Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)

1929-07-28 / 169. (2094.) szám

Marcom szerint a rádió lógja közvetítem a meleget,

a világosságot és a villamos energiát

London, jíuláis 26. Ejgy napsugár, amely vú^»»verőddljt egy aprócska tükörről, adta meg ax ideát negyveo estóendőved. eaelőtt arra, hogy egy olyan ímsfnkeaet lépjen nrüfoö- désbe, amelynek révén egy az elsüilyed-és ve- SBedeknével küzdő hajó szortebáviiratoeíhatta az egész világba a kétségbeesett jelt: S. 0. S- (Mentsétek meg lelkeinket!)

Körülbelül ez a mondái foglalta össze a velejét annak a nyiliatkozainak, amelyet Maroand olasz eaemátor, a világ egyik legnagyobb zsenije tett most, amikor megíndakoJták véleményét, mit vér a jövendőben a rádiótól? Maroociiiak először arra a kérdésre kellett

1 adásról tanúskodik legújabb találmányunk: a távíró és távbeszélő szolgálat sDÍmnltaneitása, egyidejűsége, aanelyinek révén a költségek is lényegesen csökkennek és másrészit a különféle hallá mhossouságok is jobbam ki vannak használva.

Ami a titkos rádiókőtavetités szerepét SHeti, Manoomi azt mondja, hogy ez a pnroléma is jó- résoit meg van oldva azáltal, hogy a közvetítés rendkívül gyorsan peroenkint 100 szó

— történik és ez szánté lehetetlenné teszi ax ilyen titkos üzenetek elfogását, ha csak nem használnak igen költséges és rendkívül nehezen kezelhető apparátusokat. Az ilyen apparátusok felállítása különben is ikonmán yenge- délytől függ s különben is a leadó állomástól előbb meg kell kapná a pontos adatokat, hogy

az automatikus vevőállomás szinionizálíható, egy behangolható legyen.

HORTOBÁGY

Irtai SZÉP ERNŐ

teleöme, hogyan jött rá a magja csodálatos találmányára.

Maanconi csöndesen, nyugodtan felelt a hozzá intézett kérdésre, azzal a szerénységgel, amely az igazi zsenit jellemzi. A „Marcona House"‘ hatalmas dolgozószobájában, ahol minden műszer úgyszólván a* ő egyéni alkotása, halkan és egy kissé el rángatózva gyermekkora visszaemlékezéeeán, east mondja:

A Mpsngártél a nertz-sagárfg...

— Alapjában véve igen egyszerű, dolog volt eu egész. Gyerekommban én íb sokait mulattam egy kis késitükörrel, aimely vissza vente a Nap sugarait és nagy örömöm telt abban, hogy a Nap sugárzó képét tároltattam a Makón, a szemközti házak Mán ős ekkor merült fed bennem ax az ötlet, hogy a fénynek ezeket a gyakori változásait föd lehetne másra is használnom: arra, hogy pajtásaimnak jelt adjak velük. Megállapodtunk egymással és a te- legráf konvencionális pontjaival és vonalaiul értésünkre adtuk egymásnak a mondanivalónkat.

— így folyt jó ideig a játék, amikor egyszer bebomlt az ég. A Nap elbújt a felhhők mögé hasztalan vettem elő kézitükrömet, nem tudtam jelt adni pajtásaimnak. Most vettem észre csak, hogy az üzenetek közvetítésére az a rendszer nem megfelelő és egyre azon törtem a fejemet, hogyan lehetne a sugaraikkal megoldani ax érintkezés problémáját akkor is, ha nem mosolyog a Nap. Ekkor gondoltam a Hentz-íéle hullámokra, amelyekkel — gondoltam — a problémát meg lehetne ofldani, mert hiszen a Hertariféle sugarak egyaránt működnek nappal is, éjijei is, akár süt a Nap, akár el van bújva. Ez volt a tndajdoniképpen! megindítója annak a gondolatnak, amely a drótnélküli táviratozás föltalálására vezetett.

A rádiő perspektívája

Marconái mindezt nyugodtan adja elő, mintha professzor volna, ató a katedráról magyaráz. De amikor újabb kérdéseket intéznek hozzá és tudni szeretnék, milyen csodálatos jövőt jósol találmányának, megélénkül és szinte rajongva folytatja:

— Az én érzésem szerint a rádiónak igen nagy a jövője. Az első lépés, azt hiszem, a rádiónak egy olyan módosítása lesz, amely a mozgófényképeket is közvetíteni tudja. Egykét esztendőt adok ennek a találmánynak gyakorlati megvalósítására. Azután következik a távolbalátás, a televízió. Lehet, hogy a távolbalátás megívalósításáig hosszabb idő te- lik el, de tudom, ezen a téren is egyre folynak a kísérletek s előbb-utőbíb eljön az ideje annak, hogy a Föld két ellenkező végén lakó emberek kölcsönösen jelen lelhetnek — legalább képben — egymás nagy ünnepein, ceremóniáin, például az európaiak láthatják, miként iktatják be hivatalába az Egyesült- Államok elnökét, viszont az amerikaiak asz- szisztálhatnak valamelyik európai parlament megnyitásánál, anélkül, hogy lakásukból ki kellene mozöulniók.

A titokzatos mozgató erő

— További, persze, távolabbi fejlődési lehetőség az, hogy a rádió lévén közvetíteni lehet a meleget, a világosságot és a villamos energiát. Még későbbi fejlődési fokozat Lesz az, amikor távoliéi lehet mozgásba hozni ae- roplánokat, hajókat, mozdonyokat. Az elkövetkezendő generációk a rádió-telefont úgy fogják használni, mint egy közönséges mindennapi instrumentumot, de talán mégis azr zal a megszorítással, hogy az ilyen készülékek száma korlátozásra szorul. Nem tudóin elképzelni, hogy például Londonban 50.000 rádió-telefon előfizető lenne, akik érintkezésbe tudnának lépni Newyork l»an ugyancsak

50.000 rádióiéIefonelőfizetővel. Döntő mo mentum ebben: a rendelkezésre álló hutlám- howezauHágok kom átolt szórna. Annyit azonban motidlvaUM, hogy ezen a téren W jelen tőn liaÖREG RIMÓCZY

Mielőtt megismerkedtem volna vele, már ismertem Rimóczy t, akár a színésznőket.

Hallottam eleget a Hortobágyon felőle. S olvastam is az öregről az Ecsedi István debreceni könyvében. Ecsedi professzor ur kint járt gramofonnal a pusztán, beledanoltatta, belemuzsikálta tta Rimóczyt a tölcsérbe.

Rimőczy a pásztornép cigánya. Maholnap ötven eszteodeje, bogy a Hortobágy vén csárdáit, csikós tanyát, juhászkunyhóit látogatja, szűrösen, szeredással a derekán, hegedűvel a kezében.

Parasztnak született, cigány lett. Nem láttam idáig elevenen az öreget. (A fényképét igen.) Rendetlenül jár már a Hortobúgyra. elmaradozik hetekre, hónapokra. Kezd már emlék lenni Ri- móczy, árnyék... ha meghal, olybá fog tűnni, hogy nem most halt meg, már régen.

Vártam itt, lestem, hogy majd csak beköszön a csárdába. Utoljára is ideges lettem, levelezőlapot küldtem neki Nádudvarra. Mert Rimóczy, mikor megfujta az életét az őszi szél. fedél alá vonult; ott lakik Nádudvart.

Hát aztán megjelenik az ivóban pénteken estefelé. A levelezőlapot a kezébe hozza.

így hozta Nádudvarról, olyan nagy dolog volt Rimóezynak a levelezőlap.

Huszonkettő kilométert jött, hét óra hosszat.

Fehér báránybőr kucsma volt a fejében, mint a kozáknak. Julius 10, 33° C.

— Mit iszik öreg Rimóczy?

Lehúzott egy üveg Róervény-sört. Dohányozni nem dohányzik.

Most öregem feküdj le a lócára pihenni, vacsora után gyér elő, mulatunk egyet

öreg Rimóczy féíkilenckor megjelenik at éxnhi- tusoc. a feketémhez. A hegedűt a karjában tartja, anya a gyermekét.

Hajdonfővel van. Valami úrról lemaradt fekete

öltözet van rajta, a nadrágot puhaszára csizmába gyűrte. Nyakkendőt is tart: aféle a* a pettye* sötét kanavász mintha a gyereknek szakálíka van a nyakába kötve. Hajának a foszlányait takarosán oidalt fésülte; ezeknek a hézagos foszlányoknak vas fényük dereng itt a falra akasztott petróleum- lámpáit alatt. A csillagok boldogítanak, de nem világítanak.

— öregem üljön le ide szembe a lócára.

Aláson megköszöni, de csak állva marad. Kihúzza a belső zsebből a levelezőlapot, csakugyan

én irtam-é.

Én, én. El akarok a híren öreg Rhnóexyval beszélgetni.

Igenis, köszöni aláson (nagyot hajlik hozzá) s csak csodálkozik. Olyan elfogultság nyomja, mintha törvény elé citálták volna. A sötét bal kéz a hurokra menekül. Stimmelni kezd, öntudatlanul.

Megkérdem, hogy hát akadt-e mér muzsikálta tő vendég, mióta megjött?

— Igenis aláson kérem, két szekeres gazda tanyázott az ivóban, azok huzatták.

— Mit kapott tőlök?

— Nem löktek semmit, csak életet adtak. (Élet:

gaíbonapálinka.)

— Inna még valamit, öreg?

— Aláson megköszönöm. (Olyat hajlik minden kérdésre, majd az asztalra esik.)

— Veresbort. Hogy kocinihassunk.

— Veresbort igenis.

A csárdás előhozza a veresbort, poharat kettőt. Az öreg Rimóczy aközben már egyik lábáról a másikra áll. Pattingatja a húrjait.

— Aláson kérőm, milyen nótát tetszik parancsolni?

— Azt, amelyiket öreg Rimóczy legjobb szereti.

— Azt, instállom aláson. (Nevetni próbál. Nincsen fogai.)

— Először te hajtsuk fel ezt a pof* bort. Segítse

az isten.

— Aláson kérem, kézit csókolom — ezen szóval koránt hajbókolva.

Hát aztán nyakába teszi a komisz hegedűt, hálrahuzza a léjét, a szemét becsukta:

Kiszáradt a tóbul mind a sár mind a ráz A szegény barom i.s csak a pásztorra niz Istenem, teremtőm nggy egy csendes esőt A szegény jószágnak jó legelő mezőt.

Ezt a merő imádságot úgy énekelte végig, mint az énekes kódus. Rezgésen, rivósnn.

Olyan szép egyszerű a dalja a vén páezlornótá- nnk, zsoltár.

Az öregnek nicseri hangja, sohso volt tán.

A vonója, Jaj, az úgy csipelt, mint a szúnyog.

Megitatom az öreget. Azután emeli másik nótához a vonót. És mogsimogntja a homlokát. És rá- kenxÜ Azt mondja:

Elszaladt az ökröm, * Bodor, a Virág

Letörte a kertbe a rezidát

Hej rezida, rezida, rezida

Kis angyalom, mér vagy olyan csalfa.

Sohse hallottuk a rezedát reztdának, ez a virág öreg Rimóczy ajakén hajtott.

ö, hogy sírta-rrtta est a szép seerelmet te. S amellett, mintha beteg kis legény szájából jönne a hang, a templomi kórus közt. Gyenge sovány ember az öreg, beesett a melle, mint a régi viskó fala.

— Hát öreg, azt a híres régi nótát: nem loptam én életembe ...

Buktatja a fejét, hogy: igenis aláson kérem.

Bánatot szerez nekem, hogy ilyen alázatos legyengült lélek, Ilyen ijedt fogoly, ilyen megvert kutya az öreg Rimóczy, délibábos rónaság vándora.

Stimmel. A dé-hurral veszekszik.

— Üljön le már. öreg, agyonjárta magát máma.

— Igenis megköszönöm, kezeit csókolom. (De még mindig nem mer leülni.)

Oda ajánlom a nóta előtt a bicskám a nyeregfára. Mert már nagyon panaszkodtak az idegeim. Rátette, jól vám

Haliga:

Nem loptam én életembe.

Csak egy csikót Debrecenbe.

Azon hajtottam hat tinót,

Mind a hat daruezőrü vót

Elhajtottam Kecskemétre,

Négyet eladtam belőle,

Kettőt adtam a bírónak:

Az én kiszabadít ómnak.

De panaszos, de keserves 1

A szava reszket, a keze is reszket, De a keze nem akkor reszket, mikor kéne. (Nem tudja cifrázni as öreg.)

No egy kortyot kőibe 1 Úgy ni.

S tovább sajog a nóta:

A berinyi fogadónál Kilenc zaandár elébem áll,

Mind a kilenc kérdi tüllem,

Hun as utazó levelem.

Megáfj, mingyán megmutatom,

Csak a lajbim kigombolom,

Kettőt rögtön fűbe lőttem,

Itt az utazó levelem.

Cofel idea lovam Betyár Nagyhortobágyig meg ne állj ®tb. stb.

— mert még van vagy tizenkét strófa.

És az alatt a tizenkét strófa alatt a szenvedő lámpabél halottas fényénél, behunyt szemekkel hintálja hanyattvetett fejőt előttem egy kisértet a magánosságban, kinek a száját a nyújtott szavak tárogatják s kinek a rendhagyó arcvonásait mintha a sivatag szelek zilálták volna el; egy kisértet, görbülő csontváz, amelyik szárasztja, füstöli magán a maradék, húst; egy elfáradt földi gyermek, rozoga gramofon, szószólója szegénységnek, szerelemnek, föld és állatok párájának; feneketlen gége, melyből az emberi örökkévalóság foly, melynek homályán átal as angyalok édes beszéde fénylik.

Hajtogatja a nóta jobbra-balnt öreg Rtmőczy fejét, mint a szél a barna bugát.

A lehullott pillák, a horpadt szemek mögött egy elmúlt világ álmodik.

Bánat felhője lepi meg a nóta patakja szánét s belé-belészur a dévajság napsugara.

A ridogáló nóta alatt át- meg átlépi ezt a pernyéé arcot a mosoly, mint a holdfény.

És életkort, öltözetet, hátteret vált á mesés este varázslatálban az öreg Rimóczy; egy percben ős igric, más percben a harcok lantos Tinódija, azután a végvárak nótahordó rongyos katona- deákja, azután meg a vásárokon kántáló istória- óruló a kupiét terjesztő siheder a Mliszinkör előtt, meg azután a kieiklott főhadnagy, a megbokrosodott szolgabiró, kiből úri primáa lett az Erükében; az ábrándos rend őr tanácsos, aki dobogóra hág, evikkeres, szurok ingos Ányos Laci Pesten a szezonban, zsírozott bnjuszu, sarkantyú* Tornyai János nyáron a síoboSzIai hetipiacon, ki kofaernyő alól hörgi a Plón-fóle nyomdában sokszoros! tolt idei nótát. :

Ez mind az égi madár szavához huzó ember hang, mind egy összeragadt népnek a tulajdon szivéhez szóló fohásza, Iramodó Jókedvnek, nekiszabadult fájdalomnak hajtószára, millió lesük véráramának titkos közös metrum*, a dal

A nóta, a magyar nóta, azt ktezakkaeoEtaeá mmm lehet, feíejttetni *e Csíkban, aean ökomérooabaa, sem Újszeged alatt.

Népek nyelvei elporladtak volna itt a Mdta, ha csak beszéltek volna azok a népek, s nem énekeltek volna. Ax országokat & dal tartja meg, a dal. A fényes vers, inkább mint a fényes kard.

öreg Rimóczy kifáradtál, ülj le már

Nagy nehezen le tudom édesgetni a lóca szélire.

Még tartja a mosolyt, de sóhajtozik, lebocsátja a fejét

Boldog és fiatal vett mirr danolt, mig a hegedű nyomta a szivét.

Ehneséltessük az öreg Rimőczyval, hogy tett belőle Rimóczy? Csak mig ez a kis félliter tart még.

— Tehenész gyerek voltam instálom aláson Lukács Dezső tekintetes méltóságoe urnái, Nádudvar alatt.

— Tizenhét esztendős koromba vettem egy cigány embertől muzsikát. Mert igen szerettem * muzsika szavát.

— Magam magamtól tanultam igenis instálom. Ügy jártam muzsikálva a tehén után.

— Két esztendeig muzsikáltam a tehénnek meg a kutyának.

— Gyenge vótam, nem szerették a szolgálatomat.

— Hét hét esztendők után acaíolni meDlem tavaszon a Horváth-tanyára. Egy hajnalba megkéstem, akkor elküldték a napszámból.

— Akkor betértem ide hortobágyi csárdába. A hegedű velem vót. Akkor jártam huszonkettedik esztendőbe.

—• Akkor elkezdtem muzsikálni. Meg danolni te igenis. Mert elhoztam olyan nótát Hadház alól, akit Hortobágyon nem ismertek. Meg azut Hortobágyon engem tanítottak olyanra, akit én nem ismertem. így vót osztán Instálom aláson, vittem hoztam a nótát, Cserepesről a Kadarcsba. a Ka- darcsból az angyalházi pásztortanyára.

— Próbáltam még paraszt lenni, próbáltam én. Elmentem másik esztendőbe gép mellé (cséplés- hez), de megszédültem a gép mellett.

— Rokonságom nem volt nékem aláson instálom. Aki lett volna, nem is tudtam felőle. Rám se hederitett soha, nem instálom. Mert én törvénytelen voltam instálom aláson. Anyám nevét viselem, Rimőczy Máriáét.

— Az. aki apám volt. az is csak kétkarú szegény ember volt. (Nem volt a két dologra való karjánál egyebe.)

— Kék csikós öltözetbe jártam, aztat szerettem. Csárdába háltam a lócán, hodályba háltam, cse- rénynél háltam, ólba, istállóba háltam, gyepen háltam. A régi időbe télben is kint voltam Hortobágyon, a szilaj csikósokkal, szilaj gulyásokkal.

— Nem láttam én már betyárt, nem láttam instálkxm aláson. e^vet se láttam én belőle. (Nagyon megcsavarja a fejét, elhúzza a szemét, fél, hogy még feladom.) Ezek enijoi sokszor meg akartak verni, ha ittasok von~k, igen vad volt a pásztor instállom ennek előtte. De az erősebbek csak pártomat fogták mindig, kivettek a kezökből.

— Pénzt is löktek az embernek, etették is az embert, gondját viselték az embernek. Úgy volt, aláson Instálom.

— Nádudvart temetésre is hivogattak ennek előtte. Mán most nem kellek.

— Második feleségem van. meghótt az első. Nincs gyerek, nincs instálom. sose vól. Feleségem dolgozik, kendert szed, zsákoláshoz való madzagot

I csinál. NagyoD szegények vagyunk mán mink I aláson instálom.

— Én most már több negyven évinél járom Hortobágyot. Mán nem löknek pénzt az emberek. Innom adnak, ennem nem adnak, pénzt se löknek.

(Itt-ott kirándulók megmuzsikáltatják Rimóezyt, ha jelen van; azok még löknek.)

— A cigány instálom, a cigány igenis. A cigányság mindig rossz volt hozzám, sértegettek. Most se szenved el maga melett a cigányság; nem tudok tőlük keresetet találni nádudvari kocsmában. Mingyán oda tompod a cigányság, ahun iszik valaki.

— Jókai ur adott egyszer öt pengőt, nagyon régen vöt. (Mór.)

— Lordtól kaptam 6záz pengőt tavaly, iustállom. Abból fizettünk adósságot, egy kis nialacocskát vettünk, télen élni kelletett, tavaszra nem is maradt semmi.

— Mikor jön megint Lord? Nem tetszett semmit hallani?

— Igenis, instálom aláson. fejem fáj már. Mindig megfájdul az én fejem, sert itatnak borra az emberre], pálinkát is muszáj azonnal inni, ha azt adnak, mer ennem nem adnak se pénzt nem löknek már az embernek, itallal kell jól lakni. Azt mondják, aláson instálom, jobb az az öregnek, nem kell megrágni.

Nevet szegény, olyan kedves.

—• Tetszik még régi nótát?

Hadd el már öreg, fáj a fejed, ásítottál is az előbb, láttáin.

— Hát az idei nótát, instálom?

Azt is tudod, öreg Rimóczy? Hát hadd halljuk.

Gólya, gólya, hossza lábú gólya,

Csak az mondom, ne menj Pzoboszlóra,

Arra járnak fürödni a jányok,

•Gólyamadár szégyent ne hozz rájok.

Ez a nóta a szoboszlai hőforrásból gőzölgött.

—■ Alhatnáin már igenis, kezeit csókolom, alhatnám.

Tegyük el hát magunkat holnapra, öreg Rimóczy.

Karjába veszi h hegedűt, a fejér bárány bőr kucsmát a fojóbe rakja, lekopog az ii in bi tusról, indul lassan a hodály felé, ott alszik majd a Jászolban. A árnyéka húzódik utána, hegedűje fej* kinyúlik félre.

Haj rarida, resida, reeiía ...

8

1929 Jníra* 28, raninaf