Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)

1929-07-31 / 171. (2096.) szám

1*89 juHus SÍ, szerda Steen tízezer emberről beszélt. Ezek sóikkal IMgyolbb számok, mint amiket ön mond- Tnfca: Jöjjenek ide a tanuk és bizonyitsa- ttaik. Mach meg fogja mondani, mert ón nem tudom, hogy hol és mikor hívott össze tízezer embert, összesen 4—5000 tagja volt a Rodo- branának, amikor virágzása tetőpontján állott. Az eskOszöveg Elnök; A Rodobrana tagjait megeskették? Tuka: A garamszentbenedeki eskü szöve­gét ügyvédem, Gállá elő fogja terjeszteni. A Rodobrana embereit nepgyiilésen nyil­vánosan eskettem a járás! főnök jelenlété­ben. Elnök: Miért tartották titokban az organizá­ciót? Tuka: A Rodobranánafc pénze nem volt és Bern akartuk, hogy az egyesületet nevetséges­sé tegyük a többi párt előtt, ha nyilvános kontroll alatt áll. Elnök: ön utasítást adott fegyverek gyűjté­sére? Tuka: Az eucharisztikus kongresszus előtt a lövészek diszszázadát akartam megszer­vezni, azonban még ez sem jött létre. A fegyvere­ket egyébként nem írattam össze. Az elnök ismételten a földalatti organizá­cióra tesz fel kérdéseket, amire Tuka azt fe­leld, hogy ez a földalatti organizáció a fantá­zia szüleménye, semmiféle titkos fegyverrej­tegetésről, dunai fegyverszállításról nem tud. Elnök: Belánsky szerint Lockhart angol új­ságíró azt kérdezte Belánskytól, van-e fegy­verük a felkeléshez? Tuka: Lockhart újságíróval a forradalomról sohasem beszéltem. Belánsky sem mondta nekem, hogy ő beszélt volna erről Lockhart- tal. A pozsonyi színházi demonstráció Elnök: ön állítólag örült, amikor vér folyt ée a pozsonyi szinházban a „Zsiska halála" című szín­darab előadásán zavarok voltak. Tnka: örültem, hogy a nép széles tömegei a szlovák néppártra adták szavazataikat. Ami a szín­házi előadást illeti, a Zsiska halála cimü színda­rab, amit egyébként ismerek, a szlovák egyetemi hallgatók szerint állítólag sérti a szlovák nem­zetet. örültem, hogy a diákok emiatt felhábo­rodtak. Elnök: Nem adott nekik pénzt? Tuka: Adtam nekik pénzt belépőjegyekre. Egyébként a diákok vidékről erős parasztlegénye­ket hoztak Pozsonyba, mert verekedésre számí­tottak. Elnök: ön névtelen levelet irt ezzel kapcsola­tosan? Tuka: Ami a névtelen levelet illeti, a rendőr­ség akkor kissé kegyetlenül bánt ezekkel a fiata­lokkal. Mikor a színház újból műsorra tűzte a darabot, valamelyik diák aat mondotta, Írjak névtelen le­Briand kormánynyilatkozata elsősorban külpolitikai kérdésekkel foglalkozik átmeneti kormány — Októberre ni többség várható — Nehézségek Hágában Páxis, juláius 30. Briand megalakította kor­mányát, illetve Poincaré kormányának folytatását, természetesen Poincaré nélkül. A kormánynyilatkozatot az uj miniszterel­nök holnap olvassa föl a kamarában. Hang­súlyozni fogja, hogy kabinetjének célja a háború likvidálásának és a béke végleges berendezésének elérése. A kormánynyilat­kozat tehát elsősorban külpolitikai problé­mákkal fog foglalkozni és mintegy beveze­tését jelenti a hágai konferenciának. Bel­politikai kérdéseket csak utólag említ s megjegyzi, hogy a kormány minden erejé­vel az augusztus elsejére tervezett kommu­nista tüntetés elfojtására törekszik. A nyi­latkozat zárószavaiban a pártok egységé­nek szükségességét fogja hangoztatni, ami a jelen súlyos külpolitikai időben minden­nél fontosabb. Belpolitikai fegyverszünet nélkül a hágai tárgyalásokat aligha lehet Franciaország szempontjából kedvező ered­ménnyel befejezni. Végül bejelenti Briand, hogy amint a háború likvidálását befejezik, feladatát bevégzettnek tekinti és szívesen átadja helyét egy másik, állandóbb kor­mánynak. A ma reggeli lapok Briand. nyilatkozatá­ból kiindulva megállapítják, hogy a kabinet vakációé, átmeneti kormány lesz, amelyet ősszel más követ. A Matin szerint a külpoli­tikai problémák sürgőssége arra késztette a miniszterelnököt, hogy a pártoknak belpoliti­kai fegyverszünetet ajánljon föl. Októberben a belpolitikai kérdések ismét előtérbe nyo­mulnak és valószínűleg maga Briand ragadja meg az iniciativát kabinetjének megfelelő átalakítására. A konferencia előtt Páris, julius 30. A ma reggeli jelentések szerint a francia kormányválság nem odáz­za el a hágai konferenciát, amelyet az ere­deti terveknek megfelelően augusztus 6-án nyitnak meg. Beavatott körök szerint a konferencia kezdetén azonnal nyilvánvaló­vá válik, mily óriási nehézségekkel kell az államférfiaknak megbirkózniok. Anglia, mint ismeretes, nincs megelégedve a jóvá- tételi fizetségek felosztási kvótájával és Snowden erélyes lépéseket fog tenni Hágá­ban az eddigi felosztási kulcs megváltozta­tására és a spaai kvótákhoz való visszaté­résre. Ugyanakkor az úgynevezett kis szö­vetségesek, Jugoszlávia, Románia, Cseh­szlovákia és Görögország szintén bejelen­tik tiltakozásukat az őket megillető rész leszállítása miatt. Az Excelsior szerint va­lamennyi követelés csak Franciaország ro­vására oldandó meg, igv Franciaország kénytelen lesz a Young-tervezet változat­lan elfogadásáért egész erejét latbavetni. velet, hogy bombamerénylet lesz a szinházban. Ennek a levélnek a fogalmazásában, amelyet nem vettem komolyan, magam is segítettem. A darabot egyébként még egyszer előadták. Levélpapír-bomba A* elnök ezután szünetet rendel el. Szünet után az elnök felolvassa Stanó Gyula tanú levelét, aki kéri, hogy az ő kihallgatását mellőzzék, mert lényeges dolgot nem tud mondani és különben is utolsó vizsgája előtt áll és tanúkihallgatása gátol­ná őt tanulmányaiban. Elnök: A védelem ragaszkodik-e a tanú kihall­gatásához? Tuka: Igen, mert vele együtt dolgoztam. Stanó Gyula központi titkár volt a néppártban, ő látta legjobban, hogy kikkel érintkeztem. Elnök: Szomolányi azt állítja, hogy kidolgozott tervei voltak arra, hogy magyar katonaság és ma­gyar hordák fognak majd betörni Szlovenszkóba. Tuka: Gyermekes vallomás. Ez a fiú minden műveltség nélkül jött fel hozzám. Hogyan kép­zelte el ezt a dolgot, azt nem tudom. Egyébként a kihallgatott Kosik vallomására hivatkozva kije­lenthetem, hogy ilyen akciót csak keleten lehetne oeináhn, ahol pedig én nem dolgoztam, A Rodo­brana csak nyugaton terjeszkedett. Az elnök ezután a Vacuum Jutás cimü cikkre tér át. Tuka erre vonatkozólag a következőket mondja: A „Vacuum juris": dllambőlcseleti értekezés Amikorsóim érült az a kérdés, hogy a szlo- váköknakjmi a viszonyuk az államhoz, sok­szor még gén elismert jó szlovákok is nagyon furcsa f^áBrtet adtak. így például Juriga egy­szer azt'^mondotta a parlamentiben, hogy a forradalmi nemzetgyűlés nem volt feljogosít­va arra, hogy Szlovenszíkóról döntsön. Én erről a kérdésről államfilozófiai szempontból cikket Írtam és abból a szempontból taglal­tam a kérdést, hogy az állam etikus alaku­lat-e. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy politikai na­pilapban tettem közzé a cikket, amit na politikai revüíben tettem volna köz­zé, egészen más hatást gyakorolt volna. E cikk megjelenése után szörnyű kampány indult meg ellenem és különösen arra mu­tattak rá, hogy forradalomra izgattam. Mi jogászok tudjuk, hogy mi az Vacuum ju­ris. Nekem azonban e cikkben érthetően köz­keletű nyelven kellett megmagyaráznom, hogy miről is van szó. Többek között ezt írtam r*„Ha ad absurdum akarjuk vinni a Vacuum jurist". az ,yad absurdum", ugyebár, észbeLenséget jelent, tehát ha a szerző maga Írja azt, hogy abszurdum, akkor máris meg van az abszoluciója, még­ha valami szélsőségei is állított. Cikkem egyébként állami filozófiai értekezés volt, tehát teória. Hivatkozom Kramárra, aki azt mondotta, hogy cikkem ártatlan filozófia. Tuka ezután felolvas egyes részeket a Va­cuum juris cimü cikkből, amely idézetekből azt bizonyítja, hogy aki az államtól véglegesen el akarna sza­kadni, azt csak az etika megsértésével te­hetné. Mikor azután e cikk megjelenése miatt ne­héz napok jöttek reám és a néppártra — foly­tatja vallomását Tuka — akkor felolvastam a parlamentben egy nyilatkozatot, amely sze­rint szüksége mutatkozik, hogy az alkotámny re­víziója utján biztosítsák a szlovák nemzet autonómiáját. Egyébként nyilatkozatomban tiltakoztam az ellen, hogy cikkemet a köztársaság ellen irá­nyuló üzelmek céljaira használják fel. Elnök: Jakab tanú szerint ön egy nagytmi- háiyi gyűlésen azt mondotta, hogy eljött a kri­tikus idő, amikor eldlő, hogy szabad nemzet leszünk-e, vagy pedig rabszolgák maradunk. Tuka: Ez akkor volt, mikor a cikk miatt pergőtűzbe kerültem. Több oldalról megfe­nyegettek engem. Nagymihályban felolvas­tam azt a beszédet, amelyet a parlamentben tartottam ós amelyben azt mondtam, hogy biztosítani kell a poli­tikai önkormányzatot, mert ha ez nem történik halálrait élését jelenti. meg, ez a nemzet Radics István és a szlovák néppárt politikája Elnök: ön katonai árulással is vádolva van. Belánsky vallomása szerint Kovácsot és Sznaczkyt üzleti levéllel Becsbe hívta. Tuka: Előbb megmondom, hogy milyen sze­repem volt Kovács és Belánsky összehozásá­ban. Belánsky egy nap azzal jött hozzám Po­zsonyba, hogy találkozott Kováccsal, aki a ka­déttá.skolának tanára volt. Érdeklődött iránta és megmondottam, hogy a Pitter és Brause- wetter oégnél van alkalmazásban, mire megkért, hogy írjam ki óimét a telefonkönyv­ből. Én akkoriban gyakran jártam Bécsbe a külföldi újságírókhoz, akik részben hittek nekem, részben nem. Szükség volt arra, hogy a mi embereink is informálják a külföldi új­ságírókat. Belánskynak is mondtam, hogy informálja a külföldet abban az értelemben, ahogy mi az autonómiáért dolgozunk. Belánsky egy nap azzal jött hozzám, hogy Bécsbe megy. Erre adtam neki néhány ajánló sort Radics Ist­vánhoz és másokhoz is az Imperial-szállóba. Radics egyébként a szlovák politikában is szerepet játszott. Amikor Radicsék szabotál­ták Belgrádot és Zágrábba vonultak, mi is azt gondoltuk, nem volna-e jó Prágát szabotálni és a vá­lasztások után Pozsonyba vonulni. Azonban ez túlságosan merész gondolat volt. Amikor pedig Radics pártjával belépett a kormányba és miniszter lett, tudtuk, hogy mi is a kompromisszum útjára fogunk lépni. Belánsky, mikor Becsből visszajött, azt mond­ta nekem, hogy régi bajtársak közé került, akik katonai kérdésekről faggatták. Belán­sky minden tekintetben túlzó volt, Bécsben összeakadt ismerősökkel, akikről katonai dol­gokról beszélt. Nem tulajdonítottam ennek nagyobb fontosságot. A kémkedés olyan messze áll lelkesüli!, hogy erről nem is beszélek szívesen Elnök: Szomolányi tanú szerint ön beszélt előtte a bécsi irodáról és említett egy urat, aki a bécsi iroda főnöke és a Szent Család­egyesület tagja. Tuka: Be akarom mutatni majd a bíróság­nak azt az urat, aki ebben az irodában volt, de én semmiféle kémkedési irodáról nem tudok. Elnök: Mráz és Chrapa vallomása szerint katonai szervezetük is volt, amely a kémke­dést végezte. Tuka: Egyiket sem ismerem és nem tudok semmiféle ilyen tevékenységről. Elnök: Tomanek szerint ön sokszor küldött mindenféle csomagot Bécsbe Podhradskynak, ahol azokat gyanús ismeretlen emberek vet­ték át. Tuka: Majd bemutatom pártunknak egy ha­tározatát, amely engem és Tomaneket kül­földi propagandával biz meg. Tomaneknek diplomáciai passzusa volt és igy csempészett át cikkeket, amelyeket a Slovákból vagy pe­dig más lapokból vettek át és Podhradskynál hagyta. Én azután elvittem azokat és szemé­lyesen adtam át bécsi újságíróknak, vagy pe­dig elküldtem a lapok címére. Tuka bécsi postája Elnök: Tudott-e Tomanek arról, hogy a cso­magok mit tartalmaztak? Tuka: A cikkek nem voltak úgy elzárva, hogy ne olvashatta volna el. Tomanek külön­ben is kiváncsi ember és bizonyos vagyok benne, hogy elolvasta a cikkeket. Tomanek hetenkint egyszer-kétszer misét ce­lebrált a bécsi szlovákok részére Bécsben és ilyenkor Podhradskynál aludt, aki az ő isme­rőse volt, nem pedig az enyém. Iih Haifa! Ha igazi jó barátra van szüksége aki sohasem hagyja cserben, akkor tartson az otthonában állandóan egy palack valódi az DIANA int mert ebben nem csalódhatik Üdítő és fájdalomcsillapító hatása a 1 ami nélkülözhetetlen háziszerré avatja. Elnök: Tud-e arról, hogy Sznaczky érintke­zett a külföldi tényezőkkel. Tuka: Nem. Elnök: Érintkezett-e Jehlicskával? Tuka: Sohasem érintkeztem. Elnök: Egyes tanúvallomások szerint ön Sznackyt instrukciókkal látta el az Autonómia cimü újság kiadásában és szerkesztésében. Tuka: Sznackyval nem voltam oly ismeret­ségben, hogv ilyen diszpozíciókat adhattam volna neki. Elnök: Hanzalik szerint Jehlicska azt mondotta, hogy a gyanús pén­zek öntől származnak. Tuka: Ez detektivregény. Elnök: Hanzalik tanú szerint ön a buda­pesti ligának megígérte a turócszentmártoni deklaráció titkos klauzulájának megszerzését. Tuka: A titkos klauzuláról, amely állítólag a szenátus irattárában van, ugyanannyit tudott Sivák és Krcsméry is, mint én. Elnök: Hanzalik szerint, amikor ő Budapest­ről visszajött Prágába, ön azzal fogadta, hogy „ön tehát fölégetett minden Prágába vezető hidat". Tuka: Amikor Hanzalik visszajött Prágába, felkeresett engem a hotelben, ahol éppen Machácsok társaságában voltam. Hanzalik azonban Macháosek előtt nem akrat beszélni, ■mire délután egy kávéházban találkoztunk s ekkor mondta^ hogy autouomista újságot fog­nak kiadni. Azt kérdeztem tőle, hogy milyen programja lesz az újságnak. Erre azt vála­szolta, hogy valamennyi nemzetiségnek kell az autonó­mia és a lap ezt a célt fogja szolgálni. Ezután azt kérdeztem, hogy honnan lesz pénze a lap kiadására. Erre azt felelte, hogy a Tolnai Világlapja szlovenszkói kolportá­zsából. A budapesti posta Elnök: Hanzalik szerint Budapesten a re­víziós ligában mondották neki, hogy utasítá­sokat fog kapni a szlovák-magyar kooperá­cióra vonatkozólag. Tuka: A magyar keresztényszooialisták- kal 1920 óta nem érintkeztem. Elnök: Lénárt vallomása szerint Budapest­re levelet akart általa küldeni a szlovák lé­giók parancsnokához, a parlamentbe. Tuka: Lénártot nem ismerem. Különben is, — folytatja ironikus mosollyal — más ta­nú szerint nekem Pesten egész irodám volt., miért fordultam volna akkor idegen ember­hez. Elnök: Mach hozta önhöz Korenyt, a volt kommunistát? Tuka: Igen, Mach mutatta be nekem őt. A kommunizmusról beszélgettünk. Engem érdekelt a közgazdasági része. Mach említést tett nekem Korenyről, s igy jött hozzám. Elnök: Tud arról, hogy Mach Magyaror­szágra ment a leventék szervezeteinek ía­3

Next

/
Thumbnails
Contents