Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)

1929-08-10 / 180. (2105.) szám

jL kommányok szántóra tartott fönn döntés cél­jából, azonban az annuitások uj felosztására gondolni som lobot és nőm lehet a vitát új­ból felvonná a speciális kérdéseikről, som arról, hogy Franciaországnak milyen rész jut vagy hogy milyen formában történjenek a fizetségok. Ghéronnak PireÜlá siótólt a eeg&teégóre, aki a szakértőd konferenciának a tagja volt és njból hangsúlyozta, hogy a Young-torv oszt­hatatlan egésznek készült. Folíkérto a dele­gátusokat, hogy a tervet egyhangúan fogad­ják ed és ezzel végre járuljanak hozzá a világgazdaság stabil fejlődéséhez és a nem­zetközéi kereskodelem kedvező alakulásá­hoz, ami kétségtelenül világszerte a munka­nélküliség enyhülését hozza magával. Jaspar ie hangoztatta, hogy Belgium nem fogadhatja el Snowden javaslatát. Ilyen kö­rülmények között felmerül a kérdés, hogy egyáltalán mát lehet még tenni akkor, ami­dőn az ellentétek a legélesebben szembem- áHanak ? A Konferencia máris válságba került A pénzügyi bizottság csütörtöki ülése után a helyzet rendkívül komolyra fordult. Jogosulatlan pesszimizmus nélkül lehet megállapítani, hogy a* ellentétek tisztán kikristályosodtak és élesen csapnak szem­be egymással. Snowden kifejezetten hangsúlyozta, hogy nemcsak az angol kormánynak, hanem az angol parlament és az angol nép túlnyo­mó többségének támogatásában js biztos és ezért álláspontját lehetetlenség feladnia. Másrészt azonban Franciaország szem­pontjából is lehetetlenség belemenni ab­ba, hogy a Young-terrben kilátásba he­lyeseit fizetségek leszállítását határozati- lag kimondják. Ha, bármelyik kormány ál­lana a megváltoztatott Yonng-tervvel a ka­mara elé, egyhangúlag megbuktatnák. Nem szabad elfelejteni hogy Poincaré csak a legnagyobb erőfeszítéssel, nyolc szava­zattöbbséggel tudta kereszttileröszakohn az adéssági egyezmény ratifikációját é« a kormánynak a fő argumentuma az volt, hogy a kormányok konferenciája egész bi­zonyosan egyhangúan fogadja ed a Young- terv ot. Egyáltalán nem lehet megjósolni, hogy mi történik a legközelebbi napokban vagy órákban Hágában. A delegációk körében az a hir terjedd ed, hogy MacDonaM a jövő hét elejém Hágába jön és közvetítem fog az eüentéteg álláspon­tok között. Ént a hírt azonban hivatalosan egyáltalán nem erősítették meg ée ezért a legnagyobb fenntartással kell fogadná. nPRfr&AI/ V >AGYAR*Hl RL P A pénzügyi bizottság szenvedélye? vitájá­val szemben jelentőségben egészen háttérbe szorul a politikai bizottság illése Henderson elnök azt indítványozta, hogy a bizottság kizárólag kéit kérdésre szorítkoz­zék: a rajnai terület kiürítésének ügyére és a rajnai egyeztető bizottság kérdésére. Általános vita fejlődött ki erről, amelynek folyamán Briand kifejtette a francia tézist, Stresemann feledt, Briaod válaszolt és Stre- sernann neplikázott. A gyűlést azután pén­tek délután négy órára napolták el, amikor is az általános vitát folytatják. A bizottság vitája nagyon barátságos hangnemben ment végbe, mindkét szónok megőrizte benső nyu­galmát ée rámutattak azokra a benső kap­csolatokra, amelyekben a két bizottság mun­kálatai állanak. Mindkettő kifejezte határo­zott kívánságát, hogy gyakorlati eredmé­nyekre jussanak. A szakítás természetesem mindkét félre a legsúlyosabb következményekkel járna. Németországra a Dawes-tervhez való visx- szatérést, Németországra és Franciaország­ra a rajnai terület további megszállását, a., egész világra pedig a nemzetközi hely­zet kiéleződését s a némét-francia közele­dés reményének megsemmisülését jelen­tené. Ilyen körülmények között a delegációk min­dent meg fognak kiséredmi, hogy a szakítást elkerüljék. A francia sajtó offenzivája Snowden ellen Páris, augusztus 9. Szenzációs címzésekkel, a lehető legnagyobb betűtípussal kürtöli vi­lággá a mai francia sajtó azt a véleményét, hogy Snowden kancellár ultimátuma következté­ben a világkonferencia kritikus helyzetbe jutott. Mindazonáltal Párisban még egyáltalán nem estek kétségbe a dolgok alakulásán. A hivata­los Petit Párisién birálja Snowden magatartá­sát a legélesebben. A szövetséges hatalmak meg akarták őt kímélni a nyílt vereségtől, amit egész biztosan megérdemelt. Snowden azonban a szövetségeseknek ezt & tapintatos eljárását egyáltalán nem hálálta meg. Tegnap még ed­digi követeléseit is túlszárnyalta. Minden mér­téket elvesztett szeme elől és a konferencia légkörét a lehető legjobban összezavarta. Nem­csak ultimátumot intézett a szövetségesekhez, hanem nyilt fenyegetésbe ment át. Sauerwein a Matinben kijelenti, hogy Snow­den nacionalisztikusabban viselkedett, mint a legvadabb nacionalista. Valóban nagy érdemet szerezne magának és a II. Internacionálénak, ha huszárvágásával a hágai konferenciát szét- ugrasztaná. Teljesen hihetetlen, hogy egy an­gol miniszter, aki még hozzá szocialista, telje­sen csekély jelentőségű pénzügyi viták miatt Európa békéjét kockára veti. A Journal ezzel szemben nem hiszi, hogy Snowden a helyzet komolyságát tegnapi föl- szólalása ellenére még inkább élére állítaná A konferencia pénzügyi bizottsága nagyon észszerűen cselekedett, amikor vasárnap es­tig elnapolta magát. Remélni lehet, hogy Snowden újból észretér és a konferencia többi résztvevői mindent el­követnek a közvetítés érdekében. Egyébként itt az ideje, hogy maga MacDonald jelenjen meg a színpadon, hogy a Snowden által eltört porcellánt összeragassza. A többi párisi lap, főleg a baloldali sajtó, nagyon tartózkodó álláspontot foglal eL Egy­előre nem lehet látni, miképpen gondolja Páris a pillanatnyi krízis megoldását. Cheron pénz­ügyminiszter energikus föllépésére való tekin­tettel, amelyet az olasz és a belga delegátusok is támogattak, lehetetlenségnek látszik a Yotmg-terv bár­mifajta megváltoztatása. A kompromisszum egyetlen lehetőségét Cheron ama bejelentésében látják, hogy a tárgyi szál­lítmányok fölosztásában másképp is lehet meg­állapodni, mint ahogy azt a Young-terv elő­irányozza. Snowden és Cheron vitájának drámai fordu­latai mellett Stresemann és Briand vitája a politikai bizottságban teljesen háttérbe szorul a párisi sajtó hasábjain. A lapok megelégsze­nek azzal, hogy hangsúlyozzák, mennyire nehéz a kiürítés technikai keresz­tülvitele. Pontos szakértői tanácskozásokban kell meg­állapítani a kiürítés ritmusát és modalitásait, írja egybehangzóan a Matin és a Petit Pári­sién. Teljesen pontos tervet kell kidolgozni ar­ról, hogy a visszavont katonák ezreit mikép­pen helyezik el Franciaországban, miként ad­ják vissza a lefoglalt épületeket stb. A két lap annyit kesereg a kiürítés technikai nehézségei miatt, hogy önként fölvetődik a kérdés, mi­képpen üríthette ki rövidesen a fegyverszünet megkötése után a többmilliós német hadsereg Belgium és Franciaország megszállott terü­leteit? Egyebekben a lapok most is kitartanak azon az állásponton, hogy a Saar-terület kiürítésének tárgyalásáról a hágai konferencia keretében nem lehet szó. A Stresemann és Briand között folyó magán- tárgyalások azonban tovább fejlődhetnek. Pertinax az Echo de Parisban szemére veti Briand miniszterelnöknek, hogy en^edékeny- ségi politikájával már igen messzire mént. Egyebekben Pertinax szeretné, ha Stresemann minél tovább tartani vissza Briandt Hágában, hogy a genfi tanácsülésen Briand ne állhasson elő az Európai Egyesült Alamok őrült eszmé­jével. 19B9 lafAn tű, makit Kínos ideges fejfájását uagy egyéb hülésböl származó izom és iöegfájőalmaít, szagga­tásait rögtön csillapíthatja, ha homlokát, uagy egyéb fájó test­részeit néhányszor bedörzsöli ualóői DIR H R sósborszesszel Ez a legerősebb háziszer. A2 egész országban mindenütt kapható mert jó, sokan utánozzák! Követelje a ualóői készítményt mindig Diana néuen. Az angol kereskedelem vesztesége London, augusztus 9. A Daily Telegraph ma hosszabb cikkben mutatja ki, hogy a tárgyi szállítmányok idáig mennyi kárt okoztak az angol kereskedelemnek. A Young-terv elfogadása még újabb károkat okozna, mert megengedné a tárgyi szállítmá­nyoknak idáig a londoni egyezményben meg­tiltott kivitelét. Eddig például a német reparációs szén a szövetséges álla­mokban lehetetlenné tette az angol szén kon- knrrenciáját, most pedig az a veszély fenyeget, hogy a re­parációs szén uj piacokon is megjelenik. A cikk befejező része megállapítja, hogy a Young- terv a kivitel jelentős korlátozását indítvá­nyozza. Az egyetlen jelentős korlátozás lenne azonban a tárgyi szállítmányok teljes eltiltása. Késő belátás Páris, augusztus 9. A* Agence Havas Há­gában tartózkodó tevolezője a tegnap dél­utáni drámai lefolyású ülőéről a következő je­lentőst küldi: „Olyan élességgel, amelyre az előzetes mér­tékadó intervenciók után senki sem volt el­készülve, Snowden a pénzügyi bizottságban a német delegátusoknak jelenlétében heves vádbeszédet mondott a szövetséges hatalmak ée különösen Franciaország ellen. Támadásá­ban oly messzire ment, hogy azt a kijelentést is megkockáztatta, hogy Angliának az 1914-ben kitört háborúban Fesíettlcfroilij Q6G£ny irta : kű3ÚDy-GUUia (9) — Anyám, a schlezwig—holsteini herceg­nő is taposta a szőlőt, persze vadonatúj szaty- tyán-papucsot húzott a lábára, a kezére meg a kesztyűt, mert hát ő se a nemzet véréből való, idegen szokásokra akarta szoktatni apámat, de bizony az nem sikerült neki, mint Beat­rixnek sikerült Mátyással, ügy tudom, hogy Mária királyné se hozott magával egyetlen ősi magyar szokást sem a budai várba. Hol is ta­nulta volna? Talán az insibrucki apácáknál? Szerencsére ennek az idegen világnak most már mindiőiTÖkre vége, elég volt a bajosináló idegen királyokból, a nemzet feleszmélt Mo­hácsnál . . . Ráeszmélt magára, szerencsét­lenségére, vakságára, megbilincseltségére, ma­gyartalanságára! Igen, magyartalan volt Ma­gyarország és ezért verte meg az Úristen Moháccsal. A szőJőtaposás közben elmondott szavak olyanformán hangzottak a vajda szájából mintha már nagyon sokszor gondolkozott vol­na ezeken a dolgokon. A méh állitgatja igy össze kaptárát, a pók a fészkét, a medve a maga barlangját, ahol a zord idők elől meg­vonul. —Magyartalan Magyarországi! — sóhaj­tott a vajda hirtelen elérzékenyüléssel, kiug- fott a taposókádból és meg töröl telvén lábait, felvonta Jábtyttit és hirtelen elkomorodással ennyit vetett oda a szilvás népének.- Most már jöhetnek a taposók. Botot kap, íj ki nem jól végezte a dolgát. Én nem törkölyt termesztek a szőlőmből, hanem bort. És a pap kíséretében otthagyta a szilvást, mintha valamely őszi felleg vonult volna el h gyönge, hamvas szilvafákról. A gyalogös­vényre érve, háta mögött hagyta a Karraikot. Láthatólag csak a megszedett szőlőtőkéket fi­gyelte, vájjon nem maradt-e azokon levelek alá bujtatott fürt. Köziben csendesen hátra- szólt a papnak: — Hát mit akar tőlem vagy velem Mária királyné? — A királyné őfelsége nádorispán urnák tanácsára országgyűlést akar egybehívni Ko­máromba, ahol a jövendő királyról történne döntés, — mond a kanonok, de a vajda gú­nyosan a szavába vágott: — Báthory István uram inkább arra gon­dolhatna, hogy egy valamirevaló férfinek nem illik a felesége vagyonából élni, — a ma- sovicai járandék magának az asszonynak sem legendő. A kanonok nem jött zavarba: —• Egy spanyol közmondás szerint az ör­dög éhségében legyet eszik. A mai időkben az emberek ott veszik a pénzt, ahol találják. Mielőtt Pempflimgen István, Ferdinánd pénz­mestere Pozsonyba jött volna, hogy a király­né állítólagos pazarlásainak végetvessen:. 4515 római forintot költöttünk el, hogy a ma­gyar urak végső szülés éget ne szenvedjenek. Legyen mindenkinek csizmája, mire leesik a hő. Aztán, átadtuk vala Thurzó Elek uram­nak az arany-, meg ezüstedényeket, hogy azokat az aranyművesnél beolvassza, amiért megint háromszáz márkát kaptunk, amit megint csak a pozsonyi magyar urak megtal- palására fordítottunk. Van nekünk kiadásunk több, mint nagyságodnak, aki szép szóval, tökmaggal, meg azzal, ami a ház körül megte­rem, tartja el az embereit. — Hát tehetek éu róla, hogy nekem adott az Isten, inig Máriának nem adott? — kér­dezte vállát vonogatva a vajda. Majd mintha hirtelen eszébe jutott volna valami, hirtelen a szája elé kapta a tenye­rét és belekiáltotta a szőlőbe: — Borbála! Disznóhust alkarok enni, mert. meg óhültem. Borbála a helyén volt, min! a faszeg a kő­falban. Hideg disznópecsenyét hozott valamely rej­telmes helyről, amely pecsenye foghagyma- gerezdekkel volt megtűzdelve. Az asszony a kőasztalra helyezte a pecsenyés tálat — No, tisztelendő uram, — biztatta a vaj­da. — A sok pozsonyi vizipecsenye után nem fog ártani egy kis földi csemege. — Köszönöm kegyes gráciáját, én nem élek l diszmóhussal, mint a szlávok. A vajdának láthatólag kedve telt a veszpré­mi kanonok ellenkezésében, amelyet szavá­val és magaviseletével minden alkalommal kifejezett. Szapolyai szerette az olyan embere­ket, akik nem hagyták magukat nyomban, vajmódjára kenyérre kenetni. Ingerkedett a kanonokkal, mert ilyen volt a természete. Megtörölte száját a disznőbustól. — És ha én azt mondanám, hogy a király­választó országgyűlés összehívását teljesen feleslegesnek tartom, mert az 1505-iki ország- gyűlés már törvéncikkiben intézkedett arról, hogy az idegen királyi ház kipusztulásával: az ország visszatér az ősi nemzeti királysághoz. Ezt a törvényt, bár éppen az ő famíliája ellen hozták a magyarok, maga Dobzse László is szentesítette. Mit gondol főtisztelendő atyám, hogy kinek az érdekében hozták vala a ma­gyarok az 1505-iki törvényt? — Szentigaz, hogy a pozsegai Sziapolyaiakért, — felelte nagyalázatossággal az őrkanonok. — Szapolyai urék jóelőre biztosítani tudták maguknak a magyar koronát, miután még bárkinek a keze kinyúlt volna utána. Több, mint húsz esztedneje ennek. A Szapolyaiak előrelátása valóban a históriát jelenti. A vajda hallván a pozsonyi küldött aláza­tos szavait, gyanakvóbb lett és ő adá fsl a kér­dést a kanonoknak : —- Mily erélytelenig tehát, egy meglévő törvény biztosítására újabb törvényesináló­kat összehívni? A nemzet aléltan vagy pedig iüzveres szenvedélytől marcangolva áll itt Mohács után. Vájjon, rá lehet bízni ily kókad- fejl.i vagy pedig ördögtől megszállott nemze­dékre, hogy Ítéletet mondjon bölcs atyái tör­vényei felett? Kinek kell na az országgyűlés, amely amugyis azt hatájrozandjo, amit én pa­rancsolok neki? A pap arcán alig észrevehető mosoly rej­tőzködött el. — Igaz, legkegyelmesebb vajda, hogy te vagy a leghatalmasabb és leggazdagabb ur Magyarországon, csupán rajtad múl lőtt, hogy eddig királynak nem koronáztattad magadat Ezt tudja a királyné is. A páter szavaira Szapolyai János szipog­ni kezdett a nagy orrával, mintha vadállat­szagot vagy időváltozást érezne a levegőben. Varjuszárnyu ráncok lepték be a homlokát é« kemény tekintettel nézett maga elé. A prés­ház előtt állva beszélt a pappal, — jóval ma­gasabb és szélesebb volt vendégénél. A hang­ját halkította, mint a trombitások a hang­szereiket, akik a másnapi csatához való — vi­harzó kürtjeleket próbálgatják halkan, este, a tábortűz előtt: — Mária királyné, — kezdte a vajda és szemét a páter szemébe kulcsolta, — aki öz- vegyasszony létére számíthat mindama jó­akaratunkra, amely olyan asszonynak dukál, akit férje elhagyott . . . Mária királyné, aki nagynevű származása miatt, őseire és roko­naira való tekintetből igényt tarthat a legna­gyobb tiszteletünkre, amely mostanában meg­illetheti a legelső magyar asszonyt, mert csá­szárok és királyok testvérei rajtakivül nem él közöttünk . . . Mária királyné, akit fér­fias erélyességénél fogva, valamint asszony­ban szinte páratlan erélyességénél fogva* egyetlen férfinak sem lehet magánál alacso­nyabbra ndünek venni . . . Mária királyné, aki szépségénél, szokatlanságánál. idegensze­rűségénél fogva könnyen megigézhetett bár­mely magyar férfit, aki katonai életmódja miatt nem tabui ta meg a női igézetek el hárí­tásának a mondját .... Mária királyné ne­vemben is összehívhatja Komáromba az or­szággyűlést.-- Szent Katalin napjára! — mormogta az őrpap. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents