Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)
1929-07-20 / 162. (2087.) szám
ÍO, szombat. TTO^MACitaRHTiatflP 7 „Vigyázz, megfojtalak,mint a dobsinai öregasszonyt1“ A dobsinai rabló gyilkosság bűnügyében indáit aj nyomozás szenzációs részletei — Szerelmesek veszekedéséből pattant ki a vád Tornaija, július 19. (1A P. M. H. fcOröldött munkatársától) A bűntudat, — állítják a kriminál- peanchológúsok, — lidércnyomásként nehezedik az ember mellére, a rossz lelkiismeret fojtogatja, nyugta tanná teszi. A véres titok kikivánkozik, ezen nem segit a magány, sem a társaság. Ezért van meg legtöbb bűnözőben az a tudatalatti vágy, hogy közölje titkát, meggyónjon, mintha a felelősség súlyának egyrészét akarná áthárítani. Néha borosmámorban bukkan ki a vallomás, más esetben évek múlva kergeti a hatósághoz lelkiismeretének parancsa a bűnöst, de igen gyakori az olyan eset is, hogy a gonosztevő minden észszerű ok és eél nélkül beavat valakit, hozzá közelálló embert, testvért, feleséget, kedvest vagy barátot a sötét titokba. A beavatott azután nem tud hallgatni s adódik olyan alkalom, hogy dicsekedve vagy vélet- lenségből kiejti száján az áruló szót. Talán ilyesmi történt Tornaiján is, ahol 5t hónap múltán tartóztatták le Letkó Nándor szállodai portást, özvegy Kas Sándorné dobsinai asszony meggyilkolásának gyanúja alatt. Egy oselédleány tett feljelentést a csendőrségen s ez a leány Letkó Nándor kedvese volt. Harag vezette-e vagy bosszú, igazat mondott-e, vagy csak szenvedélytől fűtött fantáziája festett gyilkost a falra, erről nem lehet még most határozott véleményt adni A bűnügy azonban mostani fázisában felette érdekesen alakul. Maga a gyilkosság és az előzményei még emlékezetesek lehetnek a P. M. H. olvasói előtt, mert annak idején hosszabb cikkben számoltunk be a szerencsétlen dobsinai özvegy asszony tragikus sorsáról Az asszony együtt élt íanitófiávaL, vagyoni viszonyai kiegyensúlyozottak voltak s a városban tudták, hogy van pénz a háznáL Március 9-én este a tanító nem volt odahaza. Anyja rendes szokása szerint az istállóba ment a tehenet megfejni. Egy idő múltán átkiabáltak a szomszédok, megkérdezték: lesz-e tej. Nem jött válasz, a házban csend honolt, dermedt, rosszat sejtető csend. A szomszédok átmentek az öregasszonyhoz, keresték a lakásban, az istállóban. A jászolban akadtak rá, holtan hevert a szénában, s görcsbemerevedett ujjai kozott egy álarc foszlányait tartotta. A szobában nagy rendetlenséget találtak. A gyilkos kiszórta a komód tartalmát, háromszáz koronát elvitt, de a nagy sietségben a földön hagyott egy ezerkoronás bankót. A csendőrök rendőrkutyával indultak a tettes nyomába. A kutya' szimatja nem bizonyult megbízhatónak és ezen az alapon nem tudták a bestiális gyilkosság tettesét elfogni. Voltak azonban más gyanús körülmények, melyek egy dobsinai tra- fikos fia, Letkó Nándor és annak sógorához vezették a csendőröket. A gyanúsítottak azonban alibit igazoltak és rövidesen mindakctten szabadlábra kerültek. Volt nyomozásnak egy tragikus epizódja is: a rendőrkutya nyomkeresés közben a meggyilkolt özvegyasszony fiára ugrott és bár a fiatalemberhez, akit anyjának halála teljesen lesújtott, a legtávolabbi gyanú árnya sem érhetett, ezt a szerencsétlen véletlent annyira a lelkére vette, hogy azóta sem tud magához térni. Idegzete megrendült. A csendőrség még több irányban kísérletezett, de nem sikerült felfednie a rablógyilkosság titkát Mint az ilyenkor szokásos, a bűnügy iratait félretették és most már csak a véletlenben biztak, amely olyan gyakran jelentkezik. Ez a véletlen őt hónap múltán tényleg előbukkant. Tornaiján a szenzáció erejével hatott, midőn ú csendőrök hétfőn vasraverve kísérték át az uc- eákon Letkó Nándor szállodai portást. Nemsokára kiszivárgott a hir: Letkót gyanúsítják a dobsinai gyilkossággal... Á csendőrségnek bizonyítékai vannak. Ezek a bizonyítékok sem maradtak titokban. Csakhamar széltében-hosszában beszélték, hogy a fiatalember kedvese a feljelentő, egy cselédleány, aki Blitz vaskereskedőnél szolgál. Fölkerestük a leányt, aki szapora szóval mondja el, mi késztette a feljelentésre: — Nándor vasárnap este hozzám jött és azt mondta, hogy a szállóban felmondtak neki. Éjjelre nálam akart maradni. Sirt, goromba volt hozzám, mire és megmondtam neki, hogy ezt nem bírom tovább, ez legyen az utolsó látogatása. Szidtam, hogy nem jól viselkedik, csavargó lesz belőle. Erre meg aztán nagyon is sírni kezdett és azt mondta, hogy nem tud élni nélkülem. A kútba akart ugrani, unszolt, hogy nézzem, hogy ugrik be, azután azt ajánlotta, hogy haljunk meg együtt. De nekem nem lehet, nekem van egy ötéves kisfiam és őérte kell élnem. Mondtam neki: térj eszedre, húszéves vagy, van apád, van anyád, kilenc testvéred. Add vissza a gyűrűmet, mert hogy október óta jeggyürüt viseltünk, ő letette a gyűrűt az asztalra és aludt reggelig. Akkor elment a dolgára. Hát órakor elküldött egy cigányfiut és azt üzente, hogy , nálam hagyta a pénzét és az írásait, kiildjcm vissza. Én visszakiildtem, hogy nálam nincsen semmi. Később kifliért mentem. Ő az uccán hozzámjött éc megkérdezte, hogy hajlandó , vagyok-e visszaadni az. ötven kpronát és az írásait. Ha egyszer nincsen nálam, — mondtam én. ..Hát akkor leütlek". Erre pofonhaj in toltam. Azután elfutottam ? t-end*"" é?rre és följelentettem. A leányt azután kérdezgetni kezdtük, mikor történt a gyilkosság. Megmondta pontosan: március 9-én. Ezt az időpontot jól megjegyezte magának, mert a rákövetkező vasárnap eljött hozzá Letkó és nagyban újságolta, hogy Dobsinán meggyilkoltak egy öregasszonyt és őt vádolják a tettességgel — Ha te voltál — mondta neki a leány —, akkor ne nyúlj hozzám, mert én nem akarom, hogy gyilkos kezek érintsenek. A fiú csak nevetett erre, nem mondott sem igent, sem nemet, csak később beszélte, hogy engem szeret és nekem akar könnyebb életet. Egy más kalalommal tréfálkozva kiáltott rám: „vigyázz, mert úgy megfojtalak, mint a dobsinai öregasszonyt". Azóta hol szomorú volt, hol meg kacagott. Sokat sirt és öngyilkos akart lenni. Azt mondta, hogy neki „előérzete van“. A leány vallomását kiegészíti az a jellemzés, amelyet a szálló tulajdonosa adott a gyanúsítottról: —* A Nándort megbízhatónak ismerem, csak volt egy rossz tulajdonsága, hogy nehezen kelt föl reggel, mindig álmos volt és a vendégeket rendszerint elfelejtette fölkelteni. Most vasárnap megérkezett az uj portás és én fölmondtám Letkónak. A nyomozó hatóságok most ujult erővel vetették magukat a bűncselekmény titkainak kibogozására. Megállapították, hogy a tettes betörési szándékkal lopédzott a lakásba, először a villanykapesodókat csavarta le, azután nekilátott a szekrény kifosztásának. A zajra valószínűleg elősietett az öregasszony, akire a betörő rávetette magát és megfojtotta. A tornaijai cselédleány azzal vádolja kedvesét, hogy neki bevallotta a gyilkosságot Letkó viszont tagad. Mint annakidején, most is tagadja, hogy bármi része lenne a szörnyű gonosztett elkövetésében. Előreláthatólag újabb fejlemények lesznek, mert Letkó és a leány egymást kezdőik vádolni s az ilyen vádaskodás akaratlanul az igazságszolgáltatás malmára hajtja a vizet. (d. j.) 170 I akóház,500 gazdasági leli a tűz áldozata Alsó- és Felsöszalánkon A kár meghaladja a hétmillió koronát Kassa, juUrus 19. (Kassai szerkesztőségiünk telefonjelentése.) Hirt adtunk arról a nagyarányú tűzvészről, amely Alsó- és Felsőszalánk községet úgyszólván porrá hamvasztotta. A tüzvizsgálé bizottság jelentése szerint 170 lakóház és 500 gazdasági épület hamvadt el. Benn eégett hatvan juh, húsz borjú és tíz tehén. A kár hozzávetőleges számítás szerint a hét millió koronát meghaladja. A lakosság nyomorának enyhítésére a Vöröskereszt kassai fiókja országos akciót indított. O Ungvároit agyonlőtte magát egy elbocsátott bírósági végrehajtó Perét a legletső bíróságon elvesztette s afeletti elkeseredésében végzett magával Un gvár, julius 19. (Ruszinszkói szerkesztőségünk távirati jelentése.) A magyar sorsnak megdöbbentő tragédiája játszódott le egy ungvári kispolgári lakásban, amelynek híre pillanatok alatt szétterjedt a városban és általános részvétet keltett. Hubay Kálmán volt ungvári bírósági végrehajtót szintén az a tragikus sors érte, mint régi tisztviselőtársainak ezreit. Becsületes, jó tisztviselő volt, aki a legnagyobb pontossággal, kifogástalanul látta el hivatalát, mégis az uccára került, mert annak, ellenére, hogy az uj viszonyok bekövetkeztekor fogadalmat tett, állásából elbocsátották. Hubay, akinek önmagán kívül feleségéről és nagyobb fiáról kellett gondoskodnia, a legnagyobb nyomorúságba került s rettentő gondok között tengette életét. Azonban bízott a jövőben s bízott abban, hogy a kincstár ellen megindított perében igazságot szolgáltatnak s visszamenőleg jókora összeghez jut. Azonkívül nyugdija biztosítja családjának megélhetését. Nem igy történt. Pőrét a legfelső bíróságon elveszítette s amikor minden reményét összeomolni látta, végzetes tettre határozta el magát. Ma délben lakásán, ebéd előtt, mig felesége a konyhán tartózkodott, revolverrel agyonlőtte magát és nyomban szörnyethalt. Kétségbeesett felesége már csak az élettelen holttesthez ért be. Hubay Kálmán tragédiája a magyar kálváriának egyik legszomorubb fejezete. Pecha sikkasztott a szlovák vasutasszövetségnél — írja a Slovákban Závorsky titkár A szlovák vasutasok szövetsége nem azonosítja magát a kassai népgyülés határozataival — A vasutasok kassai népgyüléséi csupán a szocialisták rendezték — oPecha spicliskedő természetű volt és komoly helyekről hallani, hogy Hidasnémetiben mindkét oldalra kémkedett« Prága, julius 19. A vasutasok szervezetei julius 16-án Kassán népgyülést tartottak a hidasnémeti incidenssel kapcsolatban. A népgyülé- sen tiltakoztak Magyarország eljárása ellen s azt követelték, hogy a kormány a jövőre kérjen garanciát Magyarországtól a vasutasok személyi biztonságának megóvására. Mint utólag kiderült, a vasutasok népgyülését a szociáldemokrata és cseh nemzeti szocialista vasutas szervezetek hívták egybe a szlov. vasutasok szövetségével történt előzetes megegyezés nélkül. Ennek a szlovák szövetségnek titkára, Závorsky, a SlovákbaD cikket irt a kassai népgyti- lésről és a Magyarországon letartóztatott Pecha Vince múltjáról. A cikket érdekességénél fogva kivonatosan alább közöljük: — A szociáldemokrata unió és a cseh szocialista jednöta a szlovák vasutasok szövetségével történt előzetes megállapodás nélkül 1929 július 16-ra vasutas népgyülést hivott egvhc Kassára. Ez rendiben volna Ha a szocialisták a két állam diplomáciai vitájába bele akarnak avatkozni, ebben őket senki sem akadályozhatja meg. De ők sem haragrdhatnak meg ránk, ha hasonló komédiákban sem mint szereplők, sem mint hallgatók nem kívánunk szerepelni. A szlovák vasutasok szövetségének vezetőségét meg sem kérdezték, hogy beleegyezik-e a népgyülés rendezésébe. Mi nem is vettünk részt azon. Szak- szervezetünknek sokkal fontosabb feladatai vannak, mintsem ilyen zavaros ügyekbe avatkozzék, amihez semmi köze sincsen. A szocialisták már több ízben rendeztek ilyen manifesz- tációkat és a szlovák szervezetet már csak kész dolog elé állítják. Ma, amikor tulajdonképpen még azt sem tudjuk, hogy mit követett el Pecha, a szakszervezetek furcsa színben tűnnek fel, ha idő előtt tüntetnek s fölöslegesen kiélezik a két állam közötti ellenséges viszonyt. Pecha esetével merít,orikusan nem akarok foglalkozni — írja Závorsky titkár, — öt magáti FLY.TOX a mouern ruvarixiwzttjrc* m g királya ff I megöl I | legyat, molyt, szúnyogot, poloskát, ff | svábbogarat, hangyát, bolhát, tofüt 1 tt stb. és azok petéit, illetve lárváit. ff ff Kern Hagy lódat! len aérti! B I | 1 Mindenütt Kapható f Prospektust kirioatra küld a l| cMhszloráklai mérképvlselíti ¥ ÍM Ptbíjh XII., Fochova 129. személyesen ismerjük. 1926-ban az állami alkalmazottak egy részének elbocsátása idejében kilépett a szociáldemokrata unióból, mert attól tartott, hogy őt is leépítik és tagnak jelentkezett a szlovák vasutasok szövetségénél. Föl is vették. Pecha már első pillanatra a ravasz ember benyomását keltette és éppen ezért a kassai szakosztálynál a tagdijak behajtásának funkciójával bízták meg. Pecha azonban a behajtott tagdijak egyré- szét elsikkasztotta, később a szervezettel szemben sem teljesítette kötelességét, miért is őt a szervezet kassai osztálya 1928 január elseji érvényességgel kizárta a szlovák vasutasok szövetségéből. A kassai osztály kizáratási indítványát a szövetség 1929. március 18-án tudomásul vette. Pecha azonban még a szervezetünkből való ki- záratás előtt tagja lett a cseh szocialista jed- notának. Pecha Vince az egyik, vagy a másik állam részéről komolyan nem kémkedhetett. Azonban kissé spicliskedő természetű volt és komoly helyekről hallani, hogy Hidasnémetit ben mindkét fél részére spicliskedett volna. Róla alkotott véleményünket azonban magunknak tartjuk, ne hogy idő előtti kombinációk állhassanak elő. A szociáldemokrata unió Pechát, habár az tagdijat nem fizetett, még továbbra is tagjának tekinti és bizonyára büszke volt arra, hogy ilyen személyiséget tagjának tekinthetett. — Ezért rendeztek olyan nagy manifesztációt Pecha érdekében a szocialista szervezetek. Ez azonban csak tisztán pártérdekük és nem az állam érdeke, amely békés viszonyban akar élni szomszédaival és békésen akarja elintézni ezt az esetet is. Mánia miniszterelnök is tapasztalatot szerzett a román vasutasok „figyelmességéről" Kolozsvár, julius 19. A román államvasutak mizériáiról ezerszámra érkező panaszokhoz a napokban Maniu miniszterelnök is hozzáfűzött egyet, ami országszerte élénk feltűnést keltett. Maniu, aki betegségéből nemrégiben épült fel, Bukarestbe való utaztában szalonkocsijával Tövisen a bukaresti gyorsvonatot várta be. Közben egy vonatszerelvényt tolattak az állomáson és a mozdonyvezető a szokásos figyelmetlenséggel a szerelvényt ne- kihajtotta a szalonkocsinak, amelyben Maniu ült, Az összeütközés oly erővel történt, hogy a fáradalmait pihenő miniszterelnök kiesett az ágyból és kisebb zuzódásokat szenvedett. Maniu ezt a durva figyelmetlenséget táviratilag jelentette az államvasutak vezérigazgatójának, aki a vonatkísérő alkalmazottakat állásuktól azonnal felfüggesztette. Katonai Kémkedés Beszarábiában Bukarest, j-ulius 19. Az Orient-rádió jelenti, hogy a baltzi (besszarábiai) sorozó körzetben néhány nappal ezelőtt eltűnt egy katonai irat, amely a 14. hadosztályra vonatkozott. Az iratot tegnap megtalálták a sorozó bizottság irodájának kályhájában. Felmerült a gyanú, hogy az iratot olyasvalaki lopta el, akit megvesztegették a szovjetügynökök, hogy lemásolja és lefényképezze az okmányt. A megindult nyomozás folyamán a katonai hatóságok egy századost és egy káplárt Letartóztattak
