Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)

1929-07-21 / 163. (2088.) szám

8 1939 Jtdhu 21, vasárnap. Kuriozitások az égboltozaton — A csillagok fényváltozása — A forgó tejut-rcndszer — A Porosz Tudományos Akadémia nemré­giben tartolta a Leibniz emlékezetére éven­ként rendezni szokott ülésezését és ez alka­lommal 5000 márka jutalmat szavazott meg a sonnebergi csillagászati intézet búvárának. Hoffmeister Cuno dr.-nak tudományos mun- ká sságának megjut alma zásár a. Hoffmeister eddigi vizsgálatai maik során több mint 250 csillag fényváltozásait mu­tatta ki és a legtöbb csillagra vonatkozó­idig a fényváltozások módját is megállapí­totta. Hogy az egyes csillagok fénye gyakran van változásoknak alávetve, ma miég neon naigyon ment át \ köatudatiba, bár az első változó fényű csillag felfedezése több mint 80 esztendővel ezelőtt történt meg. Még néhány évvel ezelőtt a szakmabeli csil­lagászok is az égboltozat kuriozitásainak tar­tották a fényességüket változtató csillagokat, bár állandóan több és több ilyen égitestet fedeztek föl. Csak a legújabb időben gyöke­resedett meg az a felfogás, hogy a csillagok fény változása normális fejlődé­si folyamat. Amint azonban ez a feltevés a csillagászat alapvető tételévé vált, nyomban rendkívül fontosságot nyert az imiversiuim keletkezésé­re és felépítésére vonatkozó kérdésekben. A fény változásnak két elvileg különböző fajtáját lehet megkülönböztetni. Vannak fizi­kai értelemben fényüket változtató csillagok, amelyeknek sugárzási intenzitása többé vagy kevésbé szabályszerűen változik és vannak Látszólagosan fényüket változtató csillagok, amelyeknek fényváltozása nem magának a - csillagnak természetében rejlik, hanem pél­dául valamilyen sötét égitestnek közbelépése következtében áll elő és ez a sötét test az­után elfogadja a földre irányuló fényözön egy részét. Ebben az utóbbi értelemben köztudo­más szerint a nap is fényét változtató csillag, mert fényessége szabályos időközökben, a napfogyatkozások alkalmával, a hold közbe­lépése folytán megváltozik, anélkül termé­szetesen, hogy magád a nap fénylő felületén valamelyes változás menne végbe. Egy álló­csillagnál az ilyen elsötétedési jelenség csak akkor következhetik be, ha az állócsillag ket­tős, amelynek pályasikja körülbelül egybe­esik a föld-csillag irányával. Az ilyen elho­mályosuló kettős-csillagok felkutatása szük­séges ahhoz, hogy a kettős csillagok pályá­jának a térben való elrendeződéséről, azok­nak egybetart ozásáról és a kettős csillagok rendszerének esetleges közös eredetéről kel- “íő felvilágosítást szerezhessünk. Sokkal komplikáltabb kérdéseket adnak fel a csillagászoknak as előző csoportba tartozó fényüket változtató csillagok, ahol a fényváltozás a csillag felületén vagy bel­sejében végbemenő fizikai változás követ­keztében áll elő. Ma már egész sor altípust ismerünk az ilyen­fajta csillagok között, anélkül, hogy sikerült volna általánosan meggyőző magyarázatot ta­lálni a fényvá'líozás létrejöttének okáról és a jelenség végbemeneteléről. Olyan feladat ez, amelyet a tudomány valószínűleg csak akkor tud tökéletesen megoldani, amikor az atomok felépítéséről és az energia kisugárzásánál fellépő folyamatokról való fizikai tapasztala­tunk ilyen óriási mértékben fel fütött hatal­mas gáztömegekre vonatkozásban közelebb . visz bennünket a szükséges fizikai problémák ; megoldásához. Azonban eltekintve a fény­változás okának ma még meg nem adott ma- ' gyarázatától, a csillagászati vizsgálat a fény váltó zás fór? ’ máinak tekintetében lényeges eredménye- ; két hozott és ezzel az asztronómiai világké­pet jelentékeny mértekben kibővítette. A fizikailag változó csillagok között ugyanis az olyan csillagok mellett, amelyeknek fénye [ egészen szabály atal a n in gad a zásoknak van- 1 nak alávetve, vannak olyan csillagok is, ame­lyeknek fényváltozása egészen szabálysze- ' lüen megy végbe. ‘ A két egymásra következő legnagyobb _ \ vagy legkisebb — fényesség közt eltelő ] időt a csillagászat a csillag periódusának nevezte el. Mindenfajta ilyen periódust ismerünk, van- ] nak három órás periódusok, de vannak há­rom évesek is. Az egészen rövid periódusu csillagokra , vonatkozólag, amelyeknek periódusa lég- j feljebb hat hétig terjed, érdeke* összefiig- ( gést állapítottak meg a periódus tartama ] és a csillag világító ereje között, még pedig a hosszabb periódusu világító | csillagok a légién ye sebbek. A csillag világi ló j ereje azonban egészen más valami, mint a j fényesség, amelyben a csillag szemünkbe tü- | nik, mert a látszólagos fényesség szempont- ( jóból a világító erőn kívül a csillag távolsá­ga is iránytadó. Ezért a csillag ismert távol- t sÁgábóI és fényességéből számítják ki világi- j tó erejét, viszont a világító erőből és a fé- ( nyess égből pontosan meg lehet állapítani a i csillag távolságát is. Ezek a legfontosabb meghatározási adatok ahhoz, hogy az nniver- sum felépítéséről tájékozódást szerezzünk, Lirekl mérésekkel ezeket a számításokat csak az aránylag közelálló csillagok egész ki­csiny számára vonatkozólag lehet végrehaj­taná. A csillag távolságának kJ számítása tehát a változó fényű csillag periódusának 6s vilá­gító erejének meghatározása utján törté­nik, azon. a kerülő utón, amelyen számlálással ha­ladhatunk előre az universura legtávolabbi részeibe is. Miég néhány évvel ezelőtt nagyon hipoté- tikus argumentumokkal a világmindenség hozzánk legszomszédosabb részének, a tejút­rendszernek átmérőjét néhány ezer fényévre becsülték. Miután a csillagászatban óriási méretekkel kell operálni, a földi mértékek 'nem kielégítőek, hiszen mérosak a nap távol­ságát kilométerekben leírva rengeteg szá­mot kellene papírra vetnünk. Ezért a fény terjedési sebességével mérünk olyan módon, hogy a. fény terjedési sebessége másodper­cenként 300.000 kilométer. A csillagászati mérés általánosan használt egység* a fényesatoaidA, vagyis u a távol­ság, amelyet a fémytfagár egy esstendó alatt megless és m kereken 10 bÜHá kilométer. Most mén* sikerült empirikus irton biztos számadatokat szereaand a tejút egyes részedre és sikerűit kiszámítani a tejat rendezéséhe® tartozó csillaghialmozatok méreteit Evekben a számításokban azután 200*000 fényévnyi távolságokat találtak. A nagyon számos spirális foödtömegek távol­ságáról idáig semmit sem tudtunk. Az ezen ködtömegekben előforduló változó fényű csil­lagok megfigyelése itt is fedvÜégosiiást ho­zott, a legfényesebb, legnagyobb és legközeleb­bi spirális köd, a* úgy neveseit Androme- da-ködtömeg, kerek egymillió fényévnyire van tőlünk, a gyen gébbfén yüek természetesen erűnél is jóval nagyob tévoJságokra. Ez azt jelenti, hogy a spirális köd tömegek önálló tejnt-világok, nem részed a miénknek, hanem melléje ren­deltek. Es ebből máris újabb perspektívák adódnak. Jelek vannak arm, hogy a'tejut egy óriási és egy középpont körfii forgásban lévő rendszer, amelynek központját a változó osflagok segít­ségével találtát meg. De mindezek az eredmények, bármennyire átaiaÉttóen is hatnak az asitouómiaá világ­kép idalakuláííára, elsősorban csak a megfi­gyelés empirikus alapján nyugooznak. —* Kauzális összefüggésük, a természeti tör­vényszerűség matematikai megfornruJ ázása még hiányzik. Ehhez elsősorban a megfigye­lési anyag jelentékeny k&Őtvdftém szükséges. Amíg idáig a változó fényű csEHAgok felfede­zésére igen gyakran a véletlen vezetett, vagy pedig az égboltozat valamelyik részének at­ka] má megfigyelése, az újabb időkben a ku­tatási módszer úgy alakult, hogy az égbolto­zat meghatározott részeit elvi szempontok alapján rendszeresen kutassák át. A Cam­bridge! Harvnrd College híres csillagvizsgáló intézetén fctvtkl elsősorban a német Hoffnwi- ster az, aki sonnebergi magán csiílagvi regá­léjában Tendszereeen foglalkozik ezzel a problémával és több szár uj, nagjrobbrészt gyönge fényváltozást szenvedő csillagot fede­zett fel, megállapította fényváltozásak j©Bé­gét és tasndmányozia különleges elosztásu­kat a tejut rendszerében. Buzgó és eredmé­nyes munkásságáért méltán érte a porosz akadémia kitüntetése. yécoey Zoltán ár. Beszélgetés Mr. George Bemard Shaw-at a magyar kérdésről, a békeszerződésekről, Roihermererőí, Shakespeare- rőt, a néma és a hangos Hímről, aj darabjáról és sok más mindenről írta; LENGYEL MENYHÉRT Brionl, joiKuii. — V. hat is the matter with Hungary? — kérdi tőlem G. B. Shaw, amint he jön erkélyéről, ahol dolgozott és a brioni-i hotelszobában szem- bound kapitányban, Odryt a Mán and Super- nál. Megilletődéssel veszem szemügyre. Nem tu­dom, ez a mai generáció hogy van vele, de mi, a nagy írók babonás tiszteletében nőttünk föl. Igaz, a mi kora ifjúságunkban még alig voltak sporthír ess égek, boksz- és motorbajnokok, repü­lők. A mi bálványunk idehaza Jókai volt és csillagaink, akik idegen tájakról világítottak: Tolsztoj, Dosztojevszkij, Flaubert, Dickens, Zo­la, Ibsen, Maupassant. A világirodalom nagy oszlopai, akiknek zsenije felől sem kétség, sem vita nem volt, lassanként kidőltek, — és helyü­ket nem foglalták el mások. Anatole Francé volt az utolsó világirodalmi nagyság. Ki ma­radt még a nagy kor társak közül minden két­ségen felül álló irodalmi presztízzsel és a biz­tos halhatatlanság glóriájával? G. Bemard Shaw és Gerhart Hauptmann. Shaw az idősebb, hetvenen felül van. Hetvenéves korában aratta egyik legnagyobb sikerét, a Jeanne d‘Arc-kai. Igen magas ember, hosszú lábakkal, nem annyira sovány, mint izmos. Feltűnő, hogy mi­lyen egyenesen tartja a derekát és a hátát. Az arca rózsaszínű, jellegzetes ősz szakáílával. mely nagyon öregiti. Angol Tolsztoj. Amint leül és beszélgetni kezd, csodálatosan megváltozik. A kis szemek kitágulnak, az arc megelevenedik, mosolygó lesz és rögtön egy rendkívüli egyéniség magnet.ikus hatása alá ke­rül az ember, anélkül, hogy ő ezt éreztetni akar­ná. Soha senkinél nem tapasztaltam ezt a hi­hetetlen testi és szellemi frisseséget. egyszerű­séget, póznélküliséget, mely a legtávolabbról sem tart számot arra, hogy hírnevét, korát, vagy tekintélyét figyelembe vegyék. Rendkívüli beszélő, mert figyelmét minden dolog intenzi­ven foglalkoztatja, sokat és szívesen nevet, élénken gesztikulál, gyakran feláll, s szinte megjátssza a mondanivalóját. Beszéd közben olyan, mintha az öreg Faust saját szavai va­rázsitalából előttünk változna át, egy rugal­mas, üde, fiatalemberré. # — Tehát mi van. Magyarországon? — kérdi és látszik rajta, hogy erősen foglalkoztatja ez a probléma. A rosszul informált politikus Shaw-t felvilá­gosítani igyekszünk a dolgok valódi állásáról. Amint rögtön kiderül, Shawnál a magyarság­gal szemben az ellenszenvnek vagy elfogultság­nak halvány árnyalatát sem éreztük. Sőt el­lenkezőleg. ' Nagy érdeklődéssel kérdez és igyekszem oh jektiven megmagyarázni neki a magyarság helyzetét. — Elismerem, — maridj<a — hogy nagyon nehéz egy idegen nemzet komplikált ügyeibe beleszólni, de mégis vannak bizonyos általános elvek, amikről véleményt lehet nyilvánítani. — Iiyen például a széleskörű titkos választójog. Magyarország' politikája mindaddig kedvezőt­len színben fog állani a világ előtt, amíg vá­lasztójoga nem lesz legalább is oly demokrati­kus, mint a szomszéd államoké. Nyilatkoza­tomnak, mely oly sok port vert föl — tulaj­donképpen ez a lényege. — És a nemzetiségi kérdés, — mondja, s mosolyogva hozzáteszi, ebben egy kicsit mint ir ember, specialista vagyok - - ez is a világ egyik legnehezebb kérdése, mely feltétlenül ugy oldandó meg, hogy a nemzetiségek együvé kerüljenek, vagy leg­alább In lehetőleg független autónómlákban éljenek együtt, egy-egy állam keretén belül. Eddig csak Svájc tudta ezt emberségesen megoldani a maga három nemzetiségével. Nagyon élénken kikérdez Erdély helyzetéről, egy erdélyi autonómia lehetőségéről, s említi Kossuth régi nagy álmát, a dunai konföderá­ciót, mely, ha annak idején megvalósul, talán elejét vehette volna ezeknek a szörnyű konflik­tusoknak. Egyenesen megkérdem tőle, mit tart a Ro- theijenere-akcióról. — Lord Rothermere nagyon befolyásos ember, — mondja — lapjai révén, melyek hihetetlen elterjedtségnek örvendenek. Ezek a lapok ugyan nem elsősorban politikai orgánumok, * vannak újságok, amelyek, ha sokkal kisebb példányszámban jelennek is meg, inkább fórumai a politikai életnek, de az két­ségtelen, hogy Rothermere nagyon sokat hasz­nált a magyar ügynek, és hogy magyar kér­désről általában beszélnek Angliában, az neki köszönhető. Nem is értem, hogy a magyar, mely művészetében és zenéjében oly rendkívül tehetséges nép — miért olyan népszerű Angli­ában? Hangosan felnevet, mert ezzel Anglia művészi életének tompaságát akarja jellemezni. — Mondja, — teszi hozzá, jókedvű mosoly lyal, — mit gondol, felakasztanának, ha Buda­pestre mennék? Magam is nevetve tiltakozom, biztosítom róla, hogy semmi baja nem történnék, sőt ké­rem, hogy okvetlenül jöjjön el hozzánk, ahol évtizedek óta oly nagy kultusza van a Shaw- daraboknak. De ez a különös ember még Bér ünben sem volt soha életében, még Becsben sem, noha keresztülutazott rajta, s Németor­szágból csak Münchent ismeri, ahol látta is egyik darabja előadását. Véletlenül egy pokoli rossz előadás volt, — mondja. A mi színpadunk­ról kérdez most és én hűen beszámolok neki azokról az emlékezetes Sbaw-előadásokról, me­lyekben egy-egy nagy tehetségünk excellált. Említem neki Gombaszögi Fridát és Törzs Je­nőt Az Orvosok-ban, Varsányi Irént a Candi- dában és a Pygmalion-ban, Rajnait a Bras- öound kapitányban, Ordyt a Mán and Super- man-ben. Cgndida, — mondja s csak itt lesz egy kicsit mélánchólikus a hangja, 'ez nekem egy régi kedves darabom. És elbeszéli, hogy Londonban ő maga szokta rendezni a darab­jait, minden próbán részt vesz, minden kis részlet érdekli, és testtel-lélekkel benne van a színpadi munkában egész a premiérig. De azután ópoly kévéséé tudná rávenni magát, hogy egy londoni előadást megnézzen, mint egy külföldit. — Ki a legnépszerűbb angol író a magyar színpadon? — kérdezi, s mindjárt felel is rá: én tudom: Shakespeare! Tudja, hogy Budapes­ten több Sliakespeare-előadás van, mint Lon­donban, hallott a mi Shnkespeare-ciklusainkróL de ezt az egész jelenséget nem tudja teljesen megmagyarázni magának. Hiszen Shakespeare nyelve — mondja, mint egy titkot — olyan ré­gies, hogy, bevallom, már nekem nehéz olvadni. Hogy van hát, hogy a magyar közönség ezt annyira élvezni képes? — Mert a mi Shakespeare-szövegünk nem több, mint hetvenéves, legjobb költőink fordi tották, nyelve tehát sokkal közelebb van hoz­zánk, mint az angolokhoz az eredeti Shakes peare-nyelv. Ezt nagyon elfogadható magyará­zatnak találja és arról beszól, hogy az angol színpadokról lassacskán eltűntek azok a nagy színes egyéniségek, akik Shakespeare óriásira dimenzionált alakjait méltóan játszani tudnák. Kinek van az fantáziája,^aki egy Hamletet, egy Ma elinthet, a maga teljes zengésében ma ját szil ni tudná. Egyetlenegy színészt ismerek .az egész világon, aki fölérne ezekhez az alakok hoz s remekül játszana őket. Ki az? kérdem kiváncsian. — Saljapfa, — felöli. # A moziról kezdünk beezéhn. Ez a dolog kft, mint' minden, rendkívüli módon érdekű. — A moziban eddig az volt a legszebb, 1=9 mondja — hogy befogta a száját. Borzasztó lett volna, ha azt a sok stupiditást, amit előadtak, még szavakkal is kisérték volna. Azért nem volt nekem eddig közöm a fűmhez, a azért nem engedélyeztem egyetlenegy darabom meg­filmesítését sem, mert as én darabjaim lóerős­sé ge a dialóguR, a mondanivaló. — Amely moet érvényre juthat a beszélő Mimnél, — vetem közbe. — Igen, folytatja nagyon élénken — itt va­lami uj és roppant érdekes dolog kezdődik. —* Még nem mentes ugyan bizonoys rideg mecha­nizmustól, s közel áll ahhoz a hatáshoz, mikor egy beszélőbaba szerkezetét felhúzzák, de kotfT mégis a szó, a mondanivaló fontossága meg­jelent a filmen, ez a tény kérlelhetetlen erő­vel fog utat törni az Írók számára, mert vég­re is mihamar különbséget fognak tenni a jó és rossz szöveg között és ez éppen ugy a te- _ hetséges író számára fogja biztosítani a fil­met, mint akár a színpad, noha mind a kettő­nek más a természete. Elmondja, hogy a Famous Players londoni stú­diójában sokat tanulmányozta a beszélő film fel­vételeit, s komikusán utánozza, hogy mily való­színűtlen hangokat produkál néha a felvétel. # Közismert a sport, különösen a boxolás iránti szeretete. Brioniban minden pólóversenyen ott van, s megfeszített figyelemmel kiséri a lova­sok játékát Ilyenkor rendszerint külön ül tár­saságától, hogy ne zavarják beszélgetéssel, s teljesen a játék szemléletének szentelhesse fi­gyelmét. Brioniban legjobb barátja Gene Tunney, a boxolás világbajnoka, aki hónapok óta tartóz­kodik a szigeten. Ismeretes véleménye a boxo- lásról, melyet, ha valódi magasrendii bajnokok játszák, igen finom művészetnek tart, s melyet csak vérszomjas riporterek festenek le olyan borzasztóan. Tunney egyébként most szenvidó- lyesen vetette rá magát a golfozásra és Shavir nagy érdeklődéssel és nevetve hallja, amint el­mondom neki, hogy a tegnapi mérkőzésén az a különös eset történt, hogy a Tunney labdája fennakadt egy maga® fa tetején, s Tunney fel­mászott a fára, — onnét játszotta le a labdát. —Itt is dolgozik? — kérdem ezt a szenvedé­lyes munkást, akinek az írói pályáról az a vé­leménye, hogy az ember mindennap írjon le leg­alább ezer szót, tíz éven keresztül, ha bele akar hatolni mestersége titkaiba. így kezdte pályáját, noha az első kilenc esztendőben nem keresett többett írói munkával, mint öt font kilenc shillinget, s ezt is — egy hirdetés meg­fogalmazásáért kapta. Itt is mindennap dolgo­zik, — egyedül intézi óriási levelezését, s min­dent kézírással, szilárd, fiatalos betűivel. Hallat­lan szellem, kimeríthetetlen energia. — Az író sohasem pihenhet, — mondja — nem csuk hajt­ja be a boltot, bárhová megy, nem akaszthatja meg az öletek s a gondolatok áradását. — S hogy érzi magát Brioniban? — Nagyon jól. Csak persze, minden sziget egy kicsit Szent Heléna, ahol többé-kevésbé fo­golynak érzi magát ax ember. — Anglia is sziget, — mondom s nevetve ho­norálja megjegyzésemet. Búcsúzom tőle. — Auf Wiederseben, ■—« mondja váratlanul németül. Többször találko­zom még vele, mindig rendkívüli hatást, teet rám, mint egy igazi magasrendtl ember, aki te­hetsége s képességei teljes skáláját kifejtett*, ö rá is illik az, amit Napóleon Goethéről mon­dott: — C‘eet un hornaue^

Next

/
Thumbnails
Contents