Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)

1929-07-26 / 167. (2092.) szám

ltoejuttusa^péntok A jövő héten kezdődik Karfsbadban a sakkmatadorok nagy küzdelme Aljechin és Bogoljubov részvétele még nem bizonyos — A magyar sakkozást a veterán Maróezy képviseli — Prága, július 24. A jövő hét második napján délután öt órakor a karlsbadi Kurhansban ös­szegyűlnek a s akii világ matadorai, hogy a szer­dán reggel kezdődő nagy nemzetközi verseny fordulóit kisorsolják. Szerdán reggel kilenc órakor Tietz Viktor, a világszerte ismert sakk- rendező, a karlsbadi sakkor agilis elnöke, meg­nyomja a csengőt, a világos bábok vezetői megteszik első lépésüket, lenyomják a ketyegő sakkórákat. és a sakkvilágnak hosszú idők után legnagyobb eseménye, a legjobb sakkmatado­rok küzdelme az elsőségért, kezdetét veszi. A nagy nemzetközi versenyek nemcsak a sakkozó közönségnek, hanem a laikusoknak ér­deklődését is nagy mértékben lekötik, mert a sakkve-rsenyben éppen úgy meg van a sport­szerű versengés kritériuma, mint minden egyéb sportbeli küzdelemben. Egy sakkverseny folya­mán minden egyes résztvevő összekerül az ösz- szes játékosokkal és az elért pontok arányában számítják a helyezés sorrendjét, olyan módon, hogy a megnyert, játék egy, a döntetlen játék mindkét félnek fél, a vesztett játék pedig nulla egységet számit. Az összes pontok összeszámí­tásából alakul ki a végeredmény. A sakkver­seny izgalmát fokozza, hogy a csekély pont­beli előhaladás mellett a küzdelem rendkívül nyílt szokott lenni és gyakran csak az utolsó fordulókban, vagy esetleg az utolsó napon dől el a végleges helyezés kérdése. Karlsbad ez alkalommal negyedízben örven­dezteti meg a sakkvilágot egy szenzációs ver­seny megrendezésével. Ma a sakkversenyek so­rában éppen az úgynevezett fürdőversenyek a legnevezetesebbek. A fürdők felismerték a ver­senyek reklámértékét, tudják, mit jelent az, hogy két-három héten át a világ valamennyi jelentős sajtóorgánuma hosszabb közlemény­ben emlékezik meg a sakkverseny állásáról és ezzel kapcsolatban a világ minden sarkában ol­vassák a fürdő nevét, tehát szívesen áldoznak sakkversenyek rendezésére. Ebben a tekintet­ben igazán első helyen állanak a csehszlovákiai fürdőhelyek, amelyek közül Pőstyén két alka­lommal, Karlsbad most negyedezer, Marienbad egy ízben, Teplitz-Schönau szintén egyszer ren­dezett igazán nemzetközi jelentőségű versenyt, sőt a kis Bártfa-fürdő három évvel ezelőtt meg­rendezett versenye is impozáns méretű volt, míg a trencsénteplici két verseny kalibere már nem érte fel az említetteket. A sakkverseny megrendezése olyan horribilis anyagi költsé­gekbe kerül, — mivel a versenyző sakkozó mind professzionista, — hogy a fürdőkön kívül nem igen van olyan szervezet, amelyik ezeket, a költségeket vállalhatná. A kezdeményezés példájával Pőstyén-fürdő járt elől és ezért az egész sakkvilág hálájára érdemes. Pőstyén olyan időben rendezte meg Breyer Gyula emlékversenyét, amikor a nemzetközi sakkozás még alig tért magához a háborús idők ájultságából és a sikerben nem sokan bíztak. Mégis sikerült a pöstyéni versenyre összetobo­rozni a legelőkelőbb gárdát és ez a küzdelem úgy a versenyzők kvantitásét — tizenkilencen játszottak — mint kvalitá­sát tekintve, a modern sakktörténelem egyik legjelentősebb eseménye volt. Históriailag különösen jelentős abban az érte­lemben, hogy első dijasa Bogoljubov volt, aki itt nyerte nagymesteri címét, megelőzte nagy konkurrensét és honfitársát, Aljechint és nem kis mértékben a pöstyéni nagyszerű eredmény­re hivatkozva szerzett jogosultságot arra, hogy a Capablancát legyőző Aljechint a világbajnok- sági cimért vívandó küzdelemre kiszólithassa. Pőstyén bátor kezdeményezése megtörte a jeget és azóta egyre-másra következnek a szen­zációs fürdőversenyek, amelyeknek sorában a karlsbadi negyedik verseny igen előkelő szere­pet fog .játszani, — hacsak az utolsó pillanat­ban a versenyvezetőséget kellemetlen meglepe­tések nem érik. Mert ezek bekövetkezhetnek, ha Aljechin és Bogoljubov a küszöbön álló vi­lágbajnoksági küzdelemre való tekintettel nem indul Karlsbadban. Ebben az esetben a karls­badi verseny jelentősége természetesen össze­zsugorodik és a karlsbadia.k hallatlan áldozat - készsége — csupán díjazásra 72.000 koronát fordítanak, ezenkívül fedezik a 22 játékos uta­zási költségét és teljes ellátását — kárba,vész. Karlsbadnak éppen az adná meg nagyszerű jelentőségét, ha a Capablanca, Aljechin és Bogoljubov triász, a volt, a jelenlegi s az as­piráns világbajnok ebben a nagyszerű keret­ben mérkőzne meg az elsőségért. Az egyetlen, akinek nincs mit reszkíroznia, Ca­pablanca. ö csak nyerhet, ha Karlsbadban el­sőnek fut be, mert a sakkvilág érdeklődése egyszeriben megcsappanna az Aljechin—Bogol- jubov-rneccsol szemben és mindenki a, ('apa blanca -Aljechin revánsküzdelemre volna ki­váncsi. Aljeohinnek nem igen árthat presztízs- szempontból, ha nem lesz első, hiszen aktív világbajnokokkal gyakran megtörtént, hogy kénytelenek voltak második, sőt még szeré­nyebb helyezéssel is beérni. A legtöbbet Bogol­jubov kockáztat, akit a rosszabb helyezés a vi­lágba,jnoksági küzdelem előtt morálisan legyön- gitene. Kérdés tehát, hogy Aljechin és Bogoljubov vállalja-e közvetlenül a wiesbadeni meccs küszöbén azokat a kockázatokat és fáradal­makat, amelyeket egy négy hétig tartó in­tenzív szellemi küzdelem esélyei jelentenek? Annak ellenére, hogy Aljechin ezerdolláros kü­Chatoauroux, julius 25. A bridiersi tornyot, amely Kelet-Franciaország egyik legrégibb műemléke, különösen nyáron tö­megesen szokták felkeresni a kirándulók. A régi toronytól nem messze ál! az országút mellett egy ízléses villa. Ebben a villában lakott Marie- Madeleine Roby asszony, akit a környéken min­denki a ..szép marquise“ néven ismert. A szép marquise a háború alatt özvegyen maradt. Jarri- geon tüzérszázados volt a férje, aki elesett a mar- nei csatában. A háború után egy Boby nevű mér­nökhöz ment feleségül, de félév múlva elvált tőle. Fejedelmi bár az ssiszéleta A szép és gazdag elvált asszony ekkor építtette az országút mellett, a bridiersi régi torony köze­lében a villát, amelynek földszinti helyiségeit fejedelmi fényűzéssel bárnak rendezte be. Afféle országutmenti bár volt ez, ahol az autósok min­dig megállanak. Ettek, ittak és vidáman elszóra­kozták a szép marquise-zal. Ez a név úgy ragadt a bár tulajdonosnőjére, hogy válópöre után hó­napokig udvarolt neki egy öreg marquis, aki meg is kérte feleségül, de Roby asszony nemet mon­dott neki. Néha hajnalig nyitva volt a szép mar­quise bárja és vidám zeneszó hallatszott ki az éjszakába. A törzsvendégek olykor éjszakai ki­rándulást tettek a bridiersi toronyba és ilyenkor ott fenn a magasban folytatták a szórakozást. Májusban történt, hogy kirándulók érkezek a szép marquise bárja elé. Reggel kilenc óra felé járhatott az idő. A kirándulók csodálkozva látták, hogya bár még be van zárva. Kopogtattak, de senki nem felelt. Azt hitték, hogy Roby assszony, akiről mindenki tudta, hogy egyedül lakik a villá­ban, még alszik. Éjszaka bizonyára nagy mutatás volt, nem akarták a szép marquiset felkölteni és továbbmentek. Nő? holttest lóg a fáklyaíar'ón A kirándulók egyenesen a bridiersi toronyhoz siettek. A társaság felfelé indult az ódon kőlép­csőkön, hogy feljusson a torony csúcsára, ahon­nan felejthetetlen kilátás nyilik. Az a férfi, aki elől haladt a sötét csigalépcsőn, egyszerre csak egy testbe ütődött. Ijedten visszatorpant. A tár­saság tagjai gyufát gyújtottak és megdöbbenve látták, hogy női test függ a torony falán. Rögtön lesiettek és bementek Bridiers községbe, ott fel­lármázták a csendőrséget. A csendőrparancsnok maga sietett a toronyba. A társaság két, tagja ezalatt levágta a kötélről az élettelen nőt. Egy­előre azonban otthagyták a torony koromsötét zugában, hogy ne zavarják meg a csendőrség nyomozását. Lámpákkal érkeztek a csendőrök és nyomban megállapították, hogy a halott nő a szép marquise. A torony falából kiálló vasdarabra volt fel­akasztva. Ez a vasdarab valamikor fáiklyatartö volt. A csendőrség eleinte biztosra vette, hogy ön­gyilkosságról van szó. Mindenki úgy ismerte a környéken Roby asszonyt, mint aki az élmé­nyeket szereti egymásra halmozni, sokat él,-sokat szórakozik, de néha az élet értelmetlenségéről panaszkodik meghitt barátainak. Egy öreg asszony rejtélyes átka De amint tovább nyomozott a csendőrség, egyre inkább gyanúsnak találta a szép marquise hálását. Fenn a torony tetején egy kiálló korláton egy férfiével találtak, amelyen vérnyomok látszot­tak. Rögtön felnyitották a szép marquise villáját, bementek a bárba, ahol még minden teljes ren­detlenségben volt, úgy ahogy a vendégek hagyták előző éjszaka. A szép marquise csak egy öreg­asszonyt tartott, aki azonban bent lakott a közeli Gueret városkában és csak reggelenként jelent­kezett szolgálaltétetre. Amikor a csendőrök fel­nyitották a villát, az öregasszony türelmesen ott várakozott. Araikor meghallotta, miről van szó, öklét, a magasba emelte és átkozódva igy beszélt: — Mindig tudtam, hogy a szerelem romlásba dönti úrnőmet. Atkozott legyen az, akit szereteti! Az öregasszony rejtélyes átkozódását nem értet­ték meg a csendőrök és vallatni kezdték, de az öregasszony nem adott bővebb magyarázatot. Az utolsó vendég Fent a villa emeleti szobáiban sorra felkutatlak mindent. A hálószobában az ágy érintetlen volt. lön honoráriumra vonatkozó igényét a verseny- rendezőség honorálta, még mindig kétséges, hogy a Champion of the World sorompóba száll-e, ha pedig ő távolmarad, egész bizonyos, hogy Bogoljubov is csak szemlélője lesz a karlsbadi küzdelemnek. Ebben a kedvezőtlen esetben az elsőség kérdése el van döntve, mert Capablanca elsőségét senki vitássá nem teheti. A karlsbadi verseny igy ma is némi bizony­talanság jegyében áll, innen is magyarázhat­juk, hogy más fürdőversenyek előzetes sajtó- reklámjával szemben hét nappal az első fordu­ló előtt Karlsbad még annyira hallgatag. Te­gyük fel a legkedvezőbb esetet, hogy Aljechin és Bogoljubov tényleg játszik, ebben az eset­ben a IV. karlsbadi verseny az 1925. évi mosz­kvai verseny után tényleg a világ legnagyobb sakkeseménye, amelyen a jelenlegi aktív világ- nagyságok mind versenyhez állanának. Lasker hiányoznék csak a világ legjobbjai közül, de a grunewaldi remete megmásíthatatlan elhatáro­Könnyen megállapíthatta tehát a csendőrség, hogy a szép marquise nem töltötte otthon az éjszakát, valószínűleg a vendégek távozása után egyedül vagy egy rejtélyes ismeretlen kíséretében a toronyba ment. Mindenekelőtt azt akarta meg­állapítani a nyomozás, hogy az utolsó este kik voltak a szép marquise vendégei. Megtudták, hogy Chateaurouxból autón érkezett a Bridiers-torony- hoz egy öttagú kirándulótársaság. Az autó utasai este a szép marquise-nál vacsoráztak és tiz óra után visszamentek Chateaurouxba. Az autó tulaj­donosa egy chateaurouxi orvos volt, akit nyom­ban kihallgattak. Az orvos elmondotta, hogy tá­vozásuk után már csak egy vendég tartózkodott a bárban, egy sápadtarcu. keskenybajuszu fiatalem­ber, akiről további részletes személyleirást is adtak. Bridiers és Guéret csendőrsége egyesített buz­galommal fáradozott azon, hogy kiderítse, ki volt ez a titokzatos fiatalember, aki a chateauroxi kirándulók távozása után kettesben maradt Roby asszonnyal. Mialatt a szép fiatal asszony holt­testének felboncolásával foglalkoztak Guéretben az orvosok, azalatt a csendőrség kinyomozta az éj­szakai vendég személyét. Auguste Mathieunak hivják s egy gazdag gnéreti földbirtokosnak a fia. Lyonban most végezte a kereskedelmi aka­démiát és szüleinél töltötte szabadságát. A fiatalember véres öve A fiatal Mathieuí nyomban kfhalllgatták. A fia­talember halálsápadtan beismerte, hogy csakugyan kettesben maradt a szép marquise-zal, de váltig tagadta, hogy a Bridiers-toronyba ment volna vele. — Az autóm ott állt Roby asszony bárja előtt és én az öttagú autótársaság távozása után még fél­óráig maradtam. Egy üveg bort ittam kettesben Roby asszonnyal. Nem tudok semmit. Kihallgatták a csendőrök Auguste Mathieu ap­ját és a Mathieu-ház szolgaszemélyzetét. A portás azt a meglepő vallomást tette, hogy éjszaka két óra után bocsátotta be a fiatal Mathieiit. Egyre gyanusabbá vált tehát a fiatalember szerepe. A cseixdőrség birtokában volt az a véres férfiöv, ame­lyet a torony kiugróján találtak. Az övét megmu­tatták a fiatalembernek, aki most már nem ta­gadhatott és reszkető hangon mondta: — Ez az öv csakugyan az enyém. De nem tu­dom, hogy került a Bridiers-toronyba. Nyomban letartóztatták Auguste Matiiieut és bevitték Chateaurouxba. A vizsgálati fogság so­rán többször kihallgatták, de a fiatalember váltig tagadott. Legutolsó vallomása körülbelül igy hang­zott: Szerelmes éjszaka a toronyban szellem várassa! — Az első alkalommal, amikor a csendőrök ér­tem jöttek, nagyon megijedtem és ezért vallottam azt, hogy nyomban a társaság távozása után elvál- lam Roby asszonytól. Az igazság az, hogy halálo­san szerettem szegény Ma déléinél. Félév óta, amióta otthon tartózkodtam szüleimnél, minden gondolatom csak 5 volt. Szegény Madeleinenek az volt. a különös kedvtelése, hogy éjszaka kettesben felment, velem a bridersi toronyba. Azon a szörnyű éjszakán gondosan bezárta a villát Madeleine, azt mondta, hogy megint fel akar menni a toronyba, kísérjem pl. Így is történt. Ott álltunk a torony felső párkányán, amikor Madeleine hirtelen meg- remegett, kezébe temette arcát és könyörgő han­gon kért, hogy hagyjam egyedül. Kérdeztem tőle, miért ideges, mire szóról szóra ezt mondta: — „Szegény Róbert szellemével akarok társa­logni. Most úgy érzejp, a közelembon van“. Olyan idegen hangon mondta ezt, hogy meg­döbbentem, — folytatta vallomását Auguste Ma- thieu. Tudtam, hogy Róbert Madeleine-nek első férje. Jarrigeon százados, aki elesett a háború­ban- Azt hiszem. Madeleine csak ezt az egyetlen férfit szerette. Teljesítettem tehát kérését, magára hagytam a toronyban- Egyébről nem tudok. Az apa bízik fia ártatlanságában A véres övről nem ludolt közelebbi fel világos i 1 tűst adni Mathieu, azt állította, hogy tehetsége, hogy egy alkalommal elvesztette az övét, talán épp az emlékezetes éjszakán. A boncolás viszont zása, hogy nagyszerű hattyúdala, a Capablaj&o* előtt megnyert newyorki első és a Capablanca előtt nyert moszkvai második helyezése után többet nem jelenik meg az arénán. Okosabb éa belátóbb, mint elődje, az agg Steinitz volt, aki nem akarta elhinni, hogy az évek eljártak fe­lette. De ott lesz Karlsbadban az öregek közül a magyar Maróczy is, aki csodálatos másod vi­rágzását az 1920—23-as periódusban élte s ép­pen a III. karlsbadi verseny volt egyik leg­nagyszerűbb eredménye, amikor Aljechinnel és Bogoljubowal az I—III. díjon osztozott. A karlsbadi verseny előtt egy héttel a bi­zonytalanság jegyében állunk és ezért egyelőre az esemény méltatásától tartózkodunk, bevár­juk a jövő hét keddjének délutánját, amikor a sorsoláson az indulni szándékozó mestereknek személyesen kell megjelenniük. A P. M. H. a verseny jelentőségéhez mérten naponként be­számolót fog közölni az eredményekről Vécsey Zoltán dr. megállapította, hogy a szép marquiet előbb a fér­fiövvel fojtották meg. A ezéles bőröv teljesen fel­sebezte az asszony nyakát. Ettől lett véres. A gyil­kos, miután megfojtotta az asszonyt, egy vékony spárgával felakasztotta a csigalépcső fölött levő vas fáklyatartóra. Minden adat Auguste Mathieu ellen szólt és Guéretben nagy izgalommal várta mindenki a gyilkosság: pör tárgyalását. Mathieu apja, a dús­gazdag földbirtokos, a környék leghíresebb ügy­védjét Dayras dr.-t bízta meg fiának védelmé­vel Az apa meg volt győződve fiának ártatlansá­gáról: — Minden adat szegény Auguste ellen szólt, — mondta — pedig szerencsétlen fiamnak semmi egyéb hibája nem volt. mint az, hogy beleszere­tett a hisztériás, bolondos, szép marquisebe. Semmi oka sem lett volna arra, hogy meggyilkol­ja kedvesét A hatóságoknak viszont az volt a véleményük, hogy Auguste Mathieu féltékenységi rohamában végzett fenn az ősrégi Bridiers-torony csúcsán kedvesével. Az adatok . amelyeket Marie-Made- leiue Roby asszony életéről összegyűjtött a nyo mozás, mind azt bizonyították, hogy a bár szép tulajdonosnője sohasem elégedett meg egy férfi szerelmével Egy földműves jelentkezik Julius végére tűzte ki a Creuse megye esküdt­széke a tárgyalást. Két napoal ezelőtt azután meglepő fordulat következett be a szép marquise rejtélyes halálának ügyében, önként jelentkezett egy Armand-Jean-Baptiste Daguet nevű földmű­ves Guéret rendőrfőnökénél és a következő val­lomást tette: — Elveszteném életem nyugalmát örökre, ha helyettem ártatlan ember bűnhődne Roby asszony halála miatt. A gyilkos én vagyok. A földműves elmondta, hogy már régóta leste az alkalmat Roby asszony kifosztására. Arra nem mert vállalkozni, hogy betörjön a villába, mert félt, hogy a nyomok hozzá vezetnek. Tudta, hogy * szép marquise Auguste Mathieuval kettesben éjszakánként fel szokott menni a régi toronyba, elhatározta, tehát, hogy egy alkalommal meglesi őket és mialatt ők a toronyban vannak, azalatt ő behatol a villába. A gyilkosság éjszakáján az ab­lakon át leste a 6zép marquiset és a fiatalembert. Látta, hogy Roby asszony gondosan bezárja a vil­lát és a kulcsot felső kabátjának zsebébe csúsz­tatja. Jó távolságból követte a szerelmeseket s az volt a szándéka-, hogy agyonlövi a fiatalembert é? a szép marquiset is, a revolvert otthagyja a to­ronyban, a kulcsot, elveszi a fiatalasszonytól nyu­godtan bemegy a villába és minden pénzt elrabol A torony titkára fény derül —A torony alján álltam, amikor csodálkozva láttam. — folytatta vallomását a földműves, — hogy a fiatalember egyedül távozik. Alig tett né­hány lépést, észrevettem, hogy valamit elveszít. Az öve volt. Az övét felvettem az útról A hold sütött, mindent tisztán láttam és most fellopóztam a toronyba. Roby asszony egyedül állt a torony kiugróján és amikor lépéseimet meghallotta, inge­rült hangon rámszólt: Hát mégis visszajöttél? Rögtön tudtam, hogy a kérdés nem nekem, ha­nem a fiatal Mathieunak szól, Roby asszony azt hitte, hogy Mathieu tér vissza a toronyba, fen most rávetettem magamat, letepertem, fojtogatni kezd­tem, majd Mathieu bőrövével megfojtottam. Volt nálam spárga és felakasztottam őt a fáklya tártéra, A kulcsot elvettem tőle, bementem a villába, de csak 800 frank készpénzt találtam. Gondosan be­zártam megint a villa ajtaját. Bevallom most már, nagyon féltem, amikor vissza kellett menni a toronyba. De mégis vállalkoztam erre a szörnyű útra. A sötét csigalépcsőkön felmentem és a vas- kampón lógó bulla zs »béb vissza csúsztattam a villa kulcsát. A val^más után Daruét földművest nyomban le­tartóztatták és azonnal intézkedtek, hogy Angnota Mathieu szabadlábra kerüljön. A szép marquise gyilkosáénak pőrét ezért azután elhalasztják- Dayras ügyvéd, aki Mathieu védelmét vállalta, továbbra is védőügyvéd marad. Auguste Mathieu helyett azonban nz igazi gyilkost, Daguet földmű­vest fogja védeni az esküdték előtt. Á szép marquiset megölik az ó-toronyban Madeleine asszony, a háborús özvegy, hajszolja az elvesztett boldogságot, autós bárt nyit az országút mentén, szerelembe keveredik egy fiatalemberrel s egy mulatós éjszaka után megfojtják — Ki a gyilkos? — 4 _________________

Next

/
Thumbnails
Contents