Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)

1929-08-13 / 182. (2107.) szám

2 1929 auguwtng 13, kedd. hetőséghez képest mielőbb jelönijén meg Hágában. MáoDonald idáig távoltantotta ma­gát a hátától és ezért nagyobb a cselekvési szabadsága. Eri and ie megőrizte teljes auto­ritását azáltal, hogy Snowden offenzivájját beavatkozás nélkül engedte lefolyni. Az Ex- oelsior már arról ás tud, hogy milyen téren ajjáulainak tel kompenzációkat Snowdennek. Elsősorban a nemzetközi reparációs bankra mutat rá, amelynek tiszta jövedelme elegen­dő lesz arra. hogy azokat az államokat is ki­elégítse, amelyek egyelőre nem látják érde­keiket megvédelmezve. Bizonyos, hogy ezek­ben a tárgyalásokban Morgan amerikai szak­értő is részt vesz, aki az angol kincstári hi­vatal egyik vezetőjével. Leiih Roossal, Snow­den egyik legbensőbb munkatársával, beha­tó megbeszélést tartott. Az angol-francia-né- met szénkarteH lehetőségéről is beszélnek. Mindent egybevetve a párisi sajtó állásfogla­lását úgy lehet egybefoglalni, hogy a tegnapi en geszt pl ödési ülés után a kon­ferencia teljes meghiúsulását kizártnak tartják. Ha Snowden állását nem lehetne végleg megrendíteni és öt nem lehetne jobb belá­tásra bírni, ebben a legrosszabb esetben a tárgyalások felfüggesztése jöhet tekintetbe. A drámai lefolyású „engesztelGdési" ülés Hága, augusztus 12. A szombati izgalmas eseményekre most már általános enyhülés következett be. Még MacDonalduak Snow- denhez intézett táviratát sem kommentálják kedvezőtlenül, mert abban a tényben, hogy az angol premier bejelentette Snowden ál­láspontjának támogatását, csupán azt látják, hogy az angol kormány nem akarja dezavu- álni pénzügyminiszterét. Úgy hiszik külön­ben, hogy MaeDonald Irgöny éneik van ©gr második része is. amelyet ai angol sajté nem ho­zott nyilvánosságra és ebben a premier figyelmezteti Snowdent a béke magasabb érdekeire és kéri, hogy kissé tartózkodóbb magatartást mutasson, A tegnapi ,,engesztelési“ ülésről közben olyan részletek szivárognak ki, hogy a tár­gyalásnak rendkívül drámai lefolyása volt. Miután a tárgyi ellentéteket megbeszélték, Snowden felállott és kijelentette, hogy Ohé- ront ismételten biztosíthatja, hogy egyálta­lán nem állott szándékában az ő megbontá­sa. Aaok a szavak, amelyeket a konferencia ülésén használtaim — mondotta Snowden — olyan szavak, aminők igen gyakran csúsznak ajkaimra az alsóházi tárgyalások közben is. Az alsóházban azt mondják rólam, hogy na­gyon éles a nyelvem, de igen jó a szivem. Ha tudtaim volna, hogy Ohéron urat ezek a szavak egyénileg fogják súlyosan megbánta­ni, bizonyára elkerültem volna azokat. Chéron erre a következőképpen válaszolt: — Ezután a lojális és baráti hangú nyilat­kozat után úgy hiszem, hogy az incidenst ki­küszöböltük. Snowden ur angol, én norman­diai vagyok. A mi népeink a századok fo'lya­Berlln, augusztus 12. A weimari republiká­nus alkotmány tízéves jubileumát Berlinben és az egész birodalomban ünnepélyesen ülték meg. A berlini ünnepségek központjában a biro­dalmi gyűlésen végbement ünnepély állott, amelyen Hindenburg elnök, a birodalmi kor­mánynak Berlinben idó'ző tagjai, a porosz miniszterek, a német országok képviselői, a diplomáciai testület és számos vendég je­lent meg. Az ünnepi beszédet Severing birodalmi belügy­miniszter tartotta, aki rámutatott arra, hogy a mai ünnep olyan időpontra esik. amikor a német népnek sorsdöntő ügyeiben történik dön­tés. Severing annak a reményének adót kifeje­zést, hogy Hágában a világ államférfiainak si­kerülni fog a népek megértésének a program­ját végrehajtani. Severing beszédének további folyamán Né­metország fokozatos republikánus fejlődésével foglalkozott. Egyebek között azokra a törek­vésekre is kitért, amelyek Németország politi­kai struktúráját át akarják alakítani, vagyis foglalkozott, a birodalmi egység gondolatával. Követelésként állította föl az alkotmányban is tartalmazott formulát, hogy a német nép min­den törzsében egységes, amivel az egyes német országokban még meglévő partikularizmus el­len foglalt állást. A külpolitika kérdéseire át­térve, hangsúlyozta, hogy a köztársaság ugyan nem folytatja a puha pacifizmus politikáját, amely még a határokat sem akarja megvédeni, mán annyiszor állottak érintkezésben egy­mással, hogy egy ilyen jelentéktelen inci­dens nem távolitihat el .bennünket egymástól. Henderson, aki az ülésen az elnöki tisztet töltötte be, ezek után ünnepélyesen jelentet­te ki: — Az en tente cordiiale továbbra is fennáll. Chéron igy válaszolt: — Tényleg mindig fennállott és most is fennáll. Snowden és Ohéron erre felállott és ba­rátságosan kezet szorított. Ma délelőtt tiz órakor a pénzügyi bizottság tagjai teljes ülésre gyűltek össze. iimii—iiMnwTrwiieirifr r—"——1—— , h —— a republikánus békeakarat azonban nagyon ko­moly, mert abból a megismerésből származott, íhogy egy uj háború a világ kultúráját végle­gesen eltemetné. Egy leszerelést önként vál­laltunk — mondotta a szónok —, még pedig a népek gyűlöletének és bizalmatlanságának a leszerelését. Az Unter den Lindenen a Reichsbannerek ünnepélyes fölvonulása ment végbe. Az ut zászlódiszben pompázott, a nagy szállodák is kitűzték a birodalmi lobogót, a francia követ­ségen a trikolór lengett, az angol követségről az Union-Jack üdvözölte a fölvonulókat, a szovjetkövetségen pedig sarlós és kalapácsos vörös zászló lengett. A vár tér rászán gyűltek össze a Reichsban­nerek szövetségi vezetőségei. Hörsing szövet­ségi elnök különös melegséggel üdvözölte a (bécsi vendégeket. Csakhamar megszűnik az az idő — mondotta —, hogy titeket meg kelljen hívnunk és vendégül kelljen látnunk, mert Ausztria és Németország között a határ nemsokára el­tűnik és mi egységes német nép leszünk. Eles szavakban fordult a köztársasági gondo­lat jobboldali és baloldali ellenségei ellen. „Ha a nemzeti szocialisták és a birodalom más eh lenségei őrült beLső harcukkal nem hagynak fői, könnyen megtörténhetik velük, hogy mi védelmünkben ugyanazokkal az eszközökkel fogunk küzdeni, amelyekkel ők akarnak ben­nünket lebirni. Senkit sem akarunk kétségben hagyni az iránt, hogy a jobboldal és a baloldal üzelmeivel egyszersmindenkorra jól vagyunk lakva.“ Az ünnepi beszéd után hatalmas tömegek vonultak el festői menetben. Az ünnepségek este a három Operaházban rendezett díszelő­adással fejeződtek be. Páris, augusztus 12. A párisi sajtó részlete­sen számol be a berlini alkotmányünnepségről és megállapítja, hogy a német köztársaság tize­dik évfordulóját különös büszkeséggel és na­gyon bensőségesen ünnepelte meg. Letagadha­tatlan tény — írja az Oeuvre —, hogy Német­ország köztársaság és a német nép túlnyomó többsége a köztársaság mellett van. Csak az erős német köztársaság fönnállása esetén való­sítható meg Németország és Franciaország kö­pött a közeledés, mint első lépés az Európai Egyesült Államok felé. A léiért való küzdelem súlyos napjaiban csak a fiatalos erő, az acélos izomzat, a nyugodt, kiegyensú­lyozott idegrendszer képesít bennünket arra, hogy megálljuk a helyünket. Az életküzdelem egész fegyver­tárát egyesíti magában a valódi DIANA sósborszesz Ha testünket és különösen serdülő gyer­mekeink testét esténként lefekvés előtt és reggelenként a napi robot megkez­dése előtt tiszta vagy hígított DIANA sősborszesszel bedörzsöljük, rugékonyságra, frisseség­re és erélyes tetterőre teszünk szért, mely a munkához kitartást és buzgó életked­vet kölcsönöz. Kísérelje meg mindenki, aki bá­gyadt, könnyen fárad, lehangolt, ke­délybeteg, mert csodát fog látni.. DIANA sósborszesz Az egész országban mindenütt kapható Csak Diana névvel valódi! Egy eredeti palack ára 5.50 Ké. Merénylet készült a perzsa sah ellen Teherán, augusztus 13. A Chicago Tribüné szerint a rendőrség több: személyt tartózta­tott le, akiket azzal gyanúsítanak, hogy a sah ellen merényletet szőttek. A letartóztatottak között van Noarat Dawley herceg is, a sah egyik fivére, azonkívül a pénzügyminiszter. Az összeesküvőket haditörvényszék elé állít­ják. A republikánus gondolat dicsőítésével zajlott le Berlinben a weimari alkotmány tízéves jubileumi ünnepsége A német nép hitvallása a köztársasági gondolat mellett — A Rekhsbaimerek vezetője Ausztria és Németország egyesülését hirdette JtestetL IdroL-tu RdGény irtaJICRÚDy-GyULa (11) — A cifra rongyosok! Most is ott vannak Pozsonyban! Papok, urak, zsidók és mindent a királynétól várnak, pedig jól tudják, hogy nem tehet semmit a török, meg Szapolyai miatt, — dörmögte magában a vajda, hogy az álmot minél távolabb tartsa mgaától. De az megint csak egy lépést tett feléje. Ugyanis megint csak a diófa szólalt meg: — Kedves gazdám, te is szeretnél Pozsony­ban lenni és dölyfösen ülni a lerongyolódott magyar urak között. Hiába mondod, hogy koldus-barátságukra nincsen szükséged. Jól­esik a vadásznak, mikor az otthon maradt ku­tyák nyelvüket lógatva körülugrándozzák. Jólesik a gazdagnak, amikor alázatosan ku- nyoráló emberi pillantásokat lát maga körül. Jólesik az irigység, amely a szegényeik bűze és a gazdag embert betegségében meggyógyít­ja. Jólesik a gonosz szó, amelyet a gazdag ember háta mögött mondanak el, mert csak a kisujjat kell megmozdítania, hogy nyomban bosszút állibasson érte. Szeretnél te, kedves gazdám, a koldus pozsonyi magyraok között a saját konyhádról, a saját társzekeredről en­ni, már csak azér is, hogy megszámolhassad, hányán jönnek el hozzád a királyné sovány ebédje után nyalakodásra. A vajda félfüllel, mintha vizbemerütt vol­na: hallgatta a diófa szavait, a feje mázsányi nehézséggel a mellére zuhant, de még volt annyi ereje, hogy felemelje az álomkor ször­nyű főj tóga tása elől. És most valóban eleven- ermberf. látott maga előtt a csillagsugáros őszi éjszakában. Ki vagy? Hogy mertél zavarni? ordi- íotl fel a vajda, mintha kiragadta volna, mu­ftii a* álom orvényétól. Rátámért taogjáúrcu ] a bömbölőre, amellyel keresztül szokott men- I ni embereken, állatokon, sőt még az évi viha- | rokon is, amikor elfogta az őrülethez hason­latos féktelen indulat. A rövid, vastag tőr, amely oldalán függött, még csak annyi hangot sem adott, mint a hal, amely kidugja fejét a vízből: csali villant ka­pásközben a sötétben, a vajda bal karját előre- feszitve. válligemelt jobbjával döfésre indult az éji látogató ellen. Bizony annak legfőbb ideje volt hátraugrani és megszólalni nyava­lyás hangon: — Vingárti Horvát Gábor vagyok, nagyjó- uram étekfogója, akit' Pozsonyba küldött vala. A vajda nagy (mellkasa még fújtatott, mint ahogy a vihart hallja az ember elmenni a fák felett, de a két nagy kerek szeme már elve­szítette előbbeni kavargó-konok színét és lassan látható lett a sötétben, mint a fekete bivalyé. — Horvát, — mormogta a vajda és balke­zét kinyújtva, megragadta a jövevény mellén a ruhát, közelebe vonván magához, igen, ezt a posztót ismerem, ebből szoktam a ruhái­tokat varratni. Az álomkóros tapintása hamarább műkö­dik, mint a szeme. Álmában is megismerte Szapolyai János az ő posztóját, amelyet gácsi birtokán szövetett a cselédeinek. — Hm, ott is, a királyné körül is ilyen jó- ravaló posztóban járnak az étekfogók? — kérdezte a vajda, mintha csak magától, mert feletet nem várt a cselédjétől. Álmában is csak parancsolni szokott. — A jobbkezéből lassan leeresztette a tőrt, maga mellé a padra, mint valami kis vadálla­tot, amely egyedül neki engedelmeskedik. A tőr olyan hangot adott a diófán, mint az ezüst kereszt a holtak koporsó jón. A vajda megint csak felriadt a hangra, mintha még mindig nem tért volna vissza másvilági álmából. — Ki zörög itt? Kinek nem kedves az éle­te? Mond te, szakács, ki árulta el, hogy itt va­gyok? Ki kémkedik utánam? A inegnyavalyásndolt étekfogó falevél han gon felelt: két besugároztak a csillagok mutatták meg, hogy merre kell mennem a pozsonyi üzenetek­kel. — Pozsony? Milyen messzire van ide! Mit üzenhetnek nekem onnan? — A legelső asszony, aki ebben az ország­ban van, kérdezte nagyjóuramtól, hogy egész­sége, étvágya, békessége milyen szokott lenni közönségesen és én felelék a kérdéseke. A vajda megint csak megrázta az ujjast, amelybe vingárti Horváth Gáspár volt buj­tatva. — Te, tésztametélő, te hagymatisztoga/tó, te mosogatóié, minden egyes hazug szavadért megmeri ttettek a Tiszában, még pedig ott, ahol az örvény táncol. Az étekfogó a maga világi eszével azt gon­dolta magában, hogy a vajdának rossz emész­tése volt, valami olyan ételt adtak eliébe, ami­ből nem -szívesen evett, holott közönségesen a bundabőrre tálalt kecsketokányt is jóízűen megeszi, mert a vajda falánk természetű volt, mindaddig szokott enni, amig gyomra meg nem fájult. — Talán hal volt ebédre? Ezek az asszony- személyek nem is tudják, hogy miként kell jól főzni a halat. Még ha tudnának is vala­mit a dologhoz, bennfelejtik a hólyagját. Ha eddig is nem értettem volna a halfőzés tudo­mányát, most Pozsonyban való időzésem alatt: bőven megtanulhattam, mert a királyné őfel­sége konyháján mindennap volt hal, hogy már a lábszijj-kemény viadkocaoombnak is inkább örvendeztek az urak, mint az aldunai ikrás tokoknak, amelyeket a török hajósok űztek fel a pozsonyi Dunára. A vajdia megint érezte az álomkór bénult szelét, de minden erejét összeszedve, rázogat- ta az előtte álló embert, mint valami csengc- tyüt. Amiig ez itt van, addig nem szabad erőt vennie rajta betegségének, nehogy annak or­szágszerte hire terjedjen. Az étekfogó a rázo- gatáat biztatásnak vette és vezekelve, pergő szóvá! beszélt: — Igaz, hogy több időt töltöttem Pozsony­ban, mini. mii ennyit, nagyj óuram engedélye­nulom a királyné konyhájának a titkát, hogy mit esznek azon a magyar urak, hogy még a közeai Ventur-ucai bormérésbe se látogatnak el, pedig ott minden időben kapható vadkan- főkocsonya is, amelynek készítési módját né­hány év előtt éppen a tudós és gazdag Wolsey főtisztelendő ur találta ki Angliában, amiért bibomoki kalapot küldött neki a Pápa Őszent­sége. — Te moslék-gyűjtő, — kiáltott félálmában a vajda, mert minden szót. megértett, csak föl­di erői elhagyták vala, hogy pontosan vála­szolhasson. Csillagsugáros égboltozat alatt himbálózott, mint a félhold, amely ekkor volt kelőben és a földről utána kiabált valami szőlőpásztor: ilyenformán hallotta a szava­kat. Csak eszébe jutna valamely igen nagy gorombaság, amellyel az étekfogó kérkedés seit végleg eÜhallgattatná! Az pedig elmon­dott mindent, amit a hosszú útiban kigondolt meséje mulattatására. — Mondom, ha már itt. vagyok a liaJkirály- né házában, ahol mindennap azon törik a fe­jüket a szakácsok, hogyan készítsék el a más­napi halakat, hogy azok unalmassá ne válja­nak, legalább megtanulom a titkukat. Tanul­tam a halsütést sósvizben, ahogyan a harcsá­kat szokás, mikor még elevenen kerülnek az üstbe és a farkukkal olyan pofonokat oszto­gatnak jobbra- balra, hogy még a királyné őfelsége'ás pórul járt., mikor egy gyermeknagy- ságu harcsát, a halászok az üstbe szorítottak. Megnéztem, hogyan fogja Bostyák Mátyás, a megboldogult király kedves szakácsa a faka­lapácsot, amellyel a pisztrángokat, pulykákat verdesi fejbe, mielőtt kékre forrázna őket. Sütöttünk halait vajban, különösen a kisebb­fajtákat és rántottunk halaikat a granadai csá­szár olajában, persze, olyan forrón, hogy a szemünk szikrázott. A királyné csak rostou- sütve szerette a halakat, itt aztán nyitva kel­leti tartani a szemünket., hogy a hal el ne ttör­je; m ra forgatásban, mert. megkívánta, hogy l-'\ágji.k a halat több darabon. hog\ az jól süljön. (Folytattuk-) Negyjóüíraxamk a lébnyoanai, aanelge­zeitt, de he mér ott vagyok* legalább megta­/

Next

/
Thumbnails
Contents