Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)

1929-07-05 / 151. (2076.) szám

13

<PPA^-MAG?^-HTfa3£

A hadvezér felesége

Ludendorff elvált felesége: a a békéről és háborúról, volt német élet hőseiről

szivéről, az őröméiről és szenvedéseiről, férjéről, házasságáról, szerelméről s a — „Drága szivem, szeretlek l*

t

HSnámi, JctfMos vége.

fcfcutottOk vár, hogy megjeleni Ludendorff —mnpy várvavárt könyve. A* első kiadást pár nap alatt axótkapkodták. Mindenki politikai szen- zárfóVat éa hálószobatitkokat várt. Ezek helyett az olvasó egy aofcat esenrvedett asszony őszinte feljegyzéseit kapta. A könyv talán csalódást keltett azoknál, akik botrányt reméltek, de azok, akik szeretnek elmélyedni egy őszinte asszony! lélek fájdalmaiban, megértik és méltányolják Lodendorff aaeaony kását Valóban egy asszony „sors- könyve* ez, egy asszonyé, aki Ludendorff mellett eljutott a friss történelem legmagasabb magasságaiba és legmélyebb mélységeibe. Sokat látott és sokat hallott volt férje mellett Mint anya és feleség végigrettegte a háborút két fiát adta oda a pusztítás őrületének. Osztozott férje sikereiben és kudarcaiban.

Lodendorff elvált feleség® nem tr történelmet, sót sok helyen összetéveszti az egymásra zúduló eseményeket ügy vetette papírra emlékeit, ahogy azok Jelentkeztek, néha kissé rendszertelenül, de mindig őszintén éa közvetlenül Nem ítélkezik senki felett. Csák olykor nyomja meg keményebben a tollat férje jellemzésénél és noha aHg árulja el hogy ml késztette válásra, mégis érezni lehet, hogy ez a válás betetézte szenvedéseit. Férje egy fiatal medika miatt hidegedet! el tőle, akit azóta feleségül is vett S Lndendorff asszony Írásában még sincs gyűlölet férje iránt Még mindig rajongva tudott róla irm s csak néha tör ká belőle a keserűség, egy sokat szenvedett, okos és öntudatos, nagyon magányos asszony csendes lázadása a som ellen. De mindazért, ami történt, senkit sem hibáztat Belenyugszik a válásba ép- ugy, mint két nagy, szép fiatal fia halálába.

A hószikla

V909-O& kezdi el emlékeinek felidézését M*r- garetbe Lndendorff. Ekkor ismerkedett meg Lufi eodorff ezredessel, aki második férje lett Első házasságából három fia született: Frász, Heinz és Erich, a egy leánya, Margót. Azt írja, erős szerelem kapcsolta össze uj férjével. Boldog volt, hogy ismét családi életet élhetett. Fiai katonai iskolába jártak, leánya intézetben nevelkedett Apja, anyja régen meghalt és most Ludendorfial való házassága ismét pezsgő, eleven családi életet teremtett körülötte. Egy sereg öreg nagynénije volt Luden- dorűnsk, fivérei, nővérei, féltucat nagybátyja s a rokonok szinte végtelen soránál kellett látogatást tenniők a nászút után. Férjét úgy jellemzi, hogy olyan volt, mintha kősziklából faradták volna, ki. Maga az elszánt férfiasság, erő, dac és vasakarat Egész lénye olyan hideg, mint a jég. Semmi hajj tanra nem volt a humor iránt éa csak ritkán nevetett Arcvonásai ezt a keménységet árulták él, de néha ez az izig-vérig katonaember meglágyult. Gyöngéd, forró, .gondtalan és csodálatosan érzékeny tudott leírni. A jég, amellyel egyéniségét felvértezte, ilyenkor megolvadt őszinte, bizalmas s a szeretettől szinte szótáradé volt minden szava, minden mozdulata, a hangja és a néaéee...

Ami azonban a politikát és a katonai dolgokat illeti, senkitől sem fogadott el tanácsot Ilyenkor makacs és kérlelhetetlen volt ilyenkor nyilatkozott meg igazi jelleme: a dacosság, makacsság és önfejűség. Lodendorff asszony legjellemzőbbnek találja férjének azt a tulajdonságát, hogy amikor bárki tanácsot akart neki adni, figyelmeztette, hogy nem helyesen cselekszik. Ludendorff ezzel a rideg és kurta mondattal intézte el tanácsadóit:

—• Ne szóljon bele a dolgaimba. Szegyek a magam utján.

Vogel német festő egyik harctéri képével kapcsolatban felidéz egy történetet a könyv. A kép az orosz harctéren a főhadiszálláson ábrázolta Hindenburgot és Ludendorffot. Hindenburg az asztalnál öl. Lndendorff pedig monokliját a kezében tartva áll az asztal mellett és a térkép fölé hajol. Az asztal jobbsarkában egy katonai sapka hever, amelyet a festő kissé túlságosan nagynak festett. Egy afkolommal tréfásan megkérdezte valaki Lndendorfftól, hogy kié ez a sapka, az övé-e, vagy Hindenburgé, Ludendorff így válaszolt:

— Serami esetre sem az enyém. Nekem nincs ilyen hájas, nagy fejem, amelyre jő volna ez a sapka.

Ludendorff asszony megjegyzi, hogy ezt sohasem mondhatta férje. Csak ellenségei találták ki, akik Hindenburgot ellene akarták uszítani s a jeHemrajz után, amelyet volt férjéről készített Margarétáé Lndendorff, csakugyan bajos volna elhinni, hogy ez a markáns katona, aki feljebbvalót mindig tisztelte a akinek a humor iránt semmi érzéke nem volt, ilyen sértően nyilatkozott volna Hfajdetoburg „hájas" fcjérőL

Mégy órakor

f Házasságának első évei Berlinben teltek eL Ezekről az időkről hosszasan ir Lodendorff asz- szony. Vidám és gondtalan társasági életben múltak a hónapok. Ludendorff családi életében is maga volt a megtestesült pontosság. Ha azt mondta reggel, hogy ma csak délután négy órakor megy haza ebédelni, akikor biztos volt, hogy négy óra előtt félperccel megszólal az előszobában a csengő. De ha az ebéd nem volt az asztalon, akkor dühösen kifakadt:

— Ebben a házban már ngy létezik, ebédelni sem lehet. Ki kell dobni az egész cselédséget.

Nemsokára el {kellet azután hagyni Berlint, mert Ludendorffot kinevezték az alsórajnai 39-ik lövéezgyalogezred parancsnokává. A háború óta Ludemdonff-regámentnek hívták az ezredet Ludem- dorff asszonynak -nagyon fájt, hogy búcsút kell mondani Berlinnek, de Ludendorff energikusan és kurtán ennyit mondott csomagolás közben:

— A katonának sohasem lehetnek személyes kívánságai. Oda megy, ahová küldik. Pont.

De Düsseldorfban is, ahol az ezred állomásozott, csakhamar jól érezte magát Lndendorff asszony, az earedtisztek és a tiszti asszonyok társaságában sok vidám időt töltött. Végül ia azt írja könyvében, hogy életének legboldogabb és leggondtalanabb idejét Düsseldorfiján töltötte. Azoknak a tiszteknek a javarésze, akikkel annyiszor táncolt és teázott, elesett a háborúban. Düsseldorfból Straseburgba költöztek Ludendortfék. A 8ö-ik brigád parancsnokává nevezték ki Ludendorffot

1914: nyarán három fiával és leányával Svájcba ment üdülni Ludendorff asszony. Egy napon a telefonhoz hívták. Str&ssburgból telefonálta Ludendorff feleségének, hogy azonnal csomagoljon, mert minden pillanatban kitörhet a háború.

„Három fiam — írja Ludendorff asszony — ugrált örömében, amikor közöltem velük & szomorú telefonhirt s mind a hárman éltették a háborút, hurráztak és a nyakamba borultak. Azt mondták, hogy remélhetőleg hamarosan khnehet- nek a harctérre.*

Amikor Strassburgba értek, itt már ideges háborús készülődést tapasztaltak. A három kadett- iskolás, fiúnak nem járt' le még a szabadsága, de Ludendorff megparancsolta nekik, hogy azonnal menjenek be az iskolába és ott várják az uj intézkedéseket. Közvetlen a hadüzenet előtt Lndendorff Straseburgban reggelinél így szólt feleségéhez:

Azt hiszem, semmi okod sincs arra, hogy aggódj a fiukért. Henrik porosz herceg megállapodott az orosz cárral és erős a remény, hogy elhárul a háború veszedelem.

Délben ebédnél is hasonló bizakodással beszélt Ludendorff, de délután pontosan három órakor megjeleni egy ordonáne egy hivatalos üzenettel, amelynek borítékján ez a két betű állt: D. K.... Drohende Kriegsgefahr.

„Éreztem, hogy az ajkam is elsápadt, amikor megpillantottam ezt a két betűt, — irja Ludendorff asszony. — Egy pillanat alatt átéltem mindazt a szenvedést, amiben későbbi éveken át részem volt: a rettegést férjem és fiaim életéért."

Strassbnrg ekkor már olyan mozgalmas volt, mintha valóban dörögnének as ágyuk. Lndendorff asszony férje utasítására as utolsó menetrend

a '3

Rekord evezős

tréning vagy regatta után elfárad ezért

• 1

masszírozza

kar- ágyék és

hátizmait

AL PR

sósborszesszel

Aki „Alpa^-masszázst végez, az

játszva győz!

„Alpa*-masszázs erösiti az izmokat, felfrissíti az idegeket és fokozza a tetterőt. /

szerint közlekedő vonattal Sírásébargból Berlinbe utazott.

Berlint már háborús mámorban találta. Jaám sógora. Ludendorff fivére megnyugtatta őt, hogy modern háború legfeljebb őt hónapig tarthat. Nem kell aggódnia sem férjéért, sem fiaiért. Ludendorff 1914 jnlius 81-én irta első harctéri levelét. Brigádja élén megindult Belgium ellen. „Drága szivem 1 — irta Ludendorff feleségének, — amióta elutaztál, végtelen ürességet érzek magam körÜL, engedd meg, hogy mégegyszer mondjam, menynyire szeretlek, jobban, mint bárkit a világon. Az utolsó órák nagyon válságosak és súlyosak voltak, de most már túl vagyunk rajta. Adja Isten, hogy a háború Németország becsülete és nagysága érdekében fejeződjön be. De készülj el, mert lehet, hogy neked Í8 nagy fájdalommal áldozatot keli hoznod a hazáért... Hogy mikor láthatod a fiukat? Ez nagyon kétséges, mert lehel hogy hamarosan rájuk is sor kerül..."

A kém

A* első háborús napok lázában sokat jártkelt az uocán Lndendorff asszony. Egyezer autón meglátogatta Stein tábornokot, hogy tóle kérjen híreket, mi újság a nyugati fronton. Amikor az autó a ház elé ért, amelyben Stein tábornok lakott, nagy tömeg állta el útját, neki ki kellett szállania.

A GYERMEK LELKIBETEGSÉGEI

Felette gyakori dolog, talán még gyakoribb, mint a fizikum betegsége. Nem kell hát csodálkoznunk, hogy • leghíresebb orvosok, irók, pszichiáterek állandóan foglalkoznak vele. Most az egyik közegészségüggyel foglalkozó angol lap számol be a sok ankét, ülés és tanácskozás legújabb eredményéről.

Az angol lap alaposan megcáfolja a furcsa babonát, hogy a sok lelkibetegség, mely mostanában a gyermekeket győtri (gyermekhisztéria, tömeges autószuggeszció, stb.), valami modern jelenség volna. A középkorban még sokkal több volt a be- tegleDcü gyermekek száma, mint most Ez az a kor, mely telve ven a tömeghisztéria és autó- ezuggesaciő Jelenségével. Csak a keresztes hadjárat egyik szomorú epizódjára kell gondolni, mikor 8—14 éves gyermekek (fiuk és leányok egyaránt) elszöktek a szülői háztői ás elindultak azzal a célzattal, hogy a Szentföldre mennek, a hitetlenek ellen harcolni. A gyermekeknek egyik csapaiját maga a fővezér, Botrillon Gottfried vezettette viasza ezüMBJUIJÜkre. ö maga beszélt a gyermekekkel, szépen, okosan megmagyarázta nekik, hogy az Üdvözítőt ők, a gyermekek, csak úgy szolgálhatják, ha engedelmességgel, hűséggel, szeretettel viseltetnek szüleik iránt, s a fiuk igyekezzenek hétor, derék harcosokká, a lánykák pedig engedelmes, szelíd hajadonokká válni S mikor a szép szó nem használt, a vezér nem restéit kemény erőszakhoz nyúlni, s a gyermekek visszakerültek szüleikhez. Akadt azonban egy csapat, mely nem a fővezér elé került, ezeknek a szerencsétlen gyermekeknek teljesen nyomuk veszett

Aztán ismeretes a hamraelná patkányfogó mondája, mely mondának igenis megvan a maga történeti háttere. A híres furulyázó majd, hogy nem mind a tengerbe csalta muzsikájával a város serdülő gyermekeit.

Beszélhetnénk még a Savonarola-prédikációt félreértő gyermeksregrőL, kik elindultak és Jézus nevében összetörték Firenze műemlékeit. Máglyára hordták a halhatatlan mesterek képeit, mint az istentelen pogányszellem produktumait. (Egy ilyen máglyán pusztult el Roticellinek több képe, sőt az egyik verzió szerint a Savonarola-prédikációk- tól megtért művész, saját maga hordta volna máglyára néhány müvét.)

S mindez azért történt, hogy a pogányság lelkét megöljék. Ugyancsak a Savonarola-prédikációt

félreértő gyermekek szólították fel Firenze hölgyeit, hogy dobják le magukról a h&valgó arany, drágakő és gyöngyékszert, s mikor a hölgyek nem akartak engedelmeskedni, erőszakkal letépték róluk. S ezek között a gyermekek között akadt nem is egy, ki apját, anyját feljelentette, hogy nem ájtatoekodnak és nincs elég hitbuzgalom bennük. S miután az ilyesmiért csak a Tanács szigorú dorgálása sújtotta a szülőt, a gyermek nem késlekedett apját, anyját államellenes összeesküvéssel vádolni, itt aztán működésbe lépett a kínzó- kamra, sőt esetleg a hóhér is. Tudvalevőleg maga Savonaxola lépett fel igen szigorúan ezek ellen a bódult lelkű geyrmekek ellen, kik félreértették tanításait, s © félreértett tanítások olyan szraggesz- ciőba hozták a gyermeki lelkeket, hogy azok aztán nem bírtak többé kiegyensúlyozottságba jutni.

Hát még aztán a sok ördögtől megszállt gyermekiélek, melyekről a középkori krónikák beszélnek. Madridban közel kétszáz gyermek került a máglyára azon a címen, hogy az ördög tartja megszállva lelkűket (ezt az ördögöt előbb rémes kínzásokkal próbálták belőlük kikergetni).

Nem kell hát a régi jó időket magasztalva, saját korunkat szidni. A „régi jó idők" is megtermelték a maguk lelki nyavalyáját vagy a gyermek lelkében, vagy/,— ez sokkal veszedelmesebb dolog, — abban, hogy a szülők értelmetlenül állnak gyermekük lelkivilágával szemben. Csodálatos és hervadhatatlan példája ennek a második esetnek Keller Gottfried Dér Grüne Heinrich- jálban egy rész, melyben egy gyermek halálos szenvedése van elmondva. Egy gyermeké, kit sem a szülői ház, sem tanítója, sem papja nem bír megérteni. A gyermek ugyanié nem képes hangosan elmondani az ima szavait. S ezért mérhetetlen gyötrelmekkel sújtják. Szülei kiadják a háztól, a tanitő, a pap, senki sem bír vele. A gyermek nem tud hangosan imádkozni, ezért ördögtől megszálltnak tartják. A sok lelki és testi tortúra közepette elpusztul. Ma már az ilyesmihez nem is kell idegorvos. Minden értelmes, müveit ember tudja, hogy a lelki szégyenlősség egy különös, de elég gyakori fajtájáról van sző, melyet magára kell hagyni, mely magától elmúlik, amint nem erőszakoskodnak vele. A gyermek önmagában, lelkében éppen ngy imádkozik, mintha hangosan beszélne. Isten előtt ez a fontos, a többi aztán majd rendbejött.

Nem. ólvén a középkorban, ma már mindenféle lelki rendellenességgel idegorvoshoz mennek a szülők és .igen helyesen. Néha olyan egyszerű magyarázata van a legrejtelmesebb dolgoknak. Itt van a legfőbb oka: a kamaszkor változásai. Mert hiszen nehéz egyik életkorból a másikba átlépni.

Kevés léleknek siker® megrázkódtatás nélkül akár ifjúvá serdülni, akár az öregség békés vizeibe be evezni.

Aztán itt van a hiúság. Az érvényesülési vágy. Az érdekességnek, a feltűnésnek hajháezása, mely a gyermekekben meg jóval erősebb, mint bennünk. A betegesen tuffejlett fantázia, vagy érzékenység. A* idő előtt megnyillatkozó heves temperamentum, vagy annak éppen ellenkezője. A rideg, magábazárkózottság és ideges tartózkodás a korabeli pajtásoktól. A féltékenység érzése, egyik vagy másik szülővel szemben. A gyermek kizárólagosan magáénak akarja tudói apját vagy anyját. Az idegorvosok állítása szerint ez most igen gyakori eset. Az apróbb kilengésekről, ha- zudozásokről, lopásokról nem is beszélek. Ezekkel nem kell mindjárt a vészharangot félreverni. Ezen a házipatika is segíthet, ha idejében vesszük alkalmazásba. Nem a verésre gondolok, a* ütés, — nézetem szerint, — nem nevel, csak terrorizál. A terror pedig sem a politikában, sem a családi életben nem lehet állandó kormányzási forma, legfeljebb a végsó veszedelem esetén használható.

Hanem ismertem egy értelmes asszonyt, akinek kislánya rendesen mindenféle rablőhistóriákkal jött haza, ha elküldték valahová. Don Quijctenak is elég lett volna anhyi élmény és kaland, ameny- nyit 6 szerzett, míg a gimnázium II. osztályából hazakerült Az anyja türelmesen és mosolyogva végighallgatta az összes érdekes találkozásokat és eseteket, még arra sem hozta össze a szemöldökét, ha a 10—11 érvéé kislány azzal jött haza, hogy a Bazilikát átrepülte. Mikor vége volt a históriáknak, az anya mosolygós arccal csak annyit mondott: de milyen szépen tudsz te mesélni drágám, igazén érdekes mese, de most mondd el igazán, mi is történt hát az utón? A gyermek egy percre vérvörös lett, aztán jókedvűen elkacagta magát és most már előadta a valósághoz hiven élményeit, melyeknek legszenzációsabb mozzanata az volt, hogy a tízórás szünetben egy sósperecet vett az iskolába bejáró pékinastól. A legendás történetek a III. gimnázium után végkép elmaradtak, anélkül, hogy az anya egy ujjal hozzányúlt volna, a kislányból a legkorrektebb, a legigazmond óbt és legbecsületesebb ember lett.

Ugyanezzel a gyerekkel történt, hogy egy óvatlan pillanatban egy darab csokoládét csent ki a speizhől. Az anya, mikor észrevette, csak ennyit mondott- „no, de drágám, mért nem mondtad, hogy csokoládét akarsz enni? én szívesen adtam volna neked, csak arra kértelek volna, hogy ne edd meg ebéd előtt. Látod. Örömöt akartam neked

szerezni, krémea bélest eüttettem és most félek, nem lesz étvágyad". Ennyi volt a dorgálás.

A kislány erre olyan kínos, keserves zokogásra fakadt, hogy be kellett' küldeni hozzá az ápjáfc azzal a súlyos diplomáciai megbízással, hogy vigasztalja, nyugtassa meg valahogy a gyereket.

No, de hát ezek csak kicsi bajok. Boldog szülő, ki nem ismert nagyobbat. Mert ezeknél a nagyobb bajoknál aztán legokosabb egy megbízható, jő doktorhoz fordulni. Az sok mindent megmagyaráz a szülőknek a gyermekiéi ek — és ami éppé® olyan fontos, — a szülői lélek títkairől. Mert hegy nem elég nagyon szeretni gyermekeinket, — ezt mindnyájan megteszszük, — okosan kell szeretni őket, s ehhez igen kevesen értenek. Meg kell gondolni, hogy ezek a szörnyű idők, melyeknél rémesebb nem méretett még rá az emberiségre a népvándorlás óta, nemcsak a mi idegeinket tépte össze, nemcsak a mi gerincünket törte meg, nemcsak a mi számunkra dobott fel órási megfejthetetlen kérdőjeleket, hanem gyermekeink számára is. Tudatosan, vagy tudat alatt ők is átszenvedtek velünk mindent. S a gyermeki léleknek, — bár könnyebb matériájunak látszik, mint a miénk, — nincs teherbíró képessége, mert még nincs felelősségérzete. Csak később, sokkal később érzi meg majd, hogy összetörve, szétmarcangolva, elgyötörve, megalázva, igenis mindig a helyünkön kell maradnunk mert így akarja az isteni gondviselés, ki embernek küldött le ide földi bolyongásra és megköveteli, hogy méltókká váljunk erre az ember névre. És ha ő úgy mérte ránk, mérhetetlen szenvedéseden, gyötrelmeken, megaláztatásokon kell megtalálnunk a Hozzá vezető utat.

Ezt azonban hiába magyarázzuk a gyereknek hiszen nekünk is drága tandíjat kellett fizetni, amíg megtanultuk.

Ellen Key-nek van egy ragyogó mondása: „Tiszteld a mások akaratát a saját gyermekedben is." Én még hozzátenném: ha erőt tudsz venni

gyermeked akaratán, tedd meg, mert bizonyára az ő javáért dolgozol és erőszákoskodol, de ha gyönge vagy hozzá, hadd abba az újra meg újra meginduló kinos, meddő harcot, nem érsz el vele semmit, csak a szakadékot teszed még nagyobbá, mely gyermeked lelkét tőled elválasztja.

És még egyet: ha ideges, felindult vagy, kerüld el gyermeked, zárkózz el előle, mintha ragályos betegséged lenne. Az, akit szeretni akarsz és kötelességed szeretni, kivel becsültetni akarod magad, soha se lásson másként téged, mint az ab- szolut fegyelmezettség és kigyensulyozoitság állapotában és helpzeáóbe® P. H.