Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)
1929-07-31 / 171. (2096.) szám
4 <i^TOTtMAcftgft-rfna»aB 1929 juliug >1, werda nailm ány ozásá r a, hogy azután közöd akcióval visszacsatolják Szlovenszkót Magyarországhoz? Tuka: Ha orról tudtam volna, akkor Maohm . . ügettem volna a Rodohranából. Elnök ezután a fekete és fehér könyvről ad föl kérdéseket. T ukának. Tuka.: Amikor a néppárt a kormányba lépett, akkor megváltozott egész addigi politikája és a pártiban gondoltak arra, hogy Szlo- venszkőezerte a közhivatal okban elsősorban szlovákoknak kell lenniük. A rossz kivalalnokokát, ki kell cserélni vagy nyugdíjba küldeni. Ezért a pártnak tudnia kellett azt, hogy kiknek kicserélésére lesz szükség és kiket lehet helyettük beállítani. „4 Rodobranát kérték fel ennek a munkának elvégzésére és ez fektette fel a fekete és fehér könyvet. A Rodobrana szervezetei a párt. központi titkárságához küldték be jelentéseiket A hivatalnokok kicserélése meg is történi, sokat nyugdíj azt ak. Az elnök most a pénzügyi dolgok után érdeklődik. Tu.ka: Minden szám adásom rendiben volt az utolsó fillérig. Madhácsék és Ravasz ismerik az összes számlákat, amiket Yiso is át nézett, azután safeben helyeztem el. Elnök: Budapestről nem kapott pénzt? Tuka: Soha senkitől pénzt nem kaptam. Elnök: Szomolámyi tanú vallomása szerint ,J elnláoskátó1! ? Tuka: Szóm ólán ylra ilyen kényes dolgot nem bíztam volna, mert műveletlen gyeteknek tartottam. Maffia a Heurigerben Elnök: A vizsgálat alatt felmerült az a gyanú, hogy a pártnak Becsben volt valamelyes irodája. Kémiroda. Kérem, adjon erről felvilágosítást. Tuka: Én semmiféle bécsi kérni rodáról nem tudok. Elnök: Más irodáról seon tud? Tuka Nem. Elnök: Az Anmier-íéle Heurigernél maffia működött. Tud erről valamit? Tuka: Igen. Négy-öt. húszéves legény ido- gált esténként a Heurigerben, beszélgettek, forradalmi tanácsot akartak alakítani, másnapra azonban, amikor kiludlák mgukal, kijózanodtak minden felforgató tervükből. Ezzel befejZí'idött Tuka kihallgatása s az elnök rövid szünetet rendel el. Szünet után bejönnek Sznaczky és Macii, majd az elnök Machot kiküldi és megkezdi Sznaczky kihallgatását Tuka helyet cserél Sznaczkyval, aki a kis asztalhoz meg}’, mig Tuka a székre ül. Tuka az egész idő alatt kissé fásultan hallgatja Sznaczky védekezését. Elnök: Bűnösnek érzi magát? Sznaczky: Nem. Elnök: Adja elő védekezését. Sznaczky feláll helyéről, aktatáskájából iratokat vesz elő és csendes, alig hallható hangon kezd beszélni. Még védője is előrehajol, hogy Sznaczky szavait meghallhassa. — Aki a vádiratot olvasta, — kezdi Szuacz- ky vallomását, — anélkül, hogy tudná, hogy milyen vallomások alapján készült el, az a benyomása kell, hogy legyen, hogy itt Sznaczky helyén a csehek esküdt ellensége ük Retrospektív képet akarok nyújtani múltamról. A világháború után testileg és lelkileg kimerültén tértem vissza családomhoz. Pihenni szerettem volna. Minthogy a hadseregben biztos helyem volt, de az elvonuló hadseregnél nem akartam szolgálni, jelentkeztem a csendőrségen. Ott azt a választ kaptam, hogy jelentkezzem előbb a katonai parancsnokságnál próbaidőre. Ezt megtettem. Elmentem Losoncra, ahol a magyar bolseviki betörés alatt persekválták családomat. Csak a francia katonai misszió tudta megmenteni sógoromat. Már akkor azon dologoztam, hogy a csehek és szlovákok együtt éljenek. Mi sem bizonyítja azt jobban, mint az, hogy azonnal megtanultam csehül. A hadseregben azonban láttam, hogy nincsen meg a kellő megértés a szlovákok iránt. El Határoztam, hogy kikutatom ennek okát. A katonai kézikönyvekben tényleg több olyan dolgot találtam, ami a szlovákokat sérthette s engem ez elszomoritott. Emiatt lettem hive az autonómiának. Nem akartam a cseheket kiűzni, csak azt aakrtam, hogy ne Prágából intézzék a mi ügyeinket, hanem közelebb, Pozsonyba jöjjenek azok a tényezők, akik hivatva vannak a szlovenszkói ügyek vitelére. Jelentkeztem a katonaságnál, mert arra számítottam, hogy rövidesen kapitány leszek, hiszen 1915-ben már főhadnagy voltam. Ez nem következett be. Kijelentették, hogy előbb a légionisták ügyeit kell rendbehozni, én meg várjak. Vártam is, de mivel nem jött az előléptetésem, kiléptem a katonaság kötelékéből. Akkor egy ideig a hadirokkantak egyesületében dolgoztam, de ott sem voltam sokáig, késett ott is tényleges kinevezésem és ismét reaktiváltat- ta.m magam a katonaságnál. Itt azonban a vizsgán megbuktam, úgyhogy ismét mennem kellett. A Sióvák szerkesztőségében jelentkeztem, miután oda., mint tiszt, álnév alatt már több cikket, írtam. Ha kémkedni akartam volna, akkor megmaradtam volna a katonaságnál és nem hagytam volna el a katonai pályát. Exisztenciámat azonban nem láttam biztosítva, ezért kiléptem onnét. Elnök: Mikor lépett be a hadseregbe? Sznaczky; 1921-ben, majd újból 1922-ben és véglegesen 1925-ebn léptem ki a hadseregig!. A katonaságnál ismerkedtem meg Bélánsky- val. Nem voltam vele szívélyes viszonyban soha, mert temperamentumos, gyorsan hévül ő embernek ismertem, én pedig nyugodt voltam s ezért sokszor is vitatkoztunk egymással. Ez a különös barátság 1925 végéig tartott, 1926-ban a Sióvá!® oz kerültem. Be- lánsky azt hitte, hogy én is ellene dolgozom, mert ő tényleg képviselő és főtitkár szeretett volna lenni. Igaz, hogy én Maoháosek előtt hevessége miatt nem ajánlottam. Belánskyban azonban meggyőződésként élt éz a tudat, hogy én ellene áskálódom. Ezért lépett fel most ellenem ezekkel a vádakkal, amiket én nem követtem el. li 27-ben, amikor láttam, hogy a szlovák néppárt nem áll a megfelelő autonómista alapon, hanem inkább váltási alapon, ami szerintem szóik alap egy össznemzeti mozgalomra (és a néppárti tényezők beavatkoztak magánügyeimbe is), kiléptem a szerkesztőség kötelékeiből és aa általam elképzelt össznemzeti alapos újságot indítottam. A Rodobranában nem vettem részt, ezért nevetséges az az állítás, hogy én akartam tizennyolcezer emberrel, a Rodobrana tagjaival, megszállni Pozsonyt. Ez egy egész hadsereg, s szinte nevetséges, hogy egy ilyen hadsereg élére egy főhadnagyot állítottak volna. Snaczky ezzel be is fejezi élettörténetét é6 most az elnök tesz föl néhány kérdést, amikre kijelenti, hogy a katonaságnál eleinte csapattiszt volt. majd a gázkülönitménynél is dolgozott. Tukát 1923. óta ismeri. Beszél ezután az autonomista párt ismert zsolnai értekezletéről, amelyet egy ottani hotelben ő, Murgas é6 Szlusny tartottak s a gyűlés után őket letartóztatták, mert asztaluk alatt röp- iratokát találtak. Később kiderült, hogy besztercebányai kommunisták lopták oda ezeket az iratokat. Az elnök további kérdéseire elmondja, hogy Si- dot Losoncról ismeri, Lonszkyt nem ismeri. Bitterét ismeri a Slovákbóí, Machot jól ismeri, hiszen az a szlovák néppárt központi titkárságánál dolgozott és éppen Mach volt az, aki a Slovenské Ludové Novínyben az első támadó cikket irta ellene, amikor a Slovák szerkesztőségéből kivált. Jehlíeskát nem ismeri. Hanzalikkal Rózsahegyen a Hlinka-ünnepségeken ismerkedett meg. Hanza- lik szimpatizálni látszott vele és a zsolnai gyűlés után jelentkezett nála azzal, hogy szeretne vele együtt dolgozni, mert ó is hasonló szellemű lapot akar kiadni. Sznaczky azonban később megtudta, hogy Han- zalik tervéről Buday néppárti képviselő is tud, amiből arra következtetett, hogy csupán kompromittálni akarják őt Hanzalikkal, ezért aa együttműködés tervétől ellátott. Szomolányit nem ismeri. <■ Ezzel az elnök délután félkettőkor be is fejezte a mai tárgyalást és annak folytatását holnap reggel nyolc órára halasztotta el A Tuka-pör a csehszlovákiai sajtóban Prága, július 30. A Tuka-pör tárgyalását a csehszlovákiai sajtó természetesen a legnagyobb figyelemmel kiséri, a lapok a tárgyalás menetét, a legrészletesebben ismertetik s a bünpör megkezdésévé! kapcsolatban vezércikkben foglalkoznak annak jelentőségével. A sajtóvéleményük közül az alábbiakban foglaljuk össze a legfontosabbakat: A Lidové Noviny kizárt dolognak tartja, hogy a Tnka-pört csak azért folytassák le, hogy ezzel az egyik vagy a másik pártnak segítségére siessenek, vagy egy pártot esetleg tönkretegyenek. Az állami élet szerves organizmus és az ártalmas parazitáktól meg kell szabadítani, ez a Tuka-pörnek politikai értelme. Tuka Szloven- szkón idegen érdekek szolgálatában működött és most Szlovenszkó javára csak egyetlen pozitív dolgot tehetne, ha a pör befejeztével tuegbánóan bcvallaná, hogy mindazt, amivel vádolják elkövette, nem tartotta rossznak, rnert magyar és magyar érdekekből cselekedett. A légionárius Národni Osvobozeni behatóan foglalkozik Tuka múltjával és arra a kövei; - kézi el ésre jut, hogy Tukának a szlovákok között nincsen helye. — A szociáldemokrata Právo Lidu szerint • Tuka-pör föltétlenül a szlovák keltik Alizmus belső viszonyainak revíziójára fog vezetni. Ha ez a pör a néppárt egészséges fejlődését | mozdítja elő, amit a pártból kilépett Juriga és Tomanek is célul tűzött maga elé, úgy meglesz a hasznos oldala is. A lap szerint Tuka nem tudott a háború utáni uj renddel s a demokratikus fejlődéssel megbarátkozni, ezért az egész európai, rend szempontjából veszedelmet jelentett. A Prager Tagblaít a Tuka-pör alkalmából példának állítja föl Angliát, amely politikai érettségével és bölcsességével okulásul szolgálhat, hogyan kell elintézni az ilyen afférokat. A home-rule körül éveken át dúló harc a haza- árulási pörök sorozatát termelte ki. Angliában azonban nem csináltak ezekből az ügyekből hazaárulási afférokat és csak a legvégső szükség esetén avatkoztak be szélsőséges szigorúsággal. A politikai mozgalmak fejlődésében gyakori jelenség, hogy a tegnap hazaárulói a holnap föpatriótái lesznek. Erre a fejlődésre Csehszlovákiában sem uehéz példát találni s éppen a szlovákok szolgáltatnak legjobb bizonyítékot erre. Hlinka nem is olyan régen tüz- zel-vassal akart harcolni Prága ellen, ma már pártja a kormánykoalícióhoz tartozik. Bármiképpen is fejeződjék be a nagy pör, csupáu együk epizódja annak a fejlődési folyamatnak. amely Szlovenszkónak a történelmi országokkal való egybeolvadására vonatkozik. Prágában már kezdik belátni, hogy Szlovenszkó nem gyarmat, amelyet a második garnitúrával is kormányozni lehet. Ezt az országrészt már nem tekintik kizsákmányolni való objektumnak. Ezzel a fejlődéssel azután elesnek azok a tárgyi és gazdasági kifogások, amelyeket a szlovákok nem is jogtalanul hoztak föl a kormányrendszerrel szemben. De megmarad még az a földrajzi tény, hogy Szlovenszkó folyói Magyarország noKssssam felé folynak és hogy a szlovák nép mtraka- piacát régebben a Magyar Alföldön talált* meg. Az egészséges gazdasági és forgalmi politika ebben az irányban is meghozza eredményeit és talán elérkezik az a nap, amikor Csehszlovákia és Magyarország megkezdheti a köztársasági elnök által is megjósolt tárgyalásokat a teljes megegyezés érdekében. A német keresztényszocialista Deutsche Presse szerint a Tuka-pör felfújása belpolitikai okokból történt. A Vacuum juris elméletének publikálása után Tuka ellenfelei kapcsolatba akarták hozni a szlovák autonómista mozgalmat a magyar irredentával. Ha a kormány élén ügyes államférfi állott volna, ugv könnyen leszerelhette volna a szlovákok autonómista előretörését, hiszen Hlinka a Rotbennere-kampány idején nyíltan hitvallást tett az állameszme mellett. A koalíció azonban passzívan viselkedett, a szocialista ellenzék pedig Tukát hazaárulással vádolta meg és Így a bünpört is kierőszakolta. Tukának most világosan be kell bizonyítania, hogy működése autonómisztikus, vagy irredentisztikus irányban orientálódott. A két dolgot könnyen össze is lehet zavarni. A politikai pör azonban kétélű fegyver. Ha Tukának sikerül ártatlanságát bebizonyítania, a pör nem igen járul hozzá, hogy a csehek és szlovákok közötti viszony megjavuljon. Az autouómista mozgalomnak meglesz a hőse és mártírja. Nem bölcs dolog az sem, hogy a pör befejezése előtt a magyar irredentizmus fölötti ítélkezésről beszélnek, mert Tuka esetleges fölmentése könnyen arra vezetheti a magyar propagandát, hogy bebizonyítsa a magyar irredentizmusra vonatkozó csehszlovák állítások tarthatatlanságát, viszont Tuka elitélése nem térítené el Magyar- országot törekvéseitől Bárhogy is fejeződjék be a pör, nem szolgál a középeurópai viszonyok megnyugvására, . Az agrárpárt Miska letörésére készül a szlovák falvakban — Hodzsa uj „haditervel" dolgozott ki betegsége alatt — Prága, julius 29. A Lidové Noviny értesülése szerint az agrárpárt jobboldali szárnyának politikusai nemrégen fontos tanácskozást tartottak, amelynek az volt a célja, hogy megállapítsák, vájjon hol és mely részről fenyegeti veszély az agrárpárt eddigi politikáját. A pártvezetőség nem fél a fekete-vörös koalíció megalakításának fenyegetésétől, mert azt szerinte úgysem lehet megvalósítani. Az agráriusoknak ugyanis biztosítékaik vannak, hogy az iparospártiak és a nemzeti demokraták nem csatlakoznak ehhez a koalícióhoz. A pártot egyedül a cseh néppárt részéről fenyegeti veszély s ha a választások után sikerül a szocialisták és cseh néppártiak között a politikai együttműködést megvalósítani, ugy az agrárpárt helyzete erősen meggyöngülne. Az agrárpárt vezetősége most minden erejével azon van, hogy a katolikus pártok politikai befolyását korlátozza. Tervét különösen Szlovenszkón akarja megvalósítani. A párt abban bizakodik, hogy a szlovák népárt belső egyenetlensége, amely valószínűleg még növekedni fog, lehetővé teszi az agrárpárt szlovenszkói szárnyának megerősödését a vidéken, föltéve, hogy a ludákok belső válságát nem I fogják a cseh nemzeti szocialisták is kihasználni. akik Szlovenszkón most nagy agilációt fejtenek ki. Az agrárpárt jobboldali politikusainak tanácskozásain — a Lidové Noviny szerint — részletesen letárgyalták azt a tervet is, amelyet Hodzsa dolgozott ki betegsége alatt. Hodzsa tervét arra alapítja, hogy az agrárpártnak a ludákok rovására nagyobb befolyást kell szereznie a pozsonyi országos hivatal vezetésében, miáltal ismét befolyást gyakorolhat a járási főnökökre és különösen a községi jegyzőkre. Hogy ezt elérhessék, a történelmi országokban már jól bevált eszközökhöz akarnak fordulni: szubvencionálni az agrárszövetkezeteket s minden faluban fölállítani egy ilyen szövetkezetei, hogy a falu gazdaságilag ettől a szövetkezettől függjön. Azonkívül az agitá- ciós apparátust is át akarják szervezni. Seda főtitkár, aki tavasszal Hodzsa távozásával egyidejűleg háttérbe szorult, most ismét visz- szatért. Hodzsa maga, amint mondják, őszszel újból visszatér az aktív politikai tevékenységhez. Hodzsa ellenfelei az agrárpártban lemondtak eddigi ellenállásukról, mert belátták, hogy Hodzsa nélkül ezt a szloven- I szkói tervet nem lehet megvalósítani. Az áttitótagos Anasztázia nagyhercegnő jogi képvisetője pert indít a százmillió dolláros cári hagyaték kiadására Newyoark, julius 30. A közelmúltban az egész világon nagy érdeklődést keltett egy könyv, amelynek szerzője rengeteg, komolynak látszó bizonyítékot hordott össze annak igazolására, hogy egy bizonyos Csajkovszkv nevezetű leány azonos Anasztázia nagyhercegnövel, a cár leányával, akit történelmi dokumentumok szerint a bolsevikiek a cári család többi tagjával együtt kivégeztek. Amikor a leány először .jelentkezett Anasztázia nagyhercegnő néven, az emigrált orosz arisztokrácia kétkedéssel fogadta, de később ag arisztokraták egy részét sikerült meggyőzni*, hogy tényleg azonos a „kivégzett*4 Anasztázia nagyheroegnövel. Számos pártfogója akadt, akik a sajtóban nagyvonalú kampányt, indítottak n szernély- azonosság megáll api fásáért. Ezt az állítólagos Anasztázia nagyheroegnöt Bukarestben találták meg, aibol rendkívül szűkös körülmények körött élt. Először arcbeli és testi hasonlatossága tűnt fel. később pedig azzal leple meg az orosz emigránsokat, hogy a cári mbar életének titokként őrzött intmitásait közölte velük, csupa olyan adatot, amelyeket csak a legbe- avatottabbak ismertek. Az azonosság kérdésében megindult harc ma sem ért véget. Az említett könyv szerzője a legkülönbözőbb módon igyekezett plauzibilissé tenni a leány származásának, életének ős csodával határos menekülésének kalandos, különös regényéi. Anasztázia nagy hercegnő főképpen a cári család rokonsága körében talált kedvezőtlen fogadtatásra. Egyenesen szélhámosnőnek nevezték és megtagadtak vele mindenféle kapcsolatot. Annál érdekesebb az a newyorki hír. amely szerint ai állítólagos Anasztázia jogi képviselője, Fallov Edwárd, a napokban körlevélben szólította fej az amerikai bankokat és pénzintézeteket, hogy közöljék vele. milyen ősz- szegek vannak náluk az orosz cár nevére letétbe helyezve. Ez a körlevél első lépése annak az akciónak, amelynek végső célja Anasztázia nagyheroegnöt elismertetni és a külföldön levő cári vagyont a* ö kezeibe juttatni. Ez a vagyon, a mely éri most a bíróság előtt nagy harc, indul, a beavatottak becslése szerint megközelíti a százmillió dollárt. Fallov jelenleg nincsen Amerikában, hányni Európában kutatja az állítólagos nagy hercegnő szénnélyazonosságát igazoló adatokat.
