Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)
1929-07-21 / 163. (2088.) szám
19S9 JaBtis 21, vasárnap. A kassai úri murik, bohém mókák és vig históriák egy öreg színész emlékezetében Egy derűsen noszialgiás fejezet Szerémy Zoltán emlékirataiból — Maiéter patikus ur, a legszenvedélyesebb szinpártoló, a hangja- törött tenorista, az „Etnöhnő" és más pókhálós kassai Kgurák Hölgyek biztos és nyugodt megélhetést ■ i ... mnL- * la—tttad IbmtIt t&wié IiMb SZsreZlroS WW -wmU> Ssfál éntekátm ffrtBflw tówM Wrfl*i«ifósát Vándmi PcUkyAnab koxraetikmi isfctsetiSbe*, Bodap«al VDL, Emébot kBrwt 8. Szerémy Zoltán, a magyar színészet egyik legértékesebb tagja, kedves naplójegyzetekben emlékezik meg ezinészéletének negyven esztendejéről. A színi tanodái záróvizsga után Kassára kapta első szerződését, ahol Tiszai Dezső társulatában működött. Kassai emlékeit színesen és kedvesen meséli el s bizonyára olvasóink örömmel olvassák a régmúltat felelevenítő meleg sorokat: Tehát első szerződésem Kassára szólott! Nem voltam én azelőtt soha a fejedelem ő®i városában én — mi tagadás — egy kis féliszszel érkeztem az öreg kassai színház elé... No, de, nem azért bohém a színész és főleg nem azért van fiatalság, hogy az & szorongás, amivel egy uj színész egy „uij városba" belép, soká tartson. Hamar összemelegedltem a pályatársaimmal, akik közöl leginkább és névs&erínit a kö vetkőz ékre emlékeztem: PoflgáT Károly az elegáns és mindig kellemes bonvivánt, akit drámában, operettben, egyszóval mindenben nagyon szeretett a kassai közönség. Most úgy tudom, hogy az ungvár— munkácsi színháznak igazgatója, De sok ideig diadallal igazgatta a pozsonyi magyar színházat is, egészen a szörnyű összeomlásig... Ott volt Osi- ky Laci, előkelő katona-család fia, kiválóan jeles drámai szín ész, fess fiiu. aeszonyiszivek ostromlója, jó kolléga és mindenha kedves-emlékű cimbora. Ott volt a derék Boross Endre, aíki aránylag oly korán rtbhagyott bennünket, már mint nagyon népszerű fővárosi művész. Ott volt a jónevü fiatal heroin a: Závodszky Teréz (a jelenlegi Kom játlhy- né). Ott volt Kalmár Piroska, akivel később a Yig- sziuMz színpadán működtünk együtt és aki végre is Olaszországba ment férjhez. Ott volt a kitűnő Sziklai Kornél, akit nem kell felfedeznem még a mai közöneég előtt sem; mert ma is sokan szeretettel gondolnak rá, Kaesán úgy, mint főleg Budapesten. Ott voltak: Péntek Jóska, a teaKxrista, Digety Irma, a fess kis énekesnő, Sólyom, a segéd-tenor és akit először kellett volna talán említenem, mert valóban jó színész és derék igazgató volt; ott volt az én első színigazgatóm: Tiszai Dezső, a nagyszerű buffó és egyaránt jele* szalon hőé. A többiekre ma már sajnos, nem igen emlékszem negyven érv távlatából, de azt ma is tudom, hogy fegyelmezett, jó társulat volt, amelynek kötelékébe bejutod akikor, szinte annyi volt egy kezdőnek, mini a vidékről felkerülni a Népszinház- hoe. Gyilkosság — gyilkos nélkül Kassán én mindenféle szerepet játszottam. Még Jágót ifi! Ránk orvos az akkor híres Ihsen-drámában, a Nórában, szintén szerepeim közé tartozott. Pensae, szívesebben játszottam Gonosz Pistát a Faiuros&zában és Bencét, a Szigligeti Csikósában. Erről az utóbbiról különben van egy jóizü és nem mindennapi színész -emlékem. Én játszottam az intrikus Bencét, aki részben az örökségért, részben a szép Rózsi miatt, fejszével leüti mosto- haíestvérét, Adolfot. Ezt az utóbbi szerepet az én derék Polgár Károly kollégám domborította és a kettőnk nagyjelenete után elhagyván a szint, a hátsó puszta-függöny mögött lejátszódó orgyilkos- sági jelenetet úgy játszotta meg, ahogy azt évtizedek óta játsszák. Vagyis: Astolf élőre kisiet a ezánpadról, ahol Bence még egy néhány szóban „beadja" a nézőnek, hogy ő most megy és leüti testvérét. Ahogy Bence végszója elhangzik, ő is kimet a színről és ekkor hangzik a hátsó kárpit mögül az Astolf megrázó kiáltása: — Segítség!... Végem van!... Gyilkos! PolgáT — Astolf, hallotta a Szerémy — Bence végszóját és miközben az öltözőik felé haladt és sietve rángatta le inagTÓl a színpadi ruhát (bizonyosan valami rendezvousra sietett a kópé, mert szemrevalé, szép fiú volt, az bizonyos!...), tivöl tötte, amint szerepe előírja: — Segítség!. •. Végem van!... Gyilkos! Ez rendben is lett volna, ha velem nem történik valami fatális véletlen és pedig nyílt színpadon, amit Polgár — Astolf a kulisszák mögül nem láthatott. Velem pedig az történt, hogy baltával a kezemben kifelé iparkodván Astolf után, valahogyan belebonyolódtam a korszerű fekete intrikus köpönyegembe, hasravágódtam a közönség szemeliáttára és mialatt ott fetrengtem a fatális k öpenyr áncok bán a baltával hadonászva, kint Polgár elorditotta magát: — Segítség!... Végem van!... Gyilkos! És a ,gyilkos" — amint azt a közönség maga előtt láthatta — minden egyebet csinált, csak épp nem gyilkolhatott... A függöny röhögve gördült alá és a drámai haté* elmehetett „túróért" ... A fá~spádé meg a vass-spádé ... A kassai társadalomban egyébként hamar ,gyöke ret, vertem" én is. Szín észszerető, jólelkii nép lakta akkor a kissé szlovákos beszédű drága Kassát és mint majdnem minden nagy vidéki vá rosban, jó dolga volt a szín ész népnek. A kassaiaknak őreim ük telt benne, ha színigazgató és szi- nésznép visftzavágyott a kassai dóm tövébe. Ha meg valamelyik direktor olyan ügyes volt, hogy egy kissé tokára hízott, vagy pláne meg is szedte magát, azt a kassai sziüpártolók büszkeségüknek tekintették... Még ma is hallani vélem, amikor Malóter patikus ur, Thália szenvedélyes barátja, százszor is eldáesekedett nekünk ezzel a szinte szállóigévé lett mondásával: — Kérlek álásán bénétéket: ez á Gsóka-igázgátó begyette fá-epádévál és ékoémte vass-spádévál! Nyo?l... y A szimészkardnak „epádé" a színpadi neve. De nemcsak „vas-spádé" jutott Kassán a színészinek, hanem — és én azt hiszem, hogy ez nem 5» volt valami nagyon áldásos a fiatal színészekre — volt részük mindenféle jószivétségben, hiteiben, eszemiszxxmbon úgy, hogy az idealizmus, nagy színpadi álmok, tervek, jövő és vidéke, úgy kipárobogtak az agyunkból hogy nem a színpad volt aa első, hanem a társaság ... Nekem é* Ced- ky Laciinak három mecénásunk is volt. Az egyik, Csiky ezredes-apjának egyik kebelbarátja, még pedig Pádh százados. Ez a csupa szív magyar katona, minden szabad idejét és pénzét ránk pazarolta, annyira szeretett bennünket. Úgyszólván mindig együtt voltunk, a Ilire® Schalkházfól kezdve mindenütt, ahol folyékony dolgok voltak üvegben kaphatók# Ezzel azonban még nem merült ki a mi katonai ieiápolá&unk. Két mágnás, két kedves, muzsikáslelkü, ezinészbecéző, azintén célul tűzték ki, hogy családi vagyonukat a mi poharainkkal mérjék -föL Ez azonban (nem a mi buzgalmunk hiánya folytán, hanem a vagyon nagyobb kalibere miatt) sehogy sem sikerült. Az egyik volt a Osáky Rucái gróf, Drága, aranyos- kedélyü, jólelkü, esupasziv fin volt. És — bevallom — most, a világháború hekatombái után, nem merem kutatni, hogy vájjon hová lehetett az elmúlt negyven év alatt... És a „mi kedve® és kegye® katonánk" vala a kassai Papok álatt egy fess honvédhuszár: Hadik gróf is, akiről hála istennek bízvást sejtem, hogy ma is ,jó húsban van"!... Aranyszívű hitelezők, úri mecénások Hadik gróf nagyon ötletesen és „koHektíve" intézte el velünk az amúgy sem komoly színész- nyomort. (Látszik, hogy már akkor is kitünően értett a „szervezéshez", ha ugyan „János gróf" az, akire e címen most visszagondol ok.) Hadik gróf egyezer s mindenkorra vendégül hivott meg engem é« Csiky Lacit az ő asztalából a Schaükház- ban tartani szokásos mulatságokra. Nekünk csak kd kellett „batei&seig" öltöznünk, a többit a gróf állta... És mint afféle igazán nagyur, neon kívánt semmi ellenértékét. Még azt sem, ami a színészre az efféle asztal-patrónussal szemben a lehető legkínosabb, hogy mókázzanak, bolondozzanak neki a szinészvendégeí. (Bezzeg, sok pesti zeuron sava- nyodott meg a színész-szájban a legédesebb korty is, amikor a vendéglátók tekintetéből itt ifi, ott is az volt kiolvasható, hogy: hé, mikor rágjátok már a csepüt?... Persze, nagy-nagy tisztelet a kivételeknek!) De nemcsak mágnások és nemcsak katonák voltak a má önkéntes támogatóink, a jó vidék kedve® szokásai szerint, hanem a derék kassai polgárság sem engedte magát háttérbe szorítani, ha a színész kedvét kellett föíserkentemi. Egy forintos szinészlurfang A színházzal szemben volt egy jó vendéglő, ahol egy asztaltársaság tanyázott. Jóleikii öreg- urak, nyugdíjas tisztviselők, valamikori hadastyá- nok jöttek itt össze délelőttönként vagy este egy kis kedélyfelüdülésTe. Csiky Laci s én gyakran megfordultunk ennél az asztalnál. Nem volt ott a színésznek soha gond a „cech"! Különösem a szlovákom beszédű, kedves „spiesz", az „Elmekua" (elnök ur) fogadott bennünket állandóan a kegyeibe. Ennek pedig az általános és javíthatatlan színé® znépsz erű®.égen túl i® az volt az oka, mert mi állandóan „beszálltunk" abba a „Spáárbixníbe", amely a faion lógott; az elején egy nyilat tartó tiroli vadásszal, bensőjében (t. i. nem a vadász, hanem a persely belsejében) azzal a rendeltetésű gyűjtött pénzzel, hogy abból a szegény gyermekek Hibáztassanak föl és pedig karácsonykor... A beszállás részünkről úgy történt, hogy amikor megérkeztünk az asztaltársasághoz, akkor as az ármányofi- és boszorkányoskezü Csaky Lacá elővett egy ezüst forintot (hogy az m&miig az övé volt-e, vagy c*ak erre a® atkalomra kérte ol „kelléknek" a főpincértől, ezt nyomorai ki a történelem Múzsája) és miközben úgy tett, mintha azt az ezüstforintost beledobná a hossza bádogperselybe, köszöntés helyett k ©daezólt a távo&i asztal'végen pxezideáló „elnök urfooe": — Elnök ttr!... E figyelmeztetés után Osáky, a persely szájához tartva a pénzt, máris a kézelőjébe tüntette ed azt, de alul, hogy a pómbeesée étethü legyen, valami kemény tárggyal megkopp&ntotta. a kongó persely fenekét. — Kőszenek!... Nágyon szépén megkérnénekl.„ hajladozott felénk ax „Eknükua", aíki nem győate dicsérni a ezLnéazgavaöértát... Hogyne! Hsezen egy ezüstíoríntos nagy pén* volt ám akkoTihMi! És, ha jókedvünk volt, hát ilyen-formán három- négyazeT ifi „dobtunk" a perselybe adományokat... Ciniromu* volt ez? Szégyetnirraló, mindent kiign- nyoló érzékteleneég talán, az árragyenmetkekkel szemben?! Dehogy! — Fiatalos megfontelatlanfiág, ki áradó vigság és a® a tudatalatti érzés (pedig, hol volt akkor még Freudl), hogy nincs felruiházni- valóbb „árvagyerek", mint a vidéki magyar színész, aki ugyan éhen akkor se halhat, ha soha egy vasa sem volt is, de & gázfiija lejjeb volt a béka hasánál... Gyűlt i® az adósság szépen! Ami a színháztól járt, azt a színész forszedegette jó- előre. Mert ha nem szedte ő ki, hát jött ám egy kellemetlen ut, mégpedig őfelsége a király nevében és rátette a kezét a színész-garasokra ... Ilyenformán aztán már az elsőéves szerződésem keretében, alaposan belékóstoltam a „gazdasági válság" nevezetű valamibe. Koszt és kvártély még csak került, de ruha, cipő, fehérnemű és minden egyéb, ami túl volt a kosztoláson és lakáson, bizony-bizony csak a távoli reménységek ködében kéklett. A mesebeli farkasok és a repedthangu bárány Volt egy kiérdemesült tenorista Kassán, aki színészeknek adott kosztot. Csiky Laci és én, ennél a szerencsétlen klarinétosnál valánk „abonnálva“... Fizetni nem tudtunk, bit énekeltettük a k osztadónkat. Tetejesen kaptuk a tányérjainkat a legfinomabb étetekekl ée páust sohase kért a derék hangja törött férfiú (úgy eratétanen, hogy Reményinek hívták), ha telezólitottuk, hogy énekelje el Grenischő áriáiát a Koroevilei harangokból, vagy valamit a Villára dragonyooaiból... Reményi énekelt és mi elragadtatással ettünk! fit, ®má a legfőbb volt, szegény repedthangu, méltatlanul „mellőzött" ember, sohase kért pénzt tőlünk. Pedig mi, bevallom, nem kíméltük, hanem a mesebeli farkasok módjára, ugyancsak kiótkestük « csizmájából... Nemcsak, hanem túltengő kedéty- kirtxhauásaiaak alkalmával, homár semmiképp aeaa tudtuk megenni ax elénk rakott rengeteg sok palacsintát, hát odavagdoetuk duhajul a faihoz... Uramisten! Hányszor lenyaltuk volna szűk világban a Reményi lekváros palacsintáit a fairéi!... Mert minden farsangnak von böjtje! És ex a böjt, különösen énrám ugyancsak rámterftetto a viass lepedőt... Agyő, szép Kassa Ax elsőéves szerződésem végén annyira késnem voltam, hogy — szégyen ide, szégyen oda — menekülnöm kellett KaseárőL Tiszai nem akart, nem tudott nekem olyan szerződést biito«Ham, amivel' partrauszhattam volna; így hát nem volt tovább maradásom Kassán ... Minden ruhám zálogban! Pénzem semmi; hitelezőm ellenben ott és akkor annyi volt, hegy már mit»©m ért a régi trükk, amivel az adós ax ncca egyik oldalával szemben, a másikat részesíti előnyben... Ha most visszagondolok erre, két dolgot kell megállapítanom. Az egyik ax, hogy passzíváim összege alig tehetett ki ötszáz pengőt (hiszen egy elsőéves kezdő színésznek még a drága jó Kassán se hiteleztek volna tőbbett). A másik, amit meg kell állapítanom, hogy ez a teljes „elmerülés" volt ax én jó sorsom bele avatkozása, kissé züllésnek induló életem folyásába, őszintén meg vagyok róla győződve, hogyha akkor nem jutok ilyen komisz és semmiféle ,,kiutat" nem engedő helyzetbe, akkor (különösen az én semmiféle önadminisztrációt nem ismerő mivoltomban) elvesztem volna valahol, hangtalanul és észrevétlenül a „jó vidéken"... Sokaknak vált ez a végzetükké, a vidék terített asztalai, cigányozó kocintásai mellett!... Engem egyszerűen fülönfogott a Végzet és kikergetett a kassai Paradicsomból a nagy életbe, a dinomdá- nomból a küzdelembe, a inegkomolyodásba, a magamkeresésébe, oda, ahová a magam eszétől (különösen a kassai környezetben) soha el nem jutottam volna! Az orosz pokolból a házasság poklába Beleőrütt felesége hűtlenségébe s orgyilkosokkal akarta megöletni Budapest, julius 20. Mitid-em részletében megdöbbentő válópert tárgyalt a Kúria harmadik polgári tanácsa. Egy föildibártoikO'S indított válópert felesége ellen és előadta, hogy amikor hadifogságból hazakerült, arról értesült, hogy felesége az ő távolléte alatt egy orosz fogollyal közös háztartásra lépett. Ítéletét a Kúria és ezzel a házasságot az asz- szonyhoz, élete azonban csakhamar pokollá vált. Felesége uton-utfélen hangoztatta, hogy férjét el fogja tenni láib alól, ugv hogy a férfi állandóan rettegésben élt Az állandó félelem annyira hatott a férj idegeire, hogy egy napon teljesen összeroppant és tébolydában kellett elhelyezni. A férfi itt lassanként, lelik! egyensúlyát, visz- szanyente és akkor úgy ő, mint. az elmegyógyintézet igazgatósága, majd a községi elöljáróság is felhívták az asszonyt, hogy férjét vigye haza, az asszony azonban ennek a kérelemnek nem volt hajlandó eleget tenni. A lefolytatott bizonyítás alapján most hozta meg iétletét a Kúria és ezzel a házasságot az asz- szony hibájából felbontotta. Az ítélet indokolása szerint a Kíiria az orosz fogollyal folytatott viTrektorfiilafdooosok figyelmébe; Losonci Mezőgazdasági Gépgyár RT. Lucenec autorizált Ford képviselet speciális FORD szerszámgépekkel felszerelt javítóműhelyébe n hengerfurás, csapágyontés, • szelepcsiszolás, szelepfészekmarás, fotengelycsiszolás, stb. stb. és minden egyéb javítási munkát a legszakszériibben, legolcsóbban és garancia mellett vállal. Raktáron eredeti Ford alkatrészek. Vizsgáltassa me:j traktorját szakképzett szerelőnkkel. szonyi nem tekintette bontóoknak, mert a férfi ennek ismeretében is visszatért feleségéhez és ezzel felesége hibáján megbocsátotta. A Kúria megállapította, hogy az asszony felkereste a községi orvost és arra kérte, hogy adjon be férjének olyan szert, amely egy-kettőre végez vele. A feleség egy javasasszonynak 5 millió koronát is fizetett azért, hogy az arát mérgezze meg, majd két gubancnak azt az ajánlatot tette, hogy átengedi nekik egy évre 30 hold földnek a használatát, ha az urát. agyonütik és egy másik férfinak 100.000 koronát Ígért a® asszony abban az esetben, ha férjéit a község határán levő halastóiba fojtja. A Kúria szerint mindezek a bizonyított tények nem állapítják meg a házastárs élete ellen való törést, mert azok az egyének, akiket a feleség fel akart bujtani a tőlük kiránt cselekedetre, még előkészületeket sem tettek. Ezért a Kúria szerint az asszonynak ez az eljárása csupán a házastársi kötelességek megsértésének minősíthető. Beiga zoltnak vette a Kúria azt is, hogy amikor a férfi a tébolydában volit, felesége sűrűn együtt volt egy idegen férfival, azzal a® uo- cán karonfogva sétált és csókolózott és hogy ez a férfi egyizíbeu az aissaony lakáséiból a hajnali órákban jött ki. A feleségnek ezt a® eljárását is csupán a házastársi kötelességek s«fyee megsértésének minősítette a Kúria. Viszont bomitóokuak tekintetbe azt, hogy ®a asszony elmebetegségéből kigyógyult férjét a hivatalos felszólítás ellenére nem vitte heaa— Selyemhernyótenyésztés Szlovensskó# Egyes érdekcsoportok tárgyalásokat folytatnak a szlovenszkói selyemhernyótenyésztée- nek szélesebb alapokra való fektetéséről. A kezdeményezés a szövőgyáripar részéről indult ki, amelynek nézete szerint a selyem- hernyótenyésztés intenzív kifejlesztésével legalább százezer embert lehetne önálló keresethez juttatni. 9
