Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)

1929-07-31 / 171. (2096.) szám

4 <i^TOTtMAcftgft-rfna»aB 1929 juliug >1, werda nailm ány ozásá r a, hogy azután közöd akcióval visszacsatolják Szlovenszkót Magyarország­hoz? Tuka: Ha orról tudtam volna, akkor Maohm . . ügettem volna a Rodohranából. Elnök ezután a fekete és fehér könyvről ad föl kérdéseket. T ukának. Tuka.: Amikor a néppárt a kormányba lé­pett, akkor megváltozott egész addigi politi­kája és a pártiban gondoltak arra, hogy Szlo- venszkőezerte a közhivatal okban elsősorban szlovákoknak kell lenniük. A rossz kivalalnokokát, ki kell cserélni vagy nyugdíjba küldeni. Ezért a pártnak tudnia kellett azt, hogy kik­nek kicserélésére lesz szükség és kiket lehet helyettük beállítani. „4 Rodobranát kérték fel ennek a munká­nak elvégzésére és ez fektette fel a fekete és fehér könyvet. A Rodobrana szervezetei a párt. központi tit­kárságához küldték be jelentéseiket A hivatalnokok kicserélése meg is történi, sokat nyugdíj azt ak. Az elnök most a pénzügyi dolgok után ér­deklődik. Tu.ka: Minden szám adásom rendiben volt az utolsó fillérig. Madhácsék és Ravasz isme­rik az összes számlákat, amiket Yiso is át né­zett, azután safeben helyeztem el. Elnök: Budapestről nem kapott pénzt? Tuka: Soha senkitől pénzt nem kaptam. Elnök: Szomolámyi tanú vallomása szerint ,J elnláoskátó1! ? Tuka: Szóm ólán ylra ilyen kényes dolgot nem bíztam volna, mert műveletlen gyetek­nek tartottam. Maffia a Heurigerben Elnök: A vizsgálat alatt felmerült az a gyanú, hogy a pártnak Becsben volt valame­lyes irodája. Kémiroda. Kérem, adjon erről felvilágosítást. Tuka: Én semmiféle bécsi kérni rodáról nem tudok. Elnök: Más irodáról seon tud? Tuka Nem. Elnök: Az Anmier-íéle Heurigernél maffia működött. Tud erről valamit? Tuka: Igen. Négy-öt. húszéves legény ido- gált esténként a Heurigerben, beszélgettek, forradalmi tanácsot akartak alakítani, más­napra azonban, amikor kiludlák mgukal, ki­józanodtak minden felforgató tervükből. Ezzel befejZí'idött Tuka kihallgatása s az el­nök rövid szünetet rendel el. Szünet után bejönnek Sznaczky és Macii, majd az elnök Machot kiküldi és megkezdi Sznaczky kihallgatását Tuka helyet cserél Sznaczkyval, aki a kis asztalhoz meg}’, mig Tuka a székre ül. Tuka az egész idő alatt kissé fásultan hallgatja Sznaczky védekezését. Elnök: Bűnösnek érzi magát? Sznaczky: Nem. Elnök: Adja elő védekezését. Sznaczky feláll helyéről, aktatáskájából iratokat vesz elő és csendes, alig hallható hangon kezd beszélni. Még védője is előrehajol, hogy Sznaczky sza­vait meghallhassa. — Aki a vádiratot olvasta, — kezdi Szuacz- ky vallomását, — anélkül, hogy tudná, hogy milyen vallomások alapján készült el, az a benyomása kell, hogy legyen, hogy itt Sznacz­ky helyén a csehek esküdt ellensége ük Ret­rospektív képet akarok nyújtani múltamról. A világháború után testileg és lelkileg kime­rültén tértem vissza családomhoz. Pihenni szerettem volna. Minthogy a hadseregben biztos helyem volt, de az elvonuló hadsereg­nél nem akartam szolgálni, jelentkeztem a csendőrségen. Ott azt a választ kaptam, hogy jelentkezzem előbb a katonai parancsnok­ságnál próbaidőre. Ezt megtettem. Elmentem Losoncra, ahol a magyar bolseviki betörés alatt persekválták családomat. Csak a francia katonai misszió tudta megmenteni sógoro­mat. Már akkor azon dologoztam, hogy a csehek és szlovákok együtt éljenek. Mi sem bizonyítja azt jobban, mint az, hogy azonnal megtanultam csehül. A hadseregben azonban láttam, hogy nincsen meg a kellő megértés a szlovákok iránt. El Határoztam, hogy kikutatom ennek okát. A katonai kézikönyvekben tényleg több olyan dolgot találtam, ami a szlovákokat sérthette s engem ez elszomoritott. Emiatt lettem hive az autonómiának. Nem akartam a cseheket kiűzni, csak azt aakrtam, hogy ne Prágából intézzék a mi ügyeinket, hanem közelebb, Pozsonyba jöj­jenek azok a tényezők, akik hivatva vannak a szlovenszkói ügyek vitelére. Jelentkeztem a katonaságnál, mert arra szá­mítottam, hogy rövidesen kapitány leszek, hi­szen 1915-ben már főhadnagy voltam. Ez nem következett be. Kijelentették, hogy előbb a légionisták ügyeit kell rendbehozni, én meg várjak. Vártam is, de mivel nem jött az előléptetésem, kiléptem a katonaság kötelékéből. Akkor egy ideig a hadirokkantak egyesületében dolgoz­tam, de ott sem voltam sokáig, késett ott is tényleges kinevezésem és ismét reaktiváltat- ta.m magam a katonaságnál. Itt azonban a vizsgán megbuktam, úgyhogy ismét men­nem kellett. A Sióvák szerkesztőségében jelentkeztem, mi­után oda., mint tiszt, álnév alatt már több cik­ket, írtam. Ha kémkedni akartam volna, akkor meg­maradtam volna a katonaságnál és nem hagytam volna el a katonai pályát. Exisztenciámat azonban nem láttam biztosítva, ezért kiléptem onnét. Elnök: Mikor lépett be a hadseregbe? Sznaczky; 1921-ben, majd újból 1922-ben és véglegesen 1925-ebn léptem ki a hadseregig!. A katonaságnál ismerkedtem meg Bélánsky- val. Nem voltam vele szívélyes viszonyban soha, mert temperamentumos, gyorsan hé­vül ő embernek ismertem, én pedig nyugodt voltam s ezért sokszor is vitatkoztunk egy­mással. Ez a különös barátság 1925 végéig tartott, 1926-ban a Sióvá!® oz kerültem. Be- lánsky azt hitte, hogy én is ellene dolgozom, mert ő tényleg képviselő és főtitkár szeretett volna lenni. Igaz, hogy én Maoháosek előtt hevessége miatt nem ajánlottam. Belánskyban azonban meggyőződésként élt éz a tudat, hogy én ellene áskálódom. Ezért lépett fel most ellenem ezekkel a vádakkal, amiket én nem követtem el. li 27-ben, amikor láttam, hogy a szlovák nép­párt nem áll a megfelelő autonómista alapon, hanem inkább váltási alapon, ami szerintem szóik alap egy össznemzeti mozgalomra (és a néppárti tényezők beavatkoztak magán­ügyeimbe is), kiléptem a szerkesztőség kötelékeiből és aa ál­talam elképzelt össznemzeti alapos újságot indí­tottam. A Rodobranában nem vettem részt, ezért nevet­séges az az állítás, hogy én akartam tizennyolc­ezer emberrel, a Rodobrana tagjaival, megszállni Pozsonyt. Ez egy egész hadsereg, s szinte nevetséges, hogy egy ilyen hadsereg élé­re egy főhadnagyot állítottak volna. Snaczky ezzel be is fejezi élettörténetét é6 most az elnök tesz föl néhány kérdést, amikre kijelenti, hogy a katonaságnál eleinte csapattiszt volt. majd a gázkülönitménynél is dolgozott. Tukát 1923. óta ismeri. Beszél ezután az autonomista párt ismert zsolnai értekezletéről, amelyet egy ottani hotel­ben ő, Murgas é6 Szlusny tartottak s a gyűlés után őket letartóztatták, mert asztaluk alatt röp- iratokát találtak. Később kiderült, hogy besztercebányai kommunisták lopták oda ezeket az iratokat. Az elnök további kérdéseire elmondja, hogy Si- dot Losoncról ismeri, Lonszkyt nem ismeri. Bitte­rét ismeri a Slovákbóí, Machot jól ismeri, hiszen az a szlovák néppárt központi titkárságánál dol­gozott és éppen Mach volt az, aki a Slovenské Ludové Novínyben az első támadó cikket irta el­lene, amikor a Slovák szerkesztőségéből kivált. Jehlíeskát nem ismeri. Hanzalikkal Rózsahegyen a Hlinka-ünnepségeken ismerkedett meg. Hanza- lik szimpatizálni látszott vele és a zsolnai gyűlés után jelentkezett nála azzal, hogy szeretne vele együtt dolgozni, mert ó is hasonló szellemű lapot akar kiadni. Sznaczky azonban később megtudta, hogy Han- zalik tervéről Buday néppárti képviselő is tud, amiből arra következtetett, hogy csupán kom­promittálni akarják őt Hanzalikkal, ezért aa együttműködés tervétől ellátott. Szomolányit nem ismeri. <■ Ezzel az elnök délután félkettőkor be is fejezte a mai tárgyalást és annak folytatását holnap reg­gel nyolc órára halasztotta el A Tuka-pör a csehszlovákiai sajtóban Prága, július 30. A Tuka-pör tárgyalását a csehszlovákiai sajtó természetesen a legna­gyobb figyelemmel kiséri, a lapok a tárgyalás menetét, a legrészletesebben ismertetik s a bünpör megkezdésévé! kapcsolatban vezér­cikkben foglalkoznak annak jelentőségével. A sajtóvéleményük közül az alábbiakban foglaljuk össze a legfontosabbakat: A Lidové Noviny kizárt dolognak tartja, hogy a Tnka-pört csak azért folytassák le, hogy ezzel az egyik vagy a másik pártnak segítségére siessenek, vagy egy pártot esetleg tönkretegyenek. Az állami élet szerves organizmus és az ártal­mas parazitáktól meg kell szabadítani, ez a Tuka-pörnek politikai értelme. Tuka Szloven- szkón idegen érdekek szolgálatában működött és most Szlovenszkó javára csak egyetlen po­zitív dolgot tehetne, ha a pör befejeztével tuegbánóan bcvallaná, hogy mindazt, amivel vádolják elkövette, nem tartotta rossznak, rnert magyar és magyar érdekekből cseleke­dett. A légionárius Národni Osvobozeni behatóan foglalkozik Tuka múltjával és arra a kövei; - kézi el ésre jut, hogy Tukának a szlovákok kö­zött nincsen helye. — A szociáldemokrata Právo Lidu szerint • Tuka-pör föltétlenül a szlovák keltik Aliz­mus belső viszonyainak revíziójára fog ve­zetni. Ha ez a pör a néppárt egészséges fejlődését | mozdítja elő, amit a pártból kilépett Juriga és Tomanek is célul tűzött maga elé, úgy meg­lesz a hasznos oldala is. A lap szerint Tuka nem tudott a háború utáni uj renddel s a de­mokratikus fejlődéssel megbarátkozni, ezért az egész európai, rend szempontjából veszedel­met jelentett. A Prager Tagblaít a Tuka-pör alkalmából példának állítja föl Angliát, amely politikai érettségével és bölcsességével okulásul szol­gálhat, hogyan kell elintézni az ilyen affé­rokat. A home-rule körül éveken át dúló harc a haza- árulási pörök sorozatát termelte ki. Angliában azonban nem csináltak ezekből az ügyekből hazaárulási afférokat és csak a legvégső szük­ség esetén avatkoztak be szélsőséges szigorú­sággal. A politikai mozgalmak fejlődésében gyakori jelenség, hogy a tegnap hazaárulói a holnap föpatriótái lesznek. Erre a fejlődésre Csehszlovákiában sem uehéz példát találni s éppen a szlovákok szolgáltatnak legjobb bizo­nyítékot erre. Hlinka nem is olyan régen tüz- zel-vassal akart harcolni Prága ellen, ma már pártja a kormánykoalícióhoz tartozik. Bármiképpen is fejeződjék be a nagy pör, csupáu együk epizódja annak a fejlődési fo­lyamatnak. amely Szlovenszkónak a törté­nelmi országokkal való egybeolvadására vo­natkozik. Prágában már kezdik belátni, hogy Szlovenszkó nem gyarmat, amelyet a má­sodik garnitúrával is kormányozni lehet. Ezt az országrészt már nem tekintik kizsákmá­nyolni való objektumnak. Ezzel a fejlődés­sel azután elesnek azok a tárgyi és gazdasá­gi kifogások, amelyeket a szlovákok nem is jogtalanul hoztak föl a kormányrendszerrel szemben. De megmarad még az a földrajzi tény, hogy Szlovenszkó folyói Magyarország noKssssam felé folynak és hogy a szlovák nép mtraka- piacát régebben a Magyar Alföldön talált* meg. Az egészséges gazdasági és forgalmi politika ebben az irányban is meghozza ered­ményeit és talán elérkezik az a nap, amikor Csehszlovákia és Magyarország megkezdheti a köztársasági elnök által is megjósolt tár­gyalásokat a teljes megegyezés érdekében. A német keresztényszocialista Deutsche Presse szerint a Tuka-pör felfújása belpoliti­kai okokból történt. A Vacuum juris elméleté­nek publikálása után Tuka ellenfelei kapcsolatba akarták hozni a szlovák autonómista mozgalmat a magyar irredentával. Ha a kormány élén ügyes államférfi állott vol­na, ugv könnyen leszerelhette volna a szlová­kok autonómista előretörését, hiszen Hlinka a Rotbennere-kampány idején nyíltan hitvallást tett az állameszme mellett. A koalíció azonban passzívan viselkedett, a szocialista ellenzék pe­dig Tukát hazaárulással vádolta meg és Így a bünpört is kierőszakolta. Tukának most vilá­gosan be kell bizonyítania, hogy működése autonómisztikus, vagy irredentisztikus irány­ban orientálódott. A két dolgot könnyen össze is lehet zavarni. A politikai pör azonban kétélű fegyver. Ha Tukának sikerül ártatlanságát bebizonyíta­nia, a pör nem igen járul hozzá, hogy a cse­hek és szlovákok közötti viszony megjavul­jon. Az autouómista mozgalomnak meglesz a hőse és mártírja. Nem bölcs dolog az sem, hogy a pör befejezése előtt a magyar irre­dentizmus fölötti ítélkezésről beszélnek, mert Tuka esetleges fölmentése könnyen arra ve­zetheti a magyar propagandát, hogy bebizo­nyítsa a magyar irredentizmusra vonatkozó csehszlovák állítások tarthatatlanságát, viszont Tuka elitélése nem térítené el Magyar- országot törekvéseitől Bárhogy is fejeződjék be a pör, nem szolgál a középeurópai viszonyok megnyugvására, . Az agrárpárt Miska letörésére készül a szlovák falvakban — Hodzsa uj „haditervel" dolgozott ki betegsége alatt — Prága, julius 29. A Lidové Noviny értesü­lése szerint az agrárpárt jobboldali szárnyá­nak politikusai nemrégen fontos tanácskozást tartottak, amelynek az volt a célja, hogy meg­állapítsák, vájjon hol és mely részről fenye­geti veszély az agrárpárt eddigi politikáját. A pártvezetőség nem fél a fekete-vörös koa­líció megalakításának fenyegetésétől, mert azt szerinte úgysem lehet megvalósítani. Az agráriusoknak ugyanis biztosítékaik vannak, hogy az iparospártiak és a nemzeti demokra­ták nem csatlakoznak ehhez a koalícióhoz. A pártot egyedül a cseh néppárt részéről fenyegeti veszély s ha a választások után sikerül a szocialisták és cseh néppártiak között a politikai együttműködést meg­valósítani, ugy az agrárpárt helyzete erősen meggyöngülne. Az agrárpárt vezetősége most minden erejé­vel azon van, hogy a katolikus pártok politi­kai befolyását korlátozza. Tervét különösen Szlovenszkón akarja megvalósítani. A párt abban bizakodik, hogy a szlovák népárt belső egyenetlensége, amely való­színűleg még növekedni fog, lehetővé teszi az agrárpárt szlovenszkói szárnyának meg­erősödését a vidéken, föltéve, hogy a ludákok belső válságát nem I fogják a cseh nemzeti szocialisták is kihasz­nálni. akik Szlovenszkón most nagy agilációt fejtenek ki. Az agrárpárt jobboldali politiku­sainak tanácskozásain — a Lidové Noviny szerint — részletesen letárgyalták azt a ter­vet is, amelyet Hodzsa dolgozott ki betegsége alatt. Hodzsa tervét arra alapítja, hogy az agrár­pártnak a ludákok rovására nagyobb befo­lyást kell szereznie a pozsonyi országos hi­vatal vezetésében, miáltal ismét befolyást gyakorolhat a járási főnökökre és különösen a községi jegyzőkre. Hogy ezt elérhessék, a történelmi országok­ban már jól bevált eszközökhöz akarnak for­dulni: szubvencionálni az agrárszövetkezete­ket s minden faluban fölállítani egy ilyen szö­vetkezetei, hogy a falu gazdaságilag ettől a szövetkezettől függjön. Azonkívül az agitá- ciós apparátust is át akarják szervezni. Seda főtitkár, aki tavasszal Hodzsa távozásával egyidejűleg háttérbe szorult, most ismét visz- szatért. Hodzsa maga, amint mondják, ősz­szel újból visszatér az aktív politikai tevé­kenységhez. Hodzsa ellenfelei az agrárpárt­ban lemondtak eddigi ellenállásukról, mert belátták, hogy Hodzsa nélkül ezt a szloven- I szkói tervet nem lehet megvalósítani. Az áttitótagos Anasztázia nagyhercegnő jogi képvisetője pert indít a százmillió dolláros cári hagyaték kiadására Newyoark, julius 30. A közelmúltban az egész világon nagy érdeklődést keltett egy könyv, amelynek szerzője rengeteg, komolynak látszó bizonyítékot hordott össze annak igazolására, hogy egy bizonyos Csajkovszkv nevezetű leány azo­nos Anasztázia nagyhercegnövel, a cár leá­nyával, akit történelmi dokumentumok sze­rint a bolsevikiek a cári család többi tagjá­val együtt kivégeztek. Amikor a leány először .jelentkezett Anasztá­zia nagyhercegnő néven, az emigrált orosz arisztokrácia kétkedéssel fogadta, de később ag arisztokraták egy részét sikerült meg­győzni*, hogy tényleg azonos a „kivégzett*4 Anasztázia nagyheroegnövel. Számos pártfogója akadt, akik a sajtóban nagyvonalú kampányt, indítottak n szernély- azonosság megáll api fásáért. Ezt az állítólagos Anasztázia nagyheroegnöt Bukarestben talál­ták meg, aibol rendkívül szűkös körülmények körött élt. Először arcbeli és testi hasonlatossága tűnt fel. később pedig azzal leple meg az orosz emigránsokat, hogy a cári mbar életének titokként őrzött intmitásait közölte velük, csupa olyan adatot, amelyeket csak a legbe- avatottabbak ismertek. Az azonosság kérdésében megindult harc ma sem ért véget. Az említett könyv szerzője a legkülönbözőbb módon igyekezett plauzibilis­sé tenni a leány származásának, életének ős csodával határos menekülésének kalandos, különös regényéi. Anasztázia nagy hercegnő főképpen a cári család rokonsága körében ta­lált kedvezőtlen fogadtatásra. Egyenesen szélhámosnőnek nevezték és megtagadtak vele mindenféle kapcsolatot. Annál érdekesebb az a newyorki hír. amely szerint ai állítólagos Anasztázia jogi képviselője, Fallov Edwárd, a napokban körlevélben szólította fej az amerikai bankokat és pénz­intézeteket, hogy közöljék vele. milyen ősz- szegek vannak náluk az orosz cár nevére le­tétbe helyezve. Ez a körlevél első lépése annak az akciónak, amelynek végső célja Anasztázia nagyheroegnöt elismertetni és a külföldön levő cári vagyont a* ö kezeibe juttatni. Ez a vagyon, a mely éri most a bíró­ság előtt nagy harc, indul, a beavatottak becslése szerint megközelíti a százmillió dollárt. Fallov jelenleg nincsen Amerikában, hányni Európában kutatja az állítólagos nagy herceg­nő szénnélyazonosságát igazoló adatokat.

Next

/
Thumbnails
Contents