Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)
1929-07-28 / 169. (2094.) szám
r Wl Mm », TM&map ÍTÉLET a berlini stinnes-bünperben S finnes Hugó, Nothmann,Hirsch Leó és Schneid vádlottakat ielmentette, a szlovenszhói Bélát, Hirsch Jenőt és von Waldowot kisebb fogház- és pénzbüntetésre Ítélte a berlini bíróság Berfhi, juüfora 27. Többiheti tárgyalás irtán ma djédelőtt Mrcbette ki ítéletét a bíróság ifi. Stiimes Hugó és társainak csalási büímperó- ben, mely annakidején hónapokon át foglalkoztatta az európai közvéleményt. A tárgyalás iránt kezdetben nagyfokú érdeklődés nyilvánult meg, később azonban a végedaoseza nélküli jogi vitáik ellapositották a bünper tárgyalását, amely már-már érdektelenségbe fulladt Ab Uéletkibirdetés napján azonban ismét fellángolt ai érdeklődés, amely főképpen a nagy Sti nn-es Húgé fia saemólyének gaélt A tárgyalóterem motelt a kíváncsiak tömegével, akik feszült figyelemmel hallgatták a bíróságnak Stinnes Hugó és társai bünperé- ben hozott Ítéletét. A ‘bíróság üj. í^tinne* Húgét, IMtumam, Hirsch Leó és Schneid vádlottakat felmentette a rád és következményei alól, ellenben bűnösnek mondta ki von Waldow vádlottat tobbedimagával elkövetett csalás kísérletéért, Gross Béla vádlottat csalás kísérletéért, Hirsch Jenő vádlottat pedig a megkísérelt csalásban való segédkezésért. Von Waldowot négyhavi, Gross Bélát négyhavi fogházbüntetésre, Hirsch Jenőt háromezer márka pénzbüntetésre, behajthatat- laság esetén átváltoztatható egyhavi fogház- büntetésre ítélték. A vizsgálati fogságban eltöltött hót, illetve hat hetet Grossnál és von Waídowail beszámították a büntetésbe. Az eljárás költségeinek viselésével az elitélteket terbelie meg a bíróság. A* elnök ezótán a következő határozatokat hirdette ki: a Stianes Hágó, Hirsob Leó, JUjjthmann és Sebneid József ellen kiadott elfogató parancsokat visszavonták, a bíróságnál letétbe helyezett összegeket, kauciókat (közte Stin- nes Hugó egymillió márkáját) visszaszolgáltatják. A von Waldow büntetésének végrehajtását az ítélet jogerőre emelkedésétől számított három évre felfüggesztik. A rendi dr., a bíróság elnöke av í t élet és a határozatok ismertetése után felolvasta az ítélet részletes indokolását, amely több órán át tartott. Bérűn, Joliira 27. Beavatott helyről közük, hogy az államügyési a felmentő ítéletben nem nyugszik meg, hanem felfolyam ódáét jelent be. A délsztovenszkói végeken egy pusztuló magyar község sínyli meg basájának garázdálkodását Németszögyén lakossága három év óta nem tudja elérni, hogy eljárást indítsanak a sorozatos visszaéléseket elkövető jegyző ellen — Németszegyén kálváriájának véget kell vetni Németszögyén, juBus végén. (A P. M. H. kiküldött munkatársától.) Néhányszor megtettem már esi az utat az Érsekújvár—Párkány közti rónaion, ahol párhuzamosan két sínpár szalad egymás mellett a Duna könyöke íeM. Salamon Ferenc a mait század közepén irta meg erről a nevezetes földrajzi energiájú folyóhajlatról, hogy a természet egyenesen arra szemelte ki: csoportosítsa mindazokat az utakat, amelyek legyezöaíakban szaladnak feléje a Kárpátok harátitvölgyeiből a a cseh—morva medencéből s egy csomóba fogva össze őket, a Balkán ki terelje Könépeurópa forgalmát. A kettős stopár azt meséli, hogy esek mellett a most kitíts álomba hajló, teapedő, akáclombos magyar községek mellett nem is olyan régen dübörgő expresszvonatok vágtattak ed egymás mellett, Konstantinápolyból szállították az utasokat Pátiéba, bagdadi gyapotot vittek a némát gyárakba s erős német aratógépeket fuvaroztak Anatólia töretlen mezőire. Félóránként szaladtak el a vonatok a kettős síneken s Érsekújvár ott híres cigányok a Rákóczi-induló pattogó ütemeivel fogadták a zónareggelire kiugráló vidám utasokat. Az álomba merüli végvidék Ma más a kép errefelé. Akár itt utazom, akár Kassán szállók föl a Hidasnémeti felé vivő vasútra, az az érzésem, hogy az egykor lüktető vérkeringéssel táplált sínpár most a megbénult, kettémetszett ideghez hasonlít, amelyik az operáció után összekunkorodik, az a testrész pedig, amelybe az ideg már nem viszi tovább a központi szerv parancsszavait, élettelenül illeszkedik be a test organizmusába. Olyanok ezek a végvidéki vasutak, mint a beteg hernyó, amely összegubbaszkodik a levélen s életfunkcióival is alig törődik. Hiszen egy-két nemzetközi gyorsvonat még végigszalad rajtuk, de ez is csak a régi egészségre emlékezteti őket s a sinek kesernyésen csikorognak, mihtha fájna nekik a mostoha sors, fájna, hogy luxusvonatok büszke hordozóiból a vicinálisforgalom szerény eszközeivé degradálódtak. Érsekújvár—Párkány, Párkány—Érsekújvár, ez a hatvankilométeres vakbélnyulvány a mostani funkciókörük és kicsincy, trüszkölő lokomotivok, szegényes, kényelmetlen másodéi harmadosztályú személykocsik gördülnek huszkilométeres sebességgel tovább a síneken, amelyek Góliáth-mozdonyok kilencvenkilomé- teres irama alatt dübörögtek. Kevés a vonat errefelé, de többre nem is igen van szükség, a megcsökkent forgalmat ez a pár alkalmatosság is lebonyolíthatja. Alig szállnak le ketten velem a köbölkuti állomáson. A mozdony méltatlankodva dohog egy kissé, aztán nagyot sípol s végzi szakmánybán tovább a munkáját. Közel ide a végállomás, Párkány, akkor megfordul újból az egész vonat és ez igy megy az unalomig. Az állomás előtt egy bérautó kínálkozik. Köböl kútn ak meglehetősen nagy hátvidéke van, ok község fekszik a lankás dombok között, meg a szélesen elterülő rónán, amelyek 'a köbölkuti állomáson tapadnak a forgalomhoz. A tikkasztó melegben poros utón kerekedünk föl, de olyan rossz ez az útvonal, annyi rajta a gödör, olyan hepe-hupás, hogy cgy-egy zökke- uőre a fogaim összeverődnek s azt hiszem, a saroglyábán levő furikálás sem lehet sokkal kényelmetlenebb. Jó utón jó tíz perc alatt célnál lehetnénk, igy félóráig is eltart az ut. Végre bekanyarodunk az ikerközségbe, vógigdöcögünk Magyar- szőgyénen s észre sem vesszük, hogy már más faluban, Németszőgyénben vagyunk. Egy ut választja el a két falut egymástól, földrajzilag tehát egységes település-komplexum, de a legújabb időkig közigazgatásilag két külön egység, két külön lélekkel, más-más gazdasági viszonyokkal, életkörülményekkel és célkitűzésekkel. Az most a németszőgyénieknek a nagy bajuk, hogy egy egyszerű rendelettel megváltoztatták a helyzetet, közigazgatási egységbe terelték Magyarszőgyénnel s ennek katasztrofális következményei lettek Német- szőgyénre, anélkül, hogy Magyar szőgyén helyzete a legkevésbé is kedvezőre fordult volna. Két ilyen szomszédos, ikerfalu történelmi fejlődésének tanulmányozása mindig érdekes és tanulságos szociológiai föladat, de erre most nem érünk rá, más a dolgunk, a németszőgyé- niek orvoslásra váró panaszait kell meghallgatnunk. Pedig érdemes lenne egyszer végigszaladni azon, milyen viszonyban állott a két testvérfalu népe a múltban egymáshoz? A ma- gyarszőgyéniek ősei a régi honalapítók leszármazottai, a németszőgyénieket a tatárjárás pusztításai után telepítette le a második honalapító, II. Béla király. Mert a középkori uralkodók jól tudták, hogy a németek jobb ekével, magasabb kultúrával jönnek idegen vidékekre, mint bármely másfajtáju nép. Talán a Béla királytól kapót privilégiumok okozták, avagy az ethnikai karakterek különbségéből következett, hogy a szegényebb magyarszőgyéniak mellett a német ivadékok módosabb, magukat jól bíró gazdák lettek. De a magyar tengerbe iktatva s a német kultúrától a kilométerek száza által elválasztva, a németszogyéniek nem őrizhették meg külön nemzetiségüket, a magyar föld kohója —i minden kényszerítő eszköz nélkül — itt is megkezdette hatalmas amalgamizáló munkáját s a németszőgyénieket már a harmadik generációban olyan magyarokká gyúrta, hogy még antropológiai jegyeik sem emlékeztettek germán eredetükre. A mai Kurczok, Bleyerek azt sem tudják, merrefelé ringott őseik bölcse- je, szép, dallamos magyar nyelven beszélnek s németül nem sokkal többet tudnak annál, hogy „niksz tájcs“. Németszögyén romlása Németszögyén népe ma olyan, mint a háborgó méhkas. Ez a szorgalmas, takarékos, jó- ravaló népség reményét elveszítve, csüggete- gen néz jövője elé, mert évek óta számtalanszor kísérelte meg, hogy igazságának érvényt szerezzen, hiába járta, instanciázta végig az összes hatóságokat föl egészen a Hradzsinig, panaszai mindenütt süket fülekre találtak, a helyzet pedig napról-napra súlyosbodik. Németszögyén és Magyarszögyén egyesítése a 329-—1921. számú törvény alapján a 35.313— 925. sz. belügyminiszteri rendelettel megtörtént. Az említett törvény huszadik paragrafusa előírja, hogy „ha több község azzal a kikötéssé! egyesíttetett egy községgé, hogy ezek mindegyike megtartja vagyonának a tulajdonjogát, úgy az egyes vagyonokból származó jövedelem a kötendő egyezség szerint használandó föl“. Az említett belügyminiszteri rendelet pedig világosan kimondja, hogy Magyarszögyén és Németszögyén csupán közigazgatásilag egyesültek, a két község gazdaságilag nem egyesíthető, azaz jövedelmei és kiadásai külön kezelendők. Az egyesítés pillanatától kezdődött meg Né- metszőgyéti kálváriája, mert ekkor kezdte LOSONC! MOSáZMSJGI GÉPGYÁR RT. LDCENEC aut. FORD képviselet az ELSŐ MAGYAR GAZDASÁGI GÉPGYÁR rt. Budapest vezérképviselete: szállít jutányos árban és kedvező fizetési feltételek mellett: ACÉLKERETES CSÉPLŐGÉPEKET kettossoru svéd önbeálló g-olyőscsapágyakkal TELJES MALOMBERENDEZESEKET t átalakításokat ás egyes gépeket FORDSON TRAKTOROKAT Legújabb typusu FORD személy- és teherautókat valamint saját gyártmányú, egyszerű és mütrágyaszóróval kombinált. vetögépeket KERJEN ARAJANLATOT! 9 meg Holac Mihály községi jegyző a visszaélések hosszú sorozatát, amelyek ellen a német- szőgyéniek idáig hiába kerestek orvoslást. Sorozatos visszaélések Holec Mihály működése eklatáns példája annak, miképpen lehet egy a közigazgatási téren működő basának virágzó községek jólétét tönkretenni. Az egyesítés csupán Holec malmára hajtotta a vizet. A valóságban igy van ez, mert a szőgyéni malom ma már nagy részben Holec tulajdona, aki légionárius érdemeit nagyszerűen tudja a köz •róvására érvényesíteni. Hűséges csatlósaival: Sárai Ferenc biró és Kurcz János pénztáros asszisztálásával hajtja végre machinációit, melyekről Németszőgyénben hajmeresztő részleteket beszélnek. És ezek a vádak teljes komolysággal hangzottak el, aktákkal, okiratokkal vannak alátámasztva, följelentés alakjában megfordultak a komáromi államügyészségen, a közigazgatási hatóságokon, még a köztársaság! elnök irodájában is, Holec Mihály ellen azonban még sem a fegyelmi, sem a bűnvádi eljárást nem indították meg. 1925-ben történt meg a két község egyesítése. Németszögyén utolsó önálló bírája, Sa- bók József, 1925 junius 15-én adta át hivatalát a két egyesített község túrájának. Azóta Holec Mihály a biró és a pénztáros asszisztálásával a törvény és a miniszteri rendelet ellenére, együt-tkezeü a két község pénzügyeit. Az egyes pénztári tételeknél nem jelölik meg a kiadás, vagy bevétel bevezetésekor, hogy melyik tétel melyik közéget illeti. A szegényebb Magyarszögyén a múltban gazdasági egyensúlyát csak úgy tudta föntartani, hogy 200 százaléknál magasabb pótadót vetett ki, míg Németszőgyénnek nem volt pótadöja. Az uj gazdálkodás azután a költségvetési fedezeti hiánylatot Németszögyén pénzéből teremtette elő. Ennek a gazdálkodásnak következtében Németszögyén az 1926—1928. években mintegy 70.000 korona kárt szenvedett. Pedig hát a törvény módot nyújtót volna arra, hogy Magyar- szőgyén helyzetét Németszögyén kárvallása, nélkül szanálják, ha a vezető jegyző igénybeveszi a kiegyenlítési alapot, amelynek járulékai megilletik mindazokat a községeket, amelyekben 200 százaléknál nagyobb a pótadó. Ő azonban ezt nem tette, mert egy magyar község anyagi tönkretételével ilyan módon akart érdemeket szerezni magának. A vádak halmazában ott szerepel az érték- növekedési panama. A három községi tisztviselő mintegy 56.000 koronával károsította meg Németszögyén községét oly módon, hogy néhai Heckt Lipót örökösei terhére az általuk eladott 51 és fél magyar hold után a községi értéknövekedési adót nem a hatóság által jóváhagyott szabályrendelet alapján vetették ki, hanem azt mellőzve, az örökösöknek törvényellenes módon nyújtottak a község hátrányára kedvezményt. Holec Mihály községi jegyző a községi és illetőségi bizonyítványok kiállítási diját éveken át nem fizette be a község pénztárába, hanem jogtalanul megtartota magának. Hamis nyugták özönével van elárasztva a: szőgyéni községháza s ezt az Augias-ístállóját már igazán ki kellene söpörni. A tehetetlen nómetszőgyóniek teljes kétségbeeséssel állanak Holec garázdálkodásával szemben s úgy érzik, hogy teljesen ki vannak szolgáltatva neki. Amikor az egyik né- metszőgyéni polgár szemére vetette, hogy eljárása arcul csapja az igazságot, a jegyző szemébe nevetett s ezekkel a cinikus szavakkal torkolta le: — Hja, barátom, az igazság ma bekötött szemekkel jár! A képviselőtestületi üléseken hihetetlen terrorral viselkedik. Ha a néinetszőgyéni tagok fö! mernek szólalni községük érdekében, igy ripakodik rájuk: — Fogja be a száját, mert ha sokat beszél, lecsukatom! Gyors orvoslás szükséges A németszőgyéni képviselőtestületi tagok erre a kvalifikáihatatian magatartásra annyira fölháborodtak, hogy elhatározták — ha a felsőbb hatóságok sérelmeiket nem orvosolják s a fegyelmi eljárást Holec ellen rövidesen meg nem indítják —, testületileg távolmaradnak a képviselőtestületi ülésekről. Hiszen ott minden a jegyző oktrojára történik. Jellemző példa, hogy Holec Vas és Hortai köbölkuti lakosoknak autóbuszjárat engedélyezésére vonatkozó kérvényét egyszerűen nem is terjesztette a képviselőtestület elé, mert a jelenlegi autóbusznak fő részestulajdonosa. Hogy pedig az adómorálból milyen példát szolgáltat községe lakosságának, arra jellemző, hogy éppen a napokban jelentették föl adó- eltitkolás miatt. Malmából eredő jövedelmét letagadta s hamis községi bizonylatot terjesztett be. Holec Mihály űzőiméiről igy lehetne folytatni a szomorú krónikát hasábokon át. De azt hisz- szük, ennyi is elegendő, hogy meggyőzzük a befolyásos tényezőket arról, hogy a szőgyéni községházán a helyzet tarthatatlan s a szlo- venszkói közigazgatás reputációjának érdekében Holec ellen gyomban meg kell indítani a vizsgálatot. A szőgyéniek már számtalan föl- terjesztést eszközöltek, deputációztak, bűnvádi följelentéssel éltek, mindennek nem volt eredménye. Úgy látszik, Holec nagy ravaszsággal és óvatossággal folytatja kisded játékéit. De ezt a végtelenségig nem lehet tűrni, hiszen 1600 ember békéje, nyugalma és anyagi boldogulása van a mérleg másik serpenyőjében.
