Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)

1929-07-21 / 163. (2088.) szám

8

1939 Jtdhu 21, vasárnap.

Kuriozitások az égboltozaton

— A csillagok fényváltozása — A forgó tejut-rcndszer —

A Porosz Tudományos Akadémia nemrégiben tartolta a Leibniz emlékezetére évenként rendezni szokott ülésezését és ez alkalommal 5000 márka jutalmat szavazott meg a sonnebergi csillagászati intézet búvárának. Hoffmeister Cuno dr.-nak tudományos mun- ká sságának megjut alma zásár a.

Hoffmeister eddigi vizsgálatai maik során több mint 250 csillag fényváltozásait mutatta ki és a legtöbb csillagra vonatkozóidig a fényváltozások módját is megállapította.

Hogy az egyes csillagok fénye gyakran van változásoknak alávetve, ma miég neon naigyon ment át \ köatudatiba, bár az első változó fényű csillag felfedezése több mint 80 esztendővel ezelőtt történt meg.

Még néhány évvel ezelőtt a szakmabeli csillagászok is az égboltozat kuriozitásainak tartották a fényességüket változtató csillagokat, bár állandóan több és több ilyen égitestet fedeztek föl. Csak a legújabb időben gyökeresedett meg az a felfogás, hogy a csillagok fény változása normális fejlődési folyamat.

Amint azonban ez a feltevés a csillagászat alapvető tételévé vált, nyomban rendkívül fontosságot nyert az imiversiuim keletkezésére és felépítésére vonatkozó kérdésekben.

A fény változásnak két elvileg különböző fajtáját lehet megkülönböztetni. Vannak fizikai értelemben fényüket változtató csillagok, amelyeknek sugárzási intenzitása többé vagy kevésbé szabályszerűen változik és vannak Látszólagosan fényüket változtató csillagok, amelyeknek fényváltozása nem magának a - csillagnak természetében rejlik, hanem például valamilyen sötét égitestnek közbelépése következtében áll elő és ez a sötét test azután elfogadja a földre irányuló fényözön egy részét. Ebben az utóbbi értelemben köztudomás szerint a nap is fényét változtató csillag, mert fényessége szabályos időközökben, a napfogyatkozások alkalmával, a hold közbelépése folytán megváltozik, anélkül természetesen, hogy magád a nap fénylő felületén valamelyes változás menne végbe. Egy állócsillagnál az ilyen elsötétedési jelenség csak akkor következhetik be, ha az állócsillag kettős, amelynek pályasikja körülbelül egybeesik a föld-csillag irányával. Az ilyen elhomályosuló kettős-csillagok felkutatása szükséges ahhoz, hogy a kettős csillagok pályájának a térben való elrendeződéséről, azoknak egybetart ozásáról és a kettős csillagok rendszerének esetleges közös eredetéről kel- “íő felvilágosítást szerezhessünk.

Sokkal komplikáltabb kérdéseket adnak fel a csillagászoknak as előző csoportba tartozó fényüket változtató csillagok, ahol a fényváltozás a csillag felületén vagy belsejében végbemenő fizikai változás következtében áll elő.

Ma már egész sor altípust ismerünk az ilyenfajta csillagok között, anélkül, hogy sikerült volna általánosan meggyőző magyarázatot találni a fényvá'líozás létrejöttének okáról és a jelenség végbemeneteléről. Olyan feladat ez, amelyet a tudomány valószínűleg csak akkor tud tökéletesen megoldani, amikor az atomok felépítéséről és az energia kisugárzásánál fellépő folyamatokról való fizikai tapasztalatunk ilyen óriási mértékben fel fütött hatalmas gáztömegekre vonatkozásban közelebb . visz bennünket a szükséges fizikai problémák ; megoldásához. Azonban eltekintve a fényváltozás okának ma még meg nem adott ma- ' gyarázatától,

a csillagászati vizsgálat a fény váltó zás fór? ’ máinak tekintetében lényeges eredménye- ; két hozott és ezzel az asztronómiai világképet jelentékeny mértekben kibővítette.

A fizikailag változó csillagok között ugyanis az olyan csillagok mellett, amelyeknek fénye [ egészen szabály atal a n in gad a zásoknak van- 1 nak alávetve, vannak olyan csillagok is, amelyeknek fényváltozása egészen szabálysze- ' lüen megy végbe. ‘

A két egymásra következő legnagyobb _ \ vagy legkisebb — fényesség közt eltelő ] időt a csillagászat a csillag periódusának nevezte el.

Mindenfajta ilyen periódust ismerünk, van- ] nak három órás periódusok, de vannak három évesek is.

Az egészen rövid periódusu csillagokra , vonatkozólag, amelyeknek periódusa lég- j feljebb hat hétig terjed, érdeke* összefiig- ( gést állapítottak meg a periódus tartama ] és a csillag világító ereje között, még pedig a hosszabb periódusu világító | csillagok a légién ye sebbek. A csillag világi ló j ereje azonban egészen más valami, mint a j fényesség, amelyben a csillag szemünkbe tü- | nik, mert a látszólagos fényesség szempont- ( jóból a világító erőn kívül a csillag távolsága is iránytadó. Ezért a csillag ismert távol- t sÁgábóI és fényességéből számítják ki világi- j tó erejét, viszont a világító erőből és a fé- ( nyess égből pontosan meg lehet állapítani a i csillag távolságát is. Ezek a legfontosabb meghatározási adatok ahhoz, hogy az nniver- sum felépítéséről tájékozódást szerezzünk, Lirekl mérésekkel ezeket a számításokat

csak az aránylag közelálló csillagok egész kicsiny számára vonatkozólag lehet végrehajtaná.

A csillag távolságának kJ számítása tehát a

változó fényű csillag periódusának 6s világító erejének meghatározása utján történik,

azon. a kerülő utón, amelyen számlálással haladhatunk előre az universura legtávolabbi részeibe is.

Miég néhány évvel ezelőtt nagyon hipoté- tikus argumentumokkal a világmindenség hozzánk legszomszédosabb részének, a tejútrendszernek átmérőjét néhány ezer fényévre becsülték. Miután a csillagászatban óriási méretekkel kell operálni, a földi mértékek 'nem kielégítőek, hiszen mérosak a nap távolságát kilométerekben leírva rengeteg számot kellene papírra vetnünk. Ezért a fény terjedési sebességével mérünk olyan módon, hogy a. fény terjedési sebessége másodpercenként 300.000 kilométer.

A csillagászati mérés általánosan használt

egység* a fényesatoaidA, vagyis u a távolság, amelyet a fémytfagár egy esstendó alatt

megless és m kereken 10 bÜHá kilométer. Most mén* sikerült empirikus irton biztos számadatokat szereaand a tejút egyes részedre és sikerűit kiszámítani a tejat rendezéséhe® tartozó csillaghialmozatok méreteit Evekben a számításokban azután 200*000 fényévnyi távolságokat találtak.

A nagyon számos spirális foödtömegek távolságáról idáig semmit sem tudtunk. Az ezen ködtömegekben előforduló változó fényű csillagok megfigyelése itt is fedvÜégosiiást hozott,

a legfényesebb, legnagyobb és legközelebbi spirális köd, a* úgy neveseit Androme- da-ködtömeg, kerek egymillió fényévnyire van tőlünk,

a gyen gébbfén yüek természetesen erűnél is

jóval nagyob tévoJságokra. Ez azt jelenti,

hogy

a spirális köd tömegek önálló tejnt-világok, nem részed a miénknek, hanem melléje rendeltek. Es ebből máris újabb perspektívák adódnak. Jelek vannak arm, hogy

a'tejut egy óriási és egy középpont körfii forgásban lévő rendszer, amelynek központját a változó osflagok segítségével találtát meg.

De mindezek az eredmények, bármennyire átaiaÉttóen is hatnak az asitouómiaá világkép idalakuláííára, elsősorban csak a megfigyelés empirikus alapján nyugooznak. —* Kauzális összefüggésük, a természeti törvényszerűség matematikai megfornruJ ázása még hiányzik. Ehhez elsősorban a megfigyelési anyag jelentékeny k&Őtvdftém szükséges. Amíg idáig a változó fényű csEHAgok felfedezésére igen gyakran a véletlen vezetett, vagy pedig az égboltozat valamelyik részének atka] má megfigyelése, az újabb időkben a kutatási módszer úgy alakult, hogy az égboltozat meghatározott részeit elvi szempontok alapján rendszeresen kutassák át. A Cambridge! Harvnrd College híres csillagvizsgáló intézetén fctvtkl elsősorban a német Hoffnwi- ster az, aki sonnebergi magán csiílagvi regáléjában Tendszereeen foglalkozik ezzel a problémával és több szár uj, nagjrobbrészt gyönge fényváltozást szenvedő csillagot fedezett fel, megállapította fényváltozásak j©Bégét és tasndmányozia különleges elosztásukat a tejut rendszerében. Buzgó és eredményes munkásságáért méltán érte a porosz akadémia kitüntetése.

yécoey Zoltán ár.

Beszélgetés Mr. George Bemard Shaw-at

a magyar kérdésről, a békeszerződésekről, Roihermererőí, Shakespeare- rőt, a néma és a hangos Hímről, aj darabjáról és sok más mindenről

írta; LENGYEL MENYHÉRT

Brionl, joiKuii.

— V. hat is the matter with Hungary? — kérdi tőlem G. B. Shaw, amint he jön erkélyéről, ahol dolgozott és a brioni-i hotelszobában szem- bound kapitányban, Odryt a Mán and Super- nál. Megilletődéssel veszem szemügyre. Nem tudom, ez a mai generáció hogy van vele, de mi, a nagy írók babonás tiszteletében nőttünk föl. Igaz, a mi kora ifjúságunkban még alig voltak sporthír ess égek, boksz- és motorbajnokok, repülők. A mi bálványunk idehaza Jókai volt és csillagaink, akik idegen tájakról világítottak: Tolsztoj, Dosztojevszkij, Flaubert, Dickens, Zola, Ibsen, Maupassant. A világirodalom nagy oszlopai, akiknek zsenije felől sem kétség, sem vita nem volt, lassanként kidőltek, — és helyüket nem foglalták el mások. Anatole Francé volt az utolsó világirodalmi nagyság. Ki maradt még a nagy kor társak közül minden kétségen felül álló irodalmi presztízzsel és a biztos halhatatlanság glóriájával? G. Bemard Shaw és Gerhart Hauptmann. Shaw az idősebb, hetvenen felül van. Hetvenéves korában aratta egyik legnagyobb sikerét, a Jeanne d‘Arc-kai.

Igen magas ember, hosszú lábakkal, nem annyira sovány, mint izmos. Feltűnő, hogy milyen egyenesen tartja a derekát és a hátát. Az arca rózsaszínű, jellegzetes ősz szakáílával. mely nagyon öregiti. Angol Tolsztoj.

Amint leül és beszélgetni kezd, csodálatosan megváltozik. A kis szemek kitágulnak, az arc megelevenedik, mosolygó lesz és rögtön egy rendkívüli egyéniség magnet.ikus hatása alá kerül az ember, anélkül, hogy ő ezt éreztetni akarná. Soha senkinél nem tapasztaltam ezt a hihetetlen testi és szellemi frisseséget. egyszerűséget, póznélküliséget, mely a legtávolabbról sem tart számot arra, hogy hírnevét, korát, vagy tekintélyét figyelembe vegyék. Rendkívüli beszélő, mert figyelmét minden dolog intenziven foglalkoztatja, sokat és szívesen nevet, élénken gesztikulál, gyakran feláll, s szinte megjátssza a mondanivalóját. Beszéd közben olyan, mintha az öreg Faust saját szavai varázsitalából előttünk változna át, egy rugalmas, üde, fiatalemberré.

#

— Tehát mi van. Magyarországon? — kérdi és látszik rajta, hogy erősen foglalkoztatja ez a probléma.

A rosszul informált politikus Shaw-t felvilágosítani igyekszünk a dolgok valódi állásáról. Amint rögtön kiderül, Shawnál a magyarsággal szemben az ellenszenvnek vagy elfogultságnak halvány árnyalatát sem éreztük. Sőt ellenkezőleg. '

Nagy érdeklődéssel kérdez és igyekszem oh jektiven megmagyarázni neki a magyarság helyzetét.

— Elismerem, — maridj<a — hogy nagyon nehéz egy idegen nemzet komplikált ügyeibe beleszólni, de mégis vannak bizonyos általános elvek, amikről véleményt lehet nyilvánítani. — Iiyen például a széleskörű titkos választójog. Magyarország' politikája mindaddig kedvezőtlen színben fog állani a világ előtt, amíg választójoga nem lesz legalább is oly demokratikus, mint a szomszéd államoké. Nyilatkozatomnak, mely oly sok port vert föl — tulajdonképpen ez a lényege.

— És a nemzetiségi kérdés, — mondja, s mosolyogva hozzáteszi, ebben egy kicsit mint ir ember, specialista vagyok - - ez is a világ egyik legnehezebb kérdése, mely feltétlenül

ugy oldandó meg, hogy a nemzetiségek együvé kerüljenek, vagy legalább In lehetőleg független autónómlákban éljenek együtt, egy-egy állam keretén belül. Eddig csak Svájc tudta ezt emberségesen

megoldani a maga három nemzetiségével.

Nagyon élénken kikérdez Erdély helyzetéről, egy erdélyi autonómia lehetőségéről, s említi Kossuth régi nagy álmát, a dunai konföderációt, mely, ha annak idején megvalósul, talán elejét vehette volna ezeknek a szörnyű konfliktusoknak.

Egyenesen megkérdem tőle, mit tart a Ro- theijenere-akcióról. — Lord Rothermere nagyon befolyásos ember, — mondja — lapjai révén, melyek hihetetlen elterjedtségnek örvendenek. Ezek a lapok ugyan nem elsősorban politikai orgánumok, * vannak újságok, amelyek, ha sokkal kisebb példányszámban jelennek is meg, inkább fórumai a politikai életnek, de az kétségtelen, hogy Rothermere nagyon sokat használt a magyar ügynek, és hogy magyar kérdésről általában beszélnek Angliában, az neki köszönhető. Nem is értem, hogy a magyar, mely művészetében és zenéjében oly rendkívül tehetséges nép — miért olyan népszerű Angliában? Hangosan felnevet, mert ezzel Anglia művészi életének tompaságát akarja jellemezni.

— Mondja, — teszi hozzá, jókedvű mosoly lyal, — mit gondol, felakasztanának, ha Budapestre mennék?

Magam is nevetve tiltakozom, biztosítom róla, hogy semmi baja nem történnék, sőt kérem, hogy okvetlenül jöjjön el hozzánk, ahol évtizedek óta oly nagy kultusza van a Shaw- daraboknak. De ez a különös ember még Bér ünben sem volt soha életében, még Becsben sem, noha keresztülutazott rajta, s Németországból csak Münchent ismeri, ahol látta is egyik darabja előadását. Véletlenül egy pokoli rossz előadás volt, — mondja. A mi színpadunkról kérdez most és én hűen beszámolok neki azokról az emlékezetes Sbaw-előadásokról, melyekben egy-egy nagy tehetségünk excellált. Említem neki Gombaszögi Fridát és Törzs Jenőt Az Orvosok-ban, Varsányi Irént a Candi- dában és a Pygmalion-ban, Rajnait a Bras- öound kapitányban, Ordyt a Mán and Super- man-ben.

Cgndida, — mondja s csak itt lesz egy kicsit mélánchólikus a hangja, 'ez nekem egy régi kedves darabom. És elbeszéli, hogy Londonban ő maga szokta rendezni a darabjait, minden próbán részt vesz, minden kis részlet érdekli, és testtel-lélekkel benne van a színpadi munkában egész a premiérig.

De azután ópoly kévéséé tudná rávenni magát, hogy egy londoni előadást megnézzen, mint egy

külföldit.

— Ki a legnépszerűbb angol író a magyar színpadon? — kérdezi, s mindjárt felel is rá: én tudom: Shakespeare! Tudja, hogy Budapesten több Sliakespeare-előadás van, mint Londonban, hallott a mi Shnkespeare-ciklusainkróL de ezt az egész jelenséget nem tudja teljesen megmagyarázni magának. Hiszen Shakespeare nyelve — mondja, mint egy titkot — olyan régies, hogy, bevallom, már nekem nehéz olvadni. Hogy van hát, hogy a magyar közönség ezt annyira élvezni képes?

— Mert a mi Shakespeare-szövegünk nem több, mint hetvenéves, legjobb költőink fordi tották, nyelve tehát sokkal közelebb van hozzánk, mint az angolokhoz az eredeti Shakes peare-nyelv. Ezt nagyon elfogadható magyarázatnak találja és arról beszól, hogy az angol színpadokról lassacskán eltűntek azok a nagy színes egyéniségek, akik Shakespeare óriásira dimenzionált alakjait méltóan játszani tudnák. Kinek van az fantáziája,^aki egy Hamletet, egy Ma elinthet, a maga teljes zengésében ma ját szil ni tudná. Egyetlenegy színészt ismerek .az egész világon, aki fölérne ezekhez az alakok hoz s remekül játszana őket.

Ki az? kérdem kiváncsian.

— Saljapfa, — felöli.

#

A moziról kezdünk beezéhn. Ez a dolog kft, mint' minden, rendkívüli módon érdekű.

— A moziban eddig az volt a legszebb, 1=9 mondja — hogy befogta a száját. Borzasztó lett volna, ha azt a sok stupiditást, amit előadtak, még szavakkal is kisérték volna. Azért nem volt nekem eddig közöm a fűmhez, a azért nem engedélyeztem egyetlenegy darabom megfilmesítését sem, mert as én darabjaim lóerőssé ge a dialóguR, a mondanivaló.

— Amely moet érvényre juthat a beszélő Mimnél, — vetem közbe.

— Igen, folytatja nagyon élénken — itt valami uj és roppant érdekes dolog kezdődik. —* Még nem mentes ugyan bizonoys rideg mechanizmustól, s közel áll ahhoz a hatáshoz, mikor egy beszélőbaba szerkezetét felhúzzák, de kotfT

mégis a szó, a mondanivaló fontossága megjelent a filmen, ez a tény kérlelhetetlen erővel fog utat törni az Írók számára, mert végre is mihamar különbséget fognak tenni a jó és rossz szöveg között és ez éppen ugy a te- _ hetséges író számára fogja biztosítani a filmet, mint akár a színpad, noha mind a kettőnek más a természete.

Elmondja, hogy a Famous Players londoni stúdiójában sokat tanulmányozta a beszélő film felvételeit, s komikusán utánozza, hogy mily valószínűtlen hangokat produkál néha a felvétel.

#

Közismert a sport, különösen a boxolás iránti szeretete. Brioniban minden pólóversenyen ott van, s megfeszített figyelemmel kiséri a lovasok játékát Ilyenkor rendszerint külön ül társaságától, hogy ne zavarják beszélgetéssel, s teljesen a játék szemléletének szentelhesse figyelmét.

Brioniban legjobb barátja Gene Tunney, a boxolás világbajnoka, aki hónapok óta tartózkodik a szigeten. Ismeretes véleménye a boxo- lásról, melyet, ha valódi magasrendii bajnokok játszák, igen finom művészetnek tart, s melyet csak vérszomjas riporterek festenek le olyan borzasztóan. Tunney egyébként most szenvidó- lyesen vetette rá magát a golfozásra és Shavir nagy érdeklődéssel és nevetve hallja, amint elmondom neki, hogy a tegnapi mérkőzésén az a különös eset történt, hogy a Tunney labdája fennakadt egy maga® fa tetején, s Tunney felmászott a fára, — onnét játszotta le a labdát.

—Itt is dolgozik? — kérdem ezt a szenvedélyes munkást, akinek az írói pályáról az a véleménye, hogy az ember mindennap írjon le legalább ezer szót, tíz éven keresztül, ha bele akar hatolni mestersége titkaiba. így kezdte pályáját, noha az első kilenc esztendőben nem keresett többett írói munkával, mint öt font kilenc shillinget, s ezt is — egy hirdetés megfogalmazásáért kapta. Itt is mindennap dolgozik, — egyedül intézi óriási levelezését, s mindent kézírással, szilárd, fiatalos betűivel. Hallatlan szellem, kimeríthetetlen energia. — Az író sohasem pihenhet, — mondja — nem csuk hajtja be a boltot, bárhová megy, nem akaszthatja meg az öletek s a gondolatok áradását.

— S hogy érzi magát Brioniban?

— Nagyon jól. Csak persze, minden sziget egy kicsit Szent Heléna, ahol többé-kevésbé fogolynak érzi magát ax ember.

— Anglia is sziget, — mondom s nevetve honorálja megjegyzésemet.

Búcsúzom tőle. — Auf Wiederseben, ■—« mondja váratlanul németül. Többször találkozom még vele, mindig rendkívüli hatást, teet rám, mint egy igazi magasrendtl ember, aki tehetsége s képességei teljes skáláját kifejtett*, ö rá is illik az, amit Napóleon Goethéről mondott: — C‘eet un hornaue^