Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)
1929-08-10 / 180. (2105.) szám
4 1929 augusntus 10, szemből — Én annak idején a szlovák nemzeti párt megbízásából a junákokat organizáltam, mig Majoh Sándor a Rodobnanát, úgyhogy ismertük egymást, de kölcsönösen bizalmatlanok vallunk. Arról, hogy a Rodobrana titkos üléseket tartott volna, nem tudok. A Mária-völgy- bem egyszer egy gyűlésen, amelyen én is jelen voltam, Machot keresték és nem találták meg. Ekkor valaki azt mondta, hogy títkos tanácskozáson van.. Kiváncsi voltam erre a titkos tanácskozásra, elmentem a szóban forgó korcsmába, kerestem Machot és ekkor kiderült, hogy a korcsmában nem titkos ülés vett, hanem táncmulatság. Később Rothermere ellenes könyvet adtam ki és Igaz Józsefet ügynökül alkalmaztam. Mikor Nagyszombaton a Posta Szállóban lakó Igaz Józseffel elszámoltam, irattárcájából egy levél hullott ki Láttam, hogy valami nagyméltóságu urnák van címezve és az autonómia szó előfordul benne. Igaz azt mondta, hogy ha tudnám, mi van a levélben, akkor Snaczkyékkai nem érintkeznék. El akartam kérin tőle a levelet, de nem adta. Pozsonyban Snaczkynak beszámoltam erről, aki rettenetesen felháborodott és rögtön el akart menni a rendőrségre. Én azonban visszatartottam, mert tudtam, hogy Igaz ebben az esetben megsemmistiti a levelet és én azután állításomat nem tudom igazolni. Igaz ezután Szlovenszkón utazgatott és mikor elszámolt, kiderült, hogy háromezer koronával többet vett föl, mint amennyi megillette volna. Azt mondtam neki takarodj, de add ide a levelet. | Vérszegény gyermekek igyák a 6 Csizi-vizet, Csizfürdő íammmmmmammmmmanmmmmmBmmmrnmmmmmmmmammmmmmmm Igaz azt állította, hogy a levelet elvesztette. Igaz ezután hangoztatta ismerősei előtt, hogy Tuka, Snaczky, én, meg az Autonómia című i lap többi embere kétszázezer koronát kapott a magyar konzulás tói. Én erre feljelentettem Igazi az elsikkasztott hd~ ; romezer korona miatt, Snaczky pedig az ! elsikkasztott levél?ogaJmazoány miatt. Ké- ■ sőbb a feljelentést Kötésár Müos kivárná- ■ gára visszavontam. < Kínok: Maga munkatársa volt ex Antoraó- < miának? Tanú: Igen. A lapot Snaczky alapította. Én egyik szerkesztője voltam. Elnök: Ki finanszírozta a lapot? k Tanú: Nem tudom. Mikor beléptem a szerkesztőségbe, kérdeztem, hogy honnan van a ; pénz. Snaczky azt mondta, hogy becsületes szlo- ; vák forrásból, a néppárt gazdagabb elége- ( detlenjeitől kapta a pénzt. i| Többet nem tudok. Snaczky még azt is mon- j dotta, hogy becsületszó köti és nem árulhatja el, hogy ] kik adják a pénzt. Elnök: Mondta maga valahol, hogy Tuka áll a lap mögött? „A kitűnő kiszolgálás*' Tanú: Mikor a pártot organizáltam Szlo- , ven szkon, akinek jól esett, azt mondtam, hogy Tuka , áll a lap mögött, akinek nem esett jól, azt ^ mondtam, hogy nem áll mögötte. , Késeibb Snaczky szóbelileg közölte velem, ] hogy Tuka nem áll a lap mögött, azonban az akciót kívánatosnak tartja. Arról nem tudok, , hogy Tuka Snaczkyval érintkezett volna. Snaczky egyszer kijelentette előttem, hogy szeretné, ha a néppárt Tűkét gallérjánál fogva kidobná, mert akkor Tuka kénytelen volna az ő pártjukba belépni. Elnök: Tud-e arról, hogy Snaczky mozgalmát Magyarországról finanszírozták? Tanú: Nem. i Ki a szamár? Majd az elnök kérdésére Murgae elmond- ■ ja, hogy az 1921. évi mozgósításkor, amikor önként bevonult a losonci tüzérekhez, Belánsky, aki ott kapitány volt, említette neki, hogy szamár, amiért önként bevonult. Pontosan nem emlékszik erre a jelenetre, de a szamár szó előfordult benne. Ügyész: Maga a rendőrségen azt vallotta, hogy Mach beszélt arról, hogy a kapucinusoknál titkos Rodabrana ülések folytak? Tmu: Mach beszélt ugyan gyűlésekről, de pontosan már nem emlékszem. Ügyész: Január 5.-én a rendőrségen jegyzőkönyvbe mondta ezf. ilyen pontosan nem mondtam. Egyéb- tón t is ' összeírtak ott vagy hatvan oldalt, összekeverték a kérdéseket válaszaimmal és ösz- szefüggő kérdéseket nem kaptam. Nyolc napig voltam a rendőrségen és minél előbb el akartam onnan kerülni. Ügyész: Mach szerint Tuka is járt a kapucinusoknál? — Ez nem igaz. Ügyész: Tehát a rendőrségen hazugságot írtak a jegyzőkönyvbe? — Nem. De én aláirás előtt nem olvastam el a jegyzőkönyvet. Majd az ügyész kérdésére elmondja, hogy az Autonómia szerkesztőségében sokat beszéltek Tubáról, Snaczky dicsérte is Tukát, de nem érintkeztek egymással Snaczky Odeschalcliival sem érintkezett és mindég szaladt Odescalcwy elől, még a kávéházban is elfutott előle. Ügyes*: Strazanova tanú szerint Qdeedhalchi uniódig zárt ajtók mögött tárgyalt Snaczkyval. Tanú: Snaczky jóm odora ember és fogadta Odescaloliit, aki a Slovák szerkesztőségében is járt. Fix ideája volt a szlovák arisztokrácia megszervezése. (Derültség.) Wcáchherz dr.: Jártak magyarok az Autonómia szerkesztőségében? — Csak egyszer. Bittera járt ott, akinek egy kérvényt csináltunk. Ottlik dr.: Ellentét mutatkozik mostani vallomása és a rendőrségen tett vallomása között. Szuggerálták magát a rendőrségen, vagy előre bebeszélték magának a vallomását? Elnök: Ezt a kérdést nem engedem feltenni. Az ügyész ellenzi a tanú megeeketését, a védelem kéri. A bíróság úgy határoz, hogy a tanút nem esketi meg. A Hanzalik-féle lapalapitás A következő tanú Plechlo Rezső dr. nagy- szombati ügyvéd, a néppárt egyik vezető tagja. Részletes vallomást tesz arról, hogy a néppárt nagyszombati körzetében többször beszéltek áriról, hogy külön lapot alapítanak Nagyszombatban. Nem volt pénz, mire Pleeh- lo maga ajánlott fel nagyobb összeget kaucióra. Hanzalik tudomást szerzett erről és szerkesztőnek ajánlkozott. Később Michalus valószínűleg meghallotta Hanzaliktól ezt a tervet és szintén ajánlkozott a laphoz. Mioha- lus azonban kommunista volt. Neki azt mondtam — folytatja tovább Plechlo vallomását — hogy tárgyaljon Hanzalikkai, ő lesz a lap szerkesztője. Egy nap Michalus eljött hozzám és azt mondta, hogy pénzt tudna szerezni a lapra. Tudtam, hogy Michalusnak nincs pénze és ezért ajánlatát rögtön elutasítottam. Michalus havi 8—10.000 koronáról beszélt. Említettem Hamzaliknak is, hogy Michalus ilyen ajánlatot tett, de Hanzalik erre nem válaszolt. Hanzalik egy nap azzal állatott be, hogy Pozsonyban már berendezett egy szerkesztőségi helyiséget és pénzt kért erre. Mikor nem akartam pénzt adni, kórt, hogy legalább egy hatezerkoronás váltót zsiráljak. Ezt megtettem, azonban nemsokára kiderült, hogy Hanzalik a váltót a nagyszombati banknál leszámitoltatta. Hanzalik Miohalusnak, Michalus pedig Berzsónak adta tovább a váltót. Hamzalikot felszólítottam, hogy rendezze a váltót, min© ő nyolc nap múlva rendezte is azt. A pöstyéni konferencia Pleeblo ezután még a következőket adja elő: — Gál István vallomása szerint 1921-ben Pöstyénben voltam. Abban az idő-ben a szlovéné zkói szövetkezetek el voltak keseredve a központi szövetkezet ellen. Ekkor több szövetkezet megbízásából körlevelet bocsátottam ki, hogy szervezkedjünk. Fodor Jenő irt nekem, hogy jöjjek Pöstyénbe. Ott a kávéházban Fodor bemutatott vagy tíz ismeretlen embernek, köztük volt Szent-Ivány és Tuka is, akit akkor még nem isimertem. Miután láttam, hogy a magyar szövetkezetek túlsúlyt akarnak biztosítani maguknak, hamarosan elmentem a kávéházból. Elnök: Az ön lapja és az Autonómia cimü lap között állítólag összefüggés állt fönn? — Snaczkyt nem ismertem, csak itt a folyosón ismerkedtem meg vele. Az Autonómia című lap mozgalmát sohasem helyeseltem. Én a választási körzet részére akartam lapot kiadni. Ügyész: Mondta magának Michalus, hogy a lap második vagy harmadik számában Szlovenszkő éLszakitásának követelését kel! valahogy érvényre juttatni? — Nem. Weichherz dr.: Volt-e arról szó, hogy Belánsky képviselő lesz? — Egy nap a párt végrehajtó bizottságának ülése után Belánsky kijelentette előttem, hogy juszt is képvisolő lesz, még ha a tagok meg is pukkadnak. Plechlo megesketését mellőzik. Az elnök ezután szünetet rendel el. Szünet után megkezdődik Hanzalik József köpcsényi születésű 41 éves pozsonyi újságíró kihallgatása. Elmondja, hogy Tukával 1921-ben ismerkedett meg, amikor Tuka főszerkesztője lett a Slováknak. Mint a néppárt tagja, érintkezett a Slovák szerkesztőségével. 1921-től fogva Tukával együtt dölgozott, de semmit sem vett észre. Első ízben akkor támadt gyanúja Titkával szemben, amikor a szlovák néppárt és a csehszlovák nemzeti demokrata párt közt Hanzalik tárgyalásokat közvetített és egy pöstyéni ülésre Tukának és Vrabec szenátornak kellett volna eljönnie. Hanzalik táviratot kapott Prágából, hogy az ülés meg lesz tartva és választ kértek tőle, hogy Tuka is eljön-e. Hanzalik ekkor felkereste Tnkát é6 választ kért tőle. Tuka azt mondta, hogy majd másnap ad választ, de másnap Tukát nem találta sehol. Harmadnapra találkozott Tukával, aki ekkor már nem akart elmenni az üléere. Az ülést Pozsonyban megtartották, de sikertelenül végződött. Ekkor, — folytatja vallomását Hanzalik — bizonyos száonp témákból megállapítottam, hogy Tuka Bőrsben volt tanácskozni. Ekkor merült fél bennem az első gyanú. Figyelmeztettem Sidort, Mohácsokét ée másokat, hogy nem tetszik nekem Toka, aki belpolitikai kérdésekben Becsbe jár tanácskozni. Elnök: Tudta, hogy Tukának lapja van Becsben, amit ott szerkeszt? — Nem tudom. Tukáról nem tudtam megállapítani semmit. Az volt a benyomásom, hogy Tuka csak Magyarországgal állhatott összeköttetésben. Kétszer voltam a prágai és kétszer a bécsi magyar követségen. Kontaktust akartam szerezni ezeken a követségeken a magyarok külföldi embereivel. Elnök: Küldte magát oda valaki? — Nem. Elnök: Hogy állított be a követségre? — Mint újságíró. A prágai magyar követségen először 1926-ban voltam. Egy kövefcségi tanácsossal beszéltem és a saját nevemen mutatkoztam be. Kijelentettem, hogy politikai ügyben jövök hozzá, mert nem megy a fejembe az, hogy Szlovenszkón a magyarok és a szlovákok nem tudnak együtt dolgozni, holott céljaik ugyanazok. Hanzalik informatív beszélgetései a magyar követségen Elnök: Mindjárt igy kezdte a beszédét? I — Azt mondtam, hogy bizonyos politikai ] ügyben beszélni akarok vele. Az illető tanácsos fogadott és én az autonómista mozgalomról kezdtem vele beszélni. Azt mondtam, hogy a szlovákok és a magyarok közös céljaik felé nem haladnak közös fronton. Elnök: Mi köze ehhez a magyar követségnek? Tanú: Ez egy kísérlet volt. Elnök; Beugratás? Tanú: Kiváncsi voltam, hogy áll ez az ügy. Elnök: A magyar követség! tanácsos rögtön tárgyalt is magával? — Igen. Hosszasabban beszélgettünk. Általános politikai beszélgetést folytattunk, de semmi konkrétumról nem beszéltünk. Sorra vettük az egyes szlovenszkói politikai személyiségeket. Elnök: És mikor volt a második prágai látogatása? — Ez 1927 ben volt, de már nem ez a követségi tanácsos volt ott, hanem egy másik. Bemutatkoztam neki azzal, hogy politikáról 1 akarok beszélni. Az első látogatásom alkal ! mával, mikor a szlovenszkói politikusok között Tuka nevét említettem, láttam, hogy ez nem kellemes a magyar követségi tanácsosnak, láttam, hogy ideges lett és abbahagyta a beszélgetést. Elnök: Ha idegen emb®T jön a követségre és Tukáról kezd beszélni, akkor a követségi hivatalnok már ideges lesz? Ez nem elég világos. Hanzalik folytatja vallomását: — Második beszélgetésem alkalmával azt mondtam, hogy hajlandó lennék együttdolgozni azért, hogy a magyarok és a szlovákok az autonómiát kivívhassák. Elnök: Mondta maga, minek kell ez? — Hogy itt gazdasági alapon a szlovákok é$ a magyarok együttműködjenek- Miért ne leli ölne együtt dolgozni. Elnök: Ez nem elég magyarázat. Maga valami tervet terjesztett elő a követségen? — Semmi konkrétumot nem terjesztettem elő, csak gazdasági vonatkozásiban. Elnök: De miért éppen a magyar követségen? — Mert a külföldi magyarokkal akartam összeköttetésbe kerülni. Előterjesztettem egy tervet, amire azt mondták nekem, hogy majd meg fogják nézni. És értesítenek. Mikor másodszor voltam a prágai követségen már nem is beszéltek velem. Elnök: Jegyzeteket nem csinált a dologról? — Nqm. Bécsben is kétszer megfordultam a magyar követségen. 1926-ban elmentem a bécsi magyar követségre, de itt n ár nem a saját nevemben mutatkoztam be, hanem magyar álnevet használtam. Itt a prágai magyar követséghez utasítottak. Bécsben is hasonló mesével állottam elő, de mintegy tiz perc múlva azt mondták nekem, hogy legjobb lesz, ha Prágához fordulok. Mikor másodszor felmentem a bécsi magyar követségre, már senkivel sem beszéltem és igy sem Prágában, sem Bécsben semmit sem tudtam meg Tuka külföldi összeköttetései- rőL Miután a magyar követségekkel a tervem nem sikerült, 1927-ben Jehlicskához fordultam, akirőlt udtam, hogy Bécsben van. Senki sem informált arról, hogy Jehlicska hol lakik. Megkérdeztem a pozsonyi kapucinus kolostort, hogy hol van a bécsi kapucinus kolostor, ahol tudomásom szerint Jehlicska lakik. Meg is látogattam őt és nyolcszor, vagy tízszer voltam Jehlicskánál. Snekinek sem szóltam bécsi látogatásaimról. Először 1927-ben voltam ott és azzal állítottam be hozzá, hogy régi jő ismerősök vagyunk s politikai ügyben jövök hozzá. Azt mondtam neki, hogy a szlovákok elégedetlenek, Prága ellen beszéltem és hogy a szlovenszkói politika csak negatívumokat csinál Prága ellen, de a belföldi szlovák elem pozitíve nem érvényesül. Mikor másodszor mente mJehlicskához, már bizalmasabb volt hozzám, egész nap együtt voltunk. Kritizáltam Tuka taktikáját, hogy negati- vista, de konkrét értelemben nem fejt ki épitő munkát. Jehlicska mindenben igazat adott nekem, végül kijelentette, hogy Tuka munkájának valóban semmi eredménye sincs. Azt nem mondtam el Jehlicskának, hogy hogyan akartam rájönni arra, hogy milyen tevékenységet folytat Tuka és hogy erre felvilágosítást sehol, még a magyar követségen sem kaptam. Jihlicskának tetszett az én politikai koncepcióm, amit elébe tártam és mondtam, hogy mint régi szlovákot, engem nem gyanúsíthatnak meg, ha valami politikai akciót csinálnék. Ezutánt ovább tárgyaltunk. Jehlicska kijelentette nekem, hogy lesz pénz bőven. A pénzkérdés Snaczky lapjával és mozgalmával kapcsolatban jött szóba, Jehlicska azt mondta nekem, hogy ha nem vagyok megelégedve a néppárttal, úgy lépjek be Sznaczky mozgalmába, amely jobb és egészségesebb. Ez már a Rothermere-akció idején volt és mert Hnnka ellenezte a Rothermere-akciót, Jehlicska röpiratot adott ki Hlinka ellen s nekem i-s azt mondta, hogy Sznacakyt kell támogatni. Én kijelentettem erre, hogy Sznacz- ky akciójában nem veszek részt, mert Sznaez- ky jó újságíró, de nem ló politikus. Elnök; Mindig négyszemközt beszéltek? — Nem. Nnyilvánosan együtt mutatkoztunk a vendéglőben, az uccán. ő ugyan titkos kijáraton akart kivezetni, azit mondta, hogy detektívek figyelik őt, amire azt válaszoltam, hogy erre nekem nincs szükségem. Az elnök ezután félbeszakította a tárgyalást, amelyet délután háromnegyedötkor folytattak. Hanzalik vallomásának további során a következőket. mondotta: Tolnai Világlapja... Revíziós Liga stb. — Nagyobb bizalomra tettem szert Jehlicskánál, akkor, amikor a Sznaczky-féle mozgalom csődöit mondott. Arról volt szó, hogy uj mozgalmat kell csinálni és pénzt is ajánlott, de pontosabban nem mondta meg, hogy honnan lesz a pénz. Erre ón gavallérosan azt mondtam, hogy nem akarok tele semmiféle pénzt, de ajánljon valamiféle üzletet, amiből a lapot és a mozgalmat fin a os zár ózni tudom. Több lehetőség merült fel, végül is abban állapodtunk meg, hogy megszerzi nekem a Tolnai Világlapja szlovenszkói kolportázsát, aminek havi jövedelme 12— 15.000 korona. Én háromszor is jártam Budapesten. Jehlicska előzőleg megadta nekem a budapesti Revíziós Liga címét és ott egy Ferencz nevű emberhez utasított. Meg is egyeztünk egy jeligében és pedig a „Köpcsényi" jeligében, mert én Köpcsényből származom. Budapesten Ferenezyvel nem találkoztam, hanem Fáik igazgató fogadott, aki megbeszélte velem a szlovenszkói politikai helyzetet ó« konkrét dolgokról is tárgyaltunk. B—B—BBlimtlIIB—WWBB—W
