Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)

1929-08-10 / 180. (2105.) szám

k.ai ssáiKienfe 12 €§>l«Sai 180* (21C5) szám % SZQHlfeclt * 1929 augusztus 10 Előfizetési ár: évente 300, félévre 15<^ j\ SzloveTISzkÖi és ruszínszkói ellenzéki páftök Szerkesztőség: Prága II., Panská ul’ce negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: nrklítibni nnnilnnjn eme-e^* Telefon: 30311 — Kiadó­évente 450, félévre 226, negyedévre 114, Főszerkesztő: pOllllKUl napilap] Q. Felelős szerkesztői hivatal: Prága ÍI., Panská u3 12/111. — Te­havonta 38 Ke. Egyes szám ára. 1*20 Kő DZURÁNY1 LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA lefon: 34184.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha DrakiamK ís i mwim szellem*) Irta: JAROSS AKBQR Érsekújvár közvéleménye már hetek óta fog­lalkozik: azzal a kétségtelenül fontos esemény­nyel, hogy Szlovenszkó magyar diáksága szep­tember első napjaiban itt fogja országos kon­gresszusát megtartani. E lap hasábjain is már számos cikk, közlemény jelent mc-g, melyek a magyar ifjúság nagy napjáról szóltak. Azt mondhatnám, hogy reklámszerüség szempont­jából ez a kongresszus szerencsésebb az eddi­gieknél, mert mig eddig az ifjúságon kívül leg­följebb néhány közéleti férfiú érdeklődése mel­lett folyt le egy-egy diákgyülés, ma a diák­ság kebelében dúló elvi harcok a közélet po­rondjára sodorva, az intelligens magyar közön­ség osztatlan figyelmét váltották ki. Amig azonban reklámnak szerencsés ez a körülmény, addig a kisebbségi magyar élet szempontjából korántsem tartom ,értékesnek, hasznos gyümölcsöt fakasztónak azt a légkört, melyben előreláthatólag ez a diákgyülés le fog zajlani. Egy országos diákkongresszusnak célja fog­lalkozni a diákság társadalmi, szociális hely­zetével, ily célú szervezeteinek életével és azokkal a szellemi mozgalmakkal, melyeket az idő aktualitása tár elénk. Amig azonban egy önálló állami életet élő nemzet diáksága előtt az eszmék korlátlan szabadsága s a vitaanyag bármely irányú szélsőségei egyszerű szellemi ) torna értékét képviselik, mert jelentőségük a nemzeti élet szabad, nagy rezervoárjában a maga relativitásával csak kis hullámgyüriit tud vetni; addig egy kisebbségi sorsot élő nem­zet minden társadalmi és kulin megmozdulás a a maga erősen határolt nemzeti életlehetősége miatt mindig nagyobb hatóerejü és intenzitású, így a diákság mozgalmai is a mi speciális vi­szonyaink közt a magyar élet taváő nagyobb hullámgyüriit vetnek, mint ahogy a diákság számbeli és szervezeti ereje indokolttá tenné. Ezt a kisebbségi sorsból fakadó pszicholó­giai jelenséget a nemzeti élniakarás abszolút reagensének lehet tekinteni és magában véve egészségesnek lehet nevezni. Természetes, hogy a kisebbségi élet ilyetén nagyító látcsövén ke­resztül mindaz, ami nem harmónia, mindaz, ahol nincs egyetértés és ahol ellentétek van­nak — kétszeresen kirívó és sokszor többszö­rösen dezorganizáló hatású. A szeptemberi diákkongresszus reklámját az ellentétek vár­ható kirobbanásában és összeütközésében lehet megtalálni; a reklámszorüséget még fokozza az, hogy ezek az ellentétek nem húzódtak, meg csöndesen az ifjúság mozgalmi körében, hanem — miután a hangos, kicsi tábor politikailag de­terminált sajtótámogatást nyert — a szloven- szkói közélet küzdőporondjára kerültek.­Még ez sem lenne egyedül olyan körülmény, hogy magyar kisebbségi szempontból erősebb kritikát igényelne; a kritika szükségét és a nemzeti elvek hangsúlyozását az teszi szüksé­gessé, hogy a „Sarló“ nevű diákszervezet — amely ellentétbe került a diákság zömével — a maga európaiasan emberi, jnternacionálisan szociális „magyar14 elveit úgy véli megvalósít­hatónak, hogy azok segítségét veszi igénybe s azok szellemi gyámkodását fogadja el, akik a magyarság nehéz életküzdelmét és jogokért való kitartó harcát megnehezítik és kenyerü­ket ezen küzdelem elgáncsolásáért folytatott munkájukkal keresik meg. Ez a talán hiúság, vagy szereplési vágyból fakadt ballépés az oka annak, hogy a magyar társadalom azon széles rétege, mely az ifjúság szervezkedését jóindulatával támogatta és szo­ciális helyzetének javításához is hozzájárult és a felnövő egyetemi ifjúságban a tántoríthatat­lan, erős nemzeti szellem továbbélését, föltéte­lezi, csalódottan látja, hogy az uj idők kicsi­*) Bár a cikk még az eperjesi ankét eredmé­nyeinek nyilvánosságrahozatala előtt íródott, kö­zöljük, mert széles közvélemény fölfogását tol­mácsolja. Intenciója kétségtelenül jóakaratu, hang­ja tárgyilagos s igy hozzá fog járulni az eszmék és törekvések tieztulásáhoa.­Hága, augusztus 9. Csütörtökön délután négy órakor a két húgai bizottság ülésre gyük össze. A pénzügyi bizottságban először ügyrendi vita folyt. Megállapították, hogy a bizottság csupán délelőttönként tart ülést. A tárgyi vi­tánál először Marinkovics jugoszláv delegá­tus ragadta meg a szét. Jugoszlávia reparációs igényei Marinkovics rövid nyilatkozatában azt kö­vetelte, hogy a szakértők tervében bizonyos változtatásokat hajtsanak végre. A Young- terv Németország szolgáltatmanyait leszállí­totta. Ez ellen Jugoszlávia nem emel kifo­gást. Azonban a spaai százaléktételt is jelen­tékenyen megrövidítették. Ezután kijelentet­te, hogy Jugoszláviának részesülnie kell a feltétlen német annuitásokban, mert ezek mobili- zálandók és Jugoszláviának tőkére van szüksége. Az államnak nagy adóssága van Franciaor­szággal szemben, amelyet a Young-terv egy­általán nem fedez abban az esetiben, ha a terv utolsó 22 évében Franciaország követe­léseinek alapján fizetségeket kivan Jugoszlá­viától. A tervet csak akkor fogadhatja el, ha egyidejűleg a felszabad!tási adósság kérdé­séit is szabályozzák. Végül Marinkovics részit követelt a nemzetközi reoarációkból. holta eszmeáramlatok sokfélesége az ifjak lelki tartalmát talán növeszti ugyan, de egyben c&ökenti a tradíciókból és vérségből fölbuzgó nemzeti gondolat erejét. A „Sarló“ hivei erre azt mondják, hogy hi­szen mi a magyar nemzeti eszme kimélyitését célozzuk, mi azt akarjuk, hogy egyformán érezze a magyarságát a magyar inteliektuell, a magyar iparos, a magyar földműves és a ma­gyar munkás; hogy a magyar kultúra, a ma­gyar művelődés eszméi hatoljanak be minden falusi portára csak úgy, mint a városi munkás szerény otthonába; hogy a magyart a magyar­ral a nemzeti vérség kapcsolata egyben szo­ciális irányban is összefűzze és a magyar tár­sadalom tartsa kötelességének, hogy önmaga több lelkiismerettel és több munkával szolgálja a nemzeti kollektivitás gondolatát. Az imigy kitűzött cél tartalmas, értékes munkaprogram és nagyjában födi azt az elgondolást, amit a magyar társadalom és annak szervezett ereje a pártok és organizációk révén kidolgozott és amely munka — ha egyelőre kezdetleges esz­közökkel is — de mégis már tiz év óta folyik. Végtelenül hasznos, ha egyesek a maguk gon­dolataival és munkakészségükkel serkentőleg, siettetőleg hatnak, ha nincsenek megelégedve az eddigi eredménnyel és munkabírásukat, fá­radhatatlanságukat a szervezett társadalom keretén belül érvényesítik s ilymódon belekap­csolódva a nemzeti organizmus gépezetébe, an­nak fontos, értékes alkatelemeivé válnak. Arriily mértékben értékelendő az ilyen irányú működés, úgy szembeötlő, kirívó a káros hatása annak, ha a gondolatokkal túl­fűtött fiatalok megvetve az adott nemzeti ke­reteket, képzelt egyéniségüknek kívánva hí­zelegni önálló utat választanak, amely önállö­A vita ezután nagyon kiélésedéit és tető­pontját érte el, amikor Snowdei) angol pénzügyminiszter szólalt fel. Fejtege­tései nagyjában fedték az általános vitában elmondottakat, de a hangnem sokkal élesebb volt. Újból hangsúlyozta, hogy az angol kormány nem fogadhatja el a szakértők tervét mindaddig, amig a német annuitások felosztását meg nem változ­tatják. Újból hangsúlyozta a tárgyi' szállítmányok fontosságát Anglia szempontjából, amely fő­leg exportállam és azt ajánlotta, hogy szak­értői albizottságot küldjenek ki, amely ta­nácskozzék a felosztási kulcs revíziójáról. Kijelentette, hogy ez az egyetlen kérdés felülmúlja az összes többieket. Teljesen fe­lesleges a résztelekbe belemenni, ha előzete­sen nem szabályozzák az annuitások felosz­tását, a spaai százalék tétel kérdését és a tár­gyi száll iimán yokat. Emelt hangon folytatta ezután: — Francia ország áldozatairól beszélnek. Nagy britem! ia áldozatait kell felemlíte­nem. Nagybriiannia a legnagyobb pénz­ügyi terhekkel a vállán került ki a világ­háborúból. Az angol adófizetők a legsú­lyosabban vannak megterhelve. Ezután a következő határozati javaslatot ter- I jesztette elő: ság hasonlatos ahhoz a csemetéhez, melyet kiültetéskor elfelejtettek karóhoz kötni s gaz­dája csak akkor erősiti meg karóval, amikor az első nagyobb szél már erősen meghajlítot­ta. Az önálló magyar egyetemi ifjak is ily önállóak akkor, amikor támogatását élvezik mindazoknak, akiknek érdeke ellentétes a szlovenszkói magyarság szellemi és anyagi gyarapodásával és akik tiz év óta egyebet sem tesznek, mint a nehezen kihajtott magyar élet­fát ássák körül, hogy gyökereit elvágják és kiszáradását örömujjongva üdvözölnék. Vagy nem-é ezeknek s a magyarság ellen­ségeinek tesznek szívességet azok, akik, ami­kor a nemzet súlyos küzdelmet folytat fenn­maradásáért és amikor nemzeti mivolta az internacionalizmus csábjával lesz narkotizál- va és az uralkodó nemzet célja a magyarság elsorvasztása — akkor odaszegődnek a nar­kotikumot árulók és elaltatok raj vonalához. Vagy azt gondolják, hogy a magyarság tragi­kumát megválthatják azzal, hogy megformál­ják az ujarcu, internacionalizált magyar típu­sát s mintegy példát akarnak adni a müveit Nyugatnak, hogy milyen legyen az uniformi­zált, páneurópai állampolgár. Célt téveszt az, aki egy kis, kisebbségi sorsban élő nemzet testét veti oda kísérleti anyagul azzal a szándékkal, hogy ennek a nemzetnek a sorsán akar lenditeni és teszi ezt akkor, amikor a nagyhatalmi pozíciót él­vező nemzetek még nem ábrándultak ki az újkor mozgató eszméjéből, a nacionalizmus­ból s mikor a többi kisebb, a világháborúból szerencsésen kikerült nemzet más nemzetek gyengüléséből és saját nemzeti erőgyarapo­dásából kíván jövőt teremteni. A müveit Nyugat egy fia már adott egyszer Szakértői albizottságot küld ki a pénzügyi bizottság, amely a konferencia elé javasla­tot terjeszt mindazon kérdések szabályo­zására, amelyek a német annuitások mód jára és nagyságára vonatkoznak. Szüksé­ges, hogy ez a bizottság Németország rész­vétele nélkül az annuitások uj felosztását készitso el, hogy ezt a fennálló nemzetközi egyezményekkel összhangba hozzák. Snowden kijelentette azt is, hogy kifejezet­ten fentartja azt a jogot, hogy a Balifour-jegy- zék alapján a már megkötött ad'óssági meg­egyezések revízióját követelje abban az eset­ben, ha az Angliának jutó német fizetségek csökkennének. Gséron francia pénzügy­miniszter aki az általános vita alkalmával eléggé tar­tózkodó magatartást tanúsított, Snowden be­jelentéséire nem tudta tovább türtőztetni magát. Felpattant helyéről és elég energiku­san hangsúlyozta, hogy Franciaország számára lehetetlenség Snowden javaslatának elfogadása. A párisi szakértői konferenciát a genfi meg­egyezés alapján állították egybe. Genf mü­vét fejezték be. Snowden a felosztási kulcs megváltoztatására irányuló követelésével egyenes ellentétbe került a szakértői terv­vel. Lehet ugyan bizonyos kérdésekről tár- i gyűlni, amelyeket a Yonng-terv az érdekelt leckét defaitista, nemzeti érzületükről meg­feledkezett magyaroknak; Belgrádban történt, amikor a francia tábornok „a lámpák alá ál­lította" a pacifista, internacionalista magyar küldöttség tagjait; „önök ennyire sülyedtek“, volt a lakonikus pár szó, mellyel a küldött­sége tagjait figyelemre méltatta. Az ifjúság minden időkben mohó, alkotni vágyó gondolatokat termel s igy is van ez rendjén; de minden, az alkotás vágyát, a tett- rekészséget hirdető gondolat, eszme elfér a magyar nemzeti gondolat mindnyájunkat át­fogó kupolája alatt; az idősebb generáció min­dig mérséklőleg fog fellépni az ifjúság turbu­lenciájával szemben, de mindenkor szeretet­teljes aggodalommal és tanácsra készen fog­ja az ifjúság haladó irányú törekvéseit fogad­ni, ha azok tényleg személyes érdektől ment, komoly célt tűzve szem elé, a nemzeti jövőt kívánják munkálni, viszont a nemzet józanabb rétege mindenkor szembe fog helyezkedni olyan törekvéssel, mely veszélyes a jövőt il­letőleg. Ezt jegyezzék meg maguknak azok, akik ugyan tehetséget érezve, de mégis liivat- lanul nyúlnak olyan kincshez, amilyen a nem­zeti élet. Ha az érsekujvári kongresszuson tényleg az eszmék harca fog lefolyni mindkét részről személyes érdektől és egyéni nagyravágyás- tól mentesített légkörben, úgy ebből diadal­lal csak a magyarul gondolkozó, de magyarul is cselekvő diákság kerülhet ki. Azok pedig, akik hangos szóval hirdetik az uj orientáció szükségét, ne feledjék el a biblia tanítását, mely a megtért tévelygőt oly sokra értékeli. A magyar társadalom azonban minden körül­mények között tudni fogja a maga köteles­ségét. "m||j ,|jpgp;g|| |||f|0(t{j| Drámai izgalma bán Snowden is Cheren Mzött — a pénzSgyi felMtsíg iiiisi* vasárnapig iíiipiliáfe

Next

/
Thumbnails
Contents