kapitány és a hajó kormányosa késdöfési sebeket szenvedtek. A tisztek a legénység engedelmeskedő tagjaival elfojtották a zendülést s a gőzöst a legközelebbi kikötőbe vezették, ahol a zendülőket rendőrkézre adták. Cikksorozat Ruszinszkóról m olasz f ollóira® ao Rodoifo Mosta az elbolsevizálódástól félti az egyszerű ruszin népet Prága, augusztus 12. Trianon óta a magyar problémáról, a magyar tragédiáról iro-tt olasz könyvek, brosúrák és cikksorozatok oly meglepően nagyszámiban látnak évről-évre napvilágot, hogy idestova már egy egész könyv- szekrényt meg lehet tölteni velük, Ferrarin tábornok, Giorgio Maria Sangiorgi, Gina Gu- ahetti, G rulio Bemedetti stb. és egész sereg neves olasz pilitkus, író, publicista és közgazdász után most legutóbb Rodoifo Mosca, a padovai egyetem magántanára irt cikksorozatot a milánói Le Vie deli* Oriente című folyóiratban Ruszinszkóról. A történelmi és statisztikai adatokkal, valamint gyönyörű helyszíni fényképfelvételekkel alátámasztott tanulmány bevezetésében a szerző részites alapossággal ismerteti Ru- szimszkó földrajzi és gazdasági viszonyait s azután rávilágít a ruszin őstörténelem homályba vesző, rendkívül érdekes mozzanataira. Bemutatja azokat az okokat, amelyek a ruszinokat arra késztették, hogy a lengyel nemesség adminisztrációja elől a magyar Szentkorona védelme alá meneküljenek és hosszú évszázadok folyamán a magyarsággal úgy gazdasági, mint politikai és kulturális tekintetben eggyéforrjanak. A szerző azután rátér a világháború utáni eseményekre és részletesen ismerteti Zsatko- vics kormányzó szereplését, a magyar rueain I tárgyalásokat, melyeiknek értelmében a magyar kormány 1919 január 1-én Ruszka-Kraj- nának minisztert nevezett ki, majd elmondja, hogy február 13-án közölték Szabó Simon dr.-ál, az első ruszin nemzeti tanács elnökével az amerikai ruszin vezérek filadeiiai deklarációját a Csehszlovákiához való csalt a hozásról. Kitér arra, hogy Goldyin, a budapesti népszövetségi misszió egyik tagja, tárgyalt a ruszinokkal az antant megbízásából, azonban Go'dwin információit a békekötés a lka imával nem hallgatták meg, hanem a Masaryk-Zsat- kovics-féle koncepciót valósították meg. Az olasz cikkíró ezután nyomon kiséri Zsatkovics pályafutását 1921-ben történt lemondásáig és ismerteti Zsatkovics újabb harcát az autonómiáért. Rodoifo Mosca Besorolja azoknak a memorandumoknak, petícióknak és egyéb tiltakozó iratoknak egész sorozatát, amelyeket a ruszinság vezetői kilenc év óta a nemzetek szövetségéhez és egyéb nemzetközi fórumokhoz intéztek. S legvégül rámutat arra a körülményre, hogy a Ruszinszkóból a prágai nemzetgyűlésbe küldött 13 törvényhozó (9 képviselő és 4 szenátor) közül tíz van ellenzékben a mai kormányzattal szemben és annak a véleményének ad kifejezést, hogy az egyszerű ruszin népet az eLbolsevizálódás eshetősége fenyegeti. „tartsanak ki, eljön az autonómia ideje, de legyenek hűek a köztársasághoz." Az elnök felolvassa Kmety János tanúvallomását, amely szerint Tuka az állomáson kijelentette volna, hogy „eljön az idő, amikor el kell dőlni, hogy rabszolgák akarunk-e maradni, vagy pedig szabad emberek és le akarjuk-e rázni az igát." Tuka mindig 16 szlovák volt Tanú: Tuka ezt nem mondta. Halik védő: Milyen messzire állott Tukától, mikor Tuka beszélt? — Közvetlenül mellette. Halik védő: Milyen volt Tuka egyáltalán? Jellemezze. — Tuka mindig jelleinesen viselkedett, mindig jó szlovák volt. Magyarul egyáltalán nem hallottam beszélni és sohasem vettem észre, hogy a néppárttal titkos céljai lettek volna. Az elnök felolvastatja Jakab János nagymihályi vendéglős vallomásának egy részét, amely szerint Tuka államellenes és forradalmi beszédét tartott Nagymihályon. Tanú: Ez rosszakaratú beállítás. Ezt nem mondta Tuka. Ezt nem is mondhatta, mert csak egy percig áilíunk az állomáson a vonat előtt, azután továbbmentünk a népgyülésre. Ügyész: ön is beszélt a népgyülésen? Tanú: Igen. Én is, azt mondtam, hogy Szlo- venszkó a szlovákoké kell, hogy legyen, saját iskolaügyünknek kell lenni, stb., de a köztársaság keretén belül. Ügyész: önálló Szlovenszkóról nem beszélt? Tanú: Kicsúszott a számon ez g kifejezés, de mindjárt kijavítottam magam. Bobula Edét a bíróság nem esketi meg, ami ellen a védők semmiségi panaszt jelentenek be. A nagymihályi gyűlés szónoklatai A következő tanú Klimkó Gyula néppárti szenátor, sóvári állami erdőigazgató, akit szintén a nagymihályi néprryülés ügyében hallgatnak ki. Klimkó elmondja, hogy Tukával Kassán járt, ahol egy pártszervezeti ülésen vett részt, azután Nagymihályra mentek Bobulával, Hvozdik képviselővel és Sokol dr.- ral. Az állomáson Hudec dr. üdvözölte Tukát, amire Trn rövid beszédben köszönetét mondott az üdvözlésért. Ezután elmentek egy nagymihályi vendéglőbe, ahol megtartották a népgyülést, amelyen Hudec dr., Hvozdik, Tuka, Bobula és ő beszéltek. Elnök: Tuka miről beszélt? Klimkó: A párt programjáról, az autonómia jelentőségéről, a pittsburgi szerződésről, a clevelandi egyezményről. Tuka kijelentette, hogy a köztársaság tízéves jubileumán a pittsburgi szerződést alkoímányíörvényhc kell iktatni. „Ehhez segítsetek hozzá hüségtekkel és kitartástokkal" — mondta Tuka Nagymihályon. Elnök: Mach miről beszélt? Klimkó: Erre nem emlékszem. Mach talán csak másnap beszélt. Az elnök idézi Kmety János vallomását, amely szerint Tuka azt mondotta volna, hogy eljön az idő, amikor választani kell, hogy rabszolgák akarunk-e maradni, vagy pedig szabad emberek. Klimkó a leghatározottabban tagadja.* hogy Tuka ezeket ilyen formában mondta volna. Tagadja Jakab nagymihályi vendéglős ái'üá- sát is, hogy Tuka lázitó tartalmú beszédet mondott volna, ö az egész idő alatt Tuka mellett volt. és mindent jól hallott, amit Tuka mondott. Elnök: Tud-e arról, hogy Beláiiskv, amikos kandidálva volt a jelölőlistán, ön előtt, val«* JS__
