Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)
1929-08-13 / 182. (2107.) szám
2 1929 auguwtng 13, kedd. hetőséghez képest mielőbb jelönijén meg Hágában. MáoDonald idáig távoltantotta magát a hátától és ezért nagyobb a cselekvési szabadsága. Eri and ie megőrizte teljes autoritását azáltal, hogy Snowden offenzivájját beavatkozás nélkül engedte lefolyni. Az Ex- oelsior már arról ás tud, hogy milyen téren ajjáulainak tel kompenzációkat Snowdennek. Elsősorban a nemzetközi reparációs bankra mutat rá, amelynek tiszta jövedelme elegendő lesz arra. hogy azokat az államokat is kielégítse, amelyek egyelőre nem látják érdekeiket megvédelmezve. Bizonyos, hogy ezekben a tárgyalásokban Morgan amerikai szakértő is részt vesz, aki az angol kincstári hivatal egyik vezetőjével. Leiih Roossal, Snowden egyik legbensőbb munkatársával, beható megbeszélést tartott. Az angol-francia-né- met szénkarteH lehetőségéről is beszélnek. Mindent egybevetve a párisi sajtó állásfoglalását úgy lehet egybefoglalni, hogy a tegnapi en geszt pl ödési ülés után a konferencia teljes meghiúsulását kizártnak tartják. Ha Snowden állását nem lehetne végleg megrendíteni és öt nem lehetne jobb belátásra bírni, ebben a legrosszabb esetben a tárgyalások felfüggesztése jöhet tekintetbe. A drámai lefolyású „engesztelGdési" ülés Hága, augusztus 12. A szombati izgalmas eseményekre most már általános enyhülés következett be. Még MacDonalduak Snow- denhez intézett táviratát sem kommentálják kedvezőtlenül, mert abban a tényben, hogy az angol premier bejelentette Snowden álláspontjának támogatását, csupán azt látják, hogy az angol kormány nem akarja dezavu- álni pénzügyminiszterét. Úgy hiszik különben, hogy MaeDonald Irgöny éneik van ©gr második része is. amelyet ai angol sajté nem hozott nyilvánosságra és ebben a premier figyelmezteti Snowdent a béke magasabb érdekeire és kéri, hogy kissé tartózkodóbb magatartást mutasson, A tegnapi ,,engesztelési“ ülésről közben olyan részletek szivárognak ki, hogy a tárgyalásnak rendkívül drámai lefolyása volt. Miután a tárgyi ellentéteket megbeszélték, Snowden felállott és kijelentette, hogy Ohé- ront ismételten biztosíthatja, hogy egyáltalán nem állott szándékában az ő megbontása. Aaok a szavak, amelyeket a konferencia ülésén használtaim — mondotta Snowden — olyan szavak, aminők igen gyakran csúsznak ajkaimra az alsóházi tárgyalások közben is. Az alsóházban azt mondják rólam, hogy nagyon éles a nyelvem, de igen jó a szivem. Ha tudtaim volna, hogy Ohéron urat ezek a szavak egyénileg fogják súlyosan megbántani, bizonyára elkerültem volna azokat. Chéron erre a következőképpen válaszolt: — Ezután a lojális és baráti hangú nyilatkozat után úgy hiszem, hogy az incidenst kiküszöböltük. Snowden ur angol, én normandiai vagyok. A mi népeink a századok fo'lyaBerlln, augusztus 12. A weimari republikánus alkotmány tízéves jubileumát Berlinben és az egész birodalomban ünnepélyesen ülték meg. A berlini ünnepségek központjában a birodalmi gyűlésen végbement ünnepély állott, amelyen Hindenburg elnök, a birodalmi kormánynak Berlinben idó'ző tagjai, a porosz miniszterek, a német országok képviselői, a diplomáciai testület és számos vendég jelent meg. Az ünnepi beszédet Severing birodalmi belügyminiszter tartotta, aki rámutatott arra, hogy a mai ünnep olyan időpontra esik. amikor a német népnek sorsdöntő ügyeiben történik döntés. Severing annak a reményének adót kifejezést, hogy Hágában a világ államférfiainak sikerülni fog a népek megértésének a programját végrehajtani. Severing beszédének további folyamán Németország fokozatos republikánus fejlődésével foglalkozott. Egyebek között azokra a törekvésekre is kitért, amelyek Németország politikai struktúráját át akarják alakítani, vagyis foglalkozott, a birodalmi egység gondolatával. Követelésként állította föl az alkotmányban is tartalmazott formulát, hogy a német nép minden törzsében egységes, amivel az egyes német országokban még meglévő partikularizmus ellen foglalt állást. A külpolitika kérdéseire áttérve, hangsúlyozta, hogy a köztársaság ugyan nem folytatja a puha pacifizmus politikáját, amely még a határokat sem akarja megvédeni, mán annyiszor állottak érintkezésben egymással, hogy egy ilyen jelentéktelen incidens nem távolitihat el .bennünket egymástól. Henderson, aki az ülésen az elnöki tisztet töltötte be, ezek után ünnepélyesen jelentette ki: — Az en tente cordiiale továbbra is fennáll. Chéron igy válaszolt: — Tényleg mindig fennállott és most is fennáll. Snowden és Ohéron erre felállott és barátságosan kezet szorított. Ma délelőtt tiz órakor a pénzügyi bizottság tagjai teljes ülésre gyűltek össze. iimii—iiMnwTrwiieirifr r—"——1—— , h —— a republikánus békeakarat azonban nagyon komoly, mert abból a megismerésből származott, íhogy egy uj háború a világ kultúráját véglegesen eltemetné. Egy leszerelést önként vállaltunk — mondotta a szónok —, még pedig a népek gyűlöletének és bizalmatlanságának a leszerelését. Az Unter den Lindenen a Reichsbannerek ünnepélyes fölvonulása ment végbe. Az ut zászlódiszben pompázott, a nagy szállodák is kitűzték a birodalmi lobogót, a francia követségen a trikolór lengett, az angol követségről az Union-Jack üdvözölte a fölvonulókat, a szovjetkövetségen pedig sarlós és kalapácsos vörös zászló lengett. A vár tér rászán gyűltek össze a Reichsbannerek szövetségi vezetőségei. Hörsing szövetségi elnök különös melegséggel üdvözölte a (bécsi vendégeket. Csakhamar megszűnik az az idő — mondotta —, hogy titeket meg kelljen hívnunk és vendégül kelljen látnunk, mert Ausztria és Németország között a határ nemsokára eltűnik és mi egységes német nép leszünk. Eles szavakban fordult a köztársasági gondolat jobboldali és baloldali ellenségei ellen. „Ha a nemzeti szocialisták és a birodalom más eh lenségei őrült beLső harcukkal nem hagynak fői, könnyen megtörténhetik velük, hogy mi védelmünkben ugyanazokkal az eszközökkel fogunk küzdeni, amelyekkel ők akarnak bennünket lebirni. Senkit sem akarunk kétségben hagyni az iránt, hogy a jobboldal és a baloldal üzelmeivel egyszersmindenkorra jól vagyunk lakva.“ Az ünnepi beszéd után hatalmas tömegek vonultak el festői menetben. Az ünnepségek este a három Operaházban rendezett díszelőadással fejeződtek be. Páris, augusztus 12. A párisi sajtó részletesen számol be a berlini alkotmányünnepségről és megállapítja, hogy a német köztársaság tizedik évfordulóját különös büszkeséggel és nagyon bensőségesen ünnepelte meg. Letagadhatatlan tény — írja az Oeuvre —, hogy Németország köztársaság és a német nép túlnyomó többsége a köztársaság mellett van. Csak az erős német köztársaság fönnállása esetén valósítható meg Németország és Franciaország köpött a közeledés, mint első lépés az Európai Egyesült Államok felé. A léiért való küzdelem súlyos napjaiban csak a fiatalos erő, az acélos izomzat, a nyugodt, kiegyensúlyozott idegrendszer képesít bennünket arra, hogy megálljuk a helyünket. Az életküzdelem egész fegyvertárát egyesíti magában a valódi DIANA sósborszesz Ha testünket és különösen serdülő gyermekeink testét esténként lefekvés előtt és reggelenként a napi robot megkezdése előtt tiszta vagy hígított DIANA sősborszesszel bedörzsöljük, rugékonyságra, frisseségre és erélyes tetterőre teszünk szért, mely a munkához kitartást és buzgó életkedvet kölcsönöz. Kísérelje meg mindenki, aki bágyadt, könnyen fárad, lehangolt, kedélybeteg, mert csodát fog látni.. DIANA sósborszesz Az egész országban mindenütt kapható Csak Diana névvel valódi! Egy eredeti palack ára 5.50 Ké. Merénylet készült a perzsa sah ellen Teherán, augusztus 13. A Chicago Tribüné szerint a rendőrség több: személyt tartóztatott le, akiket azzal gyanúsítanak, hogy a sah ellen merényletet szőttek. A letartóztatottak között van Noarat Dawley herceg is, a sah egyik fivére, azonkívül a pénzügyminiszter. Az összeesküvőket haditörvényszék elé állítják. A republikánus gondolat dicsőítésével zajlott le Berlinben a weimari alkotmány tízéves jubileumi ünnepsége A német nép hitvallása a köztársasági gondolat mellett — A Rekhsbaimerek vezetője Ausztria és Németország egyesülését hirdette JtestetL IdroL-tu RdGény irtaJICRÚDy-GyULa (11) — A cifra rongyosok! Most is ott vannak Pozsonyban! Papok, urak, zsidók és mindent a királynétól várnak, pedig jól tudják, hogy nem tehet semmit a török, meg Szapolyai miatt, — dörmögte magában a vajda, hogy az álmot minél távolabb tartsa mgaától. De az megint csak egy lépést tett feléje. Ugyanis megint csak a diófa szólalt meg: — Kedves gazdám, te is szeretnél Pozsonyban lenni és dölyfösen ülni a lerongyolódott magyar urak között. Hiába mondod, hogy koldus-barátságukra nincsen szükséged. Jólesik a vadásznak, mikor az otthon maradt kutyák nyelvüket lógatva körülugrándozzák. Jólesik a gazdagnak, amikor alázatosan ku- nyoráló emberi pillantásokat lát maga körül. Jólesik az irigység, amely a szegényeik bűze és a gazdag embert betegségében meggyógyítja. Jólesik a gonosz szó, amelyet a gazdag ember háta mögött mondanak el, mert csak a kisujjat kell megmozdítania, hogy nyomban bosszút állibasson érte. Szeretnél te, kedves gazdám, a koldus pozsonyi magyraok között a saját konyhádról, a saját társzekeredről enni, már csak azér is, hogy megszámolhassad, hányán jönnek el hozzád a királyné sovány ebédje után nyalakodásra. A vajda félfüllel, mintha vizbemerütt volna: hallgatta a diófa szavait, a feje mázsányi nehézséggel a mellére zuhant, de még volt annyi ereje, hogy felemelje az álomkor szörnyű főj tóga tása elől. És most valóban eleven- ermberf. látott maga előtt a csillagsugáros őszi éjszakában. Ki vagy? Hogy mertél zavarni? ordi- íotl fel a vajda, mintha kiragadta volna, muftii a* álom orvényétól. Rátámért taogjáúrcu ] a bömbölőre, amellyel keresztül szokott men- I ni embereken, állatokon, sőt még az évi viha- | rokon is, amikor elfogta az őrülethez hasonlatos féktelen indulat. A rövid, vastag tőr, amely oldalán függött, még csak annyi hangot sem adott, mint a hal, amely kidugja fejét a vízből: csali villant kapásközben a sötétben, a vajda bal karját előre- feszitve. válligemelt jobbjával döfésre indult az éji látogató ellen. Bizony annak legfőbb ideje volt hátraugrani és megszólalni nyavalyás hangon: — Vingárti Horvát Gábor vagyok, nagyjó- uram étekfogója, akit' Pozsonyba küldött vala. A vajda nagy (mellkasa még fújtatott, mint ahogy a vihart hallja az ember elmenni a fák felett, de a két nagy kerek szeme már elveszítette előbbeni kavargó-konok színét és lassan látható lett a sötétben, mint a fekete bivalyé. — Horvát, — mormogta a vajda és balkezét kinyújtva, megragadta a jövevény mellén a ruhát, közelebe vonván magához, igen, ezt a posztót ismerem, ebből szoktam a ruháitokat varratni. Az álomkóros tapintása hamarább működik, mint a szeme. Álmában is megismerte Szapolyai János az ő posztóját, amelyet gácsi birtokán szövetett a cselédeinek. — Hm, ott is, a királyné körül is ilyen jó- ravaló posztóban járnak az étekfogók? — kérdezte a vajda, mintha csak magától, mert feletet nem várt a cselédjétől. Álmában is csak parancsolni szokott. — A jobbkezéből lassan leeresztette a tőrt, maga mellé a padra, mint valami kis vadállatot, amely egyedül neki engedelmeskedik. A tőr olyan hangot adott a diófán, mint az ezüst kereszt a holtak koporsó jón. A vajda megint csak felriadt a hangra, mintha még mindig nem tért volna vissza másvilági álmából. — Ki zörög itt? Kinek nem kedves az élete? Mond te, szakács, ki árulta el, hogy itt vagyok? Ki kémkedik utánam? A inegnyavalyásndolt étekfogó falevél han gon felelt: két besugároztak a csillagok mutatták meg, hogy merre kell mennem a pozsonyi üzenetekkel. — Pozsony? Milyen messzire van ide! Mit üzenhetnek nekem onnan? — A legelső asszony, aki ebben az országban van, kérdezte nagyjóuramtól, hogy egészsége, étvágya, békessége milyen szokott lenni közönségesen és én felelék a kérdéseke. A vajda megint csak megrázta az ujjast, amelybe vingárti Horváth Gáspár volt bujtatva. — Te, tésztametélő, te hagymatisztoga/tó, te mosogatóié, minden egyes hazug szavadért megmeri ttettek a Tiszában, még pedig ott, ahol az örvény táncol. Az étekfogó a maga világi eszével azt gondolta magában, hogy a vajdának rossz emésztése volt, valami olyan ételt adtak eliébe, amiből nem -szívesen evett, holott közönségesen a bundabőrre tálalt kecsketokányt is jóízűen megeszi, mert a vajda falánk természetű volt, mindaddig szokott enni, amig gyomra meg nem fájult. — Talán hal volt ebédre? Ezek az asszony- személyek nem is tudják, hogy miként kell jól főzni a halat. Még ha tudnának is valamit a dologhoz, bennfelejtik a hólyagját. Ha eddig is nem értettem volna a halfőzés tudományát, most Pozsonyban való időzésem alatt: bőven megtanulhattam, mert a királyné őfelsége konyháján mindennap volt hal, hogy már a lábszijj-kemény viadkocaoombnak is inkább örvendeztek az urak, mint az aldunai ikrás tokoknak, amelyeket a török hajósok űztek fel a pozsonyi Dunára. A vajdia megint érezte az álomkór bénult szelét, de minden erejét összeszedve, rázogat- ta az előtte álló embert, mint valami csengc- tyüt. Amiig ez itt van, addig nem szabad erőt vennie rajta betegségének, nehogy annak országszerte hire terjedjen. Az étekfogó a rázo- gatáat biztatásnak vette és vezekelve, pergő szóvá! beszélt: — Igaz, hogy több időt töltöttem Pozsonyban, mini. mii ennyit, nagyj óuram engedélyenulom a királyné konyhájának a titkát, hogy mit esznek azon a magyar urak, hogy még a közeai Ventur-ucai bormérésbe se látogatnak el, pedig ott minden időben kapható vadkan- főkocsonya is, amelynek készítési módját néhány év előtt éppen a tudós és gazdag Wolsey főtisztelendő ur találta ki Angliában, amiért bibomoki kalapot küldött neki a Pápa Őszentsége. — Te moslék-gyűjtő, — kiáltott félálmában a vajda, mert minden szót. megértett, csak földi erői elhagyták vala, hogy pontosan válaszolhasson. Csillagsugáros égboltozat alatt himbálózott, mint a félhold, amely ekkor volt kelőben és a földről utána kiabált valami szőlőpásztor: ilyenformán hallotta a szavakat. Csak eszébe jutna valamely igen nagy gorombaság, amellyel az étekfogó kérkedés seit végleg eÜhallgattatná! Az pedig elmondott mindent, amit a hosszú útiban kigondolt meséje mulattatására. — Mondom, ha már itt. vagyok a liaJkirály- né házában, ahol mindennap azon törik a fejüket a szakácsok, hogyan készítsék el a másnapi halakat, hogy azok unalmassá ne váljanak, legalább megtanulom a titkukat. Tanultam a halsütést sósvizben, ahogyan a harcsákat szokás, mikor még elevenen kerülnek az üstbe és a farkukkal olyan pofonokat osztogatnak jobbra- balra, hogy még a királyné őfelsége'ás pórul járt., mikor egy gyermeknagy- ságu harcsát, a halászok az üstbe szorítottak. Megnéztem, hogyan fogja Bostyák Mátyás, a megboldogult király kedves szakácsa a fakalapácsot, amellyel a pisztrángokat, pulykákat verdesi fejbe, mielőtt kékre forrázna őket. Sütöttünk halait vajban, különösen a kisebbfajtákat és rántottunk halaikat a granadai császár olajában, persze, olyan forrón, hogy a szemünk szikrázott. A királyné csak rostou- sütve szerette a halakat, itt aztán nyitva kelleti tartani a szemünket., hogy a hal el ne ttörje; m ra forgatásban, mert. megkívánta, hogy l-'\ágji.k a halat több darabon. hog\ az jól süljön. (Folytattuk-) Negyjóüíraxamk a lébnyoanai, aanelgezeitt, de he mér ott vagyok* legalább megta/
