Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)
1929-08-10 / 180. (2105.) szám
jL kommányok szántóra tartott fönn döntés céljából, azonban az annuitások uj felosztására gondolni som lobot és nőm lehet a vitát újból felvonná a speciális kérdéseikről, som arról, hogy Franciaországnak milyen rész jut vagy hogy milyen formában történjenek a fizetségok. Ghéronnak PireÜlá siótólt a eeg&teégóre, aki a szakértőd konferenciának a tagja volt és njból hangsúlyozta, hogy a Young-torv oszthatatlan egésznek készült. Folíkérto a delegátusokat, hogy a tervet egyhangúan fogadják ed és ezzel végre járuljanak hozzá a világgazdaság stabil fejlődéséhez és a nemzetközéi kereskodelem kedvező alakulásához, ami kétségtelenül világszerte a munkanélküliség enyhülését hozza magával. Jaspar ie hangoztatta, hogy Belgium nem fogadhatja el Snowden javaslatát. Ilyen körülmények között felmerül a kérdés, hogy egyáltalán mát lehet még tenni akkor, amidőn az ellentétek a legélesebben szembem- áHanak ? A Konferencia máris válságba került A pénzügyi bizottság csütörtöki ülése után a helyzet rendkívül komolyra fordult. Jogosulatlan pesszimizmus nélkül lehet megállapítani, hogy a* ellentétek tisztán kikristályosodtak és élesen csapnak szembe egymással. Snowden kifejezetten hangsúlyozta, hogy nemcsak az angol kormánynak, hanem az angol parlament és az angol nép túlnyomó többségének támogatásában js biztos és ezért álláspontját lehetetlenség feladnia. Másrészt azonban Franciaország szempontjából is lehetetlenség belemenni abba, hogy a Young-terrben kilátásba helyeseit fizetségek leszállítását határozati- lag kimondják. Ha, bármelyik kormány állana a megváltoztatott Yonng-tervvel a kamara elé, egyhangúlag megbuktatnák. Nem szabad elfelejteni hogy Poincaré csak a legnagyobb erőfeszítéssel, nyolc szavazattöbbséggel tudta kereszttileröszakohn az adéssági egyezmény ratifikációját é« a kormánynak a fő argumentuma az volt, hogy a kormányok konferenciája egész bizonyosan egyhangúan fogadja ed a Young- terv ot. Egyáltalán nem lehet megjósolni, hogy mi történik a legközelebbi napokban vagy órákban Hágában. A delegációk körében az a hir terjedd ed, hogy MacDonaM a jövő hét elejém Hágába jön és közvetítem fog az eüentéteg álláspontok között. Ént a hírt azonban hivatalosan egyáltalán nem erősítették meg ée ezért a legnagyobb fenntartással kell fogadná. nPRfr&AI/ V >AGYAR*Hl RL P A pénzügyi bizottság szenvedélye? vitájával szemben jelentőségben egészen háttérbe szorul a politikai bizottság illése Henderson elnök azt indítványozta, hogy a bizottság kizárólag kéit kérdésre szorítkozzék: a rajnai terület kiürítésének ügyére és a rajnai egyeztető bizottság kérdésére. Általános vita fejlődött ki erről, amelynek folyamán Briand kifejtette a francia tézist, Stresemann feledt, Briaod válaszolt és Stre- sernann neplikázott. A gyűlést azután péntek délután négy órára napolták el, amikor is az általános vitát folytatják. A bizottság vitája nagyon barátságos hangnemben ment végbe, mindkét szónok megőrizte benső nyugalmát ée rámutattak azokra a benső kapcsolatokra, amelyekben a két bizottság munkálatai állanak. Mindkettő kifejezte határozott kívánságát, hogy gyakorlati eredményekre jussanak. A szakítás természetesem mindkét félre a legsúlyosabb következményekkel járna. Németországra a Dawes-tervhez való visx- szatérést, Németországra és Franciaországra a rajnai terület további megszállását, a., egész világra pedig a nemzetközi helyzet kiéleződését s a némét-francia közeledés reményének megsemmisülését jelentené. Ilyen körülmények között a delegációk mindent meg fognak kiséredmi, hogy a szakítást elkerüljék. A francia sajtó offenzivája Snowden ellen Páris, augusztus 9. Szenzációs címzésekkel, a lehető legnagyobb betűtípussal kürtöli világgá a mai francia sajtó azt a véleményét, hogy Snowden kancellár ultimátuma következtében a világkonferencia kritikus helyzetbe jutott. Mindazonáltal Párisban még egyáltalán nem estek kétségbe a dolgok alakulásán. A hivatalos Petit Párisién birálja Snowden magatartását a legélesebben. A szövetséges hatalmak meg akarták őt kímélni a nyílt vereségtől, amit egész biztosan megérdemelt. Snowden azonban a szövetségeseknek ezt & tapintatos eljárását egyáltalán nem hálálta meg. Tegnap még eddigi követeléseit is túlszárnyalta. Minden mértéket elvesztett szeme elől és a konferencia légkörét a lehető legjobban összezavarta. Nemcsak ultimátumot intézett a szövetségesekhez, hanem nyilt fenyegetésbe ment át. Sauerwein a Matinben kijelenti, hogy Snowden nacionalisztikusabban viselkedett, mint a legvadabb nacionalista. Valóban nagy érdemet szerezne magának és a II. Internacionálénak, ha huszárvágásával a hágai konferenciát szét- ugrasztaná. Teljesen hihetetlen, hogy egy angol miniszter, aki még hozzá szocialista, teljesen csekély jelentőségű pénzügyi viták miatt Európa békéjét kockára veti. A Journal ezzel szemben nem hiszi, hogy Snowden a helyzet komolyságát tegnapi föl- szólalása ellenére még inkább élére állítaná A konferencia pénzügyi bizottsága nagyon észszerűen cselekedett, amikor vasárnap estig elnapolta magát. Remélni lehet, hogy Snowden újból észretér és a konferencia többi résztvevői mindent elkövetnek a közvetítés érdekében. Egyébként itt az ideje, hogy maga MacDonald jelenjen meg a színpadon, hogy a Snowden által eltört porcellánt összeragassza. A többi párisi lap, főleg a baloldali sajtó, nagyon tartózkodó álláspontot foglal eL Egyelőre nem lehet látni, miképpen gondolja Páris a pillanatnyi krízis megoldását. Cheron pénzügyminiszter energikus föllépésére való tekintettel, amelyet az olasz és a belga delegátusok is támogattak, lehetetlenségnek látszik a Yotmg-terv bármifajta megváltoztatása. A kompromisszum egyetlen lehetőségét Cheron ama bejelentésében látják, hogy a tárgyi szállítmányok fölosztásában másképp is lehet megállapodni, mint ahogy azt a Young-terv előirányozza. Snowden és Cheron vitájának drámai fordulatai mellett Stresemann és Briand vitája a politikai bizottságban teljesen háttérbe szorul a párisi sajtó hasábjain. A lapok megelégszenek azzal, hogy hangsúlyozzák, mennyire nehéz a kiürítés technikai keresztülvitele. Pontos szakértői tanácskozásokban kell megállapítani a kiürítés ritmusát és modalitásait, írja egybehangzóan a Matin és a Petit Párisién. Teljesen pontos tervet kell kidolgozni arról, hogy a visszavont katonák ezreit miképpen helyezik el Franciaországban, miként adják vissza a lefoglalt épületeket stb. A két lap annyit kesereg a kiürítés technikai nehézségei miatt, hogy önként fölvetődik a kérdés, miképpen üríthette ki rövidesen a fegyverszünet megkötése után a többmilliós német hadsereg Belgium és Franciaország megszállott területeit? Egyebekben a lapok most is kitartanak azon az állásponton, hogy a Saar-terület kiürítésének tárgyalásáról a hágai konferencia keretében nem lehet szó. A Stresemann és Briand között folyó magán- tárgyalások azonban tovább fejlődhetnek. Pertinax az Echo de Parisban szemére veti Briand miniszterelnöknek, hogy en^edékeny- ségi politikájával már igen messzire mént. Egyebekben Pertinax szeretné, ha Stresemann minél tovább tartani vissza Briandt Hágában, hogy a genfi tanácsülésen Briand ne állhasson elő az Európai Egyesült Alamok őrült eszméjével. 19B9 lafAn tű, makit Kínos ideges fejfájását uagy egyéb hülésböl származó izom és iöegfájőalmaít, szaggatásait rögtön csillapíthatja, ha homlokát, uagy egyéb fájó testrészeit néhányszor bedörzsöli ualóői DIR H R sósborszesszel Ez a legerősebb háziszer. A2 egész országban mindenütt kapható mert jó, sokan utánozzák! Követelje a ualóői készítményt mindig Diana néuen. Az angol kereskedelem vesztesége London, augusztus 9. A Daily Telegraph ma hosszabb cikkben mutatja ki, hogy a tárgyi szállítmányok idáig mennyi kárt okoztak az angol kereskedelemnek. A Young-terv elfogadása még újabb károkat okozna, mert megengedné a tárgyi szállítmányoknak idáig a londoni egyezményben megtiltott kivitelét. Eddig például a német reparációs szén a szövetséges államokban lehetetlenné tette az angol szén kon- knrrenciáját, most pedig az a veszély fenyeget, hogy a reparációs szén uj piacokon is megjelenik. A cikk befejező része megállapítja, hogy a Young- terv a kivitel jelentős korlátozását indítványozza. Az egyetlen jelentős korlátozás lenne azonban a tárgyi szállítmányok teljes eltiltása. Késő belátás Páris, augusztus 9. A* Agence Havas Hágában tartózkodó tevolezője a tegnap délutáni drámai lefolyású ülőéről a következő jelentőst küldi: „Olyan élességgel, amelyre az előzetes mértékadó intervenciók után senki sem volt elkészülve, Snowden a pénzügyi bizottságban a német delegátusoknak jelenlétében heves vádbeszédet mondott a szövetséges hatalmak ée különösen Franciaország ellen. Támadásában oly messzire ment, hogy azt a kijelentést is megkockáztatta, hogy Angliának az 1914-ben kitört háborúban Fesíettlcfroilij Q6G£ny irta : kű3ÚDy-GUUia (9) — Anyám, a schlezwig—holsteini hercegnő is taposta a szőlőt, persze vadonatúj szaty- tyán-papucsot húzott a lábára, a kezére meg a kesztyűt, mert hát ő se a nemzet véréből való, idegen szokásokra akarta szoktatni apámat, de bizony az nem sikerült neki, mint Beatrixnek sikerült Mátyással, ügy tudom, hogy Mária királyné se hozott magával egyetlen ősi magyar szokást sem a budai várba. Hol is tanulta volna? Talán az insibrucki apácáknál? Szerencsére ennek az idegen világnak most már mindiőiTÖkre vége, elég volt a bajosináló idegen királyokból, a nemzet feleszmélt Mohácsnál . . . Ráeszmélt magára, szerencsétlenségére, vakságára, megbilincseltségére, magyartalanságára! Igen, magyartalan volt Magyarország és ezért verte meg az Úristen Moháccsal. A szőJőtaposás közben elmondott szavak olyanformán hangzottak a vajda szájából mintha már nagyon sokszor gondolkozott volna ezeken a dolgokon. A méh állitgatja igy össze kaptárát, a pók a fészkét, a medve a maga barlangját, ahol a zord idők elől megvonul. —Magyartalan Magyarországi! — sóhajtott a vajda hirtelen elérzékenyüléssel, kiug- fott a taposókádból és meg töröl telvén lábait, felvonta Jábtyttit és hirtelen elkomorodással ennyit vetett oda a szilvás népének.- Most már jöhetnek a taposók. Botot kap, íj ki nem jól végezte a dolgát. Én nem törkölyt termesztek a szőlőmből, hanem bort. És a pap kíséretében otthagyta a szilvást, mintha valamely őszi felleg vonult volna el h gyönge, hamvas szilvafákról. A gyalogösvényre érve, háta mögött hagyta a Karraikot. Láthatólag csak a megszedett szőlőtőkéket figyelte, vájjon nem maradt-e azokon levelek alá bujtatott fürt. Köziben csendesen hátra- szólt a papnak: — Hát mit akar tőlem vagy velem Mária királyné? — A királyné őfelsége nádorispán urnák tanácsára országgyűlést akar egybehívni Komáromba, ahol a jövendő királyról történne döntés, — mond a kanonok, de a vajda gúnyosan a szavába vágott: — Báthory István uram inkább arra gondolhatna, hogy egy valamirevaló férfinek nem illik a felesége vagyonából élni, — a ma- sovicai járandék magának az asszonynak sem legendő. A kanonok nem jött zavarba: —• Egy spanyol közmondás szerint az ördög éhségében legyet eszik. A mai időkben az emberek ott veszik a pénzt, ahol találják. Mielőtt Pempflimgen István, Ferdinánd pénzmestere Pozsonyba jött volna, hogy a királyné állítólagos pazarlásainak végetvessen:. 4515 római forintot költöttünk el, hogy a magyar urak végső szülés éget ne szenvedjenek. Legyen mindenkinek csizmája, mire leesik a hő. Aztán, átadtuk vala Thurzó Elek uramnak az arany-, meg ezüstedényeket, hogy azokat az aranyművesnél beolvassza, amiért megint háromszáz márkát kaptunk, amit megint csak a pozsonyi magyar urak megtal- palására fordítottunk. Van nekünk kiadásunk több, mint nagyságodnak, aki szép szóval, tökmaggal, meg azzal, ami a ház körül megterem, tartja el az embereit. — Hát tehetek éu róla, hogy nekem adott az Isten, inig Máriának nem adott? — kérdezte vállát vonogatva a vajda. Majd mintha hirtelen eszébe jutott volna valami, hirtelen a szája elé kapta a tenyerét és belekiáltotta a szőlőbe: — Borbála! Disznóhust alkarok enni, mert. meg óhültem. Borbála a helyén volt, min! a faszeg a kőfalban. Hideg disznópecsenyét hozott valamely rejtelmes helyről, amely pecsenye foghagyma- gerezdekkel volt megtűzdelve. Az asszony a kőasztalra helyezte a pecsenyés tálat — No, tisztelendő uram, — biztatta a vajda. — A sok pozsonyi vizipecsenye után nem fog ártani egy kis földi csemege. — Köszönöm kegyes gráciáját, én nem élek l diszmóhussal, mint a szlávok. A vajdának láthatólag kedve telt a veszprémi kanonok ellenkezésében, amelyet szavával és magaviseletével minden alkalommal kifejezett. Szapolyai szerette az olyan embereket, akik nem hagyták magukat nyomban, vajmódjára kenyérre kenetni. Ingerkedett a kanonokkal, mert ilyen volt a természete. Megtörölte száját a disznőbustól. — És ha én azt mondanám, hogy a királyválasztó országgyűlés összehívását teljesen feleslegesnek tartom, mert az 1505-iki ország- gyűlés már törvéncikkiben intézkedett arról, hogy az idegen királyi ház kipusztulásával: az ország visszatér az ősi nemzeti királysághoz. Ezt a törvényt, bár éppen az ő famíliája ellen hozták a magyarok, maga Dobzse László is szentesítette. Mit gondol főtisztelendő atyám, hogy kinek az érdekében hozták vala a magyarok az 1505-iki törvényt? — Szentigaz, hogy a pozsegai Sziapolyaiakért, — felelte nagyalázatossággal az őrkanonok. — Szapolyai urék jóelőre biztosítani tudták maguknak a magyar koronát, miután még bárkinek a keze kinyúlt volna utána. Több, mint húsz esztedneje ennek. A Szapolyaiak előrelátása valóban a históriát jelenti. A vajda hallván a pozsonyi küldött alázatos szavait, gyanakvóbb lett és ő adá fsl a kérdést a kanonoknak : —- Mily erélytelenig tehát, egy meglévő törvény biztosítására újabb törvényesinálókat összehívni? A nemzet aléltan vagy pedig iüzveres szenvedélytől marcangolva áll itt Mohács után. Vájjon, rá lehet bízni ily kókad- fejl.i vagy pedig ördögtől megszállott nemzedékre, hogy Ítéletet mondjon bölcs atyái törvényei felett? Kinek kell na az országgyűlés, amely amugyis azt hatájrozandjo, amit én parancsolok neki? A pap arcán alig észrevehető mosoly rejtőzködött el. — Igaz, legkegyelmesebb vajda, hogy te vagy a leghatalmasabb és leggazdagabb ur Magyarországon, csupán rajtad múl lőtt, hogy eddig királynak nem koronáztattad magadat Ezt tudja a királyné is. A páter szavaira Szapolyai János szipogni kezdett a nagy orrával, mintha vadállatszagot vagy időváltozást érezne a levegőben. Varjuszárnyu ráncok lepték be a homlokát é« kemény tekintettel nézett maga elé. A présház előtt állva beszélt a pappal, — jóval magasabb és szélesebb volt vendégénél. A hangját halkította, mint a trombitások a hangszereiket, akik a másnapi csatához való — viharzó kürtjeleket próbálgatják halkan, este, a tábortűz előtt: — Mária királyné, — kezdte a vajda és szemét a páter szemébe kulcsolta, — aki öz- vegyasszony létére számíthat mindama jóakaratunkra, amely olyan asszonynak dukál, akit férje elhagyott . . . Mária királyné, aki nagynevű származása miatt, őseire és rokonaira való tekintetből igényt tarthat a legnagyobb tiszteletünkre, amely mostanában megilletheti a legelső magyar asszonyt, mert császárok és királyok testvérei rajtakivül nem él közöttünk . . . Mária királyné, akit férfias erélyességénél fogva, valamint asszonyban szinte páratlan erélyességénél fogva* egyetlen férfinak sem lehet magánál alacsonyabbra ndünek venni . . . Mária királyné, aki szépségénél, szokatlanságánál. idegenszerűségénél fogva könnyen megigézhetett bármely magyar férfit, aki katonai életmódja miatt nem tabui ta meg a női igézetek el hárításának a mondját .... Mária királyné nevemben is összehívhatja Komáromba az országgyűlést.-- Szent Katalin napjára! — mormogta az őrpap. (Folytatjuk.)
